Somogyi Néplap, 1965. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-23 / 276. szám

Kedd, 1965. november 23. 3 SOM fYJ NÉPLAP Irodába zárt szaktudás A MEKOFÉM-NEK IS DOLGOZNAK A MEKOFÉM gyártotta padlósúroló gépek víztartályát és szemétgyűjtőjét a Tabi Építő és Vegyesipari Ktsz készíti. Az első sorozat niOit vár szállításra. Valóban öregek? — Az iskolában is így kép­zelte el a gyakorlati életet? — Nem! Feladatokat vártam meg segítséget is. Ha valamit rám bíznak — gondoltam —, megkérdik, hogy boldogulok-e vele, segíthetnek-e valamiben. Egyszóval dolgozná akartam. — Mikor volt utoljára kint a határban? — Szeptemberben ... És még egyszer, amikor a majorban leltároztunk. Azóta itt ülök bent. Ügy-ahogy megtanultam gépelni is, mert egész nap ki­mutatásokat írok, meg térké­peket rajzolok. S Horváth Erikát 1962-ben ösz­töndíjjal küldte felsőfokú me zőgazdasági technikumba a csurgói Zrínyi Tsz. A szerző­désben az állt, hogy az iskola befejezése után két évig köte­les a szövetkezetben dolgozni. Az első óv gyorsan lepergett. Naphosszat a határt járta a főagronómussal: ismerkedett az emberekkel meg a gazda­sággal. Közben kisebb önálló feladatokkal is megbízták. El­lenőrizte a burgonyaprizmá­kat, és irányította a növényvé­delmi brigádot Este mindig megbeszélték a következő napi utat. Lassan már úgy látszott, hogy megismeri a gazdaságot, s mire lejár a gyakornoki ide­je, nagyobb feladatok megol­dására is képes lesz. A fordulat augusztusban kö­vetkezett be. A járási KISZ-bi­zottság tanfolyamra akarta kül­deni. Kérték a szövetkezet ve­zetőit, hogy járuljanak hozzá. A válasz mindenkit meglepett: »-Elmehet, hiszen szeptember elsejével úgyis megszűnik a munkaviszonya.'“ A gyakornok rémülten kérdezte meg Hantos János tsz-elnököt, hogy mi történt. A felelet egy csöppet sem nyugtatta meg: — A vezetőségi ülés majd dönt arról, hogy mi Lesz. Az történt ugyanis, hogy a gyakornoki idő alatt nem a tsz-től kapta a bérét. De egy év eltelte után a tsz-nek kel­lett volna fizetnie. Az elnök azonban abból a meggondolás­ból, hogy a tagok ehhez úgy­sem járulnak hozzá, szabadulni akart az új szakembertől, de felmondani nem tudott Nem volt rá alap. Azt várta, hogy Horváth Erika mondjon fel. Akkor ugyanis vissza kellene fizetnie az ösztöndíj nagy ré­szét is, mivel nem járt le a két _ év. Pedig a szövetkezetnek nagy szüksége volna agronó- musra, hiszen a csaknem hat­ezer holdas gazdaságot mind­össze két szakember irányítja. Most mégis az irodában ül, s naphosszat kimutatásokat gé­pel, meg térképet rajzol. Egy­szóval olyan munkát adnak neki, amit bárki el tudna lát­ni, akinek megvan a nyolc ál­talánosa. Felsőfokú technikumi vég­zettséggel egy kicsit drága do­log ilyen munkát végezni! 2 De miért tették ezt egy pá­lyakezdő, fiatal agronómussal? Talán a munkájával vagy a magatartásával nem voltak megelégedve? Munkatársai, fö- löttesei mind elismeréssel be­szélnek róla. Kasza Márton főagronómus: — Jó szakember lesz belőle. Csak minél előbb önálló mun­kakört kellene rábízni. Hantos János tsz-elnök: — Rosszat nem tudok mon­dani rá. Munkájával, maga­tartásával mindig elégedettek voltunk. Az viszont igaz, hogy nem adtunk neki megfelelő fel­adat kát. — Értékelték-e már a mun­káját? — Én miég soha!... Nem ép­pen emberséges eljárás ez, tud­juk, de mit tegyünk? A veze­tőség hallani sem akar róla. Mester József vezetőségi tag: — Mindig kint járt a határ­ban, amikor csak az ideje en­gedte. Én nem is hallottam ar­ról, hogy nekünk nem kell. Ha jó szakember, akkor miért ne kellene? Eőri Sándor párttitkár: — Se a magatartása, se a munkája ellen nem volt kifo­gás. Ha nehezebb feladatot ad­nak neki, azt is megcsinálta volna. A munkájára pedia nagy szükség van, mert ekko­ra gazdaságban, ennyi gép mellett úgy kellene egy üzem­gazdász, mint a cukor. Mindenki elégedett a munká­jával, s azt tartja, hogy szük­ség van rá. Szeptember óta mégis bent ül az irodában, ! mindent csinál, csak azt nem, * Lapunk augusztus 27-i számé- ban cikket közöltünk Érthe­tetlen címmel. Kifogásoltuk, hogy a kisipari szövetkezetek egy része félvállról kezeli sa­ját beruházásait és felújítá­sait. A helyi iparpolitikai tevé­kenység fejlesztésére biztosí­tott 1 900 OOü forintból mind­össze 214 (KM) forintot használ­tak fel. Laznicsek Imre, a Kisipari Szövetkezetek Somogy me­gyei Szövetségének elnöke nagy változásról tájékoztatta a szerkesztőséget. A KISZÖV a cikk megjelenése után megvizsgálta, mi hátráltatta a munkát az első félévben. En­nek alapján meghatározta a legsürgősebb feladatokat, s azonnal intézkedett. A kivite­lező szövetkezetek szervezet­tebben fogtak hozzá a beru­házások megvalósításához. A Kaposvári Építőipari Ktsz de­cember 31-ig befejezi az Asz­talosipari Ktsz üzemén az át­alakítási munkákat. A me­gyei szövetség a helyszínen ellenőrzi az építkezést, gon­doskodik róla, hogy zavarta­lan legyen a munka. A Bala­(Tudósítónktól.) A Tabi Járási Tanács Vég­rehajtó Bizottságának legutób­bi ülésén — amelyen részt vett és felszólalt Böhm József, a megyei tanács vb-elnöke és dr. Sima Imre megyei főállaitor- vos is — értékelték azoknak a határozatoknak a végrehajtá­sát, amelyeket a járási párt- és tanács vb a járás állattenyész­tési és állategészségügyi hely­zetének javítására hozott ta­valy októberben. Kovács József járási főállat­tenyésztő beszámolt arról, hogy a múlt év őszén a korszerűtlen szerfás épületek nagy részét té­liesítették, s ennek eredmé­nyeként a korábbinál lényege­sen kevesebb állat hullott el. Andocson, Karádon, Nagybe- rénybem, Nágocson és Török- koppányban 350 új férőhely lé­tesítésével már bevezették, Bedegkéren, Gamáson, Kányán és Somogyacsán pedig 230 ié- í rőhellyel a közeljövőben kez­amihez kedve volna, amiért ta­nult. Amerre csak néz, minde­nütt közöny veszi körül, s ezek után nem csoda, ha a ta­gok háborognak azért, hogy megint egy emberrel több ül az irodában. Mert nem a gazda­ság szakirányításában részt ve­vő agronómust látják benne, hanem az adminisztrátort. Akárhogyan vesszük, nagy kár ez! Egy pályakezdő fiatal las­san azt a gondolatot érleli ma­gában, hogy fölöslegesen ta­nult, mert beskatulyázták. In­nen már nincs messze a követ­kező lépés, amikor hátat for­dít a szakmának, s másutt ke­res munkát. S akkor kár volt a több mint húszezer forint ösztöndíjért, s céltalan volt egy embernek két éven át a felsőfokú iskola padjaiban ül­ni. Vagy mégsem? Ezt a csurgói Zrínyi Tsz-ben kell eldönteni! tonlellei Vegyesipari Ktsz be­fejezte a balatonmáriai szol­gáltatóház korszerűsítését, a részleg október 21-e óta üze­mel. A Barcsi Építőipari Ktsz részben befejezte a helybeli Vegyesipari Ktsz szolgáltató házának korszerűsítését A hátralevő munkákat decem­ber 15-ig elvégzik. A balaton- földvári fodrászkombinátot műszakilag átadták, most ja­vítják ki a hibákat, s építik be a berendezést A szövet­ség felszólította a Tanácsi Építőipari Vállalatot hogy de­cember 31-ig pótolja a hiá­nyokat A helyi Iparpolitikai tevé­kenység fejlesztésére biztosí­tott 1 900 000 forintból 1 255 000 forintot építettek be a harmadik negyedév végéig A KISZÖV a mostani tapasz­talatok alapján szervezetteb­ben foglalkozik a jövőben a ktsz-ek beruházásaival. Ehhez megteremtette a műszaki föl­tételeket Ezután rövid idő alatt megvalósulnak a saját beruházások. dik meg a tsz-efe az itatásos borjúnevelést. A tehénállo­mány minőségének javulását és a felvásárlási terv teljesíté­sét elősegítette, hogy a közös és a háztáji gazdaságokból ki­selejtezték a tenyésztésre al­kalmatlan tehenek, üszők több­ségét A negatív és a pozitív állatokat az idén már az egész járásban külön legelőn legel­tették. A sertések önetetése ered­ménnyel járt több tsz-ben, ezt a módszert rövidesen Bonnyán és Torvajon is bevezetik. Ne gatív tehénállományt alakítot­tak ki hat szövetkezetben. Ezt teszik jövőre Kapolyon és Kis- bárapátiban is. Sérsekszöllős és Torvaj kivételével vala­mennyi községben megszervez­ték és eredményesen végzik a tehenek mesterséges terméke­nyítését. A mezőgazdasági osztály a vb-határozat szerint állat­egészségügyi rendtartást ké­szített a tsz-ek részére, az ál­latgondozók oktatására, kép­zésére pedig tervet dolgozott ki. Ennek alapján az állatorvo­sok rendszeresen oktatják a gondozókat az állatbetegségek elleni védekezés, illetve a meg­előzés tudnivalóira. AZ EMLÉKEZET, mint va­lami film, képeket idéz. Az újraszületett határban az eső áztatta földbe dohányt palán­tádnak. A táblán hajladozó emberek: mintha az egész fa­lu kiköltözött volna ide. Akad­nak köztük öregek is, de sok a fürge kezű fiatal. A piros ba­bos kendő alól fiatal arc nevet a látogatóra a krumpliföldön. Képeket perget az em’éke­zet a mindennapokból. Aztán mondatok, beszélgetések idé­ződnek. — Lassan nyugdíjas lesz a md faluink ... — Nem kell mást mondani, az átlagéletkor ötvennyolc év... — Nálunk hatvan ... Csupa öreg, munkában megfáradt ember... S az a kukoricát törő me­nyecske? Az a fütycrésző ko­csis? S az a keményen dolgo­zó traktoros? Nem tag! Bedolgozó. Itt van, mindennap megteszi a magáét, fáradozását elismerik, munká­jáért. becsületes fizetséget kap, de az átlagéletkort az ő har­minc éve nem csökkenti. A képekből, mondatokból születő gondolat kérdéssé ko- vácsolódik: valóban öreg a falu? Egyértelműen nem lehet rá igennel felelni. Esetenként igaz ez. Mert vannak olyan tsz-ek, ahol valóban azért kell megfognia a kaszát annak is, akinek már igen nehéz az, ról is beszámolt, hogy a száj- és körömfájás nagy károkat Okozott. Emiatt az állattenyész­tési üzemág nem hozott olyan eredményeket, mint az előző években. Megemlítette, hogy az állategészségügyi rendtar­tást több termelőszövetkezeti vezető irattárba helyezte anél­kül, hogy bármilyen intézke­dést tett volna. Hiba az is, hogy a majorokon kívüli helyes trágyakezelést a többszöri sür­getés ellenére a 27 közül ed­dig csak öt tsz-ben valósítot­ták meg. Többen szóvá tették, hogy noha egynémely tsz-ben nagy­mérvű a takarmányhiány, mégsem gondoskodnak róla, hogy a gazdáiknál lévő fölösle­ges kukoricát a közös állatállo­mánynak felvásárolják. Dr. Si­ma Imre elmondta: örvendetes, hogy a járásban az eddiginél kevesebb az állatelhullás, s ez megyei viszonylatban is dicsé­retes eredmény. Böhm József a megyei vég­rehajtó bizottság nevében el­ismerését fejezte ki a járás ve­zető testületéinek, vezetőinek a termelőszövetkezetek erősítésé­re tett erőfeszítésükért mert nincs más. De szép szám­mal akadnak olyan községek is, ahol mind több fiatal meg­találja helyét, számítását, s ahol az idősek azért dolgoz­nak, mert egy egész élet mun­kához szoktatta őket, nem tud­nak tétlenül lenni. KADARKŰT nagy község. Vasútállomásán gyakran csa­tolnak a szerelvényhez egy kocsit, hogy valamiképp elfér­jenek az utasok. —• Hogy mennyien utaznak? Hajaj! — legyint András La­jos. A maga bőrén érzi, ami ebben a faluban, ebben a tsz- ben történt. — Arra lakom, lá­tom, mikor reggelente vonul­nak az állomásra. Mint valami búcsúba. Sok fiatal... De néz­ze — tekintetével egy olajos ruhájú, fiatal gyerek felé int —, azért más a helyzet nálunk is, mint évekkel előbb. Vannak fiataljaink meg legifjabbjaink is. A papírlap egyik oldalán ez áll: 440 tagja van a szövetke­zetnek. A tagok egyharmada nyugdíjas. (Éppen azért, mert sokan vannak, nyílt meg nem­rég az öregek napközije). A szántóterület több mint három­ezer hold. Az átlagéletkor 56— 57 év. Ez az oldal elszomorító, aggodalmat keltő. S a másik? A múlt évben az általános iskolát végzettek közül még senki sem maradt itthon azért, hogy a szövetkezetben dolgoz­zon. Az idén hárman. Sőt, Mol­nár Gizi a gimnáziumot hagy­ta ott. — Jobb ez nékem. Szíveseb­ben vagyok és dolgozom itt­hon. EGY EGÉSZ CSALÄD tele­pedett le Felsőtapazdon. Fiata­lok, itt akarják megtalálni holnapjukat. A majorban, a magtárban, a műhelyben, a határban mind több fiatallal találkozni. van rám, meg a számításomat is megtalálom. — Univerzális ember... — Hát... amióta itt vagyok, nemigen kellett máshová el­vinni a gépeket hiba miatt. — A fiatalok? Nálunk nincs baj... Hat tanulónk van. Ele­venek, ügyesek, nagy szükség van rájuk. Prisztic Jóska, Oláh Sanyi meg Ulrik Laci már har­madéves. Egy elsős is van, Ka­sza Józsi. De jönnének is még. A Kissnek a fia érdeklődött éppen a múltkor, hogy hogyan kerülhetne ide. —1 Nem tiszta szakma. De van itt jövő! — Nyugodtan mondhatom, hogy ez a műhely a második otthonom __ — Nem tudom, kinek mi a véleménye. Én csak annyit mondok, 30—35 traktorosunk van. Válogathatunk az embe­rekben. Minek a jele ez? Hogy a fiatalok is megtalálják itt a helyüket, számításukat. — A növénytermelésben meg ott van például a vótai Lőrinc-brigád. Meg lehet néz­ni. Jó őket meglátogatni, mi­kor kinn a határban dolgoznak. Csupa fiatal. — Szerintem az is jó — és ez sem olyan régóta van —, hogy sok szülő nem fél munká­ra nevelni a gyerekét. A nyá­ron például a burgonyaszelek­tálásban nagyon sokat segítet­tek a gyerekek. Ök kérték... Közülük hány tekinti majd végső állomásának a szövetke­zetét? Még nem tudni. De egy folyamat megkezdődött... Az­zal együtt, ahogy erősödik, gyarapodik az egész közösség. A tagok egyharmada nyugdí­jas, az átlagéletkor 56—57 év... De ha azok korát is számítom, akik mindennapos munkájuk­kal segítik előteremteni a ja­vakat, akkor ez az átlag egé­szen más lenne... Az ÉM Somogy megyei Állami Építőipari . 'illslat kőműveseket és se»édmunkásokat o e z föl kaposvári és nagyatádi építkezés;•••"• S9 asva! Május 1 u. 37 és a aagj atádi fő-épitésvezetőségen, a vasútállomás mellett. (9462) Lenczli Tibor szerelő a mun­kagépének támaszkodik. — Három éve jöttem ide. Vasból küldtek még annak ide­jén, az átalakuláskor, tizen­két géppel a Nagybajomi Gépállomásra. Aztán megnő­sültem, ide hívtak — és én jöt­tem, Tudtam, hogy szükség is VALÓBAN ÖREG A FA­LU? Egyértelműen nem lehet igennel felelni. Az emlékezet, mint valami film, fiatal arco­kat idéz. Tegnap még keveseb­ben voltak — de holnap bizo­nyosan többen lesznek ... Vörös Márta ESŐBEN.SÁRBAN EGÉSZSÉGET VÉDI \\v A WELLINGTON GUMICSIZMA (476) K. I. Cikkünk nyomán Meggyorsult a kisipari szövetkezeti építkezés Korszerűbbé vált a tenyésztés, esőkként az elhullás A járás állattenyésztési és állategészségügyi helyzetéről tárgyalt a Tabi Járási Tanács Végrehajtó Bizottsága A járási főállattenyésztő air-

Next

/
Thumbnails
Contents