Somogyi Néplap, 1965. december (22. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-30 / 307. szám
OrttörtSk, 1965. december 30. 3 SOMOGYI NÉPLAP Elbúcsúzott az öreg kovács Az utolsó napon tíz perccel korábban fejezte be a munkát a brigád. Naphosz- szat derekasan dolgoztak az emberek. Megállás nélkül javította a műtrágyaszórókat Gyenes Pál, a Balatonboglári Állami Gazdaság kovácsa is. Csak a szíve volt nehéz. Egyre hosszabb időt töltött a szerszámosládák előtt, mintha minden munkaeszköztől külön akarna búcsút venni. Később arra gondolt, hogy nem is tud elválni a brigád tagjaitól. Az utóbbi kilenc év nagyon ösz- szekovácsolta őket. Amikor három évvel ezelőtt szocialista brigád lettek, már szinte egymás gondolatait is ismerték. A munkatársak is készültek a búcsúzásra, öt óra előtt tíz perccel valaki megszólalt: — Röpgyűlés lesz. Mindenki tudta, hogy most búcsúzik a brigád Gyenes Pali bácsitól, csak az öreg nem sejtett semmit. Összejöttek a műhely egyik sarkában, s amikor elővették az ajándék karórát, mindenkinek elszorult a szíve. Az öreg kovács vas- szorítású keze is gyengébben fogott ezen a búcsúzáson. Csak ennyit mondott: — Köszönöm, fiúk! Aztán elfordult A könnyeket már nem lehetett visszatartani. Másnap a gazdaság igazgatója pénzjutalommal meg emléklappal búcsúztatta el. Amikor ezt a jutalmat átvette, már levetette az olajos munkaruhát. A kezéből azonban nem tudta kimosni a bemaró- dott olajfoltokat. És nem tudja felejteni a zajos műhelyt sem. Amikor még ott dolgozott, mindig csendre vágyott. Munka után gyakran ment horgászbottal a Balaton-part- ra. Azt tartotta, itt lehet a legjobban levezetni a műhely zaját A kovácsok mindig hangosan dolgoznak. A rugóskalapács meg a hegesztő dinamók zuhogása csaknem megrepeszti az ember dobhártyáját. Hiányzott a műhely már az első nap. Amikor a gazdaság területére lépett, ide vezetett az első útja. — Nem lehet onnan elszakadni — mondja. — Ügy ösz- szeszoktunk, mint a testvérek. A gépészkovács gépészkovács marad nyugdíjban is. A múltról így beszél: — Én a munkának éltem. Amikor megalakult a gazdaság, kevés gép volt. Az akkori agronómus sokszor behívott reggel háromkor, hogy korán indulhassanak a kocsik. Én mindig azt mondtam, ha kell, éjjel is dolgozunk, mert a munka nem állhat meg. Ambrus József brigádvezető azt mondja róla: — Nagy munkabírású ember volt. Hatvannégy éves fejjél is fölvette a versenyt a fiatalokkal. Az öreg kovács hozzáteszi: — Nem félek én most sem a munkától. Nekem jó életem volt, mert aki dolgozni szeret, annak kevés baja van az élettel. — Hol tölti a nyugdíjas éveket? — Az idén otthon maradok Balatoniadén, de jövőre bejövök újra. Nem lehet ezt másként csinálni. Ha csak nyolc-tíz napot töltök el a szaktársak között, az is jó lesz. Soós Árpád főmérnök így vélekedik: — Sokkal fiatalabb emberek dolgoztak mellette. Gyenes bácsi mégsem engedett meg magának semmi lazaságot. Nagyon szerették az emberek. A kovácsok keze a nagy vasdarabokhoz szokott. Gyenes Pál azonban biztosan dolgozott az apró szerkezeti részek között is. 1922 óta űzte mesterségét. De azt tartja, hogy a legszebb éveket itt a gazdaságban töltötte el. Most búcsút intett ugyan a műhelynek, de a szíve továbbra is ott maradt... K. I. CSAKNEM 400 MILLIÓS FORGALMAT BONYOLÍTOTT LE AZ AGROKER AZ IDÉN Az AGROKER december 28-án jelentette központjának, hogy teljesítette idei tervét: 392 millió forint értékű árut adott megyénk mezőgazdasági nagyüzemeinek. A termelőszövetkezeteknek, állami gazdaságoknak és fmsz-eknek 127 millió forint értékű gépet szállítottak le. Csaknem 500 Belorusz és Zetor traktort, 435 pótkocsit és sok kombájnt, ezenkívül többek között 60 Orkán siló- zót, 24 trágyamarkolót és 33 bálázógépet adtak a mező- gazdaságnak. A vállalat szakemberei a vásárláskor és a gépek munkába állításakor szaktanácsokat adtak a gazdaságoknak. Egyre több tsz és állami gazdaság törekszik a szénabetakarítás teljes gépesítésére. A vállalat minden szükséges géppel rendelkezik ahhoz, hogy emberi kéz érintése nélkül kerüljön kazalba a széna. Van fűkasza, rendsodró, rendfelszedő és rakodóberendezés, pótkocsi, kazalodé és szénaszárító ventillátor. Az idén a kukoricabetakarítás gépesítésére fordítottak nagy gondot. A vetés és a gyomtalanítás után a betakarítás gépesítése is lehetővé vált. Októberben Kapos- füreden bemutatták a KBV 2-es kukoricaszedő kombájnt, amely ezt a feladatot megoldja. Több gazdaság vásárolt ilyen kombájnt, 1965- ban kezdték meg a burgonyaszedő gépek árusítását. Láncos burgonyaszedőket szállítottak az állami gazdaságoknak és négy NDK-gyárt- mányú burgonyakombájnt is eladtak. A tervek szerint 9224 vagon műtrágyát kellett volna szállítani a tsz-eknek és az állami gazdaságoknak, ezzel szemben 9609 vagonnyit értékesített az AGROKER. 38 millió forint értékű növényvédő szert adtak el. Jövőre nagyobb lehetőség lesz a burgonya gyomirtás'ra is. A vállalat 73 millió forint értékű gépalkatrészt szállított az üzemekbe az idén. Az utóbbi időben megszűnt az ékszíj- és akkumulátorhiány, javult a gumiellátás. Az erőgépek alkatrészigényeit mintegy 90 százalékban sikerült kielégíteni. Ha olyan alkatrészeket kértek, amelyekből nem volt raktáron, a rendelést azonnal továbbították Budapestre, és a központ intézkedett. Többször például Nyíregyházáról kaptak gépalkatrészt a somogyi gazdaságok. Jövőre a Jutái úton megkezdik az AGROKER új központi telephelyinek énítéset. 24 millió forintot fordítanak rá. Itt már iparvágánya is lesz a vállalatnak, és gépesítik az anyagmozgatást is. D. Z. MEGJELENT TER a Béke és Szocializmus legújabb száma A decemberi szám főként a Kommunista Intemacáonáié VII. kongresszusának harmincadik évfordulója alkalmából rendezett nemzetközi találkozó anyagait tartalmazza. A prágai találkozón, a folyóirat és a Csehszlovák KP Központi Bizottságának meghívására csaknem negyven kommunista és munkáspárt képviselői vettek részt. A cikkek rövidítve közlik a találkozó részvevőinek felszólalásait. Többek között: B. Ponomarjovét, az SZKP Központi Bizottságának titkáráét és Nemes Dezsőét, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjáét. A Komintern VII. kongresz- szusáiól való megemlékezés jó alkalom volt minden felszólaló számára, hogy számot vessen, mennyire tudta pártja hasznosítani a harminc évvel ezelőtt elfogadott irányelveket. A VII. kongresszus legfőbb érdeme, hogy a fasizmus térhódítása és a második világháború érlelődése folytán gyökeresen megváltozott helyzetben új módon vetette föl a népfront kérdését. A legtöbb felszólaló a VII. kongresszus útmutatásait ösz- szekapcsolta a jelenlegi helyzettel. Az új számban olvashatjuk Zdenek Mlynár cikkét a politikai vezetés problémáiról és a gazdaság irányításának új rendszeréről, Francois Billoux «-A Francia Kommunista Párt egységpolitikája és az elnök- választás« című cikkét, továbbá J. I. Quelle és N. Isa Conde cikkét a dominikai forradalmi harcról és tanulságairól. Jósé González a chilei kommunisták XIII. kongresz- szusáról számol be. »A nép akaratát nem lehet megtörni« című jegyzet a Dél-vietnami Nemzeti Felszabad!tási Front megalakulásának ötödik évfordulójáról emlékezik meg. Ülést tartott a Megyei Népművelési Tanács A Megyei Népművelési Tanács tegnap délelőtti ülésén megvitatta a megyében működő klubok és szakkörök tevékenységét. Megállapították, hogy érdemes távlataiban is fejleszteni a klubokat a jórészt kihasználatlan nagytermek, színháztermek helyett. Általában a sokrétű programnak helyet adó klubformák váltak be a legjobban például Igáiban, Nagybajomban, Kaűarkúton. Az ülésen elhatározták, hogy a Megyei Népművelési Tanács a továbbiakban járásonként két-három klubot segít, patronál. CSAPÓ LAS közvélemény-kutatással Szemüveges, azbesztkesztyűs emberek állnak a kohó alatt. Cigarettára gyújtanak, letörlik a verejtéket. Az egyik így szól az első slukk után. — Még egy perc! Fölöttük a hatalmas tartályban fortyog az első öntés anyaga: a folyékony vas. A daru csikorogva szalad középre. A kohó elől nézve olyan a műhely, mint egy hadve zér által elrendezett csatatér. Minden talpalatnyi hely ki van használva. Tengernyi formaszekrény borítja a terepet. A kohó alatt a vályút nézik. Csak úgy fél szemmel. Még tíz másodperc, még öt, és utána egy leírhatatlan fehér fény rajzol árnyakat a falakra. Már nincs beszélgetés, csönd van. Mindenki ezt nézi. A vályún át csorogni kezd a folyékony vas. Először olyan a színe, mint az aranyé, aztán bíborba vált, a széle már lilába játszik. Az egyik öntő odaáll a vályú elé, és vil- ámgyorsan áthúzza az ujját a folyáson. Meg- : mülök. Ű mosolyog. Tréfa volt, szakmai ttok. Mutatja is a kezét, hogy semmi baj. Megtelik a nagy edény, a kohós tölteni kez- H a hordozható tartályokat. Kezdődik az ones. Izmok feszülnek, gázos a levegő, a verejték patakokban csorog az arcokon, a falakra furcsa ábrákat rajzol a fény. N. S. A közös gazdálkodás kezdete óta gondot okoz a termelőszövetkezetek vezetőinek és tagjainak egyaránt, hogy vannak hetek és hónapok, amikor kevés a munkaerő, máskor viszont nem tudnak elegendő munkát adni az embereknek. Az efféle ellentmondás a mezőgazdasági munka jellegéből következik. A növényápolás és az őszi betakarítás idején a legtöbb helyen kevés az emberi munkaerő, különösen ha még az időjárás is kedvezőtlen. Télen, kora tavasszal és nyár közepén pedig általában a dologra alkalmas kéz több és a tennivaló kevesebb. Amikor sok a munka, s amikor kevés Ezért érdemes azon elgon- kodni: miként lehetséges, hogy vannak szövetkezetek, amelyekben a dolgozó tsz-tagok munkaerejének negyede, harmadrésze kihasználatlanul marad, miközben kapálatian a kukorica egy része, késlekednek a betakarítással, és több munkáskéz kellene az álla té nvosz ésben is. Más szövetkezetekben pedig évek óta az ismétlődik, hogy olyan munka- igényes növényeket vetnek, amelyek megmunkálására még altkor sem futja erejükből, ha a tsz-családok apraja-nagyja reggeltől estig a közösben dolgozik. Sók helyen tehát baj van az elvégzendő munkák mennyiségének és a megévő emberi munkaerő teljesítőképességének összehangolásával. A bajok forrása a tsz-ek tervezésében található. A szövetkezetekben év végén ugyan pontosan leltárba veszik anyagi javaikat, terményeiket, állataikat, gépeiket, a tervkészítés előtt minden tényezőt igyekeznek a lehető legkörültekintőbben figyelembe venni, csak éppen a legfontosabb tényező: az emberi munkaerő számbavételét hanyagolják el. A szövetkezeteik tervkészítéshez szolgáló nyomtatványai között ugyan szerepel a munkaerőmérleg, és a megfelelő oszlopokat többnyire ki is töltik, de általában ezek a számok nem fedik a gazdaság tényleges munkaerőhelyzetét. Jogos a kérdés: milyen módon lehet egy-egy szövetkezetben az emberek munkáját egy évre előre megtervezni? A kiválóan gazdálkodó termelőszövetkezetek több éves gyakorlata tanulságos választ ad erre. Alapvető igazság, hogy a szövetkezeti közösség elsőrendű kötelessége; munkát és tisztességes megélhetést biztosítani minden tagjának. És az is a közösség érdeke, hogy csak olyan vállalkozásba fogjon, me’yet győz is erővel, mert különben nem haszon, hanem kár származik az igyekezetből. Az is kétségtelen, hogy e feladat megoldása — a közgyűlés felhatalmazása alapján — a vezetőségek dolCsaládi tervezés A ma már országos hírű termelőszövetkezetekben évekkel ezelőtt fölismerték, hogy a munkaerő helyes számbavételének és foglalkoztatásának egyik legegyszerűbb módja, ha például a kapásnövényeket egyéni vállalás alapján családokra osztják fel. Ez a forma lényegében kétoldalú megállapodás a sző etkeze/i közösség, és az egyes tsz-ga dák kizött. A kö-össég végzi a talajművelést, a vetést — a családok pedig a növényápolással és betakarít ss'l járó k'zi munkát. A módszer rövid idő alatt általánosan elterjedt, mert biztonságot nyújt, mind a szövetkezetnek, mind az egyénnek. Mindenki pontosan ismeri feladatát, s jobb munkára ösztönzi nemcsak a közösség, na- nem saját jól felfogott érdeke is. Beszélgetések otthon Több helyen a munkaelosz- tásmak, a munkaerőmérleg el- készí lésének már fejlettebb, a szövetkezet minden tevékenységére kiterjedő módszere alakult ki. Ezekben a termelűsrö- vet.kezetekbm év végén a vezetőség tagjaiból alakult 2—3 tagú bizottságok külön-külön beszélgetnek minden szövetke. zeti gazdával. Mindeneke'ott kikérik az illető véleményét a szövetkezeti vezetőség munkájáról és az egész gazdálkodásról. Afelől is érdeklődnek: hogyan ítéli meg saját munkáját, helyzetét a közösségben? Megfelelő-e számára az a munkabeosztás, amelyben éppen dolgozik? És végezetül pontosan tisztázzák, hogy a következő évben melvük időszakban milyen mértékben és a gazdálkodás melyik ágában számíthatnak saját és családjának munkájára. Vagyis amolyan tervkészítő közvéleménykutatást tartanak. Azokban a termelőszövetkezetekben, amelyekben ez a gyakorlat már több éve meghonosodott, vezetők és tsz-tagok egybehangzóan állítják: a beszélgetéseknek nélkülözhetetlen és több irányú haszna van. Olyan dolgok is szóba kerülnek, amelyek megbeszélésére nemcsak a közgyűlés, hanem még a brigádértekezlet sem alka mas. Emellett e beszélgetések legkézenfekvőbb haszna a csaknem teljesen pontos és a valóságos helyzetet tükröző munkaerőmérleg elkészítése, hiszen a beszélgetés végén a vezetőség képviselői minden emberrel részletesen megállapodnak a következő évi munkát illetően. Természetesen e megállapodáshoz viszonyítva évközben lehetnek kedvező vagy kedvezőtlen eltérések, de ezek már kevésbé borítják fel a gazdálkodást, mintha csupán a létszám és az előző évben teljesített munkaegységösszeg alapján készítették volna terveiket A termelőszövetkezetekben dolgozó emberek munkaerejének, szándékának ilyen alapos, egyénenkénti tisztázása egyaránt hasznára válik mind az egész közösségnek, mind az egyes tsz-családoknak. Ez a módszer arra is alkalmas, hogy pontosabban számoljanak a családtagok munkaerejével, tervszerűbbé tegyék a közös és a háztáji közötti kapcsolatot. Olyan módszer, amelyet minden termelőszövetkezet alkalmazhat, mert így megvalósítható tervet készíthet és nagyobb biztonsággal hangolhatja össze embereinek teljesítőképességét a gazdálkodás legfontosabb célkitűzéseivel. Horváth László Vigyázzunk a vetőburgonyára Megyénk mezőgazdaságában jelentős szerepe van a vető- burgonya-termesztésnek. Nagyon fontos tehát, hogy a szövetkezetek kellő gondossággal óvják a náluk tárolt vetőgumót. A közelmúltban a vetőmagfelügyelőség mintegy húsz tsz- ben ellenőrizte a vetőgumó tárolás helyzetét. Nagy gondatlansággal, nagyobb mérvű romlással nem találkoztak. Azt azonban megállapították, hogy a legtöbb szövetkezetben nem készítettek térképet a tárolóhelyekről. s nem vezetik a prizmanaplót. Néhány szövetkezetben — többek között In- kén, Böbönyén, Kadarkúton — a prizmák egy részén vékony az alsó szalmaréteg, s a sok eső következtében ezek beáztak. Azt tanácsolták a szakemberek a szóban forgó tsz- vezetöknek, hogy enyhe időben fokozatosan cseréljék ki a prizmát fedő nedves szalmaréteget, így elejét vehetik a vetőgumó romlásának. Javasolták azt is, hogy amint a hőmérséklet hat fok fölé emelkedik, rendszeresen szellőztessék a prizmáikat
