Somogyi Néplap, 1966. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-19 / 15. szám
SomssiNéplap ■ 7 Mrr;vFI f-l?f'TTf&r.'A Ffvi MCGYfl TANÁCS LAPJA Súlyos vasúti szerencsétlenség Somogyszob és Nagyatád között Harminchat sebesült — Összeroncsolódott kocsik Folyik a vizsgálat a felelősség megállapítására ANYAGIASSÁG, KÖZÖMBÖSSÉG, ÁLDOZAT Tegnap reggeí 7 óra 6 perckor a somogyszob—nagyatádi vasútvonal 5<>—51-es szelvénye között mintegy negyven kilométeres sebességgel egymásnak rohant két zsúfolt személy- vonat. ,A baleset következtében harminchaton megsérültek, közülük hatan súlyosan. A sebesülteket a helyszínen, illetve Nagyatádon részesítették elsősegélyben. A súlyosan sérülteket a kaposvári kórházba szállították. Helyszínen járt munkatársaink 9 következőket tudták meg a szerencsétlenségről: i Somogyszobról 8 óra 56 perckor, Nagyatádról pedig 6 óra 57 perckor indították el a szerelvényeket. A so- mogyszobi szolgálattevő: Kiss József és a nagyatádi: Horváth Vendel is azt állítja, hogy szabályosan jelezte a vonatok indulását, és engedélyt kért a szerelvények fogadására. A két vonat körülbelül a félúton találkozott. A so- mogyszobi szerelvény mozdonyának személyzete észrevette a közelgő ellenvonatot, vészjelzést majd ellengőzt adtak, végül leugráltak a mozdonyról. Sajnos a két vonat egymásba rohant, majd az összeütközés következtében tizenhat méterre visszavágódtak egymástót A nagyatádi szerelvény postakocsija a szolgálati kocsit teljesen összeroncsolta, és a tetejére került, míg a so- mogyszobi vonat két első személykocsija egymásba fúródott A baleset színhelyére honvédségi egységek és tűzoltók érkeztek, majd a sérülteket három mentőautó szállította el. A baleset körülményeinek tisztázása folyamatban van. Skandináv-est a megyei könyvtárban A skandináv népek irodalmából adott ízelítőt az Európa Könyvkiadó és a kaposvár ri Palmiro Togliatü Megyei Könyvtár hétfőd világirodalmi estje.* í Az est előadója, Bernáth 1Pál műfordító, az észak-európai irodalom kiváló ismerője a négy skandináv ország — Dánia. Norvégia, Svédország, Tzland — irodalom. Uórájának kibontakozás sát, jellemző vonásait ismertette. Történeti bevezetőjében kiemelte, hogy az észak-európai népeknél késett a feu- dél’TR»"*: n luk hosszabb kV ’ ' ( ■•>ei társa-; ciakv. m 'i Közép-Európá- ban. Emiatt kultúrájuk is eltérően fejlődött. Az északeurópai népek régi évszázadait csak kevéssé és közvetve ismerjük. Ebből a régi világból — a fejlődés közbülső szakaszának szinte teljes kimaradásával — egyenes szálak vezetnek a mai skandináv világhoz. Ezt már a harmincas-negyvenes évektől főleg Nexő, Ibsen, Laxness műveiből ismerjük. A régi skandináv irodalomból két izlandi népdalt hallottunk magnószalagról. és ezt a világot szemléltette Laxness Az izlandi por című regényéből felolvasott részlet is. A továbbiakban mai, C°- dem költészetükről szólt az előadó, egy készülő műve — a hatnyelvű északi költészetet felölelő — skandináv lírai antológia alapján. Rövid ismertetést és néhány szemelvényt hallottunk hat mai skandináv költő: a svéd In- gemar Gustavson és a Ler.in- békedíjas Artur Luvdkpist, a József Attilát és Illyés Gyulát fordító norvég Georg Johannes és a d"n Ivan Mali- novski Verseiből. Két izlandi kommunista költő. Steinn Steinarr és Johannes ur Kötlum idézett költeményei az európai munkásmozgalom sajátos promlémáival foglalkoznak A prózai és versszemelvényeket Létay Vera előadóművész mutatta be. W. E. GYAKRAN HANGZIK EL VAD a különböző fórumokon vagy magánbeszélgetések alkalmával a pedagógusok körében tapasztalható jelenségekről: az anyagiasságról és akö zömbösségröl. Jogos-e az elmarasztalás, van-e alapja az efféle megnyilatkoztatásoknak, hivatalos vagy egyéni véleményeknek? Mielőtt a kérdésre válaszolnék, sietek megjegyezni, hogy az anyagiasság megnyilvánulásainak nem a nagyobb anyagi megbecsülés igényét tartom, hanem olyan erkölcsi, magatartásbeli gyakorlatot, amelyet önmagában a fizetésrendezés nem tüntet el. Individuális, az egyéni és köz érdek egységében csak az előbbi oldalt szem előtt tartó munkamorálról van szó, az önzés olyanfajta megnyilvánulásáról, amelynek hatása sokkalta kirívóbb, következménye károsabb a sajátos társadalmi helyzetű pedagógusok körében, mint bármely más rétegnél kivéve a vezetőket, az irányító testületek, szervek tagjait. Az elmarasztalásnak, elismerem, nemegyszer reális alapja van. Az anyagiasság és a közömbösség jeleivel a hivatalos és a társadalmi szervek naponta találkoznak. De ha az ennek nyomán elhangzó bíráló megjegyzések szerint értékeljük az adott nevelő vagy tantestület tevékenységét — figyelmen kívül hagyva fontos tényezőket: a családi és az egyéni körülményeket, a beosztást, a más jellegű megbízatást, feladatkört , hajlamosak vagyunk az egyértelmű elítélésre, az elhamarkodott általánosításra. A dolgoknak azonban mindig több oldala van. Lássuk mindjárt a legfontosabb befolyásoló tényezőket éppen csak felsorolva: a pálya elnőiesedése, a tovább tanulók magas aránya, a nevelőhiány okozta túlmunka, amely elsősorban falun érezteti hatását — kü- lön-külön, de nem egy esetben együttesen hatva, időt, energiát sem hagynak a követelmények szerinti nevelői munka színvonalas ellátásához. Figyelembe kell venni továbbá, hogy az elhangzó ítéletek gyakran túlságosan is telítve vannak szubjektív érzelmekkel, tapasztalatokkal. Nem ritka az egyoldalúan ismert és egyetlen esetből való általánosítás, a vezető állásban lévő szülő véleményének széles körben történő érvényesítése. MINDEZ NEM JELENTHETI az említett jelenségek tagadását. Igen, egyes pedagógusok magatartásában, munkaerkölcsében megtalálható az anyagiasság, a közömbösség vonása, de ennek elismerése mellett most hadd soroljak olyan szűkebb vagy szélesebb Iförben általánosítható eseteket, példákat, megnyilvánulásokat, amelyekről kevés szó esik. A pedagógusok másik, tevékenységének pozitív oldala ugyanis nemegyszer homályban marad. Mert igaz, hogy néhányan törtetnek a túlóráért, a mellékkeresetért, de a szombat délutánját, vasárnapjait a gyermekek között töltő pedagógus sem ritka; az sem tagadható, hogy akadnak — elsősorban középiskolai tanárok —, akik szinte felhívják levelező hallgatóik figyelmét az egyéni, pénzért végzett korrepetálás szükségességére, de még több azoknak a — főképp falusi nevelőknek — száma, akik hosszú órákat töltenek el a technikum: vagy egyéb vizsgákra készülő felnőttek segítésével, vagy nyújtják meg a rendelkezésre álló órákat a jobb eredmény érdekében — díjtalanul. Vagy ismerős ugyan az arnbíci i nélkül dolgozó tanító típusa, aki csak akkor és annyit tesz amikor és amennyit a kés; helyzet kíván, de egyre gyak rabban találkozunk olyan ne velővel, aki — iskolai készülék nem lévén — a saját lakására viszi el a gyerekeke a tv-órák megtekintésére, máskor magával cipeli diavetítőjét, filmjeit a színvonalasabb oktatás céljából. Magam is ismerek olyan tanárt, aki ki számította a felkészülési időt, az utazás, a várakozás és az előadás óráit, s megállapította, hogy nem érdemes ismeretterjesztő előadásokkal foglalkozni, »-nem fizetődik ki«. De a szabad napjaikon föld rajzi helynévgyűjtést végzőket is ismerem, a marxista középiskolában oktatókat, a párt- és KISZ-propagandistá kát, a társadalmi szervezetek lelkes aktivistáit. És az utóbbiak !— tapasztalatból mondom '— többen vannak. Tudom, előfordul még, hogy egy. egy pedagógus felküldi a padlásra tanítványait kukoricája nak megforgatására, vagy egyéb szolgáltatásra veszi igénybe, velük szemben azon ban ott állnak azok, akik elhanyagolt családi körülmények között élő tanítványaiknak segélyért talpalnak, gyűjtést szerveznek, sőt a rászoruló, középiskolába induló gyermeknek száz forintot csúsztatnak a kezébe. Igaz, hallottam olyan pedagógusról, aki a jó tv-műsor miatt nem vett részt testületé, a községi tanács ülésén, de ismerem az állandó bizottságokban fárad hatatlanul tevékenykedő tanítókat, tanárokat vagy az olyan igazgatókat, akik kiemelkedő szerepet játszanak a tanácsok vagy egyéb tömegszervezetek irányításában. Folytathatnám a sort a gépkocsiján előadókat, szereplőket szállító pedagógussal, a családokhoz rendszeresen bekopogó népművelővel — a közömbös, folytonosan objektív akadályokra hivatkozókkal szemben. Végül megemlíthetném azokat a pedagógus lakásbérlőket, akik nem futnak mindjárt a tanácshoz, ha meglazult egy cserép a háztetőn, hanem szó nélkül megigazítják, sőt fákat ültetnek, szőlőt telepítenek a ház köré, gondosan rendben tartják szolgálati lakásukat, s ha kell, nem riadnak vissza némi anyagi befektetéstől sem. A POZITÍV, nem egy esetben kiemelkedően példás vonásokat, megnyilvánulásokat nem azért soroltam fel, hogy ezzel teljesen feledtessem a kedvezőtlen jelenségekét. Azt sem szeretném, ha bárki is a bírálat távol tartásának szándékát olvasná ki írásomból, a tantestületek elzárkózás!, be- feléfordulási tendenciájának elismerését és erősítését. Erről szó sincs. Csupán azt kívántam elérni, hogy a pedagógusok munkáját, magatartását is mindig differenciáltan ítéljék meg a különböző szervek és szülők, magánosok egyaránt, a körülmények alapos ismeretében, megfelelő tájékozottság birtokában, mellőzve az elégséges tények nélküli általánosításokat. Hangsúlyozom, szükség van a jó szándékú, a tárgyilagos, az összefüggéseket helyesen látó bírálatokra, ezeket a pedagógusok többsége igényli is. De azt is méltán várják el a nevelők, hogy munkájukban vegyék észre a jót is, ismerjek el tevékenységük eredményeit, követendő vonásait, és használják fel egoista gondolkodású és magatartásé társaik kimozdítására. felzárkóztatására. Az illetékes irányító szervekre pedig egyre inkább az a feladat vár, hogy az erkölcsi tényezők hatásának fokozottabb érvényesítése mellett az anyagi ösztönzést is jobban alkalmazzák az anyagiasság és a közömbösség háttérbe szorítására P. fc. !«•••• SOfiOK — Valahányszor találkozom veled, Kcrvalski jut az eszembe. — Ezen csodálkozom, hiszen egyáltalán nem hasonlítunk egymáshoz. — Ez igaz, de ö is tartozik nekem ötszáz forinttal. » * • — Férjem abbahagyta a dohányzást — mondja Müllemé büszkén a barátnőjének. — Gratulálok, drágám, éhhez igazán vasakarat kell. — Meghiszem azt — nevet Mü'llerné —. de nekem van is vasp'karatam. * * * — Professzor úr — mondja a fiatal asszisztensnő a híres sebésznek —, minden készen van i a műtéthez, de a beteget nem találjuk sehol. — Nem tesz semmit — feleli a szórakozott professzor —, kezdjünk hozzá nélküle. • * • — Vádlott! Milyen enyhítő körülményeket tud felhozni? — Azt, bíró űr — feleli mosolyogva az öreg csavargó —, hogy már tizenkétszer ítéltek el teljesen hasztalanul. • • * — Egy angol lelkész ezt a táblát akasztotta az ajtajára: »Ha gondjai vannak, lépjen be, és közölje velem. Ha nincsenek gondjai, lépjen be, és mondja el, hogyan csinálta.« * * * A legudvariasabbak — a jelek szerint — a japánok. Japánban egy tisztviselő minden 11. percben üdvözöl valakit, egy vasúti kalauz naponta kétezer- agyszázszór köszön, a nagy áruházak liftkezelői naponta kétezer-ötszázszor köszönnek. * * * New York közelében, Long Island szigetén a bejáratnál a gyors vezetést kedvelők ezzel a. szívélyes figyelmeztető táblával találkoznak: »A távíróvóznák csak jogos önvédelem esetén rongálják meg a gépkocsikat,« * * * Tristan Bemard ötvenedik születésnapján tömegével kapta a gratuláló leveleket és táviratokat. Hogy az üdvözléseket megköszönje, ezer darab levelet nyomtatott ezzel a szöveggel: >»Az ezer üdvözlés között, amit kaptam, az öné szerezte a legnagyobb örömet.« • « • A Harvard Egyetem kiadóvállalata egyik előfizetőjének, aki jelenleg történetesen az Fgvrsült Államok elnöke, Texasba küldött levelet a régi címére. A levél a kö"etkező megjegyzéssel érkezett vissza: »Címzett ismeretlen helyre távozott.« Somogyi Nétofap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanárs lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10. 15-11. Riadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat. Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16* Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzfink meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helvi postahivataloknál és postískézbesítöknél. Előfizetési díj egy hónapra 12 Ft- index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári űzőmében. Kaposvár, Latinka Sándor utcn 6
