Somogyi Néplap, 1965. december (22. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-19 / 299. szám

SomogyiHéplap MSZMP MPGVei .ptrÓTTSAPA Ef> MEWEi TANI ÁCS LAPJA Hadüzenet a részegségnek A FIGYELMETLENSÉG ÁLDOZATAI Egy-két évtizeddel ezelőtt még úgy emlegették a kará- diakat, mint verekedő, ösz- szeférhetetlen embereket. Alig múlt el búcsú, bál, hogy ne folyt volna ember­vér. Mi tette ezt? Az ital. Né­hány ember, ha ivott, kép­telen volt uralkodni magán. Ez volt régen. — Napjainkban lényegesen kevesebb a részeg, a bot­rányt okozó ember — mond­ja Sidru Antal vb-elnök és Tóth Ferenc vb-titkár. — De azért még akad. Nemrég egy vasárnap este síró; kar­ján apró gyermeket tartó asszony kopogtatott lakásun­kon. Kérte, hogy segítsünk, mert férje részeg, agyonveri őket... Ha csak egy családot is megmentünk... Sokat beszélgettek a ta­nács végrehajtó bizottságá­nak meg a gyermek- és if­júságvédelmi állandó bizott­ságának a vezetői, hogy mit tehetnének a részegség el­len. Hamarosan segítégükre jött az a kormányrendelet, amely lehetővé teszi, hogy az alkoholistákat kényszer-elvo­nókúrára küldjék, a meg­rögzött alkoholistákkal pedig beszélgessenek, s tanácsolják nekik az önkéntes elvonókú­rát. — Nem könnyű, nem há­lás feladat ez — mondják a tanács vezetői —, de az ve­zetett bennünket, hogy ha csak egy családot is meg­mentünk a széteséstől, meg­éri a fáradságot, az ezzel já­ró kellemetlenségeket. fgv kezdték meg munkáju­kat. illetve üzentek hadat a őségnek. Köszönöm, újra együtt vagyunk!... Zavartan lesüti szemét. Nem követelt» el bűnt, de úgy érzi, h®ft ♦tanács ve­zetői számorjterésre hívták. — Ne Misen bennünket félre. Tudjuk, hogy rendes ember, aki a munkahelyén oéldásan dolgozik. De azt is tudjuk, hogy ha iszik, senki sem bír magával. S ilyenkor az asszonynak, a gyerekek­nek a szomszédba kell rrie- nekulniük, ha szólni mernek. Miért iszik annyit? — Magam sem tudom. A barátok, a társaság vagy a nehéz munka. Kell néha egy kis bor, hogy az ember ki­kapcsolódjon. Igaz, sokszor magam is úgy érzem, vesz­temre csinálom. Nem kellett sokat magya­rázni P. J.-nek. Önként el­határozta: elvonókúrára megy. Ekkor már külön víl tan élt feleségétől. Néhány hónap múlva fele­sége kopogtatott a tanács ve­zetőinek ajtaján: — Köszönöm, újra együtt vagyunk. Férjein nagyon megváltozott, nem iszik. Munkájának és családiának él. Ez a beavatkozás mentette meg it J. és IC. G. életét, illetve családját is. Ok szin­tén ónként jelentkeztek elvo­nókúrára, s ma péidás-in fel­nek. Ha kell, kényszerrel is! Kétszáz holdon terem az otelló és a noha a karádi dombokon. S akinek nincs szőlője, annak sem kell messzire mennie, ha inni akar. Szüret után nyolc-t/z forintért mérik literjét. Jó néhány háznál mérnek bort, bár a tanács már nemegy­szer elhatározta: véget vet a zugkocsmák működésének. De amíg szomjas ember lesz, mindig talál magának olyan házat, ahol olcsó bort kap­hat.- A tanács vezetői nem egy esetben éltek a rendelet adta lehetőségekkel: a meg­rögzött, botr'nyt okozó, csa­ládjukat nélkülözésnek kite­vő alkoholistákat kényszer­elvonókúrára küldték. A ta­nács titkárától segítséget ké­rő asszony férjét, K. f.-t is zugkimérőtői vitték kórház­ba. Egy másik emberrel szemben azért kellett eljárni, mert ittasan fejszét emelt fe­leségére és gyermekeire. Persze nem mindenkinek használ az elvonókúra. Elő­fordult, hogy az elvonókúrán önként részt vevő áradozva köszönte meg a tanács veze­tőinek, amiért megértették vele, hogy az állandó része­geskedéssel saját magát te­szi tönkre. Ma sajnos, ismét iszik. De a húsz-huszonöt ember — ennyien voltak eddig el­vonókúrán — többsége meg­változott. Vannak ugyan olyanok, akikkel még nem beszéltek a tanács vezetői, de rájuk is sor kerül. Szerencsé­re a fiatalok között kevés az olyan, akit részegeskedés miatt figyelmeztetni kell. Egyre ritkább a faluban a verekedés is. Néha előfordul, hogy elcsattan egy pofon, de a bicska már régen került elő. A fiatalok a kocsma he­lyett inkább a művelődési házat látogatják. Ha bál van, és egy idegen táncol a falubeli lánnyal, nem kell összeverve vagy megszurkál- va távoznia. Mind kevesebb Karádon a részeges, botrányt okozó em­ber. Ebben igen nagy érde­me van a tanács vezetőinek, akik jól látták és látják, mit kell tenni. Nehéz ez a fel­adat, hiszen az emberek könnyen megsértődnek, s óvatosan kell kezelni még a leggarázdább botrányokozót is. S vállalni kell az esetle­ges kellemetlenségeket is. De megéri: családokat, em­bereket mentenek meg egy­másnak, a társadalomnak. Szalai László Halász­dilemma — Érdekes, lebocsátottam a lámpát, még­se látok sem­mit ... $ Egyedül élő öregek karácsonya tonyódon Közeledik a karácsony. Jut-e mindenkinek ajándék, részesül-e mindenki a szeretet melegéből? — ez foglalkoztatja a fonyódi köz­ségi nőtanácsot. Az ünnep előtt nagy figyelmet fordítanak arra a húsz egyedül élő öregre, akinek egész éven át gondját viselik. Az utóbbi években a művelődési ott­honban vendégelték meg őket a feldíszített karácsonyfa körül. Most sokan betegek közülük, s az ünnepségre nem mehetnek el. Az ajándékozás azonban nem ma­rad el. Ma a nőtanács tagjai el­látogatnak hozzájuk. Élelmiszer- csomagot visznek, segítenek a ház körüli munkában, rendbe teszik lakásukat. Annak a bárom idős asszonynak, aki otthonba került, a postás visz majd ajándékcso­magot. AZ ÓCEÁN VÁNDORA Üj-Cuinea ismeretlen vi­dékeire, az őserdők mélyén élő pápuák világába vezet el bennünket ez a szovjet film. Egy nagy tudós, Mik- luho Maklaj állat- és nö­vénytani kutatásokkal fog­lalkozott, majd Üj-Guineá- ba utazott, hogy kutatásai­val bebizonyítsa: nincs kü­lönbség a fehér és a színes bőrű emberek között. Mak­laj tényekkel kívánta meg­cáfolni a gyarmatosítóknak a fehérek felsőbbrendűsé­géről terjesztett hazug állí­tásait. Ennek az útnak és a tudós küzdelmeinek állít emléket Razumnij render/ filmje. (A Szabad Ifjüsá Filmszínház tűzte műsorára december 2ö—31 között.) Figyelmetlenül vezette mot >rkerékpárját Kaposváron Varga József balatonfenyv^si lakos, és a Három Hu­szár vendéglő előtt belerohant a 13. sz. AKÖV sza­bályosan várakozó tehergépkocsijába. Varga és utasa, Varga Károly nyolc napon túl gyógyuló, súlyos sérü­léseket szenvedett. Varga József ellen bűnvádi eljá­rás indult. BESZERZÉS MINDEHÁRON Az utóbbi időben több be­jelentés érkezett a Nagyatádi Járási Népi Ellenőrzési Bizott­sághoz, hogy jó néhány terme­lőszövetkezet szabálytalanul, bizonytalan eredetű és tulajdo­nú gépalkatrészeket vásárol magánosoktól. Bizonytalan származású alkatrészek Az év elején egy új munka­gépet vett át Kaposváron Ho- nyecz Imre, a Nagyatádi Gép­állomás főmérnöke. A pótal­katrészeket azonban nem a gépállomásra, hanem a lakásá­ra vitte. Az alkatrészek nem­sokára a nagyatádi Szorgalom Tsz tulajdonába kerültek. No, nem ingyen. Hanyecz három mázsa árpát kapott értük a szövetkezettől. Persze tudták, hogy szabálytalan az üzlet, az alkatrészek ugyanis nem ke­rültek leltárba, s nincs bizony­lat az árpa kiadásáról sem. A múlt évben egy gardar- keresztet vásárolt a bolhási Szabadság Tsz Siket Jánostól, a Lábodi Állami Gazdaság dol­gozójától. A tsz vezetőd nem kutatták az alkatrész eredetét, kifizették érte a 300 forintot. — A gazdaság tulajdona volt. A magam gépéhez vettem föl, aztán eladtam a szövetke­zetnek — mondta később Si­ket A járás több termelőszövet­kezete a felkínált alkatrészek származását egyáltalán nem vizsgálja meg, sőt azzal sem törődik, kitől vásárol. A kisba- jomi Béke Tsz 800 forintért egy gardáncsuklót vett. Azt még meg tudták mondani, hogy az eladó neve Kiss Ká­roly, de hogy hol lakik, s hol dolgozik, azt már nem. A taranyi Május 1. Terme­lőszövetkezet a saját dolgozó­jától, Fülöp Imrétől vásárolt 3400 forint értékű gépalkat­részt: Csepel tehergépkocsihoz való hengerfejet, perselyeket, hüvelyeket, csapágyakat. — Honnan kerültek ezek a tulajdonába? — Nem az enyémek voltak, egy pécsi vállalat szerelőjétől kaptam, én csak továbbadtam a tsz-nek — védekezett Fülöp. Hanyecz Imre, a Nagyatádi Gépállomás főmérnöke ellen bűnvádi eljárás indult. Nem­csak az előbb említett eset miatt, hanem azért is, mert neve egy másik szövetkezetnél is szóba került. A rinyaszent- királyi Rinyavölgye Tsz aján­dékként két mázsa árpát adott neki. — Az árpát azért kérte, mert nagy szüksége volt rá. Meg­ígérte, hogy viszonzásként se­gít egyik munkagépünkhöz gumit szerezni. Az árpát napi áron számoltuk. Arra már nem emlékszünk, hogy a pénzt befi­zette-e a pénztárba — mond ták a szövetkezet vezetői. Hanyecz viszont elismerte, hogy nem fizetett az árpáért: ajándékba kapta a szövetke­zettől. Erről a kiadásról sincs bizonylata a szövetkezetnek. Szigorú rendszabályokat! Vannak a nagyatádi járás­ban olyan termelőszövetkeze­tek, amelyek szinte kizárólag ilyen módon szereznek be al­katrészt. S akadnak olyan sze­mélyek is, akik üzletszerűen foglalkoznak alkatrészeladás­sal. Pedig nem minden háztar­tásiban van elfekvő dinamó, önindító, csapágy stb. Ügy véljük, érdemes lenne a vizsgálatot az egész megyére kiterjeszteni, hiszen nemcsak nagyatádi és nemcsak egyedi esetekről van szó. A NEB javaslatára több fe­gyelmit indítanak. Például Érk­ezel Károly ellen is, mert a Nagyatádi Gépállomás csap­ágyait eladta a segesdi Üj-ba- rázda Tsz-nek. — Kényszerítve vagyunk ilyen szabálytalanságra, kü­lönben nem mennének a gé­pek — védekezett az egyik tsz- elnök. Egy másik pedig ezt mondta: — Tudjuk, hogy sza­bálytalan, s ezért igyekszünk úgy csinálni, hogy ne fedjék föl. Az értékesebb alkatrészt el­adók ellen bűnvádi eljárás, a kisebb értékűt áruba bocsátók ellen fegyelmi indul. De vajon mi történik azokkal a tsz-veze- tőkkel, akik tudatosan vétet­tek a bizonylati fegyelem el­len? Sz. L. líutya a idUacőcih. A Barisaula nevű olasz bajócska le­génységének kedven kutyája a legutóbb' nagy tengeri vib idején a vízbe eset Lesodorta egy ss: katlanul erős hu lám, pedig a kpty — rnipt rutinos »ten geiréix** — ismerte a védekezés lehetősé­geit. A legénység nély szomorúsággal ."‘tte tudomásul ked- ■ncénefe pusztul? 4t. Három nap p- esőbb azonban eg békaember-« meg! lálta a kutyát. A nagyszerű eb há­rom éjjel és három nap szakadatlanul úszott, hogy meg­mentse az éietét. Ma lár kiheverte nem \m<iersnani kaland- kö* c;; rv ’-lényeit, * megint vidáman futkos a Bartsaula fedélzetén. Ne rövidítsék meg a napot! Tudom, hogy így decem­ber végén rövid a nap, alig, hogy fölkel, máris nyugovóra tér. Alig várom hát, hogy hosszabb legyen, még azt a néhány percet is sajnálom, amennyivel még rövidül. S erre mit ol­vasok a lap december 15-i számában, az Időjárás-ro­vatban? Hogy a Nap kél 12.25-kar. Ne haragudja­nak, hogy figyelmeztetem a szerkesztőséget erre a sajtóhibára, de én alig vá­rom, hogy a nap hosszabb legyen, ne rövidítsék meg, méghozzá egy félnappal! S. F. Anyuka a napokban megkérdezte kisfiát: — Pityuka, mit szeretnél kapni karácsonyra? A gyerek habozás nélkül válaszolta: — Anyuka, ha lehetne, kérnék egy kis testvérkét. De... szeretném, ha nagy meglepetés lenne. Úgyhogy ne is szóljál róla apuká­nak! * * * Ferdinand Raimund, a bécsi színész-költő egy al­kalommal társaságban ta­lálkozott egy gazdag ban­kárnál, aki sokáig beha­tóan vizsgálta, majd le­ereszkedően így szólt hoz­zá: «-Az arca ismerősnek tűnik előttem. Azt hiszem, láttam már valahol.-« »■Valahol? — csodálko­zott Raimund. — De hi­szen én mindig ugyanazon a helyen viselem!« A falusi iskolába egy nap azzal állít be egy ma­ma, hogy a tanítónővel akar beszélni. »Mit óhajt?« kérdezi a tanítónő, fiatal, gyöngéd teremtés, és ször­nyen ijedi, mert a »kedves szülő« egy hatalmas ter­metű asszony, és ráadásul egy nagy kalapács is van a kezében. »Ne féljen — nyugtatja meg az asszony a tanító­nőt. — Csak a szöget aka­rom beverni a padba, ahol a fiam ül, mert a kölyök naponta elszakítja rajta a nadrágját.« • * * Az angol tv fiatal szpi- kemője, Ann Aldred min­den alkalommal az időjá­rásnak megfelelő öltözék­ben mondja be a meteoro­lógiai jelentést. Ruhatára öt »jelmezből« áll: fürdő- trikóból (száraz, meleg idő­ben), esőköpenyből és csiz­mából (nedves időben), esernyőből és szövetruhá­ból (esős időben), sportka­bátból és sínadrágból (ha­vazáskor), bundából és kiskalapból (nagy hideg­ben). Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WTRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon 15- 10, 15-il. Riadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat. Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16 Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem örzünk meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postiskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 12 Ft. index: 25067 Készült & s'm ■-!- meevei Nv->rn - ipari Vállalat kaposvári üzemében Kaposvár, Latinka Sándor utca 6.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents