Somogyi Néplap, 1965. november (22. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-13 / 268. szám
Szombat, 1965. november 13. 3 SOM ni NÉPLAP Új módszerrel rekorderedmény A tervezettnek kétszeresét hozta a burgonya Kisgyalánban Kisgyalámibam sok szó esik arról, hogy ha nehéz volt is ez az év, hozott egynéhány olyan eredményt, amire eddig nemigen akadt példa. Volt olyan eukorrépatábla, amely a 270 mázsát is megadta, átlag 253 mázsát taikarítottak be holdanként. Szép termés ez, mégis inkább a burgonyáról beszélnek többet. A kötöttebb talajokon ugyanis még sohasem termeltek annyi krumplit, mint az idén: holdanként 130 mázsát. Ez a tájegység, bár nem tartozik a burgonyatermő vidékhez, de e növény termeléséről nem mondott le a szövetkezet. Sokat töprengtek^ próbálkoztak, hogyan emelhetnék az alacsony átlagokat Az idén felújították a somogyi sárga vetőgumóját, és úgy döntöttek, hogy az úgynevezett homoki módszerrel művelik a burgonyát. Egy évvel korábban trágyázott, frissen szántott földbe ültették el harminc holdon a burgonyát. Kétszer virágzás előtt, harmadszor virágzáskor töltögették. Alig-alig kellett kézi erővel végezni valami növényápolást. Egyszer permeteztek Dieldrín- nel, utána semmiféle védekezésre nem volt szükség. Egyrészt ennek a módszernek, másrészt a nagyobb mennyiségű műtrágyának köszönhető az eredmény. Százhúsz kiló káli-, ötven kiló nitrogén- és ötven kiló foszforműtrágyát adtak a burgonya minden holdjának. Megérte! A holdanként! hetven helyett 136 mázsa burgonya termett. Tíz vagon burgonya értékesítésére kötöttek megállapodást, de mivel jók voltak a terméskilátások, még öt vagon átadására szerződtek. Végeredményként összesen 19 vagon burgonyát adtak közfogyasztásra. Az előirányzott 130 000 helyett 271 000 forintot hozott a közös kasszába ez a növény. Lehetőség nyílt arra is, hogy 580 mázsa helyett tizenkét és fél vagon burgonyát osszanak ki a tagok között. Ezen túlmenően félretették a jövő évi vetőgumót, s a közös sertésállomány takarmányozására is maradt aprókrumpli. ANYAGIAS HERKULES BEJÖTT A SZERKESZTŐ- bet be a telepre. Felmon- SÉGBE egy marcali mun-jdott, s azzal indokolta elha- kás, s elmondta panaszát tározását, hogy eredeti szak- Meggyőző és megdöbbentő májában szeretne elhelyez- volt, amit előadott, azt írtam j kedni. A részlegvezető »Kifel a noteszomban: »rémre- 1 lépett« helyett »Munkaviszo- gényt mesélt el«, »egy em-' nya megszűnt« bejegyzéssel bér, akit azért büntetnek, ' adatta ki a munkakönyvét, mert jól dolgozik«. ; De vajon nem azért, mert Élő József öt éve dolgozik! örült, hogy megszabadult a a Finommechanikai Vállalat j lelkiismeretes, mindennek marcali telepén. Nem volt i után járó munkástól?! Néz- szakmája, amikor odakerült:zük. mit mondanak a tények a telepre. Először kitanulta! és a munkatársak. a csiszolást, majd a gályán! zálást. Azért iparkodott, hogy többet merjenek rábízni. Ha elfogyott a csiszolópor a telepen, motorra ült, s szerzett a központban. Nem bírta nézni, hogy karba tett kézzel üldögélnek a munkások. Később átkerült a galvanizálóba. Nem volt jó a fürdő, lopva mintát vitt egy fővárosi professzorhoz. A dolgozók saját pénzükön lehozattak egy vegyészmérnököt, a részlegvezető azonban majdMozsolics Géza párttitkár: — Szeretett dolgozni, nem számított nála, hogy tizennégy vagy tizenhat órát van bent. Az is igaz viszont, hogy sokat fusizott, szerette a feketemunkát. Megbízott csoportvezető volt a csiszolóban, de leváltották, mert nem törődött a többi dolgozóval, csak a saját munkájával volt elfoglalva. — Miért helyezték át a szögverőbe? Nem ment ott a munnem kizavarta a telepről. A'ka; úgy határozott az igazsok utánjárásért nem kapott dicséretet, sőt igazolatlan hiányzónak akarták venni. A kadminiumozás tette be a kaput. Hiába erőlködtek, nem birkóztak meg a munkával, háromszor hozták vissza a telepre a húszezer alkatrészt, mert nem sikerült a kadminiumozás. Élő , Józsefet bosszantotta a kudarc, beutazott Kaposvárra, s elment tapasztalatcserére a TRANSZVILL idős vegyész- mérnökéhez. Kiderült, hogy nem használtak ciánt. Vétegató, a részlegvezető és a szakszervezet, hogy • néhány régi dolgozót áthelyez. Élő is köztük volt. Nem vált be ott, kérte, engedjék át a dróthúzóba. Én megmondtam az igazgatónak is, hogy Élő és Fábri nem keres majd any- nyit a szögverőben, mint a csiszolóban. — Mi a véleménye Élő József öntevékenységéről? — Helyeseltem, hogy bement Kaposvárra csiszolóporért, utánajárt a kadmi, ,. .niumozásnak. Szerintem nem lezett a vállalat raktaraban, j engedik el, ha engedélyt kér. otthon azonnal elkészítette _ . az új fürdőt, s reggel kifo- j PÉTER LAJOS RÉSZLEG- gástalanul elkészítette a húszezer alkatrészt. Dicséret helyett áthelyezték a szegverőbe, ott azonban olyan keveset keresett, hogy abból nem tudott megélni. A részlegvezető átengedte hét forint ötven filléres órabérrel a dróthúzóba, a második hónapban azonban már csak négy forint ötvenet adott neki. Űj helyén sem hagvták nyugodtan, egyszer visszaküldték a csiszolóba, majd megint átirányították a dróthúzóba. Élő József sírva fakadt, hatalmas testét zokogás rázta: Nem küldhetem senkihez a három gyerekemet, nekem kell eltartanom őket __ A zt mondták, vegyem kitüntetésnek. hogy átraktak a szögverőbe, de hogyan vegyem úgy, amikor üres zsebbel megyek haza! Egy kérésem van, hagyjanak engem dolgozni. AMIKOR ELMENTEM a Finommechanikai Vállalat marcali telepére, Élő József már nem dolgozott ott. Attól a naptól, hogy panaszt tett az igazgatónál és a szerVEZETÖNÉL együtt néztük meg a panasztevő kartonját. Mindkettőnket meggyőztek a számok, hogy egyszer sem ment haza üres zsebbel. Az utolsó három hónapban 2869, 1605, 2076 forint volt a borítékjában a családi pótlékkal együtt. S az utolsó havi béréhez hozzájön még több mint négyszáz forint, mert Péter Lajos részlegvezető és a bérelszámoló hibájából tévesen számolták el a bérét, nem fizették neki ki az egészségügyi pótlékot. A párttitkáir a fejét csóválta, amikor megnézte a kartotékot, mert neki azt mondta, hogy 600—700 forintot keresett — Képzelje, kijelentette, hogy kénytelen lesz lopni, ha nem keresi meg a pénzét. Sokan örülnének a telepen, ha ennek a felét kapnák! Pét< r Lajos részlegvezető szerint Élő József azért nem termelt naponta öt mázsa drótot, mert rosszul osztotta be a munkaidejét, engedte, hogy egyszerre fogyjon le mind az öt dobról a drót. Azért került vissza egy időre a csiszolóba, mert a drótSZÖVETKEZETI VENDÉGLÁTÓ DOLGOZÓK VIZSGÁJA Hetvenh áram szövetkezeti vendéglátó dolgozó vizsgázott a napokban a balatonmáriai fmsz Két Jóbarát nevű vendéglőjében Csapó László, a SZÖVOSZ oktatási osztályálegalább fél évvel meghosszabbítják. Különösen a siófoki fmsz- nél dolgozókat készítették föl alaposan a vizsgára. Nagy szorgalomról tanúskodott a 61 éves nak vezetője és a MÉSZÖV dolgozóiból álló vizsgabizottság azt állapította meg, hogy bár néhány szövetkezetnél alaposan előkészítették a hallgatókat. mégis csak akkor várhatnak a jövőben jobb eredményt, ha a tanfolyam idejét kesztőségben, nem ment töb-' húzóban csökkenteni kellett ______________________ ______ a termelést. Ilyen azonban m ással is megtörténik, a hegesztők például szintén ott dolgoztak, amikor nem volt anyag. Élő József mindenhol elvégezte a munkáját, csak szeretett engedély» nélkül fusizni. öt figyelmeztetést kapott ezért, s fegyelmi úton megrótták, a csoportvezetőségből leváltották. Azért ragaszkodik olyan görcsösen a csiszolóhoz, mert dísztárgyakat készített, s eladta. Megkérdeztem a részlegvezetőtől, hogyan ítéli meg a csiszolóporért való beutazást. — Teljesen fölöslegesen, ha nem is fölöslegesen, de helytelenül járt el. Egyszer sem kért engedélyt Viszont ezzel mégis elősegítette a termelést Szerintem azért tette, hogy verhesse a mellét, lám, én elintéztem. Mándli Béla, a szögverő művezetője elmondta, ha más csinálja ennek a felét, már rég elküldik. Nemes József dróthúzó szerint Élő restellt dolgozni, azért nem keresett. NAGYON ROSSZ VÉLEMÉNYT mondtak volt társukról a csiszolók is. — Nem segített a brigádnak, üldögélt. Amikor szóltunk neki, beintett. Bezzeg, amikor bejött a fuseráció, akkor aztán adj neki — mondta Molnár Sándor csoportvezető. — Itt volt a dugóhúzóügy. Felpiszkálta az embereket, hogv ne vállalják ennyiért a csiszolást és a nikkelezést, aztán magának Képünk a vizsgáról készült. h'üotás József, a kutasi fmsz dolgozója, akinek nem is kellett volna részt venni a tanfolyamon, de önként vállalta. Eredményesen szerepelt Már kus Vendel kuntelepi, Epres Lászlóné boglári, Kozma János somogysámsoni és Peti Gyula zákányi fmsz-dolgozó ír kérte ezt a munkát a részlegvezetőtől. — Pénzért bármelyikünket eladna, ezt nem is tagadta. Az volt a szavajárá- sa: »Én előttem barát nincs« — így Várhe^gyi József. Egymás után említik a példákat, mi mindent készített feketén, engedély nélkül, milyen fusizásba akarta beugratni a többieket is. Elhasználta a legjobb csiszoló- Korongokat a maszekmunkához, a többieknek a rosszat hagyta a vállalatihoz. Mindennap körbejárta a telepet, s hol ilyen, hol olyan anyaggal tért vissza a műhelybe. Még a dróthúzóból is visszajárt, előfordult, hogy másfél órát időzött a műhelyben, ennyi idő alatt egy tekercs drótot lehúzhatott volna. — Aki megmondta neki a véleményét, arra haragudott. Pedig van rend, üzemi fegyelem, nem fejőstehén a vállalat — bosszankodik a csoportvezető. — Tetemes kárt csinált az üzemnek. A jó érzésű ember nem nézi el ezt a falánkságot. Mindig a családra hivatkozott. Miért, másnak talán nincsen? Azért nem érezte jól magát a dróthúzóban, mert ott nem lehet fusizni — mondja Várhegyi József. A műhely előtt megnéztük Élő József hagyatékát. A napokban tette ki az ipari tanuló a nagy nyaláb vasru- dat. A párttitkár elmondta, hogy sokszor azért áll a termelés, mert ilyen anyag hiányzik. Nagy Antal, a Finommechanikai Vállalat igazgatója ezen a véleményen volt: — Ha Élő József belevetette magát a munkába, úgy dolgozott, mint egy Herkules. Volt egy sor nagyon jó tulajdonsága. Sajnos, visszaélt azzal, hogy mellette álltunk, többet megengedett magának, privilégiumokat követelt Legutóbb baleset érte, mert munkaidőben fusizott. Ezt is eiKenték neki a telepen. Elítélem azért, hogv itt hagyta a vállalatot. Meghallgattam a panaszát, megkapta a jogosan járó bért Ügy éreztem, meggyőztem, erre nem megy többet dolgozni. Megmostam a részlegvezető fejét. amiért tudomásul vette a felmondást. Élő József a bör- tonoun te lésének letöltése után kei-ült a telepre, soha nem hánytorgattuk fel neki. Hátrányos helyzetbe sem került, sőt többet kapott, mint egy átlag állampolgár. A VIZSGÁLAT BEBIZONYÍTOTTA, hogy jogtalanul sohasem büntették Élő Józsefet, sőt nagyon is elnézőek voltak iránta. Az engedékenység azonban nem egyenlő a neveléssel, ezért ütközött ki az anyagiasság mindjobban. A munkáskollektíva elítéli azt, aki fejőstehénnek nézi az üzemet; nem lehet elnéző egyetlen vezető sem. Lajos Géza Fő tantárgy a munka Az udvaron melegítős fiúk talankcdás árulja el, hogy a csapata serénykedik, össze- Somogyváiri Gyógypedagógiai söprik a lehullott falevelet, s Intézetben járunk. Itt nem elszállítják a kertészetbe, jó kiegészítő, hanem fő tantárgy SSprik a falevelet az imbecill tagozatosok. Telik a góré. Mitó László tanár a fúró használatára tanítja a de- bill hatodikosokat. A kapuin Zetor fordul be kukoricával megrakva. A billenős pótkocsiról a góré elé szórják a csöveket. A gyerekek kosarakban viszik be a góréba. Odább disznóölés van, néhány gyerek lelkesen segédkezik, a góré mellett kapálnak a fiúk. A politechnikai műhelyben a szerszámokkal ismerkednek a hatodikosok. Csak a tétova mozdulatok, a bizonyhaszmosítják majd az életben, ha kikerülnek az intézet falai közül. Milyen nehéz megfelelő munkát adni egy-egy fiúnak! Van, aki nagyon szívesen viszi a kosarat, ha gereblyét adnak a kezébe, egy-két húzás után megunja. Emberismeret, megértés és szeretet — éneikül nem boldogulnának a tanárok és a felügyelők a fogyatékos tanulókkal. TÍZ kombájn egy táblában A kora reggeli szürkületben mint fekete óriások, úgy álltak egymás mellett. Tíz kombájn a száznegyven holdas kukoricatáblában. A kombájno- sok indulás előtt melegedtek egy kicsit. Néha magasra csapott a tűz lángja. Aztán megnézték, ellenőrizték gépeiket. Minden rendben. Megmozdultak, munkába álltak a gépóriások. Ügy tetszik, dübörög a föld is. Hajolt, dőlt a sárgára fonnyadt kukoricaszár, és a kombájn tartályában gyűlt a lemorzsolt kukorica. A környék szürke, lehangoló, novemberi. Néhány hónapja még verítéket törölt homlokáról a kombájnos, most jólesik néhány percre megállni a lobogó tűz mellett... Dübörögve fordultak a kombájnok, nyomukban eltűnt a lábon álló kukorica. Csaknem ezerkétszáz hold letakarítása van már mögöttük. A Kaposvári Állami Gazdaságban a kézi erő mellett tetemes feladat hárult rájuk is. S ők tízen — Száraz Lajos, Tóth József, Fazekas György, Erek József, Kovács Lajos, D. Kovács Ferenc, Bakos István, Moós Miklós, Keszler Róbert, Bellis László — igyekeznek is becsülettel . helytállni. Az országos kukoricabetakairftásíi versenyben hatan közülük az első húsz között vannak. Jó így együtt, egy táblában. Ott vap velük állandóan egy műhelykocsi, ha valami baj adódik, mindjárt kéznél a segítség. No meg az elszállítás is könnyebb. Háramszáztíz vagon kukorica — ennyit takarítottak le eddig. Talán egy nap, talán kettő, aztán biztonságban lesz az összes. Nemcsak itt a bated táblán, hanem az egész állami gazdaságban. Több mint háromezer hold termése. Korán sötétedik. Világító szemű, imbolygó óriásoknak látszanak a dübörgő gépek. Még mindig járják a táblát. Messzire elhallatsizik a munka zaja. S messzire világít a lobogó tűz. Aztán beáll az egyik, és katonás rendben mellé sorakozik a többi gép ... Mire beesteledett, újabb hatvan hold termését takarítotita le a munkálkodó ember. A lobogó tűz óriásira nyújtja az emberek árnyékát. Szinte szokatlan fülüknek a csend. Halkan beszélgetnek egymás közt: — Na, nem sok van már hátra... — Nem. Lassan lefogy ez is ... A novemberi éjszaka sötétje beburkolja a tíz gépóriást... V. M. A siófoki szálloda és kórház építkezésekre az ÉM SOMOGY MEGYEI ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT kőműveseket és seoédmunkásekat vesz föl. jelentkezés; fő-építés vezetőség Siófok« Fő o. 200. sz (9463)