Somogyi Néplap, 1965. október (22. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-07 / 236. szám
Csütörtök, 1965. október 7. 5 SOMOGYI NÉPLAP Tsz-árudák a Balaton-parton A NYÁRI ZÖLDSÉGELLÁTÁS TAPASZTALATAIBÓL Megkérdeztem egy piacra igyekvő háziasszonyt Siófokon: hol vásárol legszívesebben zöldséget? Azt felelte, hogy a tsz bódéjában, mert ott mindig friss az áru. Amikor másfél órával később megkerestem az Egyetértés Tsz elárusítóhelyét, a ládák alján már csak kevés paprikát találtam. A többi elfogyott, új pedig még nem érkezett. Nagy forgalmat bonyolított le a nyáron ez a bódé. A törzsközönség kialakulása és az 140 000 forint bevétel a friss és jó minőségű árunak köszönhető. Márton Lajos tsz-elnök elmondta, hogy csak közvetlenül a szállítás előtt szedik le a zöldségfélét Ezért adhatnak állandóan frissebbet, mint a MÉK. Helybe vitték az árut Naponta adta a nyáron a friss zöldséget a balatonsza- badi tsz kertészete is. Árudájuk mégsem bonyob'tott le nagy forgalmat. Ennek egyik oka, hogy nem üzemelt a camping, a honvédségi üdülő vendégei pedig inkább a gyümölcsöt keresték. Amit lehetett, megtettek ennek az igénynek a kielégítésére is. A háztáji gazdaságokban vásárolt az elárusító gyümölcsöt. A 65 900 forintos forgalomnak körülbelül a harminc százaléka bonyolódott le az üzletben. A többit az elárusító hordta ki az üdülőkbe. — Azért tartjuk fenn jövőre — mondja Valter Imre tsz-elnök —, mert erkölcsi kötelességünk segíteni a Ba- laton-part ellátásában, de bővíteni egyelőre nem akarjuk. A körzetet így is elláthatjuk. A siófokiak viszont azon törik a fejüket, hogyan tehetnék szebbé az elárusító- helyet, és hogyan nyithatnának űjább pavilont. A Bala- ton-part jobb ellátása végett gondoltak arra is, hogy bővítik a kertészetet: üvegházakat építenek. Az elárusítóhelyek bővítésének gondolatával foglalkoznak a balatonendré- di Zöldmező Tsz-ben is. ők Zamárdiban nyitottak árudát. Most úgy tervezik, hogy még egyet nyitnak, ezt pedig mozgóbolttá fejlesztik. Olyan helyre viszik, ahol a MÉK sem árusít. A balatonendré- diek nagy forgalmához a megfelelően kiválasztott helyen kívül hozzájárult az is, hogy a külföldi turisták, vendégek előszeretettel vásároltak itt. • mondja Bognár József főág- ronómus. — Nagy volt a forgalom egész nyáron. Azok a gépkocsik, amelyek a kompra vártak, vagy a kompról jöttek, kevés kivétellel megálltak az elárusítóhelynél. Jövőre még közelebb visz- szük a boltot, le egészen a pénztár mellé. Ha valaki már egyszer jegyet vált, az biztosan vásárol egy fél kiló barackot vagy egy dinnyét Ügy tervezzük, hogy a háztájiban termett gyümölcs egy részét is értékesítjük itt, meg aztán jövőre csemege- szőlőt is árusítunk. Ezen a részen viszonylag sok termelőszövetkezeti áruda van. Az endrédin és a kőröshegyin kívül ebben az évben nyitottak a balatonszár- szóiak is egyet meg a za- márdá tsz is. Mindenütt fő szempontnak tartják a szövetkezetek vezetői: nem lehet elvárni az üdülőktől, hogy keressék a boltokat, hanem oda kell vinni az árut, ahol az üdülők járnak. Ezt tették a balatonőszö- diek is. A külsőre is a Ba- laton-part profiljába illő árudát közvetlenül a 7-es út mellé építették. — Az volt a célunk — mondja Károlyi János, a szövetkezet főkönyvelője —, hogy az átutazókat is kiszolgálhassuk. Az idén ugyanis csak a kertészetben meg a szőlészetben tudtunk árusítani. De jövőre megnyílik a camping. Alig hiszem, hogy valaki közelebb találna vásárlási lehetőséget. Bővül a hálózat Az őszödieknek egyébként távolabbi terveik is vannak. A szőlők között, festői környezetben apró ivók romjai állnak. Szeretnék felújítani ezeket, ha megkapnák a bor- kimérési engedélyt. Nincs messze a Balaton-parttól, mégis teljesen más környezet fogadja itt a bel- és külföldi látogatókat. A siófoki járás tapasztalatai azt mutatják, hogy megéri fejleszteni a tsz-árudákat. Az üdülők mindig friss zöldséget, gyümölcsöt kapnak, a közös gazdaságoknak pedig jó pénzforrást jelent a közvetlen árusítás. Persze az első év tapasztalatai alapján tovább kell fejleszteni a piackutatást is. Meg kell találni azokat a helyeket, ahol még nem megfelelő az áruellátás. Ez az egyik feladat. A másik pedig: tovább bővíteni ezt a hálózatot — Az eredmények újabb szövetkezeteket is sarkallnak — mondja Szűcs Sámuel, a Siófoki Járási Tanács mező- gazdasági osztályvezetője. — Szólád és Nagycsepely mái kért engedélyt a jövő évre. Szükség van ezekre is, hiszen ez a hálózat most van kialakulóban. A Balatonpart zöldség- és gyümölcsellátásában, a zöldövezeti program megvalósításában nagyon sokat segíthetnek ezek a boltok is. Kercza Imre A munkahely légköre MINTEGY KÉT ÉS FÉL SZÁZ DOLGOZÓ munkaügyének intézője többször érthetetlenül állok egy-egy megnyilvánulás előtt. Többen ugyanis, amikor új munkahelyre való átirányításukat teszem szóvá, élénken tiltakoznak, holott a felajánlott hely számukra — minden objektív tényezőt figyelembe véve — kedvezőbb: korszerűbben fölszerelt, a lakóhelyhez közelebb fekszik, vagy éppenséggel a naponkénti utazás fáradalmaitól mentené meg őket. Az érdeklődésre rendszerint ugyanaz a válasz: jól érzem magam, rendesek a kollégák, nem kívánkozom el onnan. És ha megvizsgáljuk, valóban azt tapasztaljuk: az említett munkahelv légköre olyan kedvező, hogy szin+e fogva tartja azokat is, akik talán néhánv évvel ezelőtt a körülmények kényszerítő hatására kerültek oda kedvetlenül, viszolygásukat alig elfojtva. Melyek azok - a jótékony tényezők, amelyek a munkahely légkörét oly vonzóan hangulatossá alakítják? Ahány megkérdezett, annyiféle sorrend, de a válaszok nagyjából megegyeznek. íme, a leggyakoribb vélemények: — A vezetők embersége, igazságossága, gondoskodása a nuugodt munka feltételeiről... — A kollégák jókedélye, humorérzéke, amely szünetekben felvidítja az embert... — Nincsenek klikkek.„ — Ismeretlen az intrika... — A munkahely, a környezet otthonossága... A válaszok tömören fogalmazva — bár a teljesség v nye nélkül — nyújtják a munkahely kellemes légkörének legfontosabD föltételeit, amelyek persze még tovább differenciálva és bővítve kiegészülnek azzal, hogy: a vezetés nem tűri a lazaságot; biztosítja a fegyelmet; az igazgató »allergiás« még egy eldobott kis papírszeletkére is; állandóan fejleszti intézményét; arányosan osztja el a túlmunkát; érdeklődik egyéni körülményeik felől; a kollégák kisegítik egymást apróbb-nagyobb kölcsönökkel; ha szükséges, »beugranak« helyettesíteni csak úgy, szívességből és így tovább. VALÓBAN, NEM MINDEGY sem a dolgozó, sem a feladat szempontjából, hogy milyen légkörben folyik a munka. A kedvező körülmény, a jó hangulat megsokszorozza az ember teljesítőképességét, tudásának maximumát kéoes adni. Viszont a kapkodó, határozatlan va>*v éppenséggel agresszív, tekintélyét beosztásának hangoztatásával fenntartó vezető által irányított, klikkharcoktól terhes, állandóan feszült, ideges levegőjű munkahelyen bizony a munka intenzitása jóval alacsonyabb, és innen a dolgozók is elkívánkoznak, amire — sajnos — jócskán akad példa. Félreértés ne essék: amikor a munkahely kedvező légkörét említem, nem az egymás hibáját elnéző és takargató, sündisznó módjára befelé forduló* elszigetelődő, a nagyobb közösségben feloldódni nem akaró kollektívára gondolok — amit persze nem is lehet így nevezni, de nem is lehet tartósnak tekinteni. Az elvtársi bírálat, a fogyatékosságok* botlások, emberi és szakmai gyengeségek szóvátétele azonban éppen a fentebb említett* pozitív légkörű munkahelyen lehetséges a sértődés és harag következménye nélkül. A MUNKAHELY HANGULATA bizonyos mértékig a közösséggé válás fokát is jelzi. Mutatja, hol áll a 10—20 vagy 50 azonos munkát végző dolgozó a kollektívává fejlődés útján, milyen mértékben fejlődtek ki körükben a jó közösségre jellemző ismertető- jegyek: az önzetlenség, a segítő szándék, a társaik iránti felelősség és mindenekelőtt a munkafeladat egységes szellemű, azonos eszmei alapú, magas színvonalú elvégzése. Ügy gondolom, elsősorban a párt- szervezetek kommunistáinak és a szakszervezet aktivistáinak kötelessége, hogy jó példával, őszinte beszélgetésekkel, a nyugodt munka föltételei biztosításának segítésével* a külső környezet fejlesztésével járuljanak hozzá a munkahelyek marasztalóan kellemes légkörének kialakításához, illetve a feilett kollektíva iránvában való továbbfejlesztéséhez. P L. Jól jártak as uborkával (Tudósítónktól) A somogysimonyiak az utóbbi években a termelés tekintetében sokféle próbálkozást tettek. Általában ők is idegenkedtek az addig ismeretlen növényektől, amelyeknek termesztésében még nem volt megfelelő tapasztalatuk. Próbaképpen tavaly a Dózsa Tsz termelési tervébe vettek nyolc hold uborkát. Nem csapódtak be, sőt nagyon is jól jártak vele: 196 000 forintot kaptak uborkáért. A csaknem 25 000 forintos holdankén/ti bevétel a szövetkezet vezetőségét és tagságát annyira föllelkesítette, hogy az idén tíz hold uborka termelésére szerződtek. Most az 560 mázsa termésért 170 000 forintot kaptak. Szép eredmény ez ilyen kedvezőtlen időjárású évben. A szövetkezetben az idén módosították a szedés javadalmazását. Tavaly 90 kg vegyes termés szedéséért egy munkaegységet írtak jóvá, és a bevétel 10 százalékát pénzben kifizették. Ez nem ösztönözte megfelelően a tagokat arra, hogy magasabb értékű uborkát szedjenek, s gondosan válogassák, meri leginkább azt vették figyelembe, hogy a nagyobbak többet nyomnak, mint az aprc csemegeuborka. Az idén viszont 30 kg ecetes, 50 kgkis- kovászos, 85 kg nagykovászos, illetve 300 kg salátás uborka után egyaránt egy-egy munkaegységet írtak jóvá, és az összbevétel 10 százalékát adták a tagoknak. Ez az ösztönzési módszer meghozta a várt eredményt, elérte célját. A somogysimonyiak jól jártak az uborkával. Mos1 már saját tapasztalatukból tudják, hogy érdemes vele foglalkozni. Termelnek ezután is szerződésre. Az átutazók is vásároltak Tulajdonképpen vizsgaidő- szaka volt az idei nyár a Eli- laton-parton felállított termelőszövetkezeti elárusítóhelyeknek. A szövetkezetek nagyrészt elégedettek a forgalommal. Csaknem mindenütt azt a következtetést vonják le, hogy ennek az árusítási formának a feladata elsősorban az, hogy olyan helyekre is juttasson friss zöldségfélét, gyümölcsöt, ahol a MÉK nem árusít. Jó példa erre a kőröshegyiek esete. Augusztusban állítottak fel egy boltot a szántódi révnél. Dinnyét, paprikát, paradicsomot árultak itt. Napi forgalmuk elérte a kétezerötszáz— háromezer forintot. — Ezt a helyet a járási tanács javasolta nekünk — Csicsói kátyúk Két éve korszerűsítették az Iharosberény—Csurgó közötti utat; az ehhez csatlakozó mintegy két és fél kilométeres somogycsicsói bekötőutat szintén portalanították, bitumentakarót kapott, ami akkor sokat javított a kezdetleges burkolaton. Jelenlegi állapota azonban elképesztő. Jó hatszáz méteres szakaszon harminc-negyven centiméter mély kátyúk sorozata rémíti a járművezetőket. Legtöbbet és leg jogosabban az autóbuszok vezetői panaszkodnak. Nem tudják tartani az ötperces menetidőt, emiatt gyakran elkésnek a scmogycsicsóiak és csicsópusz- taiak a reggeli nagykanizsai —kaposvári járatról. Jó lenne, ha még az őszi esőzések beállta előtt megjavítanák a somogycsicsói bekötő utat! N. F. KILENCVEN PERC AZ ELET Nyikita Kurihin és Leo- nyid Menaker rendezők filmjének tulajdonképpeni főszereplője egy szovjet T—34-es tank. Több ilyen harckocsival ezt is új elhárító fegyverük kipróbálására akarják felhasználni a nácik. A páncélosban foglyok ülnek... A lövegek tüzében egyszer csak kitör az egyik tank. Végigdübörög az utcákon, és megkezdődik négy ember kétségbeesett, reménytelen küzdelme Németország szívében — az életért ... (A filmet a Szabad Ifjúság Filmszínház játssza október 7-től lóig) ■ 1 Szász focútl útiköltségZs. I., az ötödik X felé tartó hajadon könyvelőnő ijedten veszi észre magán a középfültömirigy-gyulladás tüneteit. Mint egészségére vigyázó, önmaga iránt tiszteletreméltó felelősséget érző leány gyorsan ágyba bújik, és hívatja a falu idős orvosát. Gyors, de alapos vizit, injekció, és a doktor bácsi biztató szavak kíséretében eltávozik. Búcsúzóul megígéri, hogy reggel ismét meglátogatja betegét. Páciense azonban nem nyugszik meg. Ahogy az orvos elmegy, a főnökét kéreti magához, s háromnapi rendkívüli szabadságot kért tőle. Ahogy elmondja, Pestre kíván utazni egy jeles specialistához, mivelhogy csupán egy élettel rendelkezik. Ezzel pedig nem lehet játszani. Mindenképpen indokolt tehát, hogy súlyos baiával fővárosi orvost is fölkeressen. A főnök, jószívű lévén, a háromnapi szabadságot kegyesen megadta. (Rajta ne múljon beosztottjának élete.) Az utazás előtt másfél órával — orvosának ígérete szerint — még kapott egy injekciót, és vonatra ült. Két nap múlva egészségesen megérkezett. És akkor az alábbi párbeszédet folytatta főnökével: — Megjöttem, munkára jelentkezem. A harmadik napot nem vettem igénybe. — Örülök, hogy meggyógyult. Hiába, a fővárosi orvosok mégiscsak mások, ugye. A könyvelőnő bosszúsan legyintett: — Hagyja csak! Képzelje, az öreg dokink úgy meggyógyított még itthon, hogy mire Pestre értem, semmt bajom sem volt. Egy neves specialista, is csak ennvit tudott megállapítani. Szár forint honoráriumért. Plusz útiköltség ... —sk—
