Somogyi Néplap, 1965. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-26 / 279. szám

SomogyiMéplap MSÍZMP MEfiVCI"PI?ÓTTSÁC:fr ES^ MEGYEI TANACS LAPJA (Jiplis a fierce... Mindenki a fedélzeten A* ünnepek előtti hajrára készülnek a postások Ilyenkor karácsony, újév közeledtével a levél- és cso­magforgalom többszöröséi» növekszik, de a küldemények irányítóinak, kézbesítőinek száma — csekély különbség­gel — marad a régi. Postá­saink mégis lebonyolítják a hatalmas forgalmat. A Posta-vezérigazgatóság az idén is gondol az év végi nagy hajrára. A jó munka alapjának a níegfelelő mun­kaszervezést, az igazgatósá­gok közötti koordináltságot tekinti, hogy a szállítás, a belső anyagfeldolgozás és a kézbesítés lehetőleg zökkenők nélkül történjék. Gondoskod­nak a folyamatos levélfeldol­gozásról, ezért ha szükséges, naponta többször is végez­nek levélgyűjtést. Megerősí­tik a gépkocsiparkot, és be­vezetik a lépcsőzetes kézbesí­tést, hogy a munka folyama­tos legyen. »Mindenki a fedélzeten« jelszóval bonyolítják le ne­héz feladatukat országszerte a postai dolgozók. A postahi­vatalok irodáiban csak egy telefonkezelő marad a ne­héz napokon: december 15— 24. között, de különösen az utolsó három napon. Munká­ba állítják a fővárosban a Postaforgalmi Technikum, a Puskás Tivadar Távközlési Technikum és a Felsőfokú Postaforgalmi Tanfolyam, vi­déken pedig a segédtiszti tanfolyamok hallgatóit, akik gyakorlati munkával töltik a karácsonyi szünidő egy ré­szét. A hallgatók jó gyakor­latot szereznek majd a kéz­besítésben. az irányításban — mindenki szakképzettsége szerint. A postai dolgozók helytáll­nak az ünnepek előtti »fi­nisben«, komoly szellemi munkával az irányítók és Iroda'mi „presszós-délutánok falun Nagykorpádon Mezei Já- nosné pedagógus, könyvtá­ros kezdeményezésére az egyik vasárnap délután iro­dalmi »presszóvá« alakult át a községi könyvtár. Meg­terített kölcsönasztalok- kal és virággal otthonossá tették a helyiséget a KISZ- fiatalok. Oldalt egy büfé­asztalon sütemény, málna­szörp fogadta a vendégeket. A lányok már javában főz­ték a kölcsönkért Uni- pressz-gépeken a kávét. összesen negyvenketten jöttek el. Szívesen, öröm­mel hallgatták meg az iro­dalmi műsort: mai költők verseit rövid összekötő szö­veggel, majd Calabárdi Zoltán Átkozottak című regényének ismertetését. Ezután bekapcsolták a mag­nót, és táncoltak, beszélget­tek, szórakoztak este tízig. Közben elfogyott a süte­mény, a málna meg a kávé is. Hazamenet úgy érezték: régen töltötték ilyen kelle­mesen vasárnap délutánju­kat. Többen érdeklődtek, hogy a jövő vasárnap is jöhetnek-e. Lám, milyen kevés kel­lene ahhoz, hogy életet vi­gyünk sok kihasználatlan vagy kevéssé kihasznált klubhelyiségbe! De a nagykorpád! példa még valamire int Ügy hal­lottuk, Háromfán is kísér­leteztek hasonló klubren­dezvénnyel. Helyes lenne, ha a járási KlSZ-bizottsá- gok és a járási könyvtárak is fölfigyelnének és ösztö­nöznének erre. S támogat­nák, tanáccsal és műsorral is segítenék a falusi irodal­mi »presszós-délutánokat. W. E. erős fizikai munkával á kéz­besítők. Az irányítók fejében hét-nyolcezer adat van; is­merniük kell mintegy há­romezer postahelyet, és ezek földrajzi fekvése mellett még négy-ötezer külterületi la­kott helyet. Sok idejüket ra­bolja el azonban a helytelen címzés, mint például az olyan, amikor Kürtvélyesre írják a levelet, de a me­gyét már nem tüntetik fel. E helységből pontosan 11 van az országban, sőt ilyen tanya és puszta is létezik. A helyes címzéssel sokat segít­het a feladó. A postások tehermentesíté­sét a lakosság is elősegítheti ilyenkor karácsony fejé, kü­lönösen, ha nem az utolsó pillanatban jut eszébe az üdvözlő lap írójának, hogy kiknek is kell írnia. Ugyah- ez vonatkozik a csomagokra is. ha nem romlandó a kül­demény — gyermekjáték vagy más ajándéktárgy — miért ne küldhetnénk el a címzetthez például már két héttel karácsony előtt? Az öröm akkor sem kisebb. A gondos csomagolással is se­gíthet a lakosság a postások munkájában. Sok gondot okoz a postásoknak az ilyen­kor szép számban utazó de- mizson is, különösen, ha te­le töltik, és spanyolviasszal tapasztják le. Ha nem hagy­nak benne üres helyet, az új­bor vágy a must szétvághat­ja a demizsont, és vége az örömszerzésnek. A tervezők „dicsérete' — No, jövőre már az új klubhelyiségben jövünk ösz- sze! Többször elhangzott ez a bizakodó mondat tavaly a mesztegnyői kézimunka-szak­körben, az iskola egyik tan­termében. Azóta fel is épült a köz- művelődés hajléka benne a választékos ízléssel berende­zett klubszobával. Az asszo­nyok örömmel jöttek össze itt. Jókedvük azonban csak­hamar lelohadt, és rövidesen már »visszasírták-« az isko­lai tantermet, amit legalább be lehetett fűteni. Mert ezt nem lehet, pedig szép, fényes cserópkályhája van. »Csupán« az a baj — hála a tervezők bölcsességé­nek — a hot nem képes át­adni a terem levegőjének. Ugyanis három oldalán fal gátolja meg ebben. Hátsó ré­sze a falhoz kapcsolódik, egyik oldala ugyancsak fal- részhez simul, a harmadik ol­dala előtt pedig kályhaszé- lességnyi betonoszlop állja útját a melegnek. Egyetlen szabad oldalfelülete viszont képtelen a tágas helyiségben megfelelő hőmérsékletet ad­ni. Valahogy úgy lesznek a mesztegnyöiek a klubjukkal, mint a régimódi falusiak az »első« vagy »tiszta« szobával: be-benyitanak, hogy gyö­nyörködjenek benne, meg­mutatják a vendégeknek — lám, ilyen is van nekünk —, aztán a konyhában ültetik le őket. — Pl — ... Sós a perec, ropogós a perec — toldja meg a kiál­tást az áruját han­gos szóval kínálgató ember, Kovács Gyula, a Sütőipari Vállalat dolgozója. Mellette fonott vesz- szőkosara. — Mennyi perecet adott el eddig? — Hű, azt lehetet­len igy kapásból megmondani, de számolják csak: ha­vonta harmincöt- ezer az átlag vagy még több — lehel egy kis meleget a markába, közben hangzik a reklám, ürül a kosár. Számoljuk: ez na­ponta csaknem ezer­ötszáz, évente meg­haladja a négyszáz- ezer darabot. — Tavasszal és ősszel fogy legin­kább a perec, ilyen­kor sok a sétáló ember. Vevőimet nem tudom osztá­lyozni, mindenki veszi, aki szereti, öreg, kisgyerek egy­aránt. Talán a diákoknak adok el legtöbbet. Kedvelt standja a Kossuth Lajos utca sarok, az SZTK, az iskolák előcsarno­kai és a futballpá- lyák. JókedéJye szinte melegít a korai tél­ben. Megkérdi: — Tudják-e, hogy mi­ért nem eszi meg a pék a kifli végét? — S már feleli is: — Mert akkor nem tudná eladni . .. Szorosabbra húz­za az övét a putaj- kán, s addig nem tágít, amíg el nem fogy az utolsó da­rab perec is. Segítünk mi is: kérünk elmenőben két frisset. Nem csalódtunk: ízes, ro­pogós volt. N. F. Tánc és dominó Külföldi társasutazások 1966-ban — Az Idegenforgalmi Hiva­tal vidéki kirendeltségei már megkapták a jövő évi külföldi társasutazások első negyedévi programját — mondta tájékoz­tatásul dr. Takáts Emil, a ka­posvári Idegenforgalmi Hiva­tal vezetője. A szocialista országok: a Szovjetunió, az NDK, Lengyel- ország, Románia, Csehszlová­kia gazdag programot ígérnek. Nézzünk közülük néhányat: nyolc nap Kijevben, Moszkvá­ban. Az utazók megtekintik Kijev nevezetességeit, Moszk­vában a Lomonoszov Egyete­met, a Kreml fegyvertárát, a Lenin-mauzóleumot, a világhí­rű metrót és a Tretyakov Kép­tárat A részvételi díj 1800— 2000 forint. Márciusban-áprilisban 6—6 napos utat szerveznek Moszk­váiba és Leningrádba. A lipcsei tavaszi vásár már hagyományos programja a kül­földi társasutazásoknak. Jövő­re is megszervezik a vásárláto­gatást. öt nap Berlinben. A város­nézés egyik legérdekesebb ré­sze a Pergamon Múzeum meg­tekintése. NDK-körutazás. Állomáshe­lyei: Drezda, Szász Svájc, Lip­cse, Erfurt, Naumburg, Eise­nach, Wartburg, Kari Marx Stadt. A tíznapos körutazás 1900 forintba kerül. Körutazás két országban: Ro­mániáiban és Jugoszláviában. A turisták ellátogatnak Nagy­váradra, a Király-hágón át Ko­lozsvárra, kirándulnak a Tor dai-hasadékhoz. Gyulafehérvár —Déva—Temesvár—Belgrád— Újvidék a további útvonal. A Polonda Expressz öt napra Varsóba viszi a Lengyelország iránit érdeklődőket. Ennek rész­vételi díja 1200 forint. Előttünk fiatal lányok pá­rokba ölelkezve sietnek a csú­szós úton. »Táncos lányok« — mondja a művelődési otthon igazgatónője. A gimnázium tornatermében már összegyűlt a csoport. Hét órakor megkezdődik a próba. Tizenkét lány forog, perdül, a csUlagforma még nehezen sike­rül, többször el kell ismételni. És közben száll a nóta: »Kuko­rica, csalán — csalfa lett ba­bám. . .* A művelődési otthon átadá­sára új táncokkal készülnek a fiatalok. Nyolcig tartott a pró­ba, az oktató és a táncosak is elfáradtak. Rövid szusszan ás után az ott- honigazgató meghívására át­megyünk az irodájába a lá­nyokkal, és közben honnan, honnan se, fiúk is kerültek a társaságba. A kis szobába alig férünk be, a dohányzóasztal is ülőhelyül szolgáL — Szeretnék táncolni, lá­nyok? — kérdem. — A társaság miatt járok — szólal meg egyikük, aztán a többiek: — Ha nem szeretném a tár­saságot, nem járnék táncolni — ezt mondja szinte mindegyik. A próbán látott igyekezet és kedv után egy kicsit túlzásnak találtam szavaikat, ezért meg­kérdezem: — Ha a tornateremben nem táncolnának, hanem mondjuk, dotni nóznának, eljönnének-e akkor is? — Csak a társaság miatt. — És dominóznának? — Igen. Vagy nézném azokat, akik játszanak. A fonák helyzetet a művelő­dési otthon igazgatója oldja fel. — A falusi KlSZ-szervezet- nek alapvető problémája a he lyiséghiány. És ez most télen még súlyosabb gond. Egymás szavába vágva foly­tatják tovább a lányok és a fiúk. — A nyáron a fürdőben szó­rakozhattunk, esténként még táncolni is lehetett. — Most télen: a mozit két év óta építik, a cukrászdát be­zárták, mert nem hoz elég for­galmat, nem éri meg. — Tévét a kocsmában lehet nézni, de oda csak a fiúk mennek el. — Hetente egyszer vasárnap lehetne táncolná, de a helyiség hideg, nincs kályha. — Meg... a gimisek oda jönnek, de külön vonulnak nem tartoznak közénk. — Ök »gimisek!...« »Gim­náziumi KISZ-szervezet.« Az otthonigazglató keresi-ku- tatja, hogy mit szeretnének csinálni a falusi KlSZ-szerve- zet tagjai. Megkérdezi tőlük most is. — Mindent! — válaszolják. Ha olyan szórakozási lehető­ségük lenne, mint a kaposvá­riaknak a Latinka Ház — hm! Épül már az igali művelődé­si otthon. Bizonyára kap helyi­séget benne a , falusi KISZ- szervezet is. Ha ma »mindent« szeretnének csinálni, holnap bizonyára tesznek is valamit. Táncolnak vagy akár dominóz­nak is, de csak a társaság miatt...(?) Horányi Barna SOJZOI Bölcs mondások Irta: Tudor Musatescu Egy hordó sör és egy demizson bor közül job­ban szeretek egy pohár jó konyakot. Az igazszágszolgáltatás akkor mond igazat, ha megnyerted a peredet. A buta ember jókedve könyöradományra kötelez. Ahol nincs fej, jaj a tu­lajdonosnak. A nőkre, akik sok gyű­rűt viselnek, ujjal mutató nak. A héja magasra emel­kedik, hogy nyomban al­jasságot kövessen el. Ember, ne félj a sötét- ségtőL Elűzheted gyufa­szállal, amit magad gyár­tottál. Ne gondold, hogy a fél­szemű csak a felét látja annak, ami körülötte tör­ténik. A vasárnapi alkony már a hétfő hajnalt idézi. A drámaíró legkedve­sebb hangszere a gong. Az ostoba részletekben ért meg valamit. Egyesek nézetei esz­mék. mások eszméi néze­tek. Ne téveszd össze a tisz­teletet a félelemmel. A legsúlyosabb lemér- hetetlen a lélek. A társalgásban olykor az is részt vesz, aki hall­gat Bármilyen dús fantá­ziád legyen, ha nincs pénzed, nem tudod elkép­zelni, hogy tele az er­szényed. * * * Ugo Tognazzi olasz filmszínésznek egy jele­netben egy tigrist kell megölelnie. Tognazzi a lehető leghatározottabban közölte a rendezővel, hogy esze ágában sincs ölelgetni a tigrist. A rendes» mindent el­követett, hogy megma­gyarázza a nyúlszívű szí­nésznek, hogy a tigris olyan szelíd, akár egy bá­rány. — Olaszországban szü­letett, állatkertben, cuc­lin nevelték, hogy volna vérszomjas! — erősködött a rendező, Tognazzi azon­ban csak egyre a fejét csóválta: — Olaszországban szü­letett? — kérdezte san­dán. — Én is Olaszor­szágban láttam meg a napvilágot, engem is cuc­lin neveltek, mégis meg­eszem a húst! * * * Von Holländer német író megállapítása: »A népszerűség olyan valami, amit az író csak akkor ér el, amikor már sikere van, viszont akkor már nincs szüksége népszerű­ségre.« * * * Az egyik londoni szín­ház igazgatója körkérdést intézett a színház látoga­tóihoz. Arra volt kíván­csi, mi tetszett a nézők­nek a legjobban a szín­házban. A legtöbb válasz így hangzott: a parkolóhely. Somogyi Néplap Az MSZMr Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Ka pos vár. Latinka Sándor u. Z. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat. Kaposvár, Latinka S. u. Z. Telefon 15-16 Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzőnk meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postiskézbesftőknél. Előfizetési díj egy hónapra 12 Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében* Kaposvár, Latinka Sándor utca 6.

Next

/
Thumbnails
Contents