Somogyi Néplap, 1965. december (22. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-12 / 293. szám

Vasárnap, 1965. december 12.

3

SOMOGYI NÉPIAT

Összeült

i**»$?yar nők koEi^reüKzusa

Joggal járó

kötelesség

a

(Folytatás az 1. oldalról)

dés~ veszélyétől féltenek. Rámutatott, hogy ilyen veszély

még nem szélesedett Sajnála- re többek között az ipar tos, hogy például a műszaki ' diplomások között csak 10—12

nincs. A nők érdeklődési köre százalék a nő.

A nők munkája nélkülözhetetlen az ország számára,

hasznos az egész társadalomnak, hozzájárul a fejlődéshez, a családok jólétének növeléséhez. Azonban ennek ellenére sem mondhatjuk el, hogy teljesen legyőztük már azt a maradi, kispolgári szemléletet, amely szerint a nő nem egyenértékű munkaerő, inkább való háziasszonynak, mint mondjuk esztergályosnak vagy éppen bírónak. Ezek nemcsak a régi előítéletek maradványai, hanem újak is, amelyeket a fejlődés következtében előállott átmeneti nehézségek táplálnak. Mostanában például gyakran hallani arról, hogy a gyermekes anya kevésbé gazdaságos munkaerő.

Kormányunk valóban jelentős anyagi eszközöket fordít a gyermekiintézmények fejlesztésére, a dolgozó nők munkájának megkönnyítésére. Kevesen tudják például, hogy egy bölcsődei férőhely létesítése 50 000 forintba, egy óvodai férőhely pedig 20 000 forintba kerül. De vajon miért írjuk ezeket a költségeket csak az anya számlájára? A gyermekek fölnevelését segítő intézmények létrehozása társadalmunk lényegéből fakadó szükségszerű kiadás. Ezek az intézmények nemcsak az anyát, hanem az egész családot, sőt az egész népet segítik.

A gyermekintézmények fejlesztésében elért eredményeinkre büszkék lehetünk. A felszabadulás előtt mindössze ezer bölcsődei férőhely volt az egész országban, ma több mint S3 000 apróságot tudunk elhelyezni. Az óvodás korú gyermekeknek pedig 44,3 százaléka jár óvodába, háromszor annyi, mint 1945 előtt. Kérjük a kormányt, hogy fejlessze tovább a családokat segítő intézmények hálózatát. Felhívjuk a gyermekintézményeket tervező és építő szakemberek figyelmét arra, hogy olcsóbban, ésszerűbben tervezzék a bölcsődéket, az óvodákat. Jelenleg túlzottan nagyok a követelmények. Ha olcsóbbá tennék a típusterveket ,a termelőszövetkezetek is könnyebben vállalnák, hogy saját erőből hoznak létre óvodákat. A pa- rasztasszonyok kívánságának teszünk eleget, amikor a közös gazdaságok vezetőségeinek azt javasoljuk, hogy helyi erőből, esetleg több termelőszövetkezet közös anyagi összefogásával létesítsenek idényjellegű, vagy állandó gyermekintézményeket. Ezek nemcsak a gyermekek védelmét jelenítenék, hanem a nők nyugodtabb, intenzívebb munkájához is hozzájárulnának.

A* asszonyok és lányok egy része még mindig nem tud elhelyezkedni

Erdei Lászlóné beszélt arról, hogy a Statisztikai Hivatal adatai szerint a nők évente átlag 1,4 napot hiányoznak gyermekápolás és 5,8 napot terhesség, illetve szülés miatt. Az üzemeknek és vállalatoknak számítaniuk kell erre a kiesésre. A jelentkező feszültség feloldásán ra a nőmozgalom nevében javasolta, hogy a sok nőt foglalkoztató üzemek és vállalatok kapjanak lehetőséget a kismamák helyettesítésére.

Az ország iparosodása, a mezőgazdaság fejlődése a második ötéves terv időszakában csaknem 440 000 nő számára teremtett új munkalehetőséget. Ennek ellenéterületi megoszlásának aránytalanságai miatt az asszonyok és lányok egy része még mindig nem tud elhelyezkedni. Ezért — átmeneti megoldásként — helyes lenne, ha a termelőszövetkezetek kisegítő üzemeket hoznának létre és fejlesztenék a szolgáltatásokat Ugyancsak segítséget jelentene, ha országszerte szélesítenék a bedolgozórendszert és ha a kereskedelmi, a vendéglátóipari, a közlekedési, az egészségügyi, valamint az egyes adminisztrációs munkakörökben rövidített, négyhat órás munkaalkalmakat teremtenének.

A beszámoló a továbbiakban kitért a nők szakképzettségének növelésével kapcsolatos feladatokra, majd azzal foglalkozott, hogy gyakran megsértik az »egyenlő munkáért egyenlő bárt" elvet és ezzel az egyenjogúságot is. Az iparon kívül a mezőgazdaságban is gondot okoz a férfiakkal azonos jövedelem biztosítása. A ház- t Mi földek kiadásánál is jó- néhányszor hátrányos helyzetbe kerülnek az asszonyok. Felhívta a termelőszövetkezetek vezetőit: alkalmazzák minél szélesebb körben azit a Nógrád megyei módszert, hogy a háztáji terület nagyságát a végzett munka és az eltartásra szoruló családtagok száma alapján határoz- zák meg.

Szó esett a beszámolóban „—-.1 ,-s ho^v a nők a kulturális forradalomban is jói megállják helyüket.

A beszámoló foglalkozott a falusi asszonyok tanulásának helyzetével is. Indítványozta, hogy számukra a lehetőségekhez mérten teremtsék meg az általános iskola VII— VIII. osztálya elvégzésének és a szakképzettség megszerzésének együttes lehetőségét

Hazánkban a nőmozgalom jelentős és szervezett erő

Erdei Lászlóné a magyar nőmozgalom helyzetével, új szerepével és feladataival foglalkozott ezután. Megállapította, hogy hazánkban a nőmozgalom jelentős és szervezett politikai erő, majd végül felvázolta a következő évek programját.

Kongresszusunk nemcsak a számadást, hanem egy úi időszak kezdetét is jelenti

mozgalmunkban. Előttünk álló feladataink megoldásáért munkára szólítjuk a nőket, egész társadalmunkat — fejezte be beszámolóját Erdei Lászlóné.

Erdei Lászlóné nagy tapssal fogadott beszéde után szünet következett, majd utána elsőnek Kállai Gyula, a Minisztertanács elnöke emelkedett szólásra.

Kállai Gyula beszéde

M

a is időszerű ez a téma: az került egyszer szóba, hogy hányadán állunk a termelőszövetkezeti demokrácia értelmezésében. Egy ta pasztáit pártmunkás szemléletes példát említett mondván: »Gondoljuk el, hogy húszán vagy éppen ötvenen, százan bent ülnek a teremben. Valaki váratlanul kijelenti: itt, ebben a szövetkezetben súlyosan megsértették a tsz-demok- ráciát. Mi történik erre, hogyan reagál rá a hallgatóság? Az esetek többségében az tapasztalható, hogy ilyenkor a jelenlevők összebeszélés nélkül is egyetlen emberre néznek. Ez az egyetlen ember: az elnök...«

Furcsa, egészen különös ez a dolog. Teljesen szélsőséges formájában az a hamis tartalom húzódik meg mögötte, mintha az elnök egyebet sem csinálna, mint hogy napról napra, minden intézkedésével megnyirbálja a tagok törvényes jogait; mintha a demokratikus elveket a szövetkezetben seniki más meg nem sértené, csak kizárólag a tsz- elnök. Tehát: a szövetkezeti joggal ellentétes cselekedet fogalmát a hibás felfogás az elnök személyével próbálja azonosítani. A torzulás egyszersmind egyoldalúságot is jelez, s félreértésre, félremagyarázásra vagy meg nem értésre figyelmeztet. Nem mai keletű ez a szemléleti hiba.

E

gy évvel ezelőtt, 1964. decemberének elején pártunk megyei bizottsága kibővített ülésén tárgyalta meg a szövetkezeti vezetés elvi és gyakorlati kérdéseit A beszámoló, a vita, a határozat irányt mutatott a tsz-demofcrá- cia elmélyítéséhez, torzulásai megszüntetéséhez. A vele kapcsolatos megannyi kérdést egymással való összefüggésükben vizsgálta a vezető pártszerv, s ahhoz igyekezett útmutatásával hozzájárulni, hogy mindenütt teljességében, egységes egészként, a jogok és kötelezettségek egységeként kezelje a szövetkezeti demokráciáit a vezetés is, a tagság is. Szigeti István, a megyei pártbizottság titkára, az említett napirend akkori előadója most, a falusi vezetek balaton- aligai tanfolyamán elemezte a tavalyi határozat végrehajtása közben egy év alatt szerzett tapasztalatokat. A járási párt- bizottságok és az alapszerve- zetek megyeszerte megtárgyalták a határozatból adódó feladataikat. Ennek a szemléletnek tisztázó, a helyes elvek érvényesítését szolgáló tanácskozássorozatnak máris születtek gyakorlati eredményei. Javult a helyzet, emelkedett a tsz-ekben a vezetés színvonala, nagyobb gondot fordítanak az alapszabály előírásainak megtartására, rendszeresebben és kielégítőbben működnek a szövetkezetek választott testületéi, bizottságai. Egy év tapasztalatai most újólag igazolták: nem volt igazuk azoknak az aggályoskodóknak, akik féltették a demokratizmus erősítésétől a jól dolgozó tsz- vezetők munkájának zavartalanságát; rosszul ítélték meg a kilátásokat azok, akik attól tartottak, hogy a tagság demokratikus jogainak teljesebb érvényesülése gyengíti, csökkenti mindazoknak az intézkedéseknek a hatékonyságát, amelyeket a vezetés a közös gazdaság további erősítésére tesz.

Nem a demokrácia fejlesztésétől óvakodó keveseknek lett tehát igazuk. Nem is történhetett másként, hiszen a szövetkezetek demokratizmusa nem állhat ellentétben a vezetés közhasznú tevékenységével, sőt föltételezi, megköveteli azt, s parancsolóan előírja a közösség alapvető érdekeinek szolgálatát mind a vezetés, mind a tagság részéről. Éppen ez volt az a pont, amely a tettek pontos mérlegelésével megmutatja: ki és hogyan

szolgálja a közérdeket a demokratizmusból fakadó kötelességként.

Miről is van szó? Nézzük a demokráciának ezt a részét a tagság oldaláról, a tagok jogokkal együtt járó kötelezettségének összefüggésében.

I

smert igazság, és gyakorlati valósággá vált az a sarkalatos alapelv, hogy a szövetkezet gazdája a tagság. Ennek jogán maga választja meg vezetőit. Kiterjed a tagság joga arra is, hogy a vezetőségtől megkövetelje: vegye számba a gazdák véleményét, vitassa meg velük közös gazdaságuk legfontosabb termelési, beruházási, gazdálkodási kérdéseit, tájékoztassa őket a munka eredményeiről, fogyatékosságairól, és a döntésre váró ügyeket tárja eléjük. Eddig, a döntés meghozataláig nemcsak hogy van helye a vitának, a véleménycserének, hanem egyszerűen másként nem is lehet szövetkezetei vezetni. De amikor a közgyűlés vagy az általa megválasztott vezetőség határozata megszületett, és a végrehajtás került sorra, akkor már nem lehet vitatkozni, akkor már kdnek-kinek legjobb tudása szerint cselekedni, tenni, dolgozni kell. Nem vitatéma, hogy jó idő esetén a munkába irányított kocsisok befogjanak-e, vagy helyette inkább otthon körül tegyenek-vegye- nek. Annak latolgatása séma mezőre tartozik, hogy a megegyezéssel és szavazással kialakított prémium nem kevés-e a kukorioakapálásért vagy a lucemakaszálásért. A szövetkezeti demokrácia örve alatt egyetlen munkabíró tsz- tag sem formálhat jogot arra, hogy választása szerint a közös helyett máshova menjen dolgozni. Ha nem is a közgyűlésen, de a vezetőségben megállapodak abban, hogy a termelésnek milyen hasznosnak ígérkező eljárását alkalmazzák — és ezt a lehetőséghez mérten igyekeztek megértetni a tagokkal —, akkor senki sem teheti meg, hogy csak azért is belekössön az agronómus intézkedésébe. A hanyagság, a fegyelmezetlenség, a mulasztás, a károkozás vagy a napi munka megtagadása — ez természetesen nem egyeztethető össze a demokratizmussal, szöges ellentétben áll vele, semmi köze hozzá S aki elvtelen engedményeket akar kicsikarni a vezetőségtől, vagy személyes felelőssége alól kibújni igyekezvén alaptalan vádakat hangoztatva megtámadja, hogy lejárassa az elnököt? Az sem él, hanem visszaél jogával.

Előfordul, hogy a szövetkezeti demokráciát nemcsak az elnök, hanem a tag is megsérti. Azzal sértik meg, ha éppen a tsz-demokráciából faliadé személyes kötelességet nem vagy hiányosan teljesítik. Hogy mikor és hol, honnan fenyeget a nagyobb veszély, azt mindenkor helyben, az adott szövetkezetben lehet helyesen megítélni.

E

hhez útmutatást ad a megyei pártbizottság 1964.

3-i ülésének ma is időszerű állásfoglalása, határozata: »Meg kell tanítani a termelőszövetkezeti tagságot jogainak helyes gyakorlására. Meg kell értetni a tsz-tagokkal, hogy a szövetkezeti demokrácia a jogok és kötelezettségek egységét jelenti. Ezt nem helyes egyoldalúan felfogni, s nem lehet egyetérteni azokkal a tagokkal, akik jogaik hangsúlyozása mellett elfeledkeznek kötelezettségeikről, igyekeznek elvitatni választott vezetőik intézkedési jogát, bírálják a vezetők tevékenységét akkor, amikor a vezetőség munkáját tettekJ-el támogatniuk kellene.« És végül, összegezésként: »A termelőszövetkezeti demokrácia fejlesztésével, a tagok jogainak tiszteletben tartásával, kötelességük teljesítésének megkövetelésével lehet a közösségi gondolkodásmódot általánossá tenni.«

Kutas József

A Minisztertanács elnöke bevezetőben az MSZMP Központi Bizottsága, a kormány és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa nevében köszöntötte a kongresszus küldöttei útján a szocialista Magyarország megteremtéséért végzett munkában, harcban nagyszerűen helytálló magyar nőket és a tanácskozás külföldi részvevőit, köztük a fennállásának 20. évfordulóját ünneplő Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség képviselőit.

Kállai Gyula ezután arról beszélt, hogy hazánkban a férfiak és a nők között ma már teljes a jogegyenlőség, bár akad még nem kevés hiba.

Erdei elvtársnő beszámolója foglalkozott több gazdasági problémával is, amelyeknek megoldását jómagam is helyesnek és szükségesnek tartom. Gondoskodni fogok róla, hogy a kormány ezeket a javaslatokat megvizsgálja, s a lehetőségek arányában sor kerüljön megvalósításukra.

Azzal kapcsolatban, hogy egyes munkakörökre nőket nem alkalmaznak Kállai Gyula elmondotta, hogy a Munkaügyi- és az Egészségügyi Minisztérium, valamint a Szakszervezetek Országos Tanácsa már foglalkozik e tilalmi listák felülvizsgálatával, hogy a korlátozást megszüntessük, ahol ez már nem indokolt.

Mielőbb le kell küzdeni azt a káros szemléletet, amely szerint a nő gyengébb, rosz- szabb munkaerő, mint a férfi. A cél a teljes egyenjogúság.

Nem árt ezt hangsúlyozni,

hiszen vannak még férfiak, akik nem ezt az elvet vallják. Ügy gondolják, hogy kétféle mértékkel lehet mérni: másként a férfi és megint másként a nő számára. Meggyőződésem, hogy miként a termeHazánkban a családok 30 százalékából hiányzik a családi öröm legfőbb forrása, a gyermek. S bár a csökkenés a legutolsó két évben megállt, a magyarországi születések száma még mindig a legalacsonyabb Európában. Ez bonyolult társadalmi jelenség. Sok családban vannak objektív okai is,- de még több a kifejezetten szubjektív tényező: magyarán és egyszerűen az, hogy éppen a fiatal, húsz és harminc év közötti asszonyok nem kívánnak szülni, mert férjükkel együtt bizonyos anyagi javak birtoklását előbbre helyezik annál az egész életet végigkísérő, tartós örömnél és boldogságnál, amit a gyermek jelent.

Nemrégiben vita folyt a sajtóban a születési arányszá- mok körül, s voltak sokan, akik adminisztratív rendszabályokat követeltek az indoA továbbiakban az ifjúság nevelésének néhány kérdésével foglalkozott. Többek között hangoztatta, ahhoz, hogy

lő munkában egyenlő jogokkal és egyenlő kötelességekkel dolgozik együtt a férfi és a nő, úgy a család gondozásában és nevelésében is azonos felelőssége és teendője van mindkettőjüknek.

kolatlan művi vetélések meg- gátlására. Az a véleményünk, hogy a kérés elbírálására létrehívott bizottságok még több felvilágosító jó szót mondhatnának. Más intézkedést nem tervezünk, nem kívánunk visz- 6zatémi az ismert régi adminisztratív eszközökhöz. A gyermektelenségben mi nem csupán családi vonatkozású, magán jellegű problémát látunk. A család, a gyermek: a nemzet jövője, amely iránt mindnyájan súlyos felelősséggel tartozunk.

Felhívunk tehát mindenkit: ne csak 5—10 esztendőre, hanem annál távolabbra is nézzen előre. A pillanatnyi előny, az öncélú kényelem kedvéért ne mondjon le senki a gyermekről, mert később majd maga látja kárát, amikor ezen esetleg már nem is lehet segíteni.

ifjúságunk a szocializmushoz hű, munkaszerető, a szülők által megkezdett forradalmi munkát folytatni képes felnőtt

nemzedékké váljék, feltétlenül szükséges, hogy egy nyelven beszéljen vele az iskola, a család és a társadalom. A családi és az iskolai nevelés egységének erősítése a nőmozgalom egyik sarkalatos feladata.

Nálunk minden fiatal megtalálhatja a képességeihez, tehetségéhez, szorgalmához mért helyét az életben, de ebben a társadalomnak, az iskolának és a családnak segítenie kell. A helyes pályaválasztás a fiatal ember életének döntő tényezője. Manapság gyakran vagyunk tanúi annak, hogy a szülők mindent elkövetnek, hogy valamelyik divatos szakmába kerüljön dolgozni gyerekük, akár vonzódik ehhez a pályához, akár nem. Sokan megfeledkeznek arról, hogy egy jó szakma alapos elsajátítása, az alkotó-íeremtő munka fölemelő öröme gyermekük számára ér annyit — ha nem többet —, mint az esetleg csak kínos-keserves gyötrődéssel megszerezhető diploma.

Kállai Gyula hangsúlyozta, hogy ma is időszerű az a jelszó, hogy »Helyet a nőknek a közéletben!« Szükséges, hogy tovább növeljük mindenütt a nők társadalmi megbecsülését és közéleti szerepét. Különösen olyan helyeken kell gondoskodni arról, hogy a megfelelő demokratikus fórum lehetőségeit felhasználva érvényre juttathassák véleményüket, jó elgondolásaikat és a vezetésben is megfelelő számban legyenek képviselve, ahol nők dolgoznak többségben. Ha a nők alkalmasak arra, hogy a szocialista brigádokban 30—32 százalékban, a termelőszövetkezetek tagságában 38—40 százalékban vegyenek részt, úgy gondolom, nem volna bűn, ha a nők a vezetésben is megközelítenék ezeket az arányokat (Nagy taps.)

Kállai Gyula ezután rámutatott, hogy a nők teljes társadalmi egyenjogúsításának alapvető feltétele a termelő munka eredményeinek fokozása.

A mai magyar nőmozgalom soraiban együtt vannak párttagok és pártonkívüliek. Tudatos materialisták és vallásos, hivő asszonyok is. De ösz- ezefüzi őket az a közös tudat, hogy sorsuk további javítását, a béke fenntartását, teljes társadalmi egyenlőségük kivívását csakis a szocializmus további építésével, csakis a párttal szoros szövetségben valósíthatják meg.

Erősítsük tovább a nőmozgalom és a szocializmus egységét, mert ez is erős fundamentuma szocialistává fejlődő nemzeti egységünknek.

Akkor tudjuk igazán értékelni fejlődésünk nagyszerű útját, ha visszapillantunk népünk 20—25 évvel ezelőtti múltjára. Egységünk, szilárdságunk és sikeres munkánk egyik éltető forrása továbbra is a nők győzhetetlen ereje. (Nagy taps.)

A Minisztertanács elnöke felszólalása végén jó erőt és egészséget, sikeres munkát, sok boldogságot kívánt a Magyar Nők Országos Tanácsának, a magyar nőmozgalomnak, minden magyar édesanyának, asszonynak és lánynak. (Nagy taps.)

A Minisztertanács elnökének beszéde után az elnöklő Bugár Jánosné arra kérte Kállai Gyulát: tolmácsolja a párt és a kormány illetékeseinek a magyar lányok és asszonyok elhatározását, hogy az élet minden területén segíteni akarják és fogják a párt és a kormány céljainak megvalósítását.

Ezután a kongresszus küldöttei szólaltak fel.

Többek között felszólalt Rózsa Gyuláné, Somogy megyei tsz-tag. Javasolta, hogy az eddiginél nagyobb arányban vonják be a nőket a munkacsapatok és a közös gazdaságok vezetésébe.

A kongresszus szombati tanácskozása az elnöklő Péter Jánosné zárszavával ért véget. A kongresszus ma folytatja munkáját (MTI)

Az öncélú kényelem kedvéért ne mondjon le senki a gyermekről

Egy nyelven beszéljen az ifjúsággal az iskola, a család és a társadalom