Somogyi Néplap, 1966. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-01 / 1. szám

( AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXIII. ÉVFOLYAM Eredményekben gazdag, 1. SZÁM boldog új éret kívánunk ♦ SZOMBAT minden kedves Vbvniufi 11 1966. JANUÁRI. olvasónknak! Ill 1 ! Ki inii!iiminini ni i mi iiiiiiiiii i h i iiiiiiiiim n hí i i iiiimini mi elvtárs újévi nyilatkozata Az új év alkalmából a Népszabadság szerkesztősége és a Magyar Távirati Iroda néhány kül- és belpolitikai vonatkozású kérdést intézett Kádár Jánoshoz, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kárához. Alább közöljük a kérdéseket és Kádár János válaszait. KÉRDÉS: A vietnami ag­resszió kiterjesztése, a Dominika belügyeibe való beavatkozás, a reakciós, jobboldali erők támadása Indonéziában, a nyugatné­met militaristák nyílt igénybejelentése az atom­fegyverekre és más nem­zetközi események azt a benyomást keltik, mintha az imperialisták az utóbbi időben magukhoz ragadták volna a kezdeményezést. Mi erről az ön véleménye? VÁLASZ: Az imperializ­mus a nemzetközi politiká­ban sem tud felmutatni sem­miféle, a jövőbe mutató el­gondolást. Ilyen terveink csak nekünk vannak, akik a szocializmus, a társadalmi haladás elveit valljuk, és a tartós béke megteremtéséért küzdünk. De akinek nincs átfogó terve a jövőre, az a kezdeményező szerepét sem ragadhatja magához. Az im­perialista világrendszer vál­ságban van: szorongatja a szocialista világrendszer or­szágainak növekvő ereje, nyomást gyakorol rá a gyar­mati örökség minden for­mája ellen küzdő népek és saját dolgozóinak osztályhar­ca, nehezítik helyzetét a vezető kapitalista országok egymás közötti, egyre élező­dő ellentétei is. Csak arról lehet beszélni, hogy egyes imperialista ha­talmak, s különösen az ame­rikai imperialisták a múlt évben fokozták a népek el­len irányuló, békebontó tá­madásaikat. A választások idején hangoztatott békeszó­lamokkal szemben az új el­nök kormánya katonai behí­vókkal szerencséltette az Egyesült Államok polgárait. A nemzetközi jogot, a nem­zetek önállóságát, az orszá­gok szuverenitását lábbal ti­porva, csapatokat szállítottak partra Dominikában, fokozták a «-különleges« háborút Dél- Vietnamban, bombatámadások sorozatát intézik a Vietna­mi Demokratikus Köztársa­ság ellen, s, újabban katonai támadással fenyegetik Laosz és Kambodzsa területét és népét. Ázsiában nemcsak háborút folytatnak, hanem felszítják az ellentéteket a gyarmati iga alól felszabadult országok kö­zött és országokon belül, el­lenforradalmi akciókat szer­veznek; bátorítják a nópelle- n-es erőket, védelmezik a kolo- nialista rendszer maradványait Afrikában is; Latin-Ameriká- ban terrort alkalmaznak a ha­ladó mozgalmak ellen. Európá­ban pedig azoknak a nyugat­német militaristáknak a kezé­be akarnak atomfegyvert adni, akik a történelem által régóta véglegesített határok revízió­jára törnek. De az is tény — s ezt az amerikai imperialisták is jól tudják —, hogy e «furkósbot«- politikával szemben magában az Egyesült Államokban is nö­vekszik az elégedetlenség és a tiltakozás, s még NATO-beli szövetségeseiket sem tudták egységes akcióra bírni. S ami még fontosabb, a megtámadot­takat nem tudták megfélemlí­teni. miég kevésbé lei'rázni, mind növekvő ellenállással ta­lálkoznak, győzelem számukra nem látható, s mindjobban le­lepleződnek a világ közvélemé­nye előtt. így értőm azt, hogy az im­perialisták nem ragadták ke­zükbe a kezdeményezést. Ag­resszív cselekedeteik sokkal inkább a szorongatott kalan­dor hazárd lépéseire emlékez­tetnek. KÉRDÉS: Milyen lehetősé­get lót a békés egymás mellett élés elvének érvé­nyesítésére a jelenlegi nem­zetközi helyzetben? VÁLASZ; A békés egymás mellett élés elve számunkra nem propagandaszólam, nem taktika, hanem egész korunk­ra érvényes lenini elv, amely­nek érvényesítéséért minden körülmények között a mosta­ni nemzetközi helyzetben is lehet és kell küzdeni. Mi abból indulunk ki, hogy a szocialista ópítőmunkához békére van szükség, a kommu­nisták történelmi küldetése, hogy az emberiség érdekében küzdjenek egy újabb világhá­ború megakadályozásáért, azért is, mert a szocializmus eszméjének világméretű győ­zelméhez nincs szükség hábo­rúra. Az emberiség szerencséjére a világháború immár nem vég­zetszerűen elkerülhetetlen, a Szovjetunió, a 14 szocialista ország, a gyarmati iga alól fel­szabadult népek s a kapitalista országok haladó mozgalmai, ha egyesítik erejüket, képesek meggátolni az imperializmust egy új világháború kirobban­tásában. A békés egymás mellett élés elvének érvényesítése megkö­veteli az imperialista támadá­sok megfékezését. Ennek meg­felelően mi teljes mértékben szolidárisak vagyunk az ame­rikai agresszor ellen küzdő vietnami testvéreinkkel és minden, az imperialisták által megtámadott néppel, s tőlünk telhetőén támogatjuk őket. Ugyanakkor hívei vagyunk a vitás nemzetközi kérdések po­litikai, tárgyalások útján való megoldásának. Normális vi­szonyra, a kapcsolatok bővíté­sére törekszünk a kapitalista világgal is, ideértve a hoz­zánk közelebb eső európai or­szágokat s a távoli Amerikai Egyesült Államokat is. A mostani helyzetben fél­reértések is adódnak a békés egymás mellett élés értelme­zésében. Mi tudjuk, s a ka­pitalista országok kormányai­nak is meg kell tanulniuk, hogy a béke oszthatatlan. Képtelenség azt föltételezni, hogy miközben bombáznak egy szocialista országot, más szocialista országokkal fej­leszthetik politikai kapcsola­taikat. A népeknek pedig tud­niuk kell, hogy a békés egy­más mellett élés elvét és gya­korlatát rá kell kényszeríteni az imperialistákra, s ebben nemcsak a kommunistáknak van feladatuk, hanem minden embernek, aki bármilyen ok­ból ellene van a háborúnak, a föld bármely részén éljen is. KÉRDÉS: Milyen lehetősé­gek nyílnak ebben a hely- zetbcn a Magyar Népköz- társaság nemzetközi tevé­kenysége számára, hogyan hasznosíthatjuk ezeket a lehetőségeket? VÁLASZ: A Magyar Nép- köztársaság nemzetközi tekin­télye 1965-ben is erősödött. Ezzel együtt külpolitikai te­vékenységének lehetőségei is tovább növekedtek. A nemzeti önbecsülést fel nem adva is jól tudjuk, hogy nekünk, mint kis országnak, nincs döntő befolyásunk a vi­lágpolitika alakulására. Mégis, hála népünk politikai és az építésben elért sikereinek, szo­cialista társadalmi rendsze­rünknek, szavunk súlya nö­vekszik a nemzetközi életben, s ezt mi mindenkor a szocia­lizmus, a haladás, a béke ja­vára fordítjuk. A múlt évben bővítettük kapcsolatainkat és együttmű­ködésünket a Szovjetunióval, az európai szocialista orszá­gokkal, távol-keleti szocialis­ta országokkal, elsősorban a Vietnami Demokratikus Köz­társasággal. Bővültek kapcso­lataink az európai kapitalista országokkal, közöttük jelentő­sebb politikai lépéseket reali­záltunk Ausztriával, Francia- országgal és Angliával is. To­vább fejlődtek kapcsolataink Ázsia, Afrika országaival, La­tin-Amerikával. Növekedett szerepünk a különböző nem­zetközi szervezetekben, közöt­tük az Egyesült Nemzetek Szervezetében, ahol kormá­nyunk álláspontját képviselő külügyminiszterünk ismert föl­lépésével szeles körű elisme­rést vívott ki, és a legutóbbi ülésszakon a mi képviselőnk töltötte be az I. számú poli­tikai bizottság elnöki tisztét. Az 1966-os esztendőben is szándékunkban áll és köteles­ségünk is, hogy hasonló szel­lemben tovább folytassuk és szélesítsük a Magyar Népköz- társaság külpolitikai tevékeny­ségét. Hazánk képviselőire a nemzetközi politikában az a megtisztelő szerep vár, hogy minden területen növekvő ak­tivitással tevékenykedjenek és önálló kezdeményezéssel is működjenek közre a szocializ­mus, a béke javára, a vitás nemzetközi kérdések megoldá­sa érdekében, szoros együtt­működésben a Szovjetunióval, a Varsód Szerződés tagálla­maival, valamennyi szocialis­ta országgal, a haladás min­den erejével. KÉRDÉS: Hogyan látja a szocialista országok együtt­működésének eredményeit és távlatait, a nemzetközi kommunista mozgalom egy­ségének problémáit, s ezek hatását a jelenlegi nem­zetközi helyzetre? VÁLASZ: Mint ismeretes, az utóbbi években a nemzet­közi kommunista .mozgalmon belül és a szocialista orszá­gok együttműködésében i? új problémák merültek fel. Mi­vel e kérdések rendkívül fontosak, mi nagy figyelmet fordítunk rájuk. Jómagam 1965-ben részt vettem a Var­sói Szerződés politikai ta­nácskozó testületének varsói ülésén, jártam a Szovjet­unióban, Jugoszláviában, Mongóliában, s több, itthon folytatott nemzetközi tanács­kozáson is sok személyes ta­pasztalatot szereztem. Az igazsághoz híven meg kell mondani, hogy a vita tovább folytatódott, az ösz- szes szocialista ország és az összes kommunista párt egy­ségét nem sikerült megte­remteni. Mégis kijelenthet­jük, hogy a múlt évben fej­lődött, erősödött a szocialista országok, a nemzetközi kom­munista mozgalom, a haladó erők kapcsolata és együtt­működése. Ez egyben azt is jelenti, hogy az egységtörek­vések erősödtek, az egység­bontó szakadárok pedig mindinkább magukra marad­nak. Ez most a helyzet. A szo­cialista országok együttműkö­dése mind a Varsói Szerző­désnek, mind a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsá­nak a keretében és azon kívül is fejlődött. Viszo­nyunk a Szovjetunióval és a szocialista országok többségé­vel zavartalan, internaciona­lista és testvéri. Javulnak kapcsolataink olvan «^-»cin- lista országokkal is. prelyek- kel egyes kérdésekben fenn­álló nézeteltéréseink korább­ról ismertek. A szocialista országok egy­ségének. együttműködésének nemzetközi politikai jelentő­sége felbecsülhetetlen, hiszen ez az egység szocialista vív­mányain!^ a népek szabad­ságharcának és a világbé­kének legfőbb védelmezője a nemzetközi imperializmus agresszív erőivel szemben. Ugyanígy, ha egységünk nem teljes, az imperialisták ezt mindenkor kihasználhatják, mint ahogy ma ki is hasz­nálják saját céljaik érdeké­ben és nemcsak propagandá­jukban. A jelenkor viszonyai kö­zött, amikor már három vi­lágrészben léteznek szocialis­ta államok, amelyek más­más gazdasági alapról indul­tak, és ma a fejlettség kü­lönböző fokán állnak; ami­kor a kommunista testvér­pártok egy része kormányoz, más része legális tömegipárt- ként dolgozik a kapitalizmus viszonyai között, megint más része illegalitásban, kegyet­len üldöztetések közepette harcol, természetszerű, hogy egyes kérdések megítélésében különböző vélemények ala­kulnak ki, és nézeteltérések is keletkezhetnek. Ezeket azonban elvtársiasan, a mar­xista—leninista elvek alapján lehet és kell tisztázni. Ellene vagyunk minden olyan vitá­nak, amelyben sértő jelzők­kel, címkékkel és frázisokkal dobálóznak. A legfontosabbnak azonban azt tartjuk, hogy minden vi­tás kérdést és minden vitát az internacionalizmus szelle­mében feltétlenül alá kell rendelni az imperializmussal, az osztályellenséggel szembe­ni akcióegység éraekeinek. Különösen áll ez napjaink­ban a vietnami kérdésre. Igaz, a szocialista országok mindegyike biztosította szo­lidaritásáról harcoló vietna­mi testvéreinket, és ténylege­sen segíti is őket. Ez jó, de még jobb volna, ha mindezt nagyabb egységben és még összehangoltabban tennénk. Mi ennek érdekében léptünk fel eddig is, s ezt fogjuk szorgalmazni a jövőben is. A jövőt illetően pedig ar­ra kell gondolnunk, hogy a nemzetközi kommunista moz­galom történelme folyamán már sok nehézséget leküz­dött, belső harcaiból mindig megerősödve került ki, s hogy minden bizonnyal most is így lesz. KÉRDÉS: Mindent egybe­vetve, hogyan ítéli meg ön a nemzetközi helyzet ál­talános kilátásait? VÁLASZ: Az elmondottak­ból is kiviláglik talán, hogy 1966-tól a szocializmus és a haladás erőinek és egységé­nek növekedését, az imperia­lista agresszió visszaszorítá­sát, egyszóval a béke erői­nek újabb győzelmeit vá­rom. A vezető tőké.sállamok kor­mányainak fel kell hagyniuk a nemzetközi jognak és a né­pek akaratának semmibe véte­lével, a kihívó agressziókkal, mert különben nem kerülhe­tik el azt, amit három-négy évvel ezelőtt egyszer már meg­értek, amikor, ahogy ők maguk nevezték, meg kellett kezde­niük hidegháborús politikájuk «fájdalmas újraértékelését«. Ez nem jóslat kíván lenni és nem is magától fog végbe menni. De biztosan bekövetke­zik, ha a haladás erői — s közöttük szocializmust építő magyar népünk —■ állhatato­san kitartanak eddig követett elveink, coljaink, a békepoliti­ka mellett, s annak szellemé­ben összefogva cselekszenek, dolgoznak, harcolnak. KÉRDÉS: Belső fejlődé­síinkről is lenne néhány kérdésünk. Véleménye sze- Vint általában mi határozta meg és mi jellemezte a múlt esztendőben a társa­dalom helyzetét hazánk­ban? VÁLASZ: Nem volt könnyű évünk. Száj- és körömfájás volt, árvizek voltak, és egyéb természeti csapások pusztítot­tak. Nagy erőfeszítést kívánt a Duna kiöntésének megakadá­lyozása, és jelentős anyagi esz­közöket vett igénybe a károlt pótlása. A különböző megpró­báltatások közepette társadal­munk erői megmozdultak, á helytállás, az áldozatkészség sok lelkesítő példáját láttuk. A nemzeti egység mérhető való­sággá vált. Ismét bebizonyosodott, ami egész társadalmi haladásunk­ra jellemző, hogy a szocializ­mus eszméi mind mélyebben hatják át a népet, hogy a nemzet és a szocializmus mindinkább eggyé válik. A haladás élén nagyszerű mun­kásosztályunk jár, amely tör­ténelmi hivatását, vezető sze­repét méltóképpen betölti. Csak elismeréssel szólhatunk a falusi dolgozók nehéz körül­mények körött végzett mun­kájáról is, a parasztemberek­ről, akik tovább szilárdítják és fejlesztik szövetkezeteiket. Az értelmiség a szocialista alko.ó- munkában mindjobban össze­forr a munkásosztállyal és a parasztsággal. Hasznosan telje­síti feladatát a kisiparosok es kiskereskedők zöme is. A társadalmi tevékenység minden területén előrehala­dunk. Ennek köszönhető, hogy szocialista termelési viszo­nyaink tovább erősödtek, kö^ oktatásunk fejlődött, kultúra^ Ids életünk gazdagodott. KÉRDÉS: 19S5 a második ötéves terv utolső éve volt. Hogyan értékelhetők ered­ményeink, és melyek 1966- ban főbb népgazdasági fel­adataink? VÁLASZ: Még nincsenek meg a végleges számok az 1965. gazdasági évről és a második ötéves terv teljesíté­séről; ezért csak előzetes ada­tok alapján szólhatok e kérdé­sekről. A második ötéves terv jelen­tős fejlődést irányzott elő, megvalósításával népünk nagy eredményeket ért el. Az ipari termelés a tervezett mérték­ben, mintegy 48 százalékkal, a mezőgazdasági termelés 12—14 százalékkal — a tervezettnél kisebb mértékben — növek e­dett. A növekedéssel lépést tartott a közlekedés és a szál­lítás is, amely sok nehézséget leküzdve teljesítette feladatait. Ugyanezen időszak alatt a kis­kereskedelmi forgalom a ter­vet meghaladó mértékben, 29 százalékkal növekedett. A reálbér 9 százalékkal — az előirányzottnál kisebb mérték­ben —, az egy főre jutó reál- jövedelem mintegy 20 száza­lékkal — a tervezettnél na­gyobb mértékben — nőtt. Ä jö. vedelmezőség, bár nagyon egyenetlenül és a tervezettnél kisebb mértékben, a gazdaság minden ágában javult Az 1965-ös népgazdasági terv, ha kisebb eltérésekkel is, de egészében teljesül. A múlt évben különösen javult a lét­szám-gazdálkodás és a terme­lékenység. Az ipari termelés egész évi növekedésének mint­egy 80 százalékát nem új lét­számmal, hanem a termelé­kenység növekedésével értük el. Javult az exporttevékeny­ség is, a fizetési mérleggel kapcsolatos céljainka-t is el­értük. Az ötéves terv értékelésénél figyelembe kell venni, hogy teljesítése közben népünk olyan különleges feladatokat oldott meg, mint a mezőgaz­daság szocialista átszervezése, a honvédség korszerű fegyver­zettel való ellátása. A terme­lés eközben jelentősen, az élet- színvonal is számottevően emelkedett. S mindezt nehéz körülmények, egymást követő elemi károk, természeti csapá­sok leküzdése közepette való­sítottuk meg. A gazdasági munka javulá­sát 1965-ben a Központi Bi­zottság 1964 decemberi hatá­rozata indította el. A jövő évi gazdasági munkában folytat­nunk kell e határozat követ­kezetes végrehajtását. Az 1966. évi terv fő irányszámai — az ipari termelés «1—6 százalékos, a mezőgazdasági termelés 5 százalékos, a külkereskedelmi forgalom 6—8 százalékos nö­velése — is azt jelzik, hogy nem a puszta számszerű nö­vekedés hajszolása a cél. A gazdasági munka minőségi mutatóinak további javításá­ra, a műszaki f jlesztésre, a munka termelékenységének növelésére, az önköltség csök­kentésére és a következetesen érvényesített takarékosságra törekszünk. Az 1966-os terv célja más vonatkozásban, hogy az egy főre jutó reálbért 1,5 százalékkal, az egy főre ju­tó reáljövedelemet 3,5 száza­lékkal növelje. Befejezés előtt áll új öt­éves tervünk kidolgozása. A harmadik ötéves terv idősza­kában tovább fejlődik népgaz­daságunk, növekszik a terme­lés, bővül az áruforgalom, emelkedik a fogyasztás. KÉRDÉS: Népgazdaságunk fejlődésének üteme most lassúbb, mint korábban volt és mint néhány más szo­cialista országé. Mi ennek az oka, és várhatunk-e változást e tekintetben a gazdaságirányítási rendszer J» vasolt reformjától? VÁLASZ: Minden szocia­lista ország gazdasági fejlődé­sének megvannak a sajátossá­gai, eltérő adottságai. Ha az 1953 és 1957 nyara közötti fej­lődési rendellenességre, meg­torpanásra, sőt visszaesésre gondolunk, akkor mindenki megérti, hogy nálunk különle­ges hátrányt kellett behozni: már az is jelentékeny ered­mény, hogy minden alapvető kérdést megoldottunk, és is­mét fel tudtunk zárkózni a gazdasági fejlődés tekinteté­ben is a többi szocialista or­szághoz. A valamivel lassúbb fejlő­dési ütemben — amely üte. mért a világ sok országa még így is irigykedhetne — kife­jeződik más is. Nevezetesen az, hogy elértünk egy bizo­nyos fejlettségi szintet, ame­lyet már nem haladhatunk túl az eddigi, úgymond «külter­jes« gazdálkodással, amelyre az új munkaerő szakadatlan bevonása, az ipari termelés alapjainak megteremtése és a termelés főleg mennyiségi nö­velése volt a jellemző. Folytatódik és tavaszra be­fejeződik a gazdaságirányítási rendszer reformjára vonatkozó program kidolgozása. A re­form hatékonyabb eszközt ad ahhoz, hogy megoldhassuk a soron levő feladatokat. De ne feledjük, hogy a legfontosabb ezentúl is a gazdasági munka tartalmi részének javítása, a mennyiség hajszolása helyett a hatékonyság növelése. A jobb gazdaságvezetési módsze­rek abban is segítenek majd, hogy a gazdasági fejlődés üte­mét meggyorsítsuk. KÉRDÉS: Különböző szer- kesztőségekhez több észre­vétel érkezett az 1966-ban bevezetésre kerülő ár- és bérintézkedésekről. A többi között felvetik, hogy az in­tézkedések oka vajon gaz­dasági nehézségeinkben ke­resendő-e, vagy talán meg­változott volna az életszín­vonallal kapcsolatos politi­kánk? VÁLASZ: A szóban forgó ár- és bérintézkedések köz­vetlenül érintik az emberek életkörülményeit, ezért, érthe­tően a dolgozók legszélesebb (Folytatás a 2. oldatom}

Next

/
Thumbnails
Contents