Somogyi Néplap, 1965. október (22. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-12 / 240. szám

SomoggiMéplap MSZMP MEGVEI: BI7GTTPABA ESyÁ MEGYE' TANACS LAPJ A Kétfős riport EGY ÚJONNAN SZERZŐDÖTT SZÍNÉSZ HÁZASPÁRRAL Újból szabályozták a csökkent munkaképességűek minősítését és alkalmazását /t fárasztó, délutánba /! hajló Bánk bán- f Jf próba után is mo ^ solygósan, felsza­badult vidámsággal lépnek ki a színház épületé­ből. Ez a fiatalos jókedv, ener­gia, mely komoly felelősség­tudattal párosul: tán ez a legjellemzőbb tulajdonságuk. Ilyennek ismerték meg rö­vid pár hét után a színház »-régi« tagjai, ezért fogadták ilyen hamar szívükbe Büros Gyöngyit és Fomró Istvánt, a Szolnokról színházunkhoz szer­ződött színész házaspárt. Mozdulataik, szavaik, egész lényük harmonikus kiegészítői egymásnak. Erre szokták mon­dani: az isten is egymásnak teremtette őket. Mióta van­nak együtt? Ffirös Gyöngyi válaszol: — A főiskolai felvételi vizs­gán ismertük meg egymást.. — Meglátni és megszereti ni . . . — veszi át a szót a vi­dám játékra mindig kész férj. — Az első találkozás pillanata felejthetetlen. Ott állt, nagyon bájosan, nagyon szendén mosolygott. Én meg ráfeledkeztem, gondolom, nem valami értelmes képpel. — Négy év a főiskolán jó­Az első találkozás pillanata — nyolc év távolából. nagyobb megdöbbenésére elő­bújik a potyautas Raul. A tragédiától a zenés köny- nyű műfajig — vagy inkább a zenés könnyű műfajtól a tragédiáig — ível a két szí­nész skálája. — Szeretek énekelni — így Gyöngyi. — ... szeretek nagyokat ne­vetni és másokat nevettetni Játék a képzelettel. A Potyautasnak lanata. a bizonyos pil­ban. rosszban, drukkban, csüggedésben, fellángolásban. Együtt könnyebb volt... — 1961-ben, a főiskola el­végzése után Egerbe men­tünk ... A bágyadt őszi fényben a Színház parkban sétálgatunk. Opálos fátyol az égen, a nap már a házak tetejére csúszott. Emlékezésre csábító világítás. — Egerben a Montmartrei ibolya főszerepére, a Koldus­opera Pollyjára emlékszem vissza legszívesebben. Szolno­ki éveimből a Liliomfi, az Ármány és szerelem a leg­emlékezetesebbek. Mit mond­jak még? Most inkább át­adom a szót (utánozhatatlan mosoly) a férjemnek. — Számomra a Don Carlos Posa márkija adatott meg nagy élményként Horváth Je­nő rendezésében. Szívesen emlékezem a Lear király Ed­mond jára; Arbuzov szinművé- ben, az Egy szerelem történe­tében Viktor szerepére. Ez az előadás szakmai körökben is sikert aratott. Pesten és a tv- közvetitésen is jól fogadták... Aztán nagyon kedves emlék — azt hiszem, mindkettőnk­nek — a Potyautas, hisz ab­ban partnerek voltunk. Egyszerre megélénkül az ed­digi nyugodt beszélgetés, a park szöglete az II de France kabinjává, a képzelet játéka révén a kő virágtartó a ka­bin ágyává változik, mely alól a kabinbérlő Martin leg­— így a férj —, hisz vidám­ság nélkül mit ér az élet? A sokszor lenézett vidám mű­fajt is lehet — és csak úgy szabad — színvonalasan, a ma még jónak tartottnál is jobban csinálni. Igényesség — elsősorban önmagukkal szemben. Ez jel­lemzi színpadi munkájukat. Mindketten a próbákat végig­gyötrődő színészek, örökké elégedetlenek önmagukkal, egyre kutatva a jobb megol­dás lehetőségeit. »Legjobban Radnótit sze­retem, legkedvesebb ver­sem a Levél a hitveshez.* — Mikor legyen igényes az ember önmagával szemben, ha nem fiatalon, mikor még maga alakíthatja, formálhat­ja sorsát? — Ez az igény hozott ben­nünket Kaposvárra. Horváth Jenő rendezőt még Egerből ismerjük, elsősorban az ő te­vékenysége vonzott. A többi rendezőt is szeretjük, becsül­jük, munkájukat ismerjük. No meg a régi, nagyon kedves barátok: Kun Vilmos és Ol- savszky Éva jelenléte is von­zott bennünket. — Amikor hasznos tagjai akarunk lenni ennek a mű­vészkollektívának, azt is re­méljük, hogy művészi to­vábbfejlődésünket is elősegí­ti az itteni kitűnő rendező- gárdával való közös munka. — Nagyon sokat akarunk, és nagyon sokat kell még ta­nulni. Mindketten jelentős felada­tot kaptak az évadnyitó Bánk bán-produkcióban: Büros Gyöngyi Melindát, Fonyó Ist­ván pedig Petur bánt fogja játszani. Kérjük, valljanak most legközelebbi feladatuk­ról. — Nem vagyok babonás, de ha lehet, erről most ne be­szélgessünk. —... még a babona vádját is vállalom, de egy ilyen je­lentős és nehéz feladatról, mint Petur, előre beszélni.. Hagyjuk, tán majd a bemu­tató után a közönséggel együtt folytathatjuk a témát. Végül egy játék: Ha a mesebeli tün­dér az új színházhoz érkező színészek három kívánságát teljesítené, mi lenne az? — Sokféle női szerepet el­játszani, énekelni, és hogy a közönség megismerjen, meg­szeressen, hisz nagy bizalom­mal jöttem Kaposvárra. — Sok szép verset monda­ni, mert azt nagyon szeretek. Legjobban Radnóti verseit szeretem, legkedvesebb ver­sem a Levél a hitveshez. Má­sodik kívánságom: a színpa­don ... »Ide nekem az orosz­lánt is« ... A harmadik: a siker, sok-sok összeverődő te­nyér a nézőtéren. Értesülésünk szerint a me­sebeli tündér a kívánságokat előjegyzésbe vette. A teljesü­lés már csak idő kérdése. T. b Az Egészségügyi Miniszté­rium új utasításban szabá­lyozta a csökkent munkaké­pességűek minősítését, illetve alkalmazását. A csökkent munkaképessé­gűeknek fenntartott munkakö­rök betöltésére csak azok jo­gosultak, akiknek munkaké­pessége tartósan (előrelátható­lag legalább egy évig) vagy véglegesen csökkent. Ezt min­den esetben a vállalat megke­resésére az orvosi bizottságok állapítják meg. A másik kategóriába való minősítés eddig sok félreér­tésre adót alkalmat, ezért az új minisztériumi utasítás fél­reértést kizáróan közli a mi­nősítés szempontjait. Esze­rint: Ö csökként munkavállalási képességűnek kell tekin­teni azt az önálló keresettel nem rendelkező anyát, akinek legalább két — 14 éven aluli — gondozásra szoruló gyerme­ke vagv egv állandó felügye­letet igénylő, fogyatékos, il­letve tartósan beteg gyermeke van, és ezek gondozását az anya maga látja el; © azt az önálló keresettel nem rendelkező személyt, aki családi vagy személyi kö­rülményei miatt (például idős, beteg szülő ápolása) ál­landó, rendszeres munkát vál­lalni nem tud, és szociális szempontból is támogatásra szorul; © kizárólag a szociális fog­lalkoztatás tekintetében azt az öregségi nyugdíjkorha­tárt betöltött személyt, aki nyugellátást nem élvez, egyéb jövedelme egyáltalán nincs, illetve jövedelme — eltartott­ként — a havi 800 forintot nem haladja meg. A minisztériumi utasítás ki­mondja, hogy az e két kate­góriába tartozók foglalkozta­tása céljából alakult vállala­tokon, szövetkezeteken és szo­ciális foglalkoztatókon kívül az üzemekben és a hivatalok­ban is számos olyan munka­kör található amelyre ilyen munkavállalók alkalmazha­tók. Siófikon nyitották meg Cikkünk nyomán a KPVDSZ kulturális napokat (Tudósítónktól.) A siófoki Bányász-üdülőben szombaton Papp Sándorné, a Köz- alkalmazottak, a Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szak- szervezete megyebizottságának titkára nyitotta meg a KPVDSZ kulturális napok megyei rendez­vénysorozatát. A szakszervezetek egyik fontos célja a dolgozók politikai, általá­nos és szakmai műveltségének fokozása. A kulturális munka sok lehetőséget ad ehhez: a vállalati könyvtárak, az ismeretterjesztő előadások, a műkedvelő művé­szeti munka és a szakszervezeti iskolák, tanfolyamok is mind az ideológiai és kulturális nevelő­munka szolgálatában állanak, s erre hivatott a kulturális napok programja is. A megnyitó ünnepségen a sió­foki Balaton Együttes és több fővárosi művész adott műsort. A megyében író-olvasó találko­zók, műsoros estek, színház- és tárlatlátogatások szerepelnek a KPVDSZ kulturális napok ese­ményei között. Nem volt gazdaságos a somogyegresi felújítás Lapunk szeptember 3-i szá­mában cikket közöltünk Meg­ér-e 246 650 forintot egy »új kalap*«? címpjel. Pohászka Istvánnak, a Tabi Járási Párt- bizottság munkatársának be­jelentése alapján megírtuk, hogy új lakást építhettek vol­na Somogyegresen abból az összegből, amelyet a pedagó­guslakás felújítására költöt­tek. Kenyér István, a Pénzügymi­nisztérium osztályvezetője közöl­te, hogy a revizori kirendeltség vizsgálatot tartott a felújítás ügyében. Az egy lakásból álló épület felújítása mintegy három­százezer forintra rúg (ebből ke­reken 56 000 forintba kerül az új szivattyúakna és a szikkasztó). A vizsgálat megállapította, hogy nem volt gazdaságos a szóban forgó épület felújítása, sokkal célszerűbb lett volna új épületet építeni. Nem menti ezt az eljá­rást az sem, hogy nem állott a tanács rendelkezésére beruházási keret, a községben nem találtak pedagóguslakásnak megfelelő el­adó házat. A minisztérium föl­kérte a megyei tanácsot, hogy tegye meg a szükséges intézke­déseket a népgazdaság érdekeit sértő cselekmények megakadályo­zása végett. Veszélyes bűnöző — NOS, NIGRIN, ISMÉT TALÁLKOZTUNK? Pedig legutóbb azt ígérte, hogy töb­bet nem csinál semmi olyat, ami szembeállítaná a tör­vénnyel. Hát csak ennyire tartja a szavát? . — Nem én voltam. Ártat­lanul vádolnak, mert bünte­tett előéletű vagvok. Ha el­ítélnek, igazságtalanul teszik, mert a büntetés nem engem, hanem mást illet. Nem va­gyok bűnös... — Ha nem bűnös, miért szökött el otthonról, és bujkált több mint egy hónapig? — Hallottam a pince feltö­réséről, éreztem, jobb lesz odébbállni, mert úgyis rám kennek mindent. De nem szöktem el, és nem is bujkál­tam. Otthon aludtam szüleim simonfai házának istállópad­lásán. Ök nem tudtak erről, és ezért nem tal 'ltak meg. Ám hiába tapad Nigrin Jó­zsef Simonfa. Zrínvi utca 6. szám alatti lakos. V. Antal és leánya fölismerte. ho®v ő volt az, aki néhánv ti éttel ezelőtt felnyitotta szőlőh>»«vi pincéjüket, és bort vitt el on­nan. — Még utána is kiabáltunk, amikor tetten értük. "Ne sza­ladj, Nigrin. felismertünk!« De látták őt mások is, amint gvors leniekkel l«w- ke-zett eltűnni a simonfai sző- lőheev körnvékéről. hogv ne hÍ7onvíthascák rá a nincelo- nást. Veszálves bűnöző — íev IfoY-fir» n TIZENÖT ESZTENDEJE, hogy először került szembe a törvénnyel: loDott. Háromhó­napi szabadságvesztésre ítél­ték, s három évre eltiltották jogainak gyakorlásától. Nem okult a büntetésből: 1953-ban a társadalmi tulajdon sérel­mére elkövetett lopás miatt kétévi szabadságvesztésre ítélték, és újabb három évre eltiltották a közügyek gyakor­lásától. Az ítélet még jogerőre sem emelkedett, amikor újabb lopás miatt ismét bíróság elé került. Ekkor három hónapot kanott. Aztán eltelt néhány év és Nigrin József neve nem sze­repelt sem a rendőrségi nyo­mozati anyagokban, sem a bíróság elé került iratokban. — Ügy látszik, megválto­zott, használt a büntetés és a sok figyelmeztetés — gon­dolták a nyomozók és a bírák, de csalódtak. Hat évvel ez­előtt folytatta, és azóta szinte abba sem tudja hagyni a bű­nözést. 1959: lopás miatt 600 fo­rint pénzbüntetésre ítélik. Még ebben az évben ismét lop, két alkalommal is. Előbb négyhónapi, majd egyévi sza­badságvesztéssel sújtják. 1961: újabb lopás, egyévi szabad­ságvesztés. 1962: lop. s két­évi és hathónapi szabadság- vesztésre meg ötévi jog­vesztésre ítélik. Ez év februárjában szaba­dult. Mielőtt kijött a börtön­ből, beszélgettek vele és kér­ték: vállaljon állandó mun­kát, illeszkedjen bele a társa­dalomba, s büntetett előéletét igvekezzen becsületes munká­val feledtetni. Nigrin mindent meeísőrt. . . Az ígéret ípőrét maradt. Niprin most újra a börtön lakója lesz. Sz< Li son ok. Megdöbbenés Pistike hosszabb ideig távol volt szüleitől, s ez­alatt nagyot nőtt. Amikor hazatért, csodálkozva csap­ta össze a kezét: — Anyu, hogy te milyen kicsi lettél! fßuftaiutn UititÁnL — A kör rajzolásához tilos körzőt használni! — mondja a rajztanár. Egy tanuló jelentkezik, s megkérdi: — És vonalzót? Ebadta ötlete Pétiké az édesapjához: — Apu, öntözd meg a virágokat! — De kisfiam, hiszen esik az eső! — Nem baj, legföljebb ernyőt viszel... — ek — Ki hogyan vásárol újságot? A közömbös: — Kérek egy nyomtatott betű nél­küli lapot. Az érdeklődő: — Ková­csék válópere nincs ben­ne? A vicces gavallér: — Csak a Tarka sorokat ké­rem, a többi a magáé! A telhetetlen: — Kérek egy holnapi újságot! Vágyálom A technika századában azon sem csodálkoznék, ha föltalálnák a nyomtatott betű nélküli újságot, a hang nélküli rádiót és a képtelen televíziót. Leg­alább jól kipihenhetném magamat. (Nemesd’édi) * * * Feltalálta magát A hangok fölismerését gyakorolják az elsősök a pusztai iskolában. A taní­tó szavakat mond, a tanu­lóknak föl kell ismerniük bennük a megadott han­got. — Benne van-e az a hang a kecske szavunkban? — kérdi a tanító bácsi. — Nincs — feleli Jó­zsika, majd hozzáteszi: — A bakkecskében azonban benne van. — a — * * * Sértődöttség Pista bácsi a növényter­melő brigád tagja jóízűen pipázgat a kukoricatábla szélén, mellette pihen a kapája. — Mi az, Pista bátyám? Maga csak ül, s bámulja a kukoricát? — veti a sze­mére a szövetkezet elnöké. — Elnök elvtársnak sem­mi se jó ... Tavaly meg az volt a baj, hogy feléje se nézek. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10* 15-11. Kiadja a Somogy megye! Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latlnka S. u. 2. Telefon 15-16 Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzőnk meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postiskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra \2 Ft, Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár. Latinka Sándor utca 6.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents