Somogyi Néplap, 1966. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-16 / 13. szám

Vasárnap, 1966. január 16. 5 SOMOGYI NÉPLAP Az ipar és a belkereskedelem jobb kapcsolata A z utóbbi években a fo­gyasztók azt tapasztal­ták, hogy az iparcikkek és az élelmiszerek vá­lasztéka időközönként nem kielégítő, a vásárlók gyakran nem kapták meg a keresett árucikkeket A kereskedelem készletei mégis — főként egyes ruházati árukból — felduzzad­tak, és — különösen 1965-ben — nagyarányú készletrende­zésre, kiárusításra és leérté­kelésre került sor. Sokan a hiánycikkek létezé­sét, illetve az elfekvő készle­teket valamilyen szükséges rossznak minősítették, és an- nek megfelelően korábban még »elméleti nézetekkel« is próbálták indokolni. A hazai gazdasági gyakorlat felülvizs­gálata, a szocialista országok tapasztalatai, a közgazdaság- tudomány eredményei viszont egyértelműen bebizonyították, hogy ^ gazdasági irányítási rendszer megváltoztatásával e hibák kijavíthatók. Megállapították, hogy köz­pontilag nem lehetséges elő­re, részletesen meghatározni a lakosság igényeit, és aprólé­kosan megszabni — ennek megfelelően — az ipari üze­mek termelésének program­ját, a belkereskedelem érté­kesítési tervét Ilyen körül­mények között ti. a kereske­delem arra kényszerül, hogy átvegye azt, amit az ipar- vállalatok termelnek, még akkor is, ha a vásárlóknak a gyártott árucikkekre nincsen szükségük. Ezért a kereskede­lem nem tudja aktívan befő lyásolni a termelést, és nem képviselheti kellő súllyal a vevők kívánságait. Szűk területre korlátozód­tak a kereskedelmi és az ipa­ri vállalatok közötti kapcsola­tok. A szállítási szerződések eddigi rendszere hátrányos helyzetbe hozta a felhasználó szerveket a termelőkkel szem­ben. Az ipari üzemek rövid táv­ra szóló anyagi érdekeltsége, a kellő ösztönzés hiánya a gyártmányfejlesztés elmaradá­sát okozta. Ezzel magyarázha­tó, hogy például számos tar­tós fogyasztási cikk elavult, a technikai fejlődés lassult A kereskedelemnek viszont nem maradt választási lehetősége, mivel az elavult gyártmány helyett más terméket nem tu­dott beszerezni. A kereskede­lem nem rendelkezett olyan eszközökkel, amelyek lehetővé tették volna, hogy jobban ér- vényítse a fogyasztók kíván­ságait az iparral szemben. A szűkös import devizakeretek, a központilag megállapított merev árak, a termelők ver­senyének szigorú korlátozása gátolta a lakosság szükségleté­nek jobb kielégítését. A gazdasági irányítási rend­szer felülvizsgálatát célzó széles körű munka során kidolgozták azokat a leg­fontosabb alapelveket, ame­lyeknek megvalósítása a fel­sorolt fogyatékosságok kija­vítására vezethet. Novemberi ülésén az MSZMP Központi Bizottsága részleteiben meg­tárgyalta és elfogadta az új gazdasági irányítási rendszer irányelveit Egyetértettek abban, hogy hazánkban a.' szocialista gaz­daság fejlettségénék jelenlegi szintjén megszüntethető a hiánygazdálkodás, és a szigo­rú központi előírások helyett a termelő és értékesítő vállala­tok közötti közvetlen kapcso­latoknak kell érvényesülniük. Az állam természetesen a jö­vőben is központilag fogja biztosítani a fő arányokat a vásárlóerő, a lakosság pénz­jövedelme és az árualapok kö­zött, viszont elősegíti a bel­kereskedelem és az ipar szo­ros együttműködését. Nyilvánvaló, hogy a jól dolgozó kereskedelmi válla­lat jól ismerheti a vásárlók igényeit. Ha tehát nő a ha­tásköre, közvetlenül köthet megállapodást a termelő vál­lalattal megfelelő mennyiségű, választékú, minőségű fogyasz­tási cikk idejében való szállí­tására. Ezzel természetesen fokozódik a kereskedelmi vál­lalat felelőssége is, hiszen ön­állóan kell döntenie, ahelyett, hogy egyszerűen utasításokat hajtana végre. Az új gazda­sági irányítási rendszerben a termelő vállalatok döntési joga is kiszélesedik, és abban lesznek érdekeltek, hogy mesz- szemenően kielégítsék a vá­sárlóknak — a kereskedelem által közvetített — igényeit. Az ipari üzem és a keres­kedelmi vállalat közvetlen kapcsolatának alapja a szállí­tási szerződés lesz. Az idén életbe lép a szállítási szerző­dések új rendszere, amely mindenekelőtt a felhasználó, a rend í él. érdekeit tartja szem előtt, és lehetőséget nyújt a kereskedelmi módsze­rek fokozottabb alkalmazásá­ra. Az új szabályozás módot ad — bizonyos föltételek kö­zött — az árakra, a szállítás­ra, a bizományi értékesítésre stb. vonatkozó különleges megállapodásokra is. A z új gazdasági irányítási rendszer reformjának egyik legfontosabb fel­adata, hogy fokozottan segítse gazdaságpolitikai cél­jaink elérését, népgazdasá­gunk egészséges fejlődését, a lakoáság anyagi szükségletei­nek mind jobb kielégítését. E célokat szolgálja a kereskede­lem és az ipar közötti közvet­len és rugalmas kapcsolatok megteremtése is. Dr. K. D. Egy év n mérlegen Az első lépés Bárkit kérdezek a múlt év­ről, ezzel kezdi: — Nagyon nehéz volt. Ezt mondták Barcson, és er­ről beszéltek a csurgói üzem­ben is. — Ez volt az első közös évünk — mondja Szabó János igazgató. — A barcsi és a csurgói üzem tavaly került va­lóban közel egymáshoz. Meg­vallom őszintén, gyerekcipő­ben jártunk az új vezetés út­ján. Az első közös évet a nehéz­ségek ellenére elismerésre mél. tó eredménnyel zárta a Dél­magyarországi Fűrészek. Ter­vét 108 százalékra teljesítette. A két üzem együttesen 90 000 köbméter fát dolgozott fel. A hogyan ?-ra keresek vá­laszt. — Mindig a legjobb, legész- szerűbb megoldást kerestük. Torma János és felesége, a Tabi Zsák- és Ponyvaüzem gépészei a vállalat fennállá­sa óta szorgalmasan dolgoznak. Tervüket 103,5 százalékra teljesítették. Állandóan ex­portárut készítenek. Újítási verseny indult a Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárában A Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárában az újító- mozgalamról tárgyalt a szak­szervezeti bizottság. Az újítási bizottság beszá­molója részletesen foglalkozott az újitómozgalom tavalyi eredményeivel. Megállapítot­ták, hogy bár kevesebb újítást adtak be és fogadtak el, mint 1964- ben, az újítómozgalom nem volt rosszabb az előző évinél. Ugyanis az újítások jobbak voltak az előzőeknél. Míg például 1964-ben 1 404 597, 1965- ben 2 476 982 forint volt az utókalkulált gazdasági eredmény. Az újítókkal rendszeresen foglalkoznak, munkájukat megfelelően díjazzák, és a fel­adatokat adnak nekik. Az idén az eddigieknél is több segítsé­get kívánnak nyújtani az újí­tóknak. Jó feladattervet bo­csátanak rendelkezésükre, a áliújságon rendszeresen tájé­koztatják őket az újítások sor­sáról, szerzőjéről, az eredmé­nyekről és a díjazásról. Az újítási bizottság ebben az évben versenyt hirdetett meg. A verseny az az újító nyeri, aki a legtöbb és legna­gyobb hasznot hozó újítást ad­ja be. Az első helyezettnek 1500 forintot ad egy lipcsei utazáshoz az üzem vezetősége. A második heljtezett 1000 forint értékű tárgyjutalmat kap, a harmadik. nsmve'Mk fy-H-uv helyzett 800, 600, illetve 500 lOr.nt jutalomban részesül. Év végén üzemi újítási an- kétot rendeznek, ekkor értéke­lik a munkát, és megjutalmaz­zák a legjobb újítókat. SQZD3S3GI HLQPFOGßLmflK Társadalmi össztermék, nemzeti jövedelem Ha minden terméket, amit egy országban megtermeltek — gépeket, szerszámokat, élelmiszereket, háztartási cikkeket stb. — felhalmoz­nának egy hatalmas raktár­ban, az év végén egy óriási áruhalmaz állna előttünk: a társadalom egyévi terme­lő tevékenységének ered- nye. Ezt a terméktömeget társadalmi összterméknek nevezzük. Ezt persze még senki sem látta együtt, hi­szen minden árut igyekszünk gyorsan használatba venni. Ha a társadalmi össztermék nincs is együtt soha egy cso­móban, a pontos nyilvántar­tás, könyvelés eredménye­képpen minden év végén összeszámolhatjuk. A hosz- szú listán sok tízezerféle termék szerepel a neki meg­felelő mértékegységben: ton­nában, literben, méterben, darabban, kilowattban stb. De egyszerűbben is kiszámít­hatjuk a társadalmi össz­terméket, úgy, hogy összead­juk valamennyi termék árát. Így végül is egy pénzösszeg­ben kifejezve megkapjuk az év során megtermelt társa­dalmi össztermék összérté két. Mire fordíthatja a társada­lom, ezt a terméktömeget? Vajon felhasználhatja-e a egészet mint jövedelmet': Nem, az összes termék nen fogható fel jövedelemként hiszen a termelésben kop­nak, használódnak az előző években előállított gépek és egyéb termelési eszközök. A termelés zavartalansága ér­dekében ezeket rendszeresen pótolni kell. Ha egy gép pél­dául nyolc év alatt elhaszná­lódik, a segítségiével termelt áruk érából fokozatosan fél­re kell tenni annyit, hogy a nyolcadik év végére együtt legyen az elhasznált gép he­lyett beállítandó új, ugyan­olyan teljesítményű gép ára. Szükség van tehát egy pót­lási alapra, amelyből a nép­gazdaság minden ágában fe­dezni lehet az elhasznált termelési eszközöket. A tár­sadalmi össztermékből te­hát le kell vonni ezt a pót­lási alapot, és csak a meg­maradó részt lehet elkölteni mint jövedelmet. Ezt az összeget nevezi a politikai gazdaságtan nemzeti jövede­lemnek. Eszerint tehát nem­zeti jövedelem nemcsak pénzben kifejezett érték­összeget jelent, hanem egy meghatározott nagyságú társadalmi termékmennyi­séget is. Olyan termékeket, amelyeket az ipar, építő­ipar, mezőgazdaság állított elő, és amelyeknek az érté­két a közlekedés is növelte azzal, hogy a felhasználók­hoz szállította. A nemzeti jövedelem növe- .edése és az ország egy la- osára számított bán -ada fő jellemzője egy adott or- ág gazdasági fej . jt tí> -. 3 f . csak ennek növekedése lé­iét forrása a szem'-es jö­vedelmek emelkedésének, az életszínvonal szüntelen ja­vulásának. B. Gy. Rekon strukció Csurgón A csurgói telepet 1964 tava­szán csatolták a Dél-magyar- országi Fűrészekhez. A barcsi üzemnek mindig jó híre volt a megrendelő vállalatok köré­ben.* Nem így Csurgónak. Az anyagszállítók úgy vélték: a csurgói üzem mindent átvesz. A kapacitás kihasználása vé­gett sok mindennel próbálkoz­tak. A babakocsitól kezdve a koporsóig, a konyhabútorig szinte mindent gyártottak. Az átcsatolás előtti évet több mint három és fél millió fo­rint veszteséggel zárták. A csurgói telep fennállása óta most először nyereséges. A dolgozók nyugodtan néznek a holnap elé. Senki nek sem kell attól félni, hogy nem lesz munkája. A h'rom fő profillal ötven­millió forint termelési értéket állítanak elő. Pontosan tízsze­resét az 1955. évinek. Két éve háromszázötven dolgozót, ma pedig több mint ötszázat tud­nak foglalkoztatni. — Bizalomra, akaratra és kitartásra volt szükség — mondja Szabó igazgató. — Munkaidejének 70 százalékát a csurgói telep irányítására és a problémák rendezésére fordí­totta a vállalat vezetősége. Az­zal kezdtük mindjárt az év elején, hogv végigl' togattuk a szállítóvállalatokat, és közös nevezőre hoztuk az érdekeket. Felülvizsgáltuk, ho«y mihez milyen minőségű anyag kell, és szigorúan megköveteltük az erre vonatkozó előírások meg­tartását. Rossz anyaggazdálko­dással évente több százezer fo­rint is veszendőbe mehet. Saj­nos, Csurgón hosszú éveken át nem törődtek ezzel. Kölcsönösen támogatta egy­mást a két telep. Ha a szük­ség úgy kívánta, a legjobb barcsi dolgozók segítettek Csurgón. Barcson a múlt év elején súlyos anyaghiány volt, Csurgóra viszont folyamatosan tudtak szállítani. Könnyű­szerrel, »-házon belül« oldották meg ezt a gondot. — A csurgói helyzet körül­tekintő föltérképezése után fölöttes hatóságunk harminc­millió forintot biztosított az üzem rekonstrukciójára. Ebből az összegből készült a láda­üzem, ebből építik az utat, az iparvágányt, a kazánházat, a fűrészcsamokot, az erőtelepet, a parkettüzemet, az új rönkte­ret és — minden csurgói dol­gozó örömére — a korszerű szociális létesítményt. Valóban mindenki örömére, mert Csur­gón eddig öltöző és fürdő nem állt a dolgozók rendelkezésére. A rekonstrukcióról szólva meg kell jegyezni, hogy a be­ruházás megindítása nagy erő­próbája a csurgói telepnek. Az építkezés idején is folyamato­san kell termelni. Ezért úgy­szólván minden talpalatnyi helyet kétszeresen ki kell hasz­nálni. Új módszerek A barcsi telepen sokszor szó­ba kerültek a párt decemberi határozatai. Keresték, kutatták az ésszerű, a gazdaságos mód­szereket. Merték vállalni az úttörő fáradságos szerepét. Két példa erre: Alapos gazdasági számítások és viták után új anyagmozga- -ási és máglyázási rendet ve­zettek be. Két homlokvillás emelőtargoncával harminc szá­zalékkal csökkentették a par­kettléc mozgatási idejét. Szál- lítólád 'kát készítettek a par­ketthoz. Az osztályozótéren azonnal ezekbe a ládákba ke­rül az anyag. Az emelőtargon­cák így egv tömegben szállít­ják a máglyázótérre, s ott már úgy rakják le, mint a kész márúvát. A ’é^sz'rítás "tán ugyanilyen egységcsomagokba viszik tovább az anyagól - fel­dolgozó parkettüzembe. Az új módszer jelentőségét így ősz- szegezik: — Jó néhány munkafolya­matot kikapcsoltunk. Az or­szág többi fűrészüzemében csupán parkettlécet gyártanak. Ezekben az üzemekben csak kész anyagot kell a rakodótér­re szállítani. Mi teljesen kész parkettát gyártunk, így na­ponta harmincöt köbméter parkettlécet mozgatunk meg, méghozzá kétszer. Az új máglyázási rend igen gazdaságos. Lényegesen gyor­sabban szárad, és nem színező- dik a fa. A hagyományos máglyázással öt-hat hónap, az újjal három-négy hónap eltel­te után kerülhet feldolgozásra a kiszáradt fa. Két-három hó­nap időnyereség a készletgaz­dálkodás szempontjából szint« felbecsülhetetlen. Az országban elsőként a barcsi telep jelentkezett a par- kettléc- futószalagos gyártásá­hoz szükséges berendezés elké­szítésére. Az ötezer köbméter teljesítőképességű szalagot a csurgói, a tízezer köbméter« szalagot pedig a barcsi telepen helyezik üzembe. A mintapél­dányt sok szakember »vizsgáz­tatta«, de a barcsi lelep tmk- műhely^nek dolgozói nem val­lottak szégyent. Több munkaalkalom A rekonstrukció befejezése után a csurgói telepen még több munkaalkalmat lehet biz­tosítani. Néhány nappal ezelőtt kapott szabad kezet a vezetés a hulladék anyag értékesítésé­re. Máris szép terveik vannak. Az igények felmérése után begyuj tólapokat és lombos hulladék csomagokat is készí­tenek. Az előzetes számítások szerint a hulladék anyag érté­kesítése több százezer forint hasznot hoz majd. A múlt év elején még gyak­ran lehetett ilyen kifakadáso- kat hallani Barcson: — Csak teher Csurgó! Mi a fenének törődünk mi velük?! Hogy ma van-e barcsi sovi­nizmus? — Az már a múlté — vá­laszolja az igazgató. A nehéz év közel hozta egy­máshoz a Dél-magyarországi Fűrészek két telepének dolgo­zóit. A kezdeti idegenkedés és félelem ma már csak emlék. Itt is, ott is mosolyognak raj­ta. Egy közös cél eléréséért fáradoznak mindkét üzemben. Németh Sándor Készül a „Csalogány” prototípusa A Somogy megyei Faipari Vállalatnál az idén új gyárt­mányt kezdenek készíteni. -Csalogány« néven forgalomba hozzák a négy székből, két fo­telból, egy asztalból álló kár­pitosgarnitúrájukat. Á hétezer forintba kerülő garnitúrát a kanizsai bútorgyár műszaki Jolgozói tervezték. A terv meg­nyerte a E^útorértékesítő Vál­lalat szakembereinek tetszését, s azt javasolták, hogy a So­mogy megyed Faipari Vállalat gyártsa a »Csalogány« garni­túrát. Az üzemben már ké=ri- tik a bútor prototípusát, Elő­reláthatóan február közepein kezdik meg a nullszéria gyár­tását. Ebben az évben tízmil­lió forint értékű »Csalogány«-t készítenek. Az új bútor nem szorítja ki teljesen a régieket. Az üzem a »Balaton« néven ismert há­ló-szobabútorból 1500 garnitú­rát gyárt. Padrekamiéból 750, »Balaton« hever öböl 600, »Ba­laton« fotelből 500 darabot hoz forgalomba. A »Balaton« garnitúra egyes darabjait készítik szólóban is, hogy a maradék szövetet fel­használhassák.

Next

/
Thumbnails
Contents