Somogyi Néplap, 1965. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-19 / 273. szám

Péntek, 1965. november 19. 3 SOMOGYI NÉPLAP Heti öt perc — tanulásra MOZIBAN EGY ESZTEN­DEJE, színházban még ré­gebben nem volt, családja kö­rében szinte csak vendég. Dol­gozószobájában már kora reg­gel ott van, a napi postához csupán délután jut, s még magának sem meri talán be­vallani: végzetesen fáradt, idegeit kimerítették az egy­mást követő zsúfolt napok... Foglalkozása: igazgató. Páratlan statisztika készült el nemrég — effajta elemzést eddig nem végeztek —: 18 nagy építőipari vállalat igaz­gatójával állíttatták össze munkaidőmérlegét. Ebből idéz. tűk a bevezetőben említette­ket, méghozzá nem valamely végletes esetből, nem egy gyenge vállalat első vezető­jének napirendjéből — ez az átlag, az általános, a leg­gyakoribb. Az adatok bizony­sága szerint a legjobb esetben is négy-hat órával hosszabb az igazgató munkahete a tör­vényesnél — s ebben még nincs benne a társadalmi el­foglaltság, csak szigorúan a munkával töltött idő —, a vég­let az órák számát tekintve erősen megközelíti a heti nyolcvanat A legtöbb időt a napi, azonnali ügyek, gondok emésztik föl, sokkal kevesebb jut — az előzőhöz képest va­lóságos töredék — a távolab­bi tervezésre, a kérdések mé­lyebb, behatóbb tanulmányo­zására, a vállalat életének át­fogó elemzésére. S hogy teljes legyen az összkép: a szakfo­lyóiratok elolvasására, önkép­zésre. ismeretszerzésre alig marad hetenként öt-tíz perc­nél több. ELGONDOLKOZTATÓ ADATSOR, s tegyük mindjárt hozzá: bár csupán építőipari igazgatókat érintett a vizsgá­lat, nyugodt lelkiismerettel ál­líthatjuk, hogy más iparág igazgatóinál sem sokkal jobb a helyzet. Vajon törvénysze­rűen így kell lennie? Tény, hogy — embertől füg­gően — nemegyszer maga az igazgató pazarol tucatnyi vagy még több órát olyan munkák- nek szabad eljutniuk. A többi- ía, amelyeket nem neki kel- nek fenn kell akadnia s meg lene elvégeznie. V an még • kell oldódnia az alsó és kö- olyan bizalmatlan igazgató, :zépvezetők felelősséggel aki azt hiszi, csak az a jó, tézkedő hálózatán. KOZSEGKtNütZESSIOFOKON MfM amit maga old meg. Ebben az esetben is aggasztó ugyan a túlterheltség, bár ez a mun­kastílus következménye. A gyakorlat és a fölmérés Az ilyen munkastílusért so­kat tehet maga az igazgató, de vem tőle függ minden. Mert ha már az előszobájáig eljut az ügy, a titkárnő ugyan hi­adatai mást is bizonyítanak, jvatkozhat a bent folyó tár- Az adatsor már nem egyes ' gyalásra, de minden megbe­eseteket példáz, hanem a jel­lemzőt, az általánost, s esze­rint az állami szervek csak­úgy, mint a gyárak, az üze­mek kollektívája annyi ter­het hárít személy szerint az igazgatóra, amennyit elvisel­ni csak a fizikai és idegerő maximális megfeszítésével le­het. Ez joggal indokolja a szakítást az említetteket oko­zó szemlélettel. Miben jelent­kezik ez? Abban, hogy min­denki megköveteli: számára mindig és minden ügyben ér­jen rá az igazgató. Mert ha egy eltört széklábat helyére kell ütni, ahhoz az igazgató aláírása kell, ha hiányzik va­lami anyag, nosza: intézked­jen az igazgató ... Volt olyan időszak, amikor »-középen-« nem volt elég erős a gárda, amikor senki sem merte vál­lalni intézkedéséért a felelős­séget, de mert az élet szaka­datlanul döntést követel ki- sebb-nagyobb ügyekben- ott volt, ott van — döntsön az igazgató. AZ ÉVEK . MÜLÄSÄVAL azonban ez a »közép« tudás­ban és gyakorlatban megizmo­sodott, s a kor, a modem üzemszervezés és -vezetés mind kevésbé tűri ezt a túl­tengő központosítást. A mai munkastílus a vezető helyre valóban vezetőt követel, s ezt nem helyettesítheti még az igazgató nyolcvanórás mun­kahete sem, s mind bizonyo­sabb: nincs • is szükség az ilyen helyettesítésre. Adott te­hát a megoldás: az igazgató asztaláig csak az egész válla­lat életét befolyásoló ügyek­nek, maiaknak és tervezettek­szélés előbb-utóbb véget ér, s akkor az igazgató nem mondhatja: »Magával, szak­társ, nem tárgyalok . ..« Nem itt a kisebb beosztású veze­tőknél kell kezdődnie valami jobbnak, s úgy kell gyűrűznie, hogy a hullámok mind to­vább terjednek föl, egészen az iparirányító szervekig. Az igazgatók túlnyomó több­sége nagy tapasztalaté, felső­fokú iskolát végzett szakem­ber, aki — s ez nagyon fon­tos — vezető beosztásában el­sősorban nem a jól fizető ál­lást látja, hanem mindenek­előtt az a posztot, ahol perc­ről percre, óráról órára fele­lősséggel és teljes szívvel kell megküzdenie a társadalmi- gazdasági haladásért, az egész ország fölemelkedéséért, te­hát közéletünk döntő fontos­ságú, nagy többségében ér­tékes embereiről van szó! EZZEL AZ ÉRTÉKKEL nagy-nagy körültekintéssel kell gazdálkodnunk. Mint annyi minden másban. ebben is a viszonosság az igaz: ha a társadalom felelősséget köve­tel az igazgatótól, érezze ezt a felelősséget a közösség is — az igazgatóért. L. L. Drágább, mint az arany A vadregényes bulgáriai Kazan- liki völgyében virágzik az a fe­hér és piros rózsafajta, amely a legjobb és legdrágább olajat ad-, ja: egyetlen gramm olaj másfél gramm aranyat ér. Bulgária az idén ezer kílá rózsaolajat expor tál, zömét a francia kozmetikai iparnak. A vasúti felüljárót és a Balaton Cukrászdát összekötő sikátorszerű átjárót sétánnyá szélesítik. A tűzoltógarázst és egypár kisebb épületet leboi t nak, s az állomás előtti te­ret parkká alakítják át. NAGYARÁNYÚ RET- ES LEGELOjAVITAS A MARCALI JÁRÁSBAN Még a nyáron hírt adtunk a kéthelyi és a somogyszent- páli rét- és legelőgazdálkodá­si bemutatókról, ahol járási szakemberekkel és termelő­szövetkezeti, vezetőkkel is­mertették a gyepterületek gon­dozásának, a szakszerű legel­tetésnek a módszereit. A Mar­cali Járási Tanács Végrehaj­tó Bizottsága a közelmúltban értékelte a járás közös gaz­daságainak a rét- és legelő­ápolásban elért idei eredmé­nyeit. Már abból is, hogy ezen a fórumon tanácskoztak erről, következtetni lehet rá: ebben a járásban szervezet­mánytermő területek termő­képességének növelésével. A megyében ez a járás tett leg­többet a gyepterületek javí­tásáért. Fáradozásuk eredmé­nye most összegezhető. Öt év alatt 11 700 holdat javítanak meg A marcali járásban az össz­területnek csaknem egyhar- mada rét és legelő. Ez a több mint 21 000 hold mégsem adott elegendő termést az ál- latálllomány kielégítő ta­karmányozásához. Az alacsony hozamok miatt évenként visz­ARCOK A MÁBÓL (Be&zélgetís egy. emberrel, AKIT MEGDICSÉRTEK Hideg levegőt hoz a szél a használaton kívül helye­zett kavicsbánya vízzel telt gödrei felől. Távolabb, az új munkaterületen markolók, teherautók. Kísérőm előremu­tat: — Ott az igazgató... De már jön is... Megindul egy nagy Csepel, bukdácsol a kátyús úton, néhol tengelyig süllyed a mély gödörben. Hozza azt az embert, akit példaként em­lítettek a nemrég megtartott kaposvári községfejlesztési ankéton, s dicsérték ered­ményes társadalmi munká­ját. MM — Ritecz János... — nyújtja a kezét. Amikor mondom, hogy miért kere­sem, csodálkozik: — Bizo­nyosan vannak nálam job­bak is... Faggatom, vajon vélemé­nye szerint miért esett rá a választás, hogy nevét a leg­jobbak között emlegették. Gondolkodik, nem tudja pon­tosan megmondani. — Sok mindent tettünk aj*101 segíthet... faluért, Gyékényesért az 1 S a motorja, a mozgatója utóbbi időben. Talán az utak 1 miben rejlik mindennek? megjavítása .: 1 az lehetett Tudja — magyarázza —, ret­tenetes volt korábban sok utca képe, pocsolya pocsolyát ért, nem lehetett járni ben­nük. Látta ezt az ember, s morfondírozott: hogyan le­hetne segíteni. Nekünk _ itt a bányában van jócskán úgy­nevezett szennyezett bánya­kavicsunk — ami egyébként a meddőbe került volna —, adtunk hát belőle jó né­hány köbmétert, s úgy meg­javítottuk vele a Vázsonyi meg a József Attila utcát, hogy rájuk sem lehet is­merni ... Vagy talán a für­dő? Tavaly kezdtük el épí­teni a bánya meg* a falu kö­zött, hogy az emberek ne veszélyeztessék testi épségü­ket, életüket a már kikotort helyeken, a mély vízben. Mi jól járunk, mert kavicsot mindenképpen nyerünk, de legjobban mégis a gyékénye- siek járnak, hiszen lesz egy szép fürdőjük, s nem kerül pénzbe sem. Pedig csak a meddő réteg leválasztása olyan kétszázötven-ezer fo­rintba került volna... Hát próbálkozik az ember, hogy HÁZTARTÁSI BIZTOSÍTÁS — Gyékényesi -vagyok, ti­zenöt éve ebben az üzem­ben kezdtem fizikai munkás­ként. Ezerkilencszázötvenhét- ben lettem üzemvezető, a legutóbbi tanácsválasztáson meg tanácstag és vb-elnök- helyettes. Jól ismerem a község minden gondját-ba- ját, tudom, hogy az emberek szívesen segítenek társadal­mi munkában, ha az ötlet, a javaslat találkozik gondola­tukkal, s közérdekű. De van ennek a dolognak egy másik oldala is. Ma még ritkán történik meg, hogy valaki odajön a tanács vezetőihez, és elmondja: Drága bará­taim, nekem az a vélemé­nyem, hogy amit ti költség- vetésből akartok megcsinál­tatni, azt el lehetne végezni társadalmi munkában is. Vagyis a kezdeményezőkész­ség még nem elég nagy, az emberek úgy vélik, hogy a község vezetőinek kell gon­dolkodniuk az ötleteken. Most már szenvedélyes a beszélgetés, hiszen a dolgok lényegénél vagyunk: ha egy- egy ember — adott esetben a község valamelyik vezetője — túl sokat vállal magára, bizonyos idő után nem fá­sul-e bele a munkába, nem megerőltető-e az örökös ideg­őrlő gondolkodás? w — Amit az ember csinál, azt szeresse. Egy szólásmon­dással talán szemléltetőbb a kép: Amelyik kutyát bottal hajtják a nyúl után, annak a fogtából nem eszik senki, így vagyunk mi valahogy, jó társadalmi munkásnak neve­zett emberek. Ami hajt ben­nünket, az a munkaszeretet, hogy amit megtehetünk a társadalomnak, azt tegyük meg... ten foglalkoznak a zöldtakar- szatérő gond volt a termelő­szövetkezetekben az eleség- hiánv. A réteknek csaknem kétharmadán mindössze 5—10 mázsa széna termett. A le­gelők kétharmada húsz má­zsán aluli fűhozamot adott, s itt az igen gyenge takarmány­értékű fű foglalta el a terület nagyobb részét. A jószágál­lomány jobb és több takar­mánnyal való ellátása céljá­ból hathatós gyepjavítási munkába kellett kezdeni. A cél: a leggyengébb rétek és legelők mielőbbi rendbetétele, a javítás fokozatos kiterjesz­tése a gyengén termő gyepte­rület egészére. Az idén kezdték el ezt a nagy munkát Megyei jóvá­hagyás alánján 6500 hold rét és 5200 hold legelő termőké­pességének fokozása szerepel az ötéves programban. A ten­nivalók elvégzéséhez több mint tizenegymillió forint szükséges, ebből 5 200 000 fö­dni az állami támogatás. Az összeg egy részét — mintegy hárommillió forintot — be­ruházásokra fordítják, s ezek évtizedeken át hasznosíthatók lesznek. Kutak, vályúk, hi­dak, karámok építésével meg rétgyaluk, boronák, lajtok vá­sárlásával hosszú időre biz­tosítják a járás szövetkezetei­ben a gyepterületek szakszerű hasznosítását, a termőképesség növelését. — ... Mert befejeződik az üzemben a napi műszak, de a munkának még nincs vé­ge. Jönnek az emberek ügyes - bajos dolgaikkal, segíteni kell nekik. Látni, tudni kell, hogy milyen lesz az adott közösség jövője, s ennek szellemében kell magyarázni, érvelni. Némelyek azt mond­ják, ha valamit tenni kell a faluban: »Jó volt ez így ré­gen, minek változtassunk rajta...« Okos, meggyőző ér­vek sokaságára van ilyen­kor szükség. — Ha az embert adott eset­ben nem a meggyőződés ve­zeti, bocsánat a kifejezésért, megette a fene az egészet. A lélek nélküli munka nul­la. Mert lehet valamit lelki­ismeretesen megcsinálni, és lehet csak megcsinálni. Va­lahogy ez a dolgok lényege a mi munkánkban. S ami még nagyon fontos: az emberek­nek mindig világosan meg kell magyarázni, hogy mit miért akarunk. Hintázni nem lehet előttük, hiszen ma már nagyon hamar fölismerik, hogy ki jár görbe úton, ki szédíti őket S ami még nagyon fontos: jóleső érzés, ha a közösség elismeri ezt az önfeláldozó tevékenységet Gyékényesen azt mondják az emberek, hogy a tanács nagyon sokat tett a faluért, , a lakosságért. Tudják, hogy személy sze­rint ki érdemel elismerő szót ezért S tudják ezt a község ha­tárán tűi is, bizonyítja ezt a kaposvári ankét, bizonyítja a társadalmi munkáért ado­mányozott kitüntetés meg az oklevelek sokasága is. Ha erre gondol az ember, nem is olyan fárasztó az a sok-sok munka... Poles* György 6,8 millió értékű hozamtöbblet egy évben Pártbizottsági és a tanácsi vezetők, munkatársak segítet­tek a munkák szervezésében. A szakmai irányítást dr. Ec­kert István, a Keszthelyi Ag­rártudományi Főiskola do­cense végezte. (A járási ta­nács végrehajtó bizottságának legutóbbi ülésén köszönetét mondtak eredményes tevé­kenységéért, elismerésüket ha­tározatba is foglalták.) Meg­növelt műtrá «-»a adagot szór­tak ki, több tsz-ben szakaszo­san legeltettek, és az eddigi­nél nagyobb gondot fordítot­tak a vízrendezésre. A hozam- növelés lehetőségeit latolgat­ták a szövetkezetek vezetőségi ülésein, és erről tárgyaltak a tanácsüléseken is. A járásban rendezett bemutatókon olyas­mit láttak az emberek, ami-y?-­---£s ^3­i zatérve szívesen alkalmazták a hasznos módszereket saját gazdaságukban is. Mindez eredménnyel járt. A járás termelőszövetkezetei két évvel ezelőtt 909 vagon réti szénát takarítottak be. A holdankénti átlag kilenc má­zsa alatt volt. Az idén en­nél 417 vagonnal több széna termett, és megközelítették a holdankénti 13 mázsás hoza­mot. A legelők 1755 (!) vagon­nal több füvet adtak, mint 1963-ban. A rétek és legelők hozam- többleteinek értéke mintegy 6,8 millió forint. Az eredmé­nyek különösen az állami tá­mogatásban részesített gazda­ságokban jzámottevőek. Két- helyen például két évvel ez­előtt hét mázsa szénát takarí­tottak be holdanként, a ho­zam most! huszonöt mázsára emelkedett. Ugyanitt a legelő fűtermése az idén holdanként száz mázsa, ötszöröse az 1963. évinek. Fásítás, füvesítés, villanypásztorok Az eredményekhez a fűáilo- mány fejlődésének rendkívül kedvező, csapadékos időjárás is hozzásegítette a járás ter­melőszövetkezeteit. Ea a kö­rülmény azonban semmit sem von le az igyekezet értékéből. További terveik is megalapo­zottak. Olyan célokat tűztek ki, amelyeknek elérése jelen­tősen előmozdíthatja az állat- állomány növekedését. Több mint tizenegyezer hold rét és legelő termőképességé­nek a kívánt szintre való eme­lése nem könnyű feladat még akkor sem, ha öt év alatt akarják is megoldani. A mun­kálatokat úgy ütemezték, hogy 1969 végére mind a huszonhét közös gazdaságban növekedjék a fűhozam. A rét Marcaliban, Sávolyon és Somogysámson- ban, a legelő az előbbi két községben és Somogyszentpá- lon vár javításra a legnagyobb területen. A munka nem csak szerves és műtrágyázásból, gyomtalanításból meg a belvi­zek levezetéséből áll: ide tar­tozik a fásítás, az újratelepí­tés és a villanypásztorral sza­bályozott szakaszos legeltetés meghonosítása is. A vízrende­zéshez nélkülözhetetlen a kör­nyező állami gazdaságok és er­dőgazdaságok közreműködése, hiszen a tisztítás c-ak úgy eredményes, ha azt ők is el­végzik a maguk területén. A mélyen fekvő határrészek fá­sításával is csökkenthető a ta­laj víztartalma. S ahol a hasz­nos füvek kivesztek, ott újra- vetésre van szükség. Gondoskodnak arról, hogy a járásban megtermeljék a kel­lő mennyiségű fűmagot a fel­tört területek elvetéséhez. Mindezt azzal a céllal, teszik, hogy az idén elkezdett nagy­arányú rét- és legelőjavítást sikeresen folytassák és elvé­gezzék a járás valamennyi ter- melőszövetkezctéb’n. Hernesz Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents