Somogyi Néplap, 1966. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-30 / 25. szám

( VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK) lRAt 80 FILLÉR ami néplap AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXIII. évfolyam 25. szám. 1966. január 30., vasárnap A zárszámadás emberi mérlege (3. o.) „Ha per. úgymond, hadd legyen per!** (4. o.) c">?\ v; .•••. " CplLttaftes (eleséq (8. o.) Életveszélyes játék (12. o.) Az országgyűlés elfogadta az idei állami költségvetésről szóló törvényjavaslatot A* országgyűlés szombati ülésén foly­tatta az 1966. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslat tárgyalását. Az ülésen részt vett Kádár János, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottságának első titkára, Kállai Gyula, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Fehér Lajos, Gáspár Sándor, Szirmai Ist­ván, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai; s a Politikai Bizottság póttagjai, a Központi Bizottság titkárai és a kormány tagjak Az ülést dr. Beresztóczy Miklós, az or­szággyűlés alelnöke nyitotta meg. Az első felszólaló dr. Mészöly Gyula Rács-Kiskun megyei képviselő volt. Fel­szólalt a szombati tanácskozáson Barcs Sán­dor budapesti, Tiliczki József Heves me­gyei, Pap János Veszprém megyei, Martin János budapesti képviselő, majd Bíró Jó­zsef külkereskedelmi miniszter emelkedett szólásra. Az országgyűlési vitában elhangzott fel­szólalásokra dr. Tímár Mátyás pénzügymi­niszter válaszolt. Hangoztatta, hogy az idei állami költségvetés vitájában rendkí­vül sok hasznos észrevétel, figyelemre méltó javaslat, indítvány hangzott el. Ezek­nek a vizsgálatát a kormány munkaprog­ramjába iktatja, és az illetékes főhatósá­gok behatóan elemzik — mondotta. Az országgyűlés az 1966. évi állami költ­ségvetésről szóló törvényjavaslatot általá­nosságban és részleteiben, az eredetileg be­terjesztett végösszegekkel —1 a terv- és költségvetési bizottság módosító javaslatai­val — egyhangúlag elfogadta. Az ülésszak az elnöklő Vass Istvánné zárszavával ért véget. Mint már közöltük, az országgyűlés pénteki ülésén felszólalt Péter János kül­ügyminiszter. Az alábbiakban ismertetjük az elhangzott beszédet. Péter János felszólalása Tisztelt országgyűlés! A jelenlegi nemzetközi hely­zetben különösen indokolt, hogy az országgyűlés ennél a sajátságosán belpolitikai vi­tánál, a költségvetés tárgya­lásánál nagy figyelmet fordít­son a nemzetközi viszonyok alakulására is. Hogyan lehet valóban sza­batosan meghatározni a je­lenlegi nemzetközi helyzet fő jellegzetességeit a háború és béke, a szocializmus és kapi­talizmus, a függetlenség és gyarmati sors, a szabad em­beri élet és embertelen el­nyomás erőviszonyai érzékél­tetésével? Az imperialista agressziók sorozata megdönthetetlen erőkbe ütközik A nemzetközi helyzet jel­lemzésére ma ilyen kifejezé­seket alkalmaznak — érde­kes módon egyöntetűen Kele­ten és Nyugaton, a szocializ­mus és imperializmus fővá­rosaiban egyaránt —; bonyo­lult, feszült, kiélesedett, ki­számíthatatlan veszélyekkel terhes. Az utóbbi időkben valóban nőtt a nemzetközi feszültség, de úgy, hogy az imperializ­mus agresszióinak korlátok között tartására alkalmas erők is bebizonyították rendi thetet- lenségüket Vagyis: fokozódott ugyan az utóbbi időben a7, imperialisták és gyarmatosí­tók agresszív tevékenysége, de ez az agresszív akciók so­rozata a szocialista világrend- szer és a gyarmati sorból fel­szabadult új országok meg­dönthetetlen erejébe ütközik. Ha összehasonlítjuk az im­perialisták mai agresszióit a korábbiakkal, tehát mondjuk például a vietnami konfliktust a koreai háborúval, a berlini válsággal, a szuezi interven­cióval, az indokínai háború­val, a karib-tengeri válság­gal, akkor azt kell monda­nunk, hogy ma is feszült ugyan a nemzetközi helyzet, de másként, mint korábban a hasonlóan válságos időszakok­ban. Valóban a harmadik vi­lágháború küszöbén álltunk a koreai háború időszakában, majd 1956-ban a szuezi vál­ság és az akkori magyaror­szági események idején, s a termonukleáris háború köz­vetlen veszélyének árnyékai alatt voltunk a karib-tengeri válság izgalmas óráiban. Az imperialista hatalmak agresszivitása egyre gyengülő hatalmi helyzetből ismétlődik meg újra és újra, viszont az antiimperialista front egyre növekvő erővel válaszol ezek­re a támadásokra. A mai nemzetközi helyzet­nek központi kérdése az Egyesült Államok délkelet­ázsiai agressziója és minden jószándékú nemzetközi össze­fogásnak az ma a fő felada­ta, hogy ezt az agressziót megfékezze. az imperialista támadás fo­lyik. A szocialista tábor or­szágai, a harmadik világ or­szágaival együtt — Latin- Amerikát is figyelembe véve — a földkerekség lakosságá­nak és felületének túlnyomó többségét foglalják magukba. Amíg egyetlen szocialista ha­talom volt: a Szovjetunió, ad­dig az imperialisták támadási tervei arra koncentrálódtak. A szocialista tábor országai­nak kialakulása idején a tá­madási tervek ezeket fogták körül. A gyarmati rendszer bomlásának folyamatában oda összpontosították támadásu­kat, ahol a gyarmati rendszer a legnagyobb veszélyben volt Ma — a szocialista világrend- szer kialakulása és a gyarma­ti hatalmak régi rendszerének felbomlása után — amikor a harmadik világ országai a gyarmati rendszer maradvá­nyainak felszámolásáért s a neokolonializmus manőverei ellen egyre aktívabban küz­denek, az imperializmus kénytelen' sokfelé, szétszór­tan: Ázsiától Latin-Amerkáig, hol itt, hol ott támadni. A szocialista tábor európai országai ellen is újfajta mód­szerekkel kísérleteznek — ez is az erőviszonyoknak szá­munkra kedvező változását tükrözi. 10—15 évvel ezelőtt még a nyílt háborús fenye­getéssel és az ún. visszagön- gyölítés programjával készül­tek a szocialista rendszer fel­számolására, majd ellenforra­dalmak szervezését tekintet­ték fő módszerüknek. Most, az erőviszonyok nagyarányú megváltozása után az ún. fel­lazítás hosszú távú aknamun­kái véd szeretnék a szocialista országokat egymástól eltávo­lítani és belső rendszerüket erőtleníteni. Miként kudarcot vallottak korábbi módszereik­kel, éppen úgy vereséget szen­vednek ezek a terveik is. Az ENSZ válsága még nem oldódott meg Ezután a külügyminiszter az ENSZ tevékenységével fog­lalkozott, s hangsúlyozta, hogy népköztársaságunk küldöttsé­ge, külpolitikánk alapelvei­nek megfelelően, tevékenyen vett részt a közgyűlés mun­káiban. Javaslatainkat kellő figyelem kísérte, és azoic sok kedvező visszhangot kaptak. Nemcsak a Magyar Népköz- társaság, hanem a szocialista országok általános nemzetközi tevékenysége szempontjából is jelentős, hogy ezen a közgyű­lésen a legfontosabb bizottság elnöki tisztét a Magyar Nép- Köztársaság állandó ENSZ- képviselője látta el. Ilyen je­lentős tisztséget az Egyesült Nemzetek Szervezetében szo­cialista delegátus 1946 óta nem töltött be. Az Egyesült Nemzetek Szer­vezete a világtörténelem első olyan államközi szövetségi rendszere, amely alapelvei szerint válóban egyetemesség­re, a földkerekség minden né­pének felölelósére törekszik. Az Egyesült Nemzetek Szer­vezetének alapokmányát en­nek megfelelően szerkesztet­ték meg, de már a New York-i ENSZ-székház építé­sénél elszámították magukat a szervezet akkori urai. Ma már 56 országról több mint kétszeresére nőtt a tag­országok száma. Az ENSZ jel­legzetes üvegpalotájának épí­tői el sem tudtak volna kép­zelni ennyi országot a földke­rekségen. Ugyanis még a má­sodik világháború végén is gyarmatbirodalmakban gon­dolkodtak. Ennek következté­ben ma már a közgyűlési ülésteremben a tagországok asztalainál a delegációk tel­jes létszámban el sem férnek. A szervezet további sorsa a nemzetközi helyzet alakulá­sától függ. Az Egyesült Nem­zetek Szervezetének válsága (Folytatás a 2. oldalon) Támogatjuk a vietnami nép karcát A Magyar Népköztársaság minden lehetőségét felhasznál­ja, hogy a többi szocialista országgal és minden haladó erővel együttműködve mind a három fronton támogassa a vietnami népet az Egyesült Államok agressziója ellen. Az egyik front: a Vietnami Demokratikus Köztársaság vé­delme. A múlt év februárjá­ban — amikor az Egyesült Államok megkezdte a Viet­nami Demokratikus Köztársa­ság bombázását — a vietna­mi katonai konfliktus minő­ségi tekintetben új szakaszba lépett. A bombázások jelen­legi szüneteltetését tehát nem lehet úgy tekinteni, mintha a két hadban álló fél egyiké­nek olyan engedménye len­ne, amelyre a másik félnek valami hasonló arányú enged­ménnyel kellene válaszolni. A Szovjetunióval és más, a Viet­nami Demokra/tikus Köztár­saság katonai megsegítésére kész többi szocialista ország­gal együttműködve a Magyar Népköztársaság minden se­gítséget megad a Vietnami Demokratikus Köztársaság­nak, amellyel függetlenségét védeni tudja. A másik front: a dél-viet­nami felszabadító harc. Az 1954. évi genfi megállapodá­sokat — mint ezt történelmi dokumentumok is mutatják — az Egyesült Államok már 1954-ben, az egyezmények alá­írásakor sem ismerte el. Az Egyesült Államok dél-vietna­mi intervenciója tulajdonkép­pen már akkor elkezdődött, és azóta megszakítás nélkül tart. A Magyar Népköztársa­ság a világ minden haladó erejével együttműködve kö­veteli, hogy a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front követelései megvalósuljanak. A harmadik front: a poli­tika és diplomácia frontja. Kormányunk azért munkálko­dik, hogy a vietnami nép mi­nél kevesebb véráldozattal s az általános nemzetközi hely­zet minél kisebb veszélyei kö­zött érje el a Vietnami De­mokratikus Köztársaság négy pontban, s a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front öt pontban foglalt program­jainak megvalósítását. A viet­nami nép nincs egyedül. Jo­gainak érvényesüléséért, sza­bad és békés életének megte­remtéséért vívott harcában együtt van vele az egész em­beriség boldog jövőjéért küz­dő minden haladó erő Euró­pában, Ázsióban, Afrikában és Amerikában egyaránt. Az imperializmus új taktikája A jelenlegi helyzetnek egyik jellegzetessége az, hogy az imperialista és nemzetközi reakciós erők elszórtan, sok­felé s új módszerekkel tá­madnak. Az elszórtan, sokfelé bekövetkezett mostani táma­dások magyarázata abban van, hogy a földkerekség nagy fe­lületére terjed ki az erőknek az a rendszere, amely ellen Zárszámadás Pusztaszemesen Folyamatosan erősíti szövetkezetét, és javítja életkörülményeit a tagság Pénteken megtartotta zár­számadó közgyűlését a pusz- taszemesi Búzakalász Terme­lőszövetkezet. Ezen részt vett és felszólalt Németh Ferenc, az MSZMP Somogy megyei Bizottságának első titkára. A vezetőség nevében Horváth József tsz-elnök számolt be a közös gazdaság helyzetének és a tagság jövedelmének alakulásáról. Ami a múlt évet illeti: mind a növénytermelés 2 924 000 forintos, mind az állattenyésztés 1 928 000 forin­tos bevétele meghaladja a tervezettet. Ennek eredmé­nyeként a munkaegység érté­ke az előirányzott 45 forint helyett 46 forint A részese­désből átlagosan 13 964 forint jut egy-egy dolgozó tagra. Ezek a számok önmagukban is tanúsítják, hogy a domb­vidék nehéz körülményei kö­zött gazdálkodó szövetkezet tagsága 1965-ben is példásan helytállt a munkában. Még méltóbb az elismerésre fára­dozásuk, ha — amint a be­számoló is tette — több éves folyamatot veszünk figye­lembe. A második ötéves terv első évében 30 forintos mun­kaegység-értékről és 9800 fo­rintos személyi részesedésből indultak. Akkor másfél mil­liót ért, most meghaladja a 3,7 milliót a fel nem oszt­ható szövetkezeti alap. Ez a fejlődés arról tanúskodik — állapította meg a beszámoló —, hogy a szövetkezetben végzett szorgalmas munka a parasztembernek nyugodt, biztonságos megélhetést te­rei 11 Ezzel kapcsolatban utalt az elnök a kezdeti kételyekre. A szö'X tkezésre váló áttérés idején nem kevesen nagyobb megrázkódtatástól tartottak. Ügy vélték, hogy az egyéni bbíck szilárdabb létalap. S azóta nem kevesebb, hanem évi ói évre több a közösből eredi jövedelmük. Hazak épv’nek, a lakás lt ‘oLV- be­rendezésére is jut pénz. Ez azonban nem jel inti az el­ért színvonallal való megelé­gedést: a pusztaszemesiek is akkor cselekszenek helyesen, ha tovább gyarapítják ered­ményeiket, kutatják és ki is aknázzák a korszerűbb gaz­dálkodás lehetőségeit, erősí­tik a szövetkezetek és ezzel növelik jólétüket. Jó dolog, hogy a munkából kiöregedett parasztembereket nem hagyja magukra a szö­vetkezet, hanem erejéhez mérten segít rajtuk. A szo­ciális gondoskodás a szövet­kezeti közösség emberségének bizonyítéka. Felszólalásában elismerés­sel adózott a pusztaszemesiek szorgalmának, erőfeszítései­nek Németh elvtárs, és a közgyűlés vitájának részese­ként hasznosítandó javasla­tokat adott nekik a további munkájukhoz. Főként arra kérte őket: valamennyi dön­tésüket előzetesen igen nagy felelősséggel fontolják meg, a tagság gazdaként osztozzon a szövetkezet vezetésének gondjaiban, munkájában, s a mostani 46 forintos részese­dést a még nagyobb jövede­lem elérése alapjának tekint­sék. A kefeüzem munkájáról tárgyalt a városi párt-végrehajtóbizottság A városi párt-végrehajtó­bizottság célul tűzte ki, hogy értékeli több üzem pártszer­vezetének munkáját. A végre­hajtó bizottság ezzel is segíte­ni akarja a pártalapszerveze- teket Első ízben a Kaposvári Ke- feanyag-kikészítő Vállalat kommunistáinak tevékenysé­géről tárgyalt. A vb az üzem párttitkára által beterjesztett jelentést jónak tartotta és el­fogadta. Megállapította, hogy a kefeüzemben a vezetőválto­zás után kedvező fordulat állt be. Javult a párt- és a gazda­ságvezetők kapcsolata. Az üzem nyereségesen termel, nyereségrészesedést fizet dol­gozóinak. (Három évvel ezelőtt fizetett utoljára nyereségrésze­sedést a kefeüzem.) Somogyi József, a városi párt-vb első titkára a kefe­üzemben tapasztalt helyzetet megnyugtatónak tartotta. Hangsúlyozta: a városi párt-vb reméli, hogy az üzem vezetői és dolgozói a jövőben az eddi­ginél is jobb eredményeket ér­nek eL

Next

/
Thumbnails
Contents