Somogyi Néplap, 1966. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-16 / 13. szám
t Vasárnap, 1966. január 16. SOMOGYI NÉPLAP Testünk nagriobli erőfeszítéseket pártnak politikájának további következetes mesrvalősításáért NÉMETH FERENC ELVTÁRS PÁRTNAPI ELŐADÁSA T Ezekben a hetekben, napokban ország- Az utóbbi napokban Németh Ferenc elv- szerte, így megyénkben is a Magyar Szocia- társ, az MSZMP Somogy megyei Bizottságá- lista Munkáspártnak csaknem valamennyi naik első titkára két pártnapon tartott tájé- alaipszervezete nyilvános pártnapot tart. Po- kozhatót, és válaszolt a hozzá intézett kérdé- litikai és gazdasági vezetők találkoznak a sekre. Szerdán este Barcson, a járási mű- párttagsággal és a pártonkívüliek népes tá- velődósá ház nagytermében több mint négyborával ezeken a rendezvényeken, s vála- százötvenen hallgatták meg pártnapi eloszolnak kérdéseikre, ismertetik pártunk po- adását; részt vett a rendezvényen Mandik litikáját, tájékoztatják őket a népgazdaság Béla elvtárs, a járási pártbizottság első tit- helyzetéről, magyarázzák a közvéleményt kára is; pénteken délután pedig Kaposvá- legánkább foglalkoztató intézkedéseket, és ron, a Világítástechnikai Vállalat gyáregy- vázolják a szocializmus építésének további, ségének dolgozóit tájékoztatta Németh elvmindennapos feladatait. A pártnapok a közvetlen tájékoztatás jegyeit viselik magukon, jellegüket tekintve élénk vitafórumok és kötetlen munkamegbeszélések. társ Somogyi József elvtársnak, a várost pártbizottság első titkárának jelenlétében. Az alábbiakban összevontan — rövidítve — ismertetjük a két pártnapi előadást A párt kezdeményez, élénkül a közélet Bevezetőben Németh elvtárs a pártnapok rendezésének céljairól szólott; a párt tevékenységének, a munkások, parasztok és értelmiségiek megnövekedett közéleti érdeklődésének főbb tapasztalatait elemezte. — Jó jel az — állapította meg —, hogy a párttagság, a dolgozók egyre behatóbban foglalkoznak nemcsak munkahelyük, üzemük, hanem az ország, a világ fontos és időszerű kérdéseivel is. A politikai érdeklődésnek erről a folytonos növekedéséről annál inkább is szükséges szólni, mivel nemrégiben még némelyek ennek ellenkezőjét próbálták állítani. Az igazsághoz tartozik: előfordul még ma is, hogy helyenként a pártszervezet nem tudja sem fölkelteni, sem kielégíteni a közéleti érdeklődés igényét; ennek oka azonban nem a párt politikájában keresendő, hanem az a baj, hogy a helyi elvtársak nem jól dolgoznak, leginkább saját személyes ügyeikkel foglalkoznak, közösségi munkájuk emiatt nem bontakozhat ki. Nekik azt tanácsoljuk, hogy sürgősen vizsgálják felül módszereiket, és teremtsenek rendet pártszervezetükben, munkahelyükön. Országosan és megyénkben is az a jellemző, hogy a pártban rend és fegyelem uralkodik, a párt belső helyzete szilárd, s vezető szerepét egyre hatékonyabban képes érvényesíteni. Történelmi példa emlékeztet rá bennünket; volt olyan időszak, amikor éles viták, nézeteltérések osztották meg a pártot, zűrzavar támadt, meggyengült belső helyzete, s mindez akcióképtelenné tette a szervezetet. Nem feledhetjük, hogy ezeknek a súlyos bajoknak a következtében is szinte végveszélybe került hazánkban a néphatalom, a szocializmus ügye. Vitáink ma is vannak. Ezeket nem mások kényszerítik ránk kívülről, hanem pártunk kezdeményezi a helyzet fölmérését, elemzését úgy, hogy a továbbiakban is szilárdan kezében tartja a döntést, az irányítást. Tavaly például erőnk java résziét a Központi Bizottság 1964. évi decemberi határozatából adódó feladatok megoldásának megszervezésére fordítottuk. Ennek a határozatnak a nyomán, ugyancsak pártunk kezdeményezésére hozzáfogtunk gazdaságirányítási rendszerünk átfogó felülvizsgálatához, nagy horderejű reformjának előkészítéséhez. Kidolgozta a Magyar Szocialista Munkáspárt 1965-ben az ideológiai irányelveket. Minderről tud a közvélemény, hiszen a párt a nyilvánosság előtt dolgozik, s munkáját és céljait mindenkor ismerteti az emberekkel. Ezért van az, hogy a munkásokkal, parasztokkal, értelmiségiekkel rendre meg tudjuk értetni elgondolásainkat, határozatainkat. Hiszen az a gyakorlatunk és módszerünk, hogy a tájékoztatást, felvilágosítást, meggyőzést mindaddig folytatjuk, amíg akad akár egyetlen tisztázatlan kérdés is. A politikai érdeklődés növekedése, a közélet élénkülése mindezzel, a párt munkájával szoros kapcsolatban van, vele szervesen összefügg. A gazdaságirányítási rendszer reformjáról A továbbiakban rámutatott a megyei pártbizottság első titkára: — Ezek a viták, a párt által kezdeményezett intézkedések azt a célt szolgálják, hogy meggyorsítsuk hazánkban a szocializmus építését, ehhez kérjük a dolgozók jobb munkáját, nagyobb segítségét. A párt munkájában előtérben vannak, a közvéleményt is egyre általánosabban foglalkoztatják a népgazdaság helyzetével, fejlődésével összefüggő kérdések. Napjainkban különösen tapasztalhatjuk, hogy élénk az érdeklődés e téren. Ez egyértelműen arról tanúskodik, hogy a nép nemcsak nagy figyelemmel kíséri a párt politikáját, a gazdaságpolitikát, hanem növekvő felelősséget is érez az ország sorsa iránt. Kivált az új ár- és bér- intézkedések ismertetése óta vagyunk tanúi annak, hogy itt is, ott is kérdezgetik az emberek: Hogyan áll népgazdaságunk, merre haladunk, milyenek a jövő kilátásai? Elhangzanak közben rosszindulatú vagy a kellő tájékozottság hiányából fakadó, megalapozatlan vélemények is. Nem térünk ki előlük, válaszolunk ráiuk, hogy biztosítsuk a kérdések helyes megítélését és értelmezését. Evégből gazdaságirányítási rendszerünk átfogó vizsgálatából és tervezett reformjából kell kiindulnunk. Mindenekelőtt határozottan megállapíthatjuk: nincs igazuk azoknak, akik úgy vélik, hogy valami katasztrofális baj van népgazdaságunkban, s hogy ezért tervezünk és hajtunk végre változtatásokat. Azok is helytelen következtetést vonnak le a helyzetből, akik úgy ítélik meg a dolgot, mintha feladnánk a tervgazdálkodást, a szocialista építést. Emlékezzünk arra, hogy a felszabadulás óta eltelt húsz-huszonegy év alatt országra-, sőt sok tekintetben világraszóló eredményeket értünk el. Leraktuk a szocializmus alapjait, a szocializmus teljes felépítésén munkálkodunk. Mindezt nem hagyhatjuk figyelmen kívül, tartsuk szómon a felszabadult nép alkotó tetteit. A szocialista építés eredményeiben a fizikai és sze’lemd dolgozóknak a párt irányításával végzett áldozatos munkáját, céltudatosan kifejtett erőfeszítéseit beesüljük meg. Most arról van szó, hogv gazdaságirányítási rendszerünk nem felel meg a megnövekedett követelményeknek, ezért, a gyorsabb ütemű fejlődés biztosítása végett új reformokra van szükség. A párt ezt igen fontos feladatának tekinti. Közgazdászokat, tudományos kutatókat és gyakorlati szakembereket kért föl, pártmunkásokat bízott meg, hogy végezzék el a gazdasági mechanizmusként ismert irányítási rendszer felülvizsgálatát. és a változtatásra dolgozzanak ki javaslatokat. A bizottságok tavaly teljesítették megbízatásukat, s összegezett megállapításaikat, tapasztalataikat és javaslataikat a KB a múlt év novemberében több napos ülésen részletesen megvitatta. Az előadói beszédet a Népszabadság is nagy terjedelemben ismertette. Mi a reformok lényege? Az, hogy a gazdaságirányítás jobban, teljesebben épüljön a köz- gazdasági tényezőkre. A reformoknak biztosítaniuk kell az értéktörvény szükségszerű érvényesülését. Mindezek kulcskérdése, alapja az árkérdés, a helyes árarányok megterem tése. A bürokratikus megkötöttségek feloldásával, az ilyen természetű akadályok leküzdésével, a helyi önállóság növelésével és a kezdeményezések kibontakoztatásával szabadabb út nyílik a gazdaság gyorsabb ütemű fejlődése előtt. Hangsúlyozzuk, hogy az új mechanizmus nemcsak gazdasági, hanem egész társadalma és politikai életünkre is jelentősen irat Tartalmi vonatkozásban gazdaságpolitikai céljaink változatlanok, a fölismerten ki nem elégítő módszereket cseréljük föl újakra. A témát Központi Bizottságunk a közeljövőben újra megvitatja, döntést, határozatot hoz róla, és az új irányítási rendszer alkalmazására fokozatosan térünk át. Ennek fontos, kezdő lépését tettük meg az új ár- és bérintézkedések bevezetésével. Az ár- és bérintézkedések az egész társadalom érdekéi szolgálják Mielőtt Németh elvtárs e témakört fejtegette volna, szólt a második ötéves terv teljesítéséről és a népgazdaság idei célki tűzéseirőL Elmondotta, hogy népgazdaságunk helyzete normális, bár nem probléma- mentes. A helyzetet és a fejlődést az utóbbi öt év eredményeivel adatszerűén is jellemezte az előadó. Megyénkben például az ipar öt év alatt 60 százalékkal termelt többel, mint az előző időszakban. A termelés mennyiségének emelése az országosan előirányzott 70 százalékkal szemben 40 százalékban származott a munkatermelékenység növekedéséből. Ennek legfőbb oka az, hogy kivált tanácsi iparunk korszerűtlen. Említésre méltó eredmény, a megye iparfejlesztési erőfeszítésednek hatékonyságát mutatja, hogy 1961 elejét® a múlt év végéig mintegy 35 százalékkal nőtt az iparban foglalkoztatottak száma. A mezőgazdaság termelése nem kielégítő mértékben ugyan, de szintén fejlődött. Megyénk teljesítette 1965-ben, a második ötéves terv utolsó évében a főbb cikkek — a kenyérgabona, a vágóállat, a baromfi és a tojás — lényegesen megemelt felvásárlása előirányzatát. Az áruértékesítés fejlődésének egyik példája a sertésfelvásárlás alakulása. Megyénk 1960-ban kereken 75 500, tavaly pedig mintegy 147 000 hízott sertést adott a népgazdaságnak. A kereskedelem forgalma hozzávetőlegesen 44 százalékkal nőtt a tervidőszakban. Évente átlagosan 2400— 2500 — az első ötéves tervben egy-egy évre jutónál csaknem ezerrel több — lakás épült megyénkben. Az idei népgazdasági terv megyei feladatainak vázolása után Németh elvtárs így folytatta: — A gazdaságirányítási rendszer reformjának jegyében már erre az évre meghirdetett a kormány fontos ár- és bérintézkedéseket. Ezeket a közvélemény nem fogadta osztatlan helyesléssel. Miért kellett? Miért most kellett? Kinek az érdekében áll ezeknek az intézkedéseknek a bevezetése? Ilyen és hasonló meg több más kérdés is foglalkoztatja az embereket. Ebben a tekintetben sincs helye a ködösítésnek, a mellébeszélésnek. Pártunk a tőle hosz- szű évek óta megszokott őszinteséggel és nyíltsággal vállalja a vitát, a jóindulatú- ak kételyeinek eloszlatását, a nézetek és vélemények tisztázását, az indokok és összefüggések megmagyarázását. A Központi Statisztikai Hivatal fölmérése szerint egyébként a családok 53 százalékát kedvezően, a kisebb hányadot pedig hátrányosan érintik az intézkedések. Nem várjuk, hogy lelkendezve tapsoljon a rendelkezésnek az, akinek most csökken a jövedelme, s ennek ellenkezőjét az érdekelteknek senki nem próbálja bizonygatni. Azért említem ezt, mert volt olyan időszak — az ötvenes évek első felében —, amikor az életszínvonal átmeneti visszaesésekor arról írtak, beszéltek, hogy állandóan javulnak a megélhetési körülmények. Ma ilyen »-magyarázatra-“, vagyis iljien hamis magyarázkodásra senki sem vállalkozik közülünk. Arra viszont szükség van, hogy a tények alapján szót értsünk a dolgozókkal ebben a kérdésben is. Ez nem ittas emberek kocsmai beszédtémája — mondta Barcson helyi értesülésekre hivatkozva Németh elvtárs —, hanem olyan közügy, amit felelősen és józanul kell megvitatnunk egymással. Miért kellett? Azért, mert nagyfokú áraránytalanságok keletkeztek a népgazdaságban. Az ipari termékek ára átlagosan 11 százalékkal meghaladta értéküket. A mezőgazdasági termelvények ára pedig — ugyancsak átlagosan számítva — 26 százalékkal kisebb volt, mint értékük. Emiatt sok termény és termék előállítása tekintetében ráfizetéssel termelt a mezőgazdaság. Elodáz- hatatlanul szükségessé vált a főbb aránytalanságok megszüntetése, a mezőgazdasági üzemek jövedelmező működésének biztosítása. Hogy miért került erre most sor? Várni lehetett volna vele, de az kinek használt volna? Ha később intézkednek, akkor bizonyosan nehezebbé válik a megoldás, rosszabb helyzetben kezdhetnénk hozzá a helyes arányok kialakításához. Ezeket az intézkedéseket az egész tár. sadalom érdekében, a népgazdaság további erősítésének, az életszínvonal emelése megalapozásának biztosítására meg kellett tenni még akkor is, ha most csak a lakosság egy részének az anyagi helyzetét érintik kedvezően. ságot kaptak ezzel összefüggő elemzések. Olvashattuk például egy közgazdasági cikkben, hogy a nemzeti jövedelem előállításában a mezőgazdaság állandóan csökkenő mértékben vesz részt, s részesedése jelenleg már csak 18,8 Százalék. Valójában ez körülbelül 32—35 százalék. A téves megállapítások és más jelenségek is hozzájárultak a mezőgazdaság szerepét csökkentem próbáló, a parasztság erőfeszítéseit lebecsülő nézetek lábrakapá- sához. Mikor fizeti már visz- sza a tsz-mozgalom az állami támogatást; miért nem dolgoznak a falusiak? — tették föl a túlzó és megalapozatlan kérdést nem is kevesen a falun kívül. Sőt ezek miatt helyenként maguknak a parasztoknak az önbizalma is kezdett meginogni: helyes, jó, szükséges, társadalmilag hasznos-e, amit csinálunk? Tévedésben nem jó megmaradni, félreértésből nem vonható le helytálló következtetés. A torzító adatokkal elllen- tétben a tények arról tanúskodnak: népgazdaságunknak! a szocialista iparosítás elért eredményei mellett is fontos ága a mezőgazdaság. Termelésének fejlődését, a parasztság szorgalmát bizonyítja, hogy a mezőgazdaság megfelelően kielégíti a lakosság növekvő fogyasztási igényeit. Ipari nyersanyagban közismerten szegény or- I szág vágyunk, behozatalra szorulunk azért is, hogy a munkásoknak folyamatos kereseti lehetőséget biztosítunk. A külföldön vásárolt ipari nyersanyagok ellenértélcét jórészt mezőgazdasági kivitelből fedezzük. Az is ismert, hogy nagy fejlődést elért iparunknak nem minden termel vényével álljuk a versenyt az igényes világpiacon. Mezőgazdaságunk termékeit viszont szinte korlátlan mennyiségben és előnyös föltételekkel, igen gazdaságosan értékesíthetjük. Nagyrészt csak a termelés nem kielégítő színvonala az akadálya annak, hogy tovább növeljük a mezőgazdasági kivitelt Mezőgazdasági exportunk — mint az illetékes miniszterhelyettes nyilatkozta — ma már kétszerese a felszabadulás előttinek. Tavaly a mezőgazdasági export-import egyenleg több mint 2,2 milliárd devizaforintot hozott Külön említésre méltó, hogy a nyugati tőkésorszasokba irányuló kivitel 49 százaléka mezőgazdasági cikk. Ezért is szükséges volt tehát a mező- gazdasági export további növelése föltételeinek megteremtése szempontjából sem várathatott magára az említett intézkedések bevezetése. A munkás-paraszt szövetség kétoldalú erősítésén munkálkodunk Érdeme szerint tulajdonítsunk jelentőséget a mezőgazdaságnak Az árrendszer aránytalanságai torz képet festettek a mezőgazdaságról, a népgazdaságban elfoglalt helyéről. Még a múlt év végén is nanvilágert láttak, országos nyilvánosA mezőgazdaságra előnyösebb felvásárlási árak kialakítása egyszersmind a parasztság életszínvonalának emelését is szolgálja. Az áremelés évi mintegy 2,4 milliárd forintos összegéből körülbelül 700 millió forint jut erre a célra, a többi a termelés jobb anyagi föltételeinek megteremtését szolgálja. Az új intézkedések jelentősége túlnő a gazdasági kérdó- sek határán, közvetlenül érintik proletárdiktatúránk politikai alapját, a munkásparaszt szövetséget Erre iél- tő gonddal kell vigyáznunk, hiszen arról a hatalomról van szó, amely minden jónak, a nép fölemelkedésének forrása. A régi rend uralkodói tudatosain arra törekedtek, hogy szemoefordítsák egymással a két testvéri osztályt. A munkások és a parasztok szövetsége pártunk vezetésével kialakult, s történelmi vívmányokat eredményezett További fejlődésünknek is ez a záloga, ezért kell szemnbe- szállnunk a városban a parasztellenessé g, a falun a munkásellen esség bármilyen megnyilvánulásával. A két alapvető osztály érdekei azonosak, nem kerülhet hát ellentétbe a munkás a paraszttal. Szövetségük elmélyítésén, erősítésén kölcsönösen kell munkálkodniuk. A parasztság sem felejtheti el, hogy társadalmunk vezető osztálya, a munkásság elévülhetetlen érdemeket szerzett a szocializmus építésében, a falu felemelésében. Ott volt a munkás a paraszt mellett a földosztáskor, mellette állt amikor a földet meg kellett védeni, és segítette rátérni a szövetkezés útjára, majd pedig támogatta új életformája kialakításában, a mezőgazdasági nagyüzem megalapozásában. A munkás is csakis elismeréssel adózhat paraszttestvérének, aki a városi nép számára is megtermeli a kenyeret, a húst és mindenkor hűséges szövetségesnek bizonyult. Hazánkban az összes kereső foglalkozásúak 32,1 százaléka a mezőgazdaságban dolgozik. Megyénkben 58 százalékos ez az arány. Nálunk tehát a lakosság nagyobb részéről van szó A mezőgazdaság dolgozóinak nemcsak a fokozottabb, jogosan megjáró anyagi, hanem az őket megillető erkölcsi, társadalmi megbecsülését is biztosítják az intézkedések. Hol jobb ma az élet ki él jobban: a falusi vagy a városi ember? — tette föl a kérdést Németh elvtárs a kaposvári gyáregységben. — Könnyű erre válaszolni, azt kell hozzá figyelembe venni, hogy merre irányul a vándorlás. Nem az történik, hogy a városiak v tömegesen költöznek falura, hanem a parasztság munkabíró nemzedékének egy jelentős része jön az ipari üzemekbe, vállalatokhoz. Ennek több ösz- szetevője van. Igaz, hogy a felszabadulás óta számottevően javult a parasztság helyzete, de az még elmarad a városi életkörülmények mögött Vegyük csak például a szociális ellátásban mutatkozó különbségeket A munkában megfáradt szövetkezeti paraszt 70 éves kora után kap havi 315 forint nyugdíjat Melyik nyugdíjas munkásember cserélne vele még úgy is, hogy háztáji gazdaságából is kiegészíthetné jövedelmét? Falun nem a mun- kaakarással van baj, az a fő gond, hogy nehezen biztosítható a parasztság természetes utánpótlása. A gazdaságirányítási rendszer megreformálásának kezdetét jelentő intézkedések bizonyosan hatékonyabban előmozdítják majd ennek a gondnak a megoldását, a mező- gazdasági termelés. vele együtt az ipar további fejlesztését, egész népünk élet- körülményeinek javítását. A nemzetköri helyzet néhány időszerű kérdésének elemzése után Németh Ferenc elvtárs a megyei párt- bizottság nevében arra kérte a barcsi dolgozókat, a kaposvári gyáregység munkásait, hogy a termelésben való helytállásukkal tegyenek meg mindent az idei tervek teljesítéséért, meggyő-ő sióval értessék meg társaikkal, hogy a párt változatlan politikája, az új intézkedések megvalósítása, ezek alapján a gazdasági munka hatékonyságának növelése egyetlen összefüggő célt szolgál: a dolgozó ember érdekét. Hajtsuk végre következetesen ezt a politikát, tegyünk nagyobb erőfeszítéseket megválás Hasáért.
