Somogyi Néplap, 1965. december (22. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-23 / 302. szám

SommiHéplap ír MSZMP MÉRVÉI BlfOTTÍftÍA MEGVjEI TAN ACS L A PJ A Egész éven át vigyázzák a magyar tenger partját NYELVTAN U LA A téli hideg napokon szűr- i zánk — mondja a Közép­ke egyenruhás őrök járják | dunántúli Vízügyi Igazgató­rendszeresen a Balaton part­ját és a part közvetlen kör­nyékét. A Vízügyi Igazgató­ság kerékpárral, egyenruhá­val látta el őket, hogy mun­kájukat kifogástalanul végez­hessék. Lassan már a lakos­ság is megismeri őket, szük­ség esetén tanácsért is hoz­zájuk fordulnak. A partőri szolgálat meg­szervezése már régebben szükségesnek látszott, mivel a tó mellett a nyár végével nem szűnik meg az élet. A kavics- és murvakitermelés, az énftkez°sek szinte e<»ész éven át tartanak. Ezenkívül a jégképződésről, a jég el­vonulásáról sem voltak minden esetben megbízható információi a Vízügyi Igaz­gatóságnak. Ma már nem elég arra várni, hogy a la­kosság előbb-utóbb bejelenti a partvédő mű megrongáló­dását, a nagyobb jégtorlódá­sokat, hiszen a Balaton-part egyre gyorsabb ütemű kiépí­tésével veszély esetén na­gyobb lehet a kár is. Az el­ső partőröket 1962-ben állí­totta munkába a Vízügyi Igazgatóság. Azóta évről év­re fokozatosan megszervezik egy-egy újabb partszakasz védelmét Jelenleg a déli part teljes hosszában, az északi parton pedig Balaton- akarattya és Tihany között tartanak őrszolgálatot. A partőrök mint hatósági sze­mélyek ügyelnek a tóhoz kö­zeli területek vízjogi rendel­kezéseinek megtartására, vi­gyáznak az ivóvíz-vezetékek, a partvédőmű és a szenny­víz-vezetékek épségére is. — A partőri jelentések rö­vid idő alatt eljutnak hoz­ság balatoni kirendeltségének vezetője, Ligeti László. Az ő munkájuknak az idén van különösen nagy jelentősége. A sok csapadék, a rossz pá­rolgási viszonyok miatt ma­gas a tó szintje. A Sión má­jus óta megy le a víz, de még így is 95 cm-rel maga­sabb a szükségesnél. A ma­gas víz pedig erős szélben jobban ostromolja a partot Ha pedig béfagy, még na­kisebb volt a vízfelület pá­rolgása is. Ennek következ­tében a természetes vízszánt- csökkenés folyamata is le­lassult. Így a szél okozta hullámverés fokozottabban rongálhatja a partokat. A partvédő szolgálat fel­adata, hogy mindenről, ami a tó mentén történik, kellő időben értesítse a vízügyi ki- rendeltséget. A Balaton észa­ki partján még nem olyan nagy a magánépítkezések üteme, mint a déli parton. A nyári időszak is kevesebb gyobb veszélyt jelent. A jég gondot jelent a Vízügyi torlódása, vonulása súlyos károkat tehet a part közvet­len közelében. Az idén még Isaz" tósárnak, de a követ­kező években már ott is szükség lesz arra, hogy egész a jég alól is engednünk kell éven át szervezett őrszolgá- vizet, ha el akarjuk kerülni ^ munkálkodjon, a jégmozg 'ssal járó veszélyt.' Nagy József A partőrök, reméljük, ide­jében tudnak tájékoztatni bennünket a legkisebb rend­ellenességekről is. Amióta ez a szolgálat létezik, mindig gyors és jó értesítéseket ka­punk a különféle esemé­nyekről. A főmérnök elmondta, hogy a partőrök már eddig is több engedély nélküli építkezést jelentettek be az igazgatóságon. A nyáron pedig az ő feladatuk lesz a vadkempingezés megakadá­lyozása is. — Ilyenkor, amikor még nem borítja jég a Balatont, mi a legfontosabb feladat? — A vízállás megfigyelésén kívül a parterózió szemmel tartása. A nagy víz ugyanis könnyebben kikezdi a par­tot. Ellenőrizniük kell ezen­kívül állandóan a kavics- és homokkitermelést, a partvé­dőművek épségét. Az idén kevesebb volt a napos és meleg idő, így 250 mm-rel A szikra akkor pattant ki az asszonyka fejéből, ami­kor a férje otthon az ismert tréfát mesélte el: Hiába várta az egeret a macska a lyuknál, nem akart kijönni. Az e''ér tud­ta, hogy ott lapít ellensége, ezért hat maradt, Néhány perc múlva az egér rettene­tes kutyacsaholásit hallott, erre föl aztán elindult, gon­dolván, a kutya elzavarta a macskát. Kidugta fejét, ab­ban a pillanatban a macska elkapta és megette, aztán jóízűen nyalta meg szája szélét, mondván: milyen jó, ha az ember tud egy ide­gen nyelvet. A poén után a fiatalasz- szony a fejéhez kapott: — Ez az! Megvan! — Mi van meg? — Nyelvet fogunk tanul­ni! Idegen nyelvet! És ak­kor majd a nagymama előtt is beszélgethetünk úgy, hogy ő ne értse. Mert szó, ami szó, a nagy­mama bizony mindig ott volt velük. Reggel, mire föléb­redtek, már a konyhában tett-vatt, s ő várta őket ak­kor is, amikor hazajöttek. Esténként elüldögélt az asz­talnál, vagy ha hidegre for­dult az idő, a kályha mel­lett. Maga alá rakott né­hány puha holmit, lábát a Feltételes reflex A tárgyalóteremből Sírrongálék kis sámlira helyezte, két karjai mellén összefonta, s ült némán. Nem szólt sem­mit, csak ült. Ott volt. És nem a szobájában. A leg­bensőbb titkukat is ismerte, hiszen hallott mindent, ami­ről beszélgettek. Megegyez­tek, s mindketten beiratkoz­tak a TIT eszperantó-tanfo­lyamára. Telt-múlt az idő, gyorsan megtanulták a szavakat, ké­sőbb már mondatokban is kifejezték magukat. A két fiatal tekintete néha össze­villant, mondtak valamit eszperantóul, mosolyogtak ilyenkor, aztán tették a dol­gukat tovább. A nagymama erre sem szólt semmit. Csak ült a kályha mellett, és hallga­tott. Hónapok múltak így el. S egyszer a férj kikelt magából. — La pensoj haltas! (Meg­áll az ember esze!) Erre az asszony: — Pravas. (Igaz.) Erre a nagymama felállt. — Mi foriras. (Elmegyek.) Csodálkozva nézett össze a két fiatal. — Hova megy el, mama? — Nem bírom hallgatni, hogy ilyen sután ejtitek ki ezeket a szavakat. Lassan egy éve tanuljátok, s még mindig nem tökéletes. Nem bírom én ezt hallgatni to­vább! Én már sokkal előbb­re tartok. Majd megtanítják én titeket... Azóta újra csak együtt vannak ők hárman a fiata­lok szobájában. Annyira szi­gorú a mama, hogy még a tv-t sem engedi nekik meg­nézni. Gyakoroltatja a fér­fival és az asszonykával a szóképzést a végződéscseré­től az utóképzőig ... O. T. Qlem me&e KörüláUtuk a gazdagon díszített karácsonyfát, örö­»Azt szeretném, kis szürke lovat« azt a - viond­mös szívvel, csillogó szem- tam vágyakozva bátyám- mel néztük a fa alatt az nak, aki úgy nekifeszítette ajándékokat. orrát kirakatüvegnek, — A futballt apu hozta, hogy szinte szétlapult. Ru- Anyu a körvasutat, a cső- di fél szemmel rám nézett, kit a Nene. Nagyapu a meleg trikót. A matrózru­hát Tercsi néni küldte — nem szólt, csak tovább bá­mult. Szerettem volna a lovacskát vagy a sárga sorolta lelkendezve ötéves mackót, nagyon szerettem unokám, a Tibi gyerek. volna. Hiszen olyan közel Elgondolkodtam. Kicsiny volt, a kezemmel elértem koromban én is álmodoz- volna, ha az üveg nincs tam ilyenekről. Álmodoz- ott. De ott volt az üveg. tam, emlékszem rá. — Add nekem a lovacs­Karácsony volt akkor is. kát, Rudi — szóltam rá A házigazda kisfiának ál- — Nem lehet, te csacsi. Ütöttünk fel aranydiós ka- Az a kirakatban van. rácsonyfát; kis szürke lo­Kirakat? — Egy pil­vacskál kapott, cukrokat, és ianatra ez a gyönyörű tar- azt suttogták, hogy min- ka fényesség idegenül, dent a Jézuska hozott, bántóan hatott rám. De Megkérdeztem édesanyá- csak egy pillanatra. Mert mat, hogy nekünk miért már azt gondoltam, hogy nincs se karácsonyfánk, se persze Rudi nem meri ide édes kalácsunk adni, mert ö is csak gye­— Nincs — mondta szó- rek. Körülnéztem. Szénpo- morúan az anyám —, nincs, ros arcú, lapátos emberek mi szege• fiacskám, mert nyék vagyunk. Rudi bátyám, aki ban az időben tízéves mentek arra. Az egyiknek, aki mellettem haladt, meg- ab- fogtam a kezét. — Bácsi, vegye ki nekem gyermek volt, félrenivott, a lovacskát, a szürkét és hogy megvigasztaljon, £s húztam megígérte, elvezet a Ko- rakat feié_ róna utcába megnézni a _ „ . k arácsonyi kirakatokat,___..P_J ___ » amik olyan szépek ám, rakatban van- hogy na«. Alig telt el egy fél óra, már siettünk át a sötétes és húztam az embert a ki­hat felé. — Hej, kisfiam, az a ki­van. maga erős, hát, — De hát... A szénlapátoló hatalmas Kanizsai utcán, be a Ko- tenyerét fölemelte, megci­rona utcába. Tele volt szívem kíváncsisággal. Megálltunk az első kira­rógatta arcomat, és to­vábbment. Én pityeregni kezdtem. A nagy erős em­kat előtt, melynek széleire bér sajnálkozva nézett jégvirágok rajzolódtak ki, vissza rám. Aztán bátyám- és bent fényesség, csodáin- mai üres kézzel, keserű tos tarka fényesség volt. szívvel hazaballagtunk. Volt ott óriási karácsony­fa. selyemcukor, nyulacs­kák, mackó, lovacska. így volt... Somogyi Pál Még a tavasszal történt. Jgyik reggel csoportokba ve­rődött, felháborodott emberek tárgyalták Osztopánban az éj­szaka, illetve a késő esti órák­ban lezajlott eseményeket: is­meretlen tettesek feldúlták a temetőt, több kriptát, keresz­tet összetörtek, ledöntöttek. — Kik lehetnek azok az el­vetemült emberek, akik még a temetőt sem tartják tiszte­letben? — találgatták. A garázdálkodók kiléte nem sokáig maradt titokban: a rendőrség hamarosan nyomuk­ra akadt A tetteseket a na­pokban vonta felelősségre a Kaposvári Járásbíróság dr. Gelencsér Ilona tanácsa. Ketten voltak: Ember Já­nos Osztopán, Móricz Zsig- mond telepi lakos és az ugyanott lakó fiatalkorú, Ny. János. — Azon a napon egy isme­rősömnek segédkeztünk a mo­torkerékpár javításában. Több­ször megkínált borral, s mi­re hazaindultunk, már alapcv san beszeszeltünk... A teme­tőnél Jancsi javasolta: men­jünk be, és döntsünk le né­hány sírkövet. Én bele is egyeztem, s nemsokára így is cselekedtünk — vallotta Em­ber. Ember János 27 éves. Első­sorban — bár társa javasolta a sírrongálást — ő a felelős, amiért az egész községet fel­háborító kegyeletsértést elkö­vették. Hiszen neki tudnia kellett, hogy milyen következ­ményekkel jár ez a garázda cselekedet. A bíróság is úgy látta, hogy a nagyobb bűnt Ember János követte el, s ezért egyévi sza­badságvesztésre ítélte. Elren­delte azt is, hogy csak bün­tetése háromnegyed részének letöltése után kerülhet sza­badlábra. S mivel munkahe­lyén is gyakran jelent meg it­tasan, kötelezte a bíróság, hogy a szabadságvesztés ideje alatt kényszer-elvonókúrának vesse magát alá. A fiatalkorú Ny. Jánost nyolchónapi szabadságvesztés­re ítélték. (S zalai) Az ideáUs na Az USA-ban hosszas kuta­tás után sikerült az ideális nőt nem meg-, hanem kita­lálni. Az »ideális« nőt íz­léses kartondobozban kínál­ják vételre, és magas erköl­csi értékét tekintve viszony­lag olcsón. Csekély többletdíjért az »ideális« nőhöz acélpalackot is lehet kapni sűrített leve­gővel, mert a »hölgy« gumi­ból készült, és föl kell pum­pálni. Ez az egyetlen hátrány a sok előnnyel szemben. Az újsághirdetésekben a követ­kezőket olvashattuk: »A férfi számára, akinek idegeit kímélnie kell, eszmé­nyi partner. Formái légnyo­mással szabályozhatóak. Kí­vánságra szőke, barna, fe­kete vagy vörös hajút szállí­tunk. Babáink sohasem öreg­szenek meg, és sohasem be­szélnek.« Várható volt, hogy a rek­lámhadjáratnak csak az USA-ban lesz sikere. (Szentirmai) MEGSZAKÍTOTT REPÜLÉS Sűrű köd borítja a var­sói repülőteret. Az indulás­ra kész IL—18-as szovjet gép és személyzete a len­gyel. fővárosban kénytelen éjszakázni. Mironov piló­tát egyik lengyel kollégá­ja esküvőre hívja meg egy Varsó melletti kis faluba. Ütközben Mironov felisme­ri a vidéket: húsz éve itt feküdt sebesülten egy er­dőben ... Feltámadnak az emlékei, és egy óvatlan pillanatban elindul a közeli faluba, ahol húsz éve len­gyelek mentették meg a szovjet pilóta életét. Ur- szula emlékét kutatja Miro­nov kapitány, s ez a ta­lálkozás áll a magyarul be­szélő lengyel film közép­pontjában. (A Szabad Ifjú­ság Filmszínházban decem­ber 23—26. között tűzték műsorra a filmet! Ostoba tréfa Óriási rémület fogta el egy tehervonat mozdony- vezetőjét és fűtőjét Finn­országban, amikor meglát­ták, hogy a nyílt pályán egy »ember-« áll a sínek között. Képtelenek voltak idejében fékezni — a gázo­lás megtörtént! Azután jöttek rá, hogy a gyerekek tréfából hóembert építet­tek a sínekre. Felejthetetlen élmény Az Information című pá­rizsi folyóiratban látott napvilágot a következő hirdetés: »Jelentkezzék az a fiatalember, aki október 24-én este körülbelül 21.30-kor a Trocadero meg­álló közelében a metróban megcsókolt. A levelet ké­rem Felejthetetlen jeligére. Egy fiatal lány, aki azóta sem tud aludni.« Meggyötört családanya A 32 éves Dorothy Al­pin, kilenc gyermek édes­anyja közlekedési kihágá­sért került bíróság elé a kaliforniai Bakersfieldfoen. A bíró kemény szavak­kal intette meg, mondván, hogy mint sokgyermekes édesanyának különösen óvatosan kellene közleked­nie. Azután kijelentette: választhat egy kisebb pénzbírság és ötnapi bör­tönbüntetés letöltése kö­zött. A meglehetősen el­gyötört anya, aki egyéb­ként tizedik gyermekét várja, habozás nélkül a börtönbüntetés melleit döntött, mondván, hogy a legnagyobb mértékben szüksége van egy kis pihe­nésre. Hálátlan kutya Malmőben egy motor- kerékpáros nem akarta el­gázolni az útjában álló ku­tyát, és miközben hirtelen fékezett, leesett a motorke­rékpárjáról. Kórházban kezelik, de nem azért, mert az eséstől történt ba­ja, hanem azért, mert a kutya alaposan megharap­ta! rp rr rt -i r Tűnődés Barátja meglátogatja a festőt, aki éppen egyik ké­pe előtt áll, és mélyen el­tűnődve nézegeti. — Mi baj? — kérdezi a barát. — Nem tetszik nekem ennek a pasasnak az orra a képemen. — És nem javíthatnád ki? — Kijavíthatnám, de ép­pen az a baj, hogy nem találom. Spiritiszták között A spiritiszták helyet fog­lalnak az asztal körül. A médium rákezd a szokásos formulára. — Szellem, itt vagy? Ha itt vagy, koppants egyet, ha nem, koppants kettőt. Az asztalláb kettőt kop- pan. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megye! Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kanosvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16 Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzőnk meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postiskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 12 Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvári katinka Sándor utca 6.

Next

/
Thumbnails
Contents