Somogyi Néplap, 1965. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-13 / 268. szám

Szombat, 1965. november 13. 3 SOM ni NÉPLAP Új módszerrel rekorderedmény A tervezettnek kétszeresét hozta a burgonya Kisgyalánban Kisgyalámibam sok szó esik ar­ról, hogy ha nehéz volt is ez az év, hozott egynéhány olyan eredményt, amire eddig nem­igen akadt példa. Volt olyan eukorrépatábla, amely a 270 mázsát is megadta, átlag 253 mázsát taikarítottak be holdan­ként. Szép termés ez, mégis inkább a burgonyáról beszél­nek többet. A kötöttebb talajo­kon ugyanis még sohasem ter­meltek annyi krumplit, mint az idén: holdanként 130 má­zsát. Ez a tájegység, bár nem tar­tozik a burgonyatermő vidék­hez, de e növény termeléséről nem mondott le a szövetkezet. Sokat töprengtek^ próbálkoz­tak, hogyan emelhetnék az alacsony átlagokat Az idén fel­újították a somogyi sárga ve­tőgumóját, és úgy döntöttek, hogy az úgynevezett homoki módszerrel művelik a burgo­nyát. Egy évvel korábban trá­gyázott, frissen szántott föld­be ültették el harminc holdon a burgonyát. Kétszer virágzás előtt, harmadszor virágzáskor töltögették. Alig-alig kellett kézi erővel végezni valami növényápolást. Egyszer permeteztek Dieldrín- nel, utána semmiféle védeke­zésre nem volt szükség. Egy­részt ennek a módszernek, másrészt a nagyobb mennyisé­gű műtrágyának köszönhető az eredmény. Százhúsz kiló ká­li-, ötven kiló nitrogén- és öt­ven kiló foszforműtrágyát ad­tak a burgonya minden holdjá­nak. Megérte! A holdanként! hetven helyett 136 mázsa bur­gonya termett. Tíz vagon bur­gonya értékesítésére kötöttek megállapodást, de mivel jók voltak a terméskilátások, még öt vagon átadására szerződtek. Végeredményként összesen 19 vagon burgonyát adtak közfo­gyasztásra. Az előirányzott 130 000 helyett 271 000 forintot hozott a közös kasszába ez a növény. Lehetőség nyílt arra is, hogy 580 mázsa helyett ti­zenkét és fél vagon burgonyát osszanak ki a tagok között. Ezen túlmenően félretették a jövő évi vetőgumót, s a közös sertésállomány takarmányozá­sára is maradt aprókrumpli. ANYAGIAS HERKULES BEJÖTT A SZERKESZTŐ- bet be a telepre. Felmon- SÉGBE egy marcali mun-jdott, s azzal indokolta elha- kás, s elmondta panaszát tározását, hogy eredeti szak- Meggyőző és megdöbbentő májában szeretne elhelyez- volt, amit előadott, azt írtam j kedni. A részlegvezető »Ki­fel a noteszomban: »rémre- 1 lépett« helyett »Munkaviszo- gényt mesélt el«, »egy em-' nya megszűnt« bejegyzéssel bér, akit azért büntetnek, ' adatta ki a munkakönyvét, mert jól dolgozik«. ; De vajon nem azért, mert Élő József öt éve dolgozik! örült, hogy megszabadult a a Finommechanikai Vállalat j lelkiismeretes, mindennek marcali telepén. Nem volt i után járó munkástól?! Néz- szakmája, amikor odakerült:zük. mit mondanak a tények a telepre. Először kitanulta! és a munkatársak. a csiszolást, majd a gályán! zálást. Azért iparkodott, hogy többet merjenek rábízni. Ha elfogyott a csiszolópor a te­lepen, motorra ült, s szerzett a központban. Nem bírta nézni, hogy karba tett kéz­zel üldögélnek a munkások. Később átkerült a galvanizá­lóba. Nem volt jó a fürdő, lopva mintát vitt egy fővá­rosi professzorhoz. A dolgo­zók saját pénzükön lehozat­tak egy vegyészmérnököt, a részlegvezető azonban majd­Mozsolics Géza párttitkár: — Szeretett dolgozni, nem számított nála, hogy tizen­négy vagy tizenhat órát van bent. Az is igaz viszont, hogy sokat fusizott, szerette a feketemunkát. Megbízott csoportvezető volt a csiszoló­ban, de leváltották, mert nem törődött a többi dolgo­zóval, csak a saját munká­jával volt elfoglalva. — Miért helyezték át a szögverőbe? Nem ment ott a mun­nem kizavarta a telepről. A'ka; úgy határozott az igaz­sok utánjárásért nem kapott dicséretet, sőt igazolatlan hiányzónak akarták venni. A kadminiumozás tette be a kaput. Hiába erőlködtek, nem birkóztak meg a mun­kával, háromszor hozták vissza a telepre a húszezer alkatrészt, mert nem sike­rült a kadminiumozás. Élő , Józsefet bosszantotta a ku­darc, beutazott Kaposvárra, s elment tapasztalatcserére a TRANSZVILL idős vegyész- mérnökéhez. Kiderült, hogy nem használtak ciánt. Véte­gató, a részlegvezető és a szakszervezet, hogy • néhány régi dolgozót áthelyez. Élő is köztük volt. Nem vált be ott, kérte, engedjék át a drót­húzóba. Én megmondtam az igazgatónak is, hogy Élő és Fábri nem keres majd any- nyit a szögverőben, mint a csiszolóban. — Mi a véleménye Élő József öntevékenységéről? — Helyeseltem, hogy be­ment Kaposvárra csiszoló­porért, utánajárt a kadmi­, ,. .niumozásnak. Szerintem nem lezett a vállalat raktaraban, j engedik el, ha engedélyt kér. otthon azonnal elkészítette _ . az új fürdőt, s reggel kifo- j PÉTER LAJOS RÉSZLEG- gástalanul elkészítette a húszezer alkatrészt. Dicséret helyett áthelyezték a szeg­verőbe, ott azonban olyan keveset keresett, hogy abból nem tudott megélni. A rész­legvezető átengedte hét fo­rint ötven filléres órabérrel a dróthúzóba, a második hó­napban azonban már csak négy forint ötvenet adott ne­ki. Űj helyén sem hagvták nyugodtan, egyszer vissza­küldték a csiszolóba, majd megint átirányították a drót­húzóba. Élő József sírva fakadt, hatalmas testét zokogás ráz­ta: Nem küldhetem senki­hez a három gyerekemet, ne­kem kell eltartanom őket __ A zt mondták, vegyem kitün­tetésnek. hogy átraktak a szögverőbe, de hogyan ve­gyem úgy, amikor üres zseb­bel megyek haza! Egy ké­résem van, hagyjanak en­gem dolgozni. AMIKOR ELMENTEM a Finommechanikai Vállalat marcali telepére, Élő József már nem dolgozott ott. At­tól a naptól, hogy panaszt tett az igazgatónál és a szer­VEZETÖNÉL együtt néztük meg a panasztevő kartonját. Mindkettőnket meggyőztek a számok, hogy egyszer sem ment haza üres zsebbel. Az utolsó három hónapban 2869, 1605, 2076 forint volt a borítékjában a családi pót­lékkal együtt. S az utolsó havi béréhez hozzájön még több mint négyszáz forint, mert Péter Lajos részlegve­zető és a bérelszámoló hibá­jából tévesen számolták el a bérét, nem fizették neki ki az egészségügyi pótlékot. A párttitkáir a fejét csóválta, amikor megnézte a kartoté­kot, mert neki azt mondta, hogy 600—700 forintot kere­sett — Képzelje, kijelentette, hogy kénytelen lesz lopni, ha nem keresi meg a pén­zét. Sokan örülnének a tele­pen, ha ennek a felét kap­nák! Pét< r Lajos részlegvezető szerint Élő József azért nem termelt naponta öt mázsa drótot, mert rosszul osztotta be a munkaidejét, engedte, hogy egyszerre fogyjon le mind az öt dobról a drót. Azért került vissza egy idő­re a csiszolóba, mert a drót­SZÖVETKEZETI VENDÉGLÁTÓ DOLGOZÓK VIZSGÁJA Hetvenh áram szövetkezeti vendéglátó dolgozó vizsgázott a napokban a balatonmáriai fmsz Két Jóbarát nevű ven­déglőjében Csapó László, a SZÖVOSZ oktatási osztályá­legalább fél évvel meghosszab­bítják. Különösen a siófoki fmsz- nél dolgozókat készítették föl alaposan a vizsgára. Nagy szor­galomról tanúskodott a 61 éves nak vezetője és a MÉSZÖV dolgozóiból álló vizsgabizott­ság azt állapította meg, hogy bár néhány szövetkezetnél ala­posan előkészítették a hallga­tókat. mégis csak akkor vár­hatnak a jövőben jobb ered­ményt, ha a tanfolyam idejét kesztőségben, nem ment töb-' húzóban csökkenteni kellett ______________________ ______ a termelést. Ilyen azonban m ással is megtörténik, a he­gesztők például szintén ott dolgoztak, amikor nem volt anyag. Élő József mindenhol elvégezte a munkáját, csak szeretett engedély» nélkül fu­sizni. öt figyelmeztetést ka­pott ezért, s fegyelmi úton megrótták, a csoportvezető­ségből leváltották. Azért ra­gaszkodik olyan görcsösen a csiszolóhoz, mert dísztárgya­kat készített, s eladta. Megkérdeztem a részlegve­zetőtől, hogyan ítéli meg a csiszolóporért való beutazást. — Teljesen fölöslegesen, ha nem is fölöslegesen, de hely­telenül járt el. Egyszer sem kért engedélyt Viszont ez­zel mégis elősegítette a ter­melést Szerintem azért tet­te, hogy verhesse a mellét, lám, én elintéztem. Mándli Béla, a szögverő művezetője elmondta, ha más csinálja ennek a felét, már rég elküldik. Nemes Jó­zsef dróthúzó szerint Élő restellt dolgozni, azért nem keresett. NAGYON ROSSZ VÉLE­MÉNYT mondtak volt tár­sukról a csiszolók is. — Nem segített a brigád­nak, üldögélt. Amikor szól­tunk neki, beintett. Bezzeg, amikor bejött a fuseráció, akkor aztán adj neki — mondta Molnár Sándor cso­portvezető. — Itt volt a dugóhúzóügy. Felpiszkálta az embereket, hogv ne vállalják ennyiért a csiszolást és a nikkelezést, aztán magának Képünk a vizsgáról készült. h'üotás József, a kutasi fmsz dolgozója, akinek nem is kel­lett volna részt venni a tanfo­lyamon, de önként vállalta. Eredményesen szerepelt Már kus Vendel kuntelepi, Epres Lászlóné boglári, Kozma Já­nos somogysámsoni és Peti Gyula zákányi fmsz-dolgozó ír kérte ezt a munkát a rész­legvezetőtől. — Pénzért bármelyikün­ket eladna, ezt nem is ta­gadta. Az volt a szavajárá- sa: »Én előttem barát nincs« — így Várhe^gyi József. Egymás után említik a példákat, mi mindent készí­tett feketén, engedély nél­kül, milyen fusizásba akarta beugratni a többieket is. El­használta a legjobb csiszoló- Korongokat a maszekmunká­hoz, a többieknek a rosszat hagyta a vállalatihoz. Min­dennap körbejárta a telepet, s hol ilyen, hol olyan anyag­gal tért vissza a műhelybe. Még a dróthúzóból is vissza­járt, előfordult, hogy másfél órát időzött a műhelyben, ennyi idő alatt egy tekercs drótot lehúzhatott volna. — Aki megmondta neki a véleményét, arra haragudott. Pedig van rend, üzemi fe­gyelem, nem fejőstehén a vállalat — bosszankodik a csoportvezető. — Tetemes kárt csinált az üzemnek. A jó érzésű em­ber nem nézi el ezt a fa­lánkságot. Mindig a családra hivatkozott. Miért, másnak talán nincsen? Azért nem érezte jól magát a dróthúzó­ban, mert ott nem lehet fu­sizni — mondja Várhegyi Jó­zsef. A műhely előtt megnéztük Élő József hagyatékát. A na­pokban tette ki az ipari ta­nuló a nagy nyaláb vasru- dat. A párttitkár elmondta, hogy sokszor azért áll a ter­melés, mert ilyen anyag hiányzik. Nagy Antal, a Finomme­chanikai Vállalat igazgatója ezen a véleményen volt: — Ha Élő József belevetette magát a munkába, úgy dol­gozott, mint egy Herkules. Volt egy sor nagyon jó tu­lajdonsága. Sajnos, visszaélt azzal, hogy mellette álltunk, többet megengedett magának, privilégiumokat követelt Legutóbb baleset érte, mert munkaidőben fusizott. Ezt is eiKenték neki a telepen. El­ítélem azért, hogv itt hagy­ta a vállalatot. Meghallgat­tam a panaszát, megkapta a jogosan járó bért Ügy érez­tem, meggyőztem, erre nem megy többet dolgozni. Meg­mostam a részlegvezető fe­jét. amiért tudomásul vette a felmondást. Élő József a bör- tonoun te lésének letöltése után kei-ült a telepre, soha nem hánytorgattuk fel neki. Hátrányos helyzetbe sem került, sőt többet kapott, mint egy átlag állampolgár. A VIZSGÁLAT BEBIZO­NYÍTOTTA, hogy jogtalanul sohasem büntették Élő Józse­fet, sőt nagyon is elnézőek voltak iránta. Az engedé­kenység azonban nem egyen­lő a neveléssel, ezért ütkö­zött ki az anyagiasság mind­jobban. A munkáskollektíva elítéli azt, aki fejőstehénnek nézi az üzemet; nem lehet elnéző egyetlen vezető sem. Lajos Géza Fő tantárgy a munka Az udvaron melegítős fiúk talankcdás árulja el, hogy a csapata serénykedik, össze- Somogyváiri Gyógypedagógiai söprik a lehullott falevelet, s Intézetben járunk. Itt nem elszállítják a kertészetbe, jó kiegészítő, hanem fő tantárgy SSprik a falevelet az imbecill tagozatosok. Telik a góré. Mitó László tanár a fúró használatára tanítja a de- bill hatodikosokat. A kapuin Zetor fordul be ku­koricával megrakva. A bille­nős pótkocsiról a góré elé szórják a csöveket. A gyere­kek kosarakban viszik be a góréba. Odább disznóölés van, néhány gyerek lelkesen segédkezik, a góré mellett kapálnak a fiúk. A politechnikai műhelyben a szerszámokkal ismerked­nek a hatodikosok. Csak a tétova mozdulatok, a bizony­haszmosítják majd az élet­ben, ha kikerülnek az inté­zet falai közül. Milyen ne­héz megfelelő munkát adni egy-egy fiúnak! Van, aki na­gyon szívesen viszi a kosa­rat, ha gereblyét adnak a ke­zébe, egy-két húzás után megunja. Emberismeret, megértés és szeretet — énei­kül nem boldogulnának a tanárok és a felügyelők a fo­gyatékos tanulókkal. TÍZ kombájn egy táblában A kora reggeli szürkületben mint fekete óriások, úgy áll­tak egymás mellett. Tíz kom­bájn a száznegyven holdas ku­koricatáblában. A kombájno- sok indulás előtt melegedtek egy kicsit. Néha magasra csa­pott a tűz lángja. Aztán meg­nézték, ellenőrizték gépeiket. Minden rendben. Megmozdul­tak, munkába álltak a gépóriá­sok. Ügy tetszik, dübörög a föld is. Hajolt, dőlt a sárgára fonnyadt kukoricaszár, és a kombájn tartályában gyűlt a lemorzsolt kukorica. A kör­nyék szürke, lehangoló, no­vemberi. Néhány hónapja még verítéket törölt homlokáról a kombájnos, most jólesik né­hány percre megállni a lobogó tűz mellett... Dübörögve fordultak a kom­bájnok, nyomukban eltűnt a lábon álló kukorica. Csaknem ezerkétszáz hold letakarítása van már mögöttük. A Kapos­vári Állami Gazdaságban a kézi erő mellett tetemes fel­adat hárult rájuk is. S ők tí­zen — Száraz Lajos, Tóth Jó­zsef, Fazekas György, Erek Jó­zsef, Kovács Lajos, D. Kovács Ferenc, Bakos István, Moós Miklós, Keszler Róbert, Bellis László — igyekeznek is becsü­lettel . helytállni. Az országos kukoricabetakairftásíi verseny­ben hatan közülük az első húsz között vannak. Jó így együtt, egy táblában. Ott vap velük állandóan egy műhelykocsi, ha valami baj adódik, mindjárt kéznél a se­gítség. No meg az elszállítás is könnyebb. Háramszáztíz vagon kukorica — ennyit takarítottak le eddig. Talán egy nap, talán kettő, aztán biztonságban lesz az összes. Nemcsak itt a bated táblán, hanem az egész állami gazdaságban. Több mint há­romezer hold termése. Korán sötétedik. Világító szemű, imbolygó óriásoknak látszanak a dübörgő gépek. Még mindig járják a táblát. Messzire elhallatsizik a munka zaja. S messzire világít a lo­bogó tűz. Aztán beáll az egyik, és katonás rendben mellé so­rakozik a többi gép ... Mire beesteledett, újabb hat­van hold termését takarítotita le a munkálkodó ember. A lo­bogó tűz óriásira nyújtja az emberek árnyékát. Szinte szo­katlan fülüknek a csend. Hal­kan beszélgetnek egymás közt: — Na, nem sok van már hát­ra... — Nem. Lassan lefogy ez is ... A novemberi éjszaka sötétje beburkolja a tíz gépóriást... V. M. A siófoki szálloda és kórház építkezésekre az ÉM SOMOGY MEGYEI ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT kőműveseket és seoédmunkásekat vesz föl. jelentkezés; fő-építés vezetőség Siófok« Fő o. 200. sz (9463)

Next

/
Thumbnails
Contents