Somogyi Néplap, 1965. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-14 / 269. szám

NEVELÉSRŐL Ki a spicli? A z egyik falusi is­kolában történt nemrég az alábbi kis eset: A taní­tó néni megszervezte a gyermekek sorban való ha­zamenését. Vigyázat bízott meg, aki reggel jelentést tett mindig az utcán tör­téntekről. Az egyik negye­dikes kislánnyal nap nap után baj volt: rendetlen­kedett, verekedett. A ta­nító néni ezt figyelmezte­tésül beírta a kislány el­lenőrző könyvébe. Másnap azonban a szülői tudomá­sul vételt jelentő aláírás helyett az édesapa a kö­vetkezőket írta az ellenőr­zőbe: »A megrovást nem veszem tudomásul, mert a tanító néni spicliket tart az osztályban.« Szerencsére nagyon ke­vés az olyan szülő, aki így fogja fel az iskola fi­gyelmeztetéseit. Mégis ér­demes fölvetnünk a kér­dést: Besúgó-e az a tanu- aló, aki akár utcai fele­lősként, akár hetesként je­lentést tesz a rendetlen- kedőkről? E kérdés nyomán elju­tunk egy kényes gyermek­kori problémához, az árul- kodáshoz. Az óvodás vagy alsó ta­gozatos tanulók magatar­tásában vitathatatlanul van ilyen vonás. Szeret­nek árulkodni. Ebben a korban sok a gyermekben még az én-központúság. Érvényesülni akar, a ma­ga igazát keresi minden áron. Ha játszanak, s eközben gyerekesen össze­vesznek, mindjárt azzal fenyegetőznek: »Majd megmondalak édesapám­nak! Megmondalak a ta­nító néninek1« Ilyenkor a felnőttől várja a maga igazának bizonyítását, vagy az elégtételt. Ha egyik társát az iskolában felelősségre vonják vala­miért, akkor is rendsze­rint a felnőtt pártjára áll, a kis »-bűnös-« ellen bizo­nyít Az 5—10 éves korban bizony sok hajlam van az árulkodásra. Ez azonban még nem besúgás, de vi­gyázni kell, hogy ne is fejlődhessen azzá! Nevelő és szülő részéről egyaránt az a leghelyesebb, ha nem is engedi el az ilyen árul- kodásokat a füle mellett de nem is csinál belőle nagy ügyet. Az apró-csep­rő bejelentésekkel jövő tanuló ne büszkélkedhes­sen azzal, hogy árulkodá­sát komolyan vesszük! Is­métlődő esetekben rosszal­lásunkat is éreztethetjük. A felső tagozatban egy­re inkább kialakul a gyer­mek közösségi magatar­tása. összetartanak, vé­dik egymást jóban-rossz- ban. Ilyen korban leszo­kik a gyermek az árulko- dásról. Sőt, gyakran átes­nek a másik végletbe. Ha kitörik egy ablak, vagy valamelyik társuk rosszat tesz, inkább vállalják a kollektív büntetést »zsi- ványbecsületből«, de tár­sukat nem árulják el. Ez ellen a szemlélet ellen ugyancsak küzdeni kell! Arra kell törekedni, hogy elsősorban a hibát elkö­vető gyermek ismerje be vétkességét! Ha azonban ehhez gyáva, akkor a töb­biek ne takargassák hibá­ját! Szokják meg, hogy mindenki felelős tetteiért, s az osztály becsületéért is! Ha valaki hibázott, ak­kor azt legyen bátorsága vállalni is! Köiön problémát okoz, ha a tanulót megbíztuk olyan feladattal, hogy — pl. a fenti esetben — je­lentse az utcán rendetlen- kedőket. Ha ezt elmulaszt­ja, akkor éppen naposi, vigyázói vagy leckenézői megbízatásának nem tesz eleget, tehát elmulasztja kötelességét. Az ilyen je­lentések azonban nem be- súgások. Megbízatásukról minden társuk tud. Az ilyen felelősök nem les­kelődnek társaik után, hogy hibáikat, mulasztá­saikat »bejelentsék-«. E feladatok ellátása akkor válna besúgássá, ha titok­ban kapna a gyermek olyan megbízatást, hogy tájékoztassa a szülőt vagy nevelőt arról, amit társai vagy testvérei beszélnek, tesznek. Ilyen eseteknek azonban nem szabad elő­fordulni sem a családban, sem az iskolában! Gyermekeinket az életre igyekszünk fölkészíteni. Olyan jellemű emberekké kell őket formálnunk, akik sohasem rágalmaz­nak másokat, és nem így akarnak érvényesülni! Ámde nem mennek el közömbösen vagy becsu­kott szemmel a visszaélé­sek mellett sem, hanem állampolgári kötelességből jelzik azokat, s őszintén segítő szándékkal merik bírálni a hibákat is. Rácz Jenő szakfelügyelő Könyv a lakásban A könyv hozzátartozik éle­tünkhöz. A kisgyermek első képeskönyveit követik az is­koláskönyvek, meséskönyvek, kötelező olvasmányok. A fel­nőtt regényt, szakkönyvet forgat nap mint nap. És ha működik is mindenütt köl- csönkönyvtár, elöbb-utóbb minden otthonban összegyű­lik néhány saját könyv, hi­szen olyan szépek, olyan ol­csók, s a legszebb ajándék­tárgyak sorából sem marad­hat ki az olvasnivaló. Nem dísztárgy a könyv, üveges részét is. Ez ugyan külön könyvespolcnak. BarKinek szabad barmikor méreténél fogva nem ideális, szaküzletekben kavható hozzányúlnia, s kezben for- de kétsorosán rakva elég te- ‘ kapható gatni nemcsak szabad, kell Könnyű és egyszerű fa-fémko mbináció. Hasonló mér a keres­kedelemben is kapható. Fal mellett, vagy két-két polcot egymás­nak háttal állítva szoba választóként is használható. is. És mégis dísztárgy olyan kintélyes mennyiségű könyv értelemben, hogy dísze a la- benne. Minden szobá­kasnak, az otthonnak. ban lehet helyet találni egy A lal teljes szélességében végighúzódó szekrénysor alacsony, hogy egy szinten legyen az ablak alsó felével. Egyik része könyv- tárolóként szolgál. Az ilyen jellegű bútordarab később változtat­ható, átrendezhető, továbbfejleszthető. A vá­laszték, sajnos, kicsi — és nem is olcsó! Barkácsolni, csináltatni azonban viszony­lag olcsón lehet. Fémlétra, fémállvány, sőt — ha a fal megfelelő vastagságú — fal­ba süllyesztett fémtüske le­het az alapja a dörzsölt, pá­colt polcoknak. Minden kis zug, minden kis sarok alkalmas rá, hogy oda könyvtárolót építsünk, rög­zítsünk. Alacsony bútorok fölött akár a bútordarabra támaszkodhat, akár falon függhet; heverők mellett részben az éjjeliszekrény fel­adatát is betöltheti. Ha ki­csi a szoba, fokozatosan akár a mennyezetig be lehet épí­teni könyvespolccal — vál- lalva, hogy a legfelső emele­teket létráról kezeljük. Pataki Mária Sxemfinb fénye Lehet, hogy fontos tud­nunk, miképpen használjuk a szemnél a szépítőszereket, de ennél is fontosabb tudnunk, hogyan védjük szemünk egészségét. Bármilyen tökéle­tes arcunk formája, bár­mennyire bársonyos az arc­bőrünk, ha a szemhéj vörös, szemünket karikák árkolják, oda a szépség. A szemeket rém szabad kifárasztani. Gyenge világításnál végzett megfeszített tartós munka fá- rasztja a szemeket. A világí­tás helytelen elhelyezése (például az íróasztalnál bal­ról kell a világítást kap­nunk), olvasás járműveken, a pihenési idő elhanyagolása* Italában az egyensúlyból ki­lendülő élet, fáradtság nyo­mait hagyja vissza. Az erős napfény szintén árt a szem­nek. Ezért napszemüveggel kell védekeznünk ellene. De nem szabad túlzásba esnünk, ne viseljünk tehét reggeltől estig színes szemüveget, hi­szen egy normális szemnek el kell viselnie minden meg­erőltetés nélkül a nappali világosságot. Néhány gyakorlati tanács. Elsősorban a frissítő, nyugta­tó, enyhítő kamilla- vagy hársfaborogatás nyugtatja meg a szemeket. Nagyon ajánlatos, ha a 15—20 per­ces borogatás alatt fekvő helyzetben pihenünk, lehető­leg lámpafény nélkül. Borogatás helyett kis géz­zsákot készíthetünk, azt meg­töltjük kamilla- vagy hárs­favirággal, forró vízbe he­lyezzük, maid mikor lehűlt* a csukott szemhéjra tesszük. Ezt a műveletet néhány perc múlva megismételjük, majd néhány másodpercre hideg borogatást alkalmazunk. Ha hozzászokunk ahhoz, hogy a szemet festjük (és ez a szokás a nőknél sajnosán elharapódzott), a szemet min­den este gondosan ki kell tisztítani. A festék eltávolí­tása után a szem környékét, fi leg a szemhéjakat bőrt tápláló krémmel kenjük be. Vass Lajos Hol tartsuk, hogy ennek a kettős feladatnak megfelel­jen, kiemelt, szép helyet kap­jon, ahol azonban bármikor elérhetjük? Az üzletekben kapható bú­tortípusok túlnyomó részéhez könyvespolc is tartozik. Ezt érdemes a bútorral együtt megvenni, mert amíg annyi könyv összegyűlik, amennyi a polcokat megtölti, addig a könyvek laza sorai között, vagy egy-egy teljes polcon tarthatunk dísztárgyat, csi­nos edénykészletet, porcelánt, kerámiát. Könyvespolc híján felhasználhatjuk könyvtároló­nak a kombinált szekrény ÁPOLJUK FOGAINKAT És a jó fogkrém? Uj díszpárnahuzat Sok helyen díszíti a hálószoba kettős ágyát henger alakú párna. Készítsünk rá új huzatot. Ha il­lik a szobaberendezéshez, válasz- szunk fehér batiszt anyagot, vagy fehér nylont. Téglalap alakú anyagot szabunk, akkorát, amek­kora a párna hosszával, illetve a két oldal ráhagyásával meg­egyezik. Az anyagba tehetünk ny­lon csipkéből betétet. Rágépelhet­jük az alapra, de betétként is fel­használhatjuk. Ajánlatos színes klottot aládolgozni, hogy a csipke mintája érvényesüljön. Az anyag két szélére varrjunk gumiházat. A befűzött szalag se­ítségével a párna huzata köny- nyen le s felhúzható, könnyen tisztán tartható. A szalagot helyet­tesítheti gumi is. Maglódi Magda Megalakul a vérzékenyek társasága Bernben tervbe vették egy Haemophiliai Társaság meg­alakítását (Haemophilia = vérzékenység.) Az ilyen be­tegségben szenvedők, illetve art ; v ! én viselői to­rn • ■ - e y 3 istbe. A cél: megfelelő tájékoztatást nyújtani a betegség kezelési lehetőségeiről és arról, hogy miként lehet a vérzéseket elkerülni, a beteg állapotá­nak megfelelő munka- és életkörülményeket teremteni. Ezenkívül lehetőség szerint támogatni akarják a vérzé­kenység leküzdésére irányuló kutatásokat is. Az utóbbi időben, hála a fejlett tranzfúziós eljárások­nak, jelentékenyen javultak a vérzékeny emberek életko­ri kilátásai. Fontos; hogy a kezelés a betegség lehető legkorábbi stádiumában meg­induljon. Ezért az egyesület minden vérzékenységben szen­vedő tagja igazolványt kap, amelyben feltüntetik a be­tegségének pontos leírását és természetesen a vércsoportját is. Közismert, hogy a fogak korai elvesztését legtöbbször a szuvasodás okozza. De nem különös-e, hogy az élet fo­lyamán a fogak korán el­pusztulnak, a halál után, a földben pedig évezredekig ép­ségben maradnak? Az is tény, hogy pár száz évvel ezelőtt1 egészségesebbek voltak az emberi fogak. A fogbetegségek okai A civilizáció következtében megváltozott a táplálék ösz- szetétele, elkészítési módja is más lett. A civilizált ember több édességet fogyaszt, és ke­vesebbet rág. Márpedig mi­nél több édességet eszünk, és minél kevesebbet rágunk, an­nál több lepedék rakodik le a fogakra. A lepedékekben keletkező savas erjedés las­san felpuhítja és elpusztítja a fogzománcot A tiszta felületen nem ke­letkezik szuvasodás. A véde­kezés egyik hatásos módja te­hát a fogak rendszeres tisz­títása. Az első kérdés, hogy mikor tisztítsuk fogainkat? Minden étkezés, tehát reggeli, ebéd és vacsora után. Különösen káros a főétkezések között édességet fogyasztani. A le­pedék ilyenkor huzamosabb ideig a fog felületén marad. Nem elég reggeli előtt meg este, lefekvés előtt fogat mos­ni! A fogakat minden étkezés után kefével kell megtisztíta­ni. Sokan azzal érvelnek, hogy az üzemi konyhán étke­zőknek ez nehézséget okoz. Ugyanez vonatkozik szerintük a csoportosan étkező gye­rekekre is. Mit lehet tenni? A felelet egyszerű: a munka­helyen is legyen fogkefénk! Milyen a jó fogkefe? A fogápoláshoz fogkefe, fogpép és szájvíz szükséges. Sokféle fogkefét árusítanak, de nem mindegyik megfelelő. A fogkefe lehetőleg kicsi le­gyen, hogy a fog minden ré­széhez hozzáférjen. A nyél 15 —16 cm hosszú, a fej pedig 25—35 mm hosszú és 8—12 mm szélességű legyen. Leg­jobb a ritka csomózású 10— 12 különálló sörtecsomóból készült kefe, amelyben a sör- tecsomók 2—3 sorban helyez­kednek el. A jó sörte elég ke­mény, de hajlékony, rugal­mas, és könnyen szárad. A disznósörte felel meg legin­kább. A nálunk forgalomban levő műanyag nylonsörte tar­tós ugyan, de kemény és me­rev. Nem használható rend­szeresen, mert a fog nyakát erősen koptatja. Gyermekek­nek 2—6 éves korban puha sörtéjű, kicsiny fogkefét ajánlunk. A kemény sörtéjű fogkefe jobban tisztít, ezért szuvasodási hajlam és bő le- pedékképződés esetén hasz­náljuk. A nagy, sűrű csomó­zású fogkefe nem alkalmas a fogközök tisztítására. A fogak minden hozzáfér­hető felületét alaposan meg kell tisztogatni, kívül és be­lül, függőleges és vízszintes irányban egyaránt. A hátsó fogak tisztítását majdnem csukott szájjal, ellazult izom- zattal végezzük. A fogtisztítás legalább 3 percig tartson. Ez­után a szájat alaposan kiöb­lítjük langyos sós vízzel, eset­leg illatosított szájvízzel. A fogközök tisztításáról külön is gondoskodnunk kell. például selyemszál áthúzásával vagy lúdtollal, esetleg finom fém­ből készült, hajlékony és ru­galmas fogpiszkálóval. A fá­ból készített fogpiszkáló több­nyire nem megfelelő, mert a f?gak közötti ínyt sérti, se­bet okozhat, amely az ismé­telt piszkálás miatt nem gyó­gyul be. Az üzleteinkben vásárolha­tó fogpépek a fogzománcra és az ínyre ártalmatlanok. Ezek a pépek habzó anyagot, eny­he fertőtlenítő szert és kü­lönféle üdítő illóolajokat tar­talmaznak. Házilag készített fogpépek és úgynevezett »né­pi« fogtisztítószerek, krétapo­rok használata nem mindig veszélytelen! A rendszeres fogtisztítást a tejfogak kinövése után, két­éves korban kell elkezdeni. Igen fontos, hogy a fogkefe használatát és magát a fog­tisztítást játékos foglalatos­ságként megkedveltessük a gyermekkel. Különben kelle­metlen és értelmetlen köte­lességnek tartja. A gyermek fogápolását ellenőrizni kell, de ellenőriztessük félévenként a fogak állapotát is. A fogakat, különösen gyer­mekkorban, kímélni kell a fi­zikai és vegyi ártalmaktól. Rendkívül káros a nagy hő­ingadozás: ha forró ételre je­ges ételt vagy italt fogyasz­tunk. A gyomorbetegnek ren­delt sósav megtámadja a fo­gakat, ezért legjobb, ha üveg- csövön szívják fel, úgy, hogy az üvegcső vége a nyelv há­tára kerüljön és a sósavoldat egyáltalán ne érintse a foga­kat. Igen sok betegség, főképpen a gyermekkori fertőző beteg­ségek, a szájon át »lépnek be« a szervezetbe. A száj és a fogak ápolása tehát nem­csak a fogak épsége, hanem a különféle betegségek elhárítá­sa végett is fontos. Az ápo­latlan száj rossz szagú lehe­leté egyébként is visszataszító, s még házasfeleket is elhide- gíthet. Ahogyan étkezés előtt kezet mosunk, ugyanúgy étkezés uí - m .ssuk meg fogainkat! Ne feledjük, hogy amit meg akarunk őrizni, azt ápolni is keli!

Next

/
Thumbnails
Contents