Somogyi Néplap, 1966. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-25 / 20. szám

Somosultiéplap-Itt a szódás!...“ .VT M5'7MP Mt^y'EÍ' i' !?rTT. wirr-Yf 1 Ti \ áCS IAPJA Kié a sávolyi művelődési otthon? Furcsa, kerékakasztó, el­lentmondásos helyzet fékezi Sávolyon a falu korábban lendületes, sokrétű kulturális életét-. A vita tárgya az — bármilyen furcsa és meglepő —, hogy hova tartozik a köz­ségi művelődési otthon. Az intézmény helyisége és berendezésének egy része ugyanis termelőszövetkezeti tulajdon. Viszont nyolc-tíz éve (hoav mióta, azt ponto­san senki sem tudta meg­mondani) rendszeres állami támogatással működik a sá- volyi községi művelődési ott­hon. Költségvetése és bevéte­li terve van, s néhány éve a helyiség felújításának költsé­gét a mintegy másfél ezer forintos állami hitelből fe­dezték. s ebből ' •• nték meg a berendezés másik ré­szét. A termelőszövétkezet is tö­rődött a művelődési otthon­nal. Tataroztatta; éveken át gondoskodott a kisebb javít­tatásokról. a tüzelőről, s fi­zette a világítás költségeit. Ennek fejében viszont igényt tartott a művelődés1 otthon terembér-jövedelmeire (a mo­ziból. a színházi és egyéb rendézvényekből). Kiss Otto­kár. a község nyolc éven át eredményesen munkálkodó. Szocialista kultúráért-jelvény- nyel kitüntetett népművelője úgy vélte, hogy a község ér­dekeit szolgálja azzal, ha tel­jesíti a tsz-vezetöség igé­nyeit. Egészen addig, amíg egy nénzügyi vizsgálat után a járási tanács fisvelmeztet- te. hogy eljárása szabályta­lan. A tsz vezetői szerint azonban nemcsak a lerembér, hanem az állami támogatás is a termelőszövetkezetet il­letné meg (!). Ebben a kettősségben Kiss Ottokár! a művelődési otthon igazgatóia ütközőpontnak érezte magát, és ezért a múlt hónapban lemondott megbízatásáról. A községi tanács végrehaj­tó bizottsága már hónapokkal ezelőtt kérte a járási tanács illetékeseit, hogy vizsgálják meg és még 1965-ben ren­dezzék a művelődési otthon hovatartozásának kérdését Ezt a járási pártbizottság egyik osztályvezetője, a járá­si tanács elnökhelyellese és a művelődésügyi osztály vezető­je egyszer meg is kísérelte. 1 Akciójuk azonban a tsz sáklaszilárd szírijein zá­tonyra futott, s azóta is ma­radt minden a régiben. j A művelődési otthon igaz­gatójának lemondásával nem érthetünk egyet, hiszen ez­zel még semmi sem oldódott meg, és Kiss Ottokár nyolc­éves tapasztalatait, munkás­ságát ezután sem nélkülözhe­tik Sávolyon. De mi lehet a kivezető út ebből a helyzet­ből? A megoldás érdekében egy másik kérdést kellene fonto­lóra venni. Kié mindaz, amit egy fa­lusi művelődési otthon a maga kulturális, ideológiai nevelő tevékenységével, lehe­tőségeivel nyújthat? A közösségé, az egész falu lakosságáé. S miután az in­tézmény fenntartására eddig sokat áldozott a tsz is meg az állam is, akarva-akaratlan együttesen gondoskodtak a. működtetéséről. Anélkül, hogy ezt hivatalosan is megállapí- I tolták volna. Azaz: spontán j módon megvalósult Sávolyon I az, amit a művelődési házak közös fenntartására a Műve­lődésügyi Minisztérium utasí­tása 1965-ben javasolt. Ezért — úgy tudjuk,- a já­rási szervek is erre a meg­oldásra ösztönözték a sá- volyiakat — közös .fenntar­tásba kellene venni hivatalo­san is ezt az intézményt. Így rendszeres állami és — a szoci lis—kulturális alap­ból — termelőszövetkezeti tá­mogatással működhetne a sávolyi művelődési ott! ion. Wailingcr Endre B epülőgóp-katasstrófa a Mont Blanc közelében Mind a 117 utas elpusztult teszi azt a feltevést, hogy a gép, amely sűrű kődben ha­ladt, még a levegőben rob­banhatott fel, jóllehet a ka­tasztrófa közelebbi okát ille­tően a szakértők eddig még semmi támponthoz sem jutot­tak. A repülőgép Bombay-ból in­dult, s New Yorkba tarioui, Üj-Delhin, Bejruton és Gen­ien keresztül. Mint megálla­pították, a szerencsétlenül járt utasok közé tartozik dr. H. J. Bhabha, az indiai atomerő- bdzottság elnöke, ismert atom­tudós, aki a Béesben székelő Nemzetközi Atomenergia Ügy­nökség keddi ülésére utazott. Az utasok közt volt továbbá két kiskorú gyermek. A szü­lők Londonban várták érke­zésüket. A hírügynökségek el-, ső jelentései szerint a gépnek magyar utasa nem volt. (MTI) Megvitatták az idei feladatokat a tanácsi ipar igazgatói, párttitkárai és szakszervezeti vezetői Hétfőn reggel a Mont Blanc csúcsához közel, a francia ol­dalon lezuhant az indiai re­pülőtársaság egyik utas?: ps, fedélzetén 106 utassal és 11 főnyi 'személyzettel. Nem va­lószínű, hogy a szerencsétle­nül járt repülőgépen tartózko­dó 117 ember közűi valaki is túlélhette volna a katasztró- fát. A genfi repülőtér — mint később megállapítottált — né­hány perccel a szerencsétlen­ség előtt adta meg a pilótá­nak a jelet arra, hogy meg­kezdje a leszálláshoz szüksé­ges előkészületeket. A Boeing 707. típusú gép lezuhanását a . Mont Blanc olasz oldalán fedezték lel. Kö­röskörül nagy távolságra" szó­ródtak szét a lezuhant gép alkatrészei. Ez valószínűvé (Tudósítónktól.) Megbeszélésre hívta össze a megye tanácsi iparának igaz­gatóit, pórttitká alt. sás' szer­vezeti vezetőit a megyei tanács ipari osztálya és a nelyiipavi és Városgazdálkodási Dolgo­zók Szakszervezetének megyei bizottsága. Fűzi István, a me­gyei tanács ipari osztályának munkatársa elmondta, hogy a tanácsi könnyűipari vállalatok a több mint 350 milliós terme­lési tervet 99,4 százalékra tel­jesítették- Kifogásolta, hogy sok vállalatnál nem volt ne- lyes a bérgazdálkodás (87.7 százalékra használták ki az átlagbért), s több helyen a létszámcsökkentéssel megtaka­rított bért nem használták fel. Ezután az idei feladatokat ismertette. Ebben az évben 7,5 százalékkal több értéket kell Szakember — Egészen jól lendületbe jönne, de mindig belelép a fékbe. ezekben az üzemekben termel­ni. A münkáslétszám 6, a mun­kabér pedig 3.1 százalékkal nő. Felhívta a vezetők figyel­mét, hogy nagyobb figyelmet fordítsanak a jó minőségű­munkára és a megfelelő bér­gazdálkodásra. Dolgos Gyula, a HVDSZ megyei titkára a tömegszerve­zetek és -mozgalmak tenniva­lóiról beszélt. Minden szerv fő célja a gazdaságos terme­lés előmozdítása legyen — mondta. Felhívta a figyelmet az üzemi demokrácia tovább­fejlesztésére. és arra, hogy a február 28-ig megtartandó ter­melési tanácskozásokon el­hangzó javaslatokat nagyon gondosan vizsgálják meg, a vezetők. Végül a bérrendezés lelkiismeretes végrehajtására kérte a ■ megjelenteket. Árvize'', hideg- és hőhullám, lavinaveszély ítéletidő uralkodik az Egye­sült Államok keleti partvidé­kén. A viharos szél felkorbá­csolta tenger sok helyen ki­csapott a pártra. A hóesés es a jéggé fagyó eső súlyos za­varokat okozott a közlekedés­ben. New Yersey államban és a New York-i Staten-szigeten a hirtelen jövő áradás miatt több házat ki kellett üríteni. Minnesota és Dakota államban mínusz 40 fokot mértek. Rió de Janeiro környékén, ahol az utóbbi napokban a nagy esőzés következtében sú­lyos árvizek pusztítottak, je­lenleg hőhullám okoz elvisel­hetetlen szenvedéseket a la- lakosságnak. Árnyékban is íO fokos hőség van. és a vízszol­gáltatásban , zavarok mutat­koztak.­Franciaországban a hirtelen jött enyhülés következtében rohamosan emelkedik a fo­lyók szintje. Párizs közelében az Yvette-f oly ócska szintje hirtelen több métert emelke­dett. és vasárnap este elöntöt­te D’Orsay városának alacso­nyabban fekvő részeit, az egyetem épülete és az egye fe­nti városrész víz alá került, lói személynek el kellett, hagynia az árvíz által veszélyeztetett területet. Amilyen gyorsan jött az áradás, olyan hamar meg is szűnt: hétfő reggelre, a fo­lyócska visszatért medrébe. Nyugat-Franciaországban . a Sarthe völgyében veit nagyobb áradás, Alencon városának egy része víz alá került. Kü­lönösen súlyos a helyzet a vá­ros alacsonyan fekvő kórházá­nak környékén. A várost a kül­világgal összekötő országutak szintén víz alatt vannak. Árad a Garonne is, itt azonban nem fenyeget közvetlen veszély. A francia hegyekben a hirtelen olvadás miatt fokozódott lavinaveszély. (MTI) BALESET — H lUóilálók? Sclávek Antit agyonütötte a fa ... A szalonna a nyárs he­gyéről a parázsra esett, sis­teregve lángra lobbant, és egyre kisebbre zsugorodott. Reszketett a keze, s a tér­de mintha megmerevedett volna, amint ott guggolt ke­zében az üres nyárssal. A hangok úgy pattogtak körü­lötte, mint az akác a lángok­ban. Nem nézte, hogy kik beszélnek, a hangjukról is­merte őket. Csak hallgatta, amit mondanak. És közben maga elé meredt, de a tűz- böl semmit sem látott. Egyetlen piros folt vibrált a sáeme előtt. — A túlsó erdőszélen vág­ta a fát ... — Azt mondják, már el­vitte a mentő ... — Akik látták, nem■ hi­szik, hogy maradt benne élet... — Talán részeg volt, és nem hallotta- a kiáltást, hogy dől a fa ■ ■ ■ ~ Űristen! Bid az anyja nem éli túl, hiszen a fia volt a mindene... — Azt mondják, látta a feléje közéledő fát, szembe­nézett vele... — De hát akkor miért nem ugrott félre?... összekotorta a tüzet te­nyerével, havat lapátolt az izzó parázsra. Tarisznyájába tette a maradék kenyeret, aztán a tarisznyát a vállára vetette. Begombolta a beke­csét, és fölegyenesedett ül­téből, Csontjai ropogtak, amint nyújtózkodott. Egye, nes volt, mint a fenyő, mint az öreg fenyő. — Szegény Anti s—’ mond­ta az egyik favágó szalon­nasütés közben a szomszé­dos tűz mellől. Odanézett, és mondani sze­retett volna valamit erről az esetről meg a sajnálkozásról a csupa háj, borvirágos orrú favágónak, de meggondolta magát. Most már semmi ér­telme az egésznek, előbb kellett volna beszélni Anti­ról ... — Beugrók ide * restibe, úgy hírlik, forró teát is mérnek — szólt társához, aki az egyik fa tövében a fűrészt reszelte. — Adjál va­lamit, amiben neked is hoz­hatok. Még egy üveg került a ta­risznyába. A kucsmát ráhúz­ta a fülére, s elindult kifelé az erdőből. Negyeúorányira van az állomás, mellette a kis kocsma, ahol talán kap­hat forró teát. Jót tesz az ilyen kemény télben. Törte az utat a hóban, fe­jét oldalt fordította, hogy ne kapja szemközt a szelet. Ismerte a járást, ötven éve szinte minden télen megtet­te ezt az utat az erdő meg a falu között. Néha Szlávek Antival kettesben jártak er­re, annak idején ö tanítgat- la a gyereket a favágás tud­nivalóira, mert Anti apja odamaradt a háborúban... » ... Hiába kergetem ki magamból a képedet, Anti, nem megy. Újra meg újra visszajössz aszal a gyerekes ábrázatoddal, te húszéves gyerek. Én megtanítottalak árra, hova állj, ha dől a fa, és ezt nem is felejtetted el... Ha te vágod, tudod, merre akarod dönteni, ha meg más vágja, odakiáltanak, meg aztán látod is, hogy merre dől... Odaugrasz egy másik fa mögé, és megúsztad. Nem, Antikám, én mindent meg­mondtam neked, figyelmez­tettelek, hogy mire kell vi­gyáznod, Mintha az apád lettem volna, úgy okosította­lak mindenre, amire kell. A többiek? Hát látod, gyerek, éz az, ami most bajt okozott neked. Emlékszel arra a fél zsák abrakra, amely eltűnt a takarmányaiból? Azt mond­ták akkor, hogy te vitted el. mert te jártál ott utoljára. Én tudtam, hogy te nem lopsz, de a többiek nem hit­tek neked, téged pedig meg­büntettek. Aztán • az egyik ló, amit te hajtottál, megbe­tegedett. Valaki kitalálta, hogy azért ptisztult el a ló, mert agyonhajszoltad. Hiába védtelek. Szegény anyád sze­rencsére nekem hitt. Az em­berek nem vettek komolyan téged, ez az igazság. Sok tüskét szúrtak beléd azzal, hogy nem értettek meg, és elfordultak tőled. Hogy te láttad á feléd közeledő fát. szembenéztél vele. és nem ugrottál el előle?.:. Talán azt akartad, hogy odaérjen az a fa, és agyonvágjon. Ta­lán nagyon elgondolkodtál, és azért esett rád. Most már sajnálnak ám az. emberek, Anti! De én azt hiszem, most sem értenek meg, csak sajnálnak ... « Szövögette volna gondola­tait tovább is, de csaknem nekiütközött az egyik favágó­nak, aki a faluból igyeke­zett vissza az erdőbe. — Adnak forró teát a kocsmában? — kérdezte resz­ketős hangon. — Aztán naondd csak, mi hir Antiról? — Szegény gyerek... Az orvos érdeklődött a kórház­nál telefonon. Azt mondták neki, hogy Anti még a men­tőautóban meghalt. A szél felkavarta a havat, s a jeges szilánkokat a két ember arcába csapta, A for­ró tea kiröppent gondola­taikból. Hallgattak. Hallgat­ták a szél süvítését s az er­dő felöl a fejszék csattogá­sát, a fűrészek sírását. Ami­kor ismét fölemelték fejüket, és a magasba néztek ügy lát­ták, mintha a fák csupasz gai a szürke " • • iHa­lásznák ... Mentesz Ferenc Barátom izgatottan ül a kávéházban. Percenként az óráját nézi: — Várom a menyasszo­nyomat — újságolja bol­dogan. — Csinos? — kérdem irigyen. , — Nem tudom. Csak most fogunk megismer, kednl! * * * Erfurt állatkertiében furcsa farkast tartanak: nemrég kiszökött a ketre­céből, és a rendőrség óriási apparátussal lélekszakad­va kereste, nehogy valami­ben kárt tegyen. Csakha­mar kiderült azonban, hogy ez a farkas valóban ártalmatlan: rátaláltak, amint 10 kilométerre az állatkerttől egy birkanyáj­hoz csatlakozott, de nem ám, hogy kárt tegyen ben­ne, hanem azért, hogy a birkákkal együtt békésen falatozzon a növényi jókat tartalmazó jászolból. * * * Prágából inmportáltuk: Férj a feleségéhez: — Nem is tudod, milyen aranyosra varázsolt ez a néhány pohárka konyak, — Konyak? — kérdezi az asszony. — Hiszen én egy csöppet sem ittam. — De én igen! • * * Férfi vagy nő Gábor arkangyal? — erre a kér­désre kel-1 hivatalosan vá­laszolnia az amerikai pos­tának. A középkorban már sokat vitatkoztak erről a kérdésről, de döntés nem született. Mint a Magazyn Polski írja, az amerikai posta Gábor arkangyalt ábrázoló bélyegének tervét a sajtó is közölte. Egy lel­kes bélyeggyűjtő felhábo - rodottan. telefonált a pos- taügyi miniszternek amiatt, hogy az arkangyal Sophia Loren stílusú kebleket vi­sel. A minisztérium nyo­mozást indított. Egyelőre csak annyit. állapítottak meg, hogy a művész a New Buryport-i metodista templom szentképe nyo­mán készítette el rajzát. * * * McGregor skót cipész kirakatát betörték, és — többek között — elvittek egy fél pár női cipőt is. Másnap a következő szövegű apróhirdetést ad­ta fel a helyi újságban: »Jómódú cipész élettársat keres. Kizárólag féllábú nők érdekelnek.« * * * Kilenchónapi börtönre ítélte a nyugat-berlini bí­róság egy nem rmndennai- pi hazasságszédelgés tette­sét. Egy 38 éves asszony férfiruhába öltözve há­rom nővel is eljegyezte magát, s házasságot ígér­ve összesen 30 000 nyu­gati márkát csalt ki tő­lük. Érdekes módon a károsultak közű] egy f(em tett följelentést »vőlegé­nye« ellen. A bíróság a börtönbüntetésen kívül a »hozomány« visszafizeté­sére is kötelezte a vád­lottat. Somogyi Néplap A* MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Sonina megyei Tanár» lapja Főszerkesztő; WIRTH LAJOS. Szerkesztőség ? Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10. 15-11. Kiadja » Somogy megyei Lapkiadó Vállalat. Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16 Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál! és postiskézbesítőkncl. Előfizetési díj egy hónapra 12 Ft index: 25067 tCésrOh -a Som' l.> v <-i Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében* Kaposvár, Latinka Sándor után C,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents