Somogyi Néplap, 1965. december (22. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-12 / 293. szám
SOMOGYI NÉPLAP 8 Vasárnap, 1965. december 18. Palotai Boris: ZÖLD Menj férjhez — ajánlom Bánatos félmondatokat rezeg- < h°£y kirándulni mész. Ez a Anyának, mert egyre gyakrab- tét, kesergő indulatszavakat, ban emlegeti a nők egyenjogú- Persze, nem hagyom szó ságát. Az ő értelmező szótárá- nélkül. Olyanok csúsznak ki ban az egyenjogúság meglehe- belőlem, mint az a nővérdolog, lösen önkényes magyarázatot Ha egy mákszemnyi eszem kap. önkényeset, de legalább lenne, szépen kivárnám, őszintét. Csakhogy a »beterve— Hétkor van a találkozó, át a fejemen. Kinyitom a — Most fundáltam ki a kirán- szám. becsukom Tátogok, dulást. Hirtelenében úgy meg- mint hal a szatyorban. Végül kívántam az erdőt. Bármilyen azt mondom: — És ne tégy úgy, erdő lehet, félkopasz, satnya, mintha társadalmi munkában csak fák legyenek benne, vállalnád a szerelmet. — Egyszerűen bejelented, Mindén erejét összeszedve ölti fel elgyötört arcát. — Nemcsak gonosz vagy . .. hazug is. Életem legnagyobb kudarca ... Ilyen egy hazug ... A lelkem tettem ki .. . legszebb éveimet áldoztam fel... kár mondja cl is hi" iviőia a SiCi lai idwiuő. a IC' III; — n>.nutü Avi UC3. niA/.cii —- ív ’ lefon berregésére felpattan, el- a fülem hallatára beszélte meg rólam. zeit" nő ragaszkodik a blablá- hoz. S szí. Gyorsan félbeszakítom. — Merényihez nem adnálak. Bicikliző típus. Felül hajol, alul tapos. Ha Radies elvenne ... — Eszem ágában sincs férjhez menni. Radics . . . mért éppen ő? — Ügy látszik, tárgyalóképes. E héten már háromszor tárgyaltál vele — éjjel kettőig. — Hát ez... ez... — Anya a homlokát masszírozza, jelezve, hogy kezdődik a fejgörcs, amely mindig akkor kezdődik, ha nem tud azonnal visszavágni. — Ezt a pimaszságot! — Nem szemrehányásképpen mondtam... Sőt. Hisz még fiatal vagy! — Nevetni fogsz — mondja fagyosan. — Tényleg tárgyaltunk. Olyan problémái vannak... Ismered te Radicsot? — Téged ismerlek! — Megfogom a vállát. — Mért nem vagy őszinte? Mindig egy őszinte anyára spóroltam. — Mit akarsz tőlem?! Mért gyötörsz! Nincs elég gondom, bajom? — Lesepri a k<*zem, szájába dob egy pirulát, víz nélkül lenyeli. — Menekülök hazulról. A fejét borogatja, ez hozzátartozik a szertartáshoz. A telegújabb. És ha nem engedlek el? — örülsz, hogy megszabadulsz tőlem. Erre felelnie kéne. De sokat- minden szóért! »Gyakorló sze- mondóan hallgat. relmes**! Ez azt jelenti.. . csak — Vagy akarsz velünk jön- nem jelenti azt, hogy... ni? — Behúzó kérdés. Hiszen — Most rólad van szó, nem (Stotz Mihály rajza) Programod van. Állandó fejejy hogy erőtlen őszi légy, az előbb: »Tizenegykor a Mar- — A lelkem tettem ki, hogy jelleggel. mi»pilcöniöv-^hhnlf-#*n hallrvzik esitown ffpf.pn ■*< ~faragjak belő, megkönnyebbülten hallózik, gitszigeten.«- Azért csinálok programot é]énken cseveg, a vizesboroga- Rágyújt, mélyeket szippant, semmi kedvem hozzá ^ , tást szórakozottan panyókára Ez a nyögés enyhébb változásiért nem biram a komiszságo- csapja a fején. Rólam csak ak- ta. — Egy időre elegem van ded. Egyszerűen nem! kor vesz tudomást, amikor belőled. — En meg nem bírom, hogy megkérdezem: bemártsam a — Csak ezért nem jössz? mindent kicsavarsz. Magadat zsebkendőt? Sürgősen hangot — Neked ez nem elég? is. Elsősorban magadat. Meg- befejezi a beszélgetést, — Nem. vadulok^ tőle! _ összekunkorodik a karosszék- magam alatt a széket, lovagló Ezt jól eltoltam. Azzal lép- peT1 jja nem lennék idebent, ülésben ülök rá, felsőtestem- tem be hozzá, hogy megmon- úgy járkálna a szobában, mel a szék karfájára dűlve. — dóm neki, ne titkolódzzon, né mintha férfiak nevetésén lép- Olyan nehéz igazat mondani? idegeskedjen, én belátom ... deine. — Ne kezd elölről, igenis... beszéljük meg... Ezt a telefonhívást várhat- — A Margitszigetre mégy. mert ne lehetne megbeszélni... Egészen fellelkesült tőle. Sértődötten eregeti a füstöt, egyszóval... ha van valaki- — Holnap vasárnap — mon- — Levegőzni megyek. je ... azt se bánom, ha hem- ^om neki. — Ne tégy úgy, mintha csak után? El akar pusztítani! zetiszínű szalag nélkül adja Nyög, valamit, csak úgy tisz- egészségi okokból... Anya kitöréseit éppúgy össze magát vele. Le van só- tesiségbői, a szenvedést nem — Befejezted? megszoktam, mint a hallgatáhajtva a dokument! lehet azonnal abbahagyni. De — Süt a nap... De a legsű- sát. Nála beszédesebben senki így... szépen, tapintaton a szeme meghazudtolja. rűbb ködben, a legrondább sem tud hallgatni. Egész hésan... — Kirándulni megyek — csatákban is jó szerelmesnek ten hallgat. Én meg egész héS egyszer csak szemben ál- mondom támadón. lenni. Egy gyakorló szerelmes ten ordítozom. Mindegyikünk lünk, egymással. Belül valahol — Szedd le az asztalt! Majd mondja ezt. — »Miért nem a maga módján közeledik, ^gy lökést kapok s minden holnap beszélünk róla, vagy bizalmas hozzám?»* húz azért nem találkozunk, másképp jön ki, mint ahogy akartam. Még a hangom is más. Mintha átdöfné a szavakat. — Most már értem, hogy Apa sohasem kérdezősködik utánad. — Abba kéne hagyni. Már szúr a szemem. — Apa gyomra nem veszi be a linksé- geket. Tudom, ma másképp hívják. — Szétszedem a hamutartóban a csikkeket, dohányszálak ragádnak a körmöm alá. — Nekem a karrierizmus is linkség. S az, hogy másnak próbálsz látszani, mint ami vágj*, tiszta becsapás! Felhördül, én válaszolok, azt is szemére vetem, amiről nem is tudtam, hogy fájt. A veszekedéstől összesűrűsödött levegőt késsel lehetne vágni. »Ha nővérem lenne, annak a ruhájában járratnál!** Ez meg mi?! Behozok egy pohár vizet, a számhoz emelem, elfelejtek inni. Bár lenne egy nővérem! ■ Elkínzott arccal nyomogatja a tarkóját. Karkötőjén meg- csörren a sok bigyó. — A sír ba viszel! Csak már ott len nék! Ha rajtam múlna... Mit gondolsz, te szerencsétlen, mi lesz- veled, ha én kidűlök? Mert kidűlök. Érzem, megint 'felment a vérnyomásom. ’ — Semmi bajod! Friss vagy, stramm vagy. E percben jobb szeretnél nyúzottnak látszani, meggyötörtnek. Bágyadtan legyint. Már ráharap a jelzőimre, hogy, friss és stramm, s magában hozzáteszi: senki sem hinné, hogy ekkora lánya van. Cifrázza, mint cigány a magyar nótát. * Részlet a szerző készülő saati- regényéből. SZERKESZTŐI ÜZENETEK B. Péter (Bp.) Beküldött Szerelmesek című írása zsenge. Ezt a témát már sokszor megírták, óm attól, ha tudna benne újat adni, egyénit mondani, még használható lehetne. Két-három — és nem nyolc! — gépelt oldalon. A novellaíráshoz nagyobb rutin, élettapasztalat, szerkesztőkészsép. szükséges. Próbálkozzék rövidebb lélegzetű, színes írásokkal fejleszteni, formálni önmagában ezt a készséget. B. Ferenc (Üj várfalva): Kérésére nagyon őszintén megmondjuk: nem érdemes írással foglalkoznia. H. Árpád (Kaposvár): Magány című, betű- és ragrímektől hemzsegő írásának záró gondolatában azt kérdezi, hogy »A zaj és a lárma megtöri a csendet / És hogyan teremtsek a lelkemben rendet? / Nem tudom.** Sajnos, mi sem.. . Tanácstalanok vagyunk. A »sűrű sötét sövény** meg a _ »rózsaszínű fény**, a »megtévesztett Ámor-** és a »reménykeltő mámor« közepette tényleg nehéz rendet csinálni. P. József (Pécs): A falu szája című hosszabb írása másodpéldány Ez olyan érzést kelt bennünk, hogy a többi másodpéldányt is több szerkesztőségnek elküldte már. Ilyen okból ezt az írását nem méltathatjuk figyelemre. A. István (Kecskemét): Ragaszkodás című humo- reszkíordítása kedves történet Kár, hogy Ön in ragaszkodott az eredeti nyelv sajátosságaihoz, és valóban német alapossággal fordította le magyarra ezt a kis történetet A magyar humor sokkal gördülékenyebb, egyszerűbb és lényegesen tömörebb stílust követel. K. K. László (Csurgó): »Minek nevezzelek, nem tudom ...« — írja a kezdő és befejező sorban. Mi megmondjuk: plágiumnak, ha a versre értjük ezt a kérdését. Ilyet nem szabad csinálni még viccből sem. Hát még komolyan . ..! K. Péter (Csokonyavison- ta): Fordítást ritkán közlünk. Arra azonban még nem volt példa, hogy látatlan kéziratról eldöntöttük volna: közölhető-e vagy sem. T. Márta (Karád): Két írásával kapcsolatban szó szerint ezt kéri tőlünk: „Tisztelt »Szerkesztőség»! Ha verseim elég »érettek« arra, hogy lapukba megjelenjen, boldog volná/c azt ott olvasni! Mindenesetre az irodalmi rovat vezetőjének kritikáját bátorkodom kérni.” Kritikát nincs mire mondanunk. Csak egy jó tanácsot adnánk: forgassa gyakrabban a helyesírási szótárt, és írjon sokat, de lehetőleg ne verseket. Sz. Mária (Balatonszemes): Még egy Magány .. Beküldött írása nem vers. nincs irodalmi értéke: sorai közt a tehetség szikráját sem véljük fölfedezni. Nem biztatjuk versírásra. Ami pedig a Dorothy Parker: (f-cket e ,i szőke hajú nő, aki- —-J-i- nek rózsaszín bár- t- sonypipacsok díszelegtek a műkontya körül, furcsa, kissé oldalozó és szökellő járással vágott át a zsúfolt termen, és megragadta a háziasszony karját. — Megvagy! — szólt. — Most aztán nem szabadulsz. — No, nézzék csak! — lepődött meg a háziasszony. Szeretnélek megkérni egy nagyon nagy szívességre. Megtenned? S mi lenne az? — kérdezte a háziasszony. — Ismertess meg Walter Williamsszel. Hidd el, egyszerűen bolondulok azért az emberért. S amikor énekel! Amikor azokat a spirituálékat énekli! Mondtam is a férjemnek: »Burton, szerencséd, hogy Walter Williams színes bőrű, különben méltán féltékeny lehetnél.« Nagyon boldog lennék, mutass be neki! — Természetesen — szólt a háziasszony. — Azt hittem, már ismered. Az estélyt egyébként az ö tiszteletére rendeztük. — De hiszen ez nagyszerű — mondta a vendég. — Igazán nem látom be, mi rossz van abban, hogy az ember összejár a színes bőrűekkel. Nekem semmiféle mellékgondolatom nincs róluk. Egy szi-krányi sem. Burton — ő persze más. De hát tudod, ő Virginiából jött, s ezek a déliek egészen mások. — Eljött veled? — Ó nem. Ma szalmaözvegy vagyok. Ah, Burton...! Bele fog halni, ha elmesélem neki, hogy találkoztam Walter Williamsszel. Állandóan veszekszünk a négerkérdésen. Olyanokat mondok neki, hogy »ne légy már ostoba!«. De meg kell hagyni, hogy Burton még mindig sokkal szélesebb látókörű, mint a déliek általában. Tulajdonképpen szereti is a színes bérűeket. Mindig azt mondja: neiki nem. is kellene fehér szolga a házban. Tudod, volt mellette egy néger dajka, azt egyszerűen imádja. Képzeld, ahányszor hazajön, kimegy hozzá a konyhába. Nincs különösebb kifogása a színes bőrűek ellen, csak éppen azt mondja: nem lenne hajlandó egy asztalhoz ülni velük egymillió dollárért sem. Én meg ilyenkor azt válaszolom, hogy beteggé teszed az embert a fecsegéseddel, Burton. Borzasztó vagyok hozzá, ugye? — Nem — nyugtatta meg a háziasszony. — Egyáltalán nem. — De hát én másmilyen vagyok. Bennem a legkisebb előítélet sincsen a színesek iránt. Olyanok, mint a gyerekek: ugyanolyan könnyelműek, és folyton énekelnek, nevetnek, meg minden. Hát nem a legvidámabb teremtmények a föl dön? Komolyan mondom, nekem is nevetnem kell, ha csak rájuk nézek. — Igen — szólt a háziasz- szony. — Valóban. — Ez a Walter Williams pedig, ez aztán igazi művész. Nem érdekel, hogy milyen a művész bőrszíne. Az a magán- véleményem, hogy ha valaki művész, akkor senkinek sem kellene előítélettel viseltetnie iránta. Nem is értem, némely emberek hogy lehetnek olyan szűklátókörűek. Walter Williamsszel találkozni megtiszteltetés. Az Űr őt is épp olyannak teremtette, mint minket, nem igaz? — Természetesen — felelte a háziasszony. — Pontosan. — A magam részéről nagyon éreztük önmagában sem örülnék- ha üyen ember, ereztük. önmagában sejn például Walter Williams moDJni g§ ’ akar, eljönne hozzánk, hogy énekelmondam. Jjen nekünk. Persze, nem hívB. Sä. István (;vaposvar)j hatom meg Burton miatt. kpll a. habom! című i ___ O olyan embert led... —... aki elhiszi, hogy az vagy, aminek megjátszod magad. Csakhogy én nem ugróm be! Nekem nem lehet előírni, Megfordítom mikor mit érezzék! Nem hagyom megszervezni a gondolataimat. Nem hagyom! Egyéni gondolataim vannak ... mindenről. Veled meg úgy vagyok ... — Most már csak az jöhet... — Anya egy láthatatlan part nerhez beszél. — Mi jöhet ezmagínyt illeti: nem tipikus, de előfordul. Bárkivel megeshet, azonban az ön korában — írása után ifjú leányzó lehet — az esetek túlnyomó részében nem tartós... Föl a fejjel, lesz ez még így se! K. Gyula (Fonyód): Szüreti bál című írása nem elbeszélés. Még idézőjelben sem az, ahogyan ön jelölte. Iskolai stílusgyakorlat színvonalán mozog, nem java» saljuk, hogy a megjelentetés reményében írjon hasonlókat. V. László (Kaposvár): Beküldött írásai nem tetszenek. Egyik-másikban felbukkan ugyan egy-egy sikerültebb kép. rokonszenves, kedves gondolat. Ám ezek még nem avatják írását verssé, művészetté. Több helyen úgy Nem kell a háború! című írásából két sort idézünk: »Emberek sírjanak e műn / S nem lesz megbocsátva a bűn!« Sajnos, a többi gondolata se jobb ennél. Nem használhatjuk őket. Nem közölhető kéziratot (kéziratokat) küldtek: Sz. Lajos (Kaposvár); R. Pál (Kaposvár); L László (Kaposvár); dr. T. Antal (Marcali); V. Géza (Magyar- egres): B. Frigyes (Kaposvár); F. Károly (Somogy- aszaló); K. András (Kaposvár); B. Istvánná (Kaposvár). Menjünk oda hozzá! De várj csak, mit csináljak, amikor be. mutattál? Kezet rázzak vele? — Tégy, ahogy gondolod. — Azt hiszem, jobb lesz kezet fogni. A világért sem sze Dorothy Parker 1893-ban született New Jer&ey-ben. Tanulmányait New Yorkban végezte. 1916- tól a Vanity Fair című folyóirat, később a New-Yorker színikritikusi lett. 1927-ben visszavonult az újságírástól, hogy kizárólag irodalmi tevékenységének szentelje életét Novellákat, verseket, rövid karcolatokat írt, elsősorban az amerikai társadalom fonákságairól. reinem, ha azt hinné, hogy előítéleteim vannak. Persze, kezet kell fogni, mint bárki mással. Igen, igen... ezt fogom csinálni! előléptek a magas, fiatal négerhez, aki a könyvespolc mellett állt egy sarokban. A háziasszony bemutatta őket egymásnak, a néger meghajolt. — Hogy van? — kérdezte. A rózsaszín bársonypipacscsal ékesített nő teljes hosszában kinyújtotta a karját, hogy az egész világ lássa, amíg csak a néger meg nem ragadta. Ó, hogy van ön, Mr. Williams? — kérdezte az asszony. — Épp mondom a barátnőmnek, milyen borzasztóan élveztem az éneklését. A múltkor is ott voltam a hangversenyén, és megvan a hangja a fonográfon és minden. Nagyon tagoltan beszélt, óvatos igyekezettel mozgatta az jkát, mintha süketnémához szólna. örülök neki — felelte a neger. — Megőrülök, ahogy a »Matrózfiú«-dalt énekli. Nem megy ki a fejemből. Egész nap azt dúdolom. A férjem meg majd szétrobban, eiíekeíül a dühtől, olyan fekete lesz, mint... És mondja, honnan szedi azokat a remek dalokat? Honnan a csodából szerzi őket? Van annak annyi módja... Biztos vagyok benne, hogy ön is nagyon szereti őket. Mulatságos leltet. Azok az aranyos öreg spirituálék ... Ö, hogy imádom óikét! És mostanában mit csinál? Még mindig énekel? A közeljövőben miért nem rendez hangversenyt? — Épp e hónap tizenhatodi- kán lépek föl. — Igen? Akkor én is ott leszek. Ott leszek, ha csak egy mód van rá. Számíthat rám. De nézze csak, ki az a fiatal nő ott fehér ruhában? Már láttam valahol. — Katherine Burke — felelt a háziasszony. — Szentséges isten! Ez lenne Katherine Burke? A színpadon egészen másként hat. Azt hittem, sakkal csinosabb. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen sötét bőrű. Majdnem úgy néz ki, mint egy... Ö, szerintem csodálatos színésznő. Nem gondolja, Mr. Williams? — De igien — felelte a férfi. — Én is azt hiszem. De nem zavarom tovább, biztosan mások is szeretnének beszélni az estély díszvendégével. Ne felejtse el. Mr. Williams, ott leszek a koncertjén, tapsolni fogok és minden. De ha végképp nem tudnék eljutni valamilyen ok miatt, akkor is megmondom minden ismerősömnek, hogy ők menjenek el. — Köszönöm szépen — felelte a néger. háziasszony ekkor karon fogta a hölgyet, és átvezette a másik szobába. — Drágám — szólt a vendég —, becsületszavamra, majdnem összeestem ott a helyszínen. Észrevetted, menynyire melléfogtam? Kis híján kimondtam, hogy Katherine Burke tisztára úgy fest, mint egy néger. De még idejében megálltam. Gondolod, hogy észrevette? — Azt hiszem, nem — csillapította a háziasszony. — Hála istennek! — sóhajtott fel —, hiszen semmiképp sem akartam volna zavarba ejteni. Hiszen olyan kedves. Jó modorú és minden. Tudod, hogy van ez a színesekkel? Az ember a kisujját nyújtja nekik, és mindjárt a karját akarják. De ez nem is próbálkozott ilyesmivel. Gondolom, sokkal józanabb. Nem úgy véled? — De igen — szólt a háziasszony. — Tetszett nekem. Nincsenek előítéleteim, azért, mert ő színes bőrű. Éppoly természetesen beszélgettem vele, ahogy bárki mással tettem volna. Csak éppen alig tudtam elf j- tani egy mosolyt, mert közb n Burtonra gondoltam. Kíván :m vagyak, milyen képet fog vágni, ha megtudja, hogy azt mondtam h négernek: Mister! Jt Fordította: Zilahi Judit
