Somogyi Néplap, 1965. december (22. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-11 / 292. szám

Szombat, 1965. december 11. 3 SOMOGYI NÉPLAP KÉT ÖREG MIT CSINÁL AZ EMBER hetvenhat éves korában ilyen lucskos téli napokon? Ha te­heti, behúzódik a lakásba, megrakja a tüzet, és meleg­szik. A nyár, az más, akkor Ta­kács Lajos is napi munkás volt a zalai tsz-ben. Igaz, munkáján meglátszott már az elsuhant hetvenhat esztendő. Sokszor alig tudott többet ke­resni egy tized munkaegység­nél, de a nyáron valami belső erő mégis odaküldte, ahol leg­nagyobb szükség volt a dol­gos kézre. Néhány éve még fejcsóválva mondta egyik is­merőse, hogy a szíve szorult össze, amikor az egyre maga­sodó szalmakazlon látta. At­tól félt, hogy megszédül és le­zuhan. Ettől tartott az isme­rős, de a barázdált arcú, so­vány embernek nem jutott ez eszébe egyszer sem. Mindig ott volt, ahol legnehezebb volt a munka. Amikor megalakult a tsz, még lovakat is vállalt. Kocsis volt. Akkor azt mond­ták róla a faluban, hogy még a fiataloknak is meg kellett fogniuk a dolog boldogabbik végét, ha versenyezni akartak az öreggel. — Csak most már nem bí­rom — üti el az emlékezést az öreg ember —, lejárt a kazalrakás ideje. Igaz, a nyá­ron még megkapáltunk egy részt mi is az asszonnyal, ép­pen úgy, mint a fiatalok, de nehéz volt már. Most télen lehetne pihen­ni, de nem tud. Hosszú éve­ken át megszokta már, hogy korán kell kelni. Az a tizenöt hold szoktatta rá, amelyen a tsz-szervezés előtt gazdálko­dott. — Nem is volt maradásom mellette — veszi át a szót az asszony. — Amikor ehhez a házhoz kerültem, közrefogtak az apósommal a kapálásban, aztán folyvást menni kellett. — Mi volt az, amit legjob­ban szeretett életében? AZ ÖREGEMBER abba­hagyja a bab válogatását, el­mosolyodik, aztán lassan, dö­cögősen nevetni kezd. Kelle­mes meleg van a szobában. A vastag falak kívül rekcsztik a hideg, bolondos telet. Itt bent más világ fogadja az embert. Két idős ember maga formál­ta világa. Sokat vannak ket­ten, mert vendég csak ritkán lépi át a küszöböt, kivéve a tsz agronómusát. Az sűrűn jár errefelé. Már amolyan család­tagnak számít. S ha a vendé­get székkel kínálják, az ag- ronómusnak csak azt mond­ják: »Üljön le, maga már úgy­is itthon van.« Az asszony válaszol a kér­désre: — A pénz... Az én uram mindig szerette a pénzt... A gondolatot az öreg foly­tatja tovább: — Hát, kérem, rossz volt a ház, azt kellett építeni. Eh­Gazdag téli programjuk van a zákánytelepi úttörőknek Bár a szabadból a négy fal közé szorultak a zákány telepi úttörők a tél beköszöntésével, mégsem unatkoznak. Gazdag téli programot állított össze számukra dr. Üjpál Kálmánná csapatvezető és a vezetőség. A határőr úttörők tevékenysége a télen sem szünetel. Lakta­nya-, raj- és csoportfoglalkozá­sokon vesznek részt a pajtá­sok, ahol a határőrködés elmé­leti anyagát sajátítják el az egyes fegyvernemek megisme­résétől egészen a kutyaidomi- tásig. Rendszeresen bejárnak a laktanyába, határőr témájú filmvetítésre, és együtt sportol­nak a katonákkal. A csapat többi őrse az Úttörők a ha- záért-mozgalomban tevékeny­kedik. Szorgalmasan gyűjtöge­tik a nemes tetteket, végre­hajtják a Pajtás által irányí­tott központi feladatokat. Tisz­teletbeli őrstagokat választot­tak az iskola volt növendékei közül. Felkutatták a »veterán« úttörőket, a legelső csapat tag­jait. Jelenleg a közlekedési veszélytérképeken dolgoznak az őrsök, egy-egy megadott te­rületet térképeznek föl, megje­lölve a közlekedés szempontjá­ból veszélyes — táblákkal, jel­zőkkel eddig el nem látott —, útszakaszokat, pontokat. A szabad idő jó kihaszná­lása mellett tanulmányi verse­nyek, szavalóversenyek, őrsi találkozók teszik érdekessé az iskolai munkát. A Vadvirág őrs kezdeményezésére tanul­mányi versenyt szerveztek. Szép eredménnyel zárult a ra- jonkénti szavalóverseny is, ahol a pajtások közül Sztupnilc Etelka, Miczók János, Ujpál Márta, Lovrencsics Erzsi és Bogdán Gabriella bizonyultak legjobbaknak. ötletes őrsi találkozókat is rendeznek: a közelmúltban például Erzsi— Kati névnappal egybekötött összejövetelük volt. A rajvezetök kezdeményezé­sére három tantárgy — iroda­lom. történelem és földrajz — közül eggyel, a gyerekek ér­deklődésének megfelelően, ta­nári segítséggel szakpróba for­májában is foglalkozhatnak a pajtások. Legtöbben a földrajz szakpróbát választották. Ez a módszer a tanulmányi munká­hoz is sok segítséget nyújt. Ifjú egészségőr-tanfolyam inch-' ­......ő**-* oz isko’áhan. H armi úttörő az egészséges életmód követelményeitől az •Uősegély nyújtásig a különbö­ző egészségügyi tennivalókat sajátítja el. Ottjártunkkor a Télapó-ünnepre készültek a gyerekek, minden táskában ott lapult a színes karton, amiből az ügyes kezek papucsokat, puttonyokat formáltak. Egy kis édességgel megtoldva a kisdo­bosokat ajándékozták meg ve­le. hez pedig sok pénz kellett, ezért szerettem. A ház készen áll, s már megért néhány telet is. Ami­kor elkészült, arra gondolt az öreg, ha másért nem, ezért biztosan eltartja majd őket valaki akkor, amikor már vég­képp kiesik kezükből a mun' ka. De egyelőre erre még nincs szükség, hiszen az öreg­ségi járulékot szépen .kiegé­szíti a háztáji jövedelme meg az a részesedés is, amit a kö­zösben szereztek, jóllehet napi néhány tizednyi egységre fu­totta- erejükből. Megvan így a megélhetésük. — Most már talán nem is kellene annyit fáradoznunk — folytatja az asszony. — De úgy benne van az uram véré­ben, amikor világosodik, föl­kel, aztán csak tipeg-topog, hogy hát így meg úgy, menni kellene már... MI AZ, AMI MINDIG HAJTJA ezt az embert? Mit jelent számára a munka? Elő­ször csak annyit válaszol, hogy megöregedett benne. — Örömet nem? — Ha dolgoztam, mindig jól éreztem magamat... — Az én uramnak már bent van ez a vérében — teszi hoz­zá az asszony. Aztán azzal bi­zonyítja, hogy ez volt a moz­gatórugója akkor is, amikor — már nem éppen fiatal fej­jel — a tsz alakulása után ko­csis meg kazalrakó volt. De nem maradtak el az idén sem. Annyit még soha nem jártak sárban-vízben, mint ezen az őszön. Jövőre könny! tenek magu­kon. Azt mondják, nem vál­lalhatnak annyit a munkából, mint eddig. A szervezet már nem bírja úgy a terhelést. De a szőlőt megtartják. Régi te­lepítésű. Még tizennyolcon ültették. Nem szeretik ugyan a bead, de ha vendég jön a házhoz, mégiscsak lesz mivel megkínálnL Kercza Imre AZ ÁLLBTTEHYÉSnÉSI TANÁCSKOZÁS TEGNAPI ESEMÉNYEIBŐL (Folytatás az 1. oldalról.) pasztalatait Somogy vonat­kozásában. Megyénkben a tájegységeknek megfelelő tí­pus kialakítása a Kapos, a Rinya és a Koppány völgyé­ben lehetővé válna, hiszen itt a pillangósok elősegítik a bélterjes tehenészet erősíté­sét Somogy és Tolna me­gyének a Kapos menti terü­letein tehát egységes szarvas­marhatípus vezetne legin­kább eredményre. A vitaindító előadást kö­vetően dr. Magas László a törzstenyészetek kialakításá­nak jelentőségéről, a törzs­könyvezésnek a fontosságá­ról beszélt hozzászólásában. Elmondta, hogy az ország szarvasmarha-állományának zöme magyartarka, s a to­vábbiakban ennek a fajtá­nak a nemesítése egyike a Dr. Guba Sándor előadását legfontosabb feladatoknak. A céltudatos szelektálás, a rendszeres utódellenőrzés, a törzstenyészetek ki alakítása révén javulhat az állomány. Somogyból eddig is sok te­tartja. A tanácskozás megnyitása után dr. Guba Sándor vita­indító előadásában a ha­zánkban fellelhető szarvas- marhafajtúk tenyésztési ta­pasztalatait elemezte. A marhahúsra hazai és külföl­di igények vannak, s ennek a valutagazdálkodásban is lényegesen nagyobb a jelen­tősége, mint a tejtermékek­nek. Figyelembe kell azon­ban venni, hogy tejből meg tejtermékből is egyre több Kell a szükségletek kielégíté­sére. Tudják a tenyésztők, hogy a kitűnő tejhozamú egyed nem mindig rendelke­zik ugyanilyen mértékű hús­termelő adottságokkal. Az igények és a tapasztalatok arra mutatnak, hogy ha­zánkban a vegyes hasznosí­tású egyedek jól beváltak, arra van tehát szükség, hogy ennek a tájjellegnek legin­kább megfelelő típusát ki­alakítsák. Guba elvtárs előadásában Dr. Magas László. nyészállatot vásároltak meg és helyeztek el az ország többek között részletesen is-' különböző részein. (A nö­mertette a magyartarka szarvasmarhának, mint a hú­sáról nemzetközileg elismert fajtának a tenyésztési fa­Találkozniuk kell a mozgalom és a közösség érdekeinek — Három év­vel ezelőtt a mi járásunk­ban végeztek legkevesebb társadalmi munkát — mondja Egyed László, a tabi járási nép­frontbizottság titkára. — Ezt a helyzetet akkoriban so­kan elszomorí- tóan kilátásta­lannak tartot­ták. Mi felke­restük a fal­vak lakossá­gát, tudattuk velük, hogy mit akarunk. A községek csinosítása, fejlesztése mindenkinek érdeke volt, és így talál­koztak céljaink. Csak el kel­lett kezdeni, és ma már az elsők között vagyunk a já­rások versenyében. — Mi a legfontosabb fel­adatuk most a népfrontbi­zottságoknak a járásban? — Egyik legfontosabb te­endőnk a mezőgazdasági szakemberképzés. Szakközép­iskolánkban Tabon, a kihe- helyezett mezőgazdasági technikumban már a máso­dik évfolyam készül az érettségire. A szakemberek utánpótlását azonban nem kizárólag a technikumtól várjuk. A tsz-agronómusok továbbképzésének szervezése mellett felvetődött már an­nak lehetősége is. hogy a to- vábhl • érzésben hallgatóként részt vevő jó szakemberek maguk is tartsanak előadá­sokat a termelőszövetkeze­tekben. Ezenkívül mezőgaz­dasági szakköröket szerve­zünk, ahol helyet kap a nyilt vita is, és mód nyí­lik arra, hogy a termelőszö­vetkezetek vezetői megismer­kedhessenek egymás módsze­reivel, eredményeivel. Ez el­sősorban a gyengébb tsz- eknek jelentene nagyobb se­gítséget. A klubszerű foglal­kozások lehetőséget adnak ar­ra, hogy kötetlen formában, őszintébben kerüljenek szóba a legfontosabb szakmai kér­dések is. Hasznosnak mutat­kozik legutóbbi javaslatunk is. Úgy látjuk, nem lenne haszontalan, ha a termelő- szövetkezetek vezetői szerve­zetten, rendszeresen vé­gignéznék a televízió mező- gazdasági adásait. ezekből szintén segítséget kaphatnak munkáinkhoz. Az adásokat követő viták általában nem szűkölködnek eredményes, elemző. szakmai vélemé­nyekben. — Mivel járul hozzá, a já­rási titkár a mezőgazdaság­ban adódó feladatok megol­dásához? — A következő évektől kezdve nagyobb jelentőséget szánunk az immár hagyomá­nyossá vált Koppány völgyi napoknak. A színesebb prog­ram összeállítása mellett termékbemutató is lesz, ami újdonságnak számít. Az egyes gazdaságok legszebb állataikat, legjobb növényi termékeiket állíthatják ki. Azt szeretnénk, ha a Kop­pány völgyi napok ezentúl a környék mezőgazdasági ve­télkedőjének is számítaná­nak. A népfrontmunkán ke­resztül a Koppány völgyi napok tartalmasabbá tétele szívügyemmé vált Lehetősé­get, mégpedig nagy lehetősé­get látok a kömvék mező­gazdasági dolgozóinak ebben a találkozójában. Kisebb ki­állítás lehetne ez a bemu­tató, amely a jó gazdálko­dást népszerűsítené. — A népfrontmunka me­lyik területén tehet többet a járási titkár a következő években? — Mozgalmunk egyik leg­fontosabb feladata, a köz­ségfejlesztés nemcsak gazda» sági munka, hanem fontos politikai tevékenység is. A jövő községfejlesztési prog­ramjának mindenkor egyez­nie kell a közösség elképze­léseivel. Járásunkban sokat tehetünk még a rétek, le­gelők megjavítás-ért. Jár­dák, utak építése és javítá­sa vár még ránk. A községi népfrontbrtottságok várják segítségünket, mó^sr^t-eket, tanácsokat kémek telünk feladataik megoldásához. N. i. vertdék tenyészbikák egyha todát innen vásárolták.) Ha­zánkban mintegy százhúsz törzstenyészetre van szükség ahhoz, hogy egységes, köz­pontilag ellenőrzött egyedek kerüljenek a gazdaságokba. E célból Somogybán és Tol­nában a meglevő törzstenyé­szetek számát az elkövetkező időben tovább növelik. A tejtermelés fokozásával és az önköltség csökkentésé­vel foglalkozott hozzászólásá­ban Bili Zoltán, a b'taszéki tsz elnöke. Hosszú évek gyakorlata az volt — mon­dotta —, hogy a gondozókat a szövetkezetek érdekeltté tették abban, mennyi tejet fejnek. Azt azonban nem­igen vizsgálták meg. hogy ehhez mennyi takarmány fo­gyott el. Kísérletképpen eb­ben az évben a tej előállítá­sának anyagköltségét is fi­gyelemtje véve premizálták a gondozókat az egyik istálló­jukban. Minden liter tejre a tavalyi átlagnak megfele­lően 1.93 forintot számítot­tak. Ha ennyibe kerül, ak­kor a gondozók literenként negyven fillér prémiumot kapnak. Ha olcsóbban ter­melnek, akkor minden meg­takarított tíz fillérből öt fil­lér illeti meg őket. Ha en­nél drágább a költség, ak­kor csökken a tejprémium. A május óta eltelt fél év alatt egy liter tej anyagköltsége a kísérleti istállóban 1,50 fo­rintra csökkent, az összeha­sonlított istállóban pedig ez a szám 2,07 forint volt. A tejtermelés nőtt, s emelke­dett a gondozók munkabére is. Ügy számítják, hogy jö­vőre a hústermelésre is ki­dolgozzák az anyagköltség csökkentésének normáit. Dr. Mohar László, a me­gyei tanács mezőgazdasági osztályvezetője hozzászólásá­ban — melyet akadályoztatá­sa miatt Dianovszky Sándor, az Állattenyésztési Felügye­lőség vezetője olvasott fel — az állattenyésztés gépesítésé­nek kérdésével foglalkozott. A tehenészet műnk >erö-prob­lémájáról szólva elmondotta, hogy a múlt évben nyolc, az idén pedig hét szakmun­kástanulót sikerült szerződ­tetni a megyében. Ennek egyik fő oka a tehenész ne­héz munkája. Sok helyen már hiányzik a jó) képzett kézi fejő. Ez pedig kedvezőt­lenül hat a tejtermelésre. A tehenészetek 83 százaléka már villamosítva van, de csak az állatok 7,2 százalé­kát fejik géppel. Évente ná­lunk körülbelül 630 óra ké­zi munkát fordítanak egy- egy állatra. A gépesített ál­lattenyésztéssel rendelkező államokban ez a szám 120 óra körül van. Pedig a gépi fejes bevezetése azt is ered­ményezné, hogy kevesebb gondozó láthatná el a jószá­got. Természetesen tovább kellene gépesíteni a takar­mányozást is. Hiszen az elő­készítést meg a trágyaszállí- t£st még szinte mindenütt teljesen kézi erővel végzik. A gépek üzemeltetéséhez szakemberek kellenek. Már ott vannak a faluban azok a fiatalok, akik elvégezték a mezőgazdasági gépszerelő is­kolát, s pillanatnyilag nem ülnek gépen. Az állatte­nyésztés gépesítésével ki akarnak alakítani a gépállo­másokon egy szervizszolgála­tot is, ahol ezeket a gépeket javítják, szerelik és a szük­séges felújítási munkákat el­végzik. — Nagy szükség van a gépi fejes bevezetésére — folytatta a gondolatat hoz­zászólásában dr. Molnár László, a Kaposvári Felső­fokú Mezőgazdasági Techni­kum tanszékvezető tanára, s számításokkal bizonyította, hogy a gépi fejes körülbelül a felére csökkentené a te­henészek fizikai munkáját. Ezt a nehéz munkát jelle­mezve a következőket mon­dotta: »Ha az állattenyész­tés a mezőgazdaság nehéz­ipara. akkor a tehenészek a vájárok meg a martinászok ebben az üzemágban.« Kaffka György balatonsza- badi főagronómus hozzászó­lásában vitába szállt azzal a téves nézettel, hogy a szarvasmarha-tenyésztés nem tud nagy jövedelmet bizto­sítani a szövetkezeteknek. — Lehet elérni a tejtermelés­ben is szép eredményeket — mondotta —, csak ehhez megalapozott munka kell. Megemlítette, hogy Balaton- szabadiban minden liter tej 46 fillér tiszta jövedelmet biztosít a gazdaságnak. Ez évente tehenenként eléri az 1400 forintot. Majd az itatá­sos borjúnevelésről szólva elmondta, hogy nagyon szép eredményeket értek el a TBK—40-es tápszerrel. Ez­zel a módszerrel — hangsú­lyozta hozzászólásában Tóth Tibor, a segesdi Új Élet Tsz állattenyésztője — napi het­ven dekás súlygyarapodást értek el. Így lehetővé vált a fölneveiési költségek csök­kentése s az állomány gya­rapítása végett most már a háztáji gazdaságoktól is megvesznek minden eladó szopós borjút. Az utánpótlás és a kiválogatás fontosságá­ról beszélt Böbék József, a Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum kutató és szak- tanácsadó osztályának veze­tője is. Bajcsy Ede, a barcsi Vörös Csillag Tsz főagronó- musa pedig a növényter­mesztők és állatenyésztők együttműködésének fontossá­gát hangsúlyozta. — Ha a növénytermesztő nem jól gazdálkodik, akkor az állat- tenyésztő sem tud eredmé­nyeket felmutatni — mon­dotta. — Hiszen a növény­termesztés eredményei végső soron nem a megtermelt ta­karmányban jelentkeznek, hanem a felhizlalt állatok meg a megtermelt tej útján értékesülnek. A mezőgazdasági szakem­berek tegnap este a Fegyve­res Erők Klubjában baráti találkozón vettek részt Az ankét ma folytatja munká­ját. A mai eseményeket la­punk holnapi számában is­mertetjük.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents