Somogyi Néplap, 1966. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-28 / 23. szám
Péntek, 1966. január 28. 5 SOMOGYI NÉPLAP cA. piros rakás memjeeske z erdő melletti széles úton lassan szétfolyó porfelhőt hagynak maguk után a fával megrakott gépkocsik, melyeknek hörgő vágtája elől az erdőbe lépett egy jó magas, kék munkaruhás, hóna alatt egy kis csomagot szorongató ember. Nem ment messze, nyolctíz méterre az erdő szélétől Kifaragott cserkészútra leült, s felüdülve tekintett körül. Az elcsendesült motorzúgás után az erdő nyugtató némasága úgy fogta körül, mintha vízbe ugrott volna. S csak eny- nyit mondott: — Felkészültek. Aztán gondolatai szétterültek, melegen keresgélve próbálták összefogni a múltat, a jelent és a közeljövő ábrándos szépségeit — Én is így szoktam. Ezt csak akkor mondta, amikor magához tért múltjának varázsos erejű emlékeitől, a a jelenhez ért. A cserkószút fekete domborulatát nézegette, amíg el nem kanyarodott. A kifaragott földkupacokról egy-egy korán elhalt s alá- szállt levelet taszított a szél a vadászok útjára, de olyan elszántan, mintha ennek az el- sárgulit levélnek a szél szemében már semmi becsülete sem volna. Korán kezdenek hullatni a fák. Megfogta a sárga levelet, darabokra törte, s fölnézett a sűrű lombok közé. — Pedig nem is volt nagy kánikula. Vajk» István egy dolgot nagyon elhibázott fiatalkorában. Megtette azt, amit nem lett volna szabad megtennie annak idején. Így most család nélkül, kis csomaggal a hóna alatt, csak a társadalomtól támogatva él, s járogat el arrafelé az évnek számára egy-egy szép emléket hagyott szakaszában, ahova az élet ezer szála fűzi. Vadász is volt ő a régi világban. Itt, az erdőn élt le jó néhány évet. Akkor még nem svájcisapka volt a fején, hanem kackiás vadászkalap. Akkor meg nem lehullott, sárga levelet imorzsolgatott, hanem itt az erdőn rózsákat tépett. Akkor még nem István bácsinak szólították, hanem Pistikémnek, s hogyha megkérdezték tőle, mennyi idős, negyvenkettőt mondott, most pedig erre a kérdésre hetvenegy a felelet. Ahogyan a lába közé hulló levélmorasékat nézegette, ki tudja, mire gondolhatott. Lehet, hogy messze szállt valahová, s gondolataival évtizedeket ölelt át. De lehet, hogy csak a térde alatt a földbe nyomódott szarvasnyamokaí nézegette. — Nem bika, nagyon hegyes a körme. Sok szaévasnyomat látott már életében, s nyitott könyv neki minden nyom az erdőn. — Meg egészen össze is ér a hegye. Ezt csak akkor mondta, amikor már megállapította, hogy csak tehén lehet az, ami itt hagyta a nyomát — Mos' már pedig lassan kezdeni kellene. Biztosan á szarvasbőgésre gondolt, mert csakugyan nemsokára megzendüi az erdő. Hol vágyakozva, hol büszkélkedve, hol féltékenyen hullámzik majd a szarvasbíkák hangja a sűrűk, a szálasok és a tisztások fölött. Szerelmet kérve s másoknak harcot ígérve — életüknek az ember számára is oly felejthetetlenül szép Időszakában. Ilyenkor felborul a nyárt rend, megszűnik a békesség. Mo6t csak egy lesz. A vadszerelemben kivi- rágzott erő és ösztön. Tudta ezt Vajkó István is, és azért indult útnak kis csomaggal a hóna alatt hagy még egyszer élvezze a természet eme tüneményes szép, szelíd mámorát ogyha a fák emlékezni tudnának, akkor most egymásnak koccanna levél ük, s emlékeztetnék egymást, mert régi ember halk csoszogásának hangja verődik az öreg cserek fekete ágad közé. Föl, föl, a domb teteje felé halad, arrafelé, ahol a szőlőhegy van. Itt szeretné megtalálni Vajkó az öreg pincét a vén diófával, ahol Huszár Bercivel oly sok jó délutánt eltöltöttek. — Talán ez a Berci már nem is él... Erre a gondolatra némi szorongás fogta ek félve a hirtelen jött gondolat igazától. Pedig ez az érzése igazán üres volt mert ott ült Huszár Berci a pince előtt a repedezett kis asztalnál, a vén diófa alatt S délután kiabálta a gyalogút felé egy piros ruhás menyecskének: — Te, Mariska! Mondd meg otthon, hogy nem megyek este haza, mert ez az átkozott borz már keid! kóstolgatni a szőlőt. Majd dürro- gatok. A piros ruhás menyecskével találkozott is Vajkó, de már nem ismerte meg, hogy ki is lehetett. Csak amikor elkerülte, olyan jóízűen nézett utána, mintha neki is része lett volna a menyecske jóltápláltsá- aában. csinosságában. Ki is buggyant belőle: — Üm, ez igen. Talán nem Is gondolt semmi rosszra. Csak az égő menyecskeszem, a piros ruha erőszakolta ki belőle ezt a tetszésnyilvánítást. Még jó egyórai út volt hátra az erdőben, s mire a széléihez ért, addigra az augusztusi nap elsárgultan, fáradtnak tetszőén kezdett magának pihenőhelyet keresni a zselici tájak erdős dombhul- lámai között. Ügy telepedéit a szőlőhegyre a lomha, meleg alkonyat, mint egy álam, ami széppé tudja színezni a rasz- szat is... De erre semmi szükség sem volt, mert minden erőltetés nélkül is szép volt ez a Vidék. Ki is nyitotta ám az öreg, s nézte a megváltozott világot. — Ott a dombon az a nagy tábla szőlő biztosan a tsz szőleje. A többi szó belül maradt. Már nem tudta hangosan kimondani: hogy az a fehér pincesor meg a háztáji. Az a völgybe szaladó zöld kockasor. az meg a közös gyümölcsöse. Tágfa nyílt szemmel csak bámult, s mintha a megváltozott vidék szépsége ütötte volna le lábáról, úgy ült le a lila virágú árvacsalán közé. — Ej, de szép minden itt! Ez a Szó már csak azután jött, amikor jól átgondolta a látottakat. Már senki sem mozgott a gyalogúiéin, amelynek szélén üldögélt, szétfolyt testében a napi fáradtság, meg már evett volna is valamit. De csak nézte a megszépült vidéket, ami mesélt sok nehéz emberi munkáról, akarásról, s olyan szégyenletesen kicsinek érezte magát... — Nekem is lehetne ilyen... csak... ehh! Szerette volna otthagyni önmagát, s még egyszer újra kezdeni, dolgozni, és okosan élni. De mivel ez még soha senkinek sem sikerült, így magához kellett térnie és elindulni a fehér homlokú kis pince felé, áltól régi barátját remélte. Ügy lépett be a szőlőhegybe, mint egy tiltott területre, ahol szakavatott kezek teremtettek rendet, és minden idegen megjelenése csak rendbontó lehet. Bizonytalankodott, de terelte már az alkonyat is valami födél felé, A kis asztal mellől fölkelt Huszár Berci is. Egy vasvillával a kezében elindult a szőlő megkerülésére olyasféle gondoláitokkal: — Megkerülöm idejében, hogyha korán jönne, ott érzi a szagomat. Csakhogy a borz nem szokott nagyon korán járni, miatta nyugodtan maradhatott volna még. Tehát így Vajkó a kis asztalnál senkit sem talált. De a pinceajtó nyitva volt. — Vajon Huszáróké lehet ez még? Azoké volt még, mert topo- gásában s kételkedő töprengésében már rá is köszönt Huszár Berci. Tétovázva, bátortalanul közeledtek egymás felé... A hosszú, hajlott, száraz ember törte meg a csöndéit — Te volnál a Huszár Berci? A kemény tartású, alacsony lás piros ember a torkát köszörülte, és felelte: — Én vagyok. — Szervusz, Berci, én vagyok a Vajkó Pista ... — Teneked már halálhíred jött! — Hát nem jól mondta, alá mondta, mert nem igaz. Itt vagyok. — Mi szél hordoz erre? Honnan jöttél? Merre élődsz? Mi van veled? A szapora beszédű Huszái a kérdések özönével lepte meg. Belőle a kíváncsiság, Vajkéból az eltitkolhatatlan öröm sugárzott. — Hát tudod, az elhagyott öregek otthonából... — Aztán most elküldték? . . . — Nem, dehogy küldtek el, csak áristom az nekem, áris- tom! Az öreg Huszár nem is nagyon tudta, mi az az elhagyott öregek otthona. Addig, amíg újságot is szokott olvasni, nemigen írtak a lapok ilyesmiről. Azóta meg, amióta ír nak néha-néha egy-egy ilyesfajta intézményről, nem foglalkozik újságolvasással. Csak úgy múlnak fölötte az évek, mosit már egyre gyorsabban, mintha nem látná a változásokat. — Na, eredj be. — Jobb lesz idekinn, az asztal mellett. Helyet foglalt a két öreg. — Hát ti hogy vagytok? — Jól — s megtörölte kis fehér bajuszát, megigazította nadrágszíját, mert ezzel bizonyította legláthatóbban, hogy igazán jól vannak. Persze ebvoltak a gyerekek, a feleseg, az unokák, a padláson a cukroszsákok, az egész évi kenyérnek való, a malacos disznó, a három marha az istállóban, a motorbicikJi a pajtában és még egy betétkönyv is. S ami a legfontosabb, a szerény megelégedettség meg a kölcsön nem adható és nem kérhető egészség. Egy kicsit késlekedve hozzátette még Huszár: — Hát te meg csak járod a világot t — Persze, én csak így szakadok el... Ebben a mondatban pedig banne volt a fiatalkori kalandoknak egész sora. A cirkuszisokkal való vándorlás, a külföldi utak, a leányszöktetéssei próbálkozó éjszakák, az égjük úrtól a másikhoz való szüntelen vándorlás, menyecskeüldözés, a vég nélküli legénykedés belátha tatlansága. bből a rövid kis párbeszédből szinte mindent megtudtak egymásról. — Hát tudod, ez a büdös szenvedély... a szarwasbőgést szeretném fct megvárni — tette még hozzá Vajkó kissé restelkedve, Bit csak úgy utánaküldte Huszárnak, mert az már talpon volt, és vacsoráért indult. — Na, egy kis szalonna, paprika — s közben egy zöld zománcos korsót tett az asztalra tót pohárral körülékesítve. — Nyúlj hozzá! Ebben a mondatban nemcsak kéiés volt, hanem köretelés is. Vajkó azonnal elővette bicskáját, s jóízűen falatozni kezdett. — Tudod? .., Adnak ám ott nekünk minden jót... csak semminek sincs olyan íze, minit idekinn ... Persze ehhez a jóízű falatozáshoz hozzásegített a zöld zo- máncos kis korsó is, amely gyorsan adta kifelé tartalmai. — Az előbb azt mondtad, hogy ez a büdös szenvedély! — köszörült eeyet Huszár jelezvén, hogy most nagyot akar mondani... — Hát nekem is volt szenvedélyem egész életemben, a szőlő. Nagyon sokat dolgoztam benne, de sohasem bántam meg. Te, tudod, hol hibáztad el? Tudod? Amikor itt voltál az erdőn, aztán elhagytad a Rozit. De te, már nem látunk, hozok egy szál gyertyát. Rozi nevének hallatára Vajkó nagyom-na-gyon öregnek érezte magát, mert ezek az emlékek már olyan messze voltak tőle, mint magia az elszállt ifjúság... Ügy érezte, mintha süllyedne vele a pad.. Amíg a gyertya oda nem ért, addig Vajkó oly üresen ült, s bámult a szúnyoghangú estébe, mintha a világon se iett volna. Csak akkor kezdett megindulni az esze kereke, amikor a sárga lángú gyertya ferde füstcsóvája egy lomha ingát írt a levegőbe, s talpával odamerevedett a zöld zománcos kis korsó mellé. IcW j oda futkosott az aranyszínű í fónytallór a korsó oldalán, j amíg Huszár föl nem emelte, , hogy a poharakba töltsön. — No, igyál, egészségedre. Szóval nem kellett volna azt csinálnod, amit csináltál. — Tudom. — Megérte neked az a cirkuszoslány? ... — Eh, ne beszéljünk róla. — De én beszélek, tudd meg!! Csak volna világosabb, majd megmutatnám, milyen szép kis szőlejük, pincéjük van. A gyerek meg brigádvezető a tsz-ben. Elment vőnek, azoknak is mindenük van. Nagyon sokat dolgoznak ám! — Nekem ez is elég — és rámutatott az e1 hagyott öregek otthonából a hóna alatt hozott kis batvura. — Nem igaz! Belül nem ez van benned, csak mondod ... Erre már Vajkó semmit sem tudott felelni, mert érezte, hogy amit eddig mondott, az sem volt igaz. Letette két karját az asztalra, aztán ráhajtotta a fejét. A ráncos, töpörödött arc úgy eltűnt a kék munkaruhás karok között. mintha hullámok közé esett volna. Ekkor megitedt Huszár, hogv napvon belemart öreg barátja telkébe. Felállt, s halkabban folytatta: — Csak látnád, milyen szép menyecske a lányod!... Hallod? Vajkó nem mozdult — Előbb üzentem vele, hogy nem megyek haza, itt maradok. Huszár felállt, és olyan nagyotmondóan kitárta karjait, s mosolyogva a gyalogút felé nézett: — Olyan piros volt, mint a kinyílott pipacs! jkó fölemelte szemét, s az áJido- gálló Huszárra nézett. De már nem Huszárt látta, hanem azt a piros ruhás menyecskét. akivel az úton találkozott. A sárga lángú gyertya olyan némán, perce- gés nélkül égett, mint amilyen némán nézett egymásra a két ember. Vajkó sörte bajusza alatt szája megvonaglott, s szemében valami könnyes ragyogás ieti. Lassan felállt. Aztán szó nélkül kis csomagjáért nyúlt Hóna alá vette, és Huszár feié fordult. Azámul- va nézte barátját, akinek arca olyan volt, mint halottak estéjén a temetőben céltalanul bolyongó, vágyódó árva gyermeké. % — Soha senkinek se modd, hogy itt jártam. Huszárt annyira meglepte Vajkó viselkedése, hogy csak akkor tudta kinvitani száját, amikor öreg barátja már a táncok, kis gyertyaláng fényköréből majdcsaknem kiért — Ká' te!... Mi talált, te! Ne menj el ilyen hamar... I-Iát te, te, vigyél magaddal valami emlékei. Vajké a fényhatár széle felé haladt már, de azért megfordult Nem látszott semmi más, mint egy halvány, töpörödött arc, s akadozva jött a hang.-- Én már csak meghalni szeretnék.. elviszem örökre magammal... emléknek... azt! Azt a piros ruhás menyecskét .. Azután Huszár r * asztalra könyökölt. Kalapját félrebillentette a fején, s nézett öreg barátja u1án. akit úgy elnyelt a Sötétség, mintha itt se lett volna. Megiőrölte bajuszát, s annyit mondott: — Szegény Pista, magának köszönheti. Munka nélkül, kav iandok, szenvedély... Az asztal rezdülésére a kis gyertya kiöntötte megolvadt forró keblét, s hosszan megnyúló lángjával az estét búcsúztatta. Huszár is felállt, s föltekintett a vén diófa lombja között az égre, és látta, hogy már rég kígyóit fölötte a kerek, sötét ég csillagos esernyője. Megfogta a gyertyát, korsót, poharat, élelmet, és azt mondta: — Most már elmehetek lefeküdni. Cséplő József A Somogy megyei Épületszakipari Szolgáltató és Betonipari Vállalat kaposvári központi raktárába vezető raktárost keres fölvételre. Villany- és vízvezeték-szerelési anyagokban való jártasság szükséges. Az írásbeli jelentkezéseket a vállalat központjába kérjük: Kaposvár, Petőfi tér 3. sz. (3560) PILLANAT OOOOOOO ben a rövid kis szóban benne
