Somogyi Néplap, 1965. november (22. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-25 / 278. szám
Csütörtök, 1965. november 25. 5 ZPfiPIR URLLOmÓSfl El Abaligeten egy férfi, aki több éven át harcolt a vietnami demokratikus hadseregben. Petőfi Kálmán ma az abaligeti turistaház vehetője, a kemping irányítója, és a külföldiekkel franciául, németül beszél, kalauzolja őket. Béla szól a riport. ('SU PÁN EGYETLEN EMLÉKE maradt a több éves kalandos világjárás- ból, de azt féltve őrzi egy dobozban, a családi iratok é" fényképek között. Vietnami katonakönyv az, amelyet világosbarna bambuszpapírra nyomattak, és Petőfi Kálmán nevére állítottak ki — franciául. A rubrikákat is pontosan kitöltötték annak idején az egykori vietnami katonára vonatkozó személyi adatokkal. Az első oldalon, mindjárt fent kétnyelvű a fejléc: Armee National DuVietnam. Majd alatta pedig ez áll: Viet Nam Dan Chu Cong Hoa. Mind a két szöveg azt jelenti magyarul, hogy... »Vietnami Nemzeti Hadsereg.« A szikár, csöndes szavú, harmincnégy éves férfi belelapoz a több oldalas katonakönyvbe, és onnan szedegeti össze öt hosszú esztendő történetét — Tulajdonképpen nem is 1948-ban kezdődött amikor tizenhét éves fejjel kiszöktem Ausztriába, hanem már sokkal korábban. A második világháború alatt üldözték anyámat, és sokat bujdostunk a mecseki erdőkben meg másutt is, ahol éppen menedéket kaptunk. Akkor — már 14 éves koromban — megszoktam a zaklatott életet. Fegyverem is volt már, és később nehezen illeszkedtem bele a háborút követő békésebb évek hangulatába PZ VITTE KÜLFÖLD- RE, a kalandvágy és a zaklatottság. Nem sokat időzött a szomszédos országban. — Csak átutazóban töltöttem néhány napot Ausztriában, és máris mentem tovább Németországba, majd pedig Franciaország következett. Itt hosszabb időre megtelepedtem. Lyon mellett, egy vasgyárban kaptam elég jó munkát. Nem sokáig vesztegettem az időt Lyonban, hamarosan Párizsba utaztam, s jelentkeztem az idegenlégióba. — Következett tehát Afrika, a kiképzőtábor, a nélkülözés, a szokatlan szokások és... — Pontosan így volt. Jött Sidi bel Abbes és Saida ki. képzőtábora, majd pedig behajóztunk, és irány Vietnam. Kezdődtek a dzsungelharcok, a malária kínzott és a beriberi meg minden, ami már ezzel jár. A dzsungel hamar megtanítja az embert, hogy menynyit is ér tulajdonképpen az élete. Érdemes-e tizenkilenc éves fejjel idegen föld szülöttjének meghalnia a Viet Nam Dán Chu Cong Hoa harcosainak golyójától, hogy azután a mocsarak ragadozója ássa meg számára a sírt? Petőfi Kálmán nagyon hamar úgy döntött, hogy ha már egyszer harcolnia kell, akkor a másik, az igaz ügyet választja. Iskolája a lyoni vasgyár volt, kiképzője az afrikai idegen- légiós tábor őrmestere és a vietnami dzsungel halálfélelmet keltő rikoltozása. Kemény iskola, kemény kiképzés. Alaposan megedződött tőle __ — Még 1950. szeptember 6-án átmentem a vietnami nemzeti hadsereghez. Egy amerikai puskát, egy golyószórót, nyolc hevedert és két kézigránátot is vittem magammal. Nem mentem oda üres kézzel... D \MBUSZPA PÍRBÓL & készült katonakönyvében ezt mind olvashatom ma is. A számokat ő is onnan idézi: , , , — Puska, golyószoró, nyolc heveder testvérek között is legalább ötven—hatvan kiló. — Annyi, ha nem több — mondja —, de akkor még jól bírtam az iramot, nem voltam ilyen vézna, mint most. Jó erőben léptem át a frontot, de később a dzsungel nagyon lefogyasztott A malária és a beriberi miatt később negyvenöt kilóval indultam el, hogy a front átlépését követő negyedik esztendőben gyalogoljak négyszáz kilométert a 1'vgközelebbi kínai vasútálloásig. Különböző beosztásokban szolgált a vietnami nemzeti hadseregben. — Hanoi mellett, Long Son- ban a Bureau de Propagan- de-hoz osztottak be. Röplapokat készítettünk, majd átszöktünk a francia övezetbe, és ott terjesztettük a katonák, a lakosság között. Így próbáltuk megpuhítani a francia katonákat. Később hangos propagandával is foglalkoztunk. Hangszórós kocsinkkal megközelítettük a francia erődítményeket, és a harc beszüntetésére szólítottuk fel a katonákat. A vietnami emberekről beszélgettünk aztán. Milyenek azok az emberek, akik ma oly sokat szenvednek a nemzetközi imperializmustól? Talán így fogalmazva nagyon is hivatalosnak hangzik, de Petőfi Kálmán »lefordította« a szavakat. — A vietnami emberek nagyon víg kedélyűek, mindig énekelnek. Dallal kezdik a napot, és azzal is fejezik be. Nagyon összetartóak és szorgalmasak. Sokat segítenek a néphadseregnek. Megesett, hogy egyik napról a másikra a vállukra vett kosarakban egyszerűen elhordták az utat. Az történt ugyanis, hogy a néphadsereg felderítő szolgálata jelezte egy francia gépkocsioszlop közeledését. Szóltak a közeli falu lakóinak, azok azonnal az útra siettek, és fiatal, öreg, asszony meg férfi együtt hordta a követ, bontotta az utat. A dzsungelben pedig csakis a kiépített utakon lehet közlekedni. A francia autókaraván megrekedt a felbontott útszakaszon, és a néphadsereg gyorsan mozgó egységei rajtaütöttek, így jutottak fölszereléshez, fegyverekhez, gépkocsikhoz. Másnap — a harc után — ugyanennek a falunak a lakói megépítették újra a fölszedett útszakaszt. így szerezte a fegyvert a néphadsereg, és így izmosodott. — Szinte puskánként küzdöttek minden darabért. Bizonyítja ezt az is, hogy a néphadseregben eleinte csupa francia, sőt amerikai fegyverrel harcoltak. A megszerzett fegyverekhez katona is kellett. Jól kiképzett és az ügyért bátran harcoló katona. Petőfi Kálmán erre is emlékezik: — Ez is a mi, vagyis a propagandisták feladata volt. Kimentünk a falvakba, és toboroztuk a fiatalokat. Mondhatom, hogy az első szóra jelentkeztek a hadseregbe. — Az élelmezést hogyan oldották meg? — önellátók voltunk. Nem rekvirált a vietnami hadsereg a lakosságtól, hanem egyik része harcolt a francia idegenlégió ellen, a másik része pedig ugyancsak a hadsereg földjein dolgozott. Egyszer egy ilyen munka alkalmával találkoztam Ho Si Mink elnökkel is, aki egy hadsereg számára fenntartott konyhakertben kapálgátott. A propagandairodán tanulta meg valóban józanul szemlélni az eseményeket, s a vietnami nép szemszögéből értékelni a katonai és a politikai helyzetet. A négy év eltelte után csak azért indult haza, mert legyengült szervezetét nagyon kikezdte a betegség. — A beriberi nagyon kellemetlen — mondja. — Reggel fölkel az ember, és megdagadt fejjel kezdi a napi munkáját. Később a víz levándorol az alsótestbe, a lábakba. Nem annyira fájdalmas, mint inkább kellemetlen betegség Annyi vízzel a testében alig bír menni az ember. Amikor hazajöttem, hat hónapot töltöttem kórházban, hogy negyvenöt kilóról felerősödjek és meggyógyuljak. T\T EM TUDOM, megkockáztassam-e a kérdést: Elmenne-e ismét oda harcolni, ha lehetne? Azt mondja: — Az én világ körüli utam mát véget ért. Egészségi állapotom most már egy helyhez köt. Annak idején nyugatra indultam el tizenhét éves koromban, és hat év múltával keletről érkeztem haza. Ez — mai szemmel nézve — nem csupán egyszerű kaland vagy vándorlás volt. Sokkal több annál... Több: politikai állásfoglalás, de már érett fejjel, józanul és egy szabadságáért küzdő nép igazságszemüvegén áit... Gáldonyi Béla Kétszázezer forintot takarítottak meg az idén az AKÖY újítói Kiállítás a Latinka Művelődési Házban Kedden délelőtt a Latinka Sándor Művelődési Házban megnyitották a 13. sz. Autó- közlekedési Vállalat újítási kiállítását. Az egyik tábla azt mutatja, hogy az idén háromnegyed év alatt az AKÖV újítói hatvannyolc újítást adtak be, ebből harmincat fogadtak el. Az újíN)ugdíjasok napja a Balatonboglári Állami Gazdaságban Másodszor rendeztek nyugdíjasok napját a Balatonboglári Állami Gazdaságban. Za- nagál József, a nyugdíj-előkészítő albizottság elnöke mondott ünnepi beszédet,. majd Soós Árpád, a gazdaság pártszervezetének csúcstitkára köszöntötte a nyugdíjasokat. Az szb-titkár megjutalmazott tizenhat nyugdíjast jó szakszervezeti munkájáért. A nőbizottság uzsonnával vendégelte meg az ünnepség részvevőit. A nyugdíjasok elmondták, hogy nagyon jólesik nekik a gondoskodás, a törődés. Kérték, hogy minden évben rendezzék meg a nyugdíjasok napját. Cigányzene mellett beszélgettek a gazdaság volt dolgozói Széli András igazgatóval, a többi vezetővel. A Szóvá tesszük! Hatalmas ládahegyek állnak a Dél-magyarországi Fűrészek csurgói üzemének udvarán. Bármerre néz az ember, ládákat lát mindenütt. Középkori erődítményekre emlékeztető gúlák »épültek-« belőlük a helyhiány miatt. Ezt a tengernyi ládát a HUNGAROFRUCT rendelte, de mivel kevés volt az exportgyümölcs, itt hagyták. Jelenleg minden egyes darabért húsz fillér tárolási díjat fizetnek. Az üzemnek még így is kellemetlen, mert a rekonstrukciós építkezésnél minden talpalatnyi helyre szükség lenne. Ügy gondoljuk, nemcsak az üzem károsodik, hanem a népgazdaság is. A termésbecslés után a megrendelő nem tudta volna idejében leállítani a gyártást? De igen. így a ládák jelentős része tönkremegy. Az eredeti célra többé nem lehet felhasználni. Ehhez még hozzájön a tárolási díj. Nem jól van ez így! N. S. nyugdíjasok azzal az érzéssel tértek haza, hogy ők most is a gazdasághoz tartoznak, nem feledkeznek meg róluk. Balogh István tók kétszázezer forintot takarítottak meg. Tavaly egész évben volt ennyi a megtakarítás összege. Az idén jobban jártak az újítók is, mint a múlt évben. 1964-ben 6700 forint, 1965-ben (szeptember 3C-ig) 15 450 forint újítási díjat fizetett ki nekik a vállalat. A kiállításon bemutatott újítások többségét az idén nyújtották be. Nagy részük — ahogy Lőwi János, az egyik kiváló újító elmondta — az újítási feladattervben megjelölt szűk keresztmetszeteket szünteti meg. Ahhoz, hogy az AKÖV-nél Az egyik legjelentősebb újítás a Csepel 350-es és 450-es bolygóházfelújítás. Gschwindt József, Molnár Kálmán, Rab József és Mészáros István újítása lehetővé teszi, hogy az elhasználódott bolygóházakat ismét felhasználják. mint a múlt év azonos időszakában, nagymértékben hozzájárult az újítási hónap is. Ha az üzemanyagmérő műszer által elérhető megtakarítást is beszámítanák, az eredmény felülmúlná a legtermékenyebb év eredményeit is. Ennek az országos jelentőségű újításnak a sorsáról még nem döntöttek. A kiállítás, amelyet már az az idén háromnegyed év alatt j első napon sokan megtekin- többet takarítottak meg,' tettek, péntekig tart nyitvar Sertéstenycsztési eredmények Somogyacsán A somogyacsai Aranykalász Termelőszövetkezet a kezdeti években nem érte el a kívánt eredményt az állattenyésztésben. Különösen a sertésekkel volt baj. A koca- állományt betegség ritkította. Ráadásul bizonytalan te- nyészértékű egyebeket vásároltak, s nem volt szakszerű a gondozás sem. Most viszont azért hívtak össze tanácskozást a termelőszövetkezetben, hogy a helyi vezetőséggel, az állatgondozókkal meg a megyei, járási szakemberekkel ismertessék a két éven át elért eredményeket. Bár 1964-ben még érződtek az előző évek kihatásai, mégis az év eleji 81-ről 640- re gyarapodott mostanáig az Aranykalász Tsz sertésállománya. A múlt évi hízó alapanyagot még úgy vásárolták meg, de már előrelátó volt a szövetkezet vezetősége, és gondoskodott saját te- nyészegyedekről. Negyven kocasüldőt vásároltak Barcsról, hozzá két fiatal tenyészkant Ráksiból. Minthogy még tavaly leellettek a kocák, a szaporulatból tizenkilencet továbbtenyésztésre visszatartottak. Ä leválasztások jól sikerültek tavaly ősszel és az idén is. Márciusban átlagosan kilenc malacot válasz- háromszáz férőhelyes hizlal.ottak le kocánként, 17,3 kg- os súlyban. Most ősszel még jobb eredményeket értek el, s ezek már kiemelkedő, elismerésre méltó adatokat mutatnak. Kocánként 92 malacot 19,3 kilós átlagsúlyban választottak le a tsz-ben az ellést követő hatvan nap elteltével. A múlt év végi es az idei szaporulat lehetővé teszi, hogy ebben az évben az előirányzott 315 hízott sertésnél százzal többet, jövőre pedig ötszázat értékesítsenek, s ehhez a süldőket saját tenyészetükből biztosítják. Van elegendő takarmányuk is. A sertéstenyésztés fejlődése arra is módot ad, hogy a hízókon kívül tenyészállatokat adjanak él. Nem volt szükség rendkívüli erőfeszítésekre ahhoz, hogy ezt az eredményt két év alatt elérjék. Amikor a jelenlegi vezetők a szövetkezet élére kerültek, az a cél vezette őket, hogy a lehető legjobban hasznosítsák az adottságokat. Az állatokat korábban szétszórtan tartották, tehát nagyüzemi épületek kellettek. Az azóta épült negyven férőhelyes iiv 'tóban meg a százas hizlaldában korszerű körülmények közé került a sertések egy része. Tervezik, hogy jövőre egy dát építenek. Az állatállomány fejlesztéséhez jó egye- dekst kaptak tavaly. A enn- dozók kiválasztása is sikerült. Lucza István ötvenkét kocát gondoz, ő vezeti le az elléseket is. A süldőknél és a hízóknál önetető berendezéseket használnak, tavaly óta fokozták a tápetetést, s het-nyolc hónapos korban 120—140 kilós hízókat értékesítenek. Dr. Fazekas Gábor állatorvosnak, a tsz állattenyésztési szaktanácsadójának nagy része van a két év eredményeiben. Négyszáz malac közül mindössze négy hullott el betegség miatt az ellés és a leválasztás közötti időszakban. Az állatorvos szerint azért ilyen jelentéktelen az elhullás, mert tavaly június óta — akkortól tanácsadója a szövetkezetnek — biztosítja a vemhes kocák védettségét, így életképtelen malac nem is jöhet a világra. Törődés, rend, szakértelem — ennek köszönhető, hogy a somogyacsai Aranykalász Termelőszövetkezet két év alatt ilyen szép eredményt ért el. Sertéstenyésztésük további fejlődésének megteremtették az alapjait, s ez nagyon jelentős lépés a gyenge szövetkezet megerősödéséhez vezető úton is. Hernesz Ferenc Az ÉM Somogy megyei Vállalat Állami Építőipari kőműveseket és segédmunkásokat c? vesz föl kaposvári és nagyatádi építkezéseire. Jelentkezés: Kaposvár, Május 1. u. 57. és a nagyatádi fő-építésvezetőségen, a vasútállomás mellett <9462)
