Somogyi Néplap, 1965. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-21 / 275. szám

Kip-top, ft ldp-kop, Ko- fA sráca bácsi na- gyokat ütött kalapácsával a kis szögre, mely engedelmesen fúrta be magát a falba. Szögecske boldog volt, mert Kovács bácsi a vasüz­letből hozta, ahol dobozok rekeszeiben különböző nagy­ságú szögek laktak. Jaj, de unalmas volt ott az élet! Már alig várták, hogy megvásá­rolják őket és munkát kap­janak. Akit elvittek közü­lük, az vagy ládát zárt le, vagy széket erősített össze, vagy valami más dolga akadt. Mikor vevő jött az üzűetbe, mind igyekeztek, hogy az eladó kezébe kerül­jenek. Akinek sikerült, azt megvették és elvitték. Csak Szögecskére nem esett so­ha a választás, mert ő a ki­csik között is a legkisebb volt. De ma, amikor hallot­ta, hogy Kovács bácsi egy zacskó apró szöget kér, ügye­sen becsusszant közéjük. Otthon Kovács bácsi kiborí­totta a zacskót, és éppen ő tetszett meg neki. így aztán Szögecske most már csak a képet várta, amit tartani fog. Közben Kovács bácsi a szép tájképet áthozta a má­sik szobából. Szögecske egé­szen elszomorodott, amikor a nagyképet meglátta. Hát még amikor ráakasztották! Azt hitte, mindjárt megsza­kad a súly alatt! Egy dara­big tartotta valahogy, de az­tán már nem bírta tovább, és — zsupsz — leesett a képpel együtt. Még az üveg is összetörött. A nagy csat- tanásra beszaladt Kovács bácsi. — Jaj, az én szép képem! Gondolhattam volna, hogy ez a kis szög nem lesz jó! Szögecske rettentően szé- gyellte magát, és úgy elbújt thörj sarokban, hogy észre se vehessék. — Majd keresek olyan he­lyet, ahol nekemvaló mun­kát kapok! — gondolta. Csendben odalopódzott az ajtóhoz, és ügyesen kibújt a résen. Elindult. Bement egy ócskavastelep­re, hogy megkérdezze a rozs­dás, görbe, használhatatlan szögeket, mit tanácsolnak neki. — Hát te mi járatban vagy? —■' kérdeztek a szö­gek. — Hová mész erre? — Én bizony munkát ke­• • resek — felélte Szögecske — és azt szeretném kérdez­ni, nem tudtok-e nekem va­lót? A rozsdás, görbe szögek elkezdték erre csúfondáro- san nevetni. Csak úgy nyi­korogtak a nagy nevetés­ben: — Hi-hi-hi... hi-hi-hi... Hiszen olyan kicsi vagy, hogy alig látszol! Miféle munkát akarszt te? Szögecske úgy elkeseredett «a csúfolódás miatt, hogy pi- tyeregni kezdett. Hát ő olyan kicsi, hogy semmire sem jó? — Ne sírj, Szögecske — szólt hozzá egy nagyon öreg szög. — Ne sírj, no... még meg találsz rozsdásodni! Szögecske nyomban abba­hagyta a sírást, mert azt mindenki tudja, milyen nagy baj, ha egy szög megrozsdá­sodik. — Mindenkinek jut mun­ka, csak meg kell keresni, ki mihez ért legjobban — mondta az öreg szög. — Gondolod, hogy nekem­való munka is akad. Szög- apó? — kérdezte remény­kedve Szögecske. — De hi­szen én olyan kicsi vagyok! — és újra szipogni kezdett — Hát az igaz, még soha életemben nem láttam ilyen kis szöget, mint te vagy. De azért egészen biztosan •fcsL Csak y keress türek ■nesen. Szögecske meg­köszönte szépen a jótanácsot, és továbbment Hol egy szek­rény repedésébe bújt be, hol egy ágyon levő lyukba, de hiába kutatott Már na­gyon elfáradt, mikor egy kis szobába ért Kicsike játék- sziekaret vett észre az ágy mellett, melynek hátsó kere­ke eltörött. Hiszen ez éppen neki való! Vele meg lehetne javítani az aprócska kere­ket Alaposan megnézegette, aztán megnyugodva belefe­küdt, hogy végre kipihenje magát a hosszú út után. Reggel felébredt a kisfiú, első dolga volt, hogy meg­nézze kedvenc játékát. Na­gyot kiáltott, amikor meg­látta Szögecskét: — Anyu, anyu, gyere gyorsan, találtam egy éppen olyan kis szöget, amilyet ke­restünk. Anyukája bejött, és őis örült Szögecskének. — Nézd, anyu — kiabált örvendezve a kisfiú —, ez­zel megint jó lesz a szeke- recském! Már hozta is a kalapácsét, és csakhamar összeerősítette a kis szöggel a csöppnyi ke­reket. Szögecske boldog volt Végre teljesült a vágya. Lám, akármilyen kicsi is, talált magának való mun­kát. Balázs Éva Hegyi táj A fenyők mérges zölden Mordulnak rá a kékre A felhők tovaszállnak Tűnődő messzeségbe. Piros sapkás manócskák A házak rám köszönnek. Guggoló barna bokrok Őrzik az őszi csöndet Érzem, sodor magával A változás szerelme. A fényben kövirózsát Dajkál a sziklák melle. Atballagok a lejtő«. Fenyő mordul a kékre. A felhők tovaszállnak Tűnődő messzeségbe. E föld a mesék földje. Álmos völgy torka ásít. Alkonyt tavak tükrén Bronzszínbe gyűl a nád is A füvek fellobognak. A felhők tovaszállnak. Utamon elkísérnek Csattogó rigószámyak. Lelkemen ólom bánat Ajkamon ezüst ének. Félig mosolygós arccal Megköszönöm, hogy élek! Lelkes Miklós Óriás paradicsom Szavin és Caregradszkij szovjet kertészek kitermesztet­ték a Gigant nevű új paradi- csomfajtát, amely máris igen elterjedt Bokrai három mé­ter magasra is megnőnek. Egy- egy paradicsom súlya 500— 1000 gramm. Minden bokorról 20—30 kiló paradicsomot szed­nek. Egy-egy paradicsom sú­lya még Szibériában is 400— 800 gramm, pedig a nyár ott igen rövid. GOMBASZÜRET A BÁNYÁBAN Különleges munkával fog­lalkoznak a tatabányai XIV-es akna néhány vágatában. Nem található itt egyetlen fejtőka­lapács, szállítószalag, rakodó­gép vagy más bányászszer­szám. A korszerű vastámok- kal övezett vágatokban a fe­ketén csillogó szénfal helyett fehéren virító gombaíejek fo­gadják a belépőket. Nem sze­net, hanem gombát »termel­nek-« itt a bányászok. A különleges ötlet a szén- bányászati tröszt egyik főmér­nökétől származik. A bányász­konyhák étlapjának gazdagí­tására javasolta, hogy a már kiszolgált vágatokban honosít­sák meg a gombatenyésztést. Hamar elsajátította néhány bányász — a Budatétényi Gombatermelő Vállalat- segít­ségével — a szénműveléstől merően eltérő új munkamű­veletet. Rendes napi munká­juk mellett »másodállásban« tenyésztik a gombát. Ma mér ugyanolyan szakértelemmel fognak hozzá a speciális trá­gyakeverék elkészítéséhez, mint például a szénfalrobban- táshoz. A gombacsírákkal te­lepített vágatokban nem okoz különösebb gondot a megfe­lelő hőmérséklet biztosítása sem. Az ügyes kezű bányászok gondos munkája bőségesén gyümölcsözik. Gyakran szüre­telnek, és minden szüret után elégedettek. Már 65 dekás gombafejet is »betakarítottak«. Eddig több mint 500 000 deka­gramm gombát hoztak felszín­re a bányakasok, és nemcsak a bányászkonyhákra szállítot­tak, hanem jutott belőle a ha- latongyöröki bányászüdülőbe is. A jó példa ragadós. A gom­batermesztő tatabányai bá­nyászok híre eljutott az or­szág más bányavidékére is. A nógrádiak, a mecsekiek és a közép-dunántúliak tanul­mányozták nemrég kíváncsian a bányabeli »mezőgazdasági munkát«. Só - bányából és tengervízből Vietnami Demokratikus Köztársa ág: A Hai Chau sómocsarak értékes ásványkincsét a tartomány termelőszövetkezetei jó munka- szervezéssel egyre n ivekvő mennyiségben termelik ki. A sókiterme- lés ma már a napi 30 tonnát is meghaladja. Mikor használta az ember először a sót? — erre a kér­désre nem tudunk pontosan válaszolni, csak az bizonyos, hogy már a történelem hajna­lán szerepel a só az ember életében. Táplálékát fűszere­zi, állatainak ételébe keveri. Konyhasóra az ember szer­vezetének okvetlenül szüksé­ge van: szabályozza a tesned- vek egyensúlyát. Ha testünk sótartalmát kivonnánk, a szer­vezet életképtelenné válna. Mindez megmagyarázza, miért folytak háborúk a sóért, és hogy a közlekedés, a hajózás fejlődését mennyire befolyá­solta ez a fontos nyersanyag. A °ó kitermelése ősrégi. A kínaiak már ötezer évvel ez­előtt bányászták. A régiek úgy hitték, hogy a só olyasva­lami, ami nem vész el, ami maradandó, ezért a tartós ba­rátság, a szövetség jelképének tekintették. Keleti népeknél ma is él az a szokás, hogy idegenek. vendégek elé só! tesznek, ezzel fejezve ki jó­szándékukat és barátságukat. Egyes arab törzseknél a szö­vetség ünnepélyes megkötésé­nél a kenyeret megsózzák, és úgy fogyasztják el. H nn n szerezték az embe­rek a sót? Ahol a természet­ben akadt kősó, ott viszony­lag egyszerű volt megszerzése — bányászták. Igaz, a sóbá­nyákat általában a hatalma­sak kerítették kézre, a legtöbb országban a király rendelke­zett felettük. És ahol nem volt sóbánya, ott sós források vizéből vagy a tengervízből párolták, főz ték a sót. A történészek véle menye szerint az első ipar! sófőzdét a Földközi-tenger partján a rómaiak létesítették. Tengervizet engedtek nagy tartályokba, és a vizet elpá­rologtatták. A sófőzést az an­golok is a rómaiaktól tanul­ták. De már az Újvilágba ér­kező Kolumbusz is tapasztal­ta, hogy egyes bennszülött törzsek sósforrások vizéből vagy tengervízből vonják el a sót. Ma már nagyiparilag is elő­állítják a sót, mert nemcsak az ember táplálkozásához nél­külözhetetlen, hanem a vegy ipar egyik legfontosabb alap­anyaga. A modern kémia anyagaiból legalább 90 száza­léknak valamilyen formában köze van ehhez a nyersanyag­nak. így ma só nélkül nem­csak az ember nem tud meg­élni, hanem az ipari civilizá­ció sem képzelhető el. K. J. KILENCÉVES HETEDIKES A kilencéves kievi Szasa Dvorak sikeresen sajátítja el o 14—15 évesek számára előírt iskolai programot. A fiú már logarléccel számol, sőt a fel­sőbb osztályú tanulóknak se­gít megoldani az algebrai fel­adatokat. A gorlovkai (Ukrajna) szüle­tésű Szasa Dvorak az ABC-t már kétéves korában ismerte. Félév múlva megtanult olvas­ni, négyéves korában már tu­dott írni, szorozni és osztani. Szasa hétéves korában kez­dett iskolába járni, de tüstént a második osztályba került, s annak programját egy hónap alatt elsajátította. Ezután két év alatt magáévá tette a har­madik—hatodik osztály anya­gát, méghozzá minden tan­tárgyból kitűnő eredménnyel. A fiú szeret sportolni, sak­kozni. Fejlődését figyelemmel kísérik az orvosok. D. L. Szarvas tyúkok Potsdamban Egy potsdami fajbaromfi-te- nyésztő taraj helyett apró szarva­kat viselő tyúkokat tenyésztett. A fajta Dél-Franciaországból szár­mazik és kétségtelenül két apró szarvacskát visel taraj helyett a fején. Ugyancsak Potsdam kerü­letben sikerült olyan tyúkfajtát is kitenyészteni, amelynek pil­langószerű képződmény van a feje búbján. TAKARÉKOSKODJ! 1 2 3 4 5 jb 7 £i ■■■■ 8 ■ Oil ■Baa ■íaa ■aaa 9 10 11 m 12 !B! 13 14 15 aaaa :::: 16 17 :::: ■IM» ■■■■ 18 19 20 21 Ilii 22 23 üli 24 25 26 27 OS :::: 28 111! 2 9 30 ■aaa ■aaa 11« 31 A keresztrejtvényben egy taka­rékossági jelmondatot és egy ta­karékossággal kapcsolatos köz­mondást rejtettünk el. A jelmon­datot megtalálod a vízszintes 1.» 18., 14., 26., a közmondást a füg­gőleges 27. és a vízszintes 20., 31, sorokban. Vízszintes: 1. A jelmondat első szava. 8. 60 percben. 10. Fordított: állóvíz. 12. Ima vége. 13. BS. 14. A Jelmondat harmadik szava. 16. Fordított: időmérő. 17. Király franciául, de magyar névelővel. 18. A jelmondat második szava. 28. A közmondás második szava. 22. Gépkocsi. 23. Éktelen nyílás! 24. Város a Szovjetunióban. 26. A jelmondat negyedik szava. 27. Pólus. 28. NA. 29. Kéményseprő igéje (egyes szám első személy). 31. A közmondás befejezése (két szó). Függőleges: 1. Két szó: görög városállam és süteménytöltelék. 2. Fordított: okozat kiváltója. 3. Egyiptomban él néger is, fehér is . .. 4. Keret. 5. Fekete színű fája. 8. Sertésapa. 7. Színes fém. f. Cigány mondja pénztelen tár­sának. 11. Fordított: lemásolót. 13. Franciaország nyugati részé­be való. 15. Kis medve. 16. For­dított: Szigetország a Karib-ten­gerben. 19. Tenyerem. 21. .Szobi­ját olthatja (a végén fölösleges R). 25. Ne erre! 27. A közmondás első szava. 29. Azonos a függ. 2- vel. 30. Birkaszó. Beküldendő a vízszintes 1., 18., 14., 26., a függőleges 27. es a vízszintes 20., 31. Beküldési határidő 1965. novem­ber 26-án, péntek délig. A szük­séges sorokat levelezőlapon küld­jétek be, s feltűnően ir. k rá: »Gyermek keresztrejtven*.« Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: Vigyázzunk gyerme­keink fogainak épségére; Fog­ápolás; Fogkefe; Száj mosás. Jules Verne A névtelen család című könyvével jutalmazzuk a következő pajtásokat: Krajcár Pi­roska, Kaposvár; Fodor Tibor, Kaposvár; Merkei Irén, Böhönye; Gerbovits Lajos, Zics. A könyve­ket postán küldjük el. A JUBILÁLÓ HÍD A budapesti Arpád-hidat 15 év­vel ezelőtt adták át a forgalom­nak. Helyén már a rómaiak ide­jén is híd állott, amely függ. 1. vezetett át Aquincumtól a függ. 40. kiépített Trans-Aquincum erődjéhez. Az Arpád-hid vízsz. 2.; függ. 23. hosszúsága 982 méter. Fölvezető útjaival együtt a pá­lyahosszúság majdnem 2 km. Pilléreit úgy építették, hogy szük­ség esetén (függ. 2.) szélesíthetők legyenek. Vízszintes: 12. Késnek van (ék. föl.). 13. Ide ömlik az Arau- és a Szír-Darja. 14. Elhamvad (ék. hiány). 15. Nem egész. 17. Mu­tató szó. 19. K. K. H. 20. Zárt társadalmi csoport Indiában. 22. Esztendő. 24. József Attila ver­sének címe. (»Lehunyja kék sze­mét az ég, / lehunyja sok szemét a ház . . . «) 26. Védő. 28. Európai nép. 30. Idős. 31. R. O. E. 32. Szemét. 35. R. S. 36. Férfinév. 37. Három zenei hang. 38. Sivatag, a Szahara területe a Nílus és a Vörös-tenger között,. 41. V. A. E. 42. József Attila írta a Curricu­lum vitae-ben: »Az Országos Gyer­mekvédő Liga . . . adott nevelő­szülőkhöz.-« 44. A. T. A. 47. Arany- és ezüstmérték (233, 837 g). 48. Végtag, névelővel. 49. S. P. 51. Ruhaanyag. 53. P. R. B. 54. . . . Magda, színésznő. 57. Ez a lap — árjegyzék. 58. A német ba­rokk zeneszerzés legnagyobb mes­tere (1685—1750). 59. A rádió egyik tánczenei műsorszáma: » . . . tea.« 61. Robert Burns is­mert versének címe: » . . . még a konty nekem.« 62. Határozó rag. 63. Azonos betűk. 65. Talált. 66. A rák fegyvere. 68. Átkarol. 71. Jód betűi, keverve. 72. Fém. Függőleges: 3. Csukott. 4. Fel­fog. i. Kettőzve: az egyik szülő. 6. Igekötő. 7. ... lapu (Plantago), gyomnövény. 8. A Főid műemlé­kekben leggazdagabb városa. 1 9. P. E. 10. Felső végtagunk egyik része. 11. Idegen nyelveket ok­tató egyetemi előadó. 16. Ilyen a duna—tiszai nyelvjárás. 18. E. L. K. 21. íz, zamat. 25. Finom sza­lonnaféle. 27. Tréfás. 29. Fedd. 33. Vízi növény. 34. Motorteknő, for- gattyúház. 39. Szolmizációs hang. 42. Francisco ez a »Hamlet« c. drámában. 43. Vissza: féktelen. 45. Pénz- és irattartó. 46. A törzs- hangsor III. fokára épített hang­sor. fisz, cisz, gisz, disz elő­jegyzéssel. 50. Hiányt helyettesí­tett. 52. Mássalhangzó, kiejtve. 55. Poe ismert költeményének cím­szereplője. 56. Kopasz. 58. Mint a 62. sz. 60. Akta (ék. föl.). 61. Szükséges. 64. Tor betűi, kever­ve. 65. Női név. 67. Mesebeli va­rázsló. 69. Személyes névmás. 70. Egymást előző betűk az abc-ben K. A. Beküldendő sorok: a függ. 1 és 40., a vízsz. 2., a függ. 25. és 2. számú sorok megfejtése. Beküldési határidő 1965. novem­ber 26-án, péntek délig. Kérjük olvasóinkat, hogy a szükséges so­rokat levelezőlapon küldjék be, sr feltűnően írják rá: »Felnőtt ke­resztrejtvény.« Múlt heti rejtvényünk helye« megfejtése: Társadalmi, történeti, matematikai és fizikai; Biológiai és orvosi; Műszaki. kémiai; Arany; Teleki; Bartók. George Sand A talált gyerek című könyvét nyerték: özv. Ke­lemen Árpádné, Kaposvár; Kö­ves Ferenc, Kaposvár; Avar Ká­roly, Csurgó; Kovács Béla, Adánd, A könyveket postán küldjük ek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents