Somogyi Néplap, 1965. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-21 / 275. szám

Vasárnap, 1965. november 21. SOM ( \I NÉPLAP ÚTAVATÁS NAGYBERÉNYBEN A falunak szinte minden lakója kiváncsi volt az ün­nepi eseményre: felnőttek és iskolások százai vették kö­rül pénteken Nagyberényben az új úton emelt díszkaput, köszöntötték az építőket, akik határidőre végeztek a munkával, s köszönték meg egyúttal államunknak, hogy az út építésének költségeit fedezte. Jelen volt az ünnepségen Szikszai László, a megyei pártbizottság osztályvezetője, dr. Kassai János, a megyei tanács vb-titkára, Bognár József országgyűlési képvise­lő, Szabó Károly, a Tabi Já­rási Tanács vb-elnökhelyet- tese, Gáti László, a vb tit­kára, valamint az építtető és a kivitelező vállalatok kép­viselői. Nagyberény régebben hosz- szú évtizedeken át el volt vágva a külvilágtól, ha be­köszöntött az őszi esőzés. A 7,5 millió forint költséggel épített, 3,5 kilométer hosszú Karolin Márton, a KPM Közúti Igazgatóságának főmérnöke a szalag elvá­gásával felavatja az utat. Számottevő összeget fordított hálózatfejlesztésre az idén a siófoki fmsz (Tudósítónktól.) A siófoki fmsz igazgatósága jól előkészítette az 1965. évi beruházásokat, a tatarozási és a javítási munkákat. Figye­lembe véve a Balaton-parti sa­játosságait, új egységeket hoz­tak létre. Fejlesztették a há­lózatot a belső, kisebb közsé­gekben is. Legnagyobb beruházásuk a termelő cukrászüzem létreho­zása volt, amely szeptemberre készült el 630 000 forintos költséggel. Vele megoldódott a siófoki járás cukrászati ké­szítményekkel való ellátása. Különösen a következő évi ha­téit illetően például janurában adták át az újjáépített ádándi iparcikkboltot, amely 140 000 forintos ráfordítással készült. Ságváron ugyancsak új üzlet­ház létesült, mely ez év áp­rilisától áll a vásárlók rendel­kezésére. Siómaroson 100 000 forintos költséggel újjáépített kereskedelmi egység látja el a lakosságot A szövetkezet vendéglátó­ipari egységeinek gépesítésére 230 000 forintot fordított. A kis beruházásokból haltárolót, fagylalttricikliket, hűtőládákat, kisebb gépeket és berendezése­ket szereztek be 370 000 fo­új út változást hozott éle­tükbe. Ennek jelentőségét méltatta ünnepi beszédében Szikszai László, egyúttal szó­lott megyénk fejlődéséről is. Télen sem lesz ezentúl el­vágva a falu a külvilágtól. Jelentősen könnyebbé válik a termelőszövetkezet mun­kája is, hiszen a sáros _ út igen megnehezítette az őszi betakarítást, a téli munkát. Ezért mondott köszönetét a falu lakói és a termelőszö­vetkezet tagjai nevében Ta­kács József, a községi ta­nács vb-elnöke és Paska Ferenc, a termelőszövetkezet elnöke. Ez csendült ki az is­kolások hálás szavaiból s ab­ból a rövid műsorból is, amellyel az építőket köszön­tötték. Viták helyett együttműködést Nem kiemelkedő a munka a kiemelt építkezéseken A MEGYEI PÁRTBIZOTT­SÁGON a kiemelt építkezé­sekről tárgyaltak csütörtökön az ÉM Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat, a Beruhá zási Bank, valamint a kiemelt léesítmények — az AKÖV-te- lep, a Barcsi Fűrészüzem Csur­gói Telepe, a Baromfiipari Or­szágos Vállalat Kaposvári Gyáregysége, a húsüzem, a Világítástechnikai Vállalat Ka­posvári Gyára és a siófoki tra­fóállomás — beruházóinak kép­viselői. Szikszai Lászlónak, a megyei pártbizottság ipari osz­tálya vezetőjének bevezetője után Zeleznik János, az ÉM Somogy megyei Állami Építő­ipari Vállalat vezetője tájékoz­tatta a részvevőket az öt ki­emelt építkezés helyzetéről. Ezután a beruházók képviselői szólaltak fel. Az Építőipari Vállalat igaz­gatójának tájékoztatója egy kissé lehangolta a hallgatósá­got. Szerinte ugyanis a kiemelt építkezéseken nagy a lemara­dás. A baromfifeldolgozónál például hétmillió forint értékű munkát kellett volna elvégez­ni az idén, de csak hárommil­lió forint értékű munkát vé­geztek el eddig. A Világítás- technikai Vállalat Kaposvári Gyáránál az idei feladat ötven százalékát hajtották végre. A Barcsi Fűrészüzem Csurgói Te­lepén az év végén előrelátható­lag másfél, a siófoki trafóállo­másnál egymillió forint lesz a lemaradás. Csupán az AKÖV- telepnél és a húsüzemnél ha­lad megfelelően a munka. Ez a tanácskozás sem külön­bözött lényegesen a korábbi megbeszélésektől. Az Építőipa­ri Vállalat képviselői a beru­házók és a tervezők hibáiról, a beruházók képviselői a ter­vező és a kivitelező baklövé­seiről beszéltek. Az alapelv itt is az volt: sokat emlegetni má­sok munkájának fogyatékossá­gait, keveset beszélni a saját hibákról. Szerencsére ezúttal a beru­házók és a kivitelezők is meg­őrizték nyugalmukat. Mivel nem lángoltak fel szenvedélyes szócsaták, több idő jutott a lemaradás igazi okainak feltá­rására, a tennivalók meghatá­rozására. MIÉRT NEM HALAD hát megfelelően a munka a k- emelt építkezéseken? Azért, mert se a tervezők, se a be­ruházók. se a kivitelezők nem állnak hivatásuk magaslatán. Az tehát, aki azt gondolja, hogy csupán az Építőipari Vál­lalat ludas a lemaradásban, mélységesen téved. A kiemelt építkezéseken tapasztalt jelen­ségek azt bizonyítják, hogy mindhárom érdekelt szerv oka a kiesésnek. Legföljebb építke­zésenként más a közreműködők hibáinak aránya. A hibák a beruházóknál kezdődnek. Nem készítik elő idejében és jól a munkát. Te­tézi a hibákat a tervező. .Nem készít alapos tervet. Munkája módosításra szorul év közben. Az Építőipari Vállalatot az említett két szerv rossz mun­kája megkeveri. Kapkod, fele­lőtlen ígéreteket tesz, nem szervezi meg jól a munkát. Amikor beáll a csőd, hivat­kozni kezd az előző két szerv rossz munkájára. Mivel tudja, hogy legalább úgy elmarasztal­ható a kiesésért, mint az elő­ző két közreműködő, kötbér­igényt csak ritkán terjeszt be. Ebben a nagy bolyban aztán ködbe vesznek a felelőseik. Lássunk egy-két példát: a Barcsi Fűrészüzem Csurgói Telepének építését a lassú elő­készítés miatt csak júliusiban kezdhette meg az Építőipari Vállalat. A tervezők korszerű, gyorsan összeszerelhető épüle­tek helyett úgynevezett mono­litszerkezetből álló épületeket terveztek. Ez a szerkezet igen munkaigényes. Sok deszka, be­ton szükséges hozzá. Időközben módosítani kellett a külső és latoni idényben jelent nagy se- rint értékben, gítséget a szövetkezetnek. Az Űjjászülettek a szövetkezet autóskemping területén egy többi egységei is, mert tataro- új ajándékbolt kezdte meg zásra, javításra 460 C00 forint működését június közepén. j értékű anyagot és munkát A szövetkezet belső terüle- használtak fel. Felkészült a téli ellátásra a csurgói fmsz Elegendő burgonyát, zöldséget és almát tárolnak (Tudósítónktól.) A csurgói földművesszövet­kezet felvásárlási osztálya nagy gonddal készült fel a la­kosság zöldséggel és gyümölcs­csel való téli ellátására. Erre a célra 400 mázsa burgonyát vásároltak fel a járásban a termelőszövetkezetektől és tsz- tagoktól. Nem lesz hiány zöld­ségfélékből sem, mert pl. 60—60 mázsa sárgarépát és zöldséggyökeret, 150 mázsa vö­röshagymát, ezenkívül a szük­ségletnek megfelelő mennyisé­gű kelkáposztát, karalábét, vö­röskáposztát, céklát és zellert tárolnak az fmsz pincéiben és prizmákban. Ezeket a mennyiségeket csak a iakosság kapja, ugyan­is a közületeknek a MÉK biz­tosított Csurgóra 450 mázsa burgonyát és egyéb zöldség­féléket Almából jelenleg 200 mázsát tárolnak az fmsz pincéiben, ehhez még kb. 100 mászát fel­vásárolnak, hogy így az igé­nyeket kielégíthessék. A felvásárlási osztály gon­dolt a savanyúságok biztosítá­sára is. Ezért tartósítottak pl. 20 mázsa paprikát és 15 má­zsa uborkát. A szükséglet sze­rint még mintegy 40 mázsa káposztát savanyítanak. Megkezdődött a disznóölések időszaka Ezekben a napokban egyre öbb hajnalon hangzik fel éles /isi tás a falvakban: a hide- ;ebb idő beálltával megye- zerte megkezdődtek a disznó- ,lések. Becslések szerint a láztáji gazdaságokban psak- íem százezer hízott sertés ké­ül böllérkés alá, számos csa- ádban kettő-három is. A boltok forgalmán érezhe- ;ő a sertésvágási Időszak kez- iete: egyre többen vásárolják a rizst, a pirospaprikát és az igyéb, nélkülönzhetetlen kellé­keket A Somogy—Zala megyei FÜSZÉRT Vállalatnál tájéko­zódtunk, hogy a disznóölési szezonban milyen lesz a spe­ciális árucikkekkel való ellá­tás. Közölték, hogy rizsből negyvennyolc vagonny* áll a vásárlók rendelkezésére — annyi, mint tavaly —, de ren­delt a vállalat három vagon árpagyöngyöt is, Sóból no­vember elején százöt vagon volt a készlet. Borsból meg pirospaprikából is minden igényt kielégíthetnek. Bísnak as emberek Késő tavasszal, amikor utoljára Hetesen jártam, azt mondta Benkő Gyula trakto­ros: már régóta foglalkozik azzal a gondolattal, hogy kérje párttag jelölt-felvételét. Szándékának megvalósításá­ban azonban mindig akadá­lyozta, hogy a szövetkezet vezetőinek magatartásával nem tudott egyetérteni. A napokban, amikor ismét a faluba látogattam, azzal fogadott Balogh Gyula, a községi tanács elnöke, hogy a taggyűlés két hónappal ez­előtt fölvette Benkő Gyulát tagjelöltnek. Beszélni akartam vele. De senki sem tudta megmonda­ni, hogy hol van. Mindenütt ezt a választ kaptam: — Kiment a határba. Szánt késő estig. Most na­gyon kell igyekezni a szán­tással. Később azt mondta Hor­váth József párttitkár: — Mióta új vezetőség van a tsz-ben, a községben is más légkör uralkodik. Az em­berek keze alatt ég a mun­ka. Mindenhol ott vannak, ahol csak szükség van rá­juk. Varga Sándor, az új tsz-elnök másképpen beszél az emberekkel. Az ő intéz­kedéseiből nyugodtság, hig­gadtság érződik. Hatodik éve, hogy tagok vagyunk a tsz- ben, de ilyen jól még nem, ment a munka soha, mintáz idén. — Régen is voltak ígére­tek — veszi át a szót a köz­ségi tanács elnöke —, de na­gyon kevés valósult meg be­lőlük. A jég az aratáskor tört meg. Akkor megbeszél­tük a tagokkal ezt a mun­kát. Elmondtuk a premizá­lást is. Többször is megkér­dezték: — Aztán meglesz-e ez? — Ha azt mondtuk, hogy ,igen, akkor meglesz. S amikor befejeződött az aratás, mindenkinek kimér­ték a prémiumgabonát. Az­óta bíznak az emberek. A légkör vátlozása érzé­kelhető a párttaggyűléseken is; javult a szervezeti élet, tartalmasabb lett a párt­munka. Nincs a szövetkezet­nek olyan ügyes-bajos dol­ga, amiről ne beszélnének őszintén a falu kommunis­tái. Mindennek része van abban, hogy az utóbbi hóna­pokban négy ember kérte fölvételét a pártba. Közülük az egyik: Pelöcz József munkacsapat-vezető. — Régi elhatározásom volt már ez, de fennhéjázó emberekkel nem akartam együtt dolgozni. Meg őszin­tén szólva azért is halogat­tam a fölvételi kérelmet, mert tartottam tőle, hogy nem vesznek föl. Aki nem egy követ fújt a régi veze­tőkkel, azt könnyen elutasí­tották. Most másképpen van minden. Hallgatnak az em­berek szavára. Valaki azt mondta nekem Hetesen, hogy jó dolog, ha a vezetőkön kívül kint a termelésben is több párttag van. Jobban meg tudnak vi­tatni mindent S a gazda­ságban fölvetődő problémák hamarosan eljutnak a párt­taggyűlés elé. — Ügy mentek a fiatal traktorosok ezen az őszön, hogy öröm volt nézni. Ben- kőék még éjfél után is szán­tottak — mondja a munka­csapat-vezető. — Ha halaszt­hatatlan munka volt, ser­kentették a többi traktorost is. — Pedig nehéz volt ez az ősz — teszi hozzá később Major István. — Némelyik nap 16—18 órát is gépen ül­tünk. Egy héten legalább há­romszor éjfél után értünk ha — Sokat kérték erre ma­gukat? — A munka úgyis meg­várta volna az embert. Én takarmányos voltam. Ha ott végeztem, akkor mentem gyűrűshengerezni, sokszor reggel értem haza. — Ez minden ősszel így volt? — Dehogy volt így! Vala­mikor nem nagyon mentek a traktorosok. Mindig problé- máztak az emberek, s a munka csak váratott magá­ra. 3 Egy hónappal ezelőtt a párttaggyűlésen, amikor Szá­lai László felvételéről dön­töttek, valaki azt kérdezte: — Minek köszönhető, hogy ennyi új tagjelöltet vettek föl az utóbbi hónapokban? — A választ úgy fogalmazták meg, hogy főképpen a meg­tisztult légkörnek. Azelőtt rendszerint apró, egyéni sé­relmekről folyt szó ezen a fórumon is. Sőt akadt olyan ember is, aki egyszer sem kért szót. Most sok vita jel­lemzi a taggyűléseket, mert látják az emberek, hogy ér­demes szólni, javaslatok előbb vagy utóbb érvénye­sülnek a gazdaságban. — Van olyan tagjelöltünk, aki minden taggyűlésen hal­latja szavát — mondja a párttitkár. Valamikor alig egy-két tagjelölt akadt Hetesen. Most hetet tartanak nyilván. Igaz, nem sokáig, mert kettőnek már lejárt a tagjelöltségi ideje. De újabbak is lesznek hamarosan. Búcsúzáskor azt mondja a párttitkár: — Nálunk bíznak az em­berek. S ez a bizalom nagy ener­giákat szabadít fel a község­ben. Kercza Imre a belső villanyhálózat tervét (a módosítás háromhónapi ki­esést okozott). Az Építőipari Vállalat is elaludt egy kissé. Nem dolgozott olyan ütemben, mint ahogy kellett volna. Az épület téliesítése nem kielégí­tő. Az idén előreláthatólag másfél millió forint értékű munkával végeznek keveseb­bet a tervezettnél az említett hibák miatt. A jelek szerint jövőre kez­dődik minden elölről. A máso­dik ütem tervei még nem ké­szültek el. A második ütemmel kapcsolatban még ma sincs egyértelmű állásfoglalás. A Vi­lágítástechnikai' Vállalat Ka­posvári Gyáránál és a barom­fifeldolgozónál is hasonló fo­lyamat zajlik le. A több szakaszban készülő létesítményeknél általában a tervezettnél hosszabbra nyúlik az első ütem, és nem kezdhe­tik el idejében a második üte­met. A kivitelezést zavarja még az úgynevezett alvállalkozók és anyagszállítók rossz munká­ja. Ebben az évben a kiemelt létesítmények elkészítését kü­lönösen az utóbbiak akadályoz­ták. Az Építőipari Vállalat igazgatója majdnem minden építkezéssel kapcsolatban meg­említette, hogy nem áll rendel­kezésre lakatosáru. Az ÉM Fémmunkás Vállalat nem szál­lítja kellő időben a megren­delt árut. Ennek részben az az oka, hogy a program késedel­mes elkészítése miatt az Épí­tőipari Vállalat nem tudta ide­jében megrendelni az anyagot, másrészt, hogy a Fémmunkás kapacitás hiányában rendre felrúgja a megállapodást. MIT KELLENE TENNI? — vetődik fel a kérdés. A válasz természetszerűleg az, hogy megfelelő időben kell adni a terveket. Továbbá jó terveket kell készíteni, telje­sítésükre pedig megfelelő erő­ket mozgósítani. Végül: köte­lezni kell az alvállalkozókat, az anyagszáilítókat a határidők megtartására. Nagymértékben előmozdítaná a feladatok vég­rehajtását a beruházók és o kivitelezők jó együttműködése. Erre akad példa megyénkben is. A Kaposvári Autóközleke­dési Vállalat telepének építé­se azért halad jól, mert az AKÖV (a beruházó) és a kivi­telező nagyszerűen együttmű­ködik. A beruházó szinte »alá­dolgozott« a kivitelezőnek. Az Autóközlekedési Vezérigazga­tóság többször tárgyalt az Épí­tőipari Főigazgatósággal a te­lepről. Mindkét felügyeleti szerv idejében megtette a szükséges intézkedéseket. Az AKÖV beruházási szakembere gyors szállításra bírta az anyaggyártó vállalatokat. Most azon fáradozik, hogy előmoz­dítsa a terv túlteljesítését. Okosan dolgozik. Mivel a ki­vitelezőnek Kaposváron ke­vés munkaerő áll rendelkezé­sére, olyan munkára biztosított lehetőséget a beruházó szak­embere, amelynek elvégzéséhez nem kell az eddiginél több munkás. Ilyen jó együttműkö­déssel még a késői kezdésből adódó problémákat is képesek megoldani. Szikszai elvtárs hasonlóan jó együttműködésre buzdította az értekezlet részvevőit. Ha ez nem jön létre, nem készülnek el kellő időben a kiemelt lé­tesítmények. A késés mind a megyének, mind az országnak súlyos károkat okozhat. Nem­csak azért káros az építkezés elhúzódása, mert megnöveked­nek a kivitelezés költségei, ha­nem azért is, mert fontos, ex­portálható cikkeket gyártó üzemrészek a tervezettnél ké­sőbb kezdenek termelni. Szük­ség van tehát a jó együttmű­ködésre. Mi az, ami a problémák kö­zepette együttműködésre kell hogy késztesse az eddig nem túlságosan együtt dolgozó fele­ket? Elmarasztalás? Fegyel­mi? Kötbér? Ez is, az is, de sokkal inkább a lelkiismeret és a közös érdek. Mindenkinek érdeke, hogy a kiemelt létesít­mények határidőre elkészülje­nek. Szegedi Nándor

Next

/
Thumbnails
Contents