Somogyi Néplap, 1966. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-08 / 6. szám

I Szombat, 1966. január S. 3 SOMOGYI NÉPLA1 Az illetékeseké a szó Megváltoztatják a bolt nyitvatartását Kaposvári olvasók azt kér­ték, hogy ismét reggel héttől déli tizenkettőig, délután íél négytől fél hatig árusítson az ÉKV Kanizsai utca 64. szám alatti boltja. Fekete László, a városi ta­nács kereskedelmi csoportjá­nak vezetője tájékoztatta a szerkesztőséget a megyei ke­reskedelmi osztály és a városi kereskedelmi csoport állásfog­lalásáról. Eszerint az egy mű­szakos boltoknak főképpen a reggeli és az esti órákban kell nyitva tartaniuk. Korábban hét órakor nyitottak a tejet árusító élelmiszerboltok, s azért tették a nyitás idejét fél hétre, hogy a dolgozók megvásárolhassák és megihas- sák tejüket. A háziasszonyok tizenegy óráig beszerezhetik az ebédhez valót. Akik délután kettőig dolgoznak, megebédel­nek az üzemi konyhán, tehát elég, ha négy órakor nyit a bolt. Azért jó, ha az üzlet ha­tig árusít, hogy a munkából hazatérő dolgozóknak ne kell­jen az esetleg több kilométer­re levő boltba menniük. A nyitva tartást a bolt körzeté­ben lakók érdekeinek figye­lembevételével állapítja meg a tanács. Balogh Sándorné körzeti tanácstag szintén úgy foglalt állást, hogy nem al­kalmas a mostani időpont. A kereskedelmi csoport megkér­te az Élelmiszer-kiskereske­delmi Vállalatot, hogy intéz­kedjen. Évekre szóló felelősséggel Kevés volt a gesztenye Egy taranyi dolgozó nö el­panaszolta, hogy a nagyatádi zöldség- és gyümölcsboltban csak sütve árusították a gesz­tenyét. A Nagyatád és Vidé­ke Körzeti Földműves­szövetkezet közölte, hogy beszerzési nehézségek miatt nem volt nyers geszte­nye. A szóban forgó időben hat kiló gesztenye volt a boltban. A gyenge termés miatt körülbelül két hétig árult sült gesztenyét az atádi üzlet. A földmű vés. zov őri­zet a beszerzett gesztenyét el­sősorban a cukrászatnak adta át, ezért fordultak elő zök­kenők a bolt ellátásában. Akkor jóízű a péksütemény, ha friss Tan András mérnök Miért nem friss a péksütemény? cí­mű cikkünkhöz szólt hozzá a lap december 4-i számában. Megállapította, nem az a fon­tos, hogy ropogjon a süte­mény, hanem az, hogy jóízű legyen. Elpanaszolta, hogy vasárnaponként teljesen ehe­tetlen a rétes a Békében. A Somogy megyei Sütőipari Vállalat szerint akkor jóízű a péksütemény, ha friss. Ka­posváron az előző nap dél­utánján, illetve éjszaka készí­tett süteményt árulnak- A ke­reskedelem keveset szállíttat napközben, délutánra nem kér friss árut Ebből következik, hogy nem olyan ízű, formájú a sütemény, mint amikor friss. A vidéki pékségek kora reggel sütik a kiflit és a zsemlét, mégpedig nagyon ke­veset, ezért frissebb a város­ban kaphatónál. A kaposvári, a zalaegerszegi kenyérgyár nem süt péksüteményt, csak egykilós kenyeret. A vállalat megállapítása szerint a kapos­vári péksütemény legalább olyan, ha friss, mint á vidé­ken sütött Itt is, ott ís ha­gyományos módszerrel készül. Adam László, a megyei ta­nács kereskedelmi osztályának helyettes vezetője megállapí­totta, hogy naponta 800—10Q0 rétest készít a Vendéglátó Vállalat hidegkonyhája. Ez azt bizonyítja, hogy a vásár­lók elégedettek a minőséggel. A Béke Étterem csak vasár- és ünnepnap rendel rétest. A kifogásolt íz onnan eredhet, hogy a fizetőpincér figyelmes­ségből fölmelegítette a tésztát. Megoldja a MÁV a bogiári kertészet gondját Nagy Antal Géza a MÁV balatonboglári kertészetéről irt a lap november 14-1 szá­mában. Kifogásolta, hogy von­tatottan szerelik a központi fűtőberendezést, egészségtelen, hogy a pemyeklhúzó ajtaja az étkezőhelyiségre nyílik. Dr. Szabó Tibor, a MÁV 3écsi Igazgatóságának vezető- e közölte, hogy négy nappal i levéli megjelenése után át- idták rendeltetésének a ka­jánt A fűtést a termelés nö­velése végett korszerűsítette a MÁV. Mivel kevés a hely a kertészetben, ezért nyílik a pemyekihúzó ajtaja az öl­tözőre. A pernyét gép szívja el munka után, nem kerülhet piszok az öltözőbe. Az igaz­gatóság intézkedett, hogy az átmeneti elrendezés szűnjön meg, javuljanak a kertészet, ben dolgozók munkakörülmé­nyei. A hitelt még nem kapta meg a vasút a beruházás elő­készítéséhez. EZEKBEN A HETEKBEN nagy körültekintést és fele­lősséget igénylő munkát vé­geznek a mezőgazdasági nagyüzemekben. December közepén jelent meg a föld­művelésügyi miniszter rende­leté az állami gazdaságok, a termelőszövetkezetek és a termelőszövetkezeti csopor­tok állóeszközeinek újraérté­keléséről. Azóta már az üze­mek és az értékelést végző, illetve arra felügyelő járási és megyei szakbizottságok kézhez kapt'k a részletes út­mutatókat, árjegyzékeket. A december 31-i állapotnak megfelelően pontosan leltár­ba vették mindenütt a va- gyontárgvaknt, és január el­sejével megkezdődött a gé­pek, épületek, fölszerelések újraértékelése. Nem váratlan, máról hol­napra történt elhatározásról van szó. Az MSZMP Közpon­ti Bizottsága 1964 februári határozatában ezt igy fogal­mazta meg: »Olyan intézke­dések megtételére van szük­ség, amelyeknek halasára nö­vekszenek a termelőszövetke­zetek gazdasági eredményei, s ezáltal a jelenleginél na­gyobb mértekben lehetővé válik, hogy saját erőből pó­tolják elhasználódott terme­lőeszközeiket, visszafizessék a fölvett hiteleket, és a terme­lés fejlesztésével összhangban növelhessék tagjaik jövedel­mét.« Az újraértékelés nem befejezése, hanem kezdete egy folyamatnak; kezdete an­nak, hogy a termelőszövetke­zetek és az állami mezőgaz­dasági nagyüzemek a valós értéknek megfelelően számol­janak gépeikkel, épületeikkel és azok elhasználódásával. MINDEN TERMELÉSI FO­LYAMATBAN az új értékek előállításához használt esz­közök bizonyos idő alatt el­kopnak. A közgazdaságtudo­mány ezt így fogalmazza: a termelőeszközök értéke bizo­nyos idő alatt a megtermelt áruk értékébe megy át. A mezőgazdaságban ilyen ter­melőeszköznek számít a traktor, minden munkagép, szerszám, épület, berendezés, fölszerelés. Mi sem természe­tesebb tehát, mint hogy mindezek elhasználódását fi­gyelembe kell venni a ter­melési költségeknél. Eddigi gazdaságirányítási rendszerünk a mezőgazdasági termelőeszközök kopásával nem számolt megfelelően. A termelőszövetkezetekben — például a termelési költségek meghatározásakor — nem vették figyelembe a valóság­nak megfelelő amortizációt, azaz a termelőeszközök ér­tékcsökkenését. Nyilvánvaló, hogy ilyen körülmények kö­zött nem lehetett ésszerűen és gazdaságosan megszervezni az elhasználódott gépek, épü­letek és mí.s állóeszközök | pótlását sem. ! A PART KÖZPONTI BI­IZOTTSÁGÁNAK 1964 feb­ruári határozata és a föld­művelésügyi miniszter mos­tani rendelete tehát szerves részét és mintegy kezdetét jelenti a következő években megvalósítandó gazdasági re­formnak. A mezőgazdasági állóeszközök újraértékelése mindenekelőtt lehetővé te­szi, hogy a mezőgazdasági nagyüzemekben a valóságnak megfelelő, pontos képet kap­janak termelőeszközeik ér­tékéről. Az újraértékelés mó­dot nyújt arra is, hogy a következő években a terme­lés fejlesztését, a termelő- eszközök pótlását és az új értékek beruházásét ponto­sabban megtervezzék. E célokat figyelembe véve mondja ki a földművelésügyi miniszter rendelete, hogy a termelőszövetkezetek állóesz­közeinek újraértékelésekor kell meghatározni egy-egy termelőeszköz új bruttó érté­két, vagyis azt az árat, amelyért az eszköz 1965. jú­nius 30-án beszerezhető volt. Tartalmaznia kell az újraér­tékelésnek a termelőszövet­kezeti bekerülési értékét is, vaffvis a bruttó értékből le kell vonni az állami támoga­tás összegét. Az értékcsökke­nés leírási kulcsát az a szá­zalékszám mutatja, amely ki­fejezi az állóeszköz értékének egy évre jutó elhasználódási hányadát. Az újraértékelő bi­zottságok jó szakértelemmel állapítják meg minden va­gyontárgy hátralevő élettar­tamát, és ennek, valamint az előbb felsorolt tényezők­nek alapján jelenlegi nettó értékét. Végeredményben te­hát minden mezőgazdasági nagyüzem az újraértékelés elvégzése után valósághű ké­pet kap tartus termelőeszkö­zeinek értékéről, azok el­használód: sí üteméről és ar­ról, milyen feladataik van­nak állóeszközei pótlásában, illetve újak beszerzésében. AZ ÚJRAÉRTÉKELÉST VÉGZŐ szakbizottságok fel­adata és felelőssége különö­sen nagy a termelőszövetke­zetekben. A szövetkezeti gaz­daságok minden vagyontár­gya a tagok közös tulajdona. A következő években a ter­melőszövetkezetek önállósága olyan értelemben is nagyobb lesz, hogy termelőeszközeik pótlását, új beruházások megvalósítását saját elhatá­rozásuk szerint, saját erejük­ből és az eddigieknél na­gyobb felelősséggel végzik. A termelőszövetkezetek veze­tői és tagjai maguk gazdál­kodnak nemcsak a földdel, a terményekkel, az állatállo- r nnyal, hanem a gépekkel, ez érmetekkel, a gazdasági fölszerelésekkel is. És az egész gazdálkodás eredmé­nyétől függ az egyes terme­lőszövetkezeti családok jöve­delme, megélhetése. A mos­tani újraértékelés tehát évekre szóló felelősséget há­rít a szakbizottságokra. H. U Napközis nevelők továbbképzése Tegnap délelőtt továbbkép­zést tartottak a kaposvári Tóth Lajos Általános Iskolá­ban. A továbbképzésen száz­tíz napközi otthoni felügye­letet ellátó általános iskolai pedagógus vett részt. A megye általános iskolái­ban, illetve az iskolák mel­lett működő napközi ottho­nokban több mint 6100 ta­nuló kapott helyet ebben a tanévben. A napközikben nemcsak tanulnak és étkez­nek a gyerekek: szabad ide­jük egy részét hasznos mun­kafoglalkozásokra fordítják. Ezek az órák arra szolgál­nak, hogy a fiatalok elsajá­títsák a helyes terítést, a kulturált étkezés, a takarítás, a növényápolás stb. ismere­teit, illetve játékkészítéssel, -javítással, és más. az iskolai politechnikát kiegészítő mun­kával töltik ki a tanulási és a játékidőn kívüli csendes foglalkozások óráit. Ezekre a munkafoglalkozásokra a nap­közi otthoni nevelők egyé­nenként munkatervet készíte­nek a gyerekek életkori sa­játosságainak megfelelően. Évente kétszer továbbkép­zést tartanak a napközis ne­velőknek. Tegnap első alka­lommal gyűltek össze ebből a célból. Továbbképzésük a munkafoglalkozások témájá­hoz kapcsolódott. Előadást hallottak a munkára nevelés lélektanáról és a munkafog­lalkozások helyéről, szerepé­ről. Két nevelő a munkafog- lalkozások lélektani, illetve gyakorlati tapasztalatait is­mertette saját megfigyelései alapján. NAPIRENDEN a tavalyi akcióprogram végrehajtása és az idei irányelvek Ülést tartott a KISZ megyei bizottsága Tegnap a Kilián György Ifjúsági Ház klubtermében Stier Sándor elnökletével ülést tartott a KISZ Somogy megyei bizottsága. Az ülé­sen részt vett Nádasdi Jó­zsef, a KISZ központi bizott­ságának titkára is. Első napirendi pontként Tóth János, a KISZ megyei bizottságának első titkára a tavalyi akcióprogram végre­hajtásiról beszélt Elmondta,, hogy a múlt évben hetven­négy brigád versenyzett a megye ipari üzemeiben. Ki­emelkedő eredményt ért el a Famutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárának Ságvári j Endre- és a Nagyatádi Kon- ! zervgyár Ifjú Gárda-brigádja, j Sok fiatal vetélkedett a Szak­ma ifjú mestere-címért is. A kétszáz nevező közül kilenc-1 — Csakhogy végre ezt is negértük! — így gyorsabb? — Gyorsabbnak még nem yorsabb, de lényegesen köny- lyebb. Gyorsabb majd csak ikkor lesz, ha már tudunk két éppel is fejni. Most még nem négy. Gyakorlat kell ahhoz, togy egyszerre két gépre igyelhessen az ember. Fehér köpenyben, kényel- nesen ül a fejőszéken Sovák Ferenc, s közben azt figyeli, togy folyik-e még a tej a negfelelően zárt kannába, lárom héttel ezelőtt még úgy vélekedett: idős már ahhoz, iogy megtanulja a fejőgép ke- elését. Amikor először vitték végig t fejőgépeket a zimányi Béke ?sz istállójában, az állatgon- lozók nem valami barátságos .zemmel nézték. Az első fejés lem is ment zavartalanul. Az smeretlen géppel nehéz volt a nunka. Ma már alig tudnák ínélkül elképzelni a fejést. Jó >élda erre Szíjártó József meg darabos József esete, ök ide- 'enkedtek leginkább a fejő­éptől, aztán amikor legutóbb iramszünet volt az istállóban, mindenki hozzálátott a kézi iejéshez. ök nem. Megvárták, níg ismét kigyullad a villany, ; akkor végigvitték az álla- »k között a fejőgépet — Egyszerű berendezés ez — mondja Galla Ferenc, a »»vetkezet főállattenyésztője. — Könnyen meg lehet tanulni I kezeléséti KÖNNYEBB LETT A MUNKA A zimányi állattenyésztőket a Kaposvári Állami Gazdaság szervizcsoportja tanította meg a kezelésére. Ök szerelték be a gépeket, s ők mutatták meg legelőször azt is, hogyan le­het az üzemi hibákat legköny- nyebben kijavítani. A tapasz- talatokró} pedig Bizderi Kál­mán állattenyésztési brigádve­zető beszélt nekik először. Ö egy egész- napot töltött Ka- pospulán. Az ottani tsz-ben már régebb óta géppel fejnek. Zimányban sem okozott külö­nösebb gondot az átállás. —Eddig min­denütt azt hallottuk, hogy az átálláskor csökken a tej mennyisége. Mi nem tapasztal­Igy tisztább a tej is. »Csakhogy végre ezt is megértük-. tűk ezt. Ami kevés ingado­zás volt, azt a takarmány ro­vására leg­alább úgy le­het írni, mint a fej.-.gépére — mondja a fő- állattenyésztő. Bizderi Ká­roly tsz-elnök hozzáteszi: — Az emberek fizikai meg­terhelése viszont lényegesen kisebb. Eddig csak olyan em­bereket alkalmazhattunk az állattenyésztésben, akik fejni is tudtak. Most már ez nerh szükségszerű. A gép kezelését könnyebben elsajátíthatja bár­ki, mint a fejést — Nagy eredmény — foly­tatja a főállattenyésztö —, hogy amióta géppel fejünk, körülbelül 0,3—0,4 százalékkal nőtt a tej zsírtartalma. Ez nem csupán a takarmányozástól függött, hanem attól is, hogy jobban kifejik most az álla­tokat Eddig is tíz tehén ju­tott minden gondozóra, de mi­re az utolsóhoz értek, nagyon elfáradt a kezük. Nem csoda, ha elfogyott a türelmük, s nem fejték ki a tejet az utol­só cseppig. S ezt nem is lehet felróni az állattenyésztőknek. Mert a legnehezebb munkájuk éppen a fejés. Kiszámították: a napi fizikai munkának több mint a felét ez teszi ki. Talán ez is egyik oka volt az állandó gondozóhiánynak. — Ezután ezen is könnyeb­ben segítünk — mondják a szövetkezet vezetői — mert ha teljesen feltöltjük azt a százas istállót, amelyben most a hat­vanöt, géppel fejt tehén van, akkor sem lesz szükség több állattenyésztőre. A fejés gé­pesítésével könnyűszerrel el tudják végezni az emberek a megnövekedett munkát is. Ez az egyik nagy előnye a gépi fejesnek. A másik pedig az, hogy a fogyasztókhoz így sokkal tisztább tej kerül, mert zárt edényekben hagyja el az istállót A kannákat nem is kell bent felnyitni. Megérte tehát az ötvenezer forintos befektetést, amibe a fejőgé­pek kerültek — mondják azi- mányiak. Kercza Imre venöten vizsgáztak eredmé­nyesen. A Kiváló ifjú mér­nök és technikus mozgalom is elérte célját. — A mezőgazdaságban dol­gozó fiatalok húszezer kát hold rét és legelő tisztítását vállalták. Tizenháromezer fia­tal bevonásával mintegy ti­zenhatezer holdnyi rét és legelő javítását végezték el — mondta Tóth élvtárs.- Hang­súlyozta, hogy nagy részt vállaltak magukra a mező- gazdasági munkáikból a falusi KISZ-fiatalok A szakmunkásképzésről szól­va Tóth János elmondta, hogy elég nagy számú fia­talt sikerült beiskolázni, de megjegyezte, hogy a termelő- szövetkezetek nem mindig biztosították a fiatal szak­munkások megfelelő foglal­koztatását. Az 1966. évi akcióprogram irányelveivel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy az ipar­ban a termelékenység növe­lése, az exporttervek túltelje­sítése a legfontosabb feladat. Felhívta a KISZ-szervezetek figyelmét, hogy a tagságot rendszeresen tájékoztassák az akcióprogram végrehajtásá­nak eredményeiről, munká­jukba vonják be a KISZ-en kívülieket is. — A mezőgazdaságban el­sősorban arra kell ügyel­nünk, hogy — ha biztosítani akarjuk a KISZ akcióprog­ramiának hatékonyságát — csökkentsük a termelőszövet­kezetekből eljövő fiatalok számát — hangsúlyozta Tóth János. Jövőre 330 új erő- I gép, 35 új kombájn kerül a megyébe, s ezek mellé fia­talokat kell állítani. Biztosí­tani kell a végzett szakmun­kások megfelelő foglalkozta­tását is. Beszéde további részében fel­hívta a fiatalok figyelmét, hogy akciónrogram-tervezetüket_ az irányelveknek megfelelően készítsék el, majd az ár- és bérintézkedésekről, azok ki­hatásairól szólt. A beszámolót vita követte, amelyben felszólalt Nádasdi József, a KISZ központi bi­zottságának titkára is.

Next

/
Thumbnails
Contents