Somogyi Néplap, 1965. december (22. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-15 / 295. szám
— Az életre L epten-nyomon hangoztatott kívánság, hogy az ifjúságot az éleire kell nevelni. Amikor azonban az életre nevelésről beszélünk, csak nagyon ritkán visszük végig a gondolatot: milyen életre is akarjuk fölkészíteni gyermekeinket? Arra a tegnapi életre-e, amely a konzervatív szülői intelmekben oly gyakran átsüt, vagy a maira, amelyet ismerünk és élünk, avagy a jövőre gondolunk, amelynek körvonalai csak kibontakozóban vannak. Nem gondoljuk végig mindezt, s ebből nagy bonyodalmak, ellentmondások származnak, s végső - ,ron lehetetlenné válik, hogy a nevelési követelményekben következetesek legyünk. És mindezt bonyolítja, hogy nem tudjuk mindig átfogni a teljes életet, hogy annak csupán egy- egy darabjára fordítjuk a figyelmet. így az életre nevelés részfeladatok’-'» szűkül le. Emlékszünk még az ötvenes évek elejére, amikor a politikai nevelés vált el egészségtelenül a egyéb területeitől. A- utóbbi években egy másik, egyébként nagyon fontos területet szakítottunk ki a nevelés egészéből, a munkára nevelést. Az életre nevelés és a munkára nevelés közé gyakran egyenlőség! jelet tettünk. Nem láttuk, vagy nem akartuk meglátni, hogy az utóbbi csak része — igaz, nagyon fontos része — az előbbinek. Kiszakítottuk, fetisizáltuk a munkára nevelést, c '-’-hői következően túlzásokba estünk ez pedig ártott magának á munkára nevelésnek is. Sokan hitték, hogy ha a gyermekeket beviszik az üzemekbe, egy csapásra minden megoldódik, azonnal szocialista felfogásúvá válnak. De a munkásosztály egészéről kialakult helyes képet nem lehet azonosítani személy szerint minden munkással. Hiszen köztük is vannak lógósok, a társadalmi tulajdonnal mit sem törődök, az ifjúsággal foglalkozni nem szeretők. És éppen azok. akik csak brosúrákból ismerték a munkásokat, riadtak meg legelőször, azok hangoztatták: pedagógiai okokból vigyék elkülönített tanműhelyekbe a gyerekeket. A tanműhely mellett szóló érvek mögött természetesen voltak mások, indokoltak is. Hiszen ott valóban rendszeresebb ismereteket kaphatnak a gyerekek, s nem zavarják a termelés folyamatosságát sem. Ki ne emlékeznék azonban azokra az évekre, hogy egyik-másik munkás káromkodik, lóg, vagy éppen nem ügyel kellőképpen a minőségre. S még egyes nevelők »féltették« a viszonylag »steril« körülmények között elért nevelési eredményeket, közben nem gondoltak arra, hogy az iskola elvégzése után úgyis valamilyen munkahelyre kerülnek a gyerekek. Csakhogy akkor mór nem lesznek a hátuk mögött a pedagógusok, akik most valamiféle befolyással mégiscsak lehettek volna rájuk. Kiszakítottuk hát a nevelés egészéből a munkát, s ennek a munkára nevelés is kárát látta, hiszen — miként llku elvtárs fejtegette parlamenti beszédében — a legfontosabb dolog, a pedagógiai cél is háttérbe szorult, s helyébe a praktikus oldal, a szakmai előképzés lépett. S erről nem a munkára nevelés tehet, nem azt kell tévesnek minősíteni, félredobni, hanem azt a szemléletet, amely mindig túlságosán is kiragad valamit, s ezzel elszakít az élettől. Sokszor hangoztatott igazság, hogy az élet gazdag, az élet sokszínű, de a nevelési gyakorlatban ezt nem mindig veszik figyelembe. Egyes pedagógusok gyakran -idealizálják« az életet oly módon, V ___ \ n eveljünk hogy amikor a jóra és a szépre akarják formálni az új nemzedéket, akkor csak a jót és a szépet mutatják be, s közben mellőzik a rosszat, a csúnyát, az elítélendőt. Ezért ők nem is tudják kellően fölkészíteni a fiatalokat a küzdelemre, a jobbért, a szebbért való harcra, pedig ez a küzdelemre való készség vezetheti át a fiatalokat a holnapba. A munkára nevelés elvét természetesen nem adtuk fel, nem is adhattuk fel, hiszen társadalmunk alapja a munka, s ezért azt mindig megkülönböztetett figyelem illeti meg. Nem is az volt a baj, hogy a munkára neveléssel sokat törődtünk — azt ezután is meg kell tennünk —. hanem a:-, hogy a munkát nem az élettel egységben szemléltük, hogy bár tudatunkban ott volt előkelő helyen a munka, a munkára nevelés, de azt nem támogatta eléggé nevelésünk egésze. Csak beszéltünk róla, de nevelési gyakorlatunkban alig vettük figyelembe, hogy a körülöttünk levő élet egésze változik, fejlődik, hogy az életre nevelés nem csupán a munka megszerettetését jelenti, hanem az esztétikai neveléstől a testi nevelésig mindent. Hazánkban nagy-nagy változások mennek végbe napjainkban — az életnek új vonásai születnek, új fegyelem, úi felelősség- érzet, új nemzeti öntudat s új, szocialista jellegű kapcsolatok alakulnak ki az emberek között —. de az ezekből adódó nevelési feladatokat nem elemeztük eléggé, nem törődtünk kellően azzal, hogy ezek a tulajdonságok tudatosan vésődjenek bele ifjúságunkba. Az életre nevelésen persze nem csupán azt értjük, hogy nevelésünkben az élet minden területét, tényezőjét fi gvelembe kell venni — tehát nem csupán »területileg« kell szélesíteni a nevelést —, hanem azzal is törődni kell, hogy ez a nevelés dinamikus a változó élethez igazodó legyen. Sajnos még nem szoktattok kellően hozzá a fiatalokat, hogy meebirkózzanak a változó, fejlődő élettel, nem alakítjuk ki bennük azt a belső rugalmasságot. amelyre olv nagy szükség van a még csupán körvonalaiban mutatkozó jövőért való küzdelemben s a még modernebb holnap lehetőségeinek kihasználásában. A mozgékonyságra és a küzdelemre való készség kialakítása helyett ma még iskoláinkban gyakran olyan jövőt rajzolunk a fiatalok elé, amely mentes a gondoktól és a bajoktól. Félő, hogy az ilyen légkörben nevelkedett gyermekek a holnapért való kemény küzdelem helyett fantáziálásra adják a fejüket. így aztán csalódások érhetik, ez pedig könnyen cirizmushoz vezetheti őket. ngy-nagy szükség van tehát a nevelési elvek állandó és tudatos alakítására, a mai és a jövő élet követelményeinek megfelelően. Nem véletlen, hogy — a nevelési kérdésekről szólva — a parlament legutóbbi ülésén olyan erősen hangsúlyozták, hogy a való élettel ismertessük meg gyermekeinket. Nem, egyáltalán nem jelenti ez azt, hogy a gondokon és a bajokon kell rágódni, még kevésbé azt, hogy eltúlozzuk azokat. De hallgatni sem szabad róluk, ha azt akarjuk, hogy a mai fiatal nemzedék tudatosan és következetesen harcoljon a jobb és szebb holnapért. Az életre csak úgy lehet felkészíteni a fiatalokat, ha a nevelés a való életből indul ki. • T. L. Somogy néplap .úr-:- MSZMP Mrr.vn R'r’'-TTf-A~A ÉS^MCGYjSí TANACS LAPJ A cÁz Litöhió ám.... Dr. Halmos Árpádné kémiatanárt tegnap búcsúztatták kollégái a Bartók Béla úti iskolában. Huszonkilenc évi munka után nyugdíjba megy. A huszonkilenc évből húszat itt tanított. A pedagógushivatás legnagyobb élménye az első és az utolsó óra. Megkérdeztük dr. Halmos Árpádnétól: hol és mikor tartotta első óráját? Hogyan emlékszik vissza rá? V — 1938. november 15-én volt az első órám Vásárosnamény- ben. Természetrajzot tanítottam. Hogy mi volt pontosan az anyagom, arra már nem emlékszem. Arra viszont igen, hogy nagy izgalomban kezdtem hozzá, és amikor vége volt, azt mondta az igazgató- helyettes: »Nagyszerű órát tartott.« Kérdeztem, honnét tudja, hisz nem volt benn. Nem gondoltam arra, hogy az igazgatói iroda az osztályterem mellett van, hallotta minden szavamat. Jó indítás volt ez — biztatás. — Az utolsó óra élménye még egészen közeli. Milyen érzés volt bemenni a tanterembe — az utolsó óráira? — Az utolsó órára fájó és szorongó érzéssel mentem be. Az ammóniumhidroxidot tanítottam, de nagyon nyugtalan voltam, mindig arra gondoltam: utolsó, utoljára.., A gyerekek kérték, ne menjek el, maradjak velük. Nagyon fáj elválni tőlük, és fájdalom, hogy többé nem taníthatok. — Biztosan elképzelte már, hogy mit fog csinálni mint nyugdíjas. — Most már szabad leszek, nem szólít a csengő hangja ... Sokat fogok sétálni a jó levegőn, nézem a tévét, hallgatom a rádiót, és sokat, nagyon sokat fogok olvasni. És azért néha-néha visszajövök az iskolába a kollégákhoz, a tanítványokhoz is. Mert ők adták az én boldogságomat. A búcsúzásról, a válásról csak elérzékenyülten lehet beszélni. Dr. Halmos Árpádné szemében meg-megesillan egy- egy könnycsepp, ő most a hivatástól, a pályától búcsúzik. H. B. Ünnepség a tabi szociális otthonban (Tudósítónktól.) Kedves ünnepséggel köszöntötték vasárnap a tabi szociális otthonban Horváth Viktort kilencvenedik születésnapja alkalmából. Horváth bácsi 1949-től az otthon lakója. Az ünnepeltet az otthon dolgozói nevében Stark András otthonvezető meleg szavakkal köszöntötte, majd egy — kilencven apró gyertyával díszített — nagy tortával lepte meg. Az otthon száz lakója szintén gratulált, és kifejezte jókívánságát. Az ebéd utáni sör és zeneszó mellett táncra is perdültek az otthon lakói és dolgozói. A kilencvenéves ünne pelit is ropta a táncöt. Fűlhető takaró Budaörsön, a Budai Járási Háziipari Szövetkezetben elkészült a fűthető takaró mintapéldánya. A két f lan eil takaró közé bedolgozott, gondosan szigetelt spiráldrótok 40 fokos meleget árasztanak, ebből azonban csak 20 fok jut a takaró alá, másik fele a szobát fűti. A háztartási árammal működő melegítőkéit fokozatkapcsolóval látták el, hogy teljesítményét szabályozhassák. Az áramütés veszélyét ötletes módon szüntették meg. Ha valamelyik huzal eltörik, mindkét oldalon összeszugorodnak a szálak, s a drótvégek között távolság keletkezik. Miután megszakadt az aramkor, természetesen a takaró »fűtése« nem működik A budaörsiek már csak a Szabványügyi Hivatal döntésére várnak, hogy megkezdhessék a fűthető takarók sorozatgyártását. Üzérkedőt ítélt el a bíróság Versi cs Istrvánné szövetkezeti be- dolgozó, budapesti lakos fél év alatt 13-szor járt Csehszlovákiában, és az ott felvásárolt áruk nagy részét itthon üzérkedéssel értékesítette. Ezenkívül személyi igazolványának felhasználásával elősegítette, hogy csehszlovákiai ismerőse a magával hozott árukat eladja, s így meg nem engedett módon nagyobb forintösszeghez jusson. A bíróság Veretes Istvánon ét Öthónapi szabadságvesztésre ítélte, és ötezer forint elkobzást pótló egyen érték megfizetésére kötelezte. (MTI) Népművelők továbbképzése Nagyatádon i (Tudósítónktól.) A Nagyatádi Járási Tanács V. B. művelődésügyi osztálya és a Gábor Andor Művelődési Ház közösen rendezte meg a járás népművelőinek, művészeti csoportvezetőinek szakmai továbbképzését. Gulyás József járási népművelési felügyelő tájékoztatta a jelenlevőket az ellenőrzések tapasztalatairól, az új művelődési terv időarányos teljesítéséről. Elkészült a kulturális vetélkedő szemlekiírása (Tudósítónktól.) , A megyei tanács művelődés- ügyi osztálya, a KISZ Somogy megyei bizottsága, a MÉSZÖV és az SZMT elnöksége elkészítette a műkedvelő-mozgalom új bemutatórendszerét, melyet kulturális vetélkedő címen ismernek meg megyénk fiataljai. Az új rendszer különös gondot fordít a belső nevelőmunkára. Sok csoportvezető a bemutatott művet csak alkalomnak használja fel a közönséggel való találkozásra. Ez öncélú játék, a jövőben össze kell kapcsolni a játékot a tanulással. Az új bemutatórendszernek célkitűzése az is, hogy a helyi és a körzeti bemutatók legyenek alkalmasak a szocialista eszmeiségük haladó művészeti alkotások széles körű propagálására. Mutassák be a csoportok a szomszéd népek életét, történetét, a magyar nemzettel összefonódó sorsát művészetük szépségével. A szemlekiírás részletesen foglalkozik a műkedvelés korszerűségével, a tartalmi és formai követelményekkel. A kulturális vetélkedőt három fordulóban bonyolítják le. Az elsőt az 1965—66-os, a másodikat az 1966—67-es, a harmadikat az 1967—68-as népművelési évben. Négy-négy járás és a kaposvári üzemek, intézmények művészeti együttesei vetélkednek egymással. A járási vetélkedőkön kitűnt csoportok megyei bemutatókon vesznek részt. A megyei bemutatókat Csurgón, Balaton- bogláron és Kaposváron bonyolítják le. A KlSZ-alapszer- vezetek és művelődési otthonok már most hozzálátnak a felkészüléshez. Elmondta, hogy a felnőttoktatással elégedett a járási tanács. Az ismeretterjesztésben kiváltképp elismerésre méltó munkát végeztek Bolháson, Nagy korpádon, Szabáson, Csököly- ben és Nagyatádon. El kell viszont marasztalni Taranyt és Görgeteget. Sajnos, a művészeti munka még nem minden községben indult meg. A felügyelő véleménye szerint ezen a téren némi kényelem és közömbösség tapasztalható. Ezt rövid időn belül meg kell szüntetni. A felügyelő ezután a megyei kulturális szemle lebonyolításával kapcsolatos teendőket ismertette. Dorcsi Sándor, a járási mű velődési ház igazgatója műsor- válaszrtási tanácsokat adott a csoportok vezetőinek, majd szakágankénti továbbképzésre került sor. A színjátszó csoportok és irodalmi színpadok vezetői részére Csákabonyi Balázs, a megyei művelődésügyi osztály főelőadója tartott előadást A műkedvelő művészeti mozgalom népművelési funkciói címmel. A klubvezetőkkel Végh Árpád szakreferens foglalkozott, és bemutatták nekik a nagyatádi Ady Endre ifjúsági klub Ady-műsorát. A népi tánccsoportok új táncokat és táncleírást tanultak. A kórusvezetőkkel Gulyás József, a bábosokkal pedig Fekete Anna szakreferens tartott foglalkozást. SOteOK Amerikai bolondságok Régi filmek új felhasználási lehetősége: ha az atom-tengeralattjárók túl sokáig maradnak a víz alatt, a legénység idegzetének »megnyugtatása« céljából minél régibb és a lehetőségekhez képest minél rosszabb filmeket vetítenek, hogy a mérge- lődéssel fölélénkítsék az apatikussá váió tengerészeket. * * * A New York-i táncolok új őrülete a »sgueeze«. A partnerek egymáshoz szorítják az arcukat, míg testük távol marad, mint az 1900-as tangónál. m * * Az egyik Los Angeles-i golfklub vezetői elunták, hogy a lusta klubtagok kis villanj . n ülve űzték a /tás nemes sportját .........oiitúl csak az g olfozhat ülve, aki orvosi bizonyítványt hoz. * * * A férfiak széditésének új módja: a rövid szoknyát hordó leányok és fiatalasszonyok halvány rózsaszínre »rúzsozzák« — a térdüket! Történelem Az ember azért jött le a fáról, mert odaállított a város rendészeti embere: — Nyolc napon belül köteles lejönni, ezt a fát is ki fogjuk vágni! * * * Az átmenet a bronzkorszakból a vaskorszakba nyilván akkor történt, amikor a bronzüzletekben átmenetileg elfogyott a bronz. * * * Az etruszkok és a szabiitok egy időben éltek, ma mégis sokkal többet tudunk a régi, elhamvadt szabin nőkről, mint a halhatatlan etruszk művészetről. Szilánkok Az óvatos ember: mérlegel — a gyáva: hallgat * * • Szák testben is elfér a tág lelkiismeret. • * * A pedáns törtető könyökvédőt használ. * * * A tehetségtelenség csak hatalommal párosulva veszélyes. » * * Elemi csapás az, amely az ember közreműködése nélkül pusztít. » * * Von ember, aki a köz- becsülés kedvéért lemond az önbecsülésről. ... Undok embernek nem szabad meghíznia, mert akkor több lesz belőle. Csodálkozás Két fiatal lány beszélget: — Hallottad? Éva feleségül ment Fülöphöz. — Fülöphöz? Te jó isten! Pedig már a menyasszonya volt! Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor ti. 2. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kanosvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16 Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzőnk meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és postiskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 12 Ft. Index: 25067 • Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár* Latinka Sándor utca 6.
