Somogyi Néplap, 1965. december (22. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-02 / 284. szám
Csütörtök, 1965. december 2. 3 ROM f VI NÉPtJir A községfejlesztési munkát vizsgálták a népi ellenőrök a siófoki járásban (Tudósítónktól.) A Siófoki Járási Népi Ellenőrzési Bizottság öt községben megvizsgálta a községfejlesztési munkát. Megállapították, hogy a községfejlesztési tervek a lakosság igényeinek figyelembevételével készültek. Siófokon a társadalmi munka értéke meghaladja a 300 000 forintot a több mint hárommillió forintos községfejlesztési programban. Elsősorban utakat, járdákat építettek. újítottak fel, s a vízvezeték-hálózatot bővítették. E munkák legnagyobb részét a tanács tizenöt tagú saját re- zsis brigádja végzi. Anyagellátásuk azonban akadozik. Sok hibát, állapítottak meg az anyagok kezelésében, elszámolásában is. Gyakran a munkahelyen megmaradt téglát, meszel, béléstesteket nem szállítják vissza a raktárba, és nem gondoskodnak a megfelelő nyilvántartásról. A népi ellenőrök megállapították azt is, hogy a nagyarányú községfej lesztésd munkának nincsen meg minden személyi és tárgyi föltétele. Ságváron a 350 000 forintos bevételi tervet túlteljesítették. A terv összeállításakor figyelembe vették a termelő- szövetkezet elgondolásait is. Balatonföldváron terven felül az Arany János utcában mintegy 400 méter járdát építettek az idén jelentős társadalmi munkával. Kerekiben a községi tanács bevételeinek összege a saját anyaggal és a társadalmi munkával együttesen 87 000 forint. Terven felül gázcseretelepet létesítettek, az itt végzett társadalmi munka értéke mintegy háromezer forint. Nagycsepelyen az utak és a hidak felújítása melleit új járdákat is építettek. A járási NEB az érdekelt tanácsok vezetőivel megtárgyalta a megállapításokat, és javasolta, hogy különösen Siófokon a műszaki, a pénzügyi, a számviteli munka javítására tegyenek határozott intézkedéseket. Ahol sokan olvasnak: Nagyatád (Tudósítónktól.) Egész évben sok látogatója van a nagyatádi járási könyvtárnak. Ezerkétszáz olvasóra számítottak ebben az évben, december 1-ig azonban már ezerkétszázharmincan iratkoztak be. Naponta a mintegy hatvan olvasó 180—200 kötet könyvet kölcsönöz. — A beiratkozottak hatvanöt százaléka felnőtt — mondja Horváth Istvánné könyvtáros. — Szépirodalmat olvasnak legtöbben, de keresettek az ismeretterjesztő művek is. Könyvtárközi kölcsönző szolgálatunkat főként az egyetemek, főiskolák levelező tagozatain tanuló felnőttek veszik igénybe. Ami nálunk nem található meg, azt meghozatjuk nagyobb könyvtárakból — elsősorban Kaposvárról —, de sok könyvet kapunk Pestről, Szegedről és Debrecenből is. Fodor Gyuláné kölcsönzőnek mindig sok a tennivalója. A 11 600 kötetes könyvtár mellett még mintegy 2000 diafilmünk is van — mondja. A filmeket a gyerekek kölcsönzik előszeretettel, de több ismeretterjesztő előadó is kér belőlük. A járási könyvtárnak Kiva- dáron, Bodvicán és Henészen van fiókkönyvtára. Ezekben négyszáz olvasót tartanak nyilván, java részük tsz-tag. A járási könyvtár most ízléses, nyomtatott lapokat küld szét olvasóinak arra kérve őket, hogy továbbra is látogassák a könyvtárt, s tagságiikat az új évben — lehetőleg már januárban — újítsák meg. Mit tartalmaz a Béke és Szocializmus új száma? A folyóirat bevezető cikkét A. Ferrari (Argentína) és M. Fortuny (Guatemala) írta Az amerikai imperializmus hadat üzen a latin-amerikai népeknek címmel. A cikk azzal az önkényes határozattal foglalkozik, amelyet ez év szeptemberében fogadott el az Egyesült Államok törvényhozása, feljogosítva az amerikai imperializmust arra, hogy fegyveresen beavatkozzék a latinamerikai országok belügyeibe, ha azok független és haladó politikát próbálnak folytatni. Viktor Grisin, a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának elnöke A gazdálkodás iskolája a dolgozók számára című cikkében ismerteti azokat a rendkívül fontos és szerteágazó feladatokat, melyek a gazdasági tervezés és irányítás rendszerének tökéletesítése kapcsán a szovjet szakszervezetekre várnak. Közli a lap N. Popov bolgár közgazdásznak A gazdasági törvények objektív jellege a szocializmusban és e törvények kölcsönhatása című tanulmányát. A folyóirat Nyugat-Európa: a modern kapitalizmus tendenciái címszó alatt öt neves marxista szerző tollából közöl időszerű és fontos cikkeket. M. Dobb angol közgazdász vázolja az európai kapitalizmus néhány mai vonását. F. Nico- lon francia közgazdász megvilágítja a nyugat-európai in. tegráció dinamikáját és ellentmondásait. E. Peggio, az Olasz KP Központi Bizottságának tagja ismerteti a gazdasági élet nemzetközivé válásának objektív tendenciáját, és kiír.1 ■' és ■' mokrr : c dadatu . a nonopo’' z ? ívben biztosítsák a nemzetközi gazdasági integráció anti- monopolista jellegét. J. P. De- lilez francia közgazdász ösz- szefoglalja az államkapitalizmus jellemző vonásait és ellentmondásait. L. Urban csehszlovák közgazdász áttekintést ad a kapitalizmus gazdasági szerkezetében a háború utáni időszakban bekövetkezett változásokról. Az Időszerű kérdések fóru- ma-rovat közli O. Millas (Chile) cikkét A kereszténydemokrácia reformizmusa — a chilei kísérlet címmel. A nemzeti felszabadító mozgalom mai problémái címszó alatt a folyóirat ismerteti a marokkói agrárkérdés megoldásának útjait. Ugyanitt kapott helyet J- Maravilla Az imperialistaellenes mozgalom fellendülése a Fülöp.szigeteken című írása. A lap sokoldalú tájékoztatást ad több testvérpárt életéről. Továbbá Veletek vagyunk, vietnami testvéreink címszó alatt számos közleményt idéz a nemzetközi sajtóból. Ezek az írások arról a segítségről szólnak, melyet a szocialista országok nyújtanak a harcoló vietnami népnek. A lap gazdag tartalmából kiemeljük még A tőkés gazdaság helyzete a 60-as évek küszöbén című értékes összefoglalót, valamint A munkás- osztály helyzete Nyugat-Né- metországban című tanuk mányt. Carhaix francia kisvárosban él egy Garin nevű pedagógus házaspár. akik gyűjtik az irodalmi Nobel-díjasok műveinek első francia kiadását A kiadóvállalattól az idén díjat is nyertek: utazást Stockholmba, ahol találkoztak az idei Nobel-díjas szovjet íróval, Mihail Solohow«O. Kiállítás nyílik Marcaliban (Tudósítónktól.) Hazánk felszabadulásának jubeliumi évében Marcaliban a járás mezőgazdaságának fejlődését dokumentáló kiállítást szerveznek. A kiállítás december 5-én nyílik, és egy hétig tekinthető meg a járási művelődési otthonban. A kiállítás képekben és számokban egyaránt tükrözi a mezőgazdaság eredményeit. Szem lélteti a növényvédő és a gyomirtó szereket, a műtrágya- féleségeket. A látogatóknak a szakemberek megmagyarázzák a növényvédő szerek használatának tudnivalóit, az érdeklődőknek írásos anyagot adnak át, hogy ezzel is elősegítsék kivált a háztáji gyümölcsösök szakszerű védelmét. Egy másik részen növényfajta-bemutató ismerteti az általánosan elterjedt és termesztésben levő növényeket, főképpen a burgonyát. Arról is számot ad a bemutató, hogy a járás közös gazdaságai kiállításokon milyen állattenyésztési és növénytermesztési díjakat szereztek. i Miről, meddig1 VITATKOZÓ ORSZÁG LETETÜNK. Jó szokásunkká vált, hogy dolgainkat megbeszéljük; közéletünk élénk fórumaivá váltak a különféle tanácskozó-, és előadótermek, ahol élénk eszmecserékben tisztázódnak, világosodnak a vélemények. Hovatovább olyannyira fejlődtünk, hogy a vita már-már önmaga paródiája; humoristák tollára kívánkozik, ami nem is ritkán megesik; vitatkozunk a vitáról, megbeszéljük, hogy mit beszéljünk meg, hogy végül is a szóban forgó tárgyalás majd újabb vitához szolgáljon később alapul... Ám most nem a fonákságok kicsúfolása a cél. Nem ez, hanem a téma érdemi, lényegi része, amelyről gyakran hallunk, gyakran tudomást szerzünk. S erre a bizonyos lényegre föl kell figyelni, mert benne — túl a vita, a vitatkozás egyszerű helyeslésén vagy tagadásán — egész közéletünk demokratizálásának egyik sarokpontja van. A kérdés, amely mintegy Jlíoii^kn néni Mágenheim Mihályné, más néven Mariska néni — így ismeri a környék apraja-nagyja. ö is ismer mindenkit és majdnem minden könyvet. Mert ismernie kell a könyvet ahhoz, hogy eladja. — Próbáltam úgy eladná könyvet, hogy nem olvastam. Nem ment. Ezért naponta toét-három órát olvasok este. Éjféltájt szól rám a férjem, hogy még mindig ég a villany! Délelőtt a házi munka, délután tanítok, és délelőtt-délután meg este a könyvterjesztés. Sok emberrel beszélek, és már öt perc után tudom, hogy milyen könyvre van szüksége. Meg keli találni az érdeklődési köret, meg kell ismerni az embereket. Állandó vevőimről följegyzéseket is vezetek. Kinek milyen könyv kell, mire vágyik, tudjam, mit rendeljek meg. Fiam nevet rajtam, büSaját könyvgyűjteménye előtt. Huszonegyet szereztem. Legközelebb már így kértek meg: »Mariska néni, segítsen nekünk!« Jó, tízet vállalok. »-Mi ötvenet szántunk magának« Ez is sikerült. Azóta már szerződésem van a könyvterjesztővel, és rendszeresen csinálom. burokként fogja magában ezt a nagyfontosságú tartalmat, így szól: miről vitatkozzunk? S már elöljáróban, hogy félreértés ne essék, hadd jegyezzük meg: nem témákat kívánunk felsorolni, nem újabb ötletek után kutatunk, hogy tovább bővüljön eddigi vitaanyagkincsünk amúgy sem szűk választéka. Nem, nem erről van szó. Nem erről, hisz a valóban érdemi vitához alapot adni nem lehet, s nem is kell, azt az adott pillanat társadalmi igénye mindig meghatározza. A miről vitázzunk kérdésföltevés abban a vonatkozásban, ahogy most állítjuk föl tételünk gyanánt, valójában nem más, mint a szocialista demokratizmus helyes értelmezési módjainak egyike. IDŐSZERŰ-E MOST e témáról beszélni? Feltétlenül az; itt a tél, ilyenkor kezdődnek a különféle politikai tanfolyamok, elevenebbé válik az élet városon-falun egyaránt a társadalmi szervezetekben, a klubokban. A felfrissülő, aktívabb politizálókedv, a soksok szervezett vagy spontán vita megköveteli, hogy beszéljünk erről is: miről vitázzunk? Ma ennek meghatározásában két, egymással homlok- egyenest ellenkező nézet a leggyakoribb. Az egyik szerint az érdemi vitát a nagy- közönség — értsd alatta: a sokmilliónyi választópolgár — nélkül, szűk körben kell lefolytatni. E szűkítő nézettel szemben ott áll a másik: mindenről, mindenkivel, mindenkor vitatkozni, mindent a leg- nyilvánosabb fórumon tárgyalni, beszélni, beszélni, beszélni, mert — mondják e módszer hívei — nálunk belső ügy nincs. Nem titkoljuk: mint általában semmiben, ebben sem fogadhatjuk el mértékadónak a végleteket, mert az ilyen vagy — vagy szemlélet mindig túlzottan egyszerűsít, s könnyen elszakad az élet sokszor fölöttébb bonyolult valóságától. De ebben már csak azért sem helyeselhetjük a végleteket, mert — a maguk oldaláról külön-külön — nem csekély veszélyt rejtegetnek. A SZŰKÍTŐ NÉZET veszélye nem kevesebb, mint az. hogy korlátozza az állam.pol- gá.rok beleszólását a közügyekbe, lebecsüli a közvélemény segítő erejét, s megfosztja az ügyek . hivatott intézőit a legértékesebbtől: a cselekvő támogatástól. Vajon mit várhat választóitól a tanácstag, ha beszámolóján csupán döntéseket ismertet? S vajon a választó magáénak érczheti-e községe, körzete minden gondját-baját. ha eleve úgy véli, hogy szavára, tanácsára nincs szükség, a döntés tőle teljesen független? Való igaz, egy választott s az ügyekben döntő szavú testületnek — példának okáért egy község tanácsának — vannak bizonyos, csak a tanács vagy a végrfehajtó bizottság elé tartozó dolgai. Tény az — mondjuk —, hogy nem lehet (meit minek is Volna?) nyilvános vita tárgya: kit alkalmazzon a pénzügyi előadói állásra a vég. rehajtó bizottság. De a leghelyesebb döntés végett arról már feltétlenül meg kell hallgatni a közösség véleményét, hogy a rendelkezésre álló községfejlesztési alapból mit valósítsanak meg a leghamarabb, hogy a társadalmi munkával hogyan gazdálkodhat valóban ésszerű módon a tanács. Azt természetesen nem kérdezheti meg a pedagógus a szülőkKönyvterjesztő kőrútjára indul. rokratának nevez. De mindez érthetővé válik, ha megmondom, hogy január óta hetvenhatezer forint ára könyvet adtaim el. Hogyan lettem könyv- terjesztő? Férjem szerint azért, mert szeretek beszélni. Ez is igaz, de a valódi ok az volt, hogy amikor férjem nyugdíjba ment, nem tudtam könyvsorozatokat venni. Egyszer a könyvesboltban fájó szívvel nézegettem az Universum kiadását. Azt mondták, ha szerzek tíz előfizetőt, ón is megkapom. Élvezettel beszél munkájáról. — Nem lehet boldog az az ember, aki nem szereti a munkáját — jegyzi meg. — Tanítani is szeretek. — Földrajzi népgyűjtő is vagyok, első rendszerező munkámat most fejezem be. Ezután Barcs következik. — Kedves emlékek? Többször előfordult, hogy egy-egy fiatalember a névnapi köszöntő előtt hozzám szaladt:. »Mariska néni, ajánljon nekem egy jó könyvet ajándékba!« B. L tői. milyen módon tanítsa az ábécét vagy a nyelvtant, de azt, hogy a gyermek egységes neveléséért együtt dolgozzon család és iskola, feltétlenül kérheti — mert hogy milyenné válik az új nemzedék, az nem »belső ügy«. Nem szabad semmiféle közügyben elfelejteni: akihez az ügyek intézője fordul — az állampolgárhoz —. laikus lehet szakmai megítélés szerint, de feltétlenül hozzáértő, ha mint szűkebb pátriája, környezte ismerőjétől kémek véleményt. S ha így veszik, ha így cserélnek véleményt vele: megnő közérdeklődése, maga is cselekvő részese lesz foiitos közdOlgáinknak, egyre kevesebb »laikus« vonással s mind több, szélesedő látókörön alapuló felelősséggel. S a másik, a »mindent megvitatni« nézett? Legalább olyan hibás, mint az előző, a kirekesztő. Mert míg az megfosztja bázisától, az aktív közreműködők sokaságától a választott testületet, emez valósággal tétlenségre kárhoztat, s bénítja a cselekvést. Nemegyszer emeltünk szót az elbur- jánzó értekezletesdi ellen. Nemcsak azért, mert értékes napokat, órákat rabol el, hanem azért is, mert mint módszer alkalmas a felelősséggel járó döntés halogatására, az állásfoglalás elkerülésére, a tisztséggel járó, kötelező terhek áthárítására. Végső fokon ez a szemléletmód is egy idő múltán feltétlenül a közügyekből való kirekesztéshez vezet Mert vajon kinek marad meg a vitatkozókedve, ha látja, hogy ugyan meghallgatták, de érdemben utána nem történik semmi? VONZÓ, LELKESÍTŐ VONÁSA ma közéletünknek, hogy megszűnt a fölösleges titokzatosság, hogy az állam mind több örömét, gondját ügyét meg kívánja osztani polgáraival, akiket szolgálnia kell. Lezártuk az ellenőrzött vélemények, az előre megbeszélt és megfogalmazott »viták« korát társadalmunk nagyra értékeli a belülről induló, őszinte bírálatot a segítő ellenvetést, a jó tanácsot. Soha any- nyira, mint ma, nem bátorította senki hazánkban a vitát. De: az alkotó vitát, amely mentes a túlzásoktól, amely épít a köz javára, ho sokféle véleményből kialakuljon valami közös, végleges álláspont. S ha ez megvan, ha jó, akkor már nincs szükség a szavakra. Akkor már tenni, cselekedni kell. Mert minden vita annyit ér, amennyi hasznos tett születik majd belőle. L L. Naponta másfél ezer karácsonyfa A Kelet-bükki Állami Erdőgazdaság bükki, szendrői, csereháti erdőségeiben megkezdték a karácsonyfák kivágását. Az idén 2« 000 karácsonyfát adnak át a kereskedelemnek. Naponta mintegy másfél ezer karácsonyfát vágnak ki, s szállítanak el a bükki erdőkből.
