Somogyi Néplap, 1966. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-11 / 8. szám
TíLAG Pfím FT\TUA1 F.OYESnUErEKí ÁRA. 50 FILLÉR Somogyi Néplap AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA win. Évfolyam 8. SZÁM Segítenek a hagyományok 3 o.l ZÁHONY, AHOL NINCS SZÜNET (5. o.) KEDD, 1966. JANUÁR II. Az OTP múlt évi munkája a számok tükrében (6. o.) | közös közlemény ajub khan ÉS SASZTRI TALÁLKOZÓJÁRÓL MEGEGYEZÉS TASKENTBEN Mindkét fél visszavonja csapatait Vitáikat békés eszközökkel oldják meg A■/ indiai—pakisztáni csúcstalálkozón a vasárnapi megbeszéléseken nagy erőfeszítéseket tettek, hogy közös alapot találjanak az indiai—pakisztáni viszony normalizálásához. Koszigin miniszterelnök vasárnap kétszer találkozott Ajub Khannal és kétszer Saszt- rival. Taskentben hétfőn megkezdődött az indiai—pakisztáni zárótalálkozó. A felek megbízása alapján a találkozó befejező ülését Koszigin nyitotta meg. A zárótalálkozón ismertették a közös indiai—pakisztáni nyilatkozat szövegét, majd Ajub Khan és Sasztri miniszterelnök aláírta a közös nyilatkozatot. A nyilatkozat így hangzik: India miniszterelnöke és Pakisztán elnöke a taskenti találkozón a két ország jelenlegi kapcsol italnak megvitatása utár ezennel kijelenti, szilárd elhatározásuk, hogj helyreállítják országaik normális és békés kapcsolatait, és előmozdítják népeik kölcsönös megértését és baráti viszonyát. E célok elérését életbevágóan fontosnak tartják India és Pakisztán hatszázmilliós népének jóléte szempontjából. Sasztri indiai miniszterelnök (balról) és Ajub Khan pakisztáni elnök (jobbról) elbúcsúzik egymástól a »semleges villában« folytatott fontos tanácskozás után. (MTI külföldi képszolgálat) SELJEPIN: Minden szocialista ország szent kötelessége, hogy sokoldalú segítséget adjon Vietnamnak Hanoi, január 10. | Hanoiban vasárnap a Vietnami Demokratikus Köztársaság nemzetgyűlésének épületében nagygyűlést tartottak az Alekszandr Seljepin vezette szovjet küldöttség tiszteletére. A hanoi dolgozók nevében a VDK fővárosának polgár- mestere üdvözölte a szovjet küldöttséget. Köszönetét mondott a szovjet népnek és a moszkvaiaknak azért a segítségért és támogatásért, amelyben Vietnamot részesítették. Végül Moszkva lakói részére zászlót adott át a küldöttségnek, amelyen arany betűkkel ezek a szavak állnak: »Örökké éljen és erősödjön Vietnam és a Szovjetunió szolidaritása, együttműködése és barátsága!« A polgármester szavaira Seljepin, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága elnökségének tagja, a központi bizottság titkára válaszolt. Többek között hangoztatta: A Szovjetunió a jövőben is sokoldalúan fogja segíteni és támogatni a vietnami népet a VDK honvédelmi képességének megerősítésében, az amerikai agresszió elleni harcban. Az SZKP Központi Bizottsága és a szovjet kormány minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy biztosítani lehessen a harcoló Vietnam megsegítése céljából valameny- nyi szocialista ország akcióegységét. A vietnami nép most az amerikai imperializmus elleni nemzeti felszabadító harc élvonalában halad. Valamennyi szocialista ország szent kötelessége, hogy egyesítse erőfeszítéseit, és sokoldalú segítséget adjon Vietnamnak. A moszkvaiak nevében Seljepin ezután átnyújtotta Hanoi polgármesterének Moszkva, a hős város vörös zászlaját. Összeült az amerikai kongresszus India miniszterelnöke es Pakisztán elnöke megegyeznek abban, hogy mindkét félnek minden erőfeszítést meg kell tennie India és Pakisztán jószomszédi kapcsolatainak megteremtéséért az ENSZ alapokmányának megfelelően. Megerősítik, hogy az alapokmány értelmében kötelesek tartózkodni az erőszaktól, és vitáikat békés eszközökkel kell megoldaniuk. Ügy találták, hogy a két ország közötti feszültség további fennállása nem szolgálja a béke érdekeit sem az országaikat környező térségben, sem az indiai—pakisztáni szubkontinensen, nem szolgálja India és Pakisztán népeinek érdekeit. Ennek figyelembevételével vitatták meg Dzsammu és Kasmír kérdését, és mindegyik fél kifejtette a maga álláspontját. o India miniszterelnöke és Pakisztán elnöke megegyeztek abban, hogy a két ország fegyveres erőit legkésőbb 1966. február 25-ig visszavonják azokba az állásokba, amelyeket 1965. augusztus 5rig foglaltak el, és mindkét fél megtartja a tűzszüneti föltételeket a Tüzet szüntessl-vonalon. o India miniszterelnöke és Pakisztán elnöke megállapodott, hogy India és Pakisztán viszonya az egymás belügyei. be való be nem avatkozás elvén fog alapi':7 India mii _i elnöke és Pakisztán elnöke megegyezett abban, hogy a felek nem tá- .mőgatnak semmiféle propagandát. amely a másik ország ellen irányul, és elő fogják mozdítani azt a propagandát, amely a két. ország közötti baráti kapcsolatok fejlődését szolgálja. © India miniszterelnöke és Pakisztán elnöke megegyezett abban, hogy India pakisztáni főbiztosa és Pakisztán indiai főbiztosa visszatér helyére, és a két ország diplomáciai képviseletei újra megkezdik normális tevékenységüket. Mindkét kormány megtartja a diplomáciai kapcsolatokra vonatkozó 1961. évi bécsi konvenciót. o India mi aiszterelnöke és Pakisztán elnöke megállapodott, hogy megvizsgálja az India és Pakisztán közötti gazdasági ég kereskedelmi kapcsolatok, közlekedés, kulturális csere helyreállítására teendő intézkedéseket, továbbá lépéseket tesz az India és Pakisztán között fennálló egyezmények végrehajtására. o India miniszterelnöke és Pakisztán elnöke megegyezett abban, hogy utasítást adnak hatóságaiknak a hadifoglyok hazaszállítására. © India miniszterelnöke és Pakisztán elnöke megállapodott, hogy folytatják a menekültek és kitelepültek (illegális bevándorlók) problémáival kapcsolatos kérdések megvitatását. Megállapodtak abban is, hogy mindkét fél olyan föltételeket teremt, melyek a lakosság elvándorlásának meggátlását szolgálják. Megegyeztek továbbá, hogy megvitatják azoknak a tulajdonoknak és vagyonoknak visszaadását, amelyek a konfliktussal kapcsolatban a másik fél kezére kerültek. India miniszterelnöke és Pakisztán elnöke megegyezett nlj>han, hogy a lelek folytatják a találkozókat a legmagasabb szinten és más színvonalakon a két országot közvetlenül érintő kérdésekkel kapcsolatban. Mindkét fél szükségesnek tartja indiai— pakisztáni közös szervek megteremtését, amelyek jelentéseket terjesztenek majd kormányaik elé annak eldöntése végett, milyen további lépésekre van szükség. India miniszterelnöke és Pakisztán elnöke mély elismerését és köszönetét nyilvánítja a Szovjetunió vezetőinek, a szovjet kormánynak és magának a szovjet minisztertanács elnökének a most lefolyt és kölcsönösen kielégítő eredményekkel járó találkozó megszervezésében játszott konstruktív, baráti és nemes szerepükért. Őszinte kószönetüket fejezik ki Üzbekisztán kormányának és baráti népének is a szívélyes fogadtatásért és bőkezű vendégszeretetért. A nyilatkozat ünnepélyes aláírása után Koszigin szovjet kormányfő beszédet mondott, kifejezte azt az óhaját, hogy a taskenti nyilatkozat »India és Pakisztán örök barátságának szimbólumává váljék«. Pakisztán és India vezető államférfiainak taskenti találkozója véget ért. Washingtonban a téli szünet után hétfőn ismét Összeült az amerikai törvényhozás két háza. Politikai körökben nagy érdeklődés előzi meg Johnson elnöknek az Egyesült Államok helyzetéről szóló üzenetét, amely szerdán este (magyar idő szerint csütörtökön hajnali 3 órakor) hangzik el. Johnsormak két alapvető fontosságú kérdésben kell állást foglalnia: nyilatkoznia kell a vietnami háborúról és gazdasági terveiről. Megfigyelők szerint valószínűtlen, hogy az elnök különleges felhatalmazást követeljen a kongresszustól a háború folytatására, s így nem is kerülhet sor nagyszabású vitára Vietnamról. Johnson előreláthatólag azt a megoldást választja, hogy a pótköltségvetés megszavazását tekinti »bizalmi szavazásnak«, mert arra számít, hogy a törvény- hozás két háza viszonylag simán megadja a Pentagon által követelt 13 milliárd dollárt, bár a kormányzat vietnami politikájával szemben két oldalról is ellenállás nyilvánul meg Dirksen, a republikánusok szenátusi vezetője például a kongresszus megnyitása előtt azt hangoztatta, hogy az Egyesült- Államoknak teljes katonai győzelmet kell elérnie Vietnamban, s »megadásra kell kényszerítenie a Viet Kongot« mielőtt bármiféle tárgyalásba kezdene a probléma rendezéséről. Dirksen, s vele együtt Ford, a képviselő- házi republikánusok vezetője, valamint több demokrata törvényhozó azt követeli, hogy növeljék az amerikai agresz- sziót, s ennek részeként létesítsenek haladéktalanul tengeri blokádot a VDK ellen. A törvényhozók egy kisebb csoportja viszont határozottan ellenzi a háború kiszélesítését, s azt követeli, hogy az elnök csupán a kongresszus közvetlen felhatalmazása alapján tehessen újabb lépéseket. Hanoiból jöttek Visszaérkezett az Egyesült Államokba Staughton Lynd professzor és két társa, akik az amerikai kormány tilalma ellenére Moszkván és Pekin- gen keresztül a demokratikus Vietnamba utaztak, ahol tíznapot töltöttek. Vietnami tartózkodásuk alatt találkoztak Pham Van Donggal, a VDK miniszterelnökével. Lynd professzor és egyik társa, Thomas Hayden, egy haladó diákszervezet, vezetője az Egyesült Államokba visz- szaérkezve nyilatkozott az újságíróknak. Közölték, hogy Hanoinak minden oka megvan arra, hogy ne bízzon a föltétel nélküli tárgyalásokra vonatkozó amerikai ígéretekben. Az észak-vietnami vezetők bizonyosak akarnak lenni arról, hogy az Egyesült Államok valóban akarja-e Vietnam egyesítését, s végleg felhagy-e minden olyan tervvel, hogy Dél-Vietnamot az Egyesült Államok állandó délkelet-ázsiai katonai támaszpontjává változtassa. Lynd és Hayden az újságírók előtt kijelentette, Pham Van Dong észak-vietnami miniszterelnök közölte velük, hogy az Egyesült Államok sem közvetlenül, sem közvetve nem lépett érintkezésbe Hanoival azt követöleg, hogy Johnson elnök múlt év decemberében kijelentette: Késs bárhová elmenni a vietnami béke érdekében. A partizánok taktikája A dél-vietnami fővárostól mindössze harminc kilométerre tovább folyik amerikai és ausztráliai csapatok »tisztogató hadművelete«. Az AP jelentése szerint a hadműveletben részt vevő egységek csak laza harci érintkezésben vannak a partizánokkal. Egy amerikai katonai szóvivő szerint több föld alatti fegyverraktá- rat találtak. Az AP tudósítója elismeri, hogy a partizánok igen rugalmas taktikát alkalmaznak, és ügyesen kitérnek a támadó amerikai és ausztráliai egységek elől. (MTI) A Tahi Zsák- és Ponyvaüzemben a külföldre szállítandó Ikarus autóbuszokra cso- piagtakarókat készítenek. Az üzemnek ebben az évben 1200 darab takarót kel gyártania.
