Somogyi Néplap, 1966. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-12 / 9. szám
Szerda, 1966. január 13. 5 SOMOGYI NÉPLAP A család mindenkit hazavár MIÉRT HALT MEG RINYU ANTAL, A CUKORGYÁR KISEGÍTŐ MUNKÁSA A SZERENCSÉTLENSÉG ki zavart volt egy kicsit. Most OKÁT vizsgáló szakemberek részletesen elemzik a tragiKus balesetet. A jegyzőkönyvek tanulmányozása és a helyszíni beszélgetések után csak %z.i a választ írhatom le: azért, mert jót akart, mert el akarta végezni a rábízott munkát. 1965. december 28-án a harmadik műszak megkezdése után öt perccel Rinyu Antal ott állt a préshelyiség szelet- szárító acélgereblyéje mellett. A váratlan áramszünet miatt leállt az acélgereblye, az adagolóból azonban továbbra is ömlött a szelet. Rinyu Antal szólt a mintavevő asszonynak, hogy azonnal értesítse a csoportvezetőt: mondja meg neki, hogy ne indítsák el az acélge- reblyét, mert rendet akar teremteni. Az asszony elment. Rinyu nem várta meg amíg visszajön. Kiszedte a felhalmozódott szeletet, és feltehetően kézzel tisztította a gereblye közeit, amikor váratlanul megindult a gereblye. A kiálló vasrészek beleakadtak a kabátjába, és felvonszolták a szalagra. Az arasznyi acélfogak felnyársalták a testét, a motor ereje átpréselte egy nyolc centi magas nyíláson. Akkor végképp leállt a szalag. A motor nem bírta a terhelést, leszakadtak a csavarok. Rinyu Antal ekkor még élt. A falon 22 óra 10 percet mutatott az óra. Rinyu Antalt mentő szállította a kórházba, de már nem tudtak rajta segíteni. KI A FELELŐS Rinyu Antal haláláért? Szótlanul állunk a csigaházi préshelyiség acélgereblyéje mellett: a gyár főmérnöke, a szakszervezeti bizottság titkára, a biztonsági előadó és a Szakszervezetek Megyei Tanácsának munkásvédelmi vezetője. Most is áll a szailag. Az acélfogak végtelen sora félelmetes látvány. — Itt történt — mondja a szakszervezeti titkár. —.Rinyu Antal testét két és fél méteren át vonszolta az acélgereblye. Még integetett, amikor elvitték a mentők ... Az utóbbi négy évben most száguldott ötödször a mentő a gyárba. És az orvostudomány, sajnos, egyszer sem tudott már segíteni, ötször tűzték ki a bejárat fölé a fekete zászlót. Tavaly nem egészen két hónap alatt kétszer. — Ha Rinyu Antal őt percet vár, nem történik baj... De nem várt. Az életével fizetett ezért... Egypár héttel ezelőtt a szén- bunkerben halt meg egy munkás. Ha egy méterrel rövi- debbre veszi a biztosítókötelet, ma is él. De a kötél hosszabb volt a megengedettnél. A kampány kilencvenhato- dik napján, a szénbunkerben történt halálos baleset után jártam a gyárban. A levegőben ott vibrált még a tragédia. Mindenki emlékezett, mindenis látni az arcokon, érezni a szavakból, hogy megrázta az embereket a hatvanéves kisegítő munkás halála. Ebben a gyárban már mindenkinek tudnia kellene, hogy milyen árat kell fizetni a legkisebbnek vélt mulasztásért is. ÉS MÉGSEM VIGYÁZNÁK. Az erőtelep csoportvezetője tapasztalt, régi dolgozó. Nemrég belenyúlt a mozgó liftbe. Két ínszál elszakadt a kezén. Két idős csoportvezető munka közben ittasan összeverekedett. A cukorraktárban nemrég eltört a lába valakinek, mert szabálytalanul talicsikázták a zsákokat. Azóta is ugyanolyan szabálytalanul dolgoznak. Megyünk a gyárudvaron. A vasúti átjárónál veszélyt jelez a csengő. A szabályzat szerint már nem szabad átmenni. A sorompókezelő mégis átengedi népes csoportunkat. — Maguknak szabad! A cukorraktárnál éppen vagont raknak. Asszonyok és férfiak talicskázzák a zsákokat. Most is szabálytalanul! Az asszonyok három, a férfiak négy-öt zsákot visznek egyszerre. Tudják egyáltalán, hogy mennyit szabad? ! — Igen. kioktattak bennünket, de így többet lehet keresni... Megkeressük a brigádvezetőt. Mentegetődzik. — Én nem láttam! Ha félrenéz az ember, azonnal többel visznek a megengedettnél. — Magát felelősségre vonták már ezért? — Még nem. Még senkit sem A főmérnök valóságos kiselőadást tart, és befejezésül fegyelmit helyez kilátásba, ha még egyszer előfordul a szabálytalanság. Az üzem első emeletén, a csigaiház feljárója mellett két asszony térítőt hímezget. Any- nyira elmerülnek a cérna öltö- getésében, hogy ügyet sem vetnek a váratlan ellenőrzésre. Csak a figyelmeztetés után 'át - nak munkához. A főmérnök elvezet a cukoroldalra. Az üstök mellett félmeztelen testű munkások hajladoznak. Sistereg a gőz, a gépek zaja mindent betölt. A főmérnök közel hajol, és kiáltva mondja: Ezen az oldalon majdnem minden munkahely balesetveszélyes! Itt is elég egy rossz mozdulat, egy apró szabálytalanság, és már megvan a baj. AZ IRODÁBA visszatérve megkapom a statisztikát. lene tenni, ezt mutatják a számok is. De nem tudtak. Az apróságnak tetsző szabálytalanságok elkerüléséhez nem elég a gyárvezetők és a biztonsági előadó akarása. Arra lenne szükség, hogy mindenki vigyázzon a másikra is! Hogy szóljon, ha kell. Erről beszélgettem az egyik idősebb munkással. így válaszolt: — Piszkálódásnak veszik, ha szól az ember... Másokat is megkérdeztem. Sokan vélekednek így. Ezek az emberek elfeledkeznek arról, hogy adott esetben egy szó is elég az életmentéshez. Elfeledkeznek arról, hogy a család mindenkit hazavár... Németh Sándor NAPIRENDEN: A KENYEREI.LATÁS Az új év negyedik napján a kaposvári élelmiszerboltok egy részében rövid ideig nem lehetett kenyeret kapni. Szóbeszéd tárgya volt ez a vásárlók között, a kereskedelem irányító szerveinél, a Sütőipari Vállalatnál és az Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalatnál Is. Szinte mindenki másként vélekedett róla. Lábra kaptak szélsőséges nézetek is. Mi volt az átmeneti kenyérhiány oka? A vizsgálatok és a tanácskozások után nyugodtan leírható, hogy a zökkenő azért következett be, mert az Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat dolgozói nem látták előre a kereslet váratlan megélénkülését, s a hirtelen jelentkezett igényeket nem tudták kielégíteni. Az ellátás zavartalanságé-, nak biztosítása nem olyan egyszerű, mint amilyennek a kívülállók látják. A fogyasztó valahogy úgy képzeli eL, hogy a sütőipar süti, a kereskedelem pedig korlátlanul szállítja üzleteibe a friss, ropogós kenyeret és süteményt. Valójában azonban nem ilyen simán megy a dolog. A sütőipart bizonyos termelési föltételek — kapacitás, üzemeltetési idő stb. — kor'áío.: közé szorítják. Nem tud a nap bármelyik órájában bárhova termékeket küldeni. A kereskedelem dolgozóit is kötik a rendelkezések, a körülmények: a nyitva tartási idő, a tárolás lehetőségei, és így tovább. A két, teljesen ■ különböző föltételekkel működő vállalat munkáját tehát úgy kell őszSZENNYVÍZCSATORNA ÉPÜL a közvágóhíd; gyűjtőtó! a Donneren keresztül a Noszlopy Gáspár utcáig. Jelenleg az Erzsébet- rakodónál folynak a munkálatok. Egy 1400 mm átmérőjű vascsőben hidraulikus préssel fúrnak át a vasúti pálya alatt, így nem zavarják a vonatközlekedést. Az építkezést május végére fejezik be a Hídépítő Vállalat dolgozói. 1964-ben 81, tavaly 64 baleset volt a gyárban. A nyolcvanegyből egy, a hatvannégyből kettő volt halálos. Akartak elrossz Aló Zsugor Rezső arról volt híres, hogy szinte kínosan takarékoskodott mindennel. Érzékeny lelkületét még annak látványa is megviselte, ha valaki egy fél cigarettát nyomott el a hamutartóban. Ha reggel sávadtan, karikás szemmel jelent meg munkahelyén, mindenki tudta, hogy valami fogyatékosságra bukkant, s emiatt az éjszakát álmatlanul hánykolódta át. Eleinte még próbálkoztak a kollégák, sokat beszélgettek vele, hogy a takarékosság ugyan fontos és hasznos dolog, de azért nem szabad átesni annak a bizonyos lónak a másik oldalá... MILLIÓS TÁBORA VAN A BIZTOS TASI ÉS ÖNSEGÉLYZŐ CSOPORTNAK Hitiá ra. De hősünk egy jottányit sem engedett álláspontjából. Egy szép napon — mivel általában mindig »szép napon« történik valami — Zsugor Rezső rendkívül rossz színben jelent meg reggel a munkahelyén. Remegő lábbal botorkált asztalához, a többiek összenéztek jelezve: valami szörnyűséges dolog jutott Rezső tudomására. Ijedelmüket még csak fokozta az, ami még soha nem történt meg: Zsugor Rezső nem kapta elő a tollat, és nem kezdett nyomban kör- mölni, hanem meredten bámult maga elé, és időnként ezt motyogta: »Ez lehetetlen, ez nnm történhet meg.* Egy ideig némán figyelték, aztán a legbátrabb odasettenkedett hősünkhöz. — Rezső! Na! Nézz már rám! Figyelj ide, mondd, mi történt, mi a baj! Rezső melléből, mintha több köbméter levegő szabadult volna ki, akkora sóhaj szakadt fel. — Borzasztó! Iszonyatos álmom volt... A többiek megkönnyebbülten sóhajtottak föl: — Ja, .csak álom?! — Ha ennyire megviselt, legalább mondd el. Talán könnyebb lesz. Rezső eltakarta szemét, úgy kezdte movdókáját. — Gondold el. Azt álmodtam, hogy jött a hír. kisajátítják a kertemet. Emberek érkeztek mérőeszközökkel. De nem egyszer, ötször, hatszor, nyolcszor. Mondtam nekik: nem lehet ezt egyszerre elvégezni? Mennyi költség a-. fto—» ennyiszer kiszállnak ide? Vem is merem megmondani, mit válaszoltak. Nag-’on ■'súnyát. Aztán nem tudom vontosan. Valahogy firm volt, hogy húzódott a dolog, a kiszállások szaporodtak, de csak nem döntötték el, hogy végül is mekkora az a terület, amire szükség van. — El tudom képzelni, szegény Rezső, hogy már álmodban mennyire kikészültél ettől... — Gondold csak el! Aztán következett a legször- nyübb. A vadonatúj tervekkel kiszállt egy bizottság, hogy a helyszínen megnézzenek mindent. És akkor csap be a mennykő, akkor derül ki, hogy azok a sok pénzért elkészített tervek rosszak! Mondhatnám, használhatatlanok. Képzeld, mit éreztem! Azok a tervek valami fél évszázaddal ezelőtti helyszíni rajzok alapján készültek. Képzeld el, például az én házam sem szerepelt raitu.z. Azt kérdik tőlem: hogyan kerül ez ide? Hogyhogy hogyan kerül? Mondom, harminc éve áll már! Adófizető honpolgár vagyok itt. -A bizottság sustorgott valamit, aztán elvonultak, mondva <i holnap úra jönnek __ Most k épzeld el, még alapjában véve nem történt semmi, és már fölöslegesen mennyi pénz kidobódott. Meghasad a szívem ... — De Rezső, kérlek! Hát ne viccelj! Ne felejtsd el, hogy csak álmodtad az egészet! Minek ez a nagy elkeseredés ... — Igazad van. De tudod, most meg az gyötör, hogy hátha előfordul a valóságban ... De nem, nem lehet, hogy megförténien. Hiszen még álomnak is borzasztó volt.., Az összevonás eredményeként sikerült volamevnníre megvvyqtatni Zsugor Rezsőt.. De azért még egy hét mvlva is meglátszottak arcán ennek a rossz álomnak a nyomai... Vörös Márta szehangolni, hogy az ellátás megfelelő, de gazdaságos is legyen. Tudniillik a gazdaságosság is rendkívül fontos. A kereskedelem a kenyérrel sem bánhat Csáki szalmájaként. Csak annyit vásárolhat a sütőipartól, amennyit előreláthatólag megvesznek az emberek. Ha túl sokat rendel, és a nyakán marad, károsodik ő is, a népgazdaság is. Elkerülhetetlen, hogy akár a népgazdaság, akár a fagyasztó károsodjék? Az Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat és a Sütőipari Val’.alai vezetőinek megbeszélése alapján a napokban elkészített intézkedési terv bizonyítja, hogy pocsékolás nélkül is lehet biztosítani a jó ellátást. A jövőben azokat a megrendeléseket, amelyeket a boltosok eljuttatnak a Sütőipari Vállalathoz, az Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat kenyérfelelőse mindennap átnézi. Ha úgy látja, hogy az üzletek nem rendeltek annyi kenyeret, amennyi a városban napon ként el szokott fogyni, akkor a központ többet rendel. Ha valamelyik nap előfordul, hogy kevés az áru, akkor egy óráig a Sütőipari Vállalat újabb rendelést vesz föl, s azonnal szállítja a friss kenyeret. Ezentúl az Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat minden szombaton ügyeletet tart a kenyérgyárban. Ha szükséges, az e célra biztosított gépkocsival nyomban szállíthatnak árut az üzletekbe. Ha a termékre netán nincs szükség, nem kell elhozni, nem marad a boltok nyakán. Ez főként a biztonsági o'dala az ellátásnak. Az Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat vezetői gondoltak a gazdaságosságra is. Az ötven mázsa kenyeret árusító boltok 2 százalék, a százötven mázsát árusítók 1,5 százalék, a százötven mázsánál többet árusító boltok pedig 1 százalék száraz kenyeret írhatnak le havonta büntetés nélkül. Ez az intézkedés biztonságot ad a boltosoknak, s így gondoskodnak némi tartalékról. A rendelkezés elejét veszi a pocsékolásnak is. Biztosítja, hogy a leírható száraz kenyér értéke évente mintegy 150—160 000 forint legyen. Ez kedvező. A vállalat ösztönzi a boltvezetőket a gazdaságos munkára. Azt a boltvezetőt, aki az ellátást biztositia, és az engedélyezettnél 50 százalékkal kevesebb száraz kenyeret ír le, félévenként 200 forint í .italomban részesíti. Reméljük, nem lesz többé szükség a kenyérellátás prob- 'émáinak boncolgatására. Az “mlített intézkedések, úgy véljük, megnyugtatnak minden vásárlót. Ha a sütőioar é« az Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat megtartja a —’ePállapodásokat, akkor nem íórdul elő a január 4-ihez hasonló eset. Szegedi Nándor Példamutató összefogás (Tudósítónktól.) A csurgói járás lakosságának példamutató összefogása 1960-ban kezdődött. Megfelelő rendelő hiányában rossz volt a járási székhely orvosi, főleg szakorvosi ellátottsága. Eey évvel később elkészült a lárási STTK-rendelő. építéséhez 120 000 forinttal íárultak hozzá a községek lakói. Tavaly adták át rendeltetésének a mentőállomást és az autó- Suszíllofnást. A falvak lakói 160 000 forintot áldoztak ekét létesítmény építésére. A járás lakód a múlt évben megszavazták, hogy az idén bővítik, korszerűsítik a tbc- gondozóíntézetet. Ehhez mint- gpv 250 00O forintot adnak a községeid. Ezzel nemcsak korszerűbbé válik a gondozó, hane*m mód nyílik arra is, hogv a V'iV.as’mólptlaaol áiló ré- ^ay-folygvőpénet Oze-be he- ’,,azzék. s nem ke'i maid t en"veltótiba, ötvöskónyiha menniük a csurgóiaknak. heivben is megfelelő kezelést kaphatnak.