Somogyi Néplap, 1965. október (22. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-14 / 242. szám

Csütörtök, 1965. október 11.

3

SOM ' G YINÉPLAP

221 160 tonnával többet fuvaroshatott volna a vasút

Hétfőn és szombaton kevesebb vagont igényelnek a vállalatok Csaknem kilencmillió forint álláspénz

Az árvíz-, a száj- és körömfájás, a szeszélyes időjárás miatt az év második felére tolódott át a szállítások egy része. Annyi árut, mezőgazdasági terményt kellene elszállítania a vasútnak, hogy némely napokon meghaladja az erejét, a lehetőségeit. A MÁV Pécsi Igazgatósága kilenc hónap alatt 350 000 tonnával többet fuvarozott, mint tavaly, s mégis elmaradt 340 000 tonna áru elszállításával. Az első félévben viszont sokszor üresen álltak a vagonok. Húszszázalékos eltolódást tapasztalt a vasút az egyes hónapok vagonigénylése között.

Nagy a különbség a hét napjain igényelt vagonok száma között is. Hét közben kérik a legtöbb kocsit. Szombaton csökken az igény, vasárnap erősen visszaesik, s hétfőn sem érj el az átlagot. Ha egyenletesebben jelentkezne a vállalatok igénye, a vasút több árut szállíthatna el. Éjszaka és munkaszünetes napokon késve rakják ki a vagonokból az árut, pedig a vállalatnak is érdeke, hogy gyorsan kirakodjon. Nagyon sok kocsióravész kárba emiatt. Az év első nyolc hónapjában 8 712 000 forintot fizettek a vállalatok 978 000 óra kocsiállás után. Ha három és fél napos kocsiforduló- val számolunk, ennyi idő alatt 11 640 vagont rakhattak volna meg, a vasút 221 160 tonnával több árut szállíthatott volna a kocsiparkjával. Sajnos, a kocsiállásért fizetett összegek alacsonyak, nincs kényszerítő

hatásuk a vállalatokra. Ugyanakkor a MÁV-ot nem kárpótolja az álláspénz, hiszen átfutó tételként szerepel a nyilvántartásában. Januártól augusztus végéig tizenegymillió forint fuvardíjat veszített el a pécsi igazgatóság a kocsiállások miatt. A két szám bizonyítja, hogy az álláspénz nem pótolja a fuvardíjat.

Amikor az egyik vállalat türelmetlenül várja a megrendelt vagont, lehet, hogy a másik vállalat telepén vesztegel. Az őszi forgalom idején nagyon fontos, hogy kihasználja minden gyár, üzem, gazdaság az éjszakákat, az ünnepnapokat, a szombat délutánokat, a vasárnapokat. A Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat rendszeresen késve rakja ki az építőanyagot a vagonokból. Szeptember 1-e és 20-a között 264 vagon érkezett a vállalat címére, s ebből száznyolcvanhármat késve rakott ki. A vasút 22 750 forintot fizettetett a vállalattal a 2755 óra kocsiállás után. A Somogy megy- . Gabonafelvásárló és Feld zó jVállalat, a Kaposvári Faipari Vállalat, a Szövetkezetek Somogy megyei Értékesítő Központja sziré-'n késedelmesen rakja ki a ut.

A Közieked Postaügyi

Minisztérium megrövidítette a kocsifordulókat, intézkedett, hogy gazdaságosabban használják ki a vagonokat. A Közlekedési Közlöny 39. számában közölték, hogy némely áru fuvarozását közútra terelik át vasútról az

őszi forgalom akadálytalan lebonyolítása végett. A vasúti korlátozás bizonyos mértékig kényszerintézkedés. A közúti fuvarozás drágább a vasútinál, nem kedvező a vállalatoknak. Ez a korlátozás azonban arra készteti az üzemeket és a gazdaságokéit, hogy a hét minden napján, egyenletesen igényeljenek vagont, éjjel-nappal, munkaszünetes napokon is rakodjanak.

Lajos Géza

Egymás gondjait megismerni

Tapasztalatcsere tanulságokkal

CÉLJAIBAN, HIVATÁSÁBAN a két szakkör különbözik egymástól. Görgetegen burgonyával foglalkoznak, Kötésén szőlőtermeléssel.

Adottságaiban, jellegében más a két szövetkezet. Mégis hamar megtalálták azokat a közös témákat, melyek éppúgy foglalkoztatják a homoki, mint a dombvidéki embereket.

Mit jelent egy szövetkezetnek, ha van szakköre? — ez a gondolat húzódott végig vezérfonalként a kötcsei tapasztalatcserén, melyen a görge- tegiek vettek részt Mindkét

helyen tavaly tavasszal alakult meg a szakkör, s ez az alkalom a tapasztalatok kicserélésén túl hivatva volt arra is, hogy értékeljen, mérlegeljen.

Egy termelőszövetkezeti szakkörnek legfőbb célja, hogy a gazdaságra nézve hasznos új módszereknek szószólója legyen, segítse azokat elterjeszteni. Kötésén harminchatan, Görgetegen huszonötén tartoznak ebbe a kisebb kollektívába. Az előbbi helyen Lovász József brigádvezető, az utóbbin Sárvári Balázs tudományos kutató irányítja tevéBede^kérigondok

Egy sokba kerülő ígéret — Víz- és sártenger

(Tudósítónktól.)

A terv az volt, hogy az idén megépül a bedegkéri tsz majorjához a másfél kilométer hosszú bekötő út. Régi kívánság teljesülését jelentette volna ez, érthető, hop? a szövetkezet nem kis részt magára vállalt az útépítés érdekében. Hogy az ígéret értelmében augusztust elején megkezdődhessen a munka, a szövetkezet saját erőből július végéig az alapokat megteremtette. Elkészült az összes földmunka. Egy gépállomási dózer több mint két hónapig csak ott dolgozott, s az útmenti árok megásására vidéki szakbrigádot alkalmazott a gazdaság. Mindez több mint háromszázezer forintjába került a bedegkéri szövetkezetnek.

Az útépítés azonban sem augusztusban, sem szeptemberben nem kezdődött meg. A szövetkezet többszöri — és jogosan türelmetlen — érdeklő désére kiderült, hogy a Közúti Igazgatóság még nem is kötött szerződést kivitelező vállalattal. így az útépítésből az idén már semmi sem lesz.

Meghökkentően furcsa eset ez. Az ígéret egy közösségnek háromszázezer forintjába került, ráadásul kidobott pénz is ez. Ugyanis az esőzések következtében jövőre ez a földmunka nagyrészt kárba vész, újra el kell végezni. Vajon nem lehetett volna idejében megakadályozni azt, hogy a termelőszövetkezet egy amúgy Is nehéz gazdasági évben ilyen tetemes költségbe verje magát?

De van Bedegkéren egy másik gond is, aminek megoldása már évek óta húzódik. A község központjában és a kéri útszakasz északi részén a domboldalakról lezúduló víztömeg az úttesten folyik át, illetve megáll ott, mert nincsenek átereszek, hiányosak az elvezető árkok. Esős időben ez a rész sártenger. A víz nem tud lefolyni, de erre a célra már sok pénz elfolyt. A községfejlesztési alap nagy részét évről évre — az idén például 56 000 forintot — az út- és hídépítésre fordítják. Sőt ezerhét- száz forint értékben az idén árkot is ásnak. De ha nincs áteresz, hiába minden igyekezet. A szántódi szakaszmérnökség négy év óta ígéri megépítésüket, de történni nem történik semmi. Azaz mégis. A népi «llenőrzési bizottság legutóbbi

vizsgálatakor észrevételezte ennek a körülménynek a közegészségre káros hatását. A KPM Kaposvári Közúti Igazgatósága szeptember 3-án azt válaszolta nekik, hogy az átereszek építésébe a vízügyi igazgatóságot is be kell vonni, ehhez pedig sürgős helyszíni szemle szükséges. Azóta már ismét több mint egy hónap telt el. Vajon meddig kell a bedeg- kérieknek várakozni arra, hogy legalább határozott, pontos választ kapjanak, mit lehet tenni nehézségeik megszüntetéséért?

'&***~*>*^ y.

Az ÉRDÉRT Vállalat balatonszentgyörgyi telepéről külföldre szállítják a légszáraz állapotban levő faárut. Innm látják el a Belső-, a Dél- és Nyugat-Dunántúl épület- és asztalosipari vállalatait, TÜZÉP-telepeit deszkával. A telepen csaknem húszmillió forint értékű árut tárolnak.

Pedagógus Képzőművészeti Stúdió

A fonyódi járás lelkes pedagógusai kedden délután Ba- latonbogláron találkoztak, s megbeszélték egy alkotóközösség létrehozását.

Németh Ernő, a járási tanács művelődésügyi osztályának vezetője nyitotta meg az alakuló értekezletet.

— Sok rajz szakos pedagógus van, aki főiskolát végzett, sok jó rajztanító pedagógus van a járásban, és akadnak, akik szeretik a képzőművészetet — mondotta. — Egy alkotóközösségben mód lenne arra, hogy szakmai és pedagógiai felkészültségüket tovább fejlesszék. A fonyódi művésztelep kiegészítője lenne ez a stúdió. A tárgyi föltételek Ba- l^tonbogláron vannak biztosítva a művelődési házban. Igaz, anyagi helyzetünk szerény, de lelkesedésünk, eredményeink később jobb föltételeket szülhetnek. Most az a kérdés, kívánjuk-e, hogy sgyütt dolgozzunk.

A tizenkét pedagógus megjelenése biztos válasz erre.

A stúdió vezetői: Stotz Mihály és Bagó Bertalan.

Bagó I| -rtalan hozzászólásában kifejtette a közös munka szükségességét: — Rajzot csak az tud tanítani, aki a szakmát ismeri, tehát maga is rajzol.

Stotz Mihály a munka jellegéről elmondta, hogy nem szakkört szeretnének csinálni.

— Kollektíván dolgozzunk, egymástól tanulva.

A Pedagógusok Képzőművészeti Stúdiója 19-én kezdi meg munkáját Balatonboglá- ron, és ezután minden kedden folytatja.

AZ ISTEN HÁTA MÖGÖTT!

Nem, Vityapuszta nincs az isten háta mögött, nem olyan hely ez, ahol a madár sem jár. Igaz, hogy csak földúl köti össze a kövesúttal — s ezzel egy kicsit a világgal is a rádión, televízión, újságon és az ide járó idegeneken kívül —, de ez a földút egyre javul, mert gondozzák. Nos. honnan hát mégis a cím? Onnan, hogy Völgyesi Jánossal, az öreglaki Állami Gazdaság igazgatójával meg Vincze Istvánnal, a gazdaság vityapusz- tai kerületvezetőjével beszélgetve így került szóba ez a település. A pusztán járva néha úgy érezzük, mintha tréfát űzne velünk a naptár, s valójában néhány évtizeddel korábban csöppentünk volna ide...

A kerület központjában járunk. Az irodaház környékét virágokkal ültették be, s az egészet kerítés öleli körül. A kerítésen kívül szinte egy külön világ, pontosabban egy feledésre érdemes világ kezdődik. Kátyúk, szemétdombok itt is, ott is, a víztócsák némelyike kacsaúsztatónak is megtenné. A víz már régi, szaga van, csakúgy, mint a több éves trágyadomboknak meg a kukoricacsutka-kupacoknak. S mindez a lakóépületek közvetlen közelében. De nézzünk be néhány szobába, ahol emberek pihennek éjsza- , kánként.

Az egyik munkásszálláson egy asszony nemrég gyereket szült. Mire megérkezett az orvos, már világra jött a kis emberke. A munkásszálláson lakó férfiak — mert zömmé] azok laknak itt — illemtu- dóan kivonultak a szobából. Egyébként egy szálláson hálnak, a három szállás közül kettőben nők és férfiak — hatan-nyolr v — együtt alszanak. /

Sorra járjuk a szobákat. A faltól falig kihúzott dróton női és férfiruha lóg egymás mellett. Szekrény és mosdó sehol, az asztalon és alatta ételmaradéktól maszatos edények. A sótartót szappantartc helyettesíti, az ablaküveget pedig most is helyenként papírral és pokrócdarabbal pótolják. Az egyik ágyon zsíros, agyonhasznált kártyacsomók. Odább a falon újságokból kiollózott képek, valamennyi nőt ábrázol. Így él itt több mint tíz ember. Idénymunkások a gazdaságban. Amikor érdeklődtem felőlük, a kerületvezető azt kérdezte:

— Csak nincs velük valami baj?

Tudniillik arra gondolt, hogy rossz fát tettek a tűzre. Mert itt gyakran fordul élő ilyesmi.

— Többségük cigány —> mondta az egyik munkavezető. — Ezeknek a hetven százalékával állandóan problémánk van. Egyikük ma is beivott.

Igen. Egy másik meg szó nélkül továbbállt másoknak a pénzével. Mondják, hogy fizetéskor és utána, amig a pénz tart, sokat költenek italra. Ez is, a közös szállás is rányomja bélyegét a munkára.

— Jó így ez az élet? — kérdezem Görcsi Ernőtől. — Maga a feleségével, a mostohalányával és néhány idegen férfival alszik egy szobában.

— Van köztünk még egy asszony — egészíti ki a felsorolást. — Persze, hogy ez nem jó dolog.

— Hát akkor miért van így? Az asszonyok, lányok külön szobába mehetnének, s másik szállás pedig a férfiaké lehetne.

— Ebbe, kérem, az asszonyok nem egyeznek bele. A kerületvezető is el akarta különíteni a nőket a férfiaktól még májusban, amikor ide jöttünk, de az asszonyok ellenezték.

Görcsiné csaknem tíz évvel idősebb, mint a férje. Hallani sem akar arról, hogy a nők külön szobát kapjanak.

— Hogyisne, hogy külön legyek az uramtól? Nekem már ne udvaroljon senki!

Szerinte úgy természetes, i ahogyan van. De akadnak,

akik lei törnek ebből a lehetetlen környezetből, és rendes, elfogadható szállásra mennek. Így tett Tóth Imre is.

— Az ilyen életet sohasem szoknám meg.

És a többiek? Nem szabad hagyni, hogy megszokják ezt az életet, mert ha nem tesznek ellene semmit, a megszokás a múltba taszítja őket. A múlt nem adta meg nekik az emberi élet lehetőségét, ma viszont mód van rá, s hogy ezt elérjék, segíteni kell őket. Jó eszköz a meggyőzés, a felvilágosító munka, de a gazdaság, a kerület vezetőinek mindenekelőtt rendet, normális közállapotot, elfogadható szociális körülményeket kell teremteniük Vityapusz- tán. A házakban már villany ég, rádió szól; árkokat ásnak az állóvizek levezetésére, de némelyik ember gondolkodása még világosságra, pallérozásra szorul.

... Vityapuszta nincs az isten háta mögött. Nem olyan hely ez, ahol a madár sem jár. Csupán arra van szükség, hogy a puszta lakói kivétel nélkül tanuljanak meg mai emberhez méltóan élni, gondolkozni, és ehhez az élethez a gazdaság adjon meg minden segítséget.

Hernesz Ferenc

kenységüket. Kötésén a szakköri tagok szakmunkásképzésben is részt vesznek, Görgetegen ismeretterjesztő előadások gyarapítják a tudást.

— Nálunk két tagozata van a szakkörnek — mondta az érdeklődőknek Lovász József —, egy növénytermesztő és egy szőlész. De valamennyien a szőlős brigádba tartoznak.

A növénytermelők hat fajta kukoricával végeztek tavaly kísérletet, mindegyiket 600— 600 négyszögölön termelték, a parcellák felét hungazinozták, a másik felét kapálták. A cél: megkeresni azt a fajtát* amely itt a legjobbnak bizonyult. Természetesen ehhez egyetlen esztendő tapasztalatai nem elegendőek. Az egész gazdaságot segítő szándék érvényesül a szőlészetben is. Egv tö'-zstelepet létesítettek, ahova kis parcellákba a legkülönbözőbb faitákat telepítették. A szövetkezetnek egyik fő cél i a a szőlő- és oltvány- termelés.

GAZDASÄGSEGfTÖ TEVÉKENYSÉG — rengeteget tehet egy ilyen kis csoport. Ugyanez a helyzet Görgetegen is.

— A mi szakkörünk célja — idézzük Sárvári Balázs szavait — egészséges vetőburgonyát termelni úgy, hogy közben kidolgozzuk a szövetkezetnek legmegfelelőbb termelési és agrotechnikai módszereket.

Céljaiban más a két szakkör, a közös témát mégis egykettőre megtalálták. Az embernek, aki tanul, látóköre is tágul, több irányú az érdeklődése. A vendégek nagy figyelemmel nézegették a törzstelepet, beszélgettek a szőlőről, a kötcseiek meg a burgonyáról kérdezősködtek kifejezve, hogy nemcsak hallani, hanem látni is szeretnék azt a vidéket.

Többségükben asszonyok voltak jelen, akikre — ebben is megegyezett Schmidt Gyula kötcsei és Horváth János gör- getegi elnök véleménye —■ mindenkor számítani lehet. Könnyen megoldódott köztük a társalgás fonala, és azt hiszem, két ellesett mondat nemcsak a tapasztalatcsere hangulatát jellemzi, hanem ezeket az embereket is. Akik nemcsak vállalkoztak a szakköri tagságra, hanem szívvel* lélekkel. az új iránti .nagy érdeklődéssel végzik is munkájukat.

— Tudod, olyan ez a zsenge, fiatal szőlő, mint egy kisgyerek. Fokozott gondozásra, ápolásra és szeretetre szorul. És milyen öröm figyelni azt* hogy az ember keze nyomán fejlődik?

— Hát még ha látnád, hogy mi hogv vagyunk a burgonyával! Másfajta növény, az igaz, de valahogy tényleg így érzi az ember.

Hallgatva a beszélgetést, a lassan két éve életre hívott szakkörök tapasztalatait* arra gondol az ember: az átlagosnál is odaadóbb szövetkezeti gazdák kis csoportja sokat tehet, és — mint a két község példája bizonyítja — tesz is a gazdaságért.

HOGY A KÉT SZAKKÖR TALÁLKOZOTT, kicserélték gondjaikat, tapasztalataiakat, igen hasznos és jó — ezen kívül bizonyára kedves emlék is marad. De ... Nem hagyhat- iuk szó nélkül, hogy sokan hiányoztak erről a tapasztalatcseréről! Hiányoztak azoknak a községeknek a képviselői. ahol még csak hírből ismerik, hogy ilyen mozgalom is van. A közvetlen találkozás élményét sohasem pótolta teliesen a szó. A szakköri mozealom igen fiatal, zsenge haitás. Kitűnő alkalom, nagyszerű lehetőség lett volna ez a tapasztal=tcsere arra, hogy megismerték mások is, hoev a hallottak, a látottak **1 ótjresszái^ p7 elhatározást: --üemes ViMoW+api egv ilyen ’->« kolleMiVát. Igen. ez ’-íénvzott TT1 Velloft mondani ezt is, mert teU“S csak ígv az enréhVónt naivon -s-fóVes. sok szán gondolatot, «■otte-t felltlézo esi |smn—tető

‘znosztsiatcseré-ái alkotott •’élemény.

Vörös Márta