Somogyi Néplap, 1965. december (22. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-10 / 291. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEKJ ÁRA: 50 FILLÉR Somogyi Néplap MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXII. ÉVFOLYAM 291. SZÁM PÉNTEK, 1965. DECEMBER 10. Ablakon kido!>ott százharmincnégyezer forint (3. o.) A közösség segítő erejével (5. o.) A mezőgazdasági szaktudás növeléséért (6. o.) ( Külpolitikai kérdésekre válaszolt Cromiko a Legfelsőbb Tanács tegnapi ülésén Moszkva, december 9. Andrej Gromiko szovjet kül­ügyminiszter csütörtökön dél­után a Legfelsőbb Tanács két házának együttes ülésén egy­órás külpolitikai tárgyú be­szédet mondott. Az első interpelláció az ENSZ-közgyűlés mostani ülés­szakára és az ott előterjesztett szovjet javaslatok fogadtatá­sára vonatkozott. A szovjet külügyminiszter válaszában rámutatott, hogy a nemzetkö­zi helyzet éleződése, amely az Egyesült Államok vietnami agressziójának következménye, rányomta bélyegét a XX. ülés­szak egész munkájára. Hozzá­fűzte, hogy Európa, Ázsia, Af­rika és Latin-Amerika orszá­gainak túlnyomó többsége el­ítéli az Egyesült Államok in­dokínai magatartását. — New Yorkban többször találkoztunk az Egyesült Ál­lamok képviselőivel — jelen­tette ki Gromiko —, és velük is közöltük, hogy a Szovjet­unió továbbra is következete­sen támogatja azt a rendezési programot, amelyet a VDK az ismert négy pontban előter­jesztett. A Szovjetunió az ENSZ- közgyűlés mostani ülésszakán két fontos határozati javasla­tot nyújtott be az atomfegy­verek elterjedésének megaka­dályozásáról, illetve a más államok belügyeibe való be nem avatkozásról. Az első határozati javasla­tot az Egyesült Államok is megszavazta, »de sajnos ma­gatartása merőben eltérő« — jegyezte meg Gromiko. A Szovjetunió a második javaslat előterjesztésével nem a saját közvetlen érdekeiről gondoskodik; a Szovjetunió helyt tud állni magáért. A világon azonban sok állam van, amelyeknek kellő nem­zetközi biztosítékot kell nyúj­tani a külső beavatkozás el­len. Egészben véve Gromiko igen jelentősnek tartotta, hogy az ENSZ-közgyűlés ülésszakán felvetődött sok kérdésben azo­nos, vagy közeli álláspontról tanúskodtak a szocialista or­szágok és az el nem kötelezett országok képviselői. Andrej Gromiko beszédének második felében a nyugatné­met kormányprogramra vo­natkozó interpellációra vála­szolt. — Nyugat-Németországnak még kifizetetlen adóssága van a népekkel, mindenekelőtt a Szovjetunió népével szemben — mondotta a német béke- szerződésre utalva, majd hoz­záfűzte, hogy ha azok politi­kai rövidlátása, akik a poli­tikát Nyugat-Németországban meghatározzák, szükségessé teszi, népünk benyújtja a számlát. Az európai határokkal kap­csolatban ezt mondotta: A Szovjetunió és sok más eu­rópai ország nem hajlandó at­tól függővé tenni biztonságát, hogy az NSZK kormánya elé­gedett-e vagy sem a második világháború eredményeivel. — A szocialista országok bármelyikének határai elleni támadást a Szovjetunió a sa­ját határai elleni támadásnak tekinti »az összes ebből adódó következtetésekkel« — jelen­tette ki Gromiko. A szovjet külügyminiszter a továbbiakban rámutatott: Az NSZK igyekszik megtorpedóz­ni az atomfegyverek elterje­désének megakadályozásáról szóló szerződést, s »vannak körök, amelyek lépésről lépés­re engednek az NSZK követe­léseinek«. — Az Egyesült Ál­lamoknak világos választ kell adnia — hangsúlyozta —, mert a Bundeswehr atomfegyverek­hez juttatása és az atomfegy­verek elterjedésének megaka­dályozása nem egyeztethető össze egymással. Andrej Gromiko végül azt mondta, a szovjet nép jól tud­ja, hogy Nyugat-Németország­ban nem kizárólag hétpróbás militaristák és revansra vá­gyó elemek élnek. — Nyugat- Németországban vannak em­berek, akik nem hajtottak fe­jet a fasizmus előtt, akik bát­ran harcolnak a szabadságért..- Ök tudják, hogy élnek a né­met munkásosztály dicső ha­gyományai. A beszéd után több külpo­litikai tárgyú hozzászólás kö­vetkezett, majd a Legfelsőbb Tanács határozatban hagyta jóvá a szovjet kormány po­litikáját az interpellációkban és Gromiko külügyminiszter beszédében érintett kérdések­ben. (MTI) ^TT 1%,,. V* tíín Ülést tartott a Minisztertanács A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács csütör­tökön ülést tartott. Meghall­gatta és tudomásul vette az egészségügyi miniszternek a szocialista országok egészség- ügyi miniszterei berlini érte­kezletéről és a nehézipari miniszternek kubai útjáról szóló beszámolóját. A kormány megvitatta és elfogadta a közlekedés- és postaügyi miniszternek és a fővárosi tanács vb-elnökének jelentését a budapesti föld­alatti gyorsvasút munkálatai­nak menetéről. Ezután a kor­mány megtárgyalta és elfo­gadta a fővárosi tanács vb- elnökének ismertetőjét a bu­dapesti lakosság számának alakulásáról. Az Országos Tervhivatal el­nöke ismertette, milyen irányelvek alapján javasolják a harmadik ötéves terv idő­szakában fejleszteni a szőlő­termesztést és feldolgozást, a bor tárolását és forgalma­zását. A kormány az előter­jesztést elfogadta. A Minisztertanács Tanács­szervek Osztályának vezetője a fővárosi, megyei és me­gyei jogú városi tanácsok vb- elnökeinek november 26-i értekezletéről tájékoztatták a kormányt. A Minisztertanács megtár­gyalta a saját, valamint a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság 1966. első félévi munkatervét. A szőlőtermesztés és «feldolgozás irányelvei a harmadik ötéves terv időszakában Az Országos Tervhivatal­nak a szőlőtermesztés és fel­dolgozás, a bortárolás és for­galmazás fejlesztéséről be­nyújtott előterjesztése a be­vezető részben utal arra, hogy a második ötéves terv időszakában 82 000 kát. hold szőlőt telepítettek. A követ­kező öt évben ezek termőre fordulnak és jelentősen nö­velik a szőlő- és borterme­lést Emellett a meglevő sző­lőterületek termése is tovább növekszik a fokozatos re­konstrukció, a jobb agrotech­nika és a tápanyag utánpót­lásának növelése révén. Je­lentős minőségi változással is számolni lehet, miután a fiatal, nagyüzemileg művel­hető és nagy termőképességű szőlők aránya növekszik. E tények és a lehetőségek számbavétele alapján a har­madik ötéves terv időszaká­ban nem szükséges a szőlő termőterületét lényegesen nö­velni. Tovább kell folytatni a kiöregedett szőlők kivágá­sát és helyükre új szőlők te­lepítését. A második ötéves terv folyamán végrehajtott telepítések termőre fordulása és a rekonstrukciók eredmé­nyeként a termő szőlők te­rülete 1970-ben mintegy 50 ezer kát holddal nagyobb lesz a jelenleginél. Az előterjesztés a szőlőül­tetvények gazdaságos üzeme­lése, az előirányzott szőlő­és bortermés feldolgozása és tárolása céljából a következő ötéves tervben mintegy 5 milliárd forint összegű be­ruházás biztosítását javasol­ja. Ebből az összegből jelen­tős részt kell összpontosítani a megelőző öt esztendőben telepített és termőre forduló szőlők járulékos beruházásai­ra. Biztosítani kell a szőlő- ültetvények felneveléséhez és üzemeléséhez közvetlenül szükséges eszközöket és be­rendezéseket (növényvédelmi berendezések, csomagolószí­nek stb.), valamint a szőlő feldolgozásához és tárolásá­hoz szükséges kapacitásokat. A fejlesztésre előirányzott összegek egy részéből a már meglevő kapacitásokat gaz­daságos üzemnagyságára kell kiépíteni. Az előterjesztés hangsú­lyozza: a beruházások leg­gazdaságosabb megvalósítása érdekében biztosítani kell az illetékes szervek jó együtt­működését. A Minisztertanács az elő­terjesztésben javasolt beru­házási összeget és irányelve­ket jóváhagyta, és utasította az érdekelt minisztériumokat és szerveket, hogy a fejlesz­téshez szükséges műszaki terveket, valamint a megva­lósításhoz szükséges építőka­pacitást és anyagokat, cso­magolóeszközöket, gépeket a i is szükségesnek tartja és tá- szükséges ütemben biztosít- mogatja a háztáji gazdasá- sák. gok és a szakszövetkezetek Az említett intézkedések termelési, feldolgozási és tá- mellett a kormány továbbra rolási tevékenységét. Budapesten csökkentik, vidéken növelik a munkahelyek számát Az 1960-ban tartott nép­számláláskor Budapest lakos­sága 1 864 600 volt, azóta 1 935 400-ra növekedett. Az emelkedés egyedüli forrása a »bevándorlási többlet«, hi­szen a természetes szaporo­dás mutatószáma a főváros­ban az említett időszakban negatív előjelű volt. 1960-ban kerek számban 42 ezren te­lepedtek le a fővárosban. A kormány néhány évvel ez­előtt intézkedett, hogy ez az egészségtelennek minősíthető növekedés ne folytatódjék. Ennek eredményeként a Bu­dapestre irányuló vándorlás évről évre csökken, 1964-ben mintegy 18 ezer volt. A születések alacsony szár­ma és egyidejűleg az átlagos élettartam emelkedése azzal járt, hogy a gyermekek rész­aránya egyre kisebb, ezzel szemben a munkaképes ko­rdáké, különösen pedig az idősebbeké egyre nagyobb. Budapest környékén a né­pesség növekedésének üteme meghaladja a fővárosét. A budapesti munkaképes férfiak foglalkoztatási ará­nya néhány tized híján 100 százalék, a nőké is több mint 90 százalék. Ez lényegé­ben a teljes foglalkoztatott­ságot jelenti. 1960-tól 1965-ig 140 ezerről mintegy 170 ezerre nőtt a vidékről bejá­rók — az úgynevezett ingá­zók — száma. Rajtuk kívül több tízezer vidéki munkás lakik hétköznap ideiglenesen Budapesten, többnyire mun­kásszálláson. A bevándorlás — csökkenő tendenciája mellett is — nö­veli a főváros zsúfoltsását, a lakás-, közmű-, közleke­dés-, egészségügyi- és szo­ciális ellátási problémákat. Az Országos Tervhivatal már a második ötéves terv kidolgozása során is figye­lemmel volt arra, hogy a fővárosi munkahelyek szá­mának növelését korlátozni kell. Az előterjesztést most még nyomatékosabban hang­súlyozza: el kell érni, hogy a fővárosban a következő 15 év folyamán sorra kerülő minden fejlesztés — az ipar rekonstrukciós jellegű kor­szerűsítése is — munkameg­takarítással, illetve a lehető legkisebb létszámemelkedés­sel járjon. Ennek érdekében mindenekelőtt a munka ter­melékenységének növelését, a műszaki fejlesztés hatékony­ságát kell biztosítani. Nem­csak az iparban, de minden olyan területen is, amely nincs közvetlen kapcsolatban a fővárosi lakosság ellátásá­val, tovább kell folytatni a munkahelyek számának — tervgazdálkodási eszközökkel történő :— korlátozását. A kormány felhívta az Országos Tervhivatal elnö­két, az érdekelt minisztere­ket és országos hatáskörű szervek vezetőit: Budapesten csak olyan — termelékenysé­get növelő, korszerűsítő — beruházásokat valósítsanak meg, amelyek nem járnak a munkaerőszükséglet növeke­désével; a kormány előző ha­tározatának megfelelően foly­tassák az előírt ütemben az erre kijelölt üzemek kitele­pítését; a vidéki üzemekben bővítsék a termelési profilt és növeljék a műszakok szá­mát. A tervekben meghatározott ütemben halad a földalatti gyorsvasát építése Változások a szovjet kormány összetételében Nyikolaj Podgornijt választották meg a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnök vé Moszkva, december 9. A Szovjetunió Legfelsőbb ranácsa csütörtökön hozott törvényeinek megfelelően változásokra kerül sor a Szovjetunió Minisztertanácsá­nak összetételében. Ezentúl a Szovjetunió népi ellenőrzési bizottságának elnöke, a szakmai és műszaki oktatási állami bizottság elnöke és a mezőgazdaság gépesítésével foglalkozó főhatóság elnöke is a korrmny tagja. Ugyan­akkor a rádió és a televízió bizottságának, a filmművé­szeti állami bizottságnak, a sajtóügyek állami bizottságá­nak és a külföldi kulturális kapcsolatok állami bizottsá­gának elnöke nem tagja ezentúl a Szovjetunió mi­nisztertanácsának. Megszün­tették azokat a miniszteri tisztségeket is. amelyeket olyan vezetők részére létesí­tettek, akik irányítása alá nem tartoznak minisztériu­mok. A Szovjetunióban a párt és állami ellenőrzési bizottságot átalakították állami népi el­lenőrzési bizottsággá. A Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsának csütörtökön elfoga­dott törvénye rámutat, hogy e rendelkezés célja: széles körben bevonni a dolgozókat az ellenőrzésbe, növelni sze­repüket az ellenőrző szer­vek tevékenységében. Pavel Kovanovot kinevez­ték a Szovjetunió népi ellen­őrzési bizottságának elnöké- vé. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsinak Elnöksége föl­mentette Alekszandr Sele- pint, a Szovjetunió Minisz­tertanácsa elnökhelyettesének tisztsége alól, mert az SZKP Központi Bizottságának el­nöksége szükségesnek tartja, hogy Alekszandr Selepin egész tevékenységét a párt központi bizottságában vég­zett munkának szentelje. Alekszandr Bulgakov, a szakmai és műszaki oktatási állami bizottság elnöke tagja lett a szovjet kormánynak. A szovjet kormány tagja lett Alekszandr Jezsevszkij, a mezőgazdaság gépesítésével foglalkozó főhatóság elnöke. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Georgij Kaznyint a Szovjetunió Legfelsőbb Bíró­ságának tagjává választotta. Kaznyin az utóbbi három évben az SZKP Központi Bi­zottságában tevékenykedett Anasztasz Mikojan kérte, hogy mentsék föl a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsa El­nökségének elnöki tisztségétől. Elmondta, hogy életének nyol­cadik évtizedébe lépett, kö­rülbelül három évvel ezelőtt pedig súlyos beteg volt és ope­ráción ment keresztül. Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB első titkára közölte, hogy az SZKP KB elnöksége és a KB hozzájárult Mikojan ké­relmének teljesítéséhez. Brezs­nyev méltatta Mikojan tevé­kenységét, majd Mikojanhoz fordulva köszönetét mondott eredményes munkájáért. Utá­na javasolta, hogy továbbra is maradjon a Legfelsőbb Tanács Elnökségének tagja. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöké­vé egyhangúlag Nyikolaj Pod­gornijt, az SZKP KB elnöksé­gének tagját, a KB titkárát választották meg. Ezzel a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsának ülésszaka be­fejezte munkáját (MTI) A Minisztertanács 1963-ban határozatot hozott arra, hogy folytatni kell a budapesti földalatti gyorsvasút építését, s úgy intézkedett, hogy ke­let-nyugati irányban a Fe­hér út és a Deák tér közöt­ti szakaszt 1970-ben, a tel­jes vonalat pedig 1973-ban üzembe kell helyezni. Egy- bein azt is kimondta, hogy a munkálatok menetéről a közlekedés- és postaügyi mi­niszter és a fővárosi tanács vb-elnöke tegyen jelentést a kormánynak. A csütörtöki ülésen el­hangzott beszámoló szerint a földalatti említett első sza­kaszán a mélyépítési mun­kák java része elkészült. Be­fejeződött a Népstadion. a Baross tér, a Blaha Lujza tér, az Astoria és a Deák téri állomások kiépítése. El­készültek az állomási kijára­tok a Deák Ferenc téren, az Astoria állomáson és a Ba­ross téren. A Deák tér és a Fehér út közötti szakasz alagútépítési munkái befejezéshez köze­lednek. Az Astoria és a Ba­ross tér között folyik egy körülbelül 500 méteres alag­út építése. Most következe nek a kedvezőtlen talajvi­szonyok miatt legnehezebb munkálatok a Puskin utca és la Blaha Lujza tér közötti vészen. Megkezdődött a Bla- jia Lujza téri állomás kijá­ratának és az aluljárónak az említése. Hátravan még a vonal gy részén az alagút szise- A terveknek me^fele- későbbi időpontban ke­nt gy ré to\°s°. lően ké rül sor a gépészeti, az elektromos szerelési, a vá­gányfektetési és belső építé­si, valamint egyéb járulékos munkákra. Az 1973-ig üzembe állítan­dó szakaszon elkészültek a pajzsindító kamrák (Kossuth Lajos tér, Batthyány tér és Moszkva tér) és megépült a Déli pályaudvari végállomási A még hiányzó alagútszaka- szok nagy részét — így a Duna alatti szakaszt is — már a gépesített pajzsokkal építik. 1966-tól a Közleke­dés- és Postaügyi Miniszté­rium vállalatai mellett mind nagyobb szerepet kapnak a munkálatokban az Építésügyi és a Kohó. és Gépipari Mi­nisztérium vállalatai. A Minisztertanács megál­lapította, hogy a földalatti gyorsvasút építése a tervek­ben meghatározott ütemben halad. Tudomásul vette, hogy egyidejűleg folyik az észak—déli gyorsvasúti vo­nal tervezése, és úgy hatá­rozott, hogy ezeket a terve­ket még a harmadik ötéves terv időszakában készítsék el. Az új földalatti nagy fon­tosságára tekintettel a kor­mány úgy döntött, hogy az illetékes miniszterek mű­szaki és pénzügyi szempont­ból vizsgálják meg, hogyan lehetne a Fehér út és a Deák tér közötti szakaszt a tervezett 1970 helyett már 1969-ben, a teljes keleti—; nyugati vonalat pedig az 1973-as határidő helyett szintén egy évvel korábban átadni a forgalomnak. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents