Somogyi Néplap, 1966. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-21 / 17. szám
Péntek, 1966. január 21. 3 SOMOGYI NÉPLAP Mindent meg kell tenni az üzemi inlesslek megelőzéséért Svédországba exportál a Nagyatádi Komfort Ktsz A Szakszervezetek Megyei Tanácsának munkavédelmi bizottsága a napokban összesítette a múlt évi balesetek adatait. Suhajda János, az SZMT munkavédelmi bizottságának vezetője ezzel kapcsolatban a kővetkező tájékoztatást adta: — Az előző évihez viszonyítva 1965-ben csökkent a balesetek száma. 1964-ben 1360, 1965-ben 1254 három napon túl gyógyuló baleset történt megyénk ipari üzemeiben. Ennek ellenére tavaly kétezer-száz- nyolcvaneggyel több mumca- nap esett ki a termelésből baleset miatt, mint 1964-ben. Emelkedett a halálos balesetek száma. 1964-ben 2, 1965-ben pedig 5 halálos baleset volt. Az élelmiszeripari, a tanácsi és a minisztériumi vállalatok, üzemek jelentős részében javult a munkásvédelem, ennek eredményeképpen csökkent a sérülések száma Ugyanez sajnos nem mondható el az Állami Építőipart Vállalatról. A számok összehasonlítása elszomorító képet ad. Míg 1964-ben 363 baleset volt, és 6121 nap esett ki a termelésből, 1965-ben 445 baleset fordult elő, a kiesett munkanapok száma pedig siette a 8600-at. Az építőiparban általában az anyagmozgatás és a tárolási munkáik közben keletkezik a legtöbb sérülés. Munkatársaink csaknem ötszáz alkalommal tartottak ellenőrzést az üzemekben és az építkezéseken. Három esetben tettünk bírósági följelentést. Tizennégy gép, illetve üzemrész leállítását rendeltük el, mert a dolgozók veszélyben forogtak. Többek között leállíttattuk a Kaposvári Gépállomás fonói üzemegységében az erőgépek hűtőinek forrasztási munkálatait, a Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat karádi raktárában az elektromos szállítóberendezések üzemeltetését. A múlt évben 24 igazgatóval, üzemvezetővel, főmérnökkel és művezetővel fizettettünk bírságot mert megszegték a munkásvédelmi szar- bályokat. Megfeledkeztek arról, hogy társadalmunk egyik legfontosabb törvénye a munkásvédelem — fejezte be tájékoztatóját Suhajda János. Most is találnak munkát a barcsi halászok i tllfe A barcsi Drávái Határőr Halászati Tsz-ben jelenleg szünetel a nádkitermelés és a halászat. A jég még olyan vékony, hogy nem lehet rámenni. De azért nem pihennek: javítják a csónakokat, a varsákat, a hálókat és a bárkákat. A múlt évben a magas vízállás nagyon megnehezítette munkájukat. Ennek ellenére a tervezett 450 mázsával szemben 563 mázsa halat fogtak ki. A nádkitermelésben viszont 170 000 forintos kiesés mutatkozik. Tavaly ugyanis magas vízállással fagyott be a Dráva, és a jégzajlás összetörte a nádat.. Az idén hadászházat és jégvermet építenek a gyékényes! kotróban levő tó mellé mintegy hetvenezer forintból. Jégverem építését tervezik a központban is. Ezenkívül öt új csónakot vásárolnak a tavaszra. Új versenysorozatot indított a KISZ A gyárak és üzemek ifjúsága számára kilenc iparágban szervez versenyt az illetékes trösztök vezérigazgatósága és a KISZ kb ifjúmunkás osztálya. A kőolaj-, alumínium-, szerszám-, híradástechnika, bánya-, energia-, műszer-, gyógyszer- és vegyipar területén eddig csak a jelentősebb építési beruházásokon dolgozó vállalatok vehettek részt a vetélkedésben. A most induló új versenysorozat lehetőséget nyújt erre a kisebb üzemek fiataljainak is, ahol rekonstrukciós munkák folynak. A verseny egyesíti az eddigi önálló brigád-, takarékossági, újítómoz- galmakat, a kiváló mérnök-, technikus-, közgazdászmozgal- mateat és -A szakma ifjú mes- tere«-mozgalmat. A trösztök vezérigazgatósága jelentős pénzjutalmat és külföldi utazásokat tűzött ki díjul a nyertesek számára. Bútoralkatrészeket gyárt svédországi exportra a Nagyatádi Komfort Építő és Szolgáltató Ktsz. Az ARTEX hatezer pár Svea foteloldalt rendelt tőlük az idén. Kilátásban van még tizenkétezer pár Hans foteloldal megrendelése. Ezzel együtt kétmillió forint értékű bútoralkatrészt gyárt exportra a nagyatádi ktsz. Nagyon fontos a jó minőség, a foteloldaiákat pontosan, méretre kell kifúrni. Egy másik ktsz azért kapott vissza egiy vagon bútoralkatrészt, mert rossz helyen voltak a furatok, a svéd gyárban nem tudták összeszerelni a fotelokat. Me- rencsics István, az asztalosbrigád vezetője ötletes célgépei szerkesztett. A kész foteloldalt sablonba teszik be, s egyszerre készítik el a három furatot Gyors és pontos munkát végeznek a célgéppel az asztalosok. Az egy hónap alatt elkészített foteloldalak kifúrásához mindössze három-négy nap szükséges. Pörög a fúró, Mereneslcs István brigádvezető megnyomja a pedált, s a gép a kívánt három helyen fúrja ki a bútoralkatrészt. Szállítás előtt gondosan letörlik, majd becsomagolják a fotelold ilakat. PARASZTSORSOK 3. Qltjiujd'tj 1929 ben ma Havazás váltotta fel a napok óta tartó ködöt. A hideg gyorsan bevágódik a résnyire nyitott ajtóin. A szobában, nehéz lélegzéssel fekszik az ágyon Horváth István, az Iharosberé- nyi Gépállomás portása. Az ősz óta táppénzen van, s azt mondja. hogy nem is megy vissza munkahelyére. — A nyugdíj kell már nekem. Ha rossz az idő, nem bírok talpon lenni. A tavasz- szal talán nyugdíjaznak. Csak egy kis baj volt vele, mert két évig nem jelentettek be az SZTK-ba. De azért cs>ak elrendeződik majd. Tudja, tizenkét évig voltam állami szolgálatban. ÖTVENKÉT ÉVI SZOLQALAT UTÁN Édesapja ötvenkét évig szolgált egyfolytában uradalomban. 1929-ben mégis kénytelen volt a magyar királyi munkaügyi és népjóléti miniszternek levelet írni, mert »... az elöregedésünk után az uradalmi jószágfelügyelő úr nekünk a szo'gilati Időt felmondta azzal az utasítással, hogy az érdemleges szolgálatunkért bennünket nyugdíjiVctmányben fog részesíteni, Á jós: ág felügyelő úr nekünk 1922. évben mondta fel a szolgálatot. Attól az időtől fogva ez ideig nyugdíj liléimé nad-e." nem részesültünk, s ezt "tin f —* t‘ '~Á 6síin ké - r-zc.l ut^st -M cl. hop- " Tere megígért nyugdíj el ran törölve. Miért is az elöregedésünk folytán, a keresetképlelensé- giinkben vagyunk kénytelenek a fent nevezett uradalom ellen a Kegyelmes Miniszter Űr előtt panasszal élni, $ ez ügyben kérjük a Kegyelmes Miniszter Űr kegyes jóindulatú támogatását .. ... Horváth József és társa — Nadrai Ferenc — kérvényét a népjóléti és munkaügyi miniszter elküldte a földművelésügyi miniszternek. Onnan a marcali iárási főszolgabíróhoz, majd a tapsonyi elöljárósághoz került a levél. Itt végül jegy ő ccny- vet vettek föl. Ebben megállapították, hogy a két cseléd valóban hosszú időt töltött az esztergomi főkáptalan tapsonyi birtokán, de leszögezték azt is, hogy a káptalan a kiöregedett alkalmazottakat nem tudja segélyezni, mert »azok száma a több százat is’ meghaladja«. A QUMILABPA Alom Pedig nehéz sorsa volt a béna kezű kanúsznak. Tavasztól őszig — ünnepen is — kint kellett lennie a legelőn. S ezért a munkáért 16 mázsa kenyérgabonát, négy méter tűzifát, egy hold kukoricaföldet, négyszáz négyszögöl krumpliföldet és ot kiló sót. kapott a csal' d. Eny- nyi vált ei- konven T 1. Ehhez járt a csslédkonyhán e.y tűzhely is. S míg kint volt a legelőn az állatokkal, arról álmodott, hogy egyszer talán saját háza lesz, s egy kis földet is ragaszthat mellé. De mindig közbejött valami. Ahogy nőttek a gyerekek, nőtt a gond is. S nem váratott mér sokáig magára, hogy amikor hajnali háromkor megverték az ablakot, nemcsak a családfő kelt föl, hanem kibújtak az ágyból a gyerekek is. Nekik is szólt már az ébresztő, hiszen ők is a birtokon dolgoztak. — Hát ezt az időt nem kérjük vissza — mondja a nyugdíj előtt álló csaknem hetvenéves ember. — Akkoriban sok mindenről csak álmodhattunk. Nem hiszi el: egész gyerekkoromban szerettem volna egy gumilabdát. De soha nem jutott rá pénz. Vasárnaponként összeverődtünk valahol az istálló környékén néhányan cselédgyerekek, és szőrlabdával játszottunk. Erre nem kellett pénzt kiadni, magunk gyúrtuk össze. De tiszavirág-életű volit az a szőrlabdás gyerekkor is. Alig állt ki az iskolából, amikor azt mondták az anyjának: — Adja oda, Treszka néni, azt a gyereket. Elég fejlett ahhoz, hogy megkeresse azt a kis konvenciót. S még örült is ennek, hiszen felülhetett a négyökrös szekérre. Akkor még nem gondolta hogy a pillanatnyi öröm menynyi keserűséget hoz majd neki. Semmivel sem ígérkezett jobbnak a sorsa, mint az apjáé. A VILÁQNAK kellett MEQVALT ÓZNIA S hogy mégis jobb lett, ahhoz először a világnak kellett megváltoznia. A fiú ugyanazokkal az álmokkal indult neki az életnek, melyekkel néhány évtizeddel előbb az apja Csak ő több sikerrel járt Sze- nyérben házat épített. Közben volt fölaművesszövetkezetá felvásárló, később pedig termelő szövetkezeti tag. S ahogy telt az idő, egyre jobban eltűnt környezetéből a múlt nehéz le vegőjű maradványa Csak az asztma nem hagyta el. A szekrény tetején gyógyszeres dobozok sorakoznak. De ha kedvezményesen lehet megvásárolni az orvosságot, akkor még a betegség sem olyan nehéz. A fiától megkapta azt a nyugalmat, melyet ő soha nem tudott megadni az apjának. A fia itt volt az Iharos herényi Gépállomáson. Aztán az élet más munkahelyre hívta, ő itt maradt. A szenyéri ház árán itt vett magának házat. — Azért a fiam most is gyakran meglátogat. Ha erre ;ár mindig beugrik hozzám s megkérdi, nincs-e valamim zükségem. — Hol dolgozik a üa? — Agronómus az iharosi tsz ben. Rercza Imre (Folytatjuk.) Lenin halálának évfordu’óján Gondolatok a Mauzóleum előtt írta: Tomas Eloi Martinez, az argentínai Púméra Plana cimü jolyóirat munkatársa _eiB vagyok bálványimádó, és ezért bizonyos 7V T előítélettel és hitetlenkedve mentem el a [ \ Mauzóleumhoz. A nagy hó ellenére fél ki- ’ lométeres embersor kígyózott a Vörös téren; az emberek lassan, szinte lélegzetvisszafojtva haladtak előre, mint valami egyházi körmenetben. Elgondolkoztam magamban, hogy vajon ez a tömeg mennyiben hasonlít az olasz fanatikusokra, akik extázisba esnek az állítólag szent Januárius vérét tartalmazó ereklyetartó előtt, vagy a hitiakra, akik elvesztik az eszüket a szertáriés~k idején. A vallásos .érzés torz formáihoz hozzászokott nyugatiaknak teljesen indokoltnak tűnhet föl ez az állapot, viszont ez a látvány érthetetlen a szemlélőnek, aki a szovjet embereket mindenfajta teizmustól mentesnek tartja. Kérem, étrsék. meg a körülményeket: nemcsak először jártam a Szovjetunióban, de a Le- nin-mauzóleum előtt felsorakozó -kőrmanet« az első kommunista felvonulás volt, amelyet láttam. Csodálkoznom kellett: az emberek ezrei képesek voltak négy órán át ott állni, hogy két percig szemlélhessék a szocialista forradalom vezérét. Hát ez ugyan micsoda? Egyik teológia helyett a másik? A régi, metafizikai istenségek átalakulása az emberek szivében politikai istenné ? Beléptem a Mauzóleumba födetlen fővel, akár a többiek. A Vörös tér közepén, a csodálatos Vaszilij Blazsonnij-székesegyház közelében Lenin síremlékének sápadt fényei csillogtak a hideg reggelen. Egy időre lemondtam a hűvös gondolatokról, és teljesen átadtam magamat ennek az új, számomra szokatlan érzésnek. Eléggé tisztelem Lenint ahhoz, hogy meg- érezzem: ott él a tömeg között, s hogy mindazok, akik velem együtt elhaladtak sírja előtt, bizonyos fokig művének folytatói. Hirtelen megértettem, hogy a szovjet haza Atyja iránt érzett kollektív tiszteletének semmi köze nincsen a fanatizmushoz vagy a bálványimádáshoz. Az emberekben mélységes, igazi s őket lelkűk mélyéig megrendítő hit él. Ez a hit azonban egészen különleges. A velem együtt lépkedő munkásoknak, alkalmazottaknak és parasztoknak Lenin sírja előtt levenni a sapkájukat annyit jelent, mint tisztelegni hazájuk előtt s a legjobb és legtisztább előtt, ami csak bennük él. Bármilyen furcsának hangzik, ebben a pillanatban mindannyiuknak meg kell érezniük magukban Lenin bennük élő részecskéjét, húsának és vérének egy részét. Hiszen Lenin egész életében mintegy szétosztotta magát ezek között az emberek között. A bejáratnál úgy áll a két katona, mint két szobor. Minden olyan itt, mint a vörösmárvány és a nagy belső csend ötvözete. Néhány férfi karján viszi gyermekét, s amikor közelednek a Mauzóleum központi terméhez, suttogva beszél neki valamilyen felejthetetlen élményről. Az emberek arcáról visszatükröződik a kaukázusi völgyek rekkenő hősége, az ukrajnai mezők szellője, a szibériai erdők hidege. Az arcok• mind másfélék, de mindannyiukat egyesíti a baráti légkör, mintha gyermekkoruktól fogva ugyanazt a tejet itták volna, s ugyanazt a beszédet hall- lanák. Lehet, hogy ebben a pillanatban mindannyian egy apa gyermekeinek érzik magukat. A Mauzóleum vörös kapui belülről hirtelen feketének látszanak. Jobb kéz felöl, az átjáró végén, a nagyterem közepén az elszunnyadt Lenin teste nyugszik üvegsírjában, s fogadja a nép hódolatát. Korábban azt hittem, hogy hatalmas férfit látok szigorú arckifejezéssel. Lehet, hogy ez az elképzelésem a szobrok alapján alakult ki, amelyeken a kővé vált Lenin megközelíthetetlennek látszik... Itt azonban nem igy van. Óriási sírjában arcának kifejezése ugyanolyan szelíd, mint bármelyikünké. A tömeg lassan halad előre a korlátok mentén, amelyek körülveszik a sir talapzatát, s le nem venné a szemét Leninről. Azt. hallottam, minden szovjet ember erkölcsi kötelességének tekinti, hogy legalább életében egyszer ellátogasson a Mauzóleumba. Ez akkor ismét meglepett. Vajon egyetértett volna Lenin — aki maga volt a szerénység — ezzel a kollektiv hódolattal? De meg kell értenünk valamit: ezeknek az embereknek ugyanolyan szükségük van Leninre, mint a levegőre vagy a kenyérre. Azok, akik elmennek sírjához, érzik, hogy neki köszönhetik a békét, örömeiket, ekéjüket, könyveiket, házukat. Azért mennek el hozzá, hogy egyszerűen köszönetét mondjanak neki, s nem azért, hogy csodákat kérjenek tőle. Amikor elvonulnak az üvegsír előtt, amelyben Lenin teste nyugszik, a 400 négyzetméteres Mauzóleum befogadja a Szovjetunió egész, óriási területét, sok nyelvét, különböző éghajlatait és szokásait. Ez a felvonulás nem rituális ünnepség, hanem jelképes ölelés, a hála és a hűség tanúságtétele. A tömeg némán távozik a Mauzóleumból. A Kreml falai fölött galambok és verebek röpködnek. A Mauzóleumban senki sem szól egy szót sem. Most azonban úgy tetszik nekem, hogy a világ minden nyelvét hallom... Pontosan egy óra volt, amikor a többiekkel kikerültem, a Mauzóleumból, és továbbra is némán haladtam a Vörös tér központja felé, ahol a székesegyház áll. Egy férfi lépdelt előttem, mellette az asszony kisfiával a karján. Kazahsztáni vagy türk- menisztáni parasztoknak látszottak. Másnap hajnalban ismét ott láttam őket a Vörös téren. Űjból sort álltak, s készek voltak órákon át fagyoskodni. hogy még egyszer láthassák Lenint. Valószínűleg nem tudták kitörölni emlékezetükből az előző nap élményeit, s szerették volna megismételni őket. Ismét meggyőződtem arról, hogy a szovjet nép szívéhez igen közel áll a Lenin-mauzóleum. Elmondhatjuk: a szovjet emberek azért mennek el a Mauzóleumhoz, hogy meglássák azt, ami a legszebb őbennük.
