Somogyi Néplap, 1965. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-27 / 280. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Szombat, 1965. november CT. r«9*l SIKOLY! Bármennyire titkolják az amerikai katonai vezetők, a dél-vietnami dzsungelbe ve­zényelt jenki haderőnek mind nagyobbak a vesztesé­gei. Hiteles felvételek szivá­rognak át az Egyesült Álla­mokba a halott és sebesült ejtőernyősökről, tengerész- gyalogosokról, lelőtt repü­lőkről. Johnson ugyan visz- szavonult texasi birtokára, kéthetes üdülésre, de a köz­vélemény hangja elől nem húzódhat el sehova. A növekvő amerikai vesz­teségek ellen növekvő erejű tiltakozás bontakozik ki az Egyesült Államokban. • A »Vietnam napjak-mozgalmat szervező bizottság népes tün­tetései. a' fiatalok tízezrei­nek különféle akciói mellé most felsorakoztak az ame­rikai anyák is. Felhívással fordultak a Vietnamba vezé­nyelt fiaikhoz: Ne ontsa­tok vért. Vietnamban senki * * • nem veszélyeztet semmiféle amerikai érdeket. Ne öljétek az ártatlan asszonyokat és gyermekeket. Az a kis or­szág csak a maga életét védi. Képünk, amely egy ha­lott fiatal amerikai katonát ábrázol, amint bajtársa döb­benten nézi, mi történt ve­le — azt bizonyítja: A Pen­tagon húsdarálója nem ismer irgalmat, öli, pusztítja sa­ját országának polgárait is, mégpedig egy minden ízé­ben gálád, nem igazolható, nem védhető »hadicél« ér­dekében. E kép láttán na­gyon is érthető az amerikai édesanyák sikolya: Abba­hagyni! Erős ez a hang. És men­nél messzebb röppen, annál erősebbé válik. A világ min­den részén csatlakoznak hoz­zá az édesanyák. És ebben a növekvő hangorkánban az USA mind jobban elszigete­lődik. amelynek háborús, ka­tonai klikkjét — megveti minden tisztességes ember. — sm — Ismét „eltévedtek" Saigon, november 26. A B—52-es óriásbombázók pénteken a Saigontól 120 kilo­méterrel északkeletre fekvő Binh Tuy térsége ellen intéz­tek újabb támadást. A térség­ä miniszter a sajtó képviselői­nek kijelentette, »számíthat­nak a VDK elleni amerikai bombázások még erősebb fo­kozására«. A hadügyminiszter pénteken Londonba érkezett. (MTI) ^%nbotáz» Xambiában Tömeges munkáselboesátások Dél-Rhodesiában Lusaka, november 26. Ismeretlen merénylők pén­teken súlyos szabotázscselek­ményt követtek el Zambiá­ban. Az elnöki hivataltól származó bejelentés szerint a szabotőrök, akik után folyik a nyomozás, pokolgéppel fel­robbantották a Kariba-erő- mű és Kitwe rézbányaváros között húzódó magasfeszült­ségű elektromos távvezeték egyik tartóoszlopát. Jelentős anyagi károk keletkeztek, s az áramszolgáltatásban zavar állt be. A Kariba-duzzasztógát a zambiai és a dél-rhodesiai határfolyó, a Zambezi vízi energiáját hasznosítja. A nagy hidroelektromos létesítmény Dél-Rhodesia és Zambia közös tulaj­dona egy 1963-ból származó szer­ződés értelmében, de maga az erőmű dél-rhodesiai terü­leten fekszik. Emiatt a zam­biai kormány bizonyos fokig kiszolgáltatottja Dél-Rhode- siának. Amikor a rhodesiai fehér telepesek egyoldalúan kimondták a koronagyarmat »függetlenségét«, mind Zam­bia, mind Dél-Khodesia csa­patokat vonultatott fel a ha­forgató iratok« után kuta­tott. Londonból jelenti a Reuter: Az angol felsóház csü­törtökön este közfelkiál­tással jóváhagyta azt a nyolc titkostanácsi ren­deletet, amely nagyobb felhatalmazást biztosít a kormánynak, hogy szank­ciókkal éljen a dél-rho­desiai szakadár kormány­nyal szemben. A felhatalmazást előzőleg jó­váhagyta az alsóház is Ily módon a Wilson-kormány jogilag érvényteleníthet min­den, a rhodesiai »parlament« által hozott törvényt, amit az elszakadás után fogadott el, megszüntetheti Dél-Rhodesia nemzetközösségi kereskedel­mi előjogait, s a nemzetkö­zösségi ügyek miniszterét a dél-rhodesiai belügyeket il­letően intézkedési jogkörrel ruházza fel. Ezek az intézkedések ja­varészt formálisak, a gyakorlatban kivihetetle- nek, s a kilátásba helyezett gaz­dasági szankciók sem ingat­hatják meg a fajgyűlölő Smith-kormányt. (MTI) AZ INDONÉZ REAKCIÓ FÉKÉIELISTAKA HELYEZTE A KOMMUNISTA PÁRTOT Djakarta, november 26. Az indonéz katonai hatósá­gok pénteken gyakorlatilag feketelistára helyezték az In­donéz Kommunista Pártot mint »felforgató szervezetet«, és eltiltották minden aktivi­tástól. Az indonéz »katonai kor­mányzat« egy hivatalos köz­leményében pénteken azt ál­lította, hogy az IKP-nak nincs legális alapja a továb­bi fennmaradására, mert kü­lönböző helyi szerveit egy­másután feloszlatták. A nyi­latkozat kijelenti, hogy a to­vábbi kommunista aktivitást »felforgató tevékenységként« értékelik. Az indonéz—kínai kapcso­latok javítására irányuló erő­feszítésként értékeli a Reuter Subandrio külügyminiszter és a diakartai 1 nai nagykövet csütörtök esti 45 perces meg­beszélését. (MTI) RÖVIDEN Kadar iviagyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára pénteken fogadta a Gö­rög Kommunista Párt ha­zánkban tartózkodó küldött­ségét, amelyet Kosztasz Ko- lijannisz, a párt első titkára vezet. Bhutto pakisztáni külügy- i miniszter a Szovjetunióban tett látogatása után, útban j Bukarest felé, pénteken rö- | vid látogatásra a csehszlo­vák fővárosba érkezett. Beljajev és Leonov szovjet űrhajósokat pénteken fogadta Krag dán miniszterelnök és szívélyes beszélgetést folyta­tott velük. Felbocsátották az első fran­cia mesterséges holdat pén­teken a <szaharai (Algéria) francia katonai támaszpont­ról. A mesterséges hold már rá is tért Föld körüli pályá­jára. Tíznapos sztrájkot kezdtek a japán kereskedelmi tenge­részet dolgozói pénteken éj­félkor, mivel a tengerész­szakszervezet által támasztott béremelési követelést nem teljesítették. A sztrájk 52 ja­pán tengeri kikötőre terjed ki. és "'ban 400 tengerjáró és parti hajó — * főképpen teherhajók — legénysége vesz részt. tárra Kariba körzetében, a katonaságot azonban később visszavonták. Mobutuék kormányalakítósdit játszanak Kilenc nappal ezelőtt Kaunda zambiai elnök kérte az angol kormányt, hogy küldjön csapatokat a Kariba-erőmü védelmé­re. A kérésnek Anglia nem tett eleget. Az AFP hír-ügynökség mértékadó körökre hivatkoz­va jelenti, hogy a nagy dél- rhodesiai iparvárosban. Bu- lawayóöan tömeges munkás- elbocsátásokra került sor. Több száz ember veszítette el kenyerét amiatt, hogy részt vett a hét négy napjá­ra hirdetett, a törvénytelen Smith-rendszer ellen tiltako­zó sztrájkmozgaiomban. A rhodesiai vasutosszak- szérvezet elnöke közölte, hogy a rendőrség csütörtö­kön megrohanta a bulawayói szaÍrszervezeti székházat, és a sztrájkkal kapcsolatos »fel­Az imperializmus célja. a szabad Afrika elleni ellenforradalmi front megszilárdítása Léopoldville, november 26. A Mobulu hadsereg-főpa­rancsnok által vezetett ál­lamcsínyt követően, Léopold- ville-ben megkezdődtek a kormányalakítási tárgyalások. Mobutu államfői minőségben Leonard Mulamba ezredest bízta meg kormányalakítás­sal. A kijelölt miniszterelnök először a középső tartomány politikai képviselőit fogadta. (Ez a terület a megbuktatott Kaszavubu politikai bázisa.) Terv szerint vasárnapig fo­gadja majd mind a 21 tar- tománv számba jöhető poli­tikusait. Csőmbe szűkebb hazájának, Katangának ve­zetői is fölkeresték Mulam- bát. Egyelőre senki sem tud­ja, hogy Csőmbe kap-e, s ha igen, vállal-e szerepet az új kormányban. A puccsista központi kor­mánynak nem lehet 22-nél több tagja: minden tarto­mány egy minisztert delegál, s Léopoldville is egy minisz­tert kap a kormányban. A tartományi közigazgatási szervek két-két jelöltet ál­líthatnak, közülük választ majd Mulamba. A léopoldville-i rádió pén­teken délelőtt ismertette Muiele ezredesnek, a kongói hadsereg vezérkari főnökének nyilatkozatát, amely szerint a délelőtti órákban szabadon bocsátották Antoine Gizen- gát, a Lumumba-kormány volt miniszterelnök-helyette­sét. Mobutu — a közlemény szerint — fogadni kívánja a politikust. A Pravda pénteki száma a léopoldville-i eseményeket kommentálva rámutat, hogy az államcsínyre alig két hét­tel a rhodesiai függetlenség törvényellenes kimondása után került sor. Minden jel arra vall, hogy az imperia­lizmus ezzel is a szabad Af­rika ellen létrehozott ellen- forradalmi front megszilárdí­tására törelcszik. A lap felhívja a figyelmet arra, hogy Mobutu pontosan egy évvel a stanleyville-i amerikai—belga intervenció után ragadta magához a ha­talmat. A gyarmatosítók fegyveres beavatkozása lehe­tővé tette, hogy a reakció csapást mérjen a hazafiakra és megszilárdítsa uralmát. Az imperialisták most úgy vélekednek, hogy a kongói reakció most már — leg­alábbis látszatra — önál­lóan is felléphet. »Üjabb olyan kísérlettel van doi- gunk, amelynek célja az új gyarmatosító politika leg­nyíltabb híveit juttatni ha­talomra Kongóban« — álla­pítja meg a Pravda. (MTI) IUGOSZLÁVIAI RIPORTSOROZAT IV. TÁJAK, EMBEREK, BARÁTOK ben ausztráliai, amerikai és dél-vietnami erők állnak harcban a Vo Dat völgy rizs­ben gazdag területéért. Az amerikai légierő két Skyraider bombázója téve­désből egy dél-vietnami pol­gári járművet talált el löve­dékeivel. Egy embert megöl­tek. kettőt megsebesítettek. A két gép támadása Cam Lo dél-vietnami falu közelében történt, 12 kilométerrel a de- militarizált övezettől délre. A gépek »fegyvere» felderítésre készültek, de eltévedtek a ködben« — mint a pilóták védekeztek — s így nem a VDK területét érte a táma­dás. Az AP saigoni tudósítója szerint a‘ jelek arra mutat­nak. hogy a vietnami közép­fennsíkon élethalálharc bon­takozik ki. Ebben a térségben az amerikai—dél-vietnami erőket állandóan erősítik, egy teljes amerikai hadosztályt irányítottak már oda. Ennek ellenére a katonai helyzet mindinkább a felszabadító erők javára billen. A Reuter hongkongi híre szerint Ho Si Minh, a VDK elnöke dr. Benjamin Spock amerikai orvosprofesszorhoz és Stuart Hughes-hoz, az ész­szerű atompoiitikáért küzdő amerikai bizottság társelnö­keihez intézett levelében meg­ismétli, hogy az amerikai ag­ressziónak meg kell szűnnie, mielőtt bármiféle béketárgya­lásról szó lehet. Robert McNamara amerikai hadügyminiszter csütörtökön este indult el európai és dél- vietnami útjára. Indulása előtt — Dubrovniikba feltétle nül látogass el — figyel­meztettek belgrádi ismerő­seim, amikor elindultam országjáró utamra. Tanácsukat megfogadtam. Titogradból autóbusszal indultam a tengerpartra. Utaztam már repülőn siva­tag és óceán fölött, hajóval a viharzó tengeren, vonattal száguldó tehéncsorda kö­zött, autóval és autóbusszal, s elsorolni is nehéz lenne, hogy még mivel és milyen körülmények között, de ilyen utazásom még egy sem volt. Képzeljen el, kedves ol­vasó, egy utat, amelyen egyetlen autóbusz éppen csak elfér. S ezt az utat 500—1000—1500—2000 méter magas hegyek oldalába vág­ták. Ügy kacskaringózik, ahogy éppen az öt-hatszáz méterrel lejjebb folyó patak vize követi a völgyek vo­nulását. Egy fél óra alatt 25 hajtűkanyar követi egy­mást. Olykor szembetalál­kozunk egy másik autó­busszal, és akkor vagy mi, vagy ők mennek »rükverc- ben« visszafelé. Ilyen úton utaztam a montenegrói hegyek között Mikor megpillantottam a tengert, föllélegeztem. Azt hittem, minden megpróbál­tatásnak végére értem. Nem számoltam vele, hogy az út­nak a tengerparton is foly­tatódnia kell. És folytató­dott. Ha nem is olyan kes- kenyen. de ugyanolyan ma­gasban. Végül mégiscsak megér­keztem Dubrovnikba. S a város mindenért kárpótolt. Én is elmondhattam: nehéz volt, de megérte. Dubrovnik a középkor egyik legszebb és legtelje­sebb épségben megmaradt települése az Adriai-tenger partján. Az óváros hatal­mas fallal körülvett erő­dítmény, keskeny utcákkal, sok-sok kiadó szobácskával. A házak eredeti szépségük­ben pompáznak, az utcák tiszták, az apró kis vendég­lőkben olcsó és jóízű dal- mát borokat mérnek. Való­ságos turistaparadicsom, szinte minden nyelven be­szélgetnek a főutcán, az it­teni korzón, az esténként föl-le sétálgató tömegben. Az új városrész modern, és kevésbé modern villák és szállodák sokaságából áll. Az óvárostól jobbra és bal­ra terül el, végig követve a tengerpart vonulását. Egyetlen háromfelé ágazó villamosvonallal és több autóbuszjárattal. A táj cso­dálatos. A part előtt néhány kiseb b-nagy óbb szigetecske pálmákkal, sziklákkal. A part hol lankás, hol mere­deken szakad bele a tenger­be. Azt hittem, Dubrovnik után már nem jöhet sem­mi szép, semmi új. S jött. Szarajevó. Az ősi város meglepett szépségével. Már a vasútállomás is meglepe­tés volt. Modern vonalú, nagyszerű elrendezésű, kü­lönleges. A vonatok az ál­lomás »padlásán« közle­kednek. Természetesen csak képletesen. Az állomás épü­letének ugyanis az emeleti része van egy magasságban a hegyoldalba vágott vasút­állomással. A város éppen ébredt, amikor megérkeztünk. Szarajevó a minaretek városa. Negyven-egynéhány áll belőlük mindenfelé a városban. A legtöbb a ré­gi piac körűi. Maga a piac is egy kis Közel-Kelet a maga bazárjaival, tarka 'rusaival, különféle kézmű­vesek külön utcácskáival. Kapható itt minden, nagy­szerű szőlő, háziszőttes, re­mekbe készült kávésíin dzsák, régi török kardok, alajmécsesek, s ki tudná felsorolni, mi minden még ezenkívül. A piac központ­jában a középkori dubrov- niki köztársaság követségé­ből átalakított étterem, mé­ter vastag falakkal, ala­csony vasajtókkal, bolthaj­tásos. alacsony termekkel s a legfinomabb boszniai ételkülönlegességekkel. Mi mégsem itt kóstoltuk meg a híres csebabcsicsát, hanem néhány utcával 'débb. Hogy miért? — Tudjátok, hol sütik a egjobb csebabcsicsát? — -érdezte kísérőnk, amikor órák óta bolyongtunk a liacon, s a sok nézelődés­ül a szemünk is fájt már, nát még a gyomrunk az éhségtől. — A válogatott futballista Csebabcsicsa •endéglőjében. Megkóstoltuk, s valóban finom volt. Két nap alatt, amíg ott tartózkodtunk, nem is tudom, hány ada­got ettünk meg. Milovoje Jankovics ne­vét szinte az egész ország­ban ismerik. Pedig nem hí­res sportoló, még csak nem >s valami neves tudós vagy feltaláló. Azazhogy tudós­nak tudós, csak éppen nem udományos intézetben dol­gozik. Milovoje Jankovics a föld szerelmese és a föld tudó­sa. Egyszerű parasztember. Kis földecskéjén maga gaz­dálkodik, mert fiai már rég elhagyták az apai hái- zat. Az egyik mérnök, a másik tanár, a harmadik meg éppenséggel más szak­mát választott — hentes­mester. Egyedül maradt hát az öreg, de nincs is szüksége túl sok segítség­re. Kicsi a föld, amelyen dolgozni kell, nem is olyan szántóföldféle, hanem egy valóságos kis tudományos kertgazdaság. Nincs olyan mezőgazda- sági kiállítás az ország­ban. ahonnét Jankovics legalább egy aranyérmet ne hozna el valamelyik ter­ményével, * — Honnan ez a nagy tu­domány? — kérdezem. Milovoje Jankovics 1500 kötetes mezőgazdasági szakkönyvtárral rendelke­zik. Állandóan a könyve­ket bújja, folyton új eljá­rásokat kísérletez ki. S az eredmény: sok-sok első és más díj, megbecsülés, és öreg napjaira még dicső­ség is. A szövetkezet leg­főbb tanácsadója, amolyan helyi szaktudós, aki nem rejti el tudását, eredmé­nyeit, örül, ha minél töb­ben élvezik azt, minél több «mbernek segít jobb életet “remteni. Sokfelé jártam Jugoszlá­viában, sok emberrel ta­lálkoztam, sok barátra tet­tem szert. Mindről, min­denről nem is lehet meg­emlékezni. Akikről s ami­ről írtam, csak emlékeztet­nek a többire is. Szabó Bél»

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents