Somogyi Néplap, 1965. november (22. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-14 / 269. szám
Fa*ftrnap, 1965. november 14. 3 SOM f Yf NÉPLAP Világnézeti nevelőmunka lö'wen az £$käkäz... a KíSZ-szervezetekben MEGKAPTAM ÉS ATTAIN ULMÄNYOZT AM a napokban a KISZ Somogy megyei bizottságának 1965/66. évi kulturális feladataink című irányelveit. Ami első látásra feltűnt benne, látszólag külső, formai dolog. Egy-két éve még vaskos albumfélóken kellett átrágnia magát az embernek, ha tájékozódni akart, hogy mit terveznek a KlSZ-fiata- lok a megyében a művelődés terén. S mire végére ért, bizony maga sem tudta, merre is tekintsen, mi a legfontosabb. Ez mindössze kilenc gépelt oldal. Könnyedén végére ér az ember, még sincs hiányérzete. Sőt, több oldalról — a reális lehetőségek talaján — sokfelől érzem megvilágítva a lényeget: azt, hogy marxista világnézetű, szocialista erkölcsű és ízlésű fiatalságot akarunk nevelni a közösségekben. Ez a másik, amiért örömmel lapoztam át ezt a tervet. A TARTALOM SZEMPONTJÁBÓL négy fő területen csoportosítják a kulturális nevelőmunka tennivalóit. Az első, a tanulás, a továbbképzés mellett különösen nagy hangsúlyt kap ebben az évben az ismeretterjesztés; s érdemes felfigyelnünk rá, hogy új módon, szervezettebben: KlSZ-tagokkal, fiatal ér- temiségiekkel — KlSZ-tagok- nak. Ez a lényege elgondolásuknak, jóllehet első hallásra nem hangzik rokonszenvesen az, hogy ifjúsági ismeretterjesztő bizottságokat alakítanak erre. De reméljük, nem bizoitságosdiról, hanem arról van szó, hogy fiatal szakemberek. értelmiségiek, fiatal TIT-tagok és KISZ- vezetők csoportja Kaposváron és a járási székhelyeken szervezetten, társadalmi megbízatásként vállal ismeretterjesztő munkát Olyan fiatal szakemberekre, tanárokra, színművészekre, muzsikusoki ra és képzőművészekre van szükség, akik időnként falusi klubok, KISZ-szervezetek kérésére eltöltenek egy-egv estét, és arról beszélgetnek ezekkel a fiatalokkal, ami belső igényük, problémájuk, vitatémájuk falusi KlSZ-szer- vezeteinikneik. Ezeknek a témáknak, igényeknek a fölmérése most folyik. Eddig főleg a mai fiatalság problémáiban, politikai, világnézeti, képzőművészet!, ifjúságvédelmi kérdésekben kértek előadót falus! KISZ-szervezeteink. FONTOS HELYET KAPNAK az ismeretterjesztő munkában vetélkedők és a könyvrendezvények. Mindkettőnek vannak hagyományai már az ifjúsági klubokban, KISZ-szervezetekben. A szellemi bajnokságok általában a jó kollektívákban jártak eredménnyel: ott, ahol a KISZ-életet a megszilárdult vezetés, a bizalom légköre jellemzi. Az olvasómozgalomról a Ki mit tud? és a kulturális szemle egyéb ágai elterelték a figyelmet; kampányszerű volt, elsekélyese- dett. Tovább kell fejleszteni tehát ezt a mozgalmat —olvashatjuk a kulturális nevelőmunka megyei tervében — rendszeres olvasással, a könyvek, az irodalom megszerettetésével. Erre hivatott a megyei olvasószolgálat, az alapszervezetek és a könyvtárak megújított kapcsolata, és ezt szolgálják a különböző könyvrendezvények is. Nemrégen a balatonfenyvesi és a zamárdi KISZ-szervezetek klubestjén rendeztek sikeres találkozót Papp László fiatal költővel. Ezt a találkozót novemberben, a politikai könyvhónap keretében sok hasonló esemény követi. MIÉRT LÉNYEGES az ismeretterjesztésnek ez a három formája? Van egy közös vonásuk: mindhárom klubrendezvény keretében valósítható meg legjobban. És ez rávilágít a kulturális nevelőmunka egy másik nagyon fontos területére. Az utóbbi években mind több községben rájöttek már, hogy a fiatalok elvágyódása ellenében gondoskodniuk kell kulturált szórakozásuk, művelődésük lehetőségeiről. Sok helyen megteremtették az ifjúsági klubok tárgyi föltételeit: a megfelelő helyiséget a legszükségesebb berendezéssel. Sajnos, a klubmozgalom -második lépcsője«, a társas együttlét belső, tartalmi célja még nem valósult meg. Kevés a tervszerűen működő klubok száma. A kaposvári járásban 48-ból csupán tíz ilyen akad. A megyében több mint 200 jól-rosszul berendezett klubhelyiség van, és mindössze 28 működik program alapján. Elsősorban megfelelő klubvezetők hiányában! Ebből adódik a legalapvetőbb tennivaló: a klubvezetők továbbképzése, örömmel hallottuk, hogy ezt a jövő hónaptól tervszerűen megindítják az If ji'isági Házban és a járási székhelyeken is. A kulturális nevelőmunka terve foglalkozik egy negyedik fontos területtel, a műkedvelő művészettel is. Ennek középpontjában a csoportok belső nevelőmunkája és a színvonal emelése áll. Formái — mint már korábban megírtuk — a helyi, körzeti bemutatók, illetve csereműsorok lebonyolítása, majd ezeket járási és megyei művészeti találkozók, bemutatók követik vetélkedő jelleggel. A SOK SZÉP TERV és elképzelés helyes arányokkal, világosan érzékelteti a kulturális nevelőmunka lényegét: fiatalságunk világnézetének, marxista gondolkodásának formálását. A kulturális szemlék lezárása után új szakasz következik. R ennél- jük, hogy ezek a jó térvek és elképzelések megfelelő szervező munkával a KISZ- fiatalság — s különösképpen fiatal értelmiségünk — tudatában új, friss alkotó energiák forrásai lesznek. Wallinger Endre Reszkető kézzel veszi át az ajánlott levelet, nézi a címzést, a feladót, hátha valami tévedés lesz a dologban. De nem: a borítékon jó olvashatóan ez áll: Müller Rudolf né Bátaapáti, Lenin út 18. szám. Igen, ez ő ... De mit akar vele a honvédség? Nézegeti a levelet, aztán tétován felbontja a borítékot. Egy géppel sűrűn teleírt papírlap hullik ki belőle. Ahogy olvasni kezdi, a szeme örömkönnyekkel telik meg. »Kedves Müller néni! Köszönjük önnek, hogy fiából, Müller Gáborból becsületes, hazáját szerető, fegyelmezett embert nevelt __Fia kétéves t ényleges katonai szolgálata alatt szakaszvezetői rendfokozatot ért el, az egyik legjobb álparancsnok, fölötteseinek lát ott, mint idősebb testvéreit, Rudolfot és Pétert... Péter 1963 őszén — tizedesként —, akkor szerelt le, amikor ő bevonult. Az egyik Müllert búcsúztatták, a másikat köszöntötték. Rudolf is itt teljesített szolgálatot korábban. S hogy milyen katona volt, arra fényes bizonyíték, hogy sorköteles korában őrmesternek léptették elő. S Rudolf, Gábor és Péter — a három Müller testvér. Az ÉM Fejér megyei Állami Építőipari Vállalat azonnali belépésre fölvesz kőműves, ács, vasbetonszerelő szakmunkásokat, kazánfűtőket, kubikosokat, női és férfi segédmunkásokat. Szállást, étkezést biztosítunk. 15 százalékos idény- pótlékot, családfenntartók részére különélés! dijat fizetünk- Jelentkezés a vállalat vidéki munkahelyein, valamint a vállalat központjában: Székesfehérvár, Ady Endre u. 13. sz. alatt, a munkaerő-gazdálkodási csoportnál. (3361) Valami belülről hajtja az embert Köd szitált az ólomszínű levegőben, amikor a földre értem. A gépek közé égő gázolaj füstjét hozta a szél. A tüzet a traktorosok rakták az országút mentén. Ide, a kombájnok közé már csak a kesernyés füstje jut el, a meleg jóval hamarabb szétszalad a levegőben. Száraz Lajos mégsem fázott Néha mutatványnak is beillő testhelyzetekben kapaszkodott fel a kombájnra, hogy minden zsírzóhelyre jusson kenőanyag. Reggel volt. A kukoricaföldön víztócsa állt a kombájn gumikerekei alatt A gépkezelők arra vártak, hogy megérkezzen a víz a hűtőkbe, és indulhassanak. — Az idén nehéz volt kukoricát kombájnolni — mondja a traktoros. S még hozzáteszi: — Nehezen dolgoznak a gépek. A szem sem a legkönnyebben jön le a csőről, meg nagyon vizes minden. A szár is meg a föld is. A Kaposvári Állami Gazdaság gázlói kerületében mond-: ja ezeket Száraz Lajos. Nemrégiben arról számoltak be az újságok, hogy az állami gazdaságok kukoricabetakarítási versenyében az adapterrel fölszerelt gabonakombájnok vezetői közül ő áll az élen. Itt dolgozik mellette a tavalyi első helyezett is. Eddig több minit negyvenhét vagon kukoricát takarított be. Eleinte nagyon jól ment minden. Volt olyan nap, hogy két vagonnal is elvittek a géptől. Ahogyan romlott az idő, csökkent a napi teljesítménye is. — Nagyon kell már hajtani, ha a százötven mázsát el akarom érni. — Hogyan tudott az élre jutni? — Az ember csinálja, nemigen gondol másra, csak arra, hogy jól menjen a gép, aztán megjön az eredmény. Erre az eredményre régóta készült már. 1960 óta dolgozik ezzel a kombájnnal, s minden évben szép teljesítményt ért el. Sőt ezen a nyáron a gabonabetakarításban második lett a gazdaságban. — Ha a központ tudná biztosítani a területet, akkor talán nem lenne hiba az elsőséggel, de néhány nap múlva itt lefogy a kukorica. Aztán nem tudom, hogy másutt van-e még kombájnol- nivaló. Még egy jó hét kellene. altkor talán másutt is befejeződne már a kukoricabe- takarítás. — Nehéz munka ez — jegyzem meg. — De szeretem — teszi hozzá. — Ha az ember dolgozik, akkor észre sem veszi, hogy nehéz. Az újságiból tudta meg, hogy ő áll az első helyen. »Ha pedig már az ember odáig eljutott, akkor szeretné továbbra is tartani ezt az eredményt Valami belülről szel még nehezebb a csúszós, sáros talajon dolgozni a hatalmas testekkel. Amikor megérkezik a víz. sorra felbúgnak a motorok, s beállnak a végeláthatatlan kukoricasorok közé. Nem telik bele sok idő, s már aranyló sárgán ömlik a pótkocsikba, teherautók platójára a szemtermés. is hajtja az embert, hogy nem szabad megállni.« — S mit jelent az, hogy nem szabad megállni? — Azt, hogy reggel, amilyen korán csak lehet, elindul, s megy este sötétedésig. Vagy még utána is, amíg nem kell tartani attól, hogy baj lesz a géppel. Magas, borostás arcú ember a kombájnos. Pufajkát visel, s most. hogy a köd egyre jobban szitál, svájcisapkát is húzott a fejébe. Azt mondja, hogy nehéz nyáron, az aratás idején ezekkel a gépekkel boldogulni, de ilyenkor. — Amíg lesz kombájnolni való kukorica, addig nem állunk le — mondja a traktoros. — S ha elfogy? — Akkor megyek a Szuper- Zetorral szántani. Még néhány igazítás az SZK—3-ason, aztán ez a gép is megindul a kukoricasorok közé. Napestig rója a nagy táblát, s amikor bealkonyo- dik, vakító fénycsóva jelzi a határban, hogy még mindig nincs este a kombájnosok- nak. K. L megbízható támasza, segítője... Olyan katona, aki minden feladat, még a legnehezebbek végrehajtásában is példát mutat beosztottjainak ...« Mennyire örült a levélnek, az elismerő, a köszönő soroknak! Mégis, amikor néhány héttel később háza előtt áll- dolgált másfél éves unokájával, Jancsikával, s egy gépkocsiból katonatisztek szálltak ki, és a Müller családot keresték, alig tudott válaszolni, mert valami balsejtelem szorította össze a szívét Hartha, hátha történt vele valami, s azt jönnek megmondani. Csak amikor a tiszt megnyugtatta, akkor engedett föl szorongása, és változott örömmé. Hát hogyne. Gyarmati Sándor őrnagy, fia alakulatának politikai helyettese azért utazott el hozzá, hogy közölje: annyira elgégedettek a fiúval, hogy lefényképezik a csapat- zászló előtt, s a képet meg a kiváló munka elismeréséről szóló oklevelet ünnepélyesen adják majd át Gábor leszerelése után a falujában rendezendő ünnepségen. De nemcsak Müller Gábor eredményének ténye adta az ötletet a parancsnokoknak, hogy Bátaapáti lakóival is ismertessék egy! kiváló katona munkáját, ű a családból már a harmadik, aki ugyanennél az alakulatnál szolgál, s mindhárman kiváló katonaként szerelték le. A Pf 5079 alakulatnál is érződik a közelgő leszerelés, illetve a bevonulás ideje. Csinosítják a laktanya udvarát, az épületek belsejét, hogy mire az újoncok megérkeznek, minden a legnagyobb rendben fogadja őket. Az »őregkatonák« — köztük Müller Gábor szakaszvezető is — már előre néznek, arra gondolnak, hogy a leszerelés után mit csinálnak, hogyan illeszkednek bele ismét a polgári életbe. De addig még nagy meglepetés vár Gáborra. A parancsnoki irodába hívatják. Amint belép, hát kit most őket is meghívták az ünnepélyes alkalomra. Nagy a testvérek öröme. Nemcsak azért, hogy látják egymást. Rudolf és Péter annak örül nagyon, hogy öcs- csük tovább öregbítette az alakulatnál a család becsületét, s akárcsak ők, szintén kiválóan látta el szolgálatát. Büszkén hallgatják Szekeres Endre százados elismerő szavait, azt, hogy öccsűk dicséreti lapján tizennégy bejegyzés áll, fenyítése viszont egyetlenegy sincs. Negyedik testvérük, Feri is katona, Vácon szolgál. Szóba kerül az is, hogy mit csinálnak Gábor bátyjai. Rudolf tímárszakmát tanult a Budapesti Díszműbőrgyárban, s jelenleg is ott van; Péter a Magyar Hajózási Vállalat Hajójavító Gyárába szerződött lakatostanulónak, ott szerezte meg a segédlevelet, és ott dolgozik ma is. Gábor is Pesten, a Ganz-MÁVAG-ban lett kovácstanuló, majd segéd, s oda megy vissza. Két testvére most a Landler Jenő Gépipari Technikum hallgatója; egy osztályba járnak, s ő is követi majd példájukat Mindhárom testvért szólítják, a beszélgetést abba kell hagyni. Előhozták a csapatzászlót. Rudolfot, Pétert és Gábort együtt fényképezik le a csapatzászló előtt s képük bekerül majd az alakulat emlékmúzeumába. A felsorakozott katonák előtt a parancsnokok méltatják a testvérek fegyelmezett, nagyszerű munkáját, s példaképül állítják őket minden katona elé... Búcsúznak a testvérek. Egymástól és egykori parancsnokaiktól is. Rudolf és Péter vissza megy Budapestre, folytatja munkáját, Gábor még marad, őt parancsnokai viszik majd Bátaapátiba. Elmondják a Tolna megyei kis község lakóinak, hogy mindhárom Müller testvér példás, fegyelmezett katona volt, s híven, az eskü szellemében szolgálták hazájukat... S zalai László Az ÉM Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat kőműveseket és segédmunkásokat vesz föl kaposvári és nagyatádi építkezéseire. Jelentkezés: Kaposvár, Május 1. u. 57. és a nagyatádi fő-építésvezetőségen, a vasútállomás mellett. (9462)
