Somogyi Néplap, 1966. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-14 / 11. szám
Péntek, 1966. január 14. 3 SOMOGYI ÜTBPLAP INCS AKADÁLY Harmincmillió forint értékű munkát végez el az idén a kivitelező a Világítástechnikai Vállalat Kaposvári Gyáránál MINT ISMERETES, az ÉM Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat tavaly megkezdte a Világítástechnikai Vállalat Kaposvári Gyárának bővítését. Ennek hírét örömmel fogadták megyénk dolgozói. Egyrészt annak örültek,, hogy Somogy jelentős üzemmel gazdagodik, másrészt, hogy olyan profilú üzemet építenek a To- ponári úton, amelyben munkát kaphatnak á szakma nélküli fiatalok, nők, férfiak egyaránt. A város lakói azt várták, hogy gyorsan halad majd a párt vidéki ipartelepítési politikája nyomán mintegy 140 000 000 forintos beruházással épülő üzem bővítése. Sajnos azonban csalódás érte a reménykedőket tavaly. Az építkezés nem volt'zökkenőmentes. Az Építőipari Vállalat nem tudta elvégezni a megszabott feladatot. Szerintük főként azért nem teljesítették a tervet, mert a föltételek nem voltak biztosítva, hiányzott terv, anyag stb. A beruházó a kiesés okát abban látja, hogy — úgymond — az .Építőipari Vállalat nem dolgozott kellő intenzitással. Az az igazság, hogy hibázott mind a kivitelező, mind a beruházó, mind pedig a tervező. 1955 VÉGÉN és az új év első napjaiban is sokan azt mondták, hogy az építők nem tudják elvégezni a harmincmillió forint értékű munkát a Világi, tástechnikai Vállalat Kaposvárt Gyáránál 1966-ban. A Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat cáfolja ezt. A napokban kijelentették a vállalat vezetői, hogy az észak- nyugati városrész és a Világítástechnikai Vállalat Kaposvári Gyárának építését tartják legfontosabb feladatuknak. Ozsváth Károly főmérnök szerint szó volt arról, hogy az építkezést esetleg más vállalatra bízzák. — Mi azonban azt mondtuk —' tette hozzá —, hogy megbirkózunk a feladattal. Most is állítjuk, hogy végzünk olyan munkát, mint bármely más vállalat. Ézt a kijelentést jó volt hallani. Nyilatkozatokkal azonban még nem épült semmi. Az a döntő, mit tesznek az Építőipari Vállalat vezetői a feladat végrehajtásáért. Intézkedéseik mindenesetre azt bizonyítják, hogy ígéretüket be akarják váltani. Kidolgozták a programot. Eszerint az idén (május 1-én) átadják rendeltetésének a nagy csarnokot, azaz befejezik az első ütemet. Ezután hozzáfognak a technológiai csarnok, a trafóház, a víz-, az energia-, a távfűtéshálózat, a csapadék- és szennyvízelvezető csatornák, továbbá az iroda, az öltöző, a kompresszorház, az út, az anyagraktár, a galvanizáló, a kazánház és a vasút építéséhez. Biztosították a munka föltételeit. Megrendelték az anyagot. Bevetésre készek a gépek, köztük a hatalmas daru. Gondoskodnak elegendő munkaerőről is. Megállapodtak a cukorgyár vezetőivel, hogy a kampány után az építőipar foglalkoztatja az üzem időszakos munkásait. A toborzás már elkezdődött Eddig hatvan ember közölte, hogy a cukorgyártás befejezése után az Építőipari Vállalatnál akar dolgozni. Megerősítették a műszaki gárdát is a Toponári úti építkezésen. Lukács Jánost, a tehetséges, tapasztalt szakembert, a textilművek egyik kor- mánykitüntetóst kapott építőjét bízták meg a munka irányításával. VÉGRE SIKERÜLT megegyezniük a beruházóknak és a kivitelezőknek a munkák sorrendjében is. A beruházó ugyanis korábban szigorúan ragaszkodott ahhoz, hogy az építők az előírt ütemnek megfelelően dolgozzanak. Ma már belátja, hogy az Építőipari Válladat vezetői nem akarnak rosszat, amikor olyan létesítmény építéséhez is hozzákezdenék, amelyet csak a harmadik ütemben kellene elkészíteni. Ezt azért teszik, hogy a munkaerőt, a gépeket folyamatosan, egyenletesen foglalkoztassák. Az átcsoportosítással az építkezést gyorsítják. Az idén például az anyagraktár, a galvanizáló, a kazániház, az út és a vasút építését hozták előbbre, noha ezeket csak a harmadik ütemben kellett volna elkészíteni. A napokban kötötték meg a szerződést húszmillió forint értékű munka elvégzésére. Májusban újabb 6,5 millió forint értékű munkára szerződnek. Ha az említett számokhoz hozzáadjuk á még az első ütemhez tartozó 3,5 millió forintot, akkor kijön a harmincmillió. Az építkezés tehát —r mint mondani szokták — sínen van. Az Építőipari Vállalat vezetői kijelentették, hogy jelenleg nincs akadály. Örömmel írjuk le ezeket a szavakat, hiszen azt jelentük, hogy végre teljes erővel megindulhat a munka a Toponári úton. S ezeket a szavakat jól meg is jegyezzük. És annak, aki az év közben esetleg felmerülő problémákat, hibákat netán az indulás fogyatéA munka minőségének megjavítására törekszenek az Iharosberényi Gépjavító Állomáson Összességében túlteljesítette múlt évi tervét az Iharosberényi Gépjavító Állomás, különösen a talaj munkákban elért eredmény múlja felül az előirányzatot. Terven felül végeztek a termelőszövetkezeteknek fő- és folyójavításokat is. Mindebből arra következtethetnénk, hogy minden a legnagyobb rendben ment. Azonban a számoknak, a terven felüli szolgáltatásoknak akad szépséghibájuk is. Ez pedig a gépjavítás nem kielégítő minősége. Ez a munka nem mindig volt kifogástalan. Érthető, hogy nem tudták rendbe tenni azokat a gépeket, amelyekhez nem kaptak cseremotort, s az is köztudott, hogy nem volt mindig elegendő alkatrész, De mindezt figyelembe , véve is szembetűnően megszaporodtak a reklamációk, a szövetkezetek kifogásolták a javítás minőségét. s előfordult, hogv az ügy bírósági útra terelődött. Az idén még több gépjavítás vár az iharosberénviekre, h’- szen a megve gépjavító üzemeinek szavos?tásával a barcsi. a c<--'1 f-'ó1* és a nagyatádi jár’ T r>T A- «V 10- as meg a "ó’k -"«’kát is itt javitiák, s a termelőszö- vetkezeti teherautók második szemléje is az ő feladatuk. Az első negyedévben csaknem kilencven erőgép fő- és folyója- vitását, karbantartását kell elvégezniük. Ehhez hatvan műhelymunkás, tizenhét traktoros áll rendelkezésükre. A mintegy kétmillió forint értékig építkezésen, átalakításon és’közművesítésen kívül lúgos mosót, szervizberendezést létesítettek, most villamosítják háromtonnás darujukat, és februárban üzembe helyezik a nemrég kapott hegesztőberendezést. Lehetőségük nyílik a javítás minőségének ellenőrzésére. Külön kipróbálnak minden beépített alkatrészt, s a rendbe hozott gépet átvétel előtt, üzemelés közben is megvizsgálhatják a termelőszövetkezetek. Érdek lődtünk az alkatrészellátás felől. s megtudtuk, hogy az erőgépek gumiabroncsa, néhány géptípus kormányszerkezete a leggyakoribb hiánycikk. Az utóbbi tartozék hiánya miatt például már három traktor kiesett a szalagrendszerű javításból. Az Iharosberényi Gépjavító Állomáson a tavalyi tapasztalatokból okulva a munka minősédének javítására törekszenek. Mindenek-1ott rajtuk 41’, hogyan elégítik ki a termelőszövetkezetek gépjavítási igenjeit. kosságaival, hiányosságaival akarja magyarázni, idézzük őket. De reméljük, hogy erre nem kerül sor. Hisz- szük, hogy az Építőipari Vállalat minden tőle telhetőt megtesz az ügy sikeréért. És amikor ezt leírjuk, többek között arra gondolunk, hogy a vállalat szerződés nélkül is megrendelte a Világítástechnikai Vállalat Kaposvári Gyárának bővítéséhez szükséges anyagot, s idejében fölkérte a Baranya megyei Építőipari Vállalatot a földmunkák elvégzésére. BÁTRÁN MONDJUK a még mindig kételkedőknek, hogy su a vállalat, amely ilyen áldozatot hoz egy építkezésért, nem okoz csalódást. Reméljük, hogy az építkezés ellenőrzésekor mindig azt állapíthatjuk majd meg, hogy nem tévedtünk. Szegedi Nándor MIT TENNE, haKISZ-titkdrrá választanák? A kérdést — megfelelő előkészítés, részletesebb kifejtés után — 115 falusi ipart tanulónak tettük fel, név nélküli, írásos választ kérve. A nagyrészt fiúkból álló osztályok tagjai között a legkülönbözőbb szakmáikat választó fiatalok megtalálhatók, a fordásztól az építőipar több ágán keresztül a vasesztergályosig. Ezek a tanulók a marcaü járás csaknem valamennyi községéből verbuválódtak össze. Általában gyenge, közepes eredménnyel jöttek az általánosból, mindössze negyed részük tanulmányi átlaga éri el, illetve haladja meg a 4-el Érdemes fölfigyelni véleményükre. Hiszen a falusi KISZ-tagság jelentős részét alkotják, munkakörük általában — különösen télén —t- lehetővé teszi az ifjúsági mozgalomban való aktív részvételt. Mit tennének teihát e falun élő, 15—18 éves fiatalok, ha a helyi KISZ-szervezet élére kerülnének? Hogyan irányítanák társaik szabad idejét, milyen programot állítanának össze részükre; egyáltalán: mit tartanak a KISZ legfontosabb feladatainak? A kérdésre meglepően sokan — harmincnégyen — nem válaszoltak. Igaz, ez is állásfoglalás: kitűnik belőle az érdektelenség, no meg a gondolatok, ötletek hiánya. Tizennyolcán semmitmondó feleleteket adtak, érdemiben tehát 63 válasz értékelhető. Kezdjük a negatív véleményekkel. öten röviden úgy nyilatkoztak, hogy a tisztséget nem fogadnák el, illetve leNÁDARATÁS A nádgazdaság balatonszent ryörgyi telepén naponta háromezer kéve nádat vágnak le. 90 000 kéve nád lcaratását tervezik az Idén. Ennek hatvan százalékát külföldre szállítják. A többit feldolgozzák: nádpallót és nádszöveiet készítenek belőle. A művezető Munkásnak — vezető; vezetőnek — munkás. Amikor már harmadik helyen hallom ugyanezt a megfogalmazást, próbálom a lényeget egy szóba zsugorítani: kapocs?... Mert a munkás azonnal a művezetőhöz rohan. S az üzemvezető? ö is elsőnek hozzá siet Ez így is van rendjén, hiszen a művezető elsősorban gazdasági-műszaki parancsnok. Olyan vezető, aki a zavartalan munka fölött őrködik. Tényleges hivatásának gyakorlására azonban sajnos, kevés ideje marad. A napi nyolc óra nem jelentéktelen része elmegy olyan tennivalókkal, amelyek lényegében diszpécseri felad likőrbe tartoznak. Ha azt akarja, hogy ne álljon mozdulatlanul a gép, maginak kell az anyag után néznie; ha azt akarja, hogy megjavítsák az eltört orsót, magának kell a tmk-hoz rohannia. S közben műszaki ismereteinek, szakmai ta- pasztalatainak kamatoztatására már nem marad sem energiája, sem ideje. A legtöbb művezető — és gondjai^ ezért is közérdekűek, mert harmincezernél is többen tevékenykednek az országban — nem tud eléggé foglalkozni az új szakmunkás-generációval. nem marad egv perce sem arra. hogy az idősebbeknek segítsen. hogy munkatársainak ügyes-bajos dolgaival törődjék. A prémiumrendelet — amely január elsején lépett életbe, és a gvárak most ismerkednek vele — elsősorban a műszakiak tevékenv ségét sarkantyúzza. széles körű lehetőséget tartogat a művezető számára is. Olyan lehetőségeket, amelyeknek közepette megmutathatja: mire képes, mennyire ismeri üzemét, mennyire tudósa szakmájának... Azonnal előtolakszik a kérdés: vajon a diszpécseri és adminisztratív munkával amúgy is elhalmozott művezetőnek nem nehezedik-e majd ezzel még több a vállára? A művezető, aki ismeri az üzemét — és melyik művezető nincs birtokában a műhely legféltettebb titkának is! —, s szereti szakmáját, csökkenteni tudja az önköltséget, ismeri a módjait, hogyan lehet ésszerűbbé tenni a munkafolyamatokat, melyik szakmunkást melyik gép mellé kell állítani, hogy a leghasznosabb feladatokat végezze. A munkás és a gép kapcsolatának legfőbb ismerője a művezető. S ha egy esztendő alatt csupán egy százalékkal csappan az önköltség, vagy emelkedők a termelékenység — és ezt mindegyik művezető elősegítheti —, sokkal hasznosabb és szakismeretének megfelelőbb munkát végez, mintha mások helyett lót- fut Természetesen ezt elképzelni vagy elhatározni — kevés. Ha a diszpécseri munkát valóban a diszpécser végzi, ha a javítás >k ról — a művezető sürgetése nélkül — gondoskodik a tmk, az anyagról pedig az anyagellátási osztály, ha olajozottan gördül az üzemi munkát szolgáló és előkészítő szervezet, akkor valóban ott fejtheti ki tényke- 'ését a művezető, ahol a égértékesebb munkát tudja elvégezni. Az új prémí umre ndelat mellett a művezetők munkájának fokozott anyagi elismerését jelenti a fizetésrendezés. »Aki többet ad munkájával a társadalomnak — jelentette ki Kádár János elvtárs legutóbbi nyilatkozatában —, az annak arányában többet is kapjon a javákból.« S ez a gondolat egy sor tennivalót ró a vállalatokra. Szó sincs arról, hogy egyformán min’e :- ki kapjon fizetésemelést és prémiumot, hanem igenis csak azok, akik rászolgáltak. Ha mindezeket most a művezetőkre vetítjük, akkor még arra is kell gondolniuk a helyi vezetőknek, hogy — most, amikor az anyagi elismerés föltétele adva van — ne feledkezzenek meg a művezetők erkölcsi elismeréséről sem. A kettőt egymástól nem szabad elválasztani. Művezetőink eddig is bebizonyították, hogy a szakmájukért sokra képesek, és legtóobjük kevesebb pénzért is vállalta a megbízatást. Nem csupán az anyagi, hanem a fokozott erkölcsi elismerés is megilleti őket. S ezzel párhuzamosan és ettől elválaszthatatlanul várják, hogy végre a maguk munkakörében, felhalmozott szakmai ismereteik alapján fejthessék ki képességeiket. Ha a vállalatok élnek — a rendeletek szellemében — a művezetők anyagi és erkölcsi elismerésével, bizonyára kapocsnak érzik majd magukat az üzemben. Ka- nocsnak- a munkás és az üzemvezetőség között Kapocsnak: a ió üzerm Hangulat és a haszm 'ni tevékenység között!. B. J. mondanának róla. A választ ketten indokolták. Az egyik: »Sok a tennivaló«; a másik; »Nem szeretek tanulni.« A felelősséget, a munka és a tanulás fontosságát tehát mindketten érezték. A többi fiatal válasza érdemes az elemzésre, összegezésük felvillant valamit a falusi leányok és fiúk igényeiről, érdeklődéséről, némi ízelítqt ad gondolkodásukból, képet nyújt a községekben élő KlSZ-fiata- lok és általában az ifjúság művelődésének. szórakozásának lehetőségeiről. A megjelölt feladatok között első helyen áll a falu fiataljainak megszervezése, összefogása. Igaz, hogy ennek módját többségük egyedül a gyűlések megtartásában látja, de tartalmi igényességére utalnak az olyan megjegyzések, mint: megbeszélni a programot a tagokkal; meghallgatni és figyelembe vermi véleményüket; érdekes megbízatást adni mindenkinek, és így tovább. Ügy tetszik, a fiatalokat nem terhelik túl értekezletekkel: ahogy elmondták, fél óv is eltelik, amíg nagy keservesen összehívják a taggyűlést, de az is vagy felolvasásban, vagy időszerű témájú, de felkészületlenül elmondott beszédben merül ki. Érzik a rendszertelenségben rejlő lazaságot, nemtörődömséget, esetlegességet, és a maguk módján ezt ki is fejezik. Az elbírált válaszok többségében az első helyeken szerepelt a társadalmi munka programja tsz-ben, középítkezéseknél, építőtáborokban, parkosításban, elesett magánosoknál stb. Akadjak, akik a társadalmi tevékenységet a klubest, bál rendezésének föltételeként jelölték meg. Érdemes erre fölfigyelni és bátrabban támaszkodni a fiataloknak e tettvágyára! A politikai oktatás ugyancsak előkelő helyet foglal el a tervezett tennivalók sorában. Többen megjegyzik, hogy elsősorban a különböző népekkel, azok életkörülményeivel, harcaival szeretnének megismerkedni érdekes, színes, megfelelően szemléltetett kiselőadások, klubszerű beszélgetések formájában. E célra néhányon szellemi vetélkedőket is javasolnak. Csaknem valamennyi »KISZ- titkár« feladatai között szerepel a kulturális élet föllendítése, művészeti csoportok alakítása, hetenként klubestek, tea délutánok rendezése, sportágak meghonosítása a faluban. Kirándulások, kerékpár- és motorostúrák, országjárások ugyancsak gyakran előfordulnak a programban. Legérettebben azonban az a fiú nyilatkozott, aki így foglalta össze átgondolásait: »Mindennel pontosságra, kulturált magatartásra, rendre nevelném a rám bízott fiatalokat.« Tudom, nem mondtak újat a megkérdezett fiatalok; a felsorolt ötletek, igények általában bent vannak a KlSZ-szerveze- tek terveiben. Mégis érdemesnek tartottam összegezni véleményüket, mivel realitásuk, javaslataik sorrendje, egyes igényes tervek gyakori említése, az őszintének látszó hangvétel rávilágít a falusi ipari tanulók gondolkodására, érdeklődési körére, s némi képet nyújt erkölcsi felfogásukról is. Messzemenő következtetések, föltétel nélküli általánosítások megfogalmazására természetesen nem alkalmas ez a fölmérés. Arra azonban igen, hogy munkájuk megtervezésekor és a gyakorlatban jobban figyelembe vegyék a velük foglalkozó ifjúsági vezetők, az irányításukra, kulturális nevelésükre hivatott felnőttek. A tartózkodást. a negatív válaszokat éppúgy, mint a javaslatokat P. U
