Somogyi Néplap, 1966. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-14 / 11. szám

Péntek, 1966. január 14, 5 SOMOGYI NÉPLAP PALKÓ \T életlenül került kezem­’ be Palkó Iskolai dől. goza.ta. Két hónapja írta, há­rom oldal az egész. Az utolsó sor után a tanár kézjegye és az osztályzatok láthatók. Tar­talom ötös, helyesírás ötös, külalak hármas. — Érdekes olvasmányok! — mondta a tanár, és elém tett még néhány füzetet. — Min­den nyolcadikos az édesapjá­ról írt. Palkó édesapját négy éve is­mertem meg. Alapító tagja volt az üzem legjobb szocia­lista brigádjának. Munkatár­sai kiváló esztergályosnak és nagyszerű szerszámkészítőnek tartották. A gyár legjobb újí­tói közé tartozik. írtam róla. Nem beszélt rajongva a mun­kájáról, sőt! — A munkáfól ne szónokol, jón az ember, hanem csinál­ja... A műhelyben sokan tanul­tak a keze alatt. Akik meg­maradtak, mind kiváló szak­munkások lettek. A segédek nagy része öt választotta pél­daképül. Hogy miért? — Mert mindenki előtt van tekintélye. És mert tud! Újí­tásai már több mint egymil­lió forintot hoztak a gyárnak. A mérnökök nagyon sokszor kérnek tőle tanácsot. Gyakran találkoztam ez­után Szabó Pál esztergályos­sal, és ahogy telt az idő, egy­re jobban tiszteltem. Jártam az otthonában, megismertem a családját és büszkeségét, Palkót Most, ahogy olvasom Palkó Borait, magam előtt látom a nyúlánk termetű fiú arcát és csodálkozó, nagy szemét. Idéz­nem kell mondatait. így kez­di: »Az én édesapám a leg­jobb apa. A munkája csodá­latosan érdekes. Még egészen kisgyerek voltam, amikor elő­ször bevitt a műhelybe. Olyan az a műhely, mint egy álom. A gépsorokon mindent lehét csinálni, amit csak akar az ember... • Rajongva ír három oldalon át. Ezzel fejezi be: »Én is olyan ember szeretnék lenni, mint édesapám ...« IT észülődtem, hogy fölke­lv ressem a Szabó csalá­dot, de valami mindig közbe­jött. Aztán a minap Palkó meg is előzött Bátortalan ko­pogtatás után benyitott hoz­zám, és izgatottan előadta jö­vetele célját. — Tessék már rajtam se­gíteni, mert nagyon nagy baj­ban vagyok... A különös bevezető után valami kalandos csínytevésről szóló mesét vártam, de egé­szen más volt a folytatás. — Tetszik tudni, mivel min­dig jeles volt a bizonyítvá­nyom, édesapa azt akarja, hogy gimnáziumba menjek. Orvost vagy ügyvédet akar belőlem faragni. — És? — Én meg nem akarok. Se ez, se az. — Hanem? — Esztergályos! Erre nem is gondolt édesapa. Mellette szeretnék dolgozni. Tegnap tudta meg, hogy esztergályos­tanulónak jelentkeztem. Olyan balhét csinált, hogy rengett a lakás. Két akkora pofont kap­tam mindjárt az elején, hogy csillagokat láttam. Tessék már beszélni apával. Talán magára hallgat... 1V/I ég aznap délután beszél­iTJ- tem vele. Panasszal kezdte 6 is: — Mit szólsz hozzá, teljesen elment a fiam esze. Megvan keveredve! Bejelentette, hogy nem tanul tovább, esztergá­lyos lesz. Mellettem akar dol­gozni. — És ez baj? Én inkább örülnék a te helyedben. Szabó barátom nagy szemet meresztett rám. — Hogy az istenbe ne len­ne baj, hiszen jó esze van! — És egy szerszámkészítő­nek nem kell a jó ész? Nem is beszélve arról, hogy a gye­reknek ehhez van kedve. Egy ideig hallgatott, aztán mérgesen legyintett. — Azt akarom, hogy több legyen nálam, hogy ne kuliz­zon! Nem tudom kihagyni a kér­dést: — Mondd csak, te mennyit is kapsz ezért sf kulizásért? — Kétezer-kilencszázat. De most nem ez a lényeg, fiamról van szó! — Ugye, két hónapja szá­moltuk össze az újtásaidat? Ha jól emlékszem, csaknem százezer forintot kaptál az utóbbi három évben. — Hagyd már a csudába azt a pénzt! Kit érdekel?! — Azt hittem,/téged! — Engem a fiam jövője ag­gaszt. Holnap bemegyek az osztályfőnökéhez, és annak is beolvasok. Azt hiszem, nem teszi a kirakatba, amit tőlem kap. Hát mire nevelte a gye­rekemet? És morog szüntelenül, hogy így meg úgy. Már-már mérge- sen rádörrenek, amikor eszem­be jut Palkó füzete. — Mondd csak, láttad a fiad dolgozatát? Ha elmész az osz­tályfőnökéhez, kérd el, és elő­ször azt olvasd el. Ha utána is veszekedni akarsz, akkor csiníld nyugodtan... IDalkó tegnap délután A meglátogatott. Örömtől sugárzó arccal újságolta, hogy rendben van minden. Már volt is jelentkezni. A főmér­nök megígérte, hogy biztosítja a helyet. — Hanem valamit sehogy se értek — folytatta töpreng­ve. — Édesapa nagyon lerá­molt egy dolgozatom külalak­ja miatt. Azelőtt sohase szólt. Azt mondta, lehetett volna az is ötös ... Németh Sándor Az ifjúsággal beszéljünk az ifjúságról (Tudósítónktól.) A Barcsi járás gyermek- én ifjúságvédelmi munkaértekez­letén megvitatták az állami gondozott gyermekek helyzetét és körülményeit. A járásiban tizenkét nevelőszülőnél 39 gyermek van. A nevelőszülők többsége lelkiismeretesen bá­nik a gondjaikra bízott gyer­mekekkel, de lehet kirívó je­lenségekkel is találkozni, ami­kor a kihelyezett gyermek visszaszállításáról kell a Gyer­mekvédő Intézetnek gondos­kodni. Barcs, Babócsa, Gsokomyavi- sonta és Lakácsa albizottságá­nak vezetője beszámolt a köz­ségében folyó ifjúsági munká­ról. Elhangzott a beszámolók­ban, hogy a községi tömegszer­vezetek — különösen a nőta­nács és a Vöröskereszt — na­gyon sok segítséget ad a fiatal­korúak között végzett munká­hoz. Az albizottság tagjai rend­szeresen ellenőrzik a szórako­zóhelyeket. A szülők körében felvilágosító munkát végez­nek. Néha az italboltokban is lehet találni fiatalokat, sót egyes italboltvezetők ki is szol­gálják őket. A felvilágosítás, a szabálysértési bírság törvény- tiszteletre neveli az ilyen ‘tál- boltvezetőket. Gondot okoz né­mely esetben a fiatalkorúak házasságkötési igénye is. A beszámolókat vita követ­te Felszólalt Simon Lajos, a megyei gyermekvédőotthon igazgatója is. Egyebek között elmondta, hogy az ifjúságvé­delmi munkát adminisztratív úton nem lehet megoldani. Az ifjúsággal kell beszélni az if­júságról. A továbbiakban a munkatér - vet beszélték meg. MEGKEZDTÉK A JÉGVÁGAST A BALATONON A 20 cm vastagságú jeget a fonyódi földművésszövetkez ,‘t vermeibe szállítja. Megjelent a Társadalmi Szemle Üj köntösben — modem címoldallal és igen jó minősé­gű papíron — megjelent az MSZMP elméleti és politikai folyóiratának, a Társadalmi Szemlének januári száma. Mai problémák, mai feladatok cím­mel Bálint József, a Központi Bizottság osztályvezető-helyet­tese arról ír, hogy a gazdasági és társadalmi problémák ma intenzíven foglalkoztatják az embereket, mindenkit érdekel például az életszínvonal emel­kedésének kérdése, ezzel össze­függésben pedig az ár- és bér­intézkedések. A szocialista de­mokrácia kérdéseiről dr. Szabó Imre írt tanulmányt Demokrá­cia és felelősség címmel. A fo­lyóirat dr. Köpeczi Béla össze­foglalójával lezárja a több mint egy éve tartó vitáit a szo­cialista realizmusról. A Nemzetközi Szemle-rovat­ban Johnson »Nagy társadal­máról*: olvashatunk érdekes fejtegetést; nemkülönben érde­kes a francia elnöknek, De Gaulle-nak az Atlanti-óceántól az Urálig terjedő Európáról szóló koncepciójának ismerte­tése is. A X. Magyar Képzőművésze­ti Kiállítás a bírálatok mérle­gén címmel Rózsa Gyula a na­pilapokban megjelent kritikák alapján elemzi a kritikusi munkát. A Társadalmi Szemle ja­nuári számában több könyv- kritika is olvasható. POSTÁNKBÓL SZIGORÚ VOLT A BÍRÁLAT A lap december 1-i számá­ban közölt levél megbírálta a rinyaújlalci KISZ-szervezet munkáját. Azért nem olyan rossz a szervezeti élet, mint a levélben olvastuk. A fiatalok zöme a termelőszövetkezetben dolgozik. S nem azért nem jöt­tek salátát ültetni, mert nem akartak, hanem azért, mert nem értek rá, minden emberre szükség volt a szeszélyes idő­járás miatt a termelőszövetke­zetben. Nem követtünk el hi­bát, amikor az iskolától kér­tünk segítséget, hiszen a ta­nulók néhány év múlva a mi sorainkba lépnek. No de nem akarjuk mentegetni magunkat, nálunk is vannak fogyatékos­ságok. Azóta is dolgoztunk a tsz-ben, huszonötén jelentek meg a harminckét tagból. Ka­rácsonykor Sós György Pettyes című háramfelvonásos vígjáté­két mutattuk be. Ezzel a da­rabbal vendógszereplűhk a környéken. A megrovásnak nem örültünk, egy kicsit szigo­rú volt a bírálat. Kaluber László rinyaújlaki KISZ-titkár MIÉRT NEM JAVÍTJÁK MEG A HIDAT? A taranyi buszmegállónál le­vő híd olyan rossz, hogy ve­szélyes rajta járni. Most, hogy síkos, még rosszabb, mert hiányzik öt vagy hat deszka. A korlát olyan rozoga, hogy nem kapaszkodhat meg benne az ember. Kit vonnának felelős­ségre, ha valaki eltörné a lá­bát? Hajnali fél öt után tíz perccel indul az első busz, es» te hatkor érkezik az utolsó. Sö­tét van ilyenkor, öregek, kis­gyermekes anyák, terhes asz- szonyok is utaznak, veszélyben vannak, amikor átkelnek a hídon. Egyszer már megjaví­totta a hidat egy vállalati dol­gozó minden kérés és köszönet nélkül. Talán senki sem vette MEGBÉKÉLÉS Az elnök fáradtan rogyott le a székre. Napégette bőrét sápadtra fakították az őszi ködök, s a homloka mögött viaskodó gondok. Cipője sá­ros; viharkabátját nem tet­te le, csak eppen kigombol­ta. Szokása, hogy esténként, végezve a majorban, bejön az irodába. Az asztalra könyökölve homlokát tenyerébe támasz­totta. Gondolkodott. — Nem megy ... Hiába, a kerülőúton kell hordani a trágyát. Ez négy kilométer­rel hosszabb minden fordu­lókor. Megint többletkölt­ség. És ez így van már eb­ben az egész őszben. Mi lesz így velünk? Ma is az asz- szonyok rakták a vontató­kat. Még jó, hogy ilyen szorgalmasak. Nem válogat­nak a munkában. Holnap a kárászt dombról átirányít­juk a gépeket. Nem lehet kockáztatni. Lecsús~nak azon a domboldalon. Aztán... Erőteles kopogás zavarta meg. — Tessék! Döntse János állt meg az ajtóban. Kalapját nem tette le, szájában az elmaradha­tatlan cigaretta. Köszönni is elfelejtett. — Tessék, János bátyám, mi újság? —Mi? Hát idefigyeljen! A szakramentumát, nem nézhetem már tovább. Az isten verje meg az egészet. — Csöndesebben, János bátyám. Mi a baj? — Mi a baj, mi a baj? Tudja azt jól maga is! Hát szabad így bánni az em­berrel? Megfogadtam reggel, hogy nem is megyek dol­gozni. Nem is mentem! Bort fejtettem. Ittam, na! Van valami kifogása ellene? — Nem szóltam én sem­mit magának. Azt mondja... — Az embernek fáj a sors. De a jó istenit! Kétszer is voltam. Mondja azt, hogy nem. Mondja a szemembe, ha mert Ugye!... Idefi­gyeljen. Megértettem, hogy vetés van, hogy minden erő oda kell. Én megértettem, most nem lehet szalmát osz­tatni. De azért, hallja, ami sok, az sok. — De János bátyám!... — Utálok bemenni az is­tállóba. Tudja, hogy néznek ki az állataim? Nem tudja. Magának biztosan van ott­hon szalmája. Sír az em­ber lelke. Tudja, mit mon­dok magának? Én nem lop­tam. De az éjjel elmegyek. El én! Annyit hozok, amennyit bírok. A szakra­mentumát! A nekivörösödött ember csak mondta, mondta a ma­gáét. Egyetlen közbeszólásra sem hagyott időt. Az elnök nem kiabált vissza, nem utasította rendre, türelme­sen várt. Tudta jól, kivel áll szemben, nem először találkozott Döntse Jánossal. Pedig a hang sértő, bántó volt, és az elnök azt is tud­ta, hogy igaztalan, alapta­lan. Az egész nap, az egész ősz gondja-baja ott kavar­góit a fejében. S a fáradt ember ingerlékenyebb. De az elnök várt. Igaz, időnként úgy megszorította az aszta­lon heverő ceruzát, hogy majd kettétört. A hangoskodásra benéztek a szomszéd irodából, aztán gyorsan visszahúzták az aj­tót megállapítva: — Dömse János kiabál. Megint berúgott. Csoda, hogy szóba áll vele az el­nök. Birkatürelme van en­nek az embernek. És Dömse mondta a ma­gáét. Egyik szavával fenye­getőzött, hogy itt hagyja a falut, a másikkal meg eskü- dözött, hogy ö bizony el nem megy innen, mert ide­köti minden. — Felforr az ember vére ettől a kivételezéstől, hallja: Mert persze a sógornak, ko­mának van szalmája.. Ez volt az első pillanat, amikor az elnök egy kicsit l eményebben közbevágott. — János bátyám, én tü­relmesen hallgattam magát, de ezt már nem állhatom meg szó nélkül. Egy rokont mutasson nekem ebben a faluban! — Hát... — Dömse szem­mel láthatóan összerezzent, mint aki észrevette, hogy egy kicsit messzire vetette i sulykot. — Na, látja, Hát akkor miért vagdalkozik7 — Úgy tudom, hogy Pin­tér Lajcsi kapott szalmát. — Kapoii hát! No de miéit? — Mit tudom én! — Dehogynem tudja! Most én mondom azt, hogy tud­ja. Meg azt is mondom, hogy magának is lehetne. — Hogy az istenbe le­hetne? — János bátyám, eddig én hallgattam magát, most ma­ga hallgasson meg engem. Szólt nekem kétszer, ez jgaz. De én is szóltam magának, éppen kétszer. Tud a jól, hogy kevés a férfierő, hogy néha áll egy-két fogat, mert a kocsisra valahol éppen máshol van szükség. — Tudom. — Mondtam magának, em­lékezzen vissza, hogj>' reggel jöjjön a majorhoz, befog, odaadjuk a fogatot, és ha­zaviheti a szalmáját. Hiúba, máskén-- nem tudjuk meg­oldani. Ott volt, János bá­tyám? Nem volt ott. Még azt is tuaom, hogy azt mondta: maga b'zonv n m fog be, magának az jár, vigyék a házhoz. Nem vir hettük, mert nem volt ki­vel odavitetni. így volt, Já­nos bátyám... — Hát nem egészen így mondtam én ezt... Meg az­tán volt, volt, elmúlt... De értse meg, hogy sír a lel­kem, ha ránézek az állatok­ra... — Látja, -lehet csöndeseb­ben is. Persze, hogy megér­tem a baját. Holnap reg­gelig kialussza magát, az­tán I hétre jöjjön a major­hoz., Rendben van? Hazavi­heti a szalmáját. — Jól van, nem bánom, csak már rendezze el vala­hogy ... Egy darabig tétován állt, aztán elment. Az elnft < negdörzsölte homlokát, na­gyot sóhajtott, s elindult hazafelé. Lehajtott fejjel, lassan lépkedett az utcán. A szomszédja rászólt: — Ügy .jössz. Pista, mint­ha beteg volnál. — Nem vagyok beteg... — Na, csak azért mon- rom... Jó éjszakát! Kutyája farkcsóválva fu­tott elé. Észre sem vette. Figyelte, hogy a távolban berreg a traktor. — Ki kell menni az éjjel hozzájuk... Vacsora után csr.k ennyit mondott a feleségének: — Töltsd meg teával a két termoszt... Vörös Márta észre, hogy biztosabb a lépé­se. Sajnos, a híd nem sokáig volt jó. Részeg felnőttek vagy játszó gyerekek elrontották. Néhány szál deszka kellene a javításhoz, még a diákok is el­végezhetnék a munkát (a híd az iskola mellett van). A baleset megelőzése végett fogtam tollat utazótársaim ne­vében, kérem, hogy sürgősen intézkedjenek az illetékesek. Egy dolgozó MÉG HIÁNYZIK NÉHÁNY UTCA A TÉRKÉPRŐL Olvastam a lap január 5-i számában a Térképolvasás cí­mű glosszat az AKÖV kiadá­sában megjelent háramoldalas térkép hibáiról. Szeretném ki­egészíteni a .jegyzéket azzal, hogy a következő utcák hiá­nyoznak a térképről: Rózsa, Streit Miklós, Adria, Készt hely, Mikszáth, Munkácsy Mi­hály. Az utóbbi helyére téve­sen a Vikár Béla utcát rajzol­ták. Hiányzik a Micsurin (Nyár) utca megjelölése, s fö­lösleges a Kenese megjelöl??. Helyes lett volna, ha feltünte­tik a Kapós-hegyet, a cukor­gyárat és a Keleti temetőt. Maár Lajos Kaposvár, Róma-hegy 1. Nők klub ni alakult Siófokon Több mint harminc taggal nők klubját szervezett a nőta­nács Siófokon. Vörös Józsefné, a járási nőtanács titkára el­mondta, hogy hosszú időn át foglalkoztak a klub megalakí­tásának gondolatával, ám meg­felelő helyiség hiányában csak most tudták megvalósítani ter­vüket. A községi tanács »fo­gadta be« az asszonyokat A nagyteremben tartanak min­den második hétfőn kötött fog­lalkozást, ahol a nőket érdeklő témákról hangzanak el előadá­sok. Népszerű a klub, még Bala- ‘onszépLakról is beutaznak a foglalkozásokra az asszonyok. A klub elnöke Mangold Ist­vánná. egyúttal ő a Siófokon hagyománvos kézimunka-szak­kör vezetője is.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents