Somogyi Néplap, 1966. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-23 / 19. szám

SZÉL, FACV. HÓ Egyszer régen a fürge Szél gondolt egyet. A hátára ka­pott egy Hópihét, és elröpült vele a tóhoz, ahol a Jég fé­nyesedéit. Ott aztán így szólt: Tudjátok jól, Mit ér a tél? Ha nincsen Hó, Ha nem fú Szél. Mondókáját a Jég imigyen folytatta: Tudjátok jól, Öröm a Jég, Én hozom meg Fiúk kedvét! S mondta, mondta, ismétel­te, bár ne mondta volna. Még hogy a Jég hozza meg a fiúk kedvét. Lett is erre akkora »haragszom rád-, hogy csak úgy zengett bele a táj. A S2él a Hópihével kergetőzött, a Jég meg fényesen vigyorgott alattuk. Egyszer azt mondja nekik: — Hát jó. Ha nem hiszitek, — Látjátok — mondta « Szél —, mégiscsak engem kedvelnek. — Várj ceak, várj — lépett elő a Jég — nem csúszik elég­gé ez a hótakaró. Majd most én jövök. Azzal hideg leheletével vé­kony, sima, fényes jégréteget húzott a ródlipályára. Csak éppen annyit, hogy a szánkó csússzon, de nem akadjon. A gyerekek szaladgáltak, örül­tek, sikongtak és nevettek. — Nézzétek csak — mondta a Jég —, mégiscsak én hozom az örömet a gyerekeknek. Látjátok, még csúszkálhatnak is rajta. Erre aztán mind a hárman elhallgattak. Ki dönti el most már, hogy melyikük szem nagyobb örömet a gyerekek­nek? Ekkor megüti fülüket egy kisfiú hangja. Ródlival húzta a kishúgát, annak ma­gyarázta. — Látod, hugi. Milyen jól van ez így. A Szél hozza a hó­felhőket, lerázza a Hópihét és összesöpri nekünk a szánkó­záshoz. A Jég meg hideget fúj hogy ne olvadjon el gyorsan a Hópihe. Mind a három ked­ves nekünk. A tél három jóbarátja ösz- szenézett, és elsőnek a Szél kerekedett föl, aztán a Jég somfordáit el, mire a Hópihe utánuk kiáltott: — Hová mentek, hát a dön­tés? A Szél visszamordult: — Nem hallottad? Mind a hárman a gyerekek örömei vagyunk. Kár ezen vitatkoz­ni... És azóta jó barátságban együtt nyargalásznak a ha­tárban, a gyerekek örömére. Gáldonyi Béla A TÉL Ma lábam elé hullt egy falevél, Szinte utána kaptam megriadva. Pedig, ha tudna, biztos kikacagna Hírül hozta, hogy küszöbön a tél A levél, amit m gfakit a dór, nem emlékezik nyári szép napokra, már ottmarad, de új és új alakba formálódva még vissza­visszatér. Visszatér újra, levél és tavasz, emberszívbe a vágy és a vigasz, az akarás, a munka és a tett, építeni, alkotni, győztesen menni tovább, ha jön, új teleken, s diadalra vinni az életet! ANTALÉT ISTVÁN Érdekességek A NYELV FURCSASÁGAI Mennél jobban haladunk Délnyugat-Európa felé, annál túlzóbbak a nyelvi kifejezések: a német azt mondja: »bőrig áztam«; a francia: »csontig áz­tam-; a spanyol pedig: »velő­kig áztam-. REPÜLŐ HAJÓK A brit vasúttársaság ■»flottá­jának-« új tagja a -Westland SRN—4 Hovercraft-«. Ez a -re­pülő hajú« légpárnán közleke­dik szárazon és vízen. 250 utas és 30 gépkocsi szállítására ké­pes. Sebessége óránként 125 km. hogy én vagyok a gyerekek öröme, akkor javaslom: te­gyünk próbát. — Tegyünk — mondta a Szél, és megnyugodott. — Tegyünk — egyezett be­le a Hópihe is, aztán leült a Jég hátára pihenni. — Mi legyen a próba? — Mi is legyen? — töpreng­tek rajta sokáig, aztán a Hó­pihe javaslatát fogadták eL Elindultak vándorútra, hogy megkérdezzék a legületéke­s sebbeket, a gyerekeket: Me­lyik hozza számukra a na­gyobb örömet: a Szél, a Hópi­he vagy talán éppen a Jég­nek lenne igaza? Vándoroltak, mendegéltek. Hol a Szél vitte a Hópihét, hol meg a Jég engedte meg, hogy lepihenjen a hátán. Gyenge volt az ilyen hosszú útra. Végre aztán megérkez­tek egy szép, lankás oldalú domb aljába. A domboldal­ban sok gyerek szaladgált, labdázott és emlegette a telet. — Bárcsak megjönne már a tél, de nem akarja rázni a szakállát a Télapó — mondta egy kisfiú, és felkémlelt az égre. — Hófelhök, nézzétek — mondta egy kislány, és ő is az eget figyelte vágyakozva. — Én már a szelét is ér­zem — mondta a harmadik, és körbefordult, hogy az ar­cán simogasson végig a havat hozó szél. A három téli jóbarát — s Szél, a Hópihe és a Jég — ósszenézett. — líí kell próbát tenni! — szólt a Szél, és javasolta, hogy húzzanak sorsot: Ki kezdje? A szerencse éppen a Hópihé- nek kedvezett. — Indulj hat — szólt a má­sik kettő, és a Szél meglódí- totta Hörnhét. Lett is egyszer­re olyan havazás, hogy a gye­rekek alig látták egymást a nagy pelyhektől. Szaladgáltak, örültek, sikongtak és nevet­tek. — Na — szólt Hópihe —, ugye, hogy szeretnek a gyere­kek. — Várj csak, várj! — mor­dult a Szél — -vékony ez a, hótakaró, most én jövök. És nagy söprűjével szépen lehordta a havat a domb al­jába, ahol a gyerekek már szánkóikkal várakoztak. Az­tán alulról felfelé szép ródli- pályát épített nekik a szélvé­dett domboldalon. A gyerekek szaladgáltak, örültek, sikong­tak. és nevettek. ÖSSZE - VISSZA Az ábra szerint vágj négy részre (négy háromszögre) egy négyzetet. A szétvágott darabo­kat rázd össze a markodban, és dobd az asztalra. Ezután kérj fel a társaság közül vala­kit, hogy próbálja összerakni ismét a négyzetet. Meglátjátok, neon is lesz könnyű! A másik feladat kissé nehe­zebb. A baloldali kis ábrák mindegyikéből csinálj négy­négy darabot. (Lehetőleg kar­tonból, mert így tartosabb lesz a játék.) Ezekből a kis dara­bokból állítsd össze vagy ál­líttasd össze mással a nagy I négyzetet Eleinte nagyon ne­héz lesz, de ahogy a rajzon is mutatjuk — lehetségest SIKAMLÓS UTAKON A KORCSOLYÁZ AS TÖRTÉNETE Az első korcsolya rópa egyes vidékein a XIX. századig használták. amit az ember a lábára 'kötött, csontból készült, pontosabban szarvasmarha vagy ló sípcsont­jából, illetve bordájából, ame­lyet élesre csiszoltak. Már a kőkorszakban ismerték, mint ezt számos észak- és közép­európai lelet bizonyítja. Ilyen csontkorcsolyát csupán cölöp lakóházak építményei közelé­ben találtak, amelyek — mint tudjuk — folyók mellett áll­tak. Télen, amikor befagyott a víz, a korcsolya lett a közleke­dési eszköz. A futók tüskés bot segítségével lökték magukat előre. Saxo Grammaticus, dán történetíró már a XII. század­ban említi a csontkorcsolyát, és a XV. század végéig talá­lunk róla adatokat Észak-Eu­A íakorcsolya mint -hollandi korcsolya-“ ter­jedt el széltében. Hollandiát tartották Európában a korcso­lyázás klasszikus hazájának. A sík és számtalan csatornával átszőtt országban az egyik leg­fontosabb közlekedési eszköz­nek számított. A holland had­seregnek még a második világ­háború kezdetéig is voltaik kor­csolyázó csapategységei. Egy régi útleírásban olvasható: -Télen Hollandiában sok kofa- és tejesassaony látható korcso­lyával a jégen. A fejükön vi­szik a kosarat vagy a kannát, mely az árut tartalmazza. Köz­ben szívják agyagpipájukat. De egyik sem véti el a lépést, nehogy a fejükön levő terhet veszélyeztessék.« A korcsolyá­zás náluk már régen a legked­vesebb nópszónakozás is volt, és az egész ország területén korcsolyaversenyeket rendez­tek. Alig akadt festő vagy raj­zoló, aki elmulasztotta volna a korcsolyázó jelenetek * ábrázo­lását. Sok ilyen kép világhírű­vé lett, mint például Breughel, Adrian Brouwer, Van de Vel­de és a legnagyobbak közül Rembrandt, Von Rameyn de Hooghe alkotásai. Egyik amsz­terdami rézikarcművész hiteles pontossággal ábrázolta egy korcsolyázó nő teljes fölszere­lését. Hogy a hideg ellen véd­jék arcukat, a holland nők lá- tyolálarc félét viseltek, kesztyű helyett szőrmemuffba dugták kezüket. Még a mi századunk­ban is helyet kapott a muff a divatos korcsolyázónő ruhatá­rában. A XVIII. századiban Angliá­ban is felkarolták ezt a téli sportot, és Londonban megala­pították az első korcsolyáik! u- bot. Britanniában nem a ko­moly festők, hanem a karika­turisták »karolták fel« a kor­Ügyes kisfiú ... avagy: mire jó az építőszekrény? csolyázókat, és mint seprűnyé­len tovacsúszkáló »jéglovago­kat« ábrázolták őket. Francia- országban az előkelő körök mulatságának számított a kor­csolya, és a mozdulatok báját a rokokó mesterek — Watteau és Boucher — örökítették meg. Közép-Európában a korcso­lyázás egyik legbuzgóbb nép­szerűsítője Goethe volt. Nem­csak versben dicsérte az ef­fajta téli szórakozást, de kedv­vel csinálta is. Az acélkorcsolya amerikai találmány. 1850-ben készítettek először, és 1862-ben hozták át Európába. Ezzel ha­talmas lendületet adtak a kor­csolyázás elterjedésének, (A Stem kartkatúrájai Scaji laue DISZNÓTOR 1 2 .... ■■■■ ■■■■ 3 4 5 6 7 8 9 10 ÉH! 11 ■■■■ 88» 12 13 14 ■■■■ 15 HH ■■■■ 16 !!g ■ ■■■ ■■■■ ■■■■ ■■■■ 17 18 19 20 üli 21 :::: Eh: 22 isi 23 24 25 26 SH :::: 27 28 29 30 :::: ■■■■ 31 :::: 32 33 34 Eh: 35 36 HH HH 37 !!H 38 39 iiy 40 41 hh ■■■■ 42 m VÍZSZINTES: 1. Helyhatározórag. 3. Idős hölgyeik. 9. Elődje. . U. A lovat így bíztatják. 12. Folyadék. 13. Irányában. 15. Hosszú magánhangzó as ABC elejéről. 17. A disznó szalonnájából süL 22. Kosztolányi keresztneve. 23. L. H. 25. Visszafelé bőkezű. 27. Ilyen építmény a csősztouny- hó. 29. Női név. 31. Megszólítás visszafelé. 32. A lábbeli anyaga. 33. Hébe-hóba­35. A liba mondja. 37. Azonos mássalhangzók. 3«. Fokhagyma és más fűszerek húsos keverékéből töltik. 40. Névelő. 41. János becézve. 42. Fűszerező. FÜGGŐLEGES: 1. Régi hosszmérték. 2. Történet. 4. Már meggyulladt. 5. Disznótorral kapcsolatos nép­szokás. 6. Azonos magánhangzók. 7. Nem halt meg. 8. Udvariasan követei. 10. A honfoglaló »hét vezér« egyike. 14. Egészben. 16. GY. 18. Rákattintja a lakatot, név­mással. 19. Visszafelé fejet 20. Kovácsműhely kelléke többes számban. 21. Ebben az évben. 24. Egy másik disznótoros tölte­lék. 26. Vesszőkosár névelővel. 28. A. B. 30. Haza névelővel. 34. Aladár becézve. 36. Kerti szerszám. 39. Zelk Zoltán költői névjegye. Megfejtésül beküldendő a víz­szintes 17., 38. és a függőleges 5., 24. Beküldési határidő 1966. január 27-én, csütörtök délig. A szükséges sorokat levelezőlapon küldjétek be, s írjátok rá: »Gyermek kereszt- rejtvény-«. Múlt heti rejtvényünk helyes meg­fejtése: Banán; Füge, Narancs; Kókuszdió; Citrom. Harsány! István Fiúk című mű­vével jutalmazzuk a következő paj­tásokat: Magyar End e, Kaposvár; Ligner Zita, Kaposmérő; Lóki Jó­zsef, Hencse; Kovács Ilona, Csorna. A könyveket postán küldjük el. A SZATÍRA MESTERE 140 éve született M. J. Sz&ltikov, írói álnéven Scsedrin, kiváló orosz szatirikus író. VÍZSZINTES; 1. A cári hivatal­nokok korrupt, népnyúzó uralmá­ról mond ítéletet ebben a művé­ben. 12. ÜPA. 13. Enyves anyag tu­lajdonsága. 15. Légnyomás mérték­egysége. 16. Még nincs. 18. Tarto­zást egyenlít ki. 19. Történet csat­tanóval. 20. Újkeletű. 22. Rámol. 23. Ismert karikaturista. 24. Én adok, te adsz ... 25. Hirtelen fájdalomra mondjuk. 26. ZAL. 27. Azonos be­tűk. 28. Akik itt vagyunk. 29. Györ- Sopron megyei község (—’). 30. Most. 32. Szolmizációs hang. 33. Hölgy. 36. Gyermekét. 37. Régi előd- 38. Várható. 43. Vissiza: szi­bériai folyó. 44. Szaltikov 1884-ig ennek a folyóiratnak volt a szer­kesztője. 45. Zenei műszó, befejező részt jelent. 46. Szájban van. 47. Műtrágya jelzője. 49. Fogyasztja. 52. Arab törzsfő. 54. Dunántúli fo­lyó. 55. Somogy megyei község. 59. Városrész rövidítése. 60. Cir­kónium vegyjele. 61. Üzletember. 63. Szolmizációs hang. 64. Kidob. 66. Gyakorító képző. 67. A bridzs egyik műszava. 69. Népgazdasági ág. 70. Csomagot elküld. 72. ötös- fogatot alkot (két szó). 73. Kelle­mes illatú kristály. 75. Drámát színpadra visz. 77. Kerti építmény. 78. Kesernyés ízű, csonthéjas gyü­mölcs. 79. Mozi fele! FÜGGŐLEGES: 1. Nyugati utazá­sának tapasztalatait ebben a mü­vében szűrte le Szaltfkov-Scsend- rin. 2. Műtét végzése. 3. Harun al- . . .: mesebéli keleti uralkodó. 4. Igekötő. 5. Vissza: sziget az ír­tengerben. 6. Mustárgáz. 7. Hirtelen odanyúl. 8. SÁD. 9. Kerti munkát végez. 10. Afrikai gázlómadár. 11. Ezen forog a mesebeli vár. 14. Szalttkov-Scsendxin regénye, mely­ben a cári Oroszország társadalmi visszásságait ábrázolja. 17. Kettős- betű. 19. V. A. 2JL Sín anagram­mája. 23. Holland légiforgalmi tár­saság. 28. Konzervatív. 31. Házi munka, névelővel. 34. Mutatószo. 35. Az összeadás szava. 39. Muta­tószó és névelő. 40. É. I. F. 4L Sebhely. 42. TYP. 44. Ide szállító, ide ... 45. Hangot ad a madár. 48. Riadalom. 49. A sarkvidéken élő nép. 50. Végtag. 5L Borotvapengé­nek is van. 53. Fémtárgyakat bevo­nó iparos. 55. Ezen a rövidített né­ven emlegetik a New York-i ope­raházat. 56. Monda. 57. Ügyirat. 58. IDS. 61. Gondozott udvar. 62. Ara­dat. 65. Előfordul. 68. Az angol kft. 70. Fal betűi keverve. 71. Darál pá­ratlan betűi. 74. A villamos ellen­állás egysége, fon. 76. ö, latinul, Beküldendő a vízse. I., 44. és a függőleges 1., 14. számú sorok mag­fejtése. Beküldési határidő 1966. január 27-én, csütörtök délig. Kérjük ol­vasóinkat, hogy a szükséges soro­kat levelezőlapon küldjék be, s ír­ják rá: »Felnőtt keresztrejtvény-«. Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: A nemzet csalogánya; Szökött katona; Sári bíró; A falu rossza; Nagymama: Fekete domi­nó; A piros bugyelláris. Kuncz Aladár Fekete kolostor című könyvét nyerték: Bék Agnes, Kaposvár; Mezőfi Sándor, Kapos­vár; Bakai Gyuiáné, KisbárapáÜ; Vass István, Mesztegnyő. A könyveket postánküldjük el.

Next

/
Thumbnails
Contents