Somogyi Néplap, 1965. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-04 / 260. szám

Csütörtök, 1965. november 4. s SOMOGYI NÉPLAP Csak egy tele# onbejelenlés.. Minden hibaforrást felderít a posta rádió- és televízió zavarvizsgáló szolgálata — Halló! Zavarbejelentő? — Igen. Mi a panasza? — Fehér csík szalad a kép­ernyőn. Időnként a kép is szét­esik. Szíveskedjenek kivizsgál­ni. A címet felírják, átadják az egyik kéttagú csoportnak, az előjegyzésbe veszi, és két hé­ten belül sor kerül a panasz kivizsgálására. — Recseg-ropog a rádióm. Lehetetlen a műsorvétel... — Napok óta ugrál a kép... Írják, jegyzik a címeket, és a televízió-, rádiókészülékek hibáira panaszkodókat sorra felkeresik a Posta Rádió- és Televízióműszaki Igazgatóság zavarvizsgáló szolgálatának technikusai, műszerészei, akik járják a városok utcáit, a fal­vakat, tanyákat, hogy díjtala­nul nyomozzák ki az előfize­tők levél- vagy telefonbejelen­téseinek okait. Itt a rádió re­cseg vagy sípol, ott a kép ug­rál vagy szálkássá válik, amott búgó hang sérti a füleket. — A tiszta hangot, a jó ké­pet számtalan zavarforrás te­heti tönkre — mondják az igazgatóságon a szakemberek. — Ilyenek a hibás fénycsövek, villany kávédarálók, porszí­vók, villany pénztárgépek, vil­lany játékok, a kis- és nagyfe­szültségű villamos távvezeté­kek, kozmetikai berendezések, orvosi besugárzók, ipari és há­zi használatú nagyfrekvenciás berendezések, sőt még a tele­víziókészülékek is gyakran za­varják a rádióvételt, amikor a készülékben keletkező nagyfe­szültség a világítási vezetéken terjedve jut a rádiókészülék­be. A zavarforrásokat ország­szerte korszerű műszerek se­gítségével »fedezik föl« a za­varvizsgáló üzemek munkatár­sai. A vételzavaró hang, vagy jel a képernyőn elárulja a za­varó készülék fajtáját, de a hely után kutatni kell. Aztán kiderül, hogy az egyik üzlet neonja vibrál, vagy a Közért pénztárgépén hibás a zavarszű­rő. Ilyenkor az is megállapít­ható a rádióból, hány tételt blokkolnak, a képernyőkön pe­dig szalad az a bizonyos fehér csík, és a kép esetenként szét­esik. »Leleplezhetik«, mint za­varforrást, a szomszéd porszí­vóját, vagy egy üzem mű­anyaghegesztőjét is. Gyakran okoznak bosszúságot a hibás kis- és nagyfeszültségű távve­zetékek, a vízszívó motorok a rádióhallgatóknak és a tv-né- zőknek. Ilyenkor a hibás táv­vezetéket megjavíttatják, a víz­szívó motort pedig zavarszű­rővel szereltetik föl. A benzin- motoros gépkocsik, motorke­rékpárok gyújtógyertyáinak szikrázása okozta rádió- és tv­zavar sem szerez éppen örö­met a rádió- és tv-tulajdono- soknak. Ezek megakadályozá­sára az ipar megkezdte a meg­felelő zavarszűrők gyártását, az év végétől pedig már az egész országban ellenőrzik ilyen szempontból is a gépko­csikat, motorkerékpárokat. Postatörvény védi a rádió- és tv-készülékek műsorainak zavartalan vételét. Ennek meg­szegői ellen — amennyiben a felszólítás utáni 15 napon be­lül nem szereltetik fel hibás készülékeikre a zavarszűrő fel­szerelést — szabálysértési el­járást indítanak. A szabálysér­tési eljárások száma évente általában eléri a 110—130-at. A zavarvizsgáló üzemek a múlt évb^n mintegy 13 ezer panaszbejelentéssel foglalkoz­tak az országban, több mint a felével vidéken. — A hiba mindig a mások készülékében van? — kérdez­zük néhány sokat tapasztalt zavarvizsgáló szakembertől. — Szó sincs róla — felelik. — Gyakran megtörténik, hogy helyben fedezzük föl a bajt. A megugró kép oka lehet pél­dául az antenna levezető ká­belének lappangó szakadása. — A rádió recsegését okoz­hatja a tulajdonos lazán fel­szerelt villanycsengője, vagy a hibás csatlakozó is — mondják a rádiósok. — Ezeken az ap­róságokon azonnal segítünk. Segítőkészségük, előzékeny­ségük és alaposságuk már köz­ismert. Mint jó orvos a pá­cienst, olyan lelkiismeretesen vizsgálják a beteg készüléket. És néhány nap múlva vissza­térnek, hogy ellenőrizzék a diagnózis helyességét, miután meghagyják a panaszosnak, fi­gyelje készülékét: ismétlődik-e a jelenség? A szomszédokhoz is benéznek, és ha hasonló a panasz, ez már nagy segítség a baj megállapításánál. Az elektromos készülékeket a kereskedelem már kivétel nélkül zavarszűrő berendezés­sel árusítja, a vételzavart leg­inkább a régebbi szűrő nélküli készülékek okozzák. A zavar­vizsgáló üzemek szerelést is vállalnak: a múlt évben mint­egy kilencezer zavarszűrőt sze­reltek fel az országban. A fő­városon kívül Pécsen, Veszp­rémben, Miskolcon, Debrecen­ben és Hódmezővásárhelyen működnek rádió-, televízió zavarvizsgáló üzemek. V. A. MIÉRTŐK Barátom mesélte az alábbi történetet: — Meglehetősen tájékozat­lan vagyok a modern képző­művészetben. Hogy némileg pótoljam mulasztásomat, a Műcsarnokban megtekintet­tem a fiatal képzőművészek tárlatát. Nagyon élveztem a festményeket, kisplasztiká­kat, rézkarcokat és grafiká­kat, nagy részűk a magam­fajta laikusnak is érthető volt. Egy-kettőjükhöz azom ban már magyarázat is el­kelt volna. Érthető irigység­gel r éztem, hogy egy-egy »különleges« műalkotás kö­rül kisebb csoportok alakul­nak ki, s élénk eszmecsere kezdődik. Diszkréten az egyik csoport mögé álltam, mintha csak nézelődnék, de megjelenésemet fagyos csend fogadta, a szenvedélyes vita abbamaradt. Szemrehányó tekintetük csaknem azt mondta: minek él az ilyen ember! Kínos pillanat volt, gyorsan továbbálltam. — Igazuk van — gondol­tam magamban —, minden­ki magának tanul. Különben sem vagyunk rokonok ... Amikor már a nyolcadik esetben jártam így, gyanús­sá vált a dolog. — Ennyire azért nem le­hetnek irigyek az emberek!... A »rejtély« hamarosan megoldódott. Az egyik absztrakt alkotás előtt egy menyasszony kül­sejű lány hallgatta két ifjú heves eszmecseréjét. Az egyik, egy szakállas művész­formájú, a festmény jellegé­ről tartott kiselőadást. Nagyon belemélyedhettek a kritikai fejtegetésbe, mert nem vettek észre. Éppen vé­gighallgattam a bozontos ti­tán állásfoglalását az abszt- rakcionizmusról, amikor a szemérmes menyasszony föl­figyelt rám: — Te! — súgta alig hall­hatóan a szakállasnak. — Hagyd abba, ez hátha ért hozzá! (Kálóczy) ELVAKÍTVA... Nagy a for­galom Kapos- füred hosszú főutcáján. Egy­mást érik a gépkocsik, mo­torok, szekerek, kerékpárok. Kaposvár felől egy gépkocsi bukkan fel a falu végénél. Bár vezetője látja, hogy la­kott területen halad, fényszó­róját nem vált­ja át, hanem elvakítja a ve­le szembejövő­ket, az út mel­lett állókat. — Milyen vi­lágítással köz­lekedhet lakott területen? — Tudom, ismerem a sza­bályt, de egy kerékpáros ment előttem, féltem, hogy baj lehet, azért nem váltottam tompítottra — válaszol Balogh János, a CL 26-08 rendszámú Trabant ve­zetője, Kaposvár, Honvéd u. 61. szám alatti lakos, a GELKA- szervíz dolgozója. — Éppen ezért kellett vol­na tompítani a világítást és csökkenteni a sebességet! — Ilyenkor ez a mese... Ha baj történik, akkor persze me­gint más a mese — hangzik a válasz. ötven forint helyszíni bírsá­got kell fizetnie ... Mernyén járunk, amikor egy Este nem használom, de többet nem is moto- rozok . . . kilométeres sebességgel ha­lad —, Scmogyaszalón sikerül megállítani. Vezetője, Mohácsi Kálmán dombóvári lakos nem is tagad: — Igen, felkapcsoltam a fényszórót. Elnézést, úgy lát­tam, hogy maguk is azzal jön­nek. Harminckét éve vezet, ez a hivatása. S hogy máskor még­is jobban figyeljen, ha saját kocsiját vezeti is, száz forint bírságot kell fizetnie. Alig lehet kivenni a sötét, ködös úton a két poroszkáló ló vontatta szekeret. A hajtó mellett ketten ülnek, talán nem is gondolva arra, hogy milyen veszélynek teszik ki magukat. (A nyáron Zamárdi mellett éjszaka egy kivilágítat- lan fogatba két motorkerékpár rohant bele egymás után. Két motoros és a fogat hajtója meghalt, többen súlyosan meg­sebesültek.) Az utasok kérdik hogy miért nem gyullad ki a vil­lany a hencse—hedrehelyi vasútál­lomáson. A hajnali vonattal na­gyon sok ember indul munkába. Este ugyancsak sokan térnek haza. Eddig azért nem szerelték be a villanyt, mert messze volt a ve­zeték a vasútállomástól. Ebben az évben azonban már bekötötték a hálózatba a vasút utcáját is. Az utolsó villanyoszlop éppen az ál­lomás előtt van. Nem kerülne sok pénzébe a vasútnak, ha megolda­nák az állomás villamosítását, de sokat segítene azokon az embere­ken, akik nap nap után a vonatra várnak, s nemegyszer sötétben, ta­pogatózva kapaszkodnak föl a sze­relvényre. Száz forint helyszínbírságot fizet Mohácsi Kálmán. NAQYAPÁM Egy töröttlábú kisszék volt a kupac tetején, a téglák között. A fát vékony vako­latpor borította be. A tör­melék alól összegörbült vas­rúd kígyózott ki: roppant Hirdetési tájékoztató Adásvétel, lakáscsere, ingatlan, állás, gyászközlemény és köszö­netnyilvánítás, valamint egyéb közlemények feladhatók a hir­detés megjelenése előtt legalább négy nappal az alábbi helye- ken: SOMOGY MEGYEI LAPKIADÓ VALL AI AT, Kaposvár, Latinka S. u. Z/dc és Május L u. 30. sz., bélyegkereskedés. KÖNYVESBOLTOKBAN: Nagyatádon, Csurgón, Fonyódon, Mar- raliban és Tabon az fmsz áruházában. Vidéki ügyfeleink (községekből is) hirdetéseiket közvetlenül hoz­zánk is beküldhetik. APRÓHIRDETÉSEK DIJA: hétUöznap 1,-, vasárnap 2,- Ft sza­vanként. Az első szó a vastag szedés miatt^két szónak szá mit. 9 szóig a legkisebb hirdetés 10,— Ft. ünnep és vásár nap 20,— Ft. SOROS közlemény: hétköznap 6,-, vasárnap 12,- Ft soronként. Gyászközlemény, köszönetnyilvánítás: hétköznap 6,—, vasárnap 12,— Ft toronként. Álláshirdetés kis keretben hasábmilliméterenként hétköznap 1,50. vasárnap 2,50 vt. KERETES HIRDETÉS: hasábmilliméterenként hétköznap 2,5ö, va­sárnap 3,— forint. . , , , Vállalatok, k.sz-ek, mezőgazdasági tsz-ek, állam. gazdasagok ke­retes, soros hirdetményeiket írásban rendeljék meg, Pos, tán a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat címére küldjék el. borítékra Írják rá: »HIRDETÉS.« A hirdetés diját a megjelenés után számlázzuk. marok csavarta vékony drót­ként ilyen kérdőjel-formára. Nagyapámat már rég el­vitték. Nem szedvedhetett sokat... A mázsás faltöm­bök úgy csaptak le rá, hogy kiáltani sem tudott. Csak a kalapácsot emelte — ki tud­ja miért — a feje fölé. Csak ez a kalapácsos kéz látszott ki a ledőlt fal halálos ölelé­séből. Pillanatok alatt történt a szerencsétlenség. Az öreg kedvenc kisszékén ült, és bontotta a falat. Komótosan, ráérősen. Nem szívesen adta meg magát a szürkefalú ura­dalmi magtár. De kellett a tégla. Épültek az újgazdák, a volt cselédek. Tóth Sanyi odaszólt: — Bírja még, Papa? Az öreg várt egy kicsit a válasszál. Sosem szokott azonnal felelni. Ügy tartotta, nagyobb a szó foganatja, ha nem kapkodja el az ember. Még a torkát is megköszörül­te. Végül mégis csak any­agit mondott: — Hát, haladok .., hala­dok. Amiben az is benne volt, hogy megy ez még, meg az is, hogy persze lassacskán. Aztán megindult a világ. A függőtartó nagy erővel húzta össze a bontásban meggyengült falakat, nem is tudott az sokáig ellenáll­ni. Az öreg kezében egy pil­lanatra megállt a szerszám, ahogy lassan mozdulni látta a vöröslő síkot maga előtt. Fölnézett, és olyasféle moz­dulatot tett, mint aki a káp- rázatot akarja kitörölni a szeméből. Pedig nem volt az káprázat. A fal nagy robaj­jal leszakadt, és maga alá temette nagyapámat. Az emberek tíz körömmel kaparták a porfelhőből ki­kibukkanó tégladarabokat. — János bácsi! — Papa! — Mi van?!.., — Él?! Aztán valakinek kezébe akadt a töröttlábú kissámli, és meglátták a kinyúló kala­pácsos kezet. Pista feljajdult: — Édesapám! És ölelésre fogta az irdat­lan kőtömböt. Tehetetlensé­gében véresre harapta a szá­ja szélét. összevissza kiáltoztak: — Fogjuk, emberek! — Dorongot! — Orvost! így halt meg a nagyapám. Égész életében cselédházban lakott. De a halottaknapi gyertyát már az új házban gyújtottuk. És hoztak gyer­tyát a szomszédok is ... Szabó György Csak ide mentem a határba — magyarázkodik Molnár Imre. — Miért nem világítja ki a szekeret? — Csak ide mentem nem messzire, a határba — magya­rázkodik Molnár Imre hajtó. Kiderül, hogy fél ötkor in­dult délután, tehát majdnem sötétben. Számítania kellett volna arra, hogy mire hazatér, besötétedik, s a forgalmas 67- es úton balesetet okozhat. Ha­nyagságáért ötven forintot kell fizetnie. — Sötétben nem motorozok többet — mondja Simon Fe­renc magyaregresi lakos, aki testvérét szállította volna ha­za, de olyan gyenge volt a vi­lágítása, hogy meg kellett ál­lítani. Turcsek József kerékpáros Somogybabodon azzal magya­rázta a lámpahiányt, hogy elő­ző nap romlott el a dinamó. — Sokáig dolgoztam, ne bün­tessenek meg — könyörgött szembejövő kocsi — noha még nem hagytuk el a kivilágított lakott területet — felkapcsolja fényszórót, úgy közeledik, vakítja vezetőnket vagy ötven méteren, s elhúz mellettünk. Visszafordulunk, s noha a Wartburg alaposan »lépked« — még lakott területen is 90 Kusz István, Közelről is alig észrevehető rékpár. a kivilágítatlan ke­aki ugyancsak lámpa nélküli kerékpáron igyekezett ha­za Látványba Balatonlelléről. Később kide­rült, hogy ittas­sága miatt az­nap nem is dol­gozott, s a ke­rékpárt enge­dély nélkül vit­te el munka­adójától ... ... Egyetlen es­te ennyi sza­bálytalanságot tapasztaltunk Kolip Gyula századossal, _ a megyei rendőr- főkapitányság közlekedési osztályának /' rigozójával. A '-többen még- i-: úgy fogadták p figyelmezte- ■ -t, mintha a rzndőrség alap­talanul és jog­talanul zaklat­ná őket. S zalai László

Next

/
Thumbnails
Contents