Somogyi Néplap, 1965. október (22. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-05 / 234. szám

SommiHéplap MSZMP MEGVÉ!' prrQTTSÁfVA ES^ MEGYEI TANÁCS LAPJ A HAIOSNAP TIHANYBAN \z iszi somogyi köuyybetck ünnepi megnyitója Mesztegnyőn C ziporká- ^ zó nap­sütés. A fény színezüst csí­kokat fest a vízre. Az idő­járás, úgy tet­szik szinte, csodát művel: rácáfol az egész nyárra, mert ezen a vasárnapon kárpótolni akar mindent. Ha nem látná az ember a meg­tört virágokon, a lassú tánccal hulló rozsda­barna és vér- színű falevele­ken a nyár ha­lálát, azt hin­né, most sar­jad a kikelet. Siófokon a kikötőben hal­lottam ezt a mondatot: — Az idő is őket ünnepli... Egy idősebb parasztember mondta társainak, és a kikötő­ben álló Beloiannisz felé mu­tatott: — A hajósokat... Ezen a gyönyörű vasárna­pon a nagy tó első számú sze­relmesei mentek kirándulni. Azok, akik jóban-rosszban ki­tartanak mellette. Akik égési nyáron át mindig csak mások szórakozását segítik. Nekik évente egyetlen nap jut: a balatoni hajósok napja. A hajón a vendég szovjet katonai zenekar játszik. Fi­gyelmesek az ünnepeltek iránt Egymás után jön a meglepe­tés. Annyi balatoni népdalt tudnak, hogy az még egy öreg hajósnak is becsületére válna Vidám a hangulat. A zász­lókkal díszített hajó kifut a kikötőből. Mindenki eljött. A szovjet katonák, a hajósok ál­tal patronált balatonőszödi tS2 küldöttsége, a családtagok, éf itt van öreg Jenő is, aki haj­danán hegedűvirtuóz volt, de a tüzes badacsonyi borok ván­dormuzsikust csináltak belőle. Még nem hiányzott egyetlen hajósnapról sem. Ma nem fo­gad el pénzt senkitől. Azt mondja, a barátainak játszik. Sirályok csapata húz a kris­tályos fodrok fölött. Hajósok könyökölnek a korlátokon. Ebben az évben több mint egymillió utast vittek. Most a2 egyszer ők az utasok a Bala­ton büszkeségén. Eljöttek az öregek, akik generációkat ne­veltek: Hernádi Pali bácsi meg a többiek. Tihanyban is hajósok vár­ják a kikötést. Irány a hegy­oldalon levő nemzetközi sá­tortábor. A sziklakonyha fe­lől ínycsiklandozó Illatot hoz a szél. Hagyományos az étrend is: halászlé és birkapaprikás. A halászlét a kapitányok ta­nácsa készíti. A birkapaprikás­Kifut a Balaton büszkesége. sál teli bográcsoknál Bognál József országgyűlési képvise­lő, őszödi tsz-elnök a konyha­főnök. Az alszakácsok és a a jókedvtől. A szakácsok ta­nácsának egyik tagja, Matyi­ké Gyula hajós odahív egy népes csoporthoz, de előtte még ennyit mond: — Mi sem mertük volna gondolni, hogy ez a meghívás néhány embernek dupla öröm... Az őszödiek között arról fo­lyik a szó, hogy milyen szép itt. A hajó, a part, a hegyol­dal. öregek vallanak és ál- mélkodnak. Isszák a szépet. Közülük sokan életükben most ültek először hajón, most lát­ják Tihanyt A vendéglátók autóra ültetik ezeket az em­bereket, és megmutatják ne­kik Tihany nevezetességeit. Elkísértem őket. Nézték a tör­ténelem emlékeit, a római korból itt maradt téglákat, a fegyvereket és a Balatoni imádó költő kalamárisát. Megcsodálták Borsos Miklós kiállítást. És nem tudtak be­telni. Késő este kötött ki a hajó Siófokon. A tó akkor kezdte fürdetni a csillagokat. Németh Sándor A mesztegnyői művelődési házban Horváth Jánosnak, a MÉSZÖV megyei elnökének szavai nyitották meg szomba­ton az őszi somogyi könyvhe­teket. Az ünnepségen a falu lakói közül mintegy százan vettek részt. Csertői Oszkár irodalomtörténész, az Fv-^a Könyvkiadó lektora személyes élményeivel színezve a köny­vek, < az olvasás szeretetéről beszélt. Szólt arról, milyen sokat jelent, hogy a falusi ember a Detróleumlámpa melletti kalendáriumolvasás­tól eljutott a reprezentatív, modern művelődési házba, hogy verseket hallgasson, az irodalommal ismerkedjen. -Mit jelent számunkra a könyv? Egy egész világot nyit ki előttünk. Én is ezen keresztül kezdtem ismerkedni a nagyvilággal evermekko- romban az egyik eldugott so­mogyi faluban. A könyveken keresztül megsokszorozzuk magunkat. A könyvek hozzák el az emberi tudást, mások megértését; a könyv olyan iz­galmas élmény, amely egy­szerre megköt és felszabadít. — hangsúlyozta. A közvetlen szavak után Janesó Adrienne előadómű­vész versmondásának tapsolt a közönség. Ahogy a művész­nő megjegyezte, műsorának első részében olyan költőtől szavalt, aki nem megnevezhe­tő de minden igazi költő pél­daképe: a néptől. A Kőmives Kelemenné és a Barcsai ko­mor sorai után kedves szé­kely népballadákat hallhat­tunk, s a művészi, átélt elő­adást nagy tapssal köszönte meg a hallgatóság. Mivel a megnyitó egyúttal író—olvasó találkozó is volt, Baranyi Ferenc költő, a mai iiatal költőnemzedék egyik kiemelkedő képviselője mu­tatkozott be prózában és versben a meszleguyoiekneK. Versei, különösen a Húgom című költeménye — melyben aggódó hangja szólal meg fő­iskolára ment húgáért, s ké­ri tőle, hogy azt a fényt, me­lyet a nagyvárostól kap. oda vigye vissza, ahonnan indult — meleg visszhangra találtak a közönség szívében. Ezután Jancsó Adrienne Illyés Gvula és Weöres Sándor verseiből adott elő néhányat, majd Horváth János fejezte be az ünnepséget azzal, hogy minél többször el kell hívni a fal­vakba a költőket, az írókat, az előadóművészeket, mert ők segítenek abban, hogy egyre több embert nyerhessenek meg az irodalomnak. A tervek szerint még öt író—olvasó találkozót tarta­nak a könyvhetek alkalmából megyénkben. ŰJ KÖNYV Feleki László: Isten veled, atomkor! Feleki új könyvének hőse: Kabócza Lajos ügyetlen, sze­rény, lelkiismeretes kis em­ber, aki védtelen kis bogár­ként áll az egész világgal szemben, s végül mindenből kiábrándultán búcsút mond az atomkornak, és a történe­lemben próbálja megtalálni t de — és éppen ez ad­ja meg a regény lényegét — minden korszakot az atomkor Kabóczájaként él át. Az ő csetlésein-botlásain keresztül végeredményben életünk fon­tos kérdéseire igyekszik vá­laszt találni a szerző. Politikai könyvhónap lesz novemberben Kaposváron tartják az országos megnyitót író-olvasó találkozók — Kiállítások, könyvvásár Ebéd a táborban. konyhafőnökök mindenkit szíves szóval invitálnak: — Akinek nem ízlik, az kor­látlanul és ingyen vételezhet a hegy aranyló levéből. Egyedül öreg Jenő jelent­kezik. Halászléért, azután riz- lingért. És utána hálából úgy játszik, ahogyan valaha na­gyon régen. Délután nótaszótól hangos a tábor. A köves téren tánco­sok ropják. A tábort ölelő Nyársas-hegy, a Cser-hegy, a Hármas-hegy, a Hosszú-hegy és a Csúcs-hegy visszhangzik A Kossuth Könyvkiadó az elmúlt évek tapasztalatai alapján országszerte megren­dezi ismét a téli politikai könyvhónapot. Az országos megnyitót november 4-én a kaposvári Palmiro Togliatti Könyvtárban tartják, novem­ber 5-én pedig a járási szék­helyeken rendezik meg a po­litikai könyvhónap ünnepi megnyitóit. November végéig csaknem száz rendezvény lesz a megyében, köztük író—olva­só találkozók, kiállítások — például a megyei könyvtár­ban a marxista irodalom húsz évéről — s természetesen nagy könyvvásár is. „Csak még két évet tölthetnék itt... Az igazgató elbúcsúzott Kegyes az idei ősz, a napi csupa ragyogás, melegséggel teli. Búcsúzik az igazgató. Az ünnepség előtt egy kis elmélkedés, egy kis emléke­zés. A megyei tanácstól Ember­A szovjet katonák zenekara. C&etbeHUaqyás A férfi feldúltan szaladt a rendőőrsre, és amikor ki­fújta magát, ellihegte a pa­naszát. — Cserbenhagyás történt, kérem, az országúton. Az a gazember megszökött, és otthagyta az áldozatát. Ké­rem, azonnal intézkedjenek. — Azonnal! Ez csak ter­mészetes. Üljön le, fújja ki magát, és mondja el, ki volt az illető (természete­sen. ha tudja), mikor tör­tént, és pontosan hol. Kit hagytak cserben? Es ha emlékezik rá, akkor milyen volt a kicsi? Egyáltalán sze­mélyautó volt-e vagy te­herkocsi? Aztán emléke­zik-e a rendszámára, vagy ha nem, akkor milyen is- mertetőjelet fedezett föl rajta? Egyszóval, mondja el nyugodtan és sorjában. Ne féljen, eddig még minden áldozatát cserbenhagyót megtaláltak rövid idő alatt. Ez is meglesz, csak beszél­jen. Es a férfi beszélt: — Kérem, szőke volt. és a feleségem volt már négy éve. En voltam a harmadik férje, ő pedig nekem a második feleségem. Azt ha­zudta, hogy soha többet nem hagy el, én leszek az utolsó férje az életben. Es most mégis cserbenhagyott. Itt maradtam a két kiskorú gyerekemmel, akiket csak úgy elhagyott. Három sze­mélyt hagyott cserben, ké­rem, ezt jól jegyezzék meg, köztük két gyereket is. Hát ezért jöttem ide, hogy meg­keressék, hogy megbüntes­sék ..., hogy (és egy kissé lehalkította a hangját) visz- szaküldjék hozzám. — Ja, szóval, hát, értem, ez bonyolult ügy — mond­ták neki —, és különben is ez polgári peres ügy, nem tartozik a cserbenhagy ások tipikus esetei közé. Ugyan­is hiányzik a gépkocsi és az országút, ahol általában az ilyen cserbenhagyásokat szokták elkövetni. A férfi felugrott, újra li­hegett, és kapkodva ejtette a szavakat. Feldúlt volt és haragos: — Ez ne volna cserben­hagyás? Kérem, ez tipikus cserbenhagyás. Autó? Ve­gyék tudomásul, hogy or­szágúton történt, amikor be­felé jöttünk a városba. Egy drapp Moszkvics fékezett mellettünk. A feleségem be­szélt, és azt mondta: »Töb­bé nem akarlak látni ~. Volt tehát autó is, aztán ország­úton történt, és cserben­hagytak. Tessék azonnal in­tézkedni ... (Gáldonyi) sics és Gáspár elvtársak most nem mint felügyelők vannak itt a főkönyvelői szobában; közvetlen a hangnem: a meg­romlott egészségről, a csön­des nyugdíjról beszélgetnek az igazgatóval. — Kimegyek majd a piacra meg a boltba, megkí­mélem a feleségemet. És ter­mészetesen a kertészetbe, a virágok közé, amikor csak te­hetem. A földíszített asztalon friss ibolyacsokor illatozik, a terem is csupa szirombódulat; szim­bóluma a vállalatnak. Katus- né, a főkönyvelő az első fel­köszöntő, aztán a pártszerve­zet nevében Fenyőné, a ta­nács, a munkatársak ajándé­kai, virágai, kézszorításai kö­szöntik. A bő, szárnyas ablakon be­tűz a nyárpótló meleg fény, a zömök, ősz ember a szemét törölgeti. — Köszönöm, ezt nem vár­tam ... még egyszer — s el­fullad a szó. Élete munkássors, küszkö­dés, harc, buktatók, törekvés. Ezután? — Veterántársaim ügyeit intézem, és a nárttörténeti in­tézetnek gyűjtök anyagot, öt­vennyolc évéből a legutób­biakat töltötte a Somogv me­gyei Kertészeti és Temetkezé­si Vállalat élén: amikor be­lépett. legszívesebben vissza­fordult volna, most meg hiá­ba ül háttal a csiklandozó sugaraknak, mégis könnyezni kell. — Elkészült a korszerű kertészeti teleDünk, igaz. hogy sokat is talpaltunk érte. Csak még két évet tölthetnék itt... De a kalapáló, rakoncátlan öreg motor nem engedi. De­zső József igazgató nyugdíjas lett. S. N. G. Közvélemény Az utcán mentem. Egy­szer csak nekem támad egy részeg, és pofon vág. Nem akartam verekedni, ezért továbbmentem, mintha mi sem történt volna. — Micsoda gyáva ku­kac! — mondták a járó­kelők. Kötelességemnek tartot­tam, hogy meggyőzzem őket ennek az ellenkező­jéről. Visszafordultam, és lekentem egy hatalmasat a részegnek. — Durva fráter! kiáltozták most már a já­rókelők. — Részeget po­fozni annyi, mint védte­len gyermeket megverni! Pillanatok alatt megje­lent a rendőr, és kézen fogott. — Miért őt? — kérdez­ték a járókelők. — Hi­szen az a részeg támadta meg őt! A rendőr elengedett, és megfogta a részeget. — Ez az igazságszolgál­tatás? — kiabálták a já­rókelők. — Megverik az embert, és utána letar­tóztatják. A rendőr ezek után en­gem és a részeget is ka­ron ragadott. — Megérdemli mind a kettő — mondták a járó­kelők. — s — * * • — Miért olyan elgon­dolkodott? — kérdezi a fiatalember attól a kis­lánytól, akivel nemrég is­merkedett meg. — Egyáltalán nem va­gyok elgondolkodva. — Akkor mi az oka an­nak, hogy egy órája jófor­mán egy szót sem szól? — Nincs mit monda­nom. — Maga sohasem be­szél, ha nincs mondaniva­lója,? — kérdezte a fia­talember feszülten. — Nem. — Nem akarna a fele­ségem lenni? * * • — Gyere, igyunk meg egy pohár sört. — Nem mehetek, bará­tom. — Miért? — Először: az orvos szi- rúan megtiltotta, másod­szor: megígértem a fele­ségemnek, hogy egyálta­lán nem fogok inni, har­madszor: ma már hat po­hárral ittam. * * • Szent Péter és Szent Pál biliárdoznák a mennyor­szágban. Szent Pál fölé­nyesen nyer. Minden üté­se pontos. Szent Péter fel­háborodva tiltakozott: — Nagyon kérlek, hagyd már a csodákat, és játsz- szál rendesen. * * * A bíró előtt a gázoló autós: — Már megint maga az! — Igen. — Egy hónap alatt már öt járókelőt elütött. Nem gondolja, hogy ez egy kis­sé sok? — Igen-igen, de meg­mondaná nekem, hogy hányat üthetek el büntet­lenül? Somogyi Néplap Az MSZMP Somog\ megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogy megye! Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16- Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra \2 Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében* Kaposvár, Latinka Sándor utca €.

Next

/
Thumbnails
Contents