Somogyi Néplap, 1965. november (22. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-03 / 259. szám
NÉGY TÁRSASHÁZ, HETVENKÉT LAKÁS Tizenhatmillió forint kölcsönnel segíti az OTP a társasházépítőket megyénkben Folytatódik a so Évről évre nagyobb kölcsönnel segíti az OTP a magánépítkezéseket megyénkben is. 1961- be-n nyolcszáztlzenhárom esetben még csak 28,5 millió forint kölcsönt adtak társas- vagy családi ház építésére, tatarozására vagy másmilyen helyre- állításra, ebben az évben viszont már ezerháromszázki- lencvenhét alkalommal csaknem 72 millió forint kölcsönt folyósítottak. 1961-ben még csak egy társasház készült négy lakossal a megyében — 445 000 forint kölcsönnel —, 1965-ben viszont csak eddig négy épület hetvenkét lakására 16 millió lázépítés Kaposváron - lakóház Siófokon forint kölcsönt adtak. Jelenleg folyik harminchat KISZ-lakás építésének engedélyezése, erre a tervek szerint 2,8 millió forint kölcsönt folyósítanak. A társasházépítés szervezése tovább folyik, a tervek szerint újabb három épület hatvanhét lakására adnak kölcsönt. Az OTP-sorházak építésének két üteme Kaposváron már megtörtént, eddig hatvannégy lakás készült el. A harmadik ütem negyvennyolc lakárá’-ó1 húsz mór készen van, a többit azonban csak a jövő évben adják át. A negyedik ütem tervezése — ez már nem a Kisfaludy utca környékén, haHáromemeletes nem a Füredi út túlsó oldalán épülne meg — jelenleg még tart. Nemcsak Kaposváron, hanem Siófokon is építkeznek OTP-kölcsönnel. Ebben az évben harminc lakást adott el sorházban az OTP, újabb hatvanhat lakás építésének tervezése pedig folyamatban van. Ugyancsak Siófokon megkezdték egy háromemeletes ház építését, melynek földszintjén az OTP és az Állami Biztosító kap majd helyet, az emeleteken pedig huszonegy lakást alakítanak ki. I takarékossági napok ünnepélyes megnyitója (Tudósítónktól.) A Latinka Művelődési Ház színháztermében november 1- én este több száz főnyi közönség jelenlétében nyitotta meg Varga Károly a Hazafias Népfront megyei titkára, országgyűlési képviselő a Somogy megyei takarékossági napokat. Megnyitójában hangsúlyozta a takarékosság hasznát, jótékony hatását az egyénre, a népgazdaságra; ismertette a kedvező hatások anyagi és jellemformáló vonatkozásait. Suri Sándor, a Szakszervezetek Somogy megyei Tanácsának titkára ünnepi beszédében elmondotta, hogy a takarékosság világmozgalom, a gazdasági élet fontos tartozéka minden országban, de rendeltetését, felhasználását, eredményét illetően más és más szocialista, szocializmust építő és kapitalista viszonyok között. Nálunk a takarékosság a nép és a társadalom közös ügye. Lényeges része a szocialista társadalom kialakítására irányuló tevékenységnek. Ennek mind szélesebb körű fölismerése — Somogy megyében nincs olyan család, amely valamilyen formában ne takarékoskodna — vezetett arra az eredményre, hogy a postákon, az OTP-fiókoknál és a takarékszövetkezeteknél levő betét ma 500 millió forintnál több, és ez az összeg állandóan növekszik. A számok tükrözik a lakosság bizalmának elmélyülését, kifejezik, hogy a mi takarékpénztáraink — az állami feladat e ! részének végrehajtói — valóban a nép pénzintézetei. A mi takarékpénztáraink nemcsak kérnek, hanem adnak is. Az utóbbi négy évben 5000 lakás épült OTP-kölcsönnel, s ez mintegy 20 000 ember lakáskérdését oldotta meg Somogy megyében. A takarékossági mozgalom szélesedésével gazdagodik az egyén, az állam, a társadalom. Takarékos embernek lenni ma megbecsülést, társadalmi rangot jelent, a takarékosság szellemében nevelni pedig megtiszteltetést. Ezzel az elhatározással szolgáljuk a takarékosság ügyét a Somogy megyei takarékossági napok Idején — fejezte be beszédét Suri elvtárs. Aligha van a világon olyan drága hal, mint a somogy- sárdi. Négv kiló háromezer-egyszáz forintba került. A történet a következő: Augusztus 8-án Szuliman Tibor, Krisics Gyula és Szabó László somogysárdi lakosok megjelentek a somogysárdi 3-as számú halastónál egy ízletes halvacsora reményében. Krisics egy csónakkal beevezett a tóba, társai pedig a partról próbálkoztak a halfogással. Mindezt horgász- engedély nélkül. Balszerencséjükre azonban látta ezt — tefényképezte — Szűcs János halászmester, s mint megcáfolhatatlan bizonyítékot a Kaposvári Járási Tanács szabálysértési előadója elé terjesztette a képeket. Itt a kifogott hal megméretett, es neheznek találtatott. Szulimán Tibornak 1300, Krisics Gyulának és Szabó Lászlónak 800—800 forintjába került az orv halászat. ... Ez összesen háromezer-egyszáz forint, s ezért mondják, bogy a világ legdrágább hala a somogysárdi. Az ünnepélyes megnyitót neves fővárosi operett- és táncdalénekesek műsora követte. C zabadságom egyik dél előttjén — néhány kilométeres mentőkocsikázái után — vakbéllel, sérvvel, vesével operáltak vagy a bicskára váró sorstársaim között találtam magam. A vidéki kórház sebészete egy folyosón van a fül-orr- gégészettel, a lépcsőház két oldalán. Kint egy kis asztalnál várakoztunk, amíg az ágyamat rendezték valamelyik szobában. A fül-orr-gégészeten néhány kisebb fiú hancúrozott, majd egy kislány tűnt fel mókás gombóckötéssel az orrán. Két szalag tartotta körben a fején Kis pizsamájában lassan lépkedett, szomorúnak látszott. Később ismét kint ültem az asztalnál, s ő hozzám csatlakozott. A gyerekek természetes közlékenységével beszélni kezdett. — A bácsi mivel jött bet Én az orrom miatt. Odahaza is kaptam injekciókat, de aztán beutaltak a rendelőbe. Tegnap pedig behozták ide. Az orvos haragudott rá, az1 mondta, hogy ő dugta fel a cseresznyemagot az orrába. — Ha én tettem volna, igazán elvállalnám — bizonykodik —, azt hiszem, beleesett, ahogy nézrtem föl a fára, és a gyerekek lövöldöztek a maggal. Meg-megtörli az orrát a kötés alatt. Vérzik. Nem szeret idebent lenni. Az orvosoktól, a kezeléstől nem fél. Van a szobában egy öregasszony, aki mindig gorombán beszél vele, pedig ő nem ugrál, nem futkos. És nincs étvágya. —> A rendelőben is megvolt 2zóém, — Miért szereted\ ezt a szobrot? — Mert lehet vele játszani. — Hogyan? — Rá lehet ülni, meg simogatni is lehet. lánnyal, akivel az imén. kezdtem. — Hogy hívják ezt u szobrot? — Pistának. — Miért? — Hát mert fiú! ■Rá lejiet ülni, meg simogatni is lehet Egy másik kislány szólal meg mellettem: — Ráteszem a babámat, én úgy játszom vele. A beszélgetés szereplői napközis gyerekek, az udvaron játszanak. Feltűnt, hogy többen a szobor köré húzódnak, pedig van füves hely is, sportpálya is, fák és bokrok között búvóhelyek. A szobor egy fiút ábrázol, hason fekve-könyököl- ve, talán éppen napozik. Játékosan eleven. Mozdulat és fény ... Tovább beszélgetek a kisjáték a szoborrak Mennyivel többet ér ez a szobor azoknál, melyek múzeum csöndjében, magányában kiállítva vannak. »A kiállított tárgyakhoz nyúlni nem szabad« — olvashatjuk a figyelmeztető feliratokat. Mi, felnőttek ezt helyénvalónak is tartjuk, de a gyerekek! — a gyerekek nem szeretik a múzeumosdit. Es mennyivel igazabb, természetesebb »találkozás« az övék az alkotással — szobor és gyermek ... H. B. a doktor bácsinak az a műszere, amit itt láttam. A kenőcsöt megvette volna apukám, és akkor otthon is meggyógyultam volna. Másnap várta az apukáját. Egy bácsi vett képeslapot a büfében, a kislány ráírta, hogy hozza be a ruháját, mert hátha hazaengedik. Délelőtt levették már a kötését. Számítgatta, hogy mikor ér ide a busz a közeli községből. — Anyukám most nem tud mosni, mert mindig elhűl a vize, ha ő megy a boltba mosószerért. Én szoktam vásárolni, mert a testvérem is dolgozik. Hívják ebédelni. Megint nem esik jól neki az étel. Apukája még mindig nem jött Szipog egy kicsit. Kérdezgetem, hogy eltereljem a fi-, gyeimét a bánatáról. Erre ismét mesél a szüleiről, magáról. — Anyukámnak névnapja lesz vasárnap, legalább addigra szeretnék hazamenni. Nem ér rá bejönni, dolgozik a téeszben. Apukám is ott van, de ő elkéretőzhet, és biztosan meglátogat. — Később eszébe jut: — Meg vasárnap lesz a keresztmama névnapja is. Arra már nem is tudtam vigasztalót mondani, hogy vasárnap lesz odahaza a búcsú, s mi lesz, ha oda sem mehet el! Mert jövőre már, úgy lehet, Pestre megy tanulni Szeret és tud is szépen éne kelni. Mondta neki a tanító a faluban, hogy nagy énekes lehet még belőle. Egyelőre csak annyi fogalma van erről, hogy valamikor majd ö is énekelhet a rádióban, a tv- ben — ismét megcsuklik a hangja. Talán a most még túl egyszerűnek, nagyon szépnek hitt életre gondol, talán érzékeny gyerekszíve valamelyik mostani bánatára. A könnyek páráját azonban hamar felszárítja a mosoly. — Az nagyon jó bácsi, aki megvette a képeslapot. Megígérte azt is, hogy hoz egy rádiót nekem. Estére már biztosan elhozza, és ha lefekszem, akkor hallgathatom. Délután jobban vérzett a; orra, visszakerült rá a gombóckötés. Megmutatta az öregasszonyt, aki kiabál rá, s most az én jelenlétemben próbált valami kedvességet kicsiholni magából. A kicsi azonban elhúzódik tőle, erősebb még a gorombaságok emléke. Az asszony pislog, aztán elsom- fordál. Csöpi az egyik fiatal orvosnőről beszél, aki jó volt hozzá és igen szép — még túl fiatal ahhoz, hogy irigy legyen —, aztán hozzáteszi, hogy száz forintot adott az apukája a kezelő orvosnak — »-ugye. az elég sok pénz...« —, és ha hazaengedik, megint adni fognak. Felnőttes komolysággal beszél. Lám, ezt mái megtanulta. Kilencéves. Ettől én lettem kissé szol rnorú. Anekdoták Beethovent 1826-ban Bécsben díszpolgárrá választották. Ezt az eseményt baráti körében így mesélte el Beethoven: — A bécsi magisztrátus Bécs polgárává választott, és közölte, hogy nem valóságos, hanem díszpolgár lettem. Eddig nem tudtam, hogy Bécsben szégyenpolgárok is vannak. * * * Liszt Ferencet egyszer meglopta a szolgája. A rendőrség elfogta a tettest, és egy rendőr hivatalnok a mesterhez vitte az eltűnt aranyholmikat. — Köszönöm a fáradozását — mondta Liszt —, de nem fogadhatom el ezeket a tárgyakat. A házamnál nem tartok lopott holmit. . * * Mozarttól megkérdezte egy ifjú titán, hogyan komponálhatna ő is remekműveket. — Tanuljon szorgalmasan, és várjon türelmesen, míg idősebb nem lesz — válaszolta Mozart. — De hiszen ön már tizenkét esztendős korában komponált! — fortyant föl az ifjú zongorista. — Az igaz. Csakhogy én nem kérdeztem ám, hogy hogyan kell azt csinálni... * * * Munkácsy Mihály gondolataiba merülve ült műtermében A honfoglalás című képe előtt. Munkácsy vendégei elől menekült volna, de rátalált egy francia grófnő, s a fülébe csicseregte: — Kit ábrázol ez az tir? A honfoglalás főalakjára volt kíváncsi. — Ez monsieur Árpád — felelte a művész. — És mit csinál? — csevegett tovább a hölgy. — Magyarországot. * * * Jókai Mór gyakran betért, és időzött a Révai- féle könyvesboltban. Egy alkalommal tollal a kezében látja őt egy írótársa. — Mit csinálsz, Móric bácsi? — érdeklődik az író. — Pénzt — feleli Jókai. — Taníts meg rá engem is, Móric bácsi. — No, ezt ne igen tanuld meg tőlem. Jókai ugyanis éppen egy váltót töltött ki. * * * Kabos Gyula együtt indult a filmgyárba — talán a Hip- polit forgatása Idején — Csor- tos Gyulával. Mentek volna már, de Csortos nem találta a kalapját. Végre aztán mégis előkerült a kályha mögül. Csortos a fejfedőt porolgatva méltatlankodott: — Kiváncsi vagyok, legközelebb milyen fantasztikus hülye helyen találom meg a kalapomat. — Én tudom — szólt Kabos. — A fejeden. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10, 15-1L Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16- Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem örzünk meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és postlskézbesítőknék Előfizetési díj egy hónapra \2 Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári űzőmében* Kaposvár, Latinka Sándor utca 6 . Virányi Pál
