Somogyi Néplap, 1966. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-01 / 1. szám

(

AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA

XXIII. ÉVFOLYAM

Eredményekben gazdag,

1. SZÁM

boldog új éret kívánunk

♦

SZOMBAT

minden kedves

Vbvniufi 11

1966. JANUÁRI.

olvasónknak!

Ill 1 ! Ki

inii!iiminini ni i mi iiiiiiiiii

i h i iiiiiiiiim n hí i i iiiimini mi

elvtárs újévi nyilatkozata

Az új év alkalmából a Népszabadság szerkesztősége és a Magyar Távirati Iroda néhány kül- és belpolitikai vonatkozású kérdést intézett Kádár Jánoshoz, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkárához. Alább közöljük a kérdéseket és Kádár János válaszait.

KÉRDÉS: A vietnami agresszió kiterjesztése, a Dominika belügyeibe való beavatkozás, a reakciós, jobboldali erők támadása Indonéziában, a nyugatnémet militaristák nyílt igénybejelentése az atomfegyverekre és más nemzetközi események azt a benyomást keltik, mintha az imperialisták az utóbbi időben magukhoz ragadták volna a kezdeményezést. Mi erről az ön véleménye?

VÁLASZ: Az imperializmus a nemzetközi politikában sem tud felmutatni semmiféle, a jövőbe mutató elgondolást. Ilyen terveink csak nekünk vannak, akik a szocializmus, a társadalmi haladás elveit valljuk, és a tartós béke megteremtéséért küzdünk. De akinek nincs átfogó terve a jövőre, az a kezdeményező szerepét sem ragadhatja magához. Az imperialista világrendszer válságban van: szorongatja a szocialista világrendszer országainak növekvő ereje, nyomást gyakorol rá a gyarmati örökség minden formája ellen küzdő népek és saját dolgozóinak osztályharca, nehezítik helyzetét a vezető kapitalista országok egymás közötti, egyre éleződő ellentétei is.

Csak arról lehet beszélni, hogy egyes imperialista hatalmak, s különösen az amerikai imperialisták a múlt évben fokozták a népek ellen irányuló, békebontó támadásaikat. A választások idején hangoztatott békeszólamokkal szemben az új elnök kormánya katonai behívókkal szerencséltette az Egyesült Államok polgárait. A nemzetközi jogot, a nemzetek önállóságát, az országok szuverenitását lábbal tiporva, csapatokat szállítottak partra Dominikában, fokozták a «-különleges« háborút Dél- Vietnamban, bombatámadások sorozatát intézik a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen, s, újabban katonai támadással fenyegetik Laosz és Kambodzsa területét és népét.

Ázsiában nemcsak háborút folytatnak, hanem felszítják az ellentéteket a gyarmati iga alól felszabadult országok között és országokon belül, ellenforradalmi akciókat szerveznek; bátorítják a nópelle- n-es erőket, védelmezik a kolo- nialista rendszer maradványait Afrikában is; Latin-Ameriká- ban terrort alkalmaznak a haladó mozgalmak ellen. Európában pedig azoknak a nyugatnémet militaristáknak a kezébe akarnak atomfegyvert adni, akik a történelem által régóta véglegesített határok revíziójára törnek.

De az is tény — s ezt az amerikai imperialisták is jól tudják —, hogy e «furkósbot«- politikával szemben magában az Egyesült Államokban is növekszik az elégedetlenség és a tiltakozás, s még NATO-beli szövetségeseiket sem tudták egységes akcióra bírni. S ami még fontosabb, a megtámadottakat nem tudták megfélemlíteni. miég kevésbé lei'rázni, mind növekvő ellenállással találkoznak, győzelem számukra nem látható, s mindjobban lelepleződnek a világ közvéleménye előtt.

így értőm azt, hogy az imperialisták nem ragadták kezükbe a kezdeményezést. Agresszív cselekedeteik sokkal

inkább a szorongatott kalandor hazárd lépéseire emlékeztetnek.

KÉRDÉS: Milyen lehetőséget lót a békés egymás mellett élés elvének érvényesítésére a jelenlegi nemzetközi helyzetben?

VÁLASZ; A békés egymás mellett élés elve számunkra nem propagandaszólam, nem taktika, hanem egész korunkra érvényes lenini elv, amelynek érvényesítéséért minden körülmények között a mostani nemzetközi helyzetben is lehet és kell küzdeni.

Mi abból indulunk ki, hogy a szocialista ópítőmunkához békére van szükség, a kommunisták történelmi küldetése, hogy az emberiség érdekében küzdjenek egy újabb világháború megakadályozásáért, azért is, mert a szocializmus eszméjének világméretű győzelméhez nincs szükség háborúra.

Az emberiség szerencséjére a világháború immár nem végzetszerűen elkerülhetetlen, a Szovjetunió, a 14 szocialista ország, a gyarmati iga alól felszabadult népek s a kapitalista országok haladó mozgalmai, ha egyesítik erejüket, képesek meggátolni az imperializmust egy új világháború kirobbantásában.

A békés egymás mellett élés elvének érvényesítése megköveteli az imperialista támadások megfékezését. Ennek megfelelően mi teljes mértékben szolidárisak vagyunk az amerikai agresszor ellen küzdő vietnami testvéreinkkel és minden, az imperialisták által megtámadott néppel, s tőlünk telhetőén támogatjuk őket. Ugyanakkor hívei vagyunk a vitás nemzetközi kérdések politikai, tárgyalások útján való megoldásának. Normális viszonyra, a kapcsolatok bővítésére törekszünk a kapitalista világgal is, ideértve a hozzánk közelebb eső európai országokat s a távoli Amerikai Egyesült Államokat is.

A mostani helyzetben félreértések is adódnak a békés egymás mellett élés értelmezésében. Mi tudjuk, s a kapitalista országok kormányainak is meg kell tanulniuk, hogy a béke oszthatatlan. Képtelenség azt föltételezni, hogy miközben bombáznak egy szocialista országot, más szocialista országokkal fejleszthetik politikai kapcsolataikat. A népeknek pedig tudniuk kell, hogy a békés egymás mellett élés elvét és gyakorlatát rá kell kényszeríteni az imperialistákra, s ebben nemcsak a kommunistáknak van feladatuk, hanem minden embernek, aki bármilyen okból ellene van a háborúnak, a föld bármely részén éljen is.

KÉRDÉS: Milyen lehetőségek nyílnak ebben a hely- zetbcn a Magyar Népköz- társaság nemzetközi tevékenysége számára, hogyan hasznosíthatjuk ezeket a lehetőségeket?

VÁLASZ: A Magyar Nép- köztársaság nemzetközi tekintélye 1965-ben is erősödött. Ezzel együtt külpolitikai tevékenységének lehetőségei is tovább növekedtek.

A nemzeti önbecsülést fel nem adva is jól tudjuk, hogy nekünk, mint kis országnak, nincs döntő befolyásunk a világpolitika alakulására. Mégis, hála népünk politikai és az építésben elért sikereinek, szocialista társadalmi rendszerünknek, szavunk súlya növekszik a nemzetközi életben, s ezt mi mindenkor a szocializmus, a haladás, a béke javára fordítjuk.

A múlt évben bővítettük kapcsolatainkat és együttműködésünket a Szovjetunióval, az európai szocialista országokkal, távol-keleti szocialista országokkal, elsősorban a Vietnami Demokratikus Köztársasággal. Bővültek kapcsolataink az európai kapitalista országokkal, közöttük jelentősebb politikai lépéseket realizáltunk Ausztriával, Francia- országgal és Angliával is. Tovább fejlődtek kapcsolataink Ázsia, Afrika országaival, Latin-Amerikával. Növekedett szerepünk a különböző nemzetközi szervezetekben, közöttük az Egyesült Nemzetek Szervezetében, ahol kormányunk álláspontját képviselő külügyminiszterünk ismert föllépésével szeles körű elismerést vívott ki, és a legutóbbi ülésszakon a mi képviselőnk töltötte be az I. számú politikai bizottság elnöki tisztét.

Az 1966-os esztendőben is szándékunkban áll és kötelességünk is, hogy hasonló szellemben tovább folytassuk és szélesítsük a Magyar Népköz- társaság külpolitikai tevékenységét. Hazánk képviselőire a nemzetközi politikában az a megtisztelő szerep vár, hogy minden területen növekvő aktivitással tevékenykedjenek és önálló kezdeményezéssel is működjenek közre a szocializmus, a béke javára, a vitás nemzetközi kérdések megoldása érdekében, szoros együttműködésben a Szovjetunióval, a Varsód Szerződés tagállamaival, valamennyi szocialista országgal, a haladás minden erejével.

KÉRDÉS: Hogyan látja a

szocialista országok együttműködésének eredményeit és távlatait, a nemzetközi kommunista mozgalom egységének problémáit, s ezek hatását a jelenlegi nemzetközi helyzetre?

VÁLASZ: Mint ismeretes, az utóbbi években a nemzetközi kommunista .mozgalmon belül és a szocialista országok együttműködésében i? új problémák merültek fel. Mivel e kérdések rendkívül fontosak, mi nagy figyelmet fordítunk rájuk. Jómagam 1965-ben részt vettem a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testületének varsói ülésén, jártam a Szovjetunióban, Jugoszláviában,

Mongóliában, s több, itthon folytatott nemzetközi tanácskozáson is sok személyes tapasztalatot szereztem.

Az igazsághoz híven meg kell mondani, hogy a vita tovább folytatódott, az ösz- szes szocialista ország és az összes kommunista párt egységét nem sikerült megteremteni. Mégis kijelenthetjük, hogy a múlt évben fejlődött, erősödött a szocialista országok, a nemzetközi kommunista mozgalom, a haladó erők kapcsolata és együttműködése. Ez egyben azt is jelenti, hogy az egységtörekvések erősödtek, az egységbontó szakadárok pedig mindinkább magukra maradnak.

Ez most a helyzet. A szocialista országok együttműködése mind a Varsói Szerződésnek, mind a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának a keretében és azon kívül is fejlődött. Viszonyunk a Szovjetunióval és a szocialista országok többségével zavartalan, internacionalista és testvéri. Javulnak kapcsolataink olvan «^-»cin- lista országokkal is. prelyek- kel egyes kérdésekben fennálló nézeteltéréseink korábbról ismertek.

A szocialista országok egységének. együttműködésének nemzetközi politikai jelentősége felbecsülhetetlen, hiszen ez az egység szocialista vívmányain!^ a népek szabadságharcának és a világbékének legfőbb védelmezője a nemzetközi imperializmus agresszív erőivel szemben. Ugyanígy, ha egységünk nem teljes, az imperialisták ezt mindenkor kihasználhatják, mint ahogy ma ki is használják saját céljaik érdekében és nemcsak propagandájukban.

A jelenkor viszonyai között, amikor már három világrészben léteznek szocialista államok, amelyek másmás gazdasági alapról indultak, és ma a fejlettség különböző fokán állnak; amikor a kommunista testvérpártok egy része kormányoz, más része legális tömegipárt- ként dolgozik a kapitalizmus viszonyai között, megint más része illegalitásban, kegyetlen üldöztetések közepette harcol, természetszerű, hogy egyes kérdések megítélésében különböző vélemények alakulnak ki, és nézeteltérések is keletkezhetnek. Ezeket azonban elvtársiasan, a marxista—leninista elvek alapján lehet és kell tisztázni. Ellene vagyunk minden olyan vitának, amelyben sértő jelzőkkel, címkékkel és frázisokkal dobálóznak.

A legfontosabbnak azonban azt tartjuk, hogy minden vitás kérdést és minden vitát az internacionalizmus szellemében feltétlenül alá kell rendelni az imperializmussal, az osztályellenséggel szembeni akcióegység éraekeinek. Különösen áll ez napjainkban a vietnami kérdésre. Igaz, a szocialista országok mindegyike biztosította szolidaritásáról harcoló vietnami testvéreinket, és ténylegesen segíti is őket. Ez jó, de még jobb volna, ha mindezt nagyabb egységben és még összehangoltabban tennénk. Mi ennek érdekében léptünk fel eddig is, s ezt fogjuk szorgalmazni a jövőben is.

A jövőt illetően pedig arra kell gondolnunk, hogy a nemzetközi kommunista mozgalom történelme folyamán már sok nehézséget leküzdött, belső harcaiból mindig megerősödve került ki, s hogy minden bizonnyal most is így lesz.

KÉRDÉS: Mindent egybevetve, hogyan ítéli meg ön a nemzetközi helyzet általános kilátásait?

VÁLASZ: Az elmondottakból is kiviláglik talán, hogy 1966-tól a szocializmus és a haladás erőinek és egységének növekedését, az imperialista agresszió visszaszorítását, egyszóval a béke erőinek újabb győzelmeit várom.

A vezető tőké.sállamok kormányainak fel kell hagyniuk a nemzetközi jognak és a népek akaratának semmibe vételével, a kihívó agressziókkal, mert különben nem kerülhetik el azt, amit három-négy évvel ezelőtt egyszer már megértek, amikor, ahogy ők maguk nevezték, meg kellett kezdeniük hidegháborús politikájuk «fájdalmas újraértékelését«.

Ez nem jóslat kíván lenni és nem is magától fog végbe menni. De biztosan bekövetkezik, ha a haladás erői — s közöttük szocializmust építő magyar népünk —■ állhatatosan kitartanak eddig követett elveink, coljaink, a békepolitika mellett, s annak szellemében összefogva cselekszenek, dolgoznak, harcolnak.

KÉRDÉS: Belső fejlődésíinkről is lenne néhány kérdésünk. Véleménye sze- Vint általában mi határozta meg és mi jellemezte a múlt esztendőben a társadalom helyzetét hazánkban?

VÁLASZ: Nem volt könnyű évünk. Száj- és körömfájás

volt, árvizek voltak, és egyéb természeti csapások pusztítottak. Nagy erőfeszítést kívánt a Duna kiöntésének megakadályozása, és jelentős anyagi eszközöket vett igénybe a károlt pótlása. A különböző megpróbáltatások közepette társadalmunk erői megmozdultak, á helytállás, az áldozatkészség sok lelkesítő példáját láttuk. A nemzeti egység mérhető valósággá vált.

Ismét bebizonyosodott, ami egész társadalmi haladásunkra jellemző, hogy a szocializmus eszméi mind mélyebben hatják át a népet, hogy a nemzet és a szocializmus mindinkább eggyé válik. A haladás élén nagyszerű munkásosztályunk jár, amely történelmi hivatását, vezető szerepét méltóképpen betölti. Csak elismeréssel szólhatunk a falusi dolgozók nehéz körülmények körött végzett munkájáról is, a parasztemberekről, akik tovább szilárdítják és fejlesztik szövetkezeteiket. Az értelmiség a szocialista alko.ó- munkában mindjobban összeforr a munkásosztállyal és a parasztsággal. Hasznosan teljesíti feladatát a kisiparosok es kiskereskedők zöme is.

A társadalmi tevékenység minden területén előrehaladunk. Ennek köszönhető, hogy szocialista termelési viszonyaink tovább erősödtek, kö^ oktatásunk fejlődött, kultúra^ Ids életünk gazdagodott.

KÉRDÉS: 19S5 a második ötéves terv utolső éve volt. Hogyan értékelhetők eredményeink, és melyek 1966- ban főbb népgazdasági feladataink?

VÁLASZ: Még nincsenek meg a végleges számok az 1965. gazdasági évről és a második ötéves terv teljesítéséről; ezért csak előzetes adatok alapján szólhatok e kérdésekről.

A második ötéves terv jelentős fejlődést irányzott elő, megvalósításával népünk nagy eredményeket ért el. Az ipari termelés a tervezett mértékben, mintegy 48 százalékkal, a mezőgazdasági termelés 12—14 százalékkal — a tervezettnél kisebb mértékben — növek edett. A növekedéssel lépést tartott a közlekedés és a szállítás is, amely sok nehézséget leküzdve teljesítette feladatait. Ugyanezen időszak alatt a kiskereskedelmi forgalom a tervet meghaladó mértékben, 29 százalékkal növekedett. A reálbér 9 százalékkal — az előirányzottnál kisebb mértékben —, az egy főre jutó reál- jövedelem mintegy 20 százalékkal — a tervezettnél nagyobb mértékben — nőtt. Ä jö. vedelmezőség, bár nagyon egyenetlenül és a tervezettnél kisebb mértékben, a gazdaság minden ágában javult

Az 1965-ös népgazdasági terv, ha kisebb eltérésekkel is, de egészében teljesül. A múlt évben különösen javult a létszám-gazdálkodás és a termelékenység. Az ipari termelés egész évi növekedésének mintegy 80 százalékát nem új létszámmal, hanem a termelékenység növekedésével értük el. Javult az exporttevékenység is, a fizetési mérleggel kapcsolatos céljainka-t is elértük.

Az ötéves terv értékelésénél figyelembe kell venni, hogy teljesítése közben népünk olyan különleges feladatokat oldott meg, mint a mezőgazdaság szocialista átszervezése, a honvédség korszerű fegyverzettel való ellátása. A termelés eközben jelentősen, az élet- színvonal is számottevően emelkedett. S mindezt nehéz körülmények, egymást követő elemi károk, természeti csapások leküzdése közepette valósítottuk meg.

A gazdasági munka javulását 1965-ben a Központi Bizottság 1964 decemberi határozata indította el. A jövő évi gazdasági munkában folytatnunk kell e határozat következetes végrehajtását. Az 1966. évi terv fő irányszámai — az ipari termelés «1—6 százalékos, a mezőgazdasági termelés 5 százalékos, a külkereskedelmi forgalom 6—8 százalékos növelése — is azt jelzik, hogy nem a puszta számszerű növekedés hajszolása a cél. A gazdasági munka minőségi mutatóinak további javítására, a műszaki f jlesztésre, a munka termelékenységének növelésére, az önköltség csökkentésére és a következetesen érvényesített takarékosságra törekszünk. Az 1966-os terv célja más vonatkozásban, hogy az egy főre jutó reálbért 1,5 százalékkal, az egy főre jutó reáljövedelemet 3,5 százalékkal növelje.

Befejezés előtt áll új ötéves tervünk kidolgozása. A harmadik ötéves terv időszakában tovább fejlődik népgazdaságunk, növekszik a termelés, bővül az áruforgalom, emelkedik a fogyasztás.

KÉRDÉS: Népgazdaságunk fejlődésének üteme most lassúbb, mint korábban volt és mint néhány más szocialista országé. Mi ennek az oka, és várhatunk-e változást e tekintetben a gazdaságirányítási rendszer J» vasolt reformjától?

VÁLASZ: Minden szocialista ország gazdasági fejlődésének megvannak a sajátosságai, eltérő adottságai. Ha az 1953 és 1957 nyara közötti fejlődési rendellenességre, megtorpanásra, sőt visszaesésre gondolunk, akkor mindenki megérti, hogy nálunk különleges hátrányt kellett behozni: már az is jelentékeny eredmény, hogy minden alapvető kérdést megoldottunk, és ismét fel tudtunk zárkózni a gazdasági fejlődés tekintetében is a többi szocialista országhoz.

A valamivel lassúbb fejlődési ütemben — amely üte. mért a világ sok országa még így is irigykedhetne — kifejeződik más is. Nevezetesen az, hogy elértünk egy bizonyos fejlettségi szintet, amelyet már nem haladhatunk túl az eddigi, úgymond «külterjes« gazdálkodással, amelyre az új munkaerő szakadatlan bevonása, az ipari termelés alapjainak megteremtése és a termelés főleg mennyiségi növelése volt a jellemző.

Folytatódik és tavaszra befejeződik a gazdaságirányítási rendszer reformjára vonatkozó program kidolgozása. A reform hatékonyabb eszközt ad ahhoz, hogy megoldhassuk a soron levő feladatokat. De ne feledjük, hogy a legfontosabb ezentúl is a gazdasági munka tartalmi részének javítása, a mennyiség hajszolása helyett a hatékonyság növelése. A jobb gazdaságvezetési módszerek abban is segítenek majd, hogy a gazdasági fejlődés ütemét meggyorsítsuk.

KÉRDÉS: Különböző szer- kesztőségekhez több észrevétel érkezett az 1966-ban bevezetésre kerülő ár- és bérintézkedésekről. A többi között felvetik, hogy az intézkedések oka vajon gazdasági nehézségeinkben keresendő-e, vagy talán megváltozott volna az életszínvonallal kapcsolatos politikánk?

VÁLASZ: A szóban forgó ár- és bérintézkedések közvetlenül érintik az emberek

életkörülményeit, ezért, érthetően a dolgozók legszélesebb

(Folytatás a 2. oldatom}