Somogyi Néplap, 1965. október (22. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-12 / 240. szám

Kedd, 1965. október 12. 3 SOM GYINÉPLAP Kedvező fordulat az ÉM Építő, Gépjavító és Gépgyártó Vállalat Pécsi Üzemének barcsi telepén „Magára hagyott üzent, avagy miért van szervezetlen­ség a Barcsi Lakatosárugyár- ban« címmel cikket írtunk la­punk május 9-i számában. Szó­vá tettük, hogy akadozik a ter­melés, laza a munkafegyelem, rossz a kádermunka, s hogy mindezért felelősség terheli a vállalat és a barcsi üzem ve zetőit — állapítottuk meg. Az előbbiek magára hagyták az üzemet, az utóbbiak pedig be­letörődtek helyzetükbe, nem kértek segítséget, elnézték a lógást, a tekergést. A cikk nagy visszhangot keltett. Voltak, akik egyetér­tettek vele; akadtak, akik azt állították, hogy megállapítá­saink nem felelnek meg a va­lóságnak. Az utóbbiak közé tartoztak a vállalatnak, a vál­lalat pécsi üzemének és a bar­csi telepnek a vezetői is. A Jablonkai István vezérigazga­tó vezetésével Kaposváron járt küldöttséggel éles vitánk volt a cikk miatt a megyei pártbizottság ipari osztályán. A vállalat vezetői azt állítot­ták, hogy nem hanyagolták el az üzemet. Az általunk emlí­tett hibák — mondták — kez­deti nehézségekből fakadtak. Többet — úgymond — nem le­het várni egy alig egyeszten- dős üzemtől, amelynek nincs még megfelelő törzsgárdája, nem rendelkezik termelési ta­pasztalatokkal. Elismertük, hogy cikkünk hangneme kemény volt. Az ér­tékelés mércéjét magasra állí­tottuk. írásunk egyes megálla­pításai e magasabb mércéhez viszonyítva voltak helytállóak. Az ügyrend például megvolt a gyárban. Ám nem olyan, ami­lyennek lennie kellett volna. Ezt az ügyrendet mi nem tar­tottuk elfogadhatónak. Megbe­széléseinken hangsúlyoztuk, hogy bennünket nemes szán­dék vezérelt mind a vizsgá­latkor, mind pedig a cikk meg írásakor. Ügy véltük, hogy a gyár fejlődése csak úgy bizto­sítható, ha mindjárt az első évben szervezetten megy ben ne a munka, teljesíti felada­tát. A vállalat melöirel meg­állapodtunk, hogy egy idő múlva ismét megnézzük, mi­lyen állapotok uralkodnak a barcsi üzemben. ígéretünket teljesítettük. Az anyavállalat vezetőivel és a megyei pártbi­zottság ipari osztályának mun­katársával nemrég Barcsra utaztunk, és megvizsgáltuk, változott-e valami május 9-e óta. A telep és a pécsi üzem meg az anyavállalat vezetői­nek tájékoztatása szerint ked­vezően alakult a helyzet. A gyáregység végrehajtatta a feladatokat. Félévkor úgy lát­szott, hogy nem tud annyi ce­mentsilót készíteni, amennyi tervében szerepelt. A gyár pó­tolta a mintegy 1 900 000 fo­rintos kiesést, és teljesítette tervét. A silók szállításra ké­szen állnak — jelentette a pé­csi üzem főkönyvelője. Lényegesen javult a termé­kek minősége is. Bevezették a termelés növelését előmozdító darabbérezést. Az anyagellá­tás is megjavult. A szakmun­kás-utánpótlásról is gondos­kodtak (jelenleg 50 ipari tanu­lója van az üzemnek). Törőd­nek a munkások továbbképzé­sével: egy hegesztő és egy úgynevezett rajztanfolyamot indítottak. Az előbbin egy igen fontos munkafolyamattal, a hegesztéssel, az utóbbin a szakrajzzal ismertetik meg a munkásokat. Átszervezték az adminisztrációt is. A műsza­Ilaszn alják ki jobban a gépeket a nagybajomi Zöldmező Tsz-ben — Szántani, szántani és szán­tani — hallottuk a minap a nagybajomi Zöldmező Terme­lőszövetkezetben. A talaj-elő­készítést sürgették, hogy minél több szabad területet kapjanak a vetőgépek. Nemrég a Nagy­bajomi Gépállomás vezetői ar­ról tájékoztattak bennünket, hogy sajnos, hiába adnak sok gépet a Zöldmezőnek, nem dol­gozhatnak velük, mert vonta­tottan halad a betakarítás. Mi volt a helyzet a múlt hé­ten? Hallottuk a szövetkezeti vezetőktől a türelmetlen sür­getést, tehát ma már van üres terület. Több gép kellene, hogy a betakarítást nyomon követhesse a vetőszántás. Több gép? A múlt héten nyolc saját és huszonegy gép­állomási traktort tartottak számon a termelőszövetkezet­ben. Ám ha megszámoljuk az üzemelő gépállomási gépeket, A Budapesti Kő­olajipari Gépgyár műszerüzeme szerelési részlegéhez vidéki munkahe­lyekre KÜLSZ0LGÁLAT0S MUNKAKÖRBE azonnali belépésre keres lakatos, csőszerelő, villanyszerelő, autogén- és villanyhegesztő szakmunkásokat és segédmunkásokat. Szállást biztosítunk. Jelentkezés a vál­lalat munkaügyi osztályán: Buda­pest, XVIII., Gyöm- rői út 79—83. (5367) megértjük a szövetkezetiek pa­naszát. Végiglapozva a brigád- vezetői eligazítások följegyzé­seit október 4-től 7-ig, többek között ezt olvashatjuk: 4-én, 5-én és 6-án hét-hét traktor állt, 7-én pedig három gép ros­tokolt több-kevesebb ideig. Lengyel János gépesítési cso­portvezető minden meghibáso­dásról tájékoztatja a brigád­vezetőket, hiszen csak így ter­vezhetik meg a másnapi ten­nivalókat a déli eligazításon. A gépállomási traktorosok jó minőségű munkát végeznek ugyan — a szövetkezetiek rendszeresen ellenőrzik őket , az ütem azonban lassú. Igaz, az utóbbi napokban már kevesebb gép esett ki a mun­kából — a gépállomás igazga­tója látja a feladat nagyságát , de vasárnapi szántást és vetést még mindig nem vállal­nak a gépállomási traktorosok. A szövetkezetben azzal magya­rázzák ezt, hogy nem kapnak bérkiegészítést a vasárnapi műszakra. Hol tartottak az ősziek ve­tésével a múlt héten? A ter­vezett 570 hold búzából száz holdon került földbe a mag; végeztek a háromszáz hold rozzsal, a 228 hold őszi árpá­val, a 147 hold takarmányke­verékkel és a kétszeres egy hányadával. A talajerőtől füg­gően — a táblatörzskönyv ada­tai szerint — műtrágyáznak, ehhez a Kutasi Állami Gazda­ságtól egy nagy teljesítményű műtrágyaszórót kaptak köl­csön. A vetőmag rendelkezé­sükre áll, most már a betaka­rítás sem hátráltatná a vetést, mert a gabonát zömmel korai szedésű növények — burgonya, dohány — után és feltört pil­langós területekbe tervezik, csupán a vetcszántás ütemén kellene gyorsítani. Ez annál Is indokoltabb, mert erre a célra elegendő erőgépük van. Maxi­mális kihasználásuknak kedvez az időjárás. A teljesítmények növelésére ezért is törekedni kell, mert a vetés befejezése után ezekre a génekre vár az őszi mélyszántás is. H. F. kiak és az adminisztratív dol­gozók között igen gyümölcsö ző a kapcsolat. A gyár jövőjéről is sokkal több jót mondhatunk, mint korábban. A vállalat vezetői kijelentették, hogy az üzem dolgozóinak létszámát a har­madik ötéves tervben 800— 1000-re emelik (jelenleg mint egy 400-an dolgoznak az üzemiben). Az egyszerű termé­kekről fokozatosan a bonyo­lultabb gyártmányokra tér­nek ál Örömmel tapasztaltuk a kedvező változást. Becsüljük az ÉM Építő, Gépjavító és Gépgyártó Vállalat vezetőit, mert az első felhördülés után lehiggadtak, és változtattak a helyzeten. Jablonkai István vezérigazgató az első találko­záskor egy tízoldalas helyre- igazítási kérelmet tett elénk. Ebben ő és munkatársai vég­eredményben mindent megma­gyaráztak. Ha az ő nézőpont­jukból szemléltük volna a je­lenségeket, akkor sok min­dent el is kellett volna fo­gadnunk észrevételeikből. Azonban az általunk támasz­tott mérce — mint írtuk — magasabb volt az övékénél. Jablonkai vezérigazgató visz- szavonta a helyreigazítási ké­relmet. A szavakon való nyar- galás, a bírósági tárgyalások helyett azt kezdte vizsgálni, hogyan lehet több segítséget nyújtaná a barcsi üzemnek. Szinte minden tárgyaláson megjelent. Legutóbb a pártis­koláról jött el Barcsra. Köz­ponti embereket küldött a já­rási székhelyre. Az ő segítsé­gükkel sikerült megjavítani a termékek minőségét. Műszaki és adminisztratív dolgozókat helyeztek a barcsi telepre. (Másutt leépítettek műszaki és adminisztratív dolgozókat azért, hogy Barcsot erősíthes­sék.) Ez mindenképpen becsülen­dő. S talán a barcsi üzemnek azok a dolgozói, vezetői is, akik megsértődtek a cikk miatt — esetleg ma sem érte­nek egyet május 9-i írásunk­kal —, belátják majd, hogy a bírálat nem volt hiábavaló. Reméljük, a jövőben nem az lesz a téma, hogy a sajtó vagy a vezérigazgató nyerte-e meg a csatát, hanem az, hogy ho­gyan lehetne elkerülni a hibá­kat s tovább fokozná az ered­ményeket. Ennek a harcnak csak egy győztese lehet: a népgazdaság. Szegedi Nándor ^piőpag a ndisíák között Szokatlanul népes a balaton- földvári pártüdülő. Máskor ilyen időben csend uralja a parkot, az épületeket, most íredig nők, férfiak, fiatalok és idősebbek beszélgetésétől, vi­táitól hangos minden. Látni köztük katonát, rendőrt, vas­utast, termelőszövetkezeti el­nököt és üzemmérnököt, nő­tanácsi titkárt, technikust, és így tovább. Valamennyien propagandisták, ök vezetik ellenőrzik majd a hamarosan megkezdődő, ősztől tavaszig tartq párt-, KISZ- és szakszer­vezeti politikai iskolákat, tan­folyamokat, ők tartanak el­méleti konferenciákat, előadá­sokat. Most egyhetes tanfo­lyamon vesznek részt. Előádá- sokat hallgatnak, s a konzul­tációkon választ kapnak kér­déseikre. A mai foglalkozás még nem kezdődött meg. Csoportokba verődve beszélik meg az elő­ző napokban tanultakat. Néhány propagandistát mi is megszólaltatunk. Vajon mii nyújt ez a tanfolyam, meny­nyiben segíti elő majd mun­kájukat? — erről érdeklőd­tünk tőlük. Jó alap leás Csapó Margit a kaposvári városi KISZ-bizottság munka­társa. Először van itt, hason­ló előképzésen még nem vett részt. — Miről hallottak előadást eddig? — A nemzetközi helyzetről, a párt művelődéspolitikájáról és az egyházzal kapcsolatos témáról. Mind nagyon hasz­nos, értékes volt. Nekem az utóbbi tetszett legjobban. — S a többi KlSZ-propa- gandistának mi a véleménye; — Heten vagyunk itt a KISZ-ből, s valamennyien — Bata Attila, a Húsipari Válla­lat mérnöke, Édes Mária, a Pamutfonó-ipari Vállalat leányotthonának vezetője, Fo- nyódi Béla, a Faipari Válla­lat technikusa, de a többiek is — azt tartjuk: jó alap lesz, sok segítséget nyújt mun­kánkhoz. Évről évre színvonalasabb Vörös Józsefné, a nőtanács siófoki járási titkára ötödik éve vesz részt a propagandis­ták előképző tanfolyamán. — Tapasztalt-e fejlődést a tanfolyam vezetésében, a te­matika összeállításában? — A színvonal évről évre emelkedik. Például dr. Nagy Lajosnak a párt belső hely­zetéről tartott előadása igen sok olyan kérdést tisztázott bennem, amit eddig másként értettem! A múlt évben a Siófoki Kenyérgyárban voltam propagandista, most a terme­lőszövetkezetben vezetem a: oktatást. Ha nem az anyagga) foglalkozik is szoroséin ez a tanfolyam, azért hasznos, meri sokkal tájékozottabbak le­szünk. Hasonló a véleménye Kiss János csurgói, Barabás Ká­roly siófoki MÁV forgalmi szolgálattevőnek. Mindketten a legrégibb hallgatók közé tartoznak: 1959 óta rendsze­resen részt vesznek ezeken az előkészítőkön. S talán érde­mes lenne Kiss János véle­ményét megszívlelni: — Jók az előadások, ren­geteg újat tanulunk. De azért helyes lenne, ha szorosabban kapcsolódnának a politikai ok­tatás anyagához. Mint vesető is hasznosíthatom Nem kevés a munka a ba- latonőszödi tsz-ben sem, Bog­nár József elnök —• ő vezeti majd a tsz pártszervezetének politikai oktatását — mégis megtalálta a módját, hogy el­jöjjön a tanfolyamra. — Nem sajnálja az itt töl­tött egy hetet? — A tájékoztatókat nem­csak mint propagandista, ha­nem mint tsz-vezető is hasz­nosíthatom. Nemcsak politi­kai, hanem gazdasági tájékoz­tatót is kapunk, például a megye iparának helyzetéről, az időszerű mezőgazdasági feladatokról, és így tovább. Kalocsa László, .a Pamut­fonó-ipari Vállalat Kaposvá­ri Gyárának technikusa azért is hasznosnak tartja a tanfo-1 lyamot, mert módja nyílik arra, hogy a többi propagan­dista jó módszereit átvegye, kicseréljék tapasztalataikat Segítsék őket munka közben is Rudics József, a tanfolyam egyik vezetője elmondta, hogy ezen a. héten 112, a követke­ző két hétben még mintegy 250 propagandista vesz részt az előképzésen, amelynek célja: új ismereteket adni, tá­jékozottá tenni a hallgatókat, hogy eredményesebben végez­hessék munkájukat. Nemcsak a megyei pártbi­zottság munkatársai, hanem a megye vezetői is tartanak előadásokat. Böhm József, a megyei tanács vb-elnöke pél­dául a Politikai Bizottság egyik határozatával kapcsola­tos feladatokat ismertette; Gyovai Gyula, a Központi Bi­zottság munkatársa a nemzet­közi helyzetről, a Társadalmi Szemle egyik munkatársa pe­dig a mezőgazdaság helyzeté­ről tart előadást. Rudics elvtárs elmondta, hogy a tanfolyam hallgatói nagy érdeklődéssel vesznek részt az előkészítő munkában. A konzultációkon igen sok kérdés hangzik el. Ilyenek: Hogyan segítjük mi a viet­nami szabadságharcosokat?; Javult-e a kommunista pár­tok és a Kínai Kommunista Párt kapcsolata?; stb. Szorgalmasan készülnek fontos feladatuk ellátására a propagandisták. Joggal elvár­ják a pártszervezetek hatha­tós segítségét. Ezt kérik a vál­lalatok, intézmények vezetői­től is, ugyanis még nem min­denütt kapnak megfelelő tá­mogatást. Az egyik propagandista egy­napos késéssel érkezett meg, mert — bár hónapokkal előbb tudták a tanfolyam megkez­désének időpontját — fölöt- tesei nem gondoskodtak he­lyettesről. Egy másik elmond­ta: a múlt évben kezébe nyomtak egy névsort, aztán csak az oktatási év befejezése után kérdezték meg, nem volt-e valami problémája. Egész idő alatt magára hagy­ták. Egyedül — bármilyen jó képességű, tájékozott is — nem tud eredményes munkát végezni egyetlen propagandis­ta sem. Csak akkor, ha a2 első pillanattól kezdve állan­dóan maga mellett érzi a párt- vagy a KISZ-szervezet segítségét. Szalai László Átadták rendeltetésének az öreglaki törpe vízmüvet 1963 tavaszán kezdték meg a* öreglaki törpe vízmű építését, amelynek elkészítésére 320 tagú társulás alakult. A kétmillió fo­rint költséggel fölépített vízmü­vet és a negyven közkutat teg­nap adták át rendeltetésének. Mezei Imre községi tanácselnök elmondta, hogy. az öt és fél ki­lométernyi csatornahálózat kiásá­sában a lakosság 230 000 forint értékű társadalmi munkát vég­zett. Családonként kétezer fo­rinttal járultak hozzá az öregla­kiak a vízmű építéséhez. A víz­mű ellátja a helybeli termelő­szövetkezetet, állami gazdaságot és a községi tanintézeteket is. Az öreglaki Állami Gazdaság 150 000 forinttal és mintegy 36 000 forint értékű társadalmi munkával se­gített az építkezésben. 99 HIRTELEN JÖTT, ORVUL TÁMADOTT A VIZ Az Árvíz 1965-ről Könyv az árvízről. Nem te­hetek róla, de minduntalan a Kárpáthy Zoltán jut eszembe olvasása közben. Diákköri ol­vasmányaim első hőse. Az 1854-es dunai árvíz elöntötte a fővárost. A mostani majd­nem az egész országot, min­den folyónk megáradt. Jókai Végszót írt regén^ hez, hogy egy-egy mondatban megmondja könyve tanulsá­gát, és bevallja: »A pesti ár­víz jeleneténél kissé tovább időztem, mint azt a felvett tárgy egysége kívánta volna, de meg kellett bocsátani ma­gamnak, s remélem, hogy ol­vasóim is megbocsátják, ha a nagyszerű jelenetnek, melu- ben ránk nézve annyi tanul­sága van, kissé nagyobb teret szenteltem. Amik ott fel van­nak hozva, mind históriai emlékek, s álig van közelebb múltunkban szebb és vigasz­talóbb pont. mint az. hogy országunk fővárosa mikévn lett semmivé, és semmiből miképp emelkedett ki újra, miképp lett szebb, nagyobb, mint volt azelőtt.-» Ezért érzem azt, hogy egy kissé az árvíz könyve is a Kárpáthy Zoliim. Ez a «•mos­tani-, az Árvíz 1985, nem­csak tartalmában űj, hanem szándékában is. »A gondolat, hogy az ár­vízkárosultak megsegítésére gyűjteményes kötetet jelen­tessünk meg, akkor született, amikor a védekezés nehezén a fényképeket. a harmincnál is több író, új­ságíró nevét, akik ott jártak. A könyv grafikáit tizenöten készítették és harmincketten már túl volt az ország, s amikor elhangzott pártunk és kormányunk felhívása az or­szágos gyűjtés megindítására. A gondolatot tett követte, és az árvíz elleni védekezés szel­lemében megvalósult összefo­gás eredményeként ezzel át is nyújtjuk az olvasóknak ezt a kötetet, amely minden bi­zonnyal emlékezetes marad a magyar könyvkiadás történe­tében is, hiszen az ötlet és a megvalósítás között mindösz- sze harminc nap telt el» — olvashatjuk a kiadó előszavá­ban. A rádió és a televízió árví­zi jelentéseiből megtanul­tuk egy kicsit a «vizes« szak­mát is. Megtudtuk, mi az a nyúlgát, a buzgár. Ismeretien helységek neveit oly gyorsan megtanultuk, hogy másnap már azt figyeltük, mi történt ott: Kocson, Bana községben és a többiben. Nem tudom, eszembe ju­tott-e akkor, hogy mennyi új­ságíró dolgozik a helyszínen, töltésen és csónakban, reoü- lőn vagy lá'-szárig érő, foly­ton növő árban.. Most meglepődve olvasom Felejthetetlen képek, meg­rázó sorok: »A sáros víz kavargóit, és majdnem ledöntötte a lábáról. Gázolt az örvénylő vízben, át a nyitott ajtón, a kicsi fény felé. Az öregasszony még mindig ott ült a padlásföljá­rón, kezébe tartotta a lám­pát, és csöndeseti sírdogált. Ügy vitte ki karján, föl Kele­menekhez. Akkor már vagy tízen ül­lek ott a konyhában. Sárosán, lucskosan, batyukat, duny­hákat, beföttesüvegeket, ruhá­kat kuporgatva. Az egyik szomszédasszony eay nagy ke­retes szentképet tartott a kar­iában. És begyújtották a kályhát, szárították a ruhákat és bámulták egymást, és olyan jók voltak egymáshoz, mint. soha máskor.» (Sipos Gyula: Jóság.) «Hirtelen jött, orvul táma­dott a víz, / feketén jött, akár az éjszaka, / elnyelte a holdat, a csillagokat, / hörög­ve, fújtatva tartott felénk, /s elvitte gyönyörű gyermekem» (Keszthelyi Zoltán: Egy apa keresi gyermekét) Ferenczy Béni rajza a cím­oldalon. Nemcsak a keze re­meg a művésznek: a szíve is beleremegett a tragédiába. Egy erős férfi feltűrt nad­rágban gázol a vízben, karján mellére borulva egy kicsivel. Féner Tamás cím nélküli fényképe: Egy középidős férfi kucsmában, esőkabátban, ke­ze imára kulcsolva Szeme le­felé tekint, de valahová na­gyon messze, mélyre, lehetne akár az elveszett gyermekét sirató is ... Remekművek születtek. So­rolhatnánk az említettekhez még jó párat. Szentiványi Érettségi bankett című írását, Csohány Gabriella Szia, pol­gármesterét, Ruffv Péter Mar­gitszigetét ... És Németh László Árvízi példáját. Németh László nem iárt se Mohácsnál, se Győr­nél, csak a pesti rakpartról látta a Duna «medréből kida­gadó .mellét«. De ő is ott ült a rádiónál, a tv előtt, s hal­lotta: «Ez a kötelességünk.« Hát bizöny süppedt, de men­ni kell« Ebből mindent meg­értett: »Igen, igy kell az or­szágos veszéllyel szembenézni, a nemzetet ellene mozgósíta­ni!» Horányi Barna

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents