Somogyi Néplap, 1966. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-19 / 15. szám

I Szerda, 1966. január 19. SOMOGYI WÉPfcAS Beszélgetés a munkásokkal TV incs olyan ipari vagy x 1 mezőgazdasági üzem, ahol az egymást követő ter­melési, szervezési, bérezési és politikai feladatok megoldása nélkülözhetné a dolgozók be­leszólását és alkotó részvéte­lét Az 1966. évi tervfelada­tok végrehajtása, hatékonyságának gazdaságirányítási rendsze­rünk további fejlesztése is a dolgozókkal való rendszere­sebb tanácskozást, vélemé­nyük kérését, tapasztalatuk . és cselekvőkészségük nagy fo­kú hasznosítását követeli meg. Nagyon nehéz helyzet­be kerül az az igazgató, fő­mérnök vagy. szövetkezeti el­nök, aki úgy kísérli meg a feladatok végrehajtását, hogy a dolgozók tapasztalatát se­gíteni akarásrt figyelmen kí­vül hagyja. Az a feladat amit nem értenek az embe­rek, amellyel értelmileg és érzelmileg nem azonosulnak, amelyben nem látják ponto­san saját helyüket és felelős­ségüket — bármilyen precíz is a műszaki, technológiai előkészítés —, a valóságban csak félmunka marad. És a félmunka — nem munka. P endkívül tanulságos ez- zel kapcsolatban az, ami egyik nagy gyárunkban történt A gyár 'több fontos szerszámgéppel nemzetközi kiállításra készült. A kiállí­táson való eredményes sze­replés a gyár több éves fo­lyamatos termelését volt hi­vatva megalapozni. A határ­idő szorított a bemutatásra kerülő szerszámgépek össze­szerelése azonban egyre job­ban összebonyolódott. Jólle­het pontosak voltak a műsza­ki leírások, a szerelőcsarnok­ban mégis egyre több volt a baj. A szereidéből kikerült gépek nem működtek, mert a szerelés egyes fázisaiban né­melyek hibákat követtek el, gondatlan munkát végeztek. A tarthatatlan helyzetben a gyár munkásból lett igazga­tója a munkásokhoz fordult. Behívott a végszereidéből az irodájába nyolc idős, tapasir, tant munkást. »A segítségü­ket kérem — mondta. — Lát­ják, mi megy a szereidében. Ha néhány napon belül nem leszünk úrrá a helyzeten, le kell mondanunk a kiállításon való szereplésről.*' S az őszinte szóra őszinte­ség volt a válasz. A munká­sok elmondták, hogy melyik művezetővel nem tudnak együtt dolgozni, mert durva, )e—. felülről kezeli az a munka embereket, s kik azok az fokozása, emberek, akiknél már na­gyon régen esedékes lett vol­na bizonyos bérkorrskci >t végrehajtani. Meg kell je­gyezni, hogy a nyolcból egyik sem önmagának kérte a bér­emelést. S amikor ígéretet kaptak a panaszok orvoslásá­ra, átvették az új gépek ösz- szeszerelése fölötti minőségi ellenőrzést. Két nap múlva pontosan, rendben haladt a munka. Eltávolították a hat- ramozdítókat, s a munkások olyan légkört teremtettek a csarnokban, hogy minJe”ki szívét-lelkét adta a génekbe,’ s azok hamarosan sikerrel szerepeltek a nemzetközi Ki­állításon Ebben a gyárban azóta is rendszer, hogy az ina""-tó meghívja a törzsgárdához tartozó, tekintélyes munkáso­kat, és beszélget velük. Nemcsak kér az igazgató: el­mondja a gyárat ért elisme­réseket is, beszél a további tervekről, az üzem jövőjéről, s mindig megkérdezi: »Ho­gyan látják, mát szólnak hoz­zá?« S a munkások minden ilyen beszélgetéskor számos ötlettel segítik az igazgatót, elmondják a munkások véle­ményét. Megbeszélik az igaz* gatóval, mit lehetne jobbá, hasznosabbá tenni. Nem mű­szaki értekezletek, nem is közgazdasági tárgyalások ezek. Őszinte munkásbes-élgtté'-k, amelyeknek foganatjuk van, nemcsak azért, mert köznapi szavakkal ott vannak bennük a műszaki és közgazdasági tennivalók, hanem azért is, mert a munkások által föl­vetett javaslatok meghallga­tásra találnak, s intézkedések következnek. történet nem séma, nem recept, , de egy alapvető tanulságot szolgál­tat, s ez nagyon fontos. A dolgozók véleményének kéré­se, a gondok megosztása óriási erőtartalék. s egyetlen Gazdasági vezetőnek sincs jo­ga ezt lebecsülésből vagy po­litikai éretlenségből figyel­men kívül hagyni. A. L. E RÉGI GÉP - ÚJ ÉRTÉK Harminc mázsa búzával és hatvanhatezer forinttal segélyezte a rászorulókat a kapolyi tsz A rászoruló öregeknek és bete­geknek nagyon jólesik, ha gon­doskodnak róluk. Az erősebb, a »tehetősebb« gazdaságok nyugd’j- kiegészítésben és egyéb anyagi tá­mogatásban részesítik a munká­ban megöregedett vagy megrok­kant tagjaikat az erkölcsi megbe­csülés mellett. Szociális alapja azonban — a gazdálkodás eredmé­nyességétől függően — erős és gyenge szövetkezetnek egyaránt van, s tartalékolnak bizonyos ösz- szeget kulturális célokra is. A kapolyi termelőszövetkezet is félretette az 1964. évi jövedelem egy részét annak idején. Harminc mázsa kenyérgabonát és mintegy hetvenezer forintot tartalékoltak egy évvel ezelőtt, s ezt csaknem mind fél is használták a múlt évben. A búzát az utolsó kilóig kiosz­tották. A vezetőség névsort készí­tett a rászorulókról, akiknek van­nak ugyan ho’z'ltartozcik a ter­melőszövetkezetben, de a család szociális helyzete indokolta a se­gélyezést. Harm‘ne ember neve került a jegyzékre, s ezeknek egy- egy mázsa búzát adlak. Így ju­tott kenyérgabonához Bogdán József né, özv. Bertalan Lajos né, id. Szarvas Imre és sok más rászoruló. Az elhunyt tsz-tagok hozzátarto­zói pénzt knp:ak. Tizennégy eset­ben fizetlek ki tavaly személyen­ként 400 forint temetkezési se­gélyt. Adtak volna házassági és szülési segélyt is, de a mű t év­ben sem házasság, sem pedig szü­lés nem volt a tsz-ben. Az emlí­tett juttatásokra meg a betegségi segélyekre elköl ötték csaknem az egész termr sze'beli és pénzbeli alapot, mindössze négyezer fo­rintjuk maradt. A tavaly megmaradt pénzt a mostani zárszámadáskor tovább gyarapítják, ismét tartalékolnak terményt és pénzt, hogy az idén is támogathassák a rászorulókat. Megyeszrte újraértékelik a termelőszövetkezetek gépeit. Az állóeszközök közé tartozó erő- ás munkagépek csakúgy, mint az épületek és egyéb beruházások, amelyek több éven, esetleg évtizeden át szolgálják a termelést, hasz­nálat közben fokozatosan ve­szítenek értékükből. A nyilvántartásokba ed­dig minden leltározáskor a vé­telárat írták be a gép értéke­ként, ez az összeg került a szövetkezet év végi mérlegé­be a zárszámadás készítésekor. Pedig a gép ténylegesen keve­sebbet ért. A gépek értéke, mint a többi állóeszközé, a termelés folyamán átmegy az előállított termény vagy ter­mék értékébe, tehát helytelen évről évre ugyanazzal azösz- szeggel szerepeltetni. A va­gyon reális megállapítását — a gép is vagyontárgy, akár sa­ját pénzből, akár hitelből vá­sárolják — elősegíti az amor­tizáció elszámolása. Ezit a célt szolgálja az újraértéke’és, amit mostanában végeznek, vagy helyenként már be is fe­jeztek. A böhönyei Szabadság Ter­melőszövetkezetben huszonegy erőgépet és számos munkagé­pet értékelt föl a járási ta­nács, a gépjavító állomás és a termelőszövetkezet szakem­bereiből álló bizottság. Eddig — még a most készülő zárszá­madási mérlegben is — több mint négymillió forinttal sze- I új értékét repelnek a gépek, az újraérté­keléskor azonban ez az összeg mintegy a felére csökkent Nem csoda, hiszen van 4—5 éves traktoruk is, s ezek már nem érhetnek annyit, mint egy új. A gépek idei értékcsökke­nése meghaladja a négyszáz- ezer forintot, s így év végére mintegy másfél millió forintot képvisel a géppark. Ez a szára megváltozik, ha közben új gé­peket vásárol a tsz. Képünkön: A szövetkezet irodájában nyilvántartásba veszik az erő- és munkagépek A KISZ érdekvédelmi munkája a siófoki járásban Beszélgetés a járási KISZ-bizottság titkárával PARASZTSORSOK 1. cÁ nászút utal kidobott máit A legfiatalabb Rajezi már harmadik éve tanácstitkár Kazsokban. Leszerelése után került beosztásába. Bevonulá­sa előtt könyvelő volt a so­modon tsz-ben. Amikor a nyurga fiatalember először lépte át az iroda ajtaját, ap­ja, Rajczi János úgy érezte, hogy most vált valóra az az álom, melyet egy emberöltő­vel korábban a nagyapa, Rajczi József helyettes bíró hintett el a családban. A NAGYBIRTOK SZORÍTÁSÁBAN Merész gondolata támadt a helyettes bírónak: taníttatni akarta a fiát Pedig az elemi iskolát is alig végezhette el a gyerek. Nem tanult rosszul, csak nehéz körülmények kö­zött. A faluban akkor még nem volt iskola. Az első vi­lágháború előtt öt éve ment rá a helyettes bírónak, hogy tegyen valamit az iskola ügyében. Gyűjtést rendezett. S a 632 lelkes település 30 000 téglát és 631 koronát adott össze. Kevés volt ah­hoz, hogy felépüljön az isko­la. A gyerekek továbbra is Somodorpusztára jártak. De inkább csak télen. Az első akadályt a falu alatt össze­gyűlt hatalmas víz okozta. Az apró emberkék ritkán ér­keztek meg száraz lábbal az iskol ba. Igaz, megígérték a falunak: ha sáját erejükből fölépítik az iskolát meg a ta­nítói lakást, akkor kapnak egy tanítót. Ehhez a munkához azonban nagyon sok pénz kelleti vol­na. S honnan szerzett volna annyi pénzt az akkori falusi lakes '•g? Hiszen a három nagybirtok amely körülfogta a falut, egyre fojtogatóbban aaontott. S hiába kértek se­Egy darabka történelem pereg le az olvasó előtt ri­portsorozat unkban. Hajdani cselédek, nehéz körülmé­nyek között élő kisgazdák, magukra maradt asszonyok beszélnek életükről, vagy utódaik mondják el apáik, nagyapáik sorsát. Amit nem őrzött meg az emlékezet, azt egészítik ki az Országos Levéltárban összeállított Parasztsorsok — parasztgondok című gyűjteményben megjelent korabeli kérvények, panaszok. A riportok valamennyi szereplőjének kérvénye napvilágot látott ebben a gyűjteményben. gítséget Rubinek Gyula föld­művelésügyi minisztertől. Alig egy évvel a Tanácsköz­társaság leverése után »nem állt módjában« foglalkozni az üggyel. A falunak mindössze száz magyar hold örökbérlete volt. Igénylő pedig — az ak­kori ös«zeír's szerint — hét­száz holdra volt. Igaz, Ro»v Ráday Gedeon felajánlott há­romszáz holdat, de örökbért kért érte. Herceg Eszterházy Pál viszont búzát kért a fel­ajánlott 219 hold birtokért Kovasics Zoltán, akitől öt­ven házhelyet kértek, egy talpalatnyi földet sem volt hajlandó adni. Ilyen volt az ellenforradal­mi kormány által megígért földreform Somodorban MINDEN TIZEDIK KERESZT Csoda, ha a szülők alig várták, hogy fölcseperedjen a gyerek, és munkába álljon? Szükség volt a kenyérre. A kenyérért pedig sokat kel­lett dolgozni. Ha valaki ara­tás idején nem vállalt elég munkát, az megsínylette egész évben. — Sokat dolgoztunk. és rengeteget nélkülöztünk ak­kor — mondja a galambősz Rajczi János. — Tizennégy éves voltam, amikor lovakat bíztak rám. örültem neki. Hiszen az már felnőttnek számított, aki lovakat hajtha­tott. Csak hát hamar vége lett az örömnek, mert a ko­csikázás után jött az arat's is. Tizedéből arattunk. Min­den tizedik kereszt volt a mienk. Az emberről meg úgy szakadt le a vászonruha, mintha már új korában rongy lett volna. — Miért vászonruhában dolgoztak? — Mert másikra nem fu­totta. Az volt a legolcsóbb. A mángorlófa — amivel annak ideién a vászonruhát »vasalták« — még most is megvan. A padláson poroso­dik, de m/r senki sem hasz­nálja. Emlékként tartogatják. — A vászonruha is ljiment már a divatból. — Ebből is van emlék? — Már régen kidobtuk az utolsót is. S a vászonruhával kidobták a múltat is. MEGVÁLTOZOTT ÉLET Ma már finom szövet járja a paraszembernek, • köny­nyebb az élete is. Rajczi Já­nos — maga mondja — ke­vesebbet dolgozik. Most is reggel elment az erdőre, hogy megnézze, hol lehet fát vágni, de délben hazajött ebédelni. — Raktárosnak osztottak be a tsz-ben — mondja. — Csi­náltam egy darabig, de nagy volt a lekötöttség. Reggel ko­rán kellett kezdeni, és este későn értem haza. Hát le­mondtam róla. Így is meg­keresem a kenyeremet. A múlt már csak emlék. S alig van más, ami rá em­lékezteti, mint a kacskaringó­san rajzolt betűk, amelyeket még a pusztai iskolában ta­nult. — Ha akkor úgy lehetett volna tanulni, mint most, egészen másként állna az éle­tem. De tudja, hogyan volt akkor. A jóeszű gyerek is rossz bizonyítvánvt kapott a végén. Nem akarták, hogy a para$ztgyerekből tanult em­ber legyen. Nézze meg a mostani iskolásokat, mintha nem is diákok volnának. Mintha vendégségbe menné­nek. úgy vannak felöltözve. Példákat sorol, melyek mind a megváltozott életet mutatják. A tsz-ben leginkább géppel dolgoznak; az erdőn, ahol délelőtt járt, motorral fűrészelik a fát. — Most nincs magára hagyva a falusi ember — Ezt. hogyan érti? — Ha valamikor egy év rosszul sikerült, akkor nehéz volt áttelelni. Most meg biz­tos megélhetést jelent a mi tsz-ünk. (Folytatjuk) Kercza Imre A termelésre való mozgósí­tás és a politikai nevelés mel­lett a KISZ érdekvédelmi munkája egy kicsit háttérbe szorult az utóbbi években. Pedig csak növeli az ifjúsági szövetség tekintélyét, ha kiáll tagjaiért, harcol érdekeikért. Több KlSZ-titkárral beszél­gettem a KISZ érdekvédelmi munkájáról. Elmondták, hogy gyakran találják szembe ma­gukat a gazdasági vezetőkkel ■'gy-egy fiatal gondjának, pa­naszának orvoslásakor néha szinte tehetetlenek a meg nem értés miatt. Ez a véleménye Miiéi Já­nosnak, a siófoki járási KISZ- Jizottság titkárának is. — Egyes vállalatok semmi jelentőséget sem tulajdoníta­nak az ifjúsági szövetségnek — mondja. — Itt van az ídándi KlSZ-titkár, Nagy Jó­zsef esete. A Somogy megyei Épületszerelő Szakipari Válla­lat siófoki kirendeltségén dol­gozik. Még nem történt meg, hogy akár egy napját is, amit járási titkári értekezleten töl­tött, elszámoltak volna neki. Milyen kedve van egy fiatal­nak a KISZ-munkához, ha az anyagi hátránnyal jár. A Siófoki Kőolajvezeték Vállalat egyik fiatal dolgozó­ja mondta el a KlSZ-bizott- ságon, hogy prémiumosztás kar :zzel küldték el: »Menj pré­miumért a KISZ-hez, te ott dolgoztál.« Más fiatalok is pa­naszkodtak a vállalatra, mond­ván, hogy nem mernek KISZ- munkát vállalni. — S ilyen esetekben mit tesz a KISZ-bizottság? — Az illetékes párttitkárt megpróbálom meggyőzni ar­ról, hogy a KISZ tevékenysé­ge olyan politikai munka, amit lem szabad háttérbe szoríta­ni. Általában elismerik ezt, igazat is adnak, de lényeges változás nem történik. Nyilvánvaló, a KISZ-nek még többet kellene azon fára­dozni, hogy elismerjék. De mikor és hogyan? Ä legtöbb Tatai legalább olyan jól dol- tozik a munkapad mellett, Pint a felnőttek, egyetlen KISZ-esre sem érkezett pa­nasz a járási bizottsághoz. Szabad idejükből sokat vesz­nek eí a gyűlések, a társadal­mi munka, a politikai oktatá­sok. Az időszerű mezőgazda- sági tennivalók idején még­sem a felnőttek szerveztek vasárnapi társadalmi munkát, hanem a fiatalok, s többszőr dolgoztak a földeken munka­szüneti napokon is. — Milyen problémákkal for­dultak még a bizottsághoz a fiatalok, és milyen támogatáot kértek? — Főként azért jöttek, hogy segítsük elhelyezkedni őket. Érettségizettek, többnyire lá­nyok. A nyári szezonban még csak találnak az üdüilökoen munkát, de az év nagyobbik részében tétlenek, esetleg ott­hon segítenek a szülőknek. Szó volt arról, hogy kesztyű­gyárat kap Siófok, hogy a nő­ket tudják hol foglalkoztatni. Ez sajnos szó maradt... Tud­juk, hogy többet várnak tö­lünk a fiatalok, több segítsé­get, de gyakran kénytelenek vagyunk adósak maradni a támogatással. StrubI Márta A Nagybereki Tőzegkitermelő Vállalat fonyód—feketebé- zsényi üzemébe művezetői beosztásba keres 3—5 éves gya­korlattal rendelkező gépésztechnikust vagy 5—10 éves gya­korlattal bíró olyan motorszerelő képesí­tésű szakmunkást, aki benzin- és Die- el-motorok üzemel­tetésében és kar­bantartásában egy­formán járatos. Jelentkezés írásban vagy személyesen a vállalat fonyódi központjában. (3542) *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents