Somogyi Néplap, 1965. december (22. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-19 / 299. szám
SOMOGYI NÉPLAP 2 Vasárnap, 1965. december 19. fock Jenő ny a Jövő évi föladatokról, az nj ötévé« tervről. a jövő évi ár- és bérpolitikai intézkedésiekről Az 1966. évi és a harmadik ötéves népgazdasági tervvel, valamint a jövő évi ár- és bérintézkedésekkel kapcsolatban az fdTI és a Népszabadság kérdésekkel fordult. Foc/c Jenőhöz, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjához, a Minisztertanács elnökhelyetteséhez: — Kérjük Fock elvtársat, adjon áttekintést a jövő évi terv főbb céljairól, és az ezzel kapcsolatos tennivalókról. — Mindenekelőtt arra szeretném a figyelmet felhívni, hogy az 1936. évi va_ .. dolgozásánál messzemenően figyelembe vettük az idei terv végrehajtása során szerzett sokoldalú tapasztalatokat. Ez évi tervünket — az országunkat ért természeti csapások, kedvezőtlen körülmények ellenére — eredményesen zárjuk. Ebben jelentős szerepe van annak, hogy a dolgozók és a vezetők megértették a párt múlt évi decemberi határozatát. Az év folyamán sikerült az eddiginél jobban ráirányítani a figyelmet az export fontosságára. Ez egyebek között megmutatkozik abban, hogy — a korábbi évektől eltérően — az ipari termelési terv túlteljesítésének mintegy kétharmada exportálható termék. A népgazdaság igénye azonban az export további fokozását követeli meg. Ezért az új évben e vonatkozásban még nagyobbak teendőink. Az ipar termelési terve, véleményem szerint túlteljesíthető. Ez azonban változatlanul csak ott kívánatos, ahol a többtermelés népgaz- uasági igényt elégít ki, s mindenekelőtt az export növelését szolgálja. Emellett ^azonban, különös tekintettel a kormány által hozott ár-, bér- és egyéb intézkedésekre, szeretném hangsúlyozni a belső ellátás fontosságát is. 1966-ban minden valószínűség szerint szükség lesz olyan intézkedésekre, amelyek a tervezésnél figyelembe nem vehető, de minden bizonnyal bekövetkező fogyasztási igénymódosulások kielégítését szolgálják. Az idei tapasztalatok azt mutatják, hogy a munkatermelékenység gyorsabb növelésének lehetőségeit nem merítettük ki. Indokolt, hogy 1966-ban is, az ideihez hasonlóan, a termelékenység emelése legyen a termelés növekedésének fő forrása, lehetségesnek tartjuk, hogy a tartalékok kiaknázásával, az üzem- és munkaszervezés javításával, a napjaink követelményeinek megfelelő nyilvántartási, elszámolási és adminisztrációs rendszer megvalósításával a termelés növekedésének mintegy 80 százalékát a termelékenység emelésével biztosítsuk. Ezt segíti a korábbi években beszerzett sok új termelési eszköz, a modern gyártási eljárások bevezetése és a korszerű anyagok mind szélesebb körű felhasználása. A dolgozók szilárduló munkafegyelme, lendületes munkája, növekvő tudása biztos alapot ad a mind sággal felhatalmazott vállalati vezetésnek arra, hogy biztosítsa a termelékenység kívánatos növekedését. Noha a termelés összetétele a korábbi évieknél jobban megfelel az igényeknek, a termékek egy része még mindig készletként -— részben fölösleges készletként — halmozódik fel, 1965-ben lelassult az ilyen készletek növekedési üteme. Intézkedéseink eredményeként az előző esztendőkben felgyülemlett fölösleges termékek egy részét értékesítették. Vonatkozik ez elsősorban a belkereskedelemre, ahol az elfekvő készletek mintegy 90 százalékát értékesítették csökkentett áron. Ez a lakosságnak több mint I milliárd forint megtakarítást jelentett. 1966-ban további intézkedéseket teszünk a készletek alakulásának szabályozására, elsősorban a fölöslegek keletkezésének meggátlására. Ennek fő eszköze, hogy helyesen. megalapozottan mérjük fel az igényeket, a termelés rugalmasan kövesse a szükségletek változását. Azo- szocialista országokkal kát a korábbi években fel- nyolódik. halmozódott és ez év végéig feltárt ipari termelői készleteket, amelyek a továbbiakban sem értékesíthetők, a költségvetés terhére ki lógjuk selejtezni. A belkereskedelemben a jövőben is folytatjuk a leszállított árú árukiárusításokat, hiszen a legjobb tervezés és igény- felmérés mellett is mindig lesznek olyan áruk, amelyek ! lista átszervezésével,” a ter- iránt az érdeklődés idényjel- I melőszövetkezeti nagyüzemi legű, vagy amelyeket a di- gazdaságok létrehoz.'savai, és bo— A jövő évben — mint ezt. az 1966. évi tervről szóló közlemény hírül adja — néhány ár- és bérintézkedésre kerül sor. Ezzel kapcsolatban első kérdésünk: mi indokolja egyes mezőgazdasági termékek felvásárlási, s köztük néhány termék fogyasztói árának változtatását? — A mezőgazdaság szociaFÖLDMŰVESSZÖVETKEZET ruházati boltjaiban vat gyors változása miatt már kevésbé vásárolnak. Így február második felében 1966-ban is sor kerül a szokásos szezon végi kiárusításra. — Az 1966. évi terv az Ipari termelés 4—6 százalékos növekedését irányozza elő. Sokan azt tartják, hogy meg kellene gyorsítani fejlődésünk ütemét. Ml erről a véleménye? — Természetesen törekednünk kell fejlődésünk gyorsítására. Ez azonban nem csupán elhatározás dolga. Az ipari termelés növekedésének mértékét mindenekelőtt > a bel- és a külföldi piacok igénye szabja meg. Hozzáteszem, hogy nemcsak mennyiségi igényekről, hanem —> mind nagyobb mértekben — minőségi követelményekről van szó. Az ipari termelés ütemének növelése teháít mindenekelőtt akkor lehetséges, ha meggyorsul a műszaki fejlődés, javul termékeink i megbízhatósága, korszerűsége. Másik fontos követelmény, hogy termékeink kevesebb anyag- és munkaerőfelhasz- nálással, azaz gazdaságosabban készüljenek, s ezáltal is növekedjék versenyképességük. Csak így tarthatjuk tpeg tradicionális piacainkat, és szerezhetünk újakat- Csák az ilyen jellegű fejlődés teszi lehetővé, hogy a népgazdaság két legfontosabb ága, az ipar és a mezőgazdaság, egymással összehangoltan fejlődjék: az ipar ne vonja el a mezőgazdaságtól a munkaerőt. mielőtt ott a föltételek a gépesítéssel, a kemizálással erre megteremtődnek. A gazdaságosan exportálható termékek termelésének növelése egyben biztos fedezete a nagyobb fejlődési ütem által megkívánt többlet importanyag beszerzésének. Az ez évi biztató eredmények alapján, és a gazdaságirányítási reform várható hatására gondolva, bízom abban, hogy ez a folyamat és így egész fejlődésünk. a következő időszakban kedvezőbb lesz. — Az év végével lezárul második ötéves tervünk időszaka. Hol tart az új ötéves terv kidolgozása? — A következő esztendőkben népgazdaságunkat ugyanazon elvek szerint fejlesztjük, amelyeket a VIII. pártkongresszus elfogadott, s melyek leglényegesebb vonásaira az 1964 decemberi központi bizottsági határozat nyomatékosan rámutatott. 1966. évi népgazdasági tervünk tehát nem »átmeneti terv« két ötéves terv között, hanem harmadik ötéves tervünk első éve. A párt Központi Bizottsága úgv határozott, hogy az új ötéves tervet a jövő év elején a gazdasági irányítás reformtervezetével egy időben tárgyalja meg. Az addig hátralevő 2— 3 hónapot arra akarjuk felhasználni, hogy tovább tanulmányozzuk az ötéves terv időszakára tervezett nagy jelentőségű beruházások hatékonyságát, a mezőgazdaság fejlesztésének leggazdaságosabb módszereit, és néhány más kérdést. Üj ötéves tervünk előkészítésének megalapozottságára utal, hogy a legtöbb szocialista országgal már megkötöttük az 1966—1970-re szóló kereskedelmi egyezményt. Köztudott, hogy külkereskedelmi forgalmunk mintegy 70 százaléka, mint eddig, a következő időszakban is a fokozatos megszilárdulásával megteremtődött a mezőgazdasági termelés föllendítésének legfontosabb előfeltétele. A nagyüzemi termelési módban rejlő lehetőségek kihasználását azonban gátolja, hogy a mezőgazdasági üzemek döntő többségében ma még hiányoznak az önálló gazdálkodás anyagi-pénzügyi föltételei. Nem képesek ugyanis arra, hogy a termelésből elért jövedelmükből a tagoknak munkájuk ellenében juttatott megfelelő részesedésen kívül pótolják az elhasználódott termelőeszközöket, és saját erőforrásból jobban hozzájáruljanak a termelés bővítéséhez szükséges űj beruházásokhoz. Ez főleg annak a következménye, hogy a mezőgazdasági árszínvonal — mind a mezőgazdasági termelési költségekhez, mind az iparcikkek áraihoz viszonyítva — alacsony. Miután a jelenlegi árviszonyok mellett a szövetkezetek nem képezhetnek amortizációs alapot, nemcsak a beruházásokhoz, hanem gyakran az elhasználódott termelési eszközök pótlásához is hitelt kénytelenek fölvenni, s ennek következtében adósságaik állandóan növekednek. Így aztán a szövetkezetek jövedelme mind nagyobb mértékben függ attól, milyen hitelvisszafizetési kedvezményeket — elengedést vagy fizetési haladékot — nyújt az állam. Ez csökkenti az anyagi érdekeltséget, nem ösztönöz megfelelően a termelés növelésére. Ezen a helyzeten a mezőgazdasági árszínvonal emelésével változtatni kell. Negatív vonása a jelenlegi mezőgazdasági árrendszernek az is, hogy viszonylag éppen azoknak a mezőgazdasági termékeknek az ára a legalacsonyabb. amelyek a népgazdaság számára a legfontosabbak. A mezőgazdasági termelés helyes irányú továbbfejlesztéséhez tehát az árszínvonal emelése mellebt az árarányok javítása is szükséges. Ezek alapján határozta el a kormány, hogy január 1-től több fontos mezőgazdasági termék felvásárlási árát felemeli. A legfontosabb ezek között a szarvasmarha-tenyésztés jövedelmezőségének javítása, a vágómarha-átlagárak kg-ként 3 forintos, a tenyészmarha árának ezzel arányos, valamint a tej felvásárlási árának literenkénti 30 filléres emelése. Kisebb, de viszonylag számottevő mértékben emelkedik a hízott sertés, a vágójuh ára és a vágócsirke nagyüzemi felára is. Kilónként 15 forinttal emelkedik a zsíros gyapjú felvásárlási ára. A növénytermelés termékei közül legjelentősebb a kenyérgabona árának 22 százalékos emelése. Az áremelés anyagilag érdekeltté teszi mezőgazdaságot, a parasztságot abban, hogy hazai termelésből elégítse ki az ország kenyérgabona-szükségletét. Jelentősen emelkedett a napraforgó, a rizs, a mák és egyes gazdasági vetőmagvak felvásárlási ára is. A kenyérgabona árának emelése ellenére változatlan marad a kenyér, a péksütemény és a liszt, továbbá a tej (felvásárlási árának emelése ellenére) fogyasztói ára Szükségessé vált viszont r hús és a húskészítmények és a tejtermékek fogyasztói árának fölemelése. Ugyanakkor a zsír és a szalonnafélék ára csökken. A hús, mindenekelőtt a marhahús és a tejtermékek fogyasztói árát már az eddigi alacsony felvásárlási ár mellett is csak állami ártámogatással, dotációval lehetett tartani. A marhahús fogyasztói árát kg-ként például eddig mintegy 6 forinttal dotálták. Ez a dotáció a vágómarha fel- vásárlási árának emelésével —; változatlan fogyasztói ár mellett — csaknem a kétszeresére emelkedne, s 1 kg élőmarha felvásárlási ára már csaknem azonos lenne 1 kg csontos marhahús fogyasztói árával. Miután a vágómarhából kitermelhető hús részaránya 50—55 százalék, nyilvánvaló, hogy a felvásárlási és a fogyasztói árnak ez az aránya nem tartható. Nemcsak azért, mert ez súlyos terhet róna az államkasszára, hanem még- inkább azért, mert közgazdaságilag sem indokolt, hogy mikor a kínálat növelésének lehetősége amúgy is korlátozott, tényleges termelési költségeknek csak viszonylag kis hányada térüljön meg a fogyasztói árakban. A nemzetközi összehasonlítás is art mutatja, hogy a húsfélék hazai fogyasztói árai viszonylag alacsonyák. Az idegenforgalom növekedése ugyancsak megkívánja, hogy hazai fogyasztói árarányokat közelítsük a környező országokban érvényes árarányokhoz. A hazánkba irányuló turistaforgalom növekedése népgazdaság számára igen előnyös, de jövedelmezőségét csökkenti, ha a legfontosabb élelmiszereket, a húsféléket az ideutazók az állam számára jelentős veszteséget magában foglaló árakon vásárolják. Ezenkívül — mint ismeretes — sokan a külföldi utazások során az árarányokban meglevő nagymértékű eltéréseket üzletelésre használják ki. A marhahús árának átlagos 50 százalékos emelkedésével szemben a sertéshús árát ennél kisebb mértékben, átlagosan 30 százalékkal emelik. Az emelkedést indokolják a termelési költségek és a marhahúshoz viszonyított árarányok. Számottevően csökken viszont a zsír és a szalonnafélék ára. Ez azonban nem ellensúlyozza, legföljebb némiképp csökkenti a húsáremelések kihatását. — A jövő évben egyéb ár- intézkedésekre is sor kerül. Kérjük, szóljon ezekről is néhány szót. — Mint a jövő évi tervről szóló közleményből kitűnik, a már említetteken kívül három területen történik árváltozás. Növekszenek a városi helyi közlekedési díjak és a szilárd tüzelőanyagok (szén, brikett, koksz, fa) fogyasztói árai, a gáz- és a villanyárak tehát változatlanok maradnak, vi szont csökken egyes textiláruk, ruházati cikkek ára. Az áremelkedést mindkét esetben az indokolja, hogy a mai árak messze nem fedezik a tényleges költségeket. A jelenlegi áremelés a tüzelőanyagoknál mintegy 40 százalékkal, a budapesti közlekedésnél pedig 50 százalékkal _ csökkenti az állami ártámogatást. Nyilván sokan szeretnék tudni pontosan hogyan alakulnak ma jd az érintett árak. Az árjegyzékeket, viteldíjtarifá- kat azonban még ezután fogják kidolgozni. A helyi közlekedés díjbevételét — a mai forgalmat figyelembe véve — a tarifaemelés évi 300 millió forinttal növeli. A tarifamódosítást egyben egyszerűsítésre is föl kell használni. Ilyen egyszerűsítés lehet az átszállójegyek megszüntetése. A tarifa- emelés során föltétlenül törekedni kell arra, hogy a dolgozók és a tanulók hetijegyének ára kevésbé növekedjék tarifaemelés valószínűleg csők kenti majd a zsúfoltságot, így legalábbis a bevezetés ul á ni első évben az említett 300 millió forintnál kisebb többlet- bevétel valósul meg. Szerintem azonban ez nem lesz baj, hiszen a zsúfoltság csökkentésével kényelmesebbé válik az utazás. Az új viteldíjak június 1-től lépnek életbe, van tehát még idő a leghelyesebb megoldás kidolgozására. Azt hiszem, a ruházati cikkek árleszállításának helyességé; nem kell különösebben indokolnom. Az érintett cikkek árait 8—25 százalékkal szállítják le, s ezzel a ruházati cikkek árszínvonala összességében mintegy 4 százalékkal csökken. Ez a csökkentés évi mintegy 700 millió forint megtakarítást jelent a lakosságnak. Az árleszállítással érintett textiláruk, cipőféleségek részletes árjegyzékeit az illetékes szervek ezután állapítják meg. A felsoroltakkal érintettem mindazokat az árintézkedéseket, amelyekre 1966-ban sor kerül. — Hogyan befolyásolják a dolgozók életszínvonalát a tervbe vett ár- és bérintézkedések? — Ahogy a hivatalos tájékoztató is hangsúlyozza, a Minisztertanács által elhatározott ár- és bérpolitikai, valamint szociális jellegű intézkedések kihatása, összességében kiegyenlíti egymást. Az intézkedések célja nem az állami bevételek növelése volt — ezek e forrásból nem is növekszenek —, hanem a helyesebb és ösztönzőbb ár- és bérarányok kialakítása, egyes jelenlegi feszültségeik csökkentése. A jövedelem-növelő és jövedelem-csökkentő intézkedések hatása — mint ezt a tájékoztató közli —, egyaránt mintegy 3—3 milliárd forint Az intézkedések hatása azonban nemcsak az egész lakosságra nézve egyenlítődnek ki, hanem ezen belül a munkás és alkalmazott népességre vonatkozóan is. A munkásokat és alkalmazottakat érintő árváltozások egyenlege, valamint az 1700 forintnál magasabb keresetűek nyugidíjjárulékának progresszív emelése ugyanis mintegy 2,8 milliárd forint többletkiadással jár. Ezt azonban összességében visszakapják, hiszen a bér- és nyugdíjintézkedések mintegy kétmilliárd forinttal, a családi pótlék emelése pedig mintegy 800 millió forinttal növeli a bérből és fizetésből élők jövedelmét. A parasztság életszínvonalát kevésbé érintik a fogyasztói árintézkedések, sokkal inkább a felvásárlási árak emelése. Meg kell azonban mondani, hogy a felvásárlási ár emelésének nagyobb íésze — mintegy háromnegyede — nem a parasztság életszínvonalának közvetlen emelését szolgálja, hanem a termelőszövetkezetek tulajdonában levő gépi fölszerelés saját erőből történő fel újításához nyújt fedezetet. Az új felvásárlási árak valószínűleg csak a későbbi években növelik nagyobb mértékben a parasztság életszínvonalát, amikor — a magasabb termelői árak ösztönző hatására — jelentősen emelkedni fog a termelés, különösen az állattenyésztés színvonala. Összegezve tehát: közepes termés esetén a jövő évben a parasztság életszínvonala előreláthatólag ugyanolyan mértékben emelkedik, mint a bérből és fizetésből élő dolgozóké. — Mint Fock elvtárs említette, az intézkedések ósz- szegszerüen ugyan kiegyenlítik egymást, hatásuk azonban várhatóan eléggé eltérő lesz az egyes családokra, dolgozó rétegekre. — Ez valóban így van. A béremelési intézkedések következtében a számítások szerint mintegy 800 ezer dolgozó keresete jelentősen nő. Igaz, a béremelés hatását valamelyest (Folytatás a 3. oldalon)
