Somogyi Néplap, 1965. október (22. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-06 / 235. szám
Somom Méplap AT MSZMP MEGVEI PiTÓTTTAGA ES^Ä MEGYE1 TANACS LAPJA AZ ALKOHOL RABSÁGÁBAN Látogatás a varsói „vodka gyárban” Sok féle készítményük közül az egyik legfinomabb ital a Starka. Pincékben, kis tölgyfahordókban öt évig érlelik, és csak azután palackozzák. Ize vetekszik a híres Napóleon-konyakéval. Egészségünkre! Emberi kéz érintése nélkül, futószalagokon jut el a vodka a cso- magolóig. Az automata töltőszerkezet munkáját asszonyok ellenőrzik, minden egyes palackot átvilágítanak, hogy csak a legkiválóbb áru hagyhassa el a gyárat. Ebből a hatalmas palackozó- teremből naponta 250 ezer üveg vodka keltáit csak folyóvízben... Minden vendéglőben olvasható az a felirat, amely felhívja a vendég figyelmét, hogy italt csak folyóvízben mosott pohárban fogadjon el. A kaposvári Aranyfácán Vendéglőben hiába keresi a feliratot a vendég és azt is hiába várja, hogy a csaposok a rendelkezés szerint járjanak el. A környéken nem a legjobb a vízellátás, kevés van a vendéglő víztartályában is. Előfordul, hogy a csapos megkéri a vendéget: hozzon már a közeli kútból egy vödörrel, leggyakrabban azonban az történik, hogy piszkos, szeny- nyes lébe mártott pohárban szolgálják ki a kért italt. A lefolyóban egy alig kétliteres edény van csupán, s abba folydogál bele az igen vékony sugarú víz. A gyakran csaknem fekete lébe éppen belemártják a poharat, s máris újabb italt mérnek bele. Fogyaszthatja a vendég jóízűen, ha éppen van hozzá gusztusa. Pedig egy nagyobb víztartály- lyal megszüntethetnék a mosogatással járó gondot. — ló — Megnyitották a IV. múzeumi hónapot Sovány, sápadt ember. Arcát több napos szakáll borítja. Félelmetes látványt nyújt. Arra gondol az ember, sötétben nem lenne jó vele egyedül találkozni. ötvenévesnek látszik, pedig csak harminc... Szeme kifejezéstelen, véreres, mint mindazoké, akik rendszeresen és nagy mennyiségben italoznak. — Mennyit ivott naponta? — Hát kérem, attól függ, mi volt, vagy mennyi pénzem akadt... Borból 5—6 litert is naponta. Szerettem a pálinkát is. Előfordult, hogy abból meg több mint egy litert iszogattam meg egyedül. . . Ha bementem a ven déglőbe, száz forint bizony nem ’-olt elég ... Többet ittam, m'<- illett, elismerem — mór. ' Risch János Bő- szénfa. l'ó utca 7. szám alatti lakos. — Mondták a szüleim, hogy hagyjam abba, mert nem lesz jó vége, de nem használt a figyelmeztetés . .. — Miért ivott? — Családi okok miatt... Resch a napot a kocsmában kezdte. Öt-hat féldeci pálinka vagy ugyanannyi nagyfröccs. Ezután ment dolgozni, s ha módja volt, még munkaközben is lehajtott néhány féldecit, vagy megivott egy-két pohár bort. Este a napot a kocsmában zárta, legtöbbször részegen. Mindig akadt ivócimbora, aki némi potyaital ellenében vigasztalta. Így volt ez néhány héttel ezelőtt is. Arra már nem emlékszik, mennyit ivott, amíg a vendéglőből haza nem indult. De hogy részeg lehetett, az bizonyos, hiszen nemsokára a termelőszövetkezet istállójában aludt. Az éjjeliőr zavarta haza. Útközben fogamzott meg agyában a gondolat: betör valahova és pénzt szerez az újabb italozáshoz. Tudta, hogy M. Ferenc ék gyakran délután, illetve éjszaka dolgoznak, az ő házukhoz vezetett az útja. Bemászott az ablakon, de balszerencséjére a házigazda otthon aludt. Gyorsan továbbállt és egy másik lakásba, I. Sándorékhoz tört be. Itt már több szerencséje volt. Ruhaneműt és némi apróságot csomagolt össze, majd távozott. A gyanú hamarosan ráterelődött, de a lakásán és a környéken is hiába keresték. — Elhatároztam, hogy elbúj- dosok. T szüleimnek sem mondtf m i .-2, hova megyek — ve. ':Ua, amikor néhány hetes csavargás után kézrekerült. Közben gyarapította bűntetteinek számát: csavargása során ellopott egy kerékpárt, és az út mellett dolgozó emberek fára akasztott táskáit is magához vette. Az egyik táskában 560 forintot talált, de kenyér, ennivaló helyett egy üveg pálinkát vásárolt az útra, s így folytatta csavargását. Két betörés, ugyanennyi alkalmi lopás és egy kerékpárlopás miatt felel majd a bíróság előtt Resch János. — Bűnös vagyok, megérdemlőm a büntetést — ismeri el. — Ha lehet, büntetésem letöltése közben vigyenek kény- szerelvonó-kúrára, hogy megszabaduljak az alkohol rabságától — kéri. Bizonyára teljesítik kívánságát, de vajon lesz-e ereje, hogy később távoltartsa magát az italtól? Engedik-e az ivócimborák, hogy elmaradjon tőlük? Nagyon sokan látták, hogy a 30 éves fiatalember a lejtőre tévedt. Előfordult az is, hogy italosán ment dolgozni. A bő- szénfai vendéglőből is többször haza kellett volna küldeni, de mégis kiszolgálták. A bűncselekményeket Resch János követte el, öt vonják felelősségre. De hogy ide jutott, abban részük van mindazoknak, akik ivásra bíztatták, s nem akadályozták meg időben a mértéktelen alkoholfogyasztást. Sz. L. Tárlókban képzőművészeti, ■régészeti, művészettörténeti műveket, kiadványokat szemlélhettek tegnap este a látogatók a Palmiro Togliatti Megyei Könyvtár előadótermében. A székekre odakészített leporellókon az Országos Múzeumi Hónap kaposvári eseményeinek programját, az előadások ajánló irodalomjegyzékét olvashattuk. Este 6 órai kezdettel itt tartották meg a múzeumi hónap első rendezvényét. Megnyitó beszédében Böhm József, a megyei tanács elnöke méltatta ennek az évente ismétlődő eseménysorozatnak a jelentőségét. Szólt a régészet, a leletmentés fontos tudományos szerepéről, a múzeumok kétirányú tevékenységéről. Múzeumaink a kutató, elemző munka mellett jelentős ismeretterjesztő, népművelő feladatot is betöltenek. Ennek az utóbbi törekvésnek a jegyében szeretnék az érdeklődést még jobban, még szélesebb körben elmélyíteni tudományos értékeink iránt ebben a hónapban is — népünk kulturális felemelkedése érdekében — mondotta a többi között Bőhm elvtárs, és ezzel megnyitotta az 1965. évi múzeumi hónapot. Ezután dr. Bodnár Éva, a Magyar Nemzeti Galéria tudományos kutatója tartott előadást Rippl-Rónai József párizsi életszakaszáról, a Nabis-művészcsoporthoz fűződő kapcsolatairól s ebben a korszakában alkotott műveiről. 4 BONIFÁC-ÜCV Odakinn esett, egyhangúan és kitartóan. Az ablak meg-meg- koppant, amint a szél egy-egy esőfüggönyt nekivert az üvegnek. Az antennavezeték időnként a falat súrolta, s ilyenkor mintha smirglipapírral dörzsölték volna a vakolatot. Furcsa éjszaka volt, teli rejtelemmel, láthatatlan mozgással és titokzatos cselekménnyel. . . A televíziót már néhány perce lekapcsolta, s most ott ült ismét a széken, és hallgatta a kinti hangokat. — Hm — gondolta —, nem is rossz. Szépen lefülelték a tettest, igazi detek- tívteljesítmény volt. Üjra leperegtek előtte a film utolsó képei: csapdába esik és félelemtől reszket a tettes, ballonkabátos alakok közelednek feléje, a kör egyre szűkül, s végül a két kéz megadóan emelkedik a magasba . . . Az udvarra lépett, s mert későre járt, szinte hangtalanul tette be maga mögött az ajtót. Az eső már csak szemerkélt, kellemesen hűvös szél fújdo- gált. A vén hársfák koronája zizegve himbálózott, s az ágak közül elő-előviláglott az utcai lámpa fénye. Egyébként minden csöndes volt, embernek nyoma sem látszott a környéken. Megnézte az óráját, és csodálkozva látta, hogy már tizenegy felé hajlik az idő. Az üzemből hazajöttek a második műszakosok, érthető, hogy ilyenkor sehol egy lélek. Miközben a csendet konstatálta, eszébe jutott a film. Abban a csend a feszültséget fokozta, a konfliktus kibontakozását segítette elő, a nagy eseményt előzte meg . . . Kip-kop, kip-kop . . . Cipője egyenletesen koppant az aszfalton. Átment az utca túloldalára, s indult visszafelé. Nagyokat lélegzett, cigarettafüst helyett friss levegőt szívott magába, és ez felélénkítette. Az útra nézett, ahol kisebb-na- gyobb víztócsák fénylettek. Sok ilyen foltocska tarkította az utat arra, kissé távolabb ... Egy sötét, fénytelen folt vonta magára a figyelmet. Egy határozott körvonalú tömeg, mely mozdulatlanul fekszik az úton — állapította meg már közelebbről. Odaérve megdöbbenten hátrált egy lépést. Az elnyúlt test környékét vérfoltok festették pirosra. A szemek a semmibe bámultak, üvegesen, élettelenül ... Hányszor látta ezeket a szemeket? Naponta többször is. Jój ismerte Bonifácot, barátságukra jellemző, hogy valahányszor találkoztak, már messziről üdvözölték egymást. Most meg itt fekszik előtte vérbe fagyva. Ki gondolta volna, hogy ilyen könyörtelen a sors? S otthon talán még nem is tudják, sőt biztosan nem tudják, hogy ilyen szerencsétlenül járt.. . Rohant haza. Otthon a telefon mellé ült, és idegesen tárcsázott. Előre idegesítette a gondolat, hógy foglalt lesz a vonal, de aztán hamarosan jelentkezett a hívott szám. Akkor meg az okozott gondot, hogyan közölje a tragikus hírt. — Kovácsék? — kérdezte remegő hangon. — Te vagy, Ma- tildkám? Itt Frici beszél. Pali nincs otthon?... Ó, de kár, ugyanis mégis csak... De neked is elmondhatom a ... a szomorú újságot. Tessék? Nem, nem bagatell, hiszen Bonifácról van szó ... Hogy nemrég vacsorázott, aztán átment a pajtásaihoz? Hát.. . No, ne sürgess, hiszen olyan nehezemre esik kimondani. .. Történt-e valami? Igen! Most találtam meg az utcán, elütötte egy autó... Nem, már nincs benrt? élet. Ne sírj, Matiid, nem bírom hallgatni. Hogy hol van most? A házatok előtt az úton fekszik . .. Mondom, ne sírj, majd keresek egy másik farkaskutyát, amelyik pótolja Bonifácot a házőrzésben ... Letette a kagylót, és cigarettára gyújtott. Füstkarikát fújt a tv-készülék felé, és lefekvés előtt örömmel nyugtázta, hogy előérzete nem csalta meg: a csöndre gondolt, ami eseményt sejtet. • • H. F. Hallotta? Ha megragadod az elefánt két hátsó lábát, s az ki akar szabadulni, ne erőltesd a dolgot. * * * A legideálisabb férjek a régészek. Minél idősebb a feleségük, annál értékesebb számukra. * * * A parkban sétálva hallottuk: — Még sohasem csókoltál így, Péter, mint ma este. — Én mindig így csókolok, csak nem Péternek hívnak. * * * Mindenkinek nyugodtan szemébe mondhatod az igazságot, csak arra vigyázz, hogy a fülébe ne jusson. * * * Az egoista az, aki többet törődik önmagával, mint velem. v * * * A hullám előtt;.. és utána. (L’ Europeo karikatúrája) Tévedés Személyautó jön velünk szembe az országúton, és már messziről látszik, hogy a tetején valami ágas-bogas tárgy van. Ml más lehetne, mint szarvasagancs — gondolja az ember —, ezekben a napokban szép trófeákkal díszítik autójuk tetejét a külföldi vadászok. Aztán máris mellénk ér a kocsi, s kiderül, hogy a látszat csal: a szarvasagancsnak nézett valami nem más, mint néhány irodai ruhafogas. A kocsi pedig Trabant... Igaz is, honnan jutna szegény gazdájának szarvasvadászat- ra ... — P. Gy. — Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-19, 15-11. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16 Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzőnk meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy nőnapra \2 Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka Sándor utca 6.
