Somogyi Néplap, 1965. november (22. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-10 / 265. szám
Szerda, 1965. november 10. 3 SOM fVINÉPtAP Kockázat és» biztonság? A parasztember időtlen idők óta viaskodik a természettel. Szárazság és esőzés, belvíz és jég, növényi kártevők hada és korai fagy egyaránt veszélyezteti a termést. Amikor mindez együttesen fellép, tetemes kár keletkezhet a mezőn. Az elemek csapásaival szemben ugyan még nincs teljes védelem, de évről évre biztonságosabbá válik a parasztság közös munkája. Kezébe mind hathatósabb eszközöket ad a tudomány, a technika. Jóllehet az idei évben igen kijutott az elemek tobzódásából, rendkívüli körülmények nehezítették a mezőgazdasági termelést, mégsem esett annyi kár, amennyi a védekezésre kevésbé képes kisparaszti gazdaságok jó részét ilyen súlyos megpróbáltatások közepette úgyszólván a tönk szélére sodorta volna. Nem is egérkárról, hanem valóságos invázióról beszéltek tavaly megyénk némely vidékein is. Az idén nyáron meg szinte egyik kezükön megszámlálhatták a mezőt járó emberek, hogy hány pockot láttak. E veszedelmes kártevő megfogyatkozásában kétségtelenül része volt fertőző megbetegedésének is, de végeredményben mégiscsak az Arvalin pusztította ki. A tavasszal szervezett és végrehajtott általános mérgezés eredményesnek bizonyult. Ha már a vegyszernél meg a növényi kártevőknél tartunk, mondjuk meg, hogy a méreg felhasználása nincs minden kockázat nélkül. Göl- lében például, ahol több mint 670 holdon termelnek őszi árpát, azt tapasztalták a tavasz- szal, hogy egyik táblán ritka és satnya a vetés. Latolgatták, mit tegyenek vele A nagy tapasztalatéi gazdák a kiszán- . tást emlegették. A szakvezetők már-már hajlottak rá, a főagronómus azonban tovább érvelt és magyarázott: — Adjunk neki újabb adag, hatékonyabb mérget: az eddiginél nem kockáztatunk többet, mint azt a néhány száz forintot, amibe a vegyszer kerül. Aztán az árpa fejlődéséről időközben majd meglátjuk, érdemes-e meghagyni. — Érdemes volt! Ez a hatvanholdas terület körülbelül tíz vagon termést adott. T lyen leckét gyakran ad * föl a természet a gazdaembereknek. Gyékényes határában szárba szökkent búzát vert el a jég. Mi mást tehettek volna, bevetették a táblát más növénnyel, hadd teremjen a föld így is valamit még az idén. Jót akartak So- mogysimonyiban: legelőt törtek föl, hogy kukoricát termeljenek benne. A belvíz azonban nem húzódott le a vetés idejére, sőt még később sem mehettek rá a sáros talajra. Pedig a szóban forgó tábla abrakhozamával számol- moltak a takarmányozás évi tervében. Gondoskodniuk kellett hát a kiesés pótlásáról. A vegyszerrel gyomtalanított silókukorica egy részét meghagyták szemtermésre. Ügy számoltak már a nyár végén, hogy a beérés után haladéktalanul letörik a csöveket, a leveles szár pedig jó lesz silóba. Értékelve az idei gabonabetakarítás tanulságait, már országosan is hangot adnak a sürgető szükségszerűségnek: több és több kombájn kell. A vetésterület négyötödén megyénkben is gépek aratják a termést. Mekkora eredmény ez ahhoz az állapothoz mérten, amikor még kizárólak kézikaszával kellett levágni az összes gabonát! A gépesítésnek nemcsak az az előnye, hogy a munka nehezét leveszi az ember válláról: hasznossága abban is lemérhető, hogy lehetővé teszi a betakarítás gyorsabb elvégzését, és ezzel mérsékli a szemveszteséget. S a betakarítási veszteség további csökkentése szempontjából is szükség van újabb meg újabb kombájnokra. Balatonszabadiban úgy becsülik., hogy elpergett a tarlón annyi megtermett búza, ar- ' ' :--a o ■ fekszik hiányzó k.,mbíj • .k árával. S szövetkezeteink éppen A pergési kockázat csökkentése, a betakarítás biztonságának növelése végett úgy tervezik, hogy ők veszik meg az új kombájnok zömét. A burgonyával ebben az évben sok szövetkezet becsapódott. Balatonszent- györgy térségében, az öt falut egyesítő Dél-Balaton Tsz határában is elenyészően kevés termett. A vetésterület nagyobb hányadán — mintegy kétszázharminc holdon — vetőgumó termesztésére vállalkoztak. Az igen drága burgonyát el is rakták idejében, de a hozamnak meg vele a bevételnek a terve is meghiúsult. A sok eső miatt az ülepedett talajban szánté megfulladt a gumó. Érzékeny anyagi veszteség érte a szövetkezetét. S mit csinálnak jövőre? Töprengenek, gondolkodnak, hogyan is járnának jobban, miként növelhetnék a termelés meg a bevétel biztonságát. Mindenesetre helyénvaló az óvatosság, a körültekintés, de az aligha válna hasznukra, ha egyetlen év rendkívüli körülményei miatt teljesen lemondanának egy olyan növényről, ami ezt megelőzően huzamosabb időn át gazdag hozammal, számottevő jövedelemmel fizetett. Nyilván több év általános termelési tapasztala-, tait mérlegelve alakítják ki a megye homokvidékén is a burgonya jövő évi vetéstervét. Sem itt, sem ott. nem tehetik meg azt, hogy a burgonyabogár elleni védekezés elmulasztásából eredő terméskiesést is ráfogják az időjárásra. Van számos bizonyító példa: többek között Balatonendréden mindent megadtak a burgonyának s úgy látszik, a természeti körülményeik és talajadottságaik is megfelelőbbek — így meghaladta a száz mázsát az idén is a holdanként! termésátlag. Zöldségtermelő gazdaságainkban is rendre összegezik a tapasztalatokat, egybevetik az eredményeket az előzetes elképzelésekkel. A görögdiny- nye például az idén olyan termést adott, hogy 232 vagony- nyit exportáron értékesíthettek. A mostanában meghonosított paradicsompaprika nem egy helyen a vártnál jóval nagyobb bevétellel fizetett. Érdemes próbálkozni, először kisebb arányban kísérletezni, aztán a kipróbált módszerek, bevált számítások, megszerzett gyakorlati tapasztalatok ismeretében bővíteni a kört, nagyüzemi méretekben kiaknázni a termelés növekvő lehetőségeit. YL/” agy itt van • az idei, ’ hosszan tartó száraz ősz. Ki tudhatta szeptemberben, hogy majd csak november elején jön meg az eső, addig zavartalanul dolgozhatnak a vetőgápek? Igen sok faluban már a kezdet kezdetén erős ütemet diktáltak önmaguknak, s így korán — de inkább úgy fogalmazzuk, hogy kellő időben — elvetettek. Mások csak azért végezhettek októberben, mert rendkívül kedvezett az időjárás. Ha közben csak kisebb esőzés is beköszöntött volna, akkor sokan még talán ma is vetnének. Azt mindenki eldöntheti, akit illet, hogy hol vállalták a kisebb és hol a nagyobb kockázatot, már ami a vetésre, a gabonatermesztés eredményességére vonatkozik. Tegyük még hozzá, hogy a tartós szárazság miatt október második felében a fogatos ekét már nemigen vette volna be az erősen kötött talaj, az ilyen fokú gépesítés nélkül nem vethetett volna el a múlt hónapban a megye szövetkezeti parasztsága. ÍZ" űzd a parasztember most is a természettel. Munkája nem kockázat nélkül jár. Gazdagodik termelési tapasztalatokban, próbálkozik újabb és újabb eljárásokkal, felhasználja a tudomány meg a technika vívmányait a megélhetést biztosító termelés mindennapos teendőinek köny- nyebb elvégzésére, munkája eredményeinek gyarapítására. Kutas József FRISS LEVEGŐ A NYITOTT ABLAKON AZ EMBEREK TÖBBSÉGE fehér köpenyben ült a könyvtár- szobában. A kórház folyosóin, a műtőkben, a betegágyaknál másképp el sem képzelhető, s a tanácskozás színhelyén is természetes talán. Számomra mégis szimbolizált valamit ez a nagy, termet betöltő fehérség ... Furcsa, hogy nem tudom egyszerűen értekezletnek nevezni a meghitt beszélgetést, nem tudok úgy visszagondolni rá, mint annyi sok »testvér- öccsére«. Most valahogy nem beszámolót hallgattam, hanem vallomást, nem szokásos székfoglalót tele' ígérettel; nem óhajt, hanem tapasztalaton alapuló szilárd elhatározást. Túlozni nem szeretnék, hisz nincs okom rá, de visszafogni sincs jogom a gondolatsort, amit egy csaknem négyórás együtt- lét indított eL Ha meggondolom, voltaképpen nem történt semmi különös. Csupán kitárult egy ablak, s «a nyitott ablakon át friss levegő váltja fel a bizalmatlanság, a meg nem értés, az előítéletek állott levegőjét Ä megyei kórház új igazgatójának, dr. Tarján Lászlónak beszédéből idéztem ezt a fél mondatot. Megragadott. És ezenkívül még sok más, ami azóta is foglalkoztat. Javasla tok hangzottak el, kifejező megjegyzések, reagálás néhány elejtett szóra, a hangulat és a várható hatás, a hivatástudat egy-egy felcsillanása... mind, mind érdemes a figyelemre. A FŐORVOSI KAR, a kórház vezetőség tanácskozott. S az első tapasztalat alighanem az volt, hogy a napirend önmagában is útjelző lehet. Miről volt szó? A kórház vezetési, egészségügyi és gazdasági, fejlesztési gondjairól; a tudományos munkáról és a kórházi pártszervezet szerepéről, feladatáról. így együtt. És nem is ELSŐ A BOCSKA-B RIGÁD Értékelték a munkaversenyt a Kaposvári Ruhagyárban A Kaposvári Ruhagyárban 1961-ben öt évre szóló munkaversenyt indítottak. A versennyel — mondták annak idején az üzem vezetői és dolgozói — a második ötéves terv teljesítését akarják előmozdítani. Ügy határoztak, hogy a szalagok teljesítményét pontozzák, és negyedévenként értékelik. Legutóbb november 7-e előtt értékelték a versenyt. A bizottság megállapította, hogy a legjobb eredményt Bocika Lajos V. számú szalagja érte el. Tervüket túlteljesítették, növelték az első osztályú áruk részarányát, jó minőségű munkával elejét vették a belső visszavetésnek, ők hajtották végre legjobban a műszaki intézkedési tervet, ötvenhat pontot szereztek. A második helyre Rajj Jenő I. számú szalagja került. Öle negyvenhat pontot szereztek. A harmadik a II. számú szalag lett. A Lengyel Jenő vezette szalag csak egy ponttal maradt el a második helyre került szalagtól. Az első szalag kilenc, a második öt, a harmadik pedig három darab jutalomtárgyat A Tyereskova-brlgád jó munkájával előmozdította az V. szalag teljesítményének növelését. kapott. A jutalmat a szalag legjobb dolgozói között sorsolták ki. A jutalomtárgyak megvásárlására mintegy tízezer forintot költött az üzem. Ismét működik a háziasszonyok klubja Tabon (Tudósítónktól.) A községi nőtanács kezdeményezésére még az év elején megalakult a háziasszonyok klubja Tabon. Több mint százan látogatták a foglalkozásokat. A nyári szünet után most újra megindult a klub. Az évad első foglalkozásán Fenyvesi Petemé, a klub vezetője ismertette a programot Űszitéli divatbemutatót, sütés-főzési tanácsadást rendeznek, és előadásokat tartanak politikai és pedagógiai kérdésekről. Irodalmi és zenei esteket is terveznek. Indítanak szabóvarró tanfolyamot is. Az első foglalkozáson Bogdán Jánosné, a nőtanács járási titkára a Szovjetunióban szerzett élményeiről tartott előadást szabadna soha másként! Az elhatározásban és a cselekvésben sem. Egységről beszélt az igazgató, egységet követelt, az előrehaladás legfőbb biztosítékát ... Többször voltam már az orvosi könyvtárban különböző megbeszéléseken. Azt hiszem, most hangzott el először ilyen nyílt, határozott színvallás: »■Egyértelmű állásfoglalás részemről az, hogy kommunista vagyok! Ez azt jelenti, hogy világnézetem marxista, nemcsak a hivatali szolgálatban, hanem a magánéletben is!-« Ezt egyetlen kommunista sem fogalmazza így külön. Csak az, aki tudja, tapasztalta, hogy környezetében még nem egészen tiszta és őszinte a légkör, még lehetnek fenntartások, még vannak olyan emberek, akik csupán külső megnyilatkozásnak tekintik az ilyen egyenes beszédet. Szükségesnek tartotta hát felhívni a figyelmet rá, s igazolta őt egyik másik felszólaló is. Mi másért óvták, intették volna az új igazgatót, mint hogy ne higy- gyen soha a helyezkedőknek, a hízelkedőknek, tartsa távol magát az önös érdekből közeledőktől, s kérje a pártszervezet, a tömegszervezetek segítségét? Rokonszenves vonás volt ez, biztató közeledés. ÉS BIZTATÓ AZ IS, ahogyan az igazgató programot adott. A kommunisták, a főorvosi kar és közvetlen munkatársai segítségével mindössze három hónap alatt olyan összefüggéseket fedezett föl az igazgató, amelyek szinte önmaguk hosz- szú időre megszabják a vezetés, a kórház dolgozóinak feladatát. A világnézeti szilárdság biztos alap — ha kezdetben meghökkentő is ez egyesek számára. A cél így már egészen világos, és kifejezésre is jutott ezen a tanácskozáson: mindent a betegekért, a szocialista szellemű, kulturált betegellátásért. S az derült ki, hogy ennek nem is a tárgyi, hanem először a szubjektív föltételeit kell megteremteni. Magyarul: rendet tenni egymás között, normális légkört kialakítani, mely a bizalomra épül, és egymás megbecsülésére, segítésére vezet. Ezt a követelményt állították a felszólalók is a vezetés elé. Tarján doktor elmondta, hogy őszinte, emberi közelségű légkör teremtésére törekszik; hogy szeretné feloldani a kórós beosztásbeli különbségből adódó elzárkózottságot; hogy nyílt állásfoglalást vár mindenkitől. De a felszólalók sem maradtattak adósak, hisz sokéves tapasztalat — néha keserűség — halmozódott föl bennük, s tudják, érzik, hogy éppen itt az ideje rendet teremteni egymás között. Mindenfajta ellentét, szembenállás, s a megbecsülés hiánya a betegellátás javítását, a kórház fejlődését akadályozza. A rendteremtés tehát nem óhaj, hanem követelmény, kötelesség... ANNYI SOK GOND, JAVASLAT, szakmai útmutatás, ötlet és segítségkérés hangzott el, hogy ezeket felsorolni szinte képtelenség. Szó volt a kórház távlati fejlesztési tervéről, arról, hogy változtatni akarnak például a konzíliumok módszerén, megerősítik a baleseti osztály ügyeletét. A káderfejlesztésről, a másodorvosok neveléséről szinte mindenki beszélt. Ez mind azt bizonyítja, hogy egészséges erjedés indult meg a kórházban, és nőtt az egyéni, a közösségi felelősség is. Örvendetes, hogy szinte mindenki szólt a tudományos munka megjavításáról, a továbbképzésről, arról, hogy a kórház hogyan lép előbbre a tudományos munka kapcsán, milyen lehetőségek, eredmények várhatók... i Engem mégis valami más foglalkoztatott. Hallgattam a beszédeket, figyeltem az arcokat. És nem lepett meg, hogy ahány ember, annyiféleképpen reagál a legkülönbözőbb dolgokra. De reagált. Nem mindenki (s ha nem csalódom^ azok hallgattak, akik így vagy úgy talán részesei a bajoknak). Mégis megnyugtató, hogy a jelenlévők közül tizenhatan szólaltak föl, s érdekesen egészítették ki a beszédek részleteit. Szó volt például a lakásgondokról. De arról csak később, hogy az orvosok miért nem igényeinek szövetkezeti lakást, miért csak a középkáderek. Az ideológiai feladatokat a párt- szervezet megbízott titkára is vázolta, de egy felszólaló beszélt arról, hogy nemcsak egymás között, hanem önmagunkban, a fejekben kell rendet tenni, s több figyelmet fordítani az etikai nevelésre, a morális dolgokra is. Voltak többen, akik nem jutottak túl szakmai szemléletükön; a vezetés, az egész kórház dolga nem foglalkoztatta őket. De amit mondtak, abból hivatástudat áradt, okos javaslataik megszívlelendők. És sorolhatnám tovább. MÉGIS, BIZONYOS HIÁNYÉRZETE támadt az embernek, valamit várt volna még, amire jó példát mutatott az igazgató. Állásfoglalást! Nyíltan, őszintén. Az új vezetés marxista alapon közösségi bölcsességre épít. Kérte és megkapta már eddig is a párt- és a szakszervezet, a KISZ segítségét. A vezetés koncepcióját illetően azonban csak e szervek vezetői nyilatkoztak egyértelműen, s egy két főorvos még. Miért? Nem föltételezi senki, hogy ez a hallgatás a vezetés és programjával való szembenállást fejez ki, nem! Hiszen eddig is mást bizonyított a kórház vezető gárdája. De el Hell jutni most már mindenkinek a nyílt színvallásig: a kórházi légkör, az irányítás megjavításához ez az első lépés ... »Vezetőtársaim«-ról beszélt a szónok, s ez a kifejezés valahogy megragadt bennem. Közelállónak, biztatónak éreztem, állásfoglalásnak csakúgy, mint azt, hogy a kórház vezetése csatlakozni akar a megyei pártbizottság Tegyünk többet Somogyért politikai jelszavához, többet akar tenni, mint eddig, az egység kialakulásáért, a betegellátás megjavításáért. S ehhez minden embernek — mindenekelőtt a vezető testületnek — kell külön-külön és együtt maximálisan teljesíteni kötelességét. Volt még egy szép, emlékezetes mozzanata e tanácskozásnak, példaadó, ritka mozzanat. A megye történetében ta Ián először fordult elő, hogy egy vezető — az elhunyt dr. Arató Miklós igazgató főorvos — munkásságát, érdemeit írásban, jegyzőkönyvben rögzítették. Az egymás iránti megbecsülés, a vezető megbecsülésének nagyszerű példája ez. S az új szellemből fakad dr. Tarján László székfoglalójának befejező gondolata: »Én is kórházamnak akarok élni, mint az elődöm ...« A KÖNYVTÁRSZOBÁBAN fehér köpenyben ült az emberek többsége. Tartalmas, előremutató tanácskozás folyt ott, s a fehér köpenyekben most a tisztultabb légkör, az egyet akarás, a közösségi szellem kiszélesedésének szimbólumát láttam. Az elhatározás tiszta és nemes: ne akarja hát egyetlen ember se becsukni az ablakot, melyen friss levegő árad a kórház falai közé... Jávori Béla
