Somogyi Néplap, 1966. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-11 / 8. szám

TíLAG Pfím FT\TUA1 F.OYESnUErEKí ÁRA. 50 FILLÉR Somogyi Néplap AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA win. Évfolyam 8. SZÁM Segítenek a hagyományok 3 o.l ZÁHONY, AHOL NINCS SZÜNET (5. o.) KEDD, 1966. JANUÁR II. Az OTP múlt évi munkája a számok tükrében (6. o.) | közös közlemény ajub khan ÉS SASZTRI TALÁLKOZÓJÁRÓL MEGEGYEZÉS TASKENTBEN Mindkét fél visszavonja csapatait Vitáikat békés eszközökkel oldják meg A■/ indiai—pakisztáni csúcstalálkozón a vasárnapi megbeszéléseken nagy erőfeszíté­seket tettek, hogy közös alapot találjanak az indiai—pakisztáni viszony normalizálásá­hoz. Koszigin miniszterelnök vasárnap kétszer találkozott Ajub Khannal és kétszer Saszt- rival. Taskentben hétfőn megkezdődött az in­diai—pakisztáni zárótalálkozó. A felek meg­bízása alapján a találkozó befejező ülését Koszigin nyitotta meg. A zárótalálkozón is­mertették a közös indiai—pakisztáni nyi­latkozat szövegét, majd Ajub Khan és Sasztri miniszterelnök aláírta a közös nyi­latkozatot. A nyilatkozat így hangzik: India miniszterelnöke és Pakisztán elnö­ke a taskenti találkozón a két ország je­lenlegi kapcsol italnak megvitatása utár ezennel kijelenti, szilárd elhatározásuk, hogj helyreállítják országaik normális és békés kapcsolatait, és előmozdítják népeik kölcsö­nös megértését és baráti viszonyát. E cé­lok elérését életbevágóan fontosnak tartják India és Pakisztán hatszázmilliós népének jóléte szempontjából. Sasztri indiai miniszterelnök (balról) és Ajub Khan pakisztáni elnök (jobbról) elbúcsúzik egymástól a »semleges villában« foly­tatott fontos tanácskozás után. (MTI külföldi képszolgálat) SELJEPIN: Minden szocialista ország szent kötelessége, hogy sokoldalú segítséget adjon Vietnamnak Hanoi, január 10. | Hanoiban vasárnap a Vietnami Demokratikus Köztár­saság nemzetgyűlésének épületében nagygyűlést tartottak az Alekszandr Seljepin vezette szovjet küldöttség tiszteleté­re. A hanoi dolgozók nevében a VDK fővárosának polgár- mestere üdvözölte a szovjet küldöttséget. Köszönetét mondott a szovjet népnek és a moszkvaiak­nak azért a segítségért és támogatásért, amelyben Vietna­mot részesítették. Végül Moszkva lakói részére zászlót adott át a küldöttségnek, amelyen arany betűkkel ezek a szavak állnak: »Örökké éljen és erősödjön Vietnam és a Szovjet­unió szolidaritása, együttműködése és barátsága!« A polgármester szavaira Seljepin, a Szovjetunió Kom­munista Pártja Központi Bizottsága elnökségének tagja, a központi bizottság titkára válaszolt. Többek között hangoz­tatta: A Szovjetunió a jövőben is sokoldalúan fogja segíteni és támogatni a vietnami népet a VDK honvédelmi képes­ségének megerősítésében, az amerikai agresszió elleni harc­ban. Az SZKP Központi Bizottsága és a szovjet kormány minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy biztosítani le­hessen a harcoló Vietnam megsegítése céljából valameny- nyi szocialista ország akcióegységét. A vietnami nép most az amerikai imperializmus elleni nemzeti felszabadító harc élvonalában halad. Valamennyi szocialista ország szent kö­telessége, hogy egyesítse erőfeszítéseit, és sokoldalú segít­séget adjon Vietnamnak. A moszkvaiak nevében Seljepin ezután átnyújtotta Ha­noi polgármesterének Moszkva, a hős város vörös zászlaját. Összeült az amerikai kongresszus India miniszterelnöke es Pa­kisztán elnöke megegyeznek abban, hogy mindkét félnek minden erőfeszítést meg kell tennie India és Pakisztán jó­szomszédi kapcsolatainak meg­teremtéséért az ENSZ alap­okmányának megfelelően. Megerősítik, hogy az alapok­mány értelmében kötelesek tartózkodni az erőszaktól, és vitáikat békés eszközökkel kell megoldaniuk. Ügy talál­ták, hogy a két ország közötti feszültség további fennállása nem szolgálja a béke érdekeit sem az országaikat környező térségben, sem az indiai—pa­kisztáni szubkontinensen, nem szolgálja India és Pakisztán népeinek érdekeit. Ennek fi­gyelembevételével vitatták meg Dzsammu és Kasmír kér­dését, és mindegyik fél kifej­tette a maga álláspontját. o India miniszterelnöke és Pakisztán elnöke megegyeztek abban, hogy a két ország fegy­veres erőit legkésőbb 1966. február 25-ig visszavonják azokba az állásokba, amelye­ket 1965. augusztus 5rig fog­laltak el, és mindkét fél meg­tartja a tűzszüneti föltételeket a Tüzet szüntessl-vonalon. o India miniszterelnöke és Pakisztán elnöke megállapo­dott, hogy India és Pakisztán viszonya az egymás belügyei. be való be nem avatkozás el­vén fog alapi':7 India mii _i elnöke és Pakisztán elnöke megegyezett abban, hogy a felek nem tá- .mőgatnak semmiféle propa­gandát. amely a másik ország ellen irányul, és elő fogják mozdítani azt a propagandát, amely a két. ország közötti ba­ráti kapcsolatok fejlődését szolgálja. © India miniszterelnöke és Pakisztán elnöke megegyezett abban, hogy India pakisztáni főbiztosa és Pakisztán indiai főbiztosa visszatér helyére, és a két ország diplomáciai kép­viseletei újra megkezdik nor­mális tevékenységüket. Mind­két kormány megtartja a dip­lomáciai kapcsolatokra vonat­kozó 1961. évi bécsi konven­ciót. o India mi aiszterelnöke és Pakisztán elnöke megállapo­dott, hogy megvizsgálja az India és Pakisztán közötti gazdasági ég kereskedelmi kapcsolatok, közlekedés, kul­turális csere helyreállítására teendő intézkedéseket, továb­bá lépéseket tesz az India és Pakisztán között fennálló egyezmények végrehajtására. o India miniszterelnöke és Pakisztán elnöke megegyezett abban, hogy utasítást adnak hatóságaiknak a hadifoglyok hazaszállítására. © India miniszterelnöke és Pakisztán elnöke megállapo­dott, hogy folytatják a mene­kültek és kitelepültek (illegá­lis bevándorlók) problémái­val kapcsolatos kérdések meg­vitatását. Megállapodtak ab­ban is, hogy mindkét fél olyan föltételeket teremt, me­lyek a lakosság elvándorlásá­nak meggátlását szolgálják. Megegyeztek továbbá, hogy megvitatják azoknak a tulaj­donoknak és vagyonoknak visszaadását, amelyek a konf­liktussal kapcsolatban a má­sik fél kezére kerültek. India miniszterelnöke és Pakisztán elnöke megegyezett nlj>han, hogy a lelek folytat­ják a találkozókat a legma­gasabb szinten és más szín­vonalakon a két országot köz­vetlenül érintő kérdésekkel kapcsolatban. Mindkét fél szükségesnek tartja indiai— pakisztáni közös szervek meg­teremtését, amelyek jelentése­ket terjesztenek majd kormá­nyaik elé annak eldöntése vé­gett, milyen további lépésekre van szükség. India miniszterelnöke és Pakisztán elnöke mély elisme­rését és köszönetét nyilvánítja a Szovjetunió vezetőinek, a szovjet kormánynak és ma­gának a szovjet miniszterta­nács elnökének a most lefolyt és kölcsönösen kielégítő ered­ményekkel járó találkozó meg­szervezésében játszott konst­ruktív, baráti és nemes sze­repükért. Őszinte kószönetüket fejezik ki Üzbekisztán kor­mányának és baráti népének is a szívélyes fogadtatásért és bőkezű vendégszeretetért. A nyilatkozat ünnepélyes aláírása után Koszigin szovjet kormányfő beszédet mondott, kifejezte azt az óhaját, hogy a taskenti nyilatkozat »India és Pakisztán örök barátságá­nak szimbólumává váljék«. Pakisztán és India vezető államférfiainak taskenti talál­kozója véget ért. Washingtonban a téli szü­net után hétfőn ismét Össze­ült az amerikai törvényhozás két háza. Politikai körökben nagy ér­deklődés előzi meg Johnson elnöknek az Egyesült Államok helyzetéről szóló üzenetét, amely szerdán este (magyar idő szerint csütörtökön haj­nali 3 órakor) hangzik el. Johnsormak két alapvető fon­tosságú kérdésben kell állást foglalnia: nyilatkoznia kell a vietnami háborúról és gazda­sági terveiről. Megfigyelők szerint valószí­nűtlen, hogy az elnök külön­leges felhatalmazást követel­jen a kongresszustól a hábo­rú folytatására, s így nem is kerülhet sor nagyszabású vi­tára Vietnamról. Johnson elő­reláthatólag azt a megoldást választja, hogy a pótköltség­vetés megszavazását tekinti »bizalmi szavazásnak«, mert arra számít, hogy a törvény- hozás két háza viszonylag si­mán megadja a Pentagon ál­tal követelt 13 milliárd dol­lárt, bár a kormányzat viet­nami politikájával szemben két oldalról is ellenállás nyil­vánul meg Dirksen, a republikánusok szenátusi vezetője például a kongresszus megnyitása előtt azt hangoztatta, hogy az Egye­sült- Államoknak teljes kato­nai győzelmet kell elérnie Vietnamban, s »megadásra kell kényszerítenie a Viet Kongot« mielőtt bármiféle tárgyalásba kezdene a problé­ma rendezéséről. Dirksen, s vele együtt Ford, a képviselő- házi republikánusok vezetője, valamint több demokrata tör­vényhozó azt követeli, hogy növeljék az amerikai agresz- sziót, s ennek részeként lé­tesítsenek haladéktalanul ten­geri blokádot a VDK ellen. A törvényhozók egy kisebb csoportja viszont határozottan ellenzi a háború kiszélesíté­sét, s azt követeli, hogy az elnök csupán a kongresszus közvetlen felhatalmazása alap­ján tehessen újabb lépéseket. Hanoiból jöttek Visszaérkezett az Egyesült Államokba Staughton Lynd professzor és két társa, akik az amerikai kormány tilalma ellenére Moszkván és Pekin- gen keresztül a demokratikus Vietnamba utaztak, ahol tíz­napot töltöttek. Vietnami tar­tózkodásuk alatt találkoztak Pham Van Donggal, a VDK miniszterelnökével. Lynd professzor és egyik társa, Thomas Hayden, egy haladó diákszervezet, vezetője az Egyesült Államokba visz- szaérkezve nyilatkozott az új­ságíróknak. Közölték, hogy Hanoinak minden oka megvan arra, hogy ne bízzon a fölté­tel nélküli tárgyalásokra vo­natkozó amerikai ígéretekben. Az észak-vietnami vezetők bizonyosak akarnak lenni ar­ról, hogy az Egyesült Államok valóban akarja-e Vietnam egyesítését, s végleg felhagy-e minden olyan tervvel, hogy Dél-Vietnamot az Egyesült Ál­lamok állandó délkelet-ázsiai katonai támaszpontjává vál­toztassa. Lynd és Hayden az újság­írók előtt kijelentette, Pham Van Dong észak-vietnami mi­niszterelnök közölte velük, hogy az Egyesült Államok sem közvetlenül, sem közvetve nem lépett érintkezésbe Ha­noival azt követöleg, hogy Johnson elnök múlt év de­cemberében kijelentette: Késs bárhová elmenni a vietnami béke érdekében. A partizánok taktikája A dél-vietnami fővárostól mindössze harminc kilométer­re tovább folyik amerikai és ausztráliai csapatok »tisztoga­tó hadművelete«. Az AP je­lentése szerint a hadművelet­ben részt vevő egységek csak laza harci érintkezésben van­nak a partizánokkal. Egy ame­rikai katonai szóvivő szerint több föld alatti fegyverraktá- rat találtak. Az AP tudósítója elismeri, hogy a partizánok igen rugalmas taktikát alkal­maznak, és ügyesen kitérnek a támadó amerikai és auszt­ráliai egységek elől. (MTI) A Tahi Zsák- és Ponyvaüzemben a külföldre szállítandó Ikarus autóbuszokra cso- piagtakarókat készítenek. Az üzemnek ebben az évben 1200 darab takarót kel gyártania.

Next

/
Thumbnails
Contents