Somogyi Néplap, 1965. október (22. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-10 / 239. szám
SOMOGYI NÉPLAP 8 Vasárnap, 1965. október 19. A magyar nemzeti színjátszás legeredetibb drámája A * magyar önismeretnek, a sajátos nemzeti jellegnek, a történelmi ♦ múltnak, ugyanakkor az általános ♦ emberinek s a modem európai szellemnek ♦ az ötvözete Katona József Bánk bánja. Ügy { vélem, az egyetlen olyan magyar dráma, \ amely világirodalmi szintet képvisel Ma- ♦ dách remekműve mellett. De míg Madách S műve lényegében filozófiai költemény, ad- I dig Katona József darabja színpadra szüle- | tett, valódi dráma. Konfliktusa, jellemra]- í zai, sorsszerűsége íróját és darabját a nagy J angol drámaköitő, Shakespeare szellemével ♦ és művével teszi rokonná. Így vélekedett j egy kiváló olasz aktor is, Gusztavo Salvini, I korának nagy színésze, aki hazánkban és I hazájában, Itáliában is eljátszotta a Bánk ♦ bán címszerepét. I »Ami a jellemeket illeti, azt mondom, Í hogy csak Shakespeare tudta volna őket így megrajzolni. Az elsőtől az utolsó szóig kő- | vetkezetesek önmagukhoz. Bánk bán a tra- í gédia hőse. A helyzet, amelybe Katona ezt ♦ a szerencsétlen embert állította, oly szé- | pen megindító, és a tragikus meghasonlás i oly klasszikus és kétségbeesésének jajkiáltá- r sai olyan megragadóak, hogy sok tekintet- ♦ ben a szegény, kitaszított Lear király ha- i talmas fájdalomkitörésére emlékeztetnek. ; Bánk és Petur ritka barátsága oly erővel :: hat meg bennünket, akárcsak Oresztész és Piladész testvéri kapcsolata. Mind a ket- : ten vérüket adnák a hazáért és életüket ad- ; nák egymásért.« Salvini Lear királyt és Oresztészt emlegeti. S valóban, a Bánk bánban az antik sorstragédiák vihara tombol. A Bánk bán :' egyaránt idézi a shakespeare-i tragédiák « szömyhőseit s végletesen egyénített karak- : tereit, ugyanakkor Szophoklész Oedipus ki- : rályának végzetszerűségét. Magyar tragédia ■: soha komplexebben, dramaturgiailag hite- :: lesebben nem tárta fel szabadság és szük- ; ségszérűség, választás és elkötelezettség dia- lektikáját. A szereplők fölött ugyanis nem- :: csak a XIII. századi Magyarország történel- : mi levegője lebeg, hanem körüllengi őket a :: legmodernebb magány: a társas együttlét :: magánya. A jellemek nemcsak a magyar típusok és törzsi sajátosságok karámjában :: ficánkolódnak, hanem általános emberi in- :; dulatdk rácsai közt is vergődnek. A Bánk bán távolról sem csak a Duna—Tisza tájain élő magyarság belső, lokális ügyét tárgyálja, nemcsak a magyar nemzeti érzést megsér- :: tő idegenek elleni küzdelem témáját raj- :: zol ja meg, hanem általában is, minden em- :: bérré, népre érvényesen; a hatalom és er- •; köles, az egyén és társadalom, a hajlam és : sors hatalmas témáját veti föl. :: Mert a Bánk bán a hatalom drámája is. A :: Bánk bán ártársat nem lelő ember tragédiája is. A Bánk bán a közösség és magány tra-. :: gédiája is. A Bánk bán az emberré válás :: és az elembertelenedés tragédiája is. A :: Bánk bán: ijesztő küzdelem azért, hogy : szót értsünk egymással. A Bánk bán szeli replői egymás mellett élnek, mégis ijesztő távolságra egymástól. A Bánk bán szerep- !; lői fáradhatatlanul fölfedik egymás és ön- ; maguk számára lelkűket — s egyre kevés- ♦ bé értik egymást. Egy nyelven' beszélnek, J de más-más lélekkel hallgatják az alattuk I és fölöttük levők szavát. A Bánk bán sze- ♦ replői jórészt rokonok, s így mégis teljesen « idegenek egymás számára. A szereplők ♦ egyik részét a meráni nemzeti érzés; másik ♦ részét a magyar nemzeti érzés fűzi egybe — ♦ ugyanakkor allergiásak saját maguk nem- J zeti érzésére. A Bánk bán minden egyes ♦ szereplője istent játszik: a maga képére ♦ akarja átformálni a másikat. Petur legfőbb ♦ célja, hogy Bánk bánból Peturt gyúrjon. ♦ egy Bánk bán Peturt, aki a bán hivatalát ♦ és valóját viseli, de Petur észjárása, tem- í peramentuma, érdeke szerint cselekszik. 1 Gertrudis Öttót csábító amorózónak óhajtja | látni és láttatni, ragaszkodik ahhoz a rög- ♦ eszméjéhez, hogy Ottó, ez a kényelmes kis- : polgár szívrabló mozisztár. Biberach megszállottja annak a gondolatnak, hogy minden cselekedet sugárzó atommagja: az érdek. Minden érzést, gondolatot, szándékot és tettet e nézőpontból lát. Ro- varlelke és rovarröpte rovarszintről fogja át a világot. Bánk erkölcsi értéktáblákat, morális etikai hangokat hordoz magában, a csillagos égre tekint, mint a bibliai pátriárkák; belső hangokat hall, igére és szózatra figyel, ős kantiánus egy politikai sakkjátszmában. Erkölcsi típus, magának való magányos tépelődő a közszereplés arénájába dobva. Habitusa, jellemének alapelemei lényegében alkalmatlanok anra, hogy a szemlélődő kutató-vizsgáló ember cselekvő emberré, sőt politikussá tegyék. A nemzeti elfogultságokra nemzeti elfogultságok nélkül tekint a törzsi indulatok kohójában: egy europér. Reneszánsz humanitás a korai középkorban. Sorsa, végzete csiholja ki belőle a politikust. Fordított Oedipus ő, ki előbb volt vak, s csak a privát sértődés tette látóvá, érzékeny- nyé a fényre és sötétségre a közéletben. Egy magyar Oedipus ő, ki addig nyomoz országos bűn után, míg a bűnösben fölleli ön' magát.-pf, s Tiborc? Nem hiszem, hogy voln* p, a világ drámairodalmának még egy oly óriássá növesztett népi alakja, mint Tiborc. Tiborc: a tenger. A tenger zúg, jajgat, ordít Tiboréban. A nép haragja, a szegénység tarajos fájdalma csap ki belőle, az esztergomi partra, hol a királyi lak áll. Valójában Tiborc szegül szembe Gertrudisszal. Gertrudis, a diadalmas, aki világpolitikai koncepciójával hizlalja férjét, II. Endrét, Gertrudis, aki hínáros okosságával saját méltóságú aljára húzza le a főurakat, Gertrudis, aki a napba tekint, Gertrudis, aki Bánkkal az élen az egész magyarságot jobbággyá fokozza, valójában egy jobbágy által vész el. Gertrudis egyetlen igazi ellenfele a Gertrudisszal soha nem találkozó s a Gertrudis által soha észre nem vehető Tiborc. Mert Tiborc panasza a tőr. Tiborc leikétől lett viselőé Bánk. S Tiborc által a nép óriás karja nyúl ki, hogy ledöfje az élősdivé fajult Hatalmat. így bizonyítva az öröik igazságot: »Habár fölül a gálya, s alul a víznek árja, azért a víz az úr!-* Bánké a tett, de Tiborcé a cselekedet. Micsoda félelmetes gondolat és akaratátvitel történik itt! A szükségszerűségnek és a véletlennek, a történelmi feladatnak és a privát sorsnak micsoda művészi összefonása! Teljesen hipermodern dráma. Olyannyira modern, mint Shakespeare, Szophoklész vagy Sartre. És mégis e modem műre mennyi elavult színpadkép, ruha, színházi kacat, kellék, muzsika, megszokás, múzeumi limlom tapad rá a lelkes és kevésbbé lelkes színházi előadásokon. Természetesen voltak kísérletek vidéken és Pesten egyaránt arra, hogy megszabadítsák a Bánk bánt a kötelező olvasmányok és az ünnepi díszelőadások elriasztó almáriumszagától. Megpróbálták kiszellőztet- ni a szent hagyományok zugait hol több. hol kevesebb sikerrel, de mindenképpen tiszteletreméltó igyekezettel és tehetséggel. Nemzeti, népi színjátszásunk ügye a friss új aspektusokat felmutató Bánk bán előadások létrehozása. S ez az igyekezet nem lehet csak színházi emberek ügye, mert hiszen a már elfogadott közmegegyezést megváltoztatni az ízlés, az esztétika, a művészetek területén a világ egyik legnehezebb dolga. Persze mi megpróbáljuk. Megidézzük a költő szellemét, előadásunkban feltárjuk a sajátosan nemzetit éppúgy, mint az általánosan emberit, de mindent abból a szemléletből kiindulva, amely a színházat nem múzeumnak, hanem a modern élet esztétikai, etikai és társadalmi formának tekinti. A z elmondottakban megkíséreltük egy frissebb, korszerűbb Bánk bán elgondolás felvázolását. Persze minden elgondolás próbaköve az előadás. Bál megtörténne a csoda: hogy közönség, darab, előadás, nézők és alkotók egy nagy géniusz, Katona József jóvoltából egymásra találnak. Horváth Jenő Mezey László: EMBERPÁR Darvas József: A legnagyobb magyar falu Darvas két szociográfiáját — egy 1937-ben született és egy felszabadulás után készült írását — tartalmazza a kötet. Két Orosházát ismerünk meg a két- írásból. Az egyik a Horthy-korsZak »-legnagyobb magyar faluja«, a másik a felszabadulás utáni problémákkal küzdő, de egyre emelkedőbb tendenciájú város. Az első írás a pusztulás, a nyomor ellen küzdő Orosházáról szól, a második viszont annak a húsz évnek adja elemzés''!, amelyről az író a következőket mondja: «Nehezebb. küzdelmesebb, ellentmondásosabb lett az azóta eltelt húsz esztendő, mint vártuk. De mégis ez a húsz év rakta le egy me«úh'ló Ores- ■áza alapjait.« (Szépirodalmi.) Akinek nem inge A kritikus Amint a kéziratba egy-egy sajtóhiba becsúszott, nyomban a radírgumit hívták segítségül. — Ejnye — szólt gúnyosan —. szép kis kultúrember, aki még helyesen írni sem tud. Megáll az ész. Kiderül, hogy egyedül én vagyok képzett. Mellesleg szólva: írni azért a radírgumi sem tudott. A nyakkendő Rikító és feltűnő volt a nyakkendő, tarka, mint a papagáj. Ellenállhatatlannak tartotta magát. Életmódja is megfelelt könnyelmű lényének: egész álló nap gondtalanul csapongott ide-oda. Egy napon szoros barátságot kötött a fehér gallérral, amely szerény és egyszerű volt, s megszédült az elegáns nyakkendő közelségétől. — Csodálatos pár vagyunk mi ketten, drága! — turbékol- ta a nyakkendő szorosan hoz- zf simulva. — Büszke lehetsz rá. hogy a tiéd vagyok! Az együgyű gallérnak hízelgőit ez. s valóban szerencsésnek hitte magát. Nem vette észi e, hogy barátnője az ő nyakán élősködik. — Szívem — ropogtatta kemény csücskeit —, megszépítetted az életemet! A nyakkendő a szivárvány minden színében sugárzott. De mihelyt élettársa egy hétre a mosodába került, nyomban egy másik gallérhoz kötötte magát. — Csodás pár vagyunk, ,iidd el — r.it*ogta —, ha elveszel feleségül, boldog leszel, megl'sd. De a gallér boldogsága csupán 27. első mosásig tartott. Tavoúétében a csél-csap nyakkendő ismét egy új gallérra akaszkodott... Fordította: Jóba Tibor Podnajsztrovics szovjet humorista legújabb kötetéből. A X. MAGYAR KÉPZŐMŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁSRÓL Kovács Ferenc Lovak című kompozíciója. Festmények a kiállításon. Tabi László: MEGMAGYARÁZOM Tessék megengedni nekem, hogy a helyzetet megmagyarázzam. Nekem már oly sokan oly sokszor oly sok helyzetet magyaráztak meg, hogy most az egyszer én szeretnék helyzetei magyarázni. Mert helyzet, ami magyarázatra szorul, mindig van; és mindig akad magyarázat, amelyhez a megfelelő helyzetet megtalálni gyerekjáték. És milyen jó dolog magyarázni a helyzetet! Milyen okos, aki magyarázza, milyen logikusan, szépen, értelmesen magyarázza, menynyire hízik a mája annak, aki magyaráz, amikor látja, hogy olyan érdeklődéssel figyelik a magyarázatát! És milyen jó annak, aki a helyzet magyarázatát meghallgatja, bővül a látóköre pillanatról pillanatra, szinte érzi, hogyan töltik a feji be a bölcsességet nekije. És milyen szerencsés maga a helyzet, amit megmagyaráznak, mert a helyzetnek is van lelke ám, ő is szereti, ha világos, ha minden különösebb nehézség nélkül meg lehet érteni őt. mert bizony a helyzet is szomorú, ha homályos, ha zavaros, ha félreértésre ad alkalmat. Hát még a magyarázat milyen boldog, amikor elhangzik, semmit sem szeret a magyarázat jobban, mint elhangozni, kristálytisztán, egyszerűen, velősen, ilyenkor a magyarázat ugrál és tavsikol örömében, tessék elhinni. Itt van például a helyzet ezekkel az új, érdekes vendéglőkkel, éttermekkel, amik mostanában sorra nyílnak Budapest minden táján. Mert mostanság nemcsak egyszerűen éttermek nyílnak, egyszerű *termekre már senki sem figyelne föl: mostanság érdekes. 'idönlepes vendéglők nyílnak. például vadvendéglő, ahol szarvast, özet, nyuszit, vaddisznót lehet enni ilyen meg Ki-i*n módon, megnyílt a régi híres étterem a Belvárosban is, és azt hirdeti, hogy őbenne hizlalt ökröt lehet enni fatányéron, meg égő diós batyut kínál az újsághirdetésben, az ember csak kapkodja a fejét, mert égő diós uatyuról még csak nem is hallott, eddig azt sem tudta, hogy az égő diós batyut cszik-e vagy isszák, most végre kiderült, hogy hirdetik; hát nem érdekes? És megnyílt a Várban az Alabárdos Vendéglő, meg riportot is írtak róla a lapok, olyan érdekes. Ennek nincs is konyhába, kis kályhákon sütik a húst, amit kardra szúrnak, és meggyújtanak, és ónkupából mérik hozzá a bort, amit viszont egyáltalán nem lehet meggyújtani. És nyílik vitaminétterem, ahol csurom egy vitamin minden eledel, és nyílik birkacsárda is türelmes vendégeknek — meg sok minden egyéb érdekesség. Nodemármost mi a helyzet, amit meg kell itt magyarázni? Az a helyzet, hogy az egyszerű észjárású polgár nem érti: minek ez a nagy versengés az éttermek között, ez a késhegyre menő kon- kurrencia mire jó, amikor végeredményben mindegyik étterem egyazon anyának, a nép államának gyermeke, ennek folytán akármit eszem akármelyik étteremben, ugyanabba a pénztárba fizetem be az árát végeredményben. És az egyszerű polgár azt sem érti, hogy miért kell evésre serkenteni a magyar embert, amikor a magyar ember amúgy is annyit eszik, amennyi belefér? Éppen ezért az egyszerű ember úgy magyarázza a helyzetet, hogy tulajdonképpen az egyes kerületi trösztök harcolnak a fokozottabb tervteljesítésért, halat, vadat s mi jó falat. a-f>rf kínálnak, mert az ötödik kerületben nem abból lesz a prémium, amit a negyedik kerületben esznek meg, s ennek folytán nem mindegy, hogy ki hol mennyit eszik. így gondolja az, aki felületesen ítél, akinek a helyzetet nem magyarázta meg senki. Node. Nem ez a helyzet. Azazhogy a helyzet ez, de a magyarázat nem ez, A magyarázat az, hogy valójában a népszaporulat kérdésével van összefüggésben a dolog. Mint köztudott, hazánk lakossága igen mér séféit ütemben szaporodik. De miért? Mert a lakosságot durabszámra mérik, vagyis egy fő az egy fő. akkor is, ha ötven kiló, akkor is, ha egy mázsa. A helyzet magyarázata az, hogy a Statisztikai Hivatal állítólagos kezdeményezésére a jövő évtől a lakosságot súlyra kell mérni, akkor a népek szaporodási listáján legalább kilenc hellyel előrerukkolunk. Hát ez a helyzet, kérem. Illetve, hogy a helyzet ez-e, arra nem merek esküt tenni, de hogy a magyarázat ez, abba az olvasó törődjék bele. Mert az én éttermemben nincs hivalkodó választék a magyarázatokból. Eszi, nem eszi, mást nem kap. Kodolányi János: SÜLLYEDŐ VILÁG Érdekes sorsok és figurák elevenednek meg Kodolányi most megjelent könyvében. Húsz év története tárul elénk józan, megfontolt, a tisztábbaan látó, érett férfi szemével nézve. A mű első kiadása még a második világháború alatt jelent meg. és az azóta eltelt évtizedek gyökeres változásai késztették arra az irót, hogy könyvét átdolgozza. Egy emberöltő története, az elavult, a régi és a születő új harcának ábrázolása a könyv, amely mostani formájában megt'«ztultan, jobban kikristályosodva tárja elénk egy élete del élőjére érkezett író élményanyagát.
