Somogyi Néplap, 1965. december (22. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-08 / 289. szám
Szerda, 1965. december 8. 3 SOM t VI NÉPLAP Nyugtalan ifjúság E cikk nem vállalkozik többre, mint néhány gondolatra arról, amit a fiatalokkal, a »felnőtt kamaszokkal« kapcsolatban sokszor hall az ember: hogy mindent megkaptak, hogy az ifjúság megértésének, nevelésének ez a kulcsa, s öreg hiba volt elkényeztetni őket Ki tagadná, hogy jobb anyagi körülményeik vannak, s tanulási lehetőségeik összehasonlíthatatlanul kedvezőbbek, mint a mai felnőtt nemzedéké annak idején? Erre a különbségre, előnyös helyzetükre gyakran s alapjában helyesen figyelmeztetjük őket. Meglehetősen sokszor hallják. Mit várunk ettől? Hogy jobban megbecsüljék azt amihez nem a maguk erejéből jutottak. Egy diploma az államnak százezer forintjába kerül. Hány év alatt törlesztik le, már akik letörlesztik ezt a »hitelt«, amelynek még a kamatait is a társadalom fizeti? A tőkésországokban is sokféle rendszere van az ösztöndíjaknak. A tanulás mégis sokkal többe kerül, s éppen ezért a társadalma bázis, amelyre a felsőoktatás épül, sokkal szűkebb. Mi a közoktatás tényleges forradalmát hajtottuk végre, s ez az ifjúság egész helyzetét alapvetően megváltoztatta a háború előttihez képest. Éppen ezért igazunk van, amikor ezt tekintjük egész pedagógiai stratégiánk kiindulópontjának. Hogy okosan érvelünk-e, s hogy valóban a forradalom lényegére mutatunk-e rá, vagy megállunk ott, hogy »bezzeg az én időmben még cipőre sem tellett« — ez már más kérdés. De hogy ennek tudatát nekünk ébren kell tartanunk a fiatalokban, arról nem lehet vita. Bármilyen fontos kiindulópontja is ez pedagógiánknak, nem tulajdonítunk-e ennek a valóságosnál is nai- gvobb jelentőséget? Nem adjuk-e olyan kérdésekre is, amelyekre mást kellene felelnünk, ezt a választ? Mert nem mindig érjük el ezzel az érveléssel a jogosan megkívánt hatást. S ez nem azt jelenti, hogy a fiatalok hálátlanok, hogy semmibe se veszik, amit mások értük tettek, hanem azt, hogy ez az érvelés nem mindig illeszkedik egy kiforrott, egészséges pedagógiai gyakorlatba, nincs mindig összhangban a fiatalok más tapasztalataival, s ezért nem hat úgy, ahogy különben hatna. B ogy a mai fiatalok mindent megkapnak? Ebből annyi igaz, hogyha valaki bejut a középiskolába vagy felsőfokú intézetbe, ha családja nem tudja biztosítani, az állam bocsát rendelkezésére olyan anyagi eszközöket, amelyek lehetőséget adnák tanulmányai elvégzésére. Nagyobb probléma ennél a pályakezdő fiatalok anyagi helyzete. Az egyetemi, főiskolai hallgatóknak, ha szűkösen is, de mindenük megvan. Ahogy a saját lábára áll, kedvezőtlenebb anyagi helyzetbe kerüL Az albérlet sokkal drágább, mint a kollégium, az üzemi, vendéglői étkezés vagy a főzés többe kerül, mint a menza; ezerkétszáz—ezernégyszáz forintból nehéz kijönni. Nem állíthatjuk tehát, hogy kényezteti őket az élet. Arról sem tudok, hogy a munkásfiatalok ne ismernék a gondokat. Ha valaki ott dolgozik, ahol lakik, ha szülei viselik gondját, s még nem alapít családot, persze könnyen él. De csak ilyen körülmények mellett! A többinek sincsenek súlyos, nagy gondjai. De hogy mindent megkapnának? Sok mindent megkapnak, sok mindent nem kapnak meg, amit pedig megkaphatnának annak veszélye nélkül, hogy »elrontanánk« őket. De nem is ez a fő kérdés. A fiataloknak — a szó anyagi értelmében — valóban viszonylag könnyű a dolguk. Ehhez azonban hozzá kell tennünk: ezeket a fiatalokat a szocialista Magyarország első húsz esztendeje nevelte. »Bennünket mindig úgy emlegetnek — mondotta egy húszéves fiú —, hogy mi beleszülettünk a szocializmusba. Pedig mi az átmeneti társadalomba, a forrongó, nehéz évekbe születtünk bele.« És ez is — igaz! N em, a mai húsz- vagy húsz-egynéhány évesek igazán nem selyempapírban nőttek fel. Anyagilag jobb helyzetben voltak s vannak, mint szüleik annak idején. De azt a pozitív hatást, amit ez gyakorol, negatívumok gyengítették. Az ország politikai, gazdasági életében például már emlegetni sem fogjuk a személyi kultuszt, amikor a jellemekben még nyomon követhetjük torzító hatását. Ez az ifjúság nyugtalan években nőtt fel. S nekünk, ha valóban segíteni akarunk nyugtalan útkeresésükben, ebből kell kiindulnunk, ezt kell megértenünk. K. Gy. A Siófoki Járási Párt-vb megtárgyalta a zárszámadások előkészítésének politikai és szervezeti feladatait Képesítés nélkül: tilos A művelődésügyi miniszter rendelkezést adott ki, amely szerint óvónői, tanítói és általános iskolai tanári munkakörben újabb képesítés nélküli személyeket nem szabad alkalmazni. Képesítés nélkülinek tekintik azt, akinek nincs pedagógus — óvónői, tanítói, tanári — oklevele. Általános iskolában ugyancsak képesítés nélkülinek minősül, akinek óvónői oklevele van. A tilalom nem vonatkozik azok- ra, akiket általános iskolában a gyakorlati foglalkozásnak a heti kötelező óraszám legalább ötven százalékában történő tanítására tanítói vagy tanári oklevél nélkül, de a szükséges szakképesítés birtokában neveznek ki, továbbá, akiket távol levő pedagógus helyettesítésére — átmenetileg — óradíjasként alkalmaznak. (TwTI) Az MSZMP Siófoki Járási Végrehajtó Bizottsága legutóbbi ülésén megtárgyalta a termelőszövetkezeti zárszámadások politikai és szervezeti előkészítésének feladatait. A jelentés abból indult ki, hogy a zárszámadás a szövetkezeti falu életében nagy esemény. Mindenkit érdekel, hogyan alakult a gazdálkodás, mennyi a bevétel, a kiadás, miként fejlődött a közös gazdaság, s munkája után ki mekkora jövedelemhez jut. Az idei zárszámadás jelentőségét külön is meghatározza, hogy az ötéves terv záró esztendeje ez az év, és éppen ezért most értékelhető az ötéves fejlődés is. Másrészt ez az év hazánk felszabadulása huszadik évfordulójának jegyében indult, és lemérhető, hogy a vállalásokat méltóképpen teljesítették-e szövetkezeteink. Megállapította a párt-végrehajtóbizottság, hogy a zárszámadásit mindezek figyelembevételével kell politikailag, gazdaságilag és szervezetileg előkészíteni, és szükséges nagy gondot fordítani az idei év értékelése mellett a kezdés óta megtett út átfogó értékelésére, továbbá a jövő feladatainak megszabására. A közgyűlési beszámolók külön megmutathatják, hogy hogyan alakult az egy tagra eső részesedés az utóbbi években. Megállapítható, hogy a számottevő fejlődést kemény, szívós és lelkiismeretes munka eredményezte. A siófoki járásban 19 tsz készít zárszámadást. Megállapította a végrehajtó bizottság, hogy a múlt évihez viszonyítva sokat javult a vezetés, a tagság odaadóbban dolgozik a közös gazdaság erősítéséért, és egyre gondosabban védi a szövetkezeti vagyont. Az évi munkáról készítendő elemző összegezés hozzásegíti a tagságot ahhoz is, hogy világosabban lássa, pontosabban fölismerje és tudatosabban vállalja további teendőit, kötelezettségeit. Az őszi vetési munkákat a termelőszövetkezetek idejében elvégezték. A gabonák túlnyomó többsége szépen megerősödött, jól fejlődik. A népgazdasági lehetőségek arányában, az állam segítségével az idén is gyarapodott a tsz-ek erőgép- állománya, tölbb műtrágyát használhattak föl, minden területen hibrid kukoricát vetettek, nőtt a vegyszerrel kezelt és az öntözött terület is. Javult tehát a mezőgazdaság anyagi, technikai ellátottsága, bővült, erősödött a korszerű nagyüzemi termelés műszaki alapja. Sok szövetkezet gyarapodott hideglevegős szénaszárítóval, nagyobb területre jutott szerves és zöldtrágya. Mindez meg a tagság szorgalma azt eredményezte, hogy a termésátlagok zöme meghaladta a terve - zettet. A járás szövetkezetei a sok elemi csapás és más természeti nehézségek ellenére a harmadik negyedévi felmérés alapján jó zárszámadást várhatnak. Leszögezte a párt-végrehajtóbizottság, hogy valamennyi falusi pártszervezetnek és a járási irányításnak a zárszámadás előkészitésének és elkészítésének segítése most a legfontosabb feladata. A sikeres lebonyolítás megköveteli a helyi pártmunka élénkítését, cél- tudatosságának, hatékonyságának növelését. Kezdeményezzen az alapszervezet, tartsa kezében a politizáló közélet irányítását. Hívjon össze csoportos beszélgetéseket, összegezze ezek tapasztalatait, és tegye közkinccsé a szövetkezeti gazdák helytálló és figyelemreméltó észrevételeit, a szövetkezet gazdálkodásával, szervezeti életével összefüggő tanácsait. S főképpen azt érje el, hogy a zár számadó közgyűlésen már mindenki úgy jelenhessen meg, hogy nagyságrendben ismeri a termelés, gazdálkodás és jövedelemelosztás legjellemzőbb adatait. A pártszervezetek mellett nem maradhat el a helyi tanácsok és a járási szervek segítő, ellenőrző munkája sem. Tartassák meg a zárszámadási utasítást, ügyeljenek a leltározás, a mérlegkészítés rendjére, a számvitel rendezésére és valamennyi vitás gazdasági kérdés egyértelmű tisztázására. Megkülönböztetett figyelmet és törődést követel a gyenge szövetkezetek zárszámadási munkájának segítése. Ezekben a tsz- ekben fokozottabb szükség van a szövetkezeti élet és gazdálkodás valamennyi kérdésének alapos megvitatására. A párt-végrehajtóbizottság állásfoglalása és határozata alapján a járás vezetése arra törekszik, hogy segítségével mindenütt a valóságot pontosan tükröző zárszámadás készüljön. Ez kell ahhoz, hogy járásszerte úgy zárják le és értékeljék 1965-öt — akár a gazdálkodás, akár a szervezeti, belső élet tekintetében —* hogy a termelőszövetkezeti tagok teljes tisztán látással, a tanulságokat és célokat pontosan ismerve kezdhessenek hozzá a jövő feladatainak megoldásához. E. 3. RÉGI MOZIBÓL ŰJ IRODÁK Tabon, a régi moziterem heiyén a földművesszövetkezet kap irodahelyiségeket. Az átalakítást a Tahi Vegyesipari Ktsz építőbrigádja végzi. P'V'I f» S' Mi van a s Alapos vizsgálat a Finommechanikai Vállalatnál flf f •• •• J A utas mosott: A Somogy megyei Finom- mechanikai és Gépjavító Vállalatnak az idén huszadszor adott munkabérhitelt a Magyar Nemzeti Bank Somogy megyei Igazgatósága. (Általában legföljebb háromszor szoktak adni egy évben.) Ez az egyetlen adat is mutatja, hogy a vállalatnak súlyos pénzügyi problémái vannak. Mi okozza a zavart, a sorbaállást, hogyan lehetne ezt megszüntetni? — erről beszélgettek nemrég a Finommechanikai és Gépjavító Vállalat vezetőivel a Magyar Nemzeti Bank Somogy megyei Igazgatóságának vezetői, dolgozói és a megyei tanács pénzügyi osztályának képviselője. Elmarasztaló megállapítások A bank vezetői és a vállalat gondjaival foglalkozó dolgozói a megbeszélés elején hangsúlyozták, hogy mivel segíteni akarnak, a vizsgálatok tapasztalataiból semmit sem titkolnak el. Felsorolták azokat a hibákat, amelyek ebben az évben fordultak elő. Így többek között: Negyedév közben sok a befejezetlen termelés, negyedév végén pedig a kiszállított, le nem számlázott készlet. A szolgáltatórészlegek nem tartják meg a termelés előírt ütemét. A mérlegjavító részleg például lökésszerűen (a hó végén és közepén) számláz. A készárurészlegek nem teljesítik tervüket. A befejezetlen termelésről készített leltár nem a valóságot tükrözi. A vállalat vezetői gyakran arra hivatkoztak, hogy anyaghiány okozta a lemaradást. Ezt néha olyankor is mondják, amikor nem az idézi elő a kiesést. Nincs mindenütt biztosítva a társadalmi tulajdon védelme. Például a csőhúzó anyagokat a szabadban tárolják. Mindez azt mutatja, hogy a vállalatnál nem megfelelő a műszaki irányítás — mondták a bank dolgozói. Vér szegény felszólalások Jó lett volna, ha a vállalat vezetői e megállapítások után elmondják, mi okozza a súlyos pénzügyi zavarokat. Jóllehet elismerték, hogy a bank dolgozóinak igazuk van, arról azonban nemigen beszéltek, hogyan akarnak változtatni ezen a helyzeten. (A bank egyik dolgozója szerint az említett problémák az előző években is megvoltak.) Azt kérdezhetnék erre a vállalat vezetői: »Miért nem tartják jelentősnek azokat az intézkedéseket, amelyeket a hibák leküzdésére tettünk, s amelyekről a bankban mondtak is néhány szót?« Igaz, tettek egyet s mást a problémák megoldásáért. Ám intézkedéseik nem hoziták meg a kívánt eredményt. Nagy Antal, a vállalat igazgatója ezt mondta: »A szeggyártás megindulásakor huszonegy embert Budapestre küldtünk azzal a céllal, hogy elsajátítsák a tudnivalókat. Aztán a pesti nor- mát ötven százalékra hoztuk le. Továbbá hat új szegverő gépet helyeztünk üzembe. Mindennek ellenére a termelés visszaesett. A Szabvány- ügyi Hivatal megállapítása szerint az általunk készített szeg minősége nem megfelelő.« Az igazgató és a főmérnök többször is emlegetett valamiféle műszaki intézkedést. Ezeknek a hatása se érződött. Nyilvánvaló tehát, hogy az eddigi intézkedések csak néhány hiányosságot szüntettek meg, nem bizonyultak elégnek a helyzet gyökeres megváltoztatására. KSnek a kötelessége? A vállalat vezetőinek meg kellene keresniük és találniuk az alapvető hibát s megszüntetésének módját. Felszólalásuk, sajnos, azt mutatta, hogy nem kutatják a problémák igazi okát, nem próbálnak kidolgozni olyan átfogó tervet, amelynek végrehajtásával teljesíthetnék a termelési tervet, csökkenthetnék a költségeket, emelhetnék a termelékenységet. Ügy látszott, nincs elgondolásuk a kaotikus állapotból kivezető útról, nem iparkodnak összefüggéseikben vizsgálni a kedvezőtlen jelenségeket. Ha ezt tennék, akkor rá keilen« jönniük arra. amire a bank dolgozói, hogy tudniillik a jelzőszolgálat a műszak és az igazgató között nem megfelelő. A vállalat vezetője későn veszi észre a termelés zökkenőit. így nem is tud idejében intézkedni. A műszaknak rossz a kapcsolata a pénzüggyel is, emiatt rendszerint nem értesül a termelésnek azokról a zavarairól, amelyeket a pénzügy észrevesz. Mondjuk ki: a vezetéssel van baj. Az anyaghiány és a gyakran emlegetett objektív nehézségek legföljebb csak imitt-amott befolyásolták kedvezőtlenül a termelést, alapvetően nem ez idézte elő a jelenlegi állapotot A hibák igazi oka az, hogy a vállalat vezetői között nincs meg a kellő együttműködés. Nem arról van szó, hogy az igazgató, a főmérnök vagy a főkönyvelő haragban van egymással, hanem arról, hogy a munkában nem dolgoznak megfelelően együtt. A maga területén a főmérnök, a főkönyvelő is igyekszik jeleskedni, kezdeményezni. Baj azonban, hogy egyikük se törődik a másik problémáival. Talán az igazgató nem fogja össze a munkaterületeket, nem biztosítja a gyümölcsöző kapcsolatok föltételeit? Vagy talán az ügyrend rossz? Egy bizonyos: az új főmérnök megfeszülhet, új ötleteket csillogtathat, a főkönyvelő óránként elálmélkodhat azokon a meghökkentő jelenségeken, amelyekre a számok hívják fel a figyelmét, nem jut előbbre a vállalat, ha észrevételeiket nem az igazgatóval közösen, nem azon melegében tárgyalják meg, ha nem jelzik egymásnak tapasztalataikat, s ha nem intézkednek idejében. Ha nem dolgoznak együtt, összegyűlnek a problémák, felhalmozódnak a hibák, s kapkodás lesz úrrá az egész vállalaton. Ebből a helyzetből csak akkor talál kivezető utat a vállalat, ha irányítói nem egy- egy részletproblémában, hanem elavult vezetési módszereikben látják a súlyos pénzügyi gondok okát, s ha olyan ügyrend alapján dolgoznak, amely biztosítja, hogy mindenki segítse egymást. A bank jó néhány javaslatot tett a munka megjavítására. Jó lenne, ha a megyei tanács ipari osztálya is fölfigyelne a Finommechanikai Vállalatnál uralkodó állapotokra, és néhány, főként személyi föltétel megteremtésével (szükség lenne műszaki osztályvezetőre, főmechanikusra stb.) előmozdítaná a gazdálkodás megjavítását. A bank és a tanács beavatkozása — hangsúlyozzuk — csupán segítség. A problémákat elsősorban a vállalat vezetőinek kell megoldaniuk. Ezt nem végezheti el helyettük se a bank, se a tanács. Szegedi Nándor Magyar alapanyagból — altató, idegcsillapító A balatonfűzfői nitroké- miai ipartelepen kedden új üzemben kezdték meg a műszaki próbákat. Az úgynevezett . D-csarnokban elhelyezett gépi berendezésekkel nagy mennyiségben készítenek a gyógyszeripar számára nélkülözhetetlen alapanyagot. Itt készül majd az egyik legkeresettebb vegyszer, a benzil-cianid, amelyet elsősorban altatók, idegcsillapítók előállításánál használnak fel. (MTI) (3468)
