Somogyi Néplap, 1965. október (22. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-08 / 237. szám
Divatosban az ízlésest! A könnyű nyári ruhákat felváltották az őszi—téli összeállítások. A szülőknek gondot okoz, hogy mit vegyenek föl a gyerekek hűvös napokon. Segítségként divatbemutatót rendeztek a Divatcsarnokban. — Divatosbein az ízlésest! Az ifjúságnak és a szülőknek egyaránt kielégítő modelleket szeretnénk készíteni. Ennek a bemutatónak izlésformálás a célja. A bemutatott ruhák egy része azonnal megvásárolható áruházainkban — mondta Vámos Magda, a Ruházati Mintatervező Vállalat divattervezője rövid bevezetőjében. A tavalyihoz képest a divatban lényeges változás nincsen. A vonalak finomabbak, karcsúbbak lettek. Fiatal lányoknak divatos a piros-kék összeDOseszböl készült kék kötény- ruha, hozzá fehér-kék pöttyös blúz. Fiatal lányoknak divatos, alkalmi viselet. állítás. Egyenes szabású, övvel vagy anélkül viselhető ruha kis nyakkendővel. Sötét szoknya fehér blúzzal délutánra szép, elegáns. Sottis szövetből vagy terilénből varrott kötényruha blúzzal, esetleg pulóverral mindig friss hatású. No de a fiúk sem mostohagyerekek. Hosszú ujjú jersey- mellény az elején bőr- (antilop) betéttel zakónak vagy zakó alá is hordható. Sportos, meleg és nagyon csinos. A legújabb átmeneti kabátok impregnált ballonból készültek. Az anyagra poliuretán habot dolgoztak rá. A bemutató egyik legszebb darabja a piros leánykakabát és a zöld- szürke-kék apró mintás fiúkabát. Előnyük: nem túl drágák, könnyűek és melegek. Szórakozáshoz a maneken sötétkék düseszből készült kötényruhát mutatott be. Hozzá fehér-kék pöttyös, hosszú ujjú organzablúzt viselt. Fiúknak legdivatosabb az alpaka selyemszövetből készült kétgombos, kétoldalt hasított öltöny. A nadrág egyenes, párhuzamos szárú. A Belkereskedelmi Minisztérium, a RMT Vállalat és a Divatcsarnok közös rendezésében nemcsak Budapesten, hanem az egész országban divat- bemutatókat rendeznek. A középiskolákban, üzemekben diavetítés, filmvetítés formájában mutatják be az ifjúságnak a legújabb kreációkat. Azt akarják, hogy a fiatalok valóban megtalálják a divatosban az ízlésest. Halmos Éva (íMotumk A névtelen szakácsnő dicsérete A TANÉV ELEJÉN sok községben vita folyt, hogy kik kerüljenek be az iskolai napközis csoportokba. Olyan szülők is be akarták adni gyermeküket, akiknél vagy az anya háztartásbeli, vagy a nagymama otthon meg tudja főzni az ebédet, tehát valójában nincsenek rászorulva a napközi főztjére. Az elutasítottak szaladtak fúhöz-fához. A szorongatott helvzetben levő igazgató végül is ú eldöntött. hogy még négv-öt gyermeket fölvesznek a napközis csoportba, de élelmezést nem tudnak nekik biztosítani. Az egvik - faluban járva beszélgettünk olyan szülővel, akinek a gvermeke »nem kapott kosztot-. — Meg van most elégedve? A gyermekkel naponta foglalkozik a napközis nevelő, otthon pedig szépen megeszi az ebédet. A szülő a fejét csóválta. — Nem jól van ez így. Én kosztra is szívesebben adtam volna az iskolába. — De miért? Magának egy gyermeke van, és elég sokat kellene fizetnie. így meg a nagymama megfőzi a gyerek- neje az ebédet, meg maguknak is. — Itt jobban főznek. Meg szívesebben is eszik a gyerek együtt a többivel. — Jobban főznek az iskolában, mint otthon? — Jobban hát! Meg szépen késsel, villával esznek. Otthon meg csak »kalánnal« bedobálja a Pisti magába az ételt! MEGNŐTT HÄT — különösen falun — az iskolai konyha tekintélye a szülők előtt. Egyrészt, mert leveszi vállukról az ebédfőzés gondját, mert az ételek változatosak, kalóriadúsak, másrészt azért, mert a terített asztal, az evőeszközök rendszeres használata általános igénnyé vált. A nevelők számára már kezdettől fogva egyik legértékesebb társadalmi ajándék a napközis konyha nyújtotta olcsó étkezés. Az a tény pedig, hogy együtt étkezik, és ugyanazt eszi a nevelő Is, mint a tanítvány, az iskola demokrati álódásának és otthonná válásának egyik lényeges eleme. Megyénkben — az óvodai konyháktól a középiskolai kollégiumokban és menzákon étkeztetett tanulókig számba véve a sort — több mint tizenkétezer kis- és nagydiák étkezik aránylag olcsón, nem is beszélve arról a sok száz nevelőről, akinek ebéd gond iáit megoldja az iskolai »üzemi konyha^ a hét munkán aninin. AZ ISKOLAI KONYHÁNAK sok helyen modem fölszerelése, a gondosan beszerzett és tárolt élelmiszer azonban holt érték maradna (s egy-két rosszul főző helyen az is), ha nem állnának olyan nők az asztalok, főzőüstök és tűzhelyek mellett, akik nemcsak a szakma mesterei, hanem tudásuk mellett egy kicsit a »szívüket is belefőzik« a mindennapi ételbe. Talán ezért olyan zamatosak a napközis konyha vagy a menza által az asztalra helyezett ételek! Azzal, hogy a pedagógusnapon közülük a legjobbakat a nevelőkkel együtt megjutalmazzuk, még alik ismerjük el érdeméiket. Pedig ezekre az asszor okra sok ezer gyermek étkeztetését rá lehet bízni, sokszor jobban, mint egyikmásik családra. Vajon érdemeik szerint becsüljük-e őket? Mindennapos dolog, hogy az étkező emberek — ha ízlik az étel, ha nem — a vendéglőkben régi szokás alapján borravalóval jutalmazzák a felszolgáló pincéreket. De aligha jutott még az emberek eszébe, hogy az ebéd, a vacsora végén azt mondják a főpincérnek: — Ezt a borravalót nem annak adom, aki az ételt felszolgálta, hanem annak, aki megfőzte. Az ő érdeme, hogy megelégedetten távozom, nem azé, aki az ételt a konyhától az asztalig elhozta. VALAHOGY ÍGY VAGYUNK az iskolai konyhák főzőnőivel, konyhalányaival is. Főztjüket mindennap esz- szük, de évente legföljebb egyszer gondolunk rájuk. Amikor gyermekeink tornaórákon, strandon, sprotverse- nyeken felvonulnak előttünk, és egészséges, szinte már túlságosan is jól táplált alakjukban gyönyörködünk, rendszerint a magunk érdemei jutnak eszünkbe róluk, a cukrászdára adott forintok, az édességre költött tízesek, S nem jut eszünkbe az iskolai konyha dolgozóinak munkája! Akiknek minden gondjuk az, ho®v kis falusi gyermekek vagy városi ka- maszkodó fiúk-lányok jó étvággyal fogyasszák el az ételt, melyet a forró tűzhely mellett, nehéz gőzben verejtékezve, de szívvel-lélekkel készítettek számukra. Köszönjük fáradságukat. Tart János Hogyan tisztítsuk ki a kefét? A plasztikus anyagból készült hajkefék mindjobban kiszorítják a használatból a régi, szőrből készült hajkefét. De még mindig vannak sokan, akik hűek a régi, megszokott szőrkeféhez. Most elmondjuk, hogyan tudják víz nélkül szép tisztára mosni a hajkefét. Melegítsünk meg egy kis rakás korpát, és jól dörzsöljük át vele a kefe szőrzetét, aztán hagyjuk így állni legalább egy órát, majd könnyed ütésekkel rázzuk ki a korpát a keféből. így a kefe teljesen tiszta lesz. A gyermek és a gép Nemrégiben egy orvosokból, pedagógusokból és pszichológusokból álló társaságban azon vitatkoztak, hogy helyes-e a gyermeket a kezdet kezdetétől a gépekhez, az élet mechanikus kísérőihez szoktatni, vagy pedig egészségesebb, ha természetes tulajdonságai szerint próbáljuk az életbe bevezetni. A kérdésben a szülők már nagyon korán döntenek — a minden átgondoltság és tervszerűség nélkül. Mert mi a gyermek — a kisfiúk — első játéka? Kis autó, azután nagyobb autó, roller, kerékpár, görkorcsolva stb Gép, csupa gép... S ha felnő? Beül a villamosba, a vonatba, a gépkocsiba, s annak ablakán keresztül látja a tájat, a természetet. Igaz, a gyermeket a gépek világához kell szoktatni, hiszen környezetében amúgy is percről percre jelentkeznek a gépek járművek. munkaeszközök, szórakoztató berendezések formájában, de megfeledkezhetünk-e a gyermek elemi élményeinek biztosításáról? Azok biztosításáról, amelyek nincsenek összefüggésben a technikával? Ezek az élmények azért szükségesek, hogy a gyermek kénét alkosson nem a »ón»'- v~nem az emberek világáról. Csak ilyen módon tanulja meg a gyermek, mi a természet, mi a társadalom, mit jelent a társ, a kölcsönös segítség, a pajtás és embertársai érdeke... A fiúgyermek szereti a gépet, a kislány a dalt, rhind- ketten szívesen énekelnek, és érdeklődnek a természet szépségei iránt. Mire felnőnek, értékelni tudják majd, s rájönnek, hogv a ma embere nem a technika rabszolgája; nem lehet gépekkel gondolkodó, érzéketlen valaki, hanem éppen az érzelmek a jelentősek az emberek életében, a társadalmi együttélésben. Az említett vita ott szűk körben talán fölöslegesnek látszott, bárki mondhatja, hogy eltúlozzuk a dolgot. Ügy gondoljuk, sohasem túlzás az, ha 'elhívjuk a figyelmet apró és jelentéktelennek tetsző dolgokra: a mechanikus játékok egyeduralmára. Ezzel — úgy gondoljuk — későbbi nagyobb gondoknak vehetjük elejét. Dr. P. I. Az őszi táskadivatról A kézitáska — nevezzük retikülnek, szatyornak — napjaink nélkülözhetetlen kelléke. Szükség van rá reggel, ha piacra megyünk, ha munkába indulunk, és fontos, ha szórakozóhelyre, moziba vagy színházba látogatunk. A kézitáska a tasakok díszítik, hogy azért mindennek jusson hely. A bevásárlótáskák formája változatlan. Azaz változatosabb a forma, de a nagyság, a méret megmaradt. Dolgozó nőknek ez mindennapi használatra sokkal célszerűbb, mint a kis kézikorszerű divat elmaradhatatlan része, az öltözék praktikus, fontos kiegészítője. Éppen ezért nem mindegy, hogy milyen. Ezt is alakítja, formálja a divat, éppen úgy, minit a kalapot, a cipőt, a íejkendőt. Az újonnan tervezett táskák anyaga csaknem kizárólag műbőr, formája pedig — célját és rendeltetését tekintve — praktikus. A kézitáskának legkedveltebb divatszíne a négerbarna és a fekete. Ez világos és sötét színtónusú kabáthoz, kosztümhöz egyformán illik. A forma azonban új, kisebb , és teltebb. Gyakori az álló, merev fogó, s emiatt a divatos kis kézitáska erősen emlékeztet az orvosi táskákhoz, csak persze kisebb, és csattal díszített. A táska kisebb lett, természetesen az iratok, piperecikkek, zsebkendő és pénztárca nem férnek el benne olyan kényelmesen, minit a nagy, régi kézitáskákban. Ezért kívül zsebek, táska, a retikül. Munkából jövet, menet sokszor a család egész vacsorája helyet kaphat benne. A bevásárlótáskák őszi újdonságai között sok jó és szép formát láttunk. Meglepetés a habosított műanyagból, néger- barna, bordó és zsemleszínű »skai« anyagból készült táska. Az alkalmi retikülök változatlanul kicsinyek, levélboríték formájúak. Legki- használhatóbb a fekete lakk vagy bársony.' Az utóbbit strassztűvel, fémmonogrammal, művirággal az alkalomhoz illően saját kezűleg díszíthetjük. Újdonság, hogy az esti táskákat fémláncra függesztve, karon viselik. A nyári táskadivat folytatásaként a nylon szalmából horgolt változat mellett feltűnt a fekete, zsinórból horgolt kis apró alkalmi kézitáska is. Az ezüst- és aranyszínű táskák inkább szórakozóhelyre, bálba, estélyi ruhához illenek. EGY KIS TEXTILISMERET (II.) Miért kísérletezik a tudó mány újabb és újabb, kémiai úton előállítható textilanyagok gyártásával? A természetes növényi és állati rostok és szőrök termelését még 20 millió tonnával lehet növelni, de ez a legfelső határ. Ez a maximálisra növelt termelési plusz sem elég aih- hoz, hogy a föld lakosságát felöltöztesse az ipar. A közeljövőben ruháink és egész öltözködésünk a lombik és a retorta függvénye lesz. A textilkutató tudomány nem szívesen használja a műanyag elnevezést. A »mű-« mindig valami »nem valódiképzettársítást von maga után. Márpedig a szintetikus úton ugyan nem jobb! A szintetikus úton előállított anyagok könnyebbek, olcsóbbak, tartó- sabbak, és egyszerűbben kezelhetők, mint a természetes szálból készült textiilanyagok A természetes szálakat az ipar minden változtatás nélkül felhasználhatja. A szintetikus szálaknál az alapanyagot a tudomány építi föl kémiai úton. A szintetikus szálaknak ezt a két nagy csoportját ismeri tehát a tudomány: a cellulózbázisra épült és a kémiai úton előállított szintetikus szálakat. A cellulóznál a nyersanyagutánpótlás korlátlanul biztosítva van. A szintetikus szálak alapanyagát a kutatók szénből, mészből. petróleumból, ásványolajból, a levegő nitrogénjéből, a tengervíz klórtartalmából állítják elő. A vegyi úton előállított vagy oldott növényi rostanyagot különböző keresztmetszetű lyukakon préselik ki. A szál keresztmetszete döntően befolyásolja az anyag természetét. A szálakat vagy végtelen szálban préselik és szövik, vagy mint a gyapjút, darabokra felvág va és rosttá fonva dolgozzák fel. Egy szálból szőtt a mono fylanyag. Ha a végtelen szálat több, ugyancsak végtelen préselt szálból fonják, illetve szövik, ez a polyfilszövedék. Ha a szintetikus szálat hőhatással formálják, alakítják, sodorják, akkor a szál lehűlés után is megtartja új formáját. Ilyen terjedelmesített fonal a kreppnylon és a bánion. Műselyetn acetát fonalat is lehet hőhatással formaváltoztatásra bír- ni. Ha a folyékony és formálható anyagot nem lyukakon, hanem széles réseken préselik, akkor fólia lesz belőle. Műselyem alapanyagból nyerjük a celofánt, szintetikus anyagból a PVC fóliát vagy lemezt. Végül is elérkeztünk századunk egyik legnagyobb vívmányához. a szintetikus anyagokhoz. Az eddig ismert szintetikus családok a következők: Poliamid Poli vinyl Poliacril Poliester ébb Nylon Vestan Orion Teriién tuPerion Vynion Dralon Dacron a Dynel Rodon Diolen ha Dolan Trevira A perion és nylon alapanyaga a kőszénkátrányból nyert phenol. Az első ismert szintetikus anyag a nylon. A poliamid családihoz kb. 88 kereskedelmi elnevezés tartozik. A »családtagok« természetes és tulajdonságai nagyjából megegyezők. Magyar tagja is van a poliamid családnak: a da- nulon, ebből több ezer tonnát gvártunk évente. Az orkánanyagot — amely egyébként poliamid alapanyagból készül — fonákján műanyaggal vonják be, amely a levegőt és a vizet nem ereszti át. A test nem szellőzik, az orkán rendeltetése tehát eső elleni védelem. A fehér szintetikus anyag rövid használat után megsár- gul, vagy enyhén rózsaszín lesz. Nem a háziasszony a hibás. Az elszíneződés fény hatására végbemenő vegyi bomlás. A gyűrtelenített anyagot műgyantával vonják be. Kétféle gyűrtelenítést ismerünk. Az egyiknél a műgyanta vékony rétegben bevonja az anyagot, a másik eljárásnál a műgyanta kémiai úton vegyül a szövedékkel. A műgyanta rugalmassá teszi a szálat. A háziasszonyok forró vizet, forró vasalót ne használjanak. Szappan helyett jobb a szintetikus mosópor vagy mosópaszta. Az anyagot ne facsarják, ne lógassák kötélen. A kimosott ruhafélét két törülköző között fektetve szárítsák. Ne tegyék fűtőtest vagy forró kályha közelébe. Becsüljék meg a korszerű anyag jó tulajdonságait, és a tudomány új módszereivel kezeljék a műszálas textilanyagokat. Sz. M. A Budapesti Kőolajipari Gépgyár műszerüzeme szerelési részlegéhez vidéki munkahelyekre KÜLSZOLGÁLATOS MUNKAKÖRBE azonnali belépésrt keres lakatos, csőszerelő, villanyszerelő, autogén- és villanyhegesztő szakmunkásokat és segédmunkásokat. Szállást biztosítunk. Jelentkezés a vállalat munkaügyi osztályán: Budapest, XVIII., Gyöm- rői út 79—83. (5367)
