Somogyi Néplap, 1966. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-07 / 5. szám
Péntek, 1966. Január í. / 5 SOMOGYI NÉPLAP POSTÁNKBÓL MEGSZÓLALT AZ ÜJ TELEFON , Az ÉM Építőgép javító és Gépgyártó Vállalat 7. sz. Gyárának barcsi üzeme, azaz a vasgyár egy év óta kínlódott az egyetlen régi telefonkészülékkel, amely ráadásul a szövetkezettel közös. Amikor megkapta az üzem a beruházást, hogy megépíttesse a postától a gyárig a távbeszélő-hálózatot, különböző adminisztratív okok és anyaghiány miatt elmaradt a terv megvalósítása. Azután meg a postának támadtak nehézségei. Nem tudott munkaerőt adni a telefonkábel árkának megásá- sához. Közeledett az év vége, s már-már reménytelennek látszott a munka elvégzése. A barcsi járási KlSZ-bizott- ság megtudta, milyen gondban van a vasgyár. Király György járási titkár személyesen vette kézbe az ügyet. A vasúti pályafenntartás vezetője saerszá mókát adott kölcsön. Munkára jelentkeztek a Köreprigóci Erdészeti Szakiskola, a barcsi gimnázium, a ktsz-ek fiataljai, a vasgyár dolgozói. A posta szakirányításával, a járási KISZ-titkár, a vasgyár segítségével nagy lendülettel láttak dologhoz a társadalmi munkások. Fiatalok és idősebbek, lányok és fiúk feláldozták szabad idejüket, dacoltak a kedvezőtlen időjárással, s rohammunkával alig két hét alatt megásták az árkot. Miután földbe került a kábel, betemették az árkot. December közepén megszólalt az üzemben az új telefon. Ez nagyon megkönnyíti a körülbelül háromszázötven dolgozót foglalkoztató üzem munkáját. S a takarékosságot is szolgálja a fiatalok áldozatos munkája, mert a korábbi időszakban nem volt ritka a napi két-háromszáz forintos telefonbeszélgetés sem. Külön ki kell emelni a Kö- zéprigóci Erdészeti Szakiskola KISZ-fiataljainak és a vasgyár dolgozóinak áldozatkészségét. 20—20 000 forint értékű munkát végeztek a kábelfektetésnél. A társadalmi összefogás meghozta a kívánt eredményt. Király György járási KlSZ-tit- kár sokjait tett ez ügy érdekében, megérdemli a köszönetét a gyom és jó szervezésért, a kezdeményezésért. Szántó József gy áregysé gvezető MIÉRT SZÜNTETTÉK Nagyon ésszerűtlen megoldást választott az AKÖV, amikor megszüntette a Kaposvárról hat óra ötvenkor induló diákbuszt, amely Szentgálos- kérre is bemegy. Helyette Kazsokból jár egy busz a szentgáloskéri és a ráiSi gyerekekért A tanítás nyolckor kezdődik, a busz pedig már negyed hétkor odaér velük az igali iskolába. Nagyon kényelmetlen, hogy fél hatkor, sőt a falun kívül lakó gyerekeknek már öt árakor föl kell kelniük A diákbusz megszüntetése MEG A DIÁKBUSZT? nemcsak a tanulókat érinti kellemetlenül, hanem a vidékre kijáró dolgozókat, utasokat is. A szó szoros értelmében úgy préselik be őket a kocsiba, hogy minél többen fölférjenek. S még így is maradnak le. A következő »ötletes-« megoldást választotta az AKÖV: A busz elmegy Magyaratádig, kiszállítja az összes utast. Visz- szamegy Rácsegresre a diákokért, elviszi őket Magyaratád- ra, majd a patalomd diákokat viszi el az iskolába. A kékre- zöldre fagyott utasok csak azután folytathatják útjukat. A Szentgáloskérre igyekvők ilyen viszontagság után kénytelenek leszállni Kákáiban a falu szélén, s gyalog megtenni a négy kilométert. Jómagam a szentgáloskéri iskolában tanítok. Kaposvárról utazom ki, s minden reggel végigjárom ezt a kálváriát. Az új megoldás óta lehetetlen beérni nyolc órára a munkahelyre. Közismert, hogy nem köny- nyű minden utas kívánságát kielégíteni, azonban elképzelhetetlen, hogy nem oldanak meg ilyen égető problémát. A tél még előttünk van, mindenki retteg a jeges, szeles időtől. Az illetékesek sem álldogálnának szívesen minden reggel több mint fél órát az út- szélen. Staub Györgyi tanító . Kötelező a kerékpárok hátsó kivilágítása (Tudósítónktól.) A közlekedésrendészeti szabályok előírják, hogy a kerékpárosok kötelesek kivilágítani járművüket. A KRESZ azt is megszabta, hogy hátul piros fényű lámpával kell ellátni a kerékpárokat. E lámpa fölszerelésére 1966. január l-ig adtak halasztást. A türelmi időre azért volt szükség, mert nem volt elég világítóberendezés. Kiss István, a Somogy megyei Rendőr-főkapitányság közlekedési osztályának vezetője közölte, hogy a két éve adott türelmi idő lejárt, és most már föl kell szerelni a kerékpárokra az elöl fehér, hátul pedig vörös fényt adó lámpákat. Az intézkedésről értesülve érdeklődtünk a kaposvári Kerékpár-, Autó- és Motoralkatrész Bolt vezetőjétől, Porkoláb Lászlótól, hogy a szükséges világítóberendezésekből ki tudják-e elégíteni a várható nagy keresletet. A boltvezető szerint korlátlan mennyiségben állnak rendelkezésre az említett fölszerelések. mikor Kati a vállalathoz került, Balázs osztályvezető azonnal elhatározta, hogy adandó alkalommal elviszi magával ellenőrzésre a Balatonra. — Szélesedik a látóköre, kartársnő, ha meglátja Ba- laton-parti egységeinket. Bár nem tartozik munkaköréhez az ellenőrzés, nem árt, ha teljes egészében látja vállalatunkat — mondta jóságos mosollyal, miközben gyors ol dal pillán írással meggyőződött a falon függő metszett tükörben arról, hogy kényes eleganciával fésült haja remekül ál,l. Kati figyelmesen hallgatta, miközben nézte a modem íróasztal mögött ülő »negy- venkedő« férfit, amint jól ápolt, manikűrözött kezével végigsimít deresedó halántékán. Eszébe jutott, hogy Pi- perkőcnek becézik Balázst, mert állandóan Biocrin- és Széna-illatok lebegik körül, tartása olyan, mint egy férfi manekené, ahogy vakítóan fehér ingben, elegánsan végigjárja az osztályt. Azaz inkább vonul, mint megy. — Szóval akkor holnap reggel indulunk — állt fel az osztályvezető, s az ablak felé fordult, hogy profilja megfelelően érvényesüljön a beáramló ' fényben. — Bár ilyenkor nem valami szép a Balaton, de nagyon érdekes, főként magának, aki — ha jól tudom — Békéscsabáról került ide... — (El ne felejtsem Kovácstói elkérni a villakulcsot...) Kati az osztályon csak Szabinának említette meg, hogy Balázzsal megy holnap vidékre. — Hogy tájékozódjál a vállalat életéről, ugye, azt mondta? — vágta rá azonnal a molett asszonyka. — Én is voltam már vele, amikor ide kerültem — tette hozzá röpke sóhajjal, s álmodozva kitekintett az ablakon. ásnap reggel nyolc órakor Kati lakása előtt dudált a vállalati kocsi. Amikor beült, egy pillantással fölmérte, hogy Balázs a szokottnál is elegánsabb, s talán a megszokott illatmennviség is megduplázódva oszlott szét egy kis benzinnel keveredve a levegőben. Az osztályvezető januári udvariasan kiszállt a gépkocsivezető mellől, hogy levetve szürke teddy kabátját — ugyanis széles válla a remekül szabott zakóban ülve jobban mutat —, hátrament Kati mellé. Végigj irtatva szemét a lány alakján, titkon megtapogatta zsebében a kölcsönkért kulcsot. Amikor elindultak a lellei úton, beszélgetést kezdett. — Bognár kartársnő, látta szombaton a tv-ben azt a krimi filmet? — Melyiket? — húzta fel szemöldökét Kati. —| Hát azt a Wallace-re- gényből készített detektívhis- tóriát — válaszolta Balázs — tudja, amikor ékszerek után nyomoznak... Kati a fejét rázta. — Nem. Könyvet olvastam ... — Sajnálhatja, nagyon érdekes volt. Szabad tudnom, mit olvasott? — hajolt érdeklődve a lányhoz. Kati-' enyhe incselkedéssel a szemébe válaszolt. — A Kastélyt Franz Kafkától. Ismeri? Balázs öntclten legyintett — Nem, de nem is érdekel. Nem szeretem az írónőket ... Még diákkoromban olvastam tőle a Hangyabolyt. Az sem tetszett... De úgy látszik, maguk nők Összetartanak — mondta elnézően. Kati mosollyal a szájszögletében nyugtázta a választ, majd bocsánatkérően megjegyezte: — Franz Kafka prágai származású osztrák író... Még csak nem is rokona a mi Kaffkánknak ... (Püff neki, húzta össze a szemét Balázs, ezért kár volt. Jobb lesz hagyni az irodalmat.) Elakadt a beszélgetés. Kati az elsuhanó tájat figyelte. Balázs gondolkodott. (Milyen ürügyet találjak a villalátogatásra? Jó nő ez a Kati, okos is, nem hiszem, hogy átlátszó dolgokkal boldogulok. Valami nagyon szellemes megoldást kell találni, úgyhogy ne is gyanítson semmit. Vagy próbáljak meg finoman udvarolni, hogy aztán estefelé magától értetődő legyen az, hogy azt a 11(iirdőzb tér bort Fenyvesen isszuk meg? Na, majd kialakul. At» tói függ, veszi-e a lapot) Kati vette. Egy kis ideig azon volt hogy jól megmondogat Balázsnak, de aztán más jutott eszébe. Mivel nem tudta, hogy Balázs milyen perspektívát dolgozott ki vele kapcsolatban, elhatározta, hogy kivárja. Fölmentek Siófokig, »ellenőriztek«, persze csak az illendőség kedvéért irányította így Balázs, hogy neve legyen a gyereknek. Egy-egy konyakra megálltak a presszóknál. Kati kezdte szórakoztatónak találni a szituációt, s jobbnál jobb ötletek jutottak eszébe. Visszafelé Balatonlellén bementek a Hangulatba. Balázs kávézás közben megkérdezte: — Katika, nem akarja megnézni a téli Balatont? Igaz, még nem fagyott be, de érdekes így is ... lány elfogadta a javaslatot. Fölvette a kabátját, Balázs nem bújt bele az övébe. (Vagyok én még olyan fiatal, hogy egy kis szelet elbírok!) Ruganyosán lépkedett a lány mellett a strand sétányán. Közben egy-két viccet is elmesélt a Balatonnal kapcsolatban. — És azt ismeri-e, Katika, amikor egy fuldokló kiabál a vízből, hogy hilfe. hilfe? Meghallja egy sétáló pacák, és bekiabál: Inkább úszni tanult volna meg, mint németül ... Jót nevettek, s mivel Kati körömcipője nehezen boldogult a terepen, Balázs belekarolt, nehogy megbotoljon. Lent a parton éles szél fogadta őket. A sziklákról fel- fröcsögött a betonra a piszkosszürke víz. Balázs színpadias pózban állt meg a legfelső lépcsőn: — Hát nem csodálatos? — kérdezte elfúló hangon. Korántsem a látváhytŐl, hanem inkább a csontjáig ható hidegtől. Kati bólintott. Nézte, ahogv a férfi könnyedén ugrál lefelé a lépcsőn, hogy megmártsa kezét a vízben. S egyszer csak mit l*t? Balázs a legalsó fokon ül, s lábát térdig a A mióta a Mák VAUT autóbuszai a Balaton mellől a Magas-Tát- ráig közlekednek, nincs is olyan messze egymástól Szliács és Balatonboglár. A szlovákiai gyógyfürdő és a pompás balatoni üdülőhely még közelebb került egymáshoz azzal, hogy a Somogy megyei Élelmiszer-kiskeres- kedeümi Vállalat meg a Szliácsi Üdülő és Szanatórium V. megállapodása lehetővé tette a két vállalat dolgozóinak csereüdültetését. A két vállalat és szakszervezeti bizottságai között létrejött megállapodás alapján tavaly nyáron 136 szliácsi dolgozó talált otthonra az Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat balaitonboglári üdülőjében. Ugyanakkor és később, vízben áztatva tragikus kife-' jezéssel mered hátra. — Megcsúsztam... — nyögte ki végül olyan szerencsétlen képpel, hogy Kati nem tudott uralkodni magán, és fuldoklott a nevetéstől. Mégiscsak hallatlan, hogy januárban egy jól fésült osztályvezető remekül szabott, elegáns öltönyben úgy áztatja lábát a jéghideg vízben, fnint otthon a lavórban?! — Álljon fel az isten szerelmére! — kiáltott oda a lány, és lefelé igyekezett a lépcsőn. Közben Balázs felállt, de csak egy pillanatra, mert aztán megcsúszva a vizes, moszatos lépcsőn, száz- nyolcvan centijével hasra vágódott a vízben. Csak a feje látszott ki és csimbókokban lógó haja. Ez a látvány mindent betetőzött. Kati leült a beton szélére, s percekig rázta a kacagás. Balázs csuromvizesen kimászott. Tocs-tocs — hallatszottak léptei a vires cipőben. Kati nem mert ránézni. — Előreszaladok, szólok a sofőrnek, hogy álljon a kijárathoz. Mozogjon addig is egy kicsit, Balázs kartárs, nehogy megfázzon... — hadarta, s már futott is. /yt\ legyen most? Valafi. hol át kellene öltözni, mert így egykettőre kész a tüdőgyulladás — morfondíroztak mind a hárman. Balázs Fenyvesre irányította a kocsit, a Kovácsvillához. Ott szépen elővette a vizes kulcsokat, bementek, s nem törődve Kati jelenlétével, dühösen vetkőzni kezdett. Lekerült róla a széles válla, azaz a rafináltan szabott zakó, a szétézott pantalló, s nem éppen épületes látvány jelent meg Kati előtt: egy cingár alak: Gázt gyújtottak, fölé akasztották a vizes ruhadarabokat. S miközben a sofőr a borosüveg dugójának kihúzásával foglalatoskodott, Balázs idegesen topogva azt hajtogatta, hogv mit szól majd a felesége. hogyan magvarázza meg. Kati pedig egy kissé kár- örvendően arra gondolt, hogy a véletlen sokszor milven iól elrendezi a dolgokat. Jó két óra múlva szárazabb állapotban voltak a ruhák, beszállok a kocsiba, s elindultak. Balázs azóta senkit sem ’ív »ellenőrzésre«.,. StrubI Márta az őszi hónapokban csaknem ugyanennyien^ vágtak neki Kaposvárról, ~ Balatonboglár- ról, Siófokról a szliácsi útnak. A bogiári napokra szívesen emlékeznek csehszlovák vendégeink. Erről meggyőződhetett az a mintegy száz kereskedelmi dolgozó és családtagja, aki egy vagy két hetet a szliácsi gyógyüdülőben töltött A vendéglátók ugyanis kamatostul visszaadták mindazt a szépet és jót, amelyben annak idején nálunk részesültek. Dr. Bánhídi Tibor, az Élelmiszer-kiskereskedelmi Vál lalat igazgatója a csereüdültetésről a következőket mondta: — Mindenképpen gyümölcsöző volt a kölcsönös csere. Vállalatunk dolgozói közül többen tanulnak nyelveket. Számukra ezért is hasznosak voltak a szliácsi naA szénsavas termálfürdő. Vize 34 fok hőmérsékletű. A fél évszázaddal ezelőtt épült fürdőházat többször korszerűsítették. s a legmodernebb berendezéssel látták e’* A környezet csöndet parancsoló. Évente tízezrek jönnek ide (sokan még a tengeren túlról Is) pihenni, gyógyulni. pok, akár saját költségükön, akár jutalomból üdültek ott. Még ennél is fontosabb, hogy ez az ideg- és szívszanatórium teljes pihenést biztosított dolgozóinknak. Tapasztalatszerzés szempontjából is sokat ért ez az akció. Csehszlovákiában járt dolgozóink megismerkedtek az ottani kereskedelmi élettel, s máris többen tettek javaslatot a látottak részbeni vagy teljes bevezetésére. Szeretnénk ezt a kapcsolatot továbbra ifi fenntartani. K. S. Festői környezetben Van a szliácsi gyógyüdülő. A hegvoldalből messzire látszik a magasba emelkedő üdülőközpont. «iszaka neonfény hirdeti: Sliac. Túlteljesítették kiskeresketlelmi és vendéglátóipar! tervüket a földmű vesszővetke*etek Tudósítónktól.) Megyénk földművesszövetkc- eti kereskedelme még egyetlen esztendőben sem bonyolított le akkora forg-'mat, mint 1965-ben. 1 milliárd 93 millió értékű áru talált gazdára a Eöldművesszövetkezeti boltokban. Az italboltokban, a presz- szókban és a cukrászdákban 250,5 millió forint értékű étel*, és italt fogyasztottak el a ven- iégek. A kiskereskedelem dolgozói 4 millió forinttal, a vendéglátóipar! alka1 mazottak 2,5 millió forinttal bonyolítottak le nagyobb forgalmat a tervezettnél. Az előző évihez képest a bolti kiskereskedelem csaknem 2 százalékkal, a vendéglátóipar pedig több mint 7 százalékkal többet forgalmazott 1965-ben. A szocialista munkaverseny nagyban hozzájárult e szép eredmény eléréséhez. Az frnsz-i vendéglátóipar, amely háromnegyed éven át nagy lemaradással küszködött, a negyedik negyedévben kitett magáért, és a termelő cukrászdák segítségével — amelyek ** millió forintos forgalmat tt nyolítottak le — sikerült a l_ maradásit pótolni.
