Somogyi Néplap, 1965. október (22. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-10 / 239. szám

Vasárnap, 1905 október 10. 4 SOMOGYI NÉPLAP Lé ést tartan a korral Időszerű beszélgetés az építőiparról N | agyon időszerű­nek tartom a nemrég megismert szép jel­mondatot: »Tegyünk többel Somogyért« — mondja be­szélgetésünk elején Zeleznik Sándor, az ÉM Somogy me­gyei Építőipari Vállalat igazgatója. — Jól tudjuk va­lamennyien, hogy milyen iparosítási tervekről esik szó a budapesti vagy a ka­posvári tanácskozásokon e jelmondat jegyében. S ne tűnjön föl szerénytelenség­nek, ha mindjárt azt mon­dom, hogy a megye iparosí­tását nem lehet elképzelni a megye építőiparának roha­mos fejlesztése nélkül. A fej­lesztésnek több föltétele van. A megyében már aligha tu­dunk több munkást fölven­ni, hiszen krónikus munkás­hiánnyal küszködünk hosszú idő óta. Ezért be kell vezet­nünk a korszerű, úgynevezeti nagyblokkos építési módot mind a lakásépítkezéseknél, mind pedig másutt. Az üze­mek, a gyárak építésénél a tipizált, előre gyártott szer­kezeteket kell alkalmaznunk, s a minimálisra kell csök- kentenünk az egyedi terve­zést. Ha mindezt megvalósít­juk, akkor a munkáslétszám emelése nélkül növelhetjük az építőipari kapacitást. Var persze még egy másik fölté­tel is: korszerű telephelyre, előre gyártó üzemre lenne szükségünk. így 1970-re a vállalat kapacitását évi 400 millió forintra emelhetnénk. — De mindez föltételes módban hangzott el: ha... Házon, illetve megyén be­lül mit tehetnek az előre­haladásért? i — Somogybán — elsősor- ' ban Kaposváron — a laká­sok középblokkos elemekből épülnek. Ez a módszer fej­lettebb a hagyományos tég­lafalazásnál, viszont az or­szág több más városában már a nagyblokkos építési módot alkalmazzák. Kapos­váron sok lakás épül a kö­vetkező években. Ha számuk nem teszi szükségessé, hogy- Somogyban előre gyártó üzem létesüljön, még akkor is megoldható a dolog me­gyén kívüli szállítással. S az építőipar fokozatosan át­alakulhat szerelőiparrá. Mon­dok egy jó példát erre: a Vi­lágítástechnikai Vállalatnál hét hónap alatt húsz ember­rel hatmillió forint értékű munkát tudunk végezni, mert a falelemeket szinte csak össze kell illeszteni Ez már egy kicsit a jövőt vetíti elénk, a reális, meg­fogható jövőt. — Említette az előbb, hogy a minimálisra kelle­ne csökkenteni az egyedi tervezést. Még milyen ter­vezési akadályok gátolják a fejlődést? — Sajnos, sok példa van erre. Némelyek nem akarják tudomásul venni, hogy az építőiparnak 1965-ben sem ereje, sem felkészültsége, sem kapacitása nincs arra, hogy a tervezői szabadság minden kis szempontját ki­elégítse. Hol van ma az olyan ipari szakmunkás, aki kijárta az élet iskoláját, és ismeri a szakma minden csínját-bínját? Az emberek csak egy-két szakágat ismer­nek, s ezzel csupán azt aka­rom érzékeltetni, hogy az egye­di tervek milyen sok gondot okoznak. A minőséget csak úgy javíthatjuk, ha szere­lünk. És akkor is, ha kellő időben megkapjuk a megfe­lelő terveket. Itt a munkák előkészítésére és szervezett­ségére gondolok. Vélemé­nyem szerint a vállalat terv­ellátottságát már a tárgyévet megelőző esztendőben kell biztosítani, hiszen a tervek megérkezésével egyidejűleg gondoskodni lehet az anyag­Országos jelenség, hogy az emberek úton-útfélen az építőipart szidják okkal vagy ok nélkül. Kétségte­len, hogy gyakran rászol­gálnak a bírálatra, s egy- egy dolgozójuk felelőtlen munkája miatt az egész kollektívának kell szégyen­keznie. Somogy sem kivétel ez alól. Némelykor aggasztó bejelentések érkeznek az illetékes szervekhez az el­fuserált, rosszul megépített házakról, a szív nélkül el­végzett belső munkákról. Mindazok, akik ludasak a dologban, sok mindenre hi­vatkoznak ilyenkor. »Sür­gős munka«; »akadozó anyagellátás«; «-kevés mun­kabér«; »hatalmas felada­tok« — gyakran hallja az ember ezt a magyarázatot, ha az okokat kutatja. Ha azonban hűek, aka­runk lenni az igazsághoz, akkor viszont már elöljá­róban leszögezhetjük, hogy az építőipar összteljesítmé­nyéhez képest csekély a panaszok, a reklamációk száma. S ahogy múlik az idő, és fejlődik az építő­ipar, úgy csökkennek majd a kifogások is. Mert az építőiparnak na­gyot kell fejlődnie a jövő­ben — ez tény. S ha a jó minőségű munkáról és a több munkáról esik szó, akkor máris témánál va­gyunk: ők így tudnak lé­pést tartani a korral. megrendelésről és a folya­matos ellátásról. Ezzel pe­dig a munkafegyelmet erő­síthetjük — hiszen nem hagyjuk bizonytalanságban dolgozóinkat, hogy holnap mit csinálnak —, s végső soron megint a minőséghez jutunk el. Az a műszaki, aki nem tud beosztottjainak folyamatos munkát biztosí­tani, valamit csináltat ve­lük, s ez egyáltalán nem nö­veli a munkakedvet. — Vajon milyen hatás­sal van a munkára a ter­vező — beruházó — kivi­telező hármas együttműkö­désének gyakori hiánya? — Ma még sokszor egy­mással szemben állunk — ez az igazság Érdemes lenne időt szentelnünk rá, hogy a cél érdekében tervszerűbbé tegyük a munkát. Vajon miért van annyi döntőbizott­sági tárgyalás az építőipari ügyekben? Azért, mert igen gyakran nincs meg a fele­lősség határa, s jóllehet tisztában vagyunk saját mu­lasztásainkkal, mégis ma­gyarázkodunk, bűnbakot ke­resünk. — Milyen szervezeti in­tézkedéseket hoznak a közeljövőben az Építőipari Vállalatnál? — Lehetőségeinkhez mér­ten próbálunk előrehaladni. Központi betonkeverő üze­münk munkába állításával javítani tudjuk a minőséget. Gépesítjük a belső anyag- mozgatást, a szervezettséget pedig úgy biztosítjuk, hogy a jövő év elejétől pontosan programozzuk a munkát. Ka­posváron. az északnyugati városrészben például több épületet téliesítünk, hogy munkásaink a téli időszak­ban is dolgozhassanak. Egye­lőre ezt tesszük, de bízunk abban, hogy nagyblokkos építési terveinket helyeslés­sel fogadják a minisztérium­ban is,' így aztán az első lé­pést megtehetjük, hogy — mint amire ez az egész be­szélgetés épült — lépést tartsunk a korral is; Polesz György 114 férőhelyes nüvendékmarha- istálló épül a drávaszentesí ÜJ Barázda Tsz-bea. Az istállót a bar­csi Vörös Csillag Tsz épitőbrigádja készíti. Országos terv készült a fürdőhálózat fejlesztésére A lakásépítés adatait vizs­gálva örömmel tapasztaljuk, hogy évről évre növekszik a fürdőszobás, az egészségügyi igényeknek megfelelő ottho­nok száma. 1949-hez mérten megkétszereződött a fürdő­szobás lakások száma, tehát jelentős az előrehaladás, de még igen sok a tennivaló. Irreális lenne az a célkitű­zés, hogy a közeljövőben fürdőszobát építsünk min­den lakásba, hiszen — kü­lönösen a falvakban — ma még megoldhatatlan felada­tot jelentene. A fürdőkultúra fejlesztésének sokkal cél­szerűbb iránya a tisztasági, gyógy- és strandfürdők háló­zatának tervszerű és az ed­digieknél gyorsabb kiépítése. Hatalmas program ez, s megvalósítása tulajdonkép­pen már meg is kezdődött, hiszen az utóbbi három esz­tendőben az országban 71 új, korszerű fürdőt létesítet­tek. Ezekkel együtt 575 für­dője van az országnak. Az 379 új, korszerű fürdő új fürdők mintegy 300 mil­lió forintba kerültek. Az Országos Vízügyi Fő- igazgatóság nagyszabású ter­vet dolgozott ki a fürdőfej­lesztés országos célkitűzései­nek összehangolására, amely 1980-ig 183 tisztasági és 196 strandfürdő létesítését irá­nyozza elő. Így az ország különféle típusú fürdőinek száma meghaladja majd a 950-et, vagyis átlagban kö­rülbelül minden harmadik településre jut egy fürdő. Ez a hatalmas program több milliárd forint beruházást igényel. Fürdőkörzeteket alakítanak ki azzal a céllal, hogy leg­alább minden tízezer lakosú település számára korszerű fürdési lehetőségeket biztosít­sanak. E program szerint a strandfürdők jelenlegi 255 ezres befogadóképességét to­vábbi-350 ezerel bővítik, a tisztasági és gyógyfürdők pe­dig a mostani 16 200-zal szemben további harminc­ezer vendéget fogadhatnak majd. A geológiai adottságok igen jó lehetőségeket nyújtanak a fürdőfejlesztési terv megvaló­sításához, mivel az ország majd minden pontján talál­ható hévíz. A hévíz hasznosí­tása rendkívül kifizetődő: a szakemberek számításai sze­rint egy közepes nagyságú fürdőmedence 12 fokos kútví- zének 26 fokra valófölmelegí- téséhez egy vagon szénre lenne szükség. Csak százezer tonnákban fejezhető ki te­hát a tüzelőanyag-megtakarí­tás, amelyet a hévizek hasz­nosítása tesz lehetővé. A be­ruházási költségek csökkenté­sét jelenti a hévizek haszno­sítása abban a tekintetben is, hogy nem kell nagy költség­gel kazánházakat építeni. A jó példa követőkre talál, s ezzel magyarázható hogy vízkutató és kútfúró vállala­tainknál sok újabb község je­lentette be igényét: hévízku­tat kívánnak fúratni, mert korszerű fürdőt építenek.-►Befejeződött Nagybajom­ban a népművelési bizott­ság főzőtanfolyama. — Va­sárnap kiállítással fejező­dött be Nagybajom község­ben a népművelési bizottság főzőtanfolyama. Este Zilahy Lajos Pesti konyha cimű egyfelvonásosa került be­mutatásra az alábbi sze­reposztásban. Méltóságos asszony — Török Manci, Inas — Gölcz János« stb. (Újsághír: Üj-Somogy, 1935. január.) E ste; modern cukrászda; a kávéfőző sziszegve engedi ki a gőzt. A zenegépen lemezek halmaza; a magnetofonról a Viaszbaba kedves dallama tölti be a he­lyiséget. A rövid hajú. szőke kislány elgondolkozva fújja a füstöt. Az előbb Hans Fallada Halálodra magadra maradsz című könyvéről beszélgettünk, majd Vercors után Chabrol került terítékre. Ám az imént kedvenc írójáról érdeklődtem, s ő nagyon megfontolja a vá­laszt. — Azt hiszem, Sartre ... De nem azért, mert most egy ki­csit divatos az egzisztencializ­mus ... — Zilahy tói mit olvasott? — Semmit. Hallottam ugyan róla, de nem ismerem. Ez is Nagybajom ... A z irodalmi presszóban az Ifjú Könyvbarátok Klubjának már hagyo­mányai vannak Nagybajom­ban. A falu KISZ-fiataljai — a községi és a megyei könyv­tár a MESZÖV-vel együtt — a múlt évben hívták életre ezt a kis irodalmi fórumot, ahol megbeszélik az elolvasott kö­teteket, vitatkoznak. A klub­foglalkozásokat minden má­sodik pénteken tartják a presszóban kávé, zene mellett. Jelenleg harmincöt fiatalnak van látogatási igazolványa, de nagy az érdeklődés, sok a je­lentkező. S mit szóinak mind­ehhez az idősebbek, a szülők? örülnek, szívesen engedik el a lányokat, fiúkat. Tudják, hogy jó helyen vannak.,. Zilahy töl A LIBRESSZÖI BERKESI A „VÁDLOTTAK PADJÁN” — MIÉRT KELL A VERS? Ma este az őszi ünnepélyes megnyitóra gyűltünk össze. Sö­tét ruhás fiatalok ülnek körbe az asztalok mellett, várakozás látszik tekintetükben, s egy kis megilletődöttség is. Érthe­tő ez, hiszen itt ül közöttük Jancsó Andrienne előadómű­vész, akit már számtalanszor hallottak a rádióban; itt van Csertői Oszkár irodalomtörté­nész is, az Európa Könyvki­adó lektora. Ök ketten azért jöttek el ma este, hogy velük az irodalomról, a versekről beszélgessenek. Pinczés Teréz klubelnök és Horváth Éva KISZ-titkár az 1965—66-os klubprogramot mutatják. Gazdag és érdekes foglalkozásokat terveznek: Arcképek a magyar irodalom­ból; Öév-búcsúztatók a magyar és a külföldi irodalomban; Miért szép a szép?; Mai festé­szet és képzőművészet; Ko­moly zene, könnyűzene; szín­ház-, műteremlátogatás stb. S egy érdekesség: az irodalmi törvényszék. — Mit jelent ez? — kérdem a csinos, nagyon fiatal elnök nőt. — Valamennyien elolvasunk egy kijelölt könyvet, s azt »törvényszéki tárgyaláson-« vi tatjuk meg. Az »ügyész« vád iratot készít, ebben elmondja a véleményét, megbírálja az írót vagy a szereplőket. A vé­dő a maga szemszögéből a vé­dőbeszédet mondja el, s meg­próbálja fölmenteni a »vádlot­takat«. Nagyon érdekesek ezek a foglalkozások. Az idén egy Berkesi-regény ügyében szeret- n«-k ítéletet hozni. Meg akar j"k Berkesit is hívni a tárgya­Közben meghallgatjuk még Ines Taddiót, s elzárják a magnetofont. Beszélgessünk a költészetről! Egyelőre Csertői Oszkár irodalomtörténészé a szó. Azt mondja, hogy inkább beszélgető partner akar lenni, mint előadó, hisz ő is a klub tagjának érzi magát. A költé­szetről kialakult különféle né­zetek ismertetésével kezdi. El­mondja, hogy vannak, akik szerint fölösleges a vers; má­soknak az a véleményük, hogy a nagy technikai vívmányok idővel kiszorítják a művésze­teket, így a költészetet is, mert olyan élményekkel, ismereteit- kel gazdagodik az emberiség, amik fölöslegessé teszik, hogy mindezt például az irodalom­ban keressék. Teljes egyensúly következik be, amely nem te­rem talajt a művészeteknek — vélik némelyek. — Ha ezt vallanunk, nagyon leegyszerűsítve fognánk fel a jövőt — mondja. — Az emberi adottságokban semmiféle tech­nikai fejlődés nem teremt egy­formaságot. Művészetre min­dig szükség lesz; az olvasó ki­terjeszti egyéniségét a műal­kotáson keresztül, magáévá teszi a költő élményeit, meg­növeli saját magát. Arról is beszél, hogy a vers nemcsak közvetíti az érzel­meket, nemcsak érzelmi kör­be kapcsolja be az olvasót, hanem befolyásol is. Egy műalkotás állásfoglalásra, esetleg véleményváltoztatásra is kényszerít. A jó vers so­kat segít az érzelmi kultu­ráltság kialakításában, amit nem lehet iskolában elsajátí­tani, de a művészet megtanít rá. Most már bekapcsolódik a hallgatóság is. Eleinte nehéz­kesen, aztán egyre bátrabban. Több kérdés akad, hisz igen széles a klubtagok érdeklődé­si köre; a diákoktól, fiatal pedagógusoktól, tsz-könyve- lőktől a mezőgazdasági gép­szerelőkig, kereskedősegé­dekig mindenkL megtalálható itt. — Miért adnak ki Olcsó Könyveket? Külsejük esztéti­kailag nem megfelelő; ha va­laki meg akarja venni egy klasszikus író regényét, in­kább fizet húsz forinttal többet, s az e vúttal »mű­tárgy« is a lakásban. — Hol a helye P Howard ponyva-paródiáinak az iroda­lomban? ... — Minek közölnek a lapok képregényeket? . . . — Miért adják ki rendszer­telenül, ' más-más formában Fekete István könyveit? Kis vita kerekedik, aztán következik Jancsó Adrienne. Tessék választani, ki mit akar hallani! Sok kívánság van: Baranyi Ferenc, Radnóti Miklós, Ju­hász Gnula, József Attila. Arany János, Tóth Árpád, Váczi Mihály ... Jancsó Adrienne mosolyog, majd megjegyzi. hoPv kezd­őik talán a XIX. század köl­tőinél. aztán iöjjünk át a huszadikba. S hamarosan lei- dérül. hogy mennvire él- ménvdús. csodálatos ez az "inzás esvik századból a m£- qit-ha — ilven vezetővel. Petői i Sándor: Isten cso- 'ló.ia. Foitott fűznél. szup^^sz- tíve" szavalia Petőfit- »Isién csodája, hosv mé" áll ha­zánk. .« A szernek az arcára «oiiádnak. mellettem perr l-mr eririvi—e a ha+óc.n pl- ]re- rt’l herfv ja r—.•»«»H» a száját, követi a szöveget. — -Emberségünkből álljon fenn hazánk ...« — fejezi be Jancsó Adrienne —, egy ki­csit mottónak is szántam ezt a verset. Hálás, nagy taps fogadja szavait. Aztán egy Arany-ballada következik: Ágnes asszony; majd »átugrunk« a huszadik századba, őszi versek. Ady Az Űsz szerelmesei című ver­se hangzik el, úgy, nvnt egy zenemű, őszi hangulatot idéz Juhász Gyula Október című verse és József Attila egyik költeménye is. — Játsszunk Ki mit tud?-ot — javasolja a művésznő —, próbáljon valaki a jelenlevők közül is szavalni.. . Nagv tiltakozás a válasz. Dehogy mond más verset, amikor Jancsó Adniennét hallhatják! — Csőd latosan szaval — súgja Rajna Zsuzsa —, mi­csoda művész! Vers van min­den porcikájában ... Minthogy bátor vállalkozó nincs, derűs versekkel fejezi be Jancsó Adrienne: Takáts Gyula Márciusi erdő, Illyés Gyula Az volt a hű dal című költeményével. Csillogó szemek, ütemesen összeverő tenyerek mondanak köszönetét a versekért. * * * I mét megszólal a mag­netofon, táncolhat, aki akar. — Jól sikerült ez az este — mondom az egyik fiúnak. — Mi a véleménye? — Tényleg nagyon jő volt... de megszoktuk már. Tíz klubfoglalkozást tartot­tunk eddig... »Megszoktuk már ...« Jő ezt hálálni. Strubl Márta

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents